Április elejére terv készült az egyházak bevonására a választási kampányba. Rákosiék rájöttek arra, hogy a korábbi rendőri terrorral nem lehet eredményt elérni. Az egyházi személyek meg-figyelése azonban továbbra is megmaradt. Kovács István mint a Népfront választási bizottsá-gának vezetője például utasítást kapott: írjon Czapik Gyula egri érseknek (Rákosiék bizalmasa a püspöki karban – I. L.), „hogy igazak-e azok a hírek, hogy a papoknak megtiltják a Népfront melletti kiállást?”41Az MDP vezetői ugyanis igyekeztek minél több lelkészt, plébánost, káplánt és egyházi vezetőt is pozitív nyilatkozatra bírni a választási programról, a választási részvétel-ről, sőt voltak olyanok is, akiket látványosan bevontak a választási kampányba. A protestáns egy-házi vezetők után sikerült a katolikus püspöki kar ellenállását is megtörni. Ez a grémium 1949.
május 5-i konferenciáján kiadott nyilatkozatában felszólította híveit, hogy a választásokon él-jenek szavazati jogukkal, és azt lelkiismereti felelősségük átérzésével gyakorolják. „A Püspöki Kar szívesen támogatja azokat a törekvéseket, amelyek az ország igazi javát és a magyar nép-ünk életszínvonalának emelését szolgálják. Hivatásából kifolyóan azonban utal az Üdvözítő sza-vaira, hogy »nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából szár-mazik« – hangzott a nyilatkozat. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy népünk lelki igényeinek kielégítése és Egyházunk teljes szabadsága szerves részét képezi az ország építésének. Ugyancsak kifejezésre juttatja reményét is, hogy az országépítés lendü-letének fokozásával fokozódni fog a társadalmi igazságosság elvének érvényesülése és ezzel megszilárdul az annyira nélkülözhetetlen béke is.”42Ezen túlmenően az egyes főpásztorok sa-ját egyházmegyéjükben is hasonló szellemű körlevelet adtak ki.
40Részletesen lásd a Mindszenty-per. A dokumentumokat összeállította, az előszót, Mindszenty József élet-rajzát írta, lábjegyzetekkel és névmutatóval ellátta: GERGELYJ. – IZSÁKL. (1989): Reform,527.
41MOL MK-S. 276 f. 54/37. ö. e.
42Magyar Kurir,1949. május 6.; Szabad Nép,1949. május 6.
Az MDP vezetői elhatározták azt is, hogy kevés nagygyűlés mellett a választási agitáció-ban a fő figyelmet az ún. kisgyűlésekre, beszélgetésekre, házi agitációra kell fordítani. Választási nagygyűlést csak néhány nagyvárosban, megyei és járási központokban, nagyközségekben kell tartani. A szövetséges pártok közreműködését csupán olyan helyeken igényelték, ahol az MDP-nek közismerten viszonylag kisebb volt a befolyása, és a többi párt esetleges távolmaradása elő-reláthatóan hátrányosan befolyásolhatta a választások kimenetelét. Ebből a szempontból azok a helyek jöttek számításba, ahol az 1947-es választásokon a polgári ellenzék sok szavazatot ka-pott. A választási agitációra Rákosi emlékezete szerint43 250 000 népnevelőt – köztük vagy 100 000 pártonkívülit – képeztek ki rövid tanfolyamokon, ezzel a létszámmal már minden csa-ládot legalább egyszer fel lehetett keresni.
A választási program meghirdetése után néhány nappal az Angyalföldön tartott nagy-gyűléssel kezdődött a kampány. Rákosi hosszú beszédében44először ismertette a háború befejezése utáni időszak eredményeit, különösen aláhúzva benne, hogy hogyan kerültek be az államapparátusba a munkás- és parasztkáderek és a nők, akik előtt korábban el volt zárva ez az út. Majd tények-kel igyekezett bizonyítani, hogy az eddigi munka eredményeként „romok helyén virágzó élet, urak országából – dolgozók hazája” lett. Részletesen ismertette az ötéves terv célkitűzéseit, kü-lönös tekintettel az ipar és a mezőgazdaság jövőjét illetően. Nyomatékosan kiemelte azt is, hogy a terv végrehajtásához 10 000 új mérnökre, 10–12 000 új tanárra, 13 000 egyetemet vagy aka-démiát végzett mezőgazdászra van szükség, 38 000 munkás és parasztifjú tanul a népi kollé-giumokban. Ehhez jönnek a különböző középfokú szakemberek tízezrei. Az életszínvonal emelése mellett kiemelte: „Nem kevésbé fontos a kulturális fellendülés, amely az ötéves terv nyomában jár és amely a dolgozók tíz- és százezreinek megadja a műveltséget, amely nélkül nincs igazi demokrácia.” Széchenyi Istvánra hivatkozva – „a kiművelt emberfők sokasága te-szi a nemzet erejét” – azt állította, hogy az ötéves terv ezeknek a kiművelt emberfőknek a szá-mát, elsősorban a munkásság és parasztság köréből tízezrével akarja és fogja növelni. Végül a kö-zös listára, a népfront listájára való szavazásra szólította fel hallgatóságát.
Május elseje megünneplését is egybekapcsolták a választásokkal. Az ország csaknem min-den helységében ünnepi felvonulásokat szerveztek, ezeken sajátos módon az MDP-t – nem a népfrontot – népszerűsítették. Az arcképes plakátokon Kossuth, Dózsa, Petőfi és Táncsics mel-lett Lenin, Sztálin, Szakasits, Gerő, Farkas, Kádár és legtöbb példányban Rákosi mosolygott a felvonulókra. A fiatalok országszerte sportversenyeket rendeztek, ahol a Rákosi-díjért vagy Rákosi-kupáért kellett megküzdeni. A budapesti felvonuláson a transzparensek és a feliratos táb-lák az ötéves terv perspektíváit ragadták meg. Megjelentek a felvonuláson a gyárak új termé-keinek makettjei, a termelés eredményeit mutató számok, a gyárak élén az új munkásigazga-tók és a legjobb, legeredményesebb munkások haladtak.
A május elsejei ünnepségek után az MDP „totális mozgósítást” rendelt el tagjai és aktivis-tái körében annak érdekében, hogy a választók minél többen – lehetőleg mind az 5,7 millió
43RÁKOSIM. (1997): Visszaemlékezések 1940–1956.2. köt. (Szerk.: FEITLI. – GELLÉRINÉLÁZÁRM. – SI
-POSL.) Napvilág Kiadó, Budapest. 733.
44Szabad Nép,1949. április 20.
választójogot kapott személy – jelenjenek meg az urnáknál, s szavazatukat a népfront, azaz az MDP jelöltjeikre adják.45Már április elejétől minden pártszervezetnek a választási harcra kel-lett összpontosítani. A hangsúlyt az egyes emberek meggyőzésére kelkel-lett helyezni, hogy érez-zék és tudják: figyelik, tudnak róla, számon tartják, hogy elmegy-e szavazni, vagy nem. A fő célpont a vidék, a falu volt: azok a települések és megyék, ahol az MDP befolyása csekély volt, illetve ahol az ellenzék az 1947-es országgyűlési választásokon kiemelkedő eredményt ért el.
Mozgósították a tömegszervezeteket, valamennyinek teljes apparátusával a párt szolgálatába kellett állni. A MINSZ száz ifjúmunkás, hatezer NÉKOSZ-os, 1600 paraszt származású katonai akadémista, kétszáz sportcsapat és száz kultúrcsapat harcba vetését valósította meg. A szakszer-vezetek sajtója, apparátusa, hatalmas bizalmi hálózata és tagjai óriási tömegek elérésére nyújtott lehetőséget. A minisztériumoknak, a Vöröskeresztnek, a Szabadművelődési Tanácsnak, az Or-szágos Sporthivatalnak önálló választási munkatervet kellett készíteni, aminek végrehajtását el-lenőrizték, de még a szövetkezeti taggyűléseket is a választások szolgálatába állították. Farkas Mi-hály honvédelmi miniszter 7263 tisztet, honvédet, akadémistát szabadságolt agitációs feladatok elvégzésére. A kampányfinisben a honvédség valamennyi kultúrcsoportja bevetésre került. A lak-tanyákban a szavazásokon való részvétel 100%, az igen szavazatok aránya 99,3% volt. Április má-sodik felében az ország 6200 általános iskolájában és a háromszáz középiskolában tantestületi ér-tekezletet tartottak, ahol a pedagógusok megkapták a választási feladatokat. Május elején 25 000 pedagógus 1,2 millió gyermek szüleit látogatta meg, és biztatta a választásokon való részvételre.
Számos helyen a tantestületek kollektíven vettek részt a szavazáson. A választások során végzett munkáról valamennyi tanár esetében káderlapot kellett kitölteni és a minisztériumba küldeni.
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium mozgósította a szabadművelődési gárdát is. Fel-adatuk a helyi rendezvények segítése, ünnepségek szervezése, a tantestületi munka ellenőrzése, a Rákosi-beszédek kollektív meghallgatásának megszerzése. Korábban soha nem látott kul-túrkampány bontakozott ki az országban, a különböző kultúrbrigádok ötezer előadást tartottak közel másfél millió néző előtt. A szabadművelődési hivatalok 3200 diapozitíves vetítést és har-minc vándorgéppel 1276 filmvetítést szerveztek, a választási filmeket valamennyi mozi be-mutatta. A rádiós körök 1242 községben több mint háromezer közös rádióhallgatást szerveztek meg. A minisztériumok közhangulat-javító intézkedéseket hoztak: sok objektumot ekkor adtak át, építéseket kezdtek meg, jutalmakat osztottak, építési tilalmakat függesztettek fel, 14 gépál-lomást helyeztek üzembe, felgyorsították az ún. sváb birtokok telekkinyerését, kisebb pénz-büntetéseket engedtek el… stb. Április elejétől a sajtó mással sem volt tele, csak az eredmények ismertetésével, a sikerpropaganda mindent elárasztott. 24 millió röplapot és brosúrát adtak ki, így minden választóra legalább két röpcédula és egy brosúra jutott.
A politikailag elmaradottabb megyék, vagyis ahol az ellenzék – főleg a Demokrata Néppárt – az 1947-es országgyűlési választásokon sikeres volt, lakosai számára május 8-án rendeztek vá-lasztási nagygyűlést Celldömölkön. A mintegy négyszáz karhatalmistával és rendőrrel biztosí-tott nagygyűlésre 54 vonatszerelvény vitte 35 községből és városból a résztvevőket. A vonatok
45A „totális mozgósítást” és az agitációs küzdelem lezajlását részletesen elemzi és mutatja be FEITL: i. m.
75–85. Az adatok és tények ebből az összefoglalásból valók.
feldíszítve, az állomásokon zenekar búcsúztatta és fogadta az utazókat. A hallgatóság Zala, Vas, Sopron, Győr és Veszprém megyéből érkezett. A korabeli híradások, illetve Rákosi visszaemlé-kezése szerint létszámuk 150 000 és 300 000 között lehetett. A népfront szónokai – Dobi István és Erdei Ferenc – után Rákosi mondott beszédet.46A korábbi időszak, mindenekelőtt a háromé-ves terv, az újjáépítés eredményeinek ismertetése után elmondta, mit fog kapni az ország az ötéves tervben. Üdvözölte a katolikus püspöki kar „választási körlevelét”, mint „az első komoly, pozitív lépést abban az irányban, hogy egészségesen megoldjuk a demokrácia és az egyház vi-szonyát. Most már csak az kell, hogy ezt az első lépést újabbak kövessék, hogy ne álljanak meg félúton, hanem menjenek tovább. Ezt várja tőlük a magyar demokrácia és benne a katolikus dol-gozók is.” Szólt a szövetkezeti kérdésről, ami azért volt fontos, mert hallgatóságának többsége a parasztság köréből került ki. A néhány hónappal korábban hangoztatott „gyorsabb ütemű szer-vezéssel” szemben most farizeus módon azt állította: „Mi sem siettetjük a szövetkezést, sőt meg-tiltottuk, hogy nyakra-főre, megfelelő előkészítés nélkül földműves szövetkezetek alakulja-nak… Dolgozó parasztságunk nyugodt lehet: mint a múltban, úgy a jövőben is minden lépésünk csak javát akarja, és javát szolgálja a szövetkezeti termelés is. Mi gondját viseltük az elmúlt 4 esztendőben és ezt tesszük ezentúl is. A város a falut nem nyúzza többé, s megvédjük a falusi spekulánsok, kupecek, kulákok uzsorájával szemben a dolgozó parasztot. Figyeljük, hol szorítja a dolgozó parasztot a cipő.” Végül bemutatta a jelen lévő választókerületek élén álló képviselő-jelölteket, kiemelve, hogy „azt hiszem, tisztelt nagygyűlés, senki sem veszi rossz néven, ha a nép-front jelölőlistáján egyetlen grófot, egyetlen bárót, sem hercegi tiszttartót nem találunk, sem a nagybirtokosok és tőkések ügyvédeit”, a mostani jelöltekre kell és érdemes szavazni.
A Független Kisgazdapárt nem adott külön instrukciókat választási megbízottai részére, ők csak „megfelelő mértékben” végezték a népfrontos munkát, legtöbb helyen abban a tudatban, hogy „úgy is úgy lesz, ahogy a kommunisták akarják”. A Nemzeti Parasztpárt választási biz-tosai viszont azt a feladatot kapták, hogy „a parasztpárti szervezeteket be kell kapcsolniuk a Nép-front egységébe és ezen keresztül az irányító MDP szervekhez”.47A másik két népfrontos párt közül az FMDP külön választási felhívást nem tett közzé, vezetői megelégedtek azzal, hogy a számukra engedélyezett választási gyűléseken felszólalhattak, így például Balogh István Nagykanizsán, Parragi György Csornán, Dénes István Baján, Lukács Vilmos Hevesen, Alvinczi Imre Adonyban, Milassin Kornél pedig Rózsaszentmártonban mondott beszédet.48Az MRP ve-zetői közül csak Harrer Ferenc kapott szót egy fővárosi választási gyűlésen. Az MRP válasz-tási felhívása a szavazás napján jelent meg. „Teljesítse ezen a napon mindenki hazafias köte-lességét, fegyelmezetten, megingathatatlanul és lelkesen – szólt a választókhoz az üzenet.
Minden radikális választó, minden dolgozó kispolgár, minden haladó értelmiségi az életet, az alkotó munkát, a felvirágzó Magyarországot, mindannyiunk biztonságos és boldog jövőjét vá-lasztja és ezért – egytől-egyig a Népfrontra adja szavazatát – Magyar Radikális Párt.”49
46Szabad Nép,1949. május 10.
47MOL MK-S. 284. f. 18. ö. e.
48Magyar Nemzet,1949. május 1.; május 7.
49Világ,1949. május 15.