Svédországban az alkotmányerejű szabályok írásba foglalásának sok évszázadra visszatekintő ha-gyománya van. A svéd közjog szerint az ország mai alkotmánya négy organikus törvényből áll:
a Regeringsformnak nevezett alaptörvényből (szó szerinti fordításban: „kormányforma”, amely a kormányzati berendezkedés alapvető szabályait rögzíti); a Riksdagsordningból (vagyis a parla-ment működésére vonatkozó szabályozásból); a Tryckfrihetsförordning nevet viselő, a sajtó sza-badságáról szóló törvényből; valamint a Successionsordningból (azaz a trónöröklési törvényből).2 Az első Regeringsformot a svéd parlament közel négyszáz évvel ezelőtt, 1634-ben, két év-vel II. Gusztáv Adolf lützeni csatában történt eleste után fogadta el, azonban a király – legalábbis a törvény előkészítője, Axel Oxenstiernakancellár állítása szerint – halála előtt nem sokkal sze-mélyes jóváhagyását adta rá.3Nem tudni, ennek az állításnak vane valóságalapja, az minden -esetre tény, hogy az alaptörvényt a későbbiekben egyetlen uralkodó sem szentesítette,4mégis
1MEZEYB. – SZENTEZ. (2003): Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet.Osiris Kiadó, Buda-pest.
2A svéd nyelvű forrásszövegekben ezek a jogszabálycímek rendszerint „-en” végződéssel szerepelnek, ami az északi germán nyelvek azon sajátosságából adódik, hogy a határozott névelőnek az „-en” vagy az
„-et” végződés felel meg. A Regeringsformen szó jelentése tehát: „a Regeringsform” – a szerző meg-jegyzése.
3BELLQUIST, E. C. (1935): The Five Hundredth Anniversary of the Swedish Riksdag. The American Po-litical Science Review, Vol. 29. 5. sz. 857–865, 859; NAGYG. (2005): Det var en gång ett fattigt land.
(Históriák a közép- és kora újkori svéd királyságból.) Gesta,1–2. 49–99. 74; NORDSTROM, B. J. (2000):
Scandinavia since 1500.University of Minnesota Press, Minneapolis. 60–61 (a továbbiakban: NORDSTROM
2000).
4NORDSTROM2000:61; ROBERTS, M. (1984): The Swedish Imperial Experience, 1560–1718.Cambridge University Press, Cambridge. 81.
meghatározó jelentősége volt a svéd alkotmánytörténetben, különösen a végrehajtó hatalom in-tézményrendszerének szabályozása terén.
Az 1634. évi Regeringsform,amely Oxenstierna államszervezeti reformjai megkoroná-zásának is tekinthető,5egyensúlyi helyzetet teremtett a Riksdagnak („birodalmi gyűlésnek”) nevezett négykamarás rendi parlament és a végrehajtó hatalom (azaz a király és a központi köz-igazgatás kollegiális szervei) között. A kormányzati szervek csúcsán az arisztokratikus or-szágtanács, a Riksråd állt, amely alatt – szakterületek szerint – három civil és két katonai kol-légium szerveződött. A területi közigazgatást a központi kormányzat alá rendelt, király által kinevezett kormányzók (landshövdingek) irányították. Geoffrey Treasuremegállapítása sze-rint ez az Oxenstierna által (a svéd hagyományok mellett) alapvetően francia és porosz min-ták alapján szervezett svéd államberendezkedés a maga korában „Európa leghatékonyabb kor-mányzata” volt.6
A másik organikus törvény a Riksdagsordningnevet viseli. A svéd közjogtörténet azt a ta-nácskozást tekinti első svéd országgyűlésnek, amelyet még 1435-ben Engelbrekt Engelbrektsson, a kalmari unión belüli dán hegemónia ellen (tehát Svédország önállóságáért) küzdő szabad-ságharcos hívott össze.7Ezen közismerten négy rend, azaz lényegében a svéd társadalom egé-sze (a nemesség és az egyház mellett a városi polgárság és a parasztság is) képviseltette magát.
E hagyománynak megfelelően hívta össze a rendeket 1527-ben a függetlenné vált Svédország első királya, I. (Vasa) Gusztáv is, azonban a diéta működésének, döntéshozatalának szabályait csak a XVII. század elején fektették le írásban – úgyszintén Oxenstierna kancellár államre-formjainak részeként.
Az 1617. évi örebrói országgyűlésen elfogadott Riksdagsordning(parlamenti szabályzat) azt rögzítette, hogy a négy rendnek először külön kell tanácskoznia, majd együttes ülésen kell elfogadniuk azt a közös „választ” (a magyar alkotmánytörténetből kölcsönvett kifejezéssel: fel-iratot), amelyet a királyi propozíciókkal kapcsolatban elfogadnak.8Amennyiben a rendek nem jutnak konszenzusra, elvileg a királyt illetné a döntés joga, azonban a svéd uralkodók soha-sem éltek ezzel a jogukkal.9Az 1617-ben lefektetett parlamenti működési szabályok érdem-ben két és fél évszázadig (1866-ig) nem módosultak,10mindössze az első (nemesi) kamara,
5 Oxenstierna reformjairól bővebben lásd KÉPESGy. (2011): Svédország alkotmánya és közigazgatása Gus-tav Vasától XII. Károlyig (1523–1718). Jogtörténeti szemle,3. 29–39. 30–33.
6 TREASURE, G. (2003): The Making of Modern Europe, 1648–1780.Routledge, London – New York. 503.
7 HERLITZ, N. (1939): Sweden. A Modern Democracy on Ancient Foundations.University of Minnesota Press, Minneapolis. 15; ORFIELD, L. B. (1953): The Growth of Scandinavian Law.University of Pennsyl-vania Press, Philadelphia. 257–258.
8 LOCKHART, P. D. (2004): Sweden in the Seventeenth Century.Palgrave MacMillan, New York. 31;
NORDSTROM2000: 60; ORFIELD: i. m. 258.
9 ROBERTS: i. m. 78.
10BANKB. – MISZLERT. (2010): A skandináv államok története. In: BEBESIGy. (szerk.): A hosszú 19. század rövid története. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. 268–286. 276; KISSB. (1991): A svéd alkotmányfejlő-dés főbb elemei. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae – Acta Iuridica et Politica.Tom. 40. 11. 167–177, 174; PETERSSON, O. (2009): The Swedish 1809 Constitution.The Swe-dish Centre for Business and Policy Studies, Stockholm. 14.
a Riddarhustekintetében voltak változások már 1626-ban, majd pedig az 1810. évi új Riks-dagsordningban is.11
Svédország harmadik hagyományos organikus törvénye a sajtószabadságról szóló 1766. évi Tryckfrihetsförordning,amely a Szabadság korának nevezett sajátos történelmi kor terméke. Ez a korszak XII. Károly abszolutisztikus kormányzatának összeomlásával és különösen az I. (hesseni) Frigyes 1720. évi koronázásakor kiadott új Regeringsformmal vette kezdetét és egészen 1772-ig, III. Gusztáv új alaptörvényének elfogadásáig tartott. A Szabadság korának kormányzati rend-szerét szokás „parlamentáris abszolutizmusnak” is nevezni, ugyanis, amíg a XVII. század vé-gén a király, XII. Károly halálát követően egyértelműen a parlament javára bomlott meg az az egyensúlyi helyzet, amely a törvényhozás és a végrehajtó hatalom között a svéd alkotmány-történetben korábban fennállt.
1720 után az országot gyakorlatilag az országgyűlés, azon belül is a többségi párt kormá-nyozta, helyenként egészen részletekbe menő végrehajtó hatalmi hatásköröket is magához vonva.12A korabeli angol parlamenthez hasonlóan ekkoriban a Riksdagis két „pártra” vált szét:
egy konzervatív frakcióra, amelyet „kalaposoknak” (Hattarna)neveztek és egy liberálisra, mely-nek tagjai a „sapkások” (Mössorna)tréfás nevet kapták.13A sajtószabadságról szóló törvény ez utóbbiak többségi kormányzásának egyik eredménye volt – akár azt is mondhatjuk, egyetlen ér-demleges eredménye, mivel a korszak végére a svéd politikai életet leginkább a korrupció és a meddő politikai viták jellemezték.14
Mindazonáltal az 1766. évi Tryckfrihetsförordning jelentősége elvitathatatlan, hiszen a (nem vallási tárgyú) nyomtatványok tekintetében eltörölte a cenzúrát, és biztosította a sajtó útján megjelenő politikai kritika jogvédelmét. Mindezen vívmányok máig meghatározóak a svéd közjogi gondolkodásban. Lester B. Orfieldet idézve: 1766-ban „Anglia után Svédország lett az első ország, amelyben törvény útján garantálták a sajtó szabadságát”.15
Végezetül a negyedik svéd organikus törvény a trónöröklési szabályokat tartalmazta (Successionsordning). Az országot 1544-ben a västeråsi országgyűlés nyilvánította örökletes ki-rálysággá (Arvförening),16és a svéd közjogi hagyomány ezt a határozatot tekinti az első trón-öröklési törvénynek. Az utódlás szabályait a későbbiekben több alkalommal módosították (a két legismertebb változás 1650-ben és 1719-ben következett be, amikor – gyermek hiányában –
11KAN, A. Sz. (1976): A skandináv országok története.Kossuth Könyvkiadó, Budapest. 129; VERNEY, D. V.
(1957): Parliamentary Reform in Sweden, 1866–1921.Clarendon Press, Oxford. 5.
12HERLITZ: i. m. 26–28.
13MISZLERT.: „Az utolsó felvonás”. XII. Károly norvégiai hadjáratai (1716, 1718). In: MISZLERT. – SAS
-HALMIE. (szerk.) (2010): A poltavai csata jelentősége a svéd és az orosz történelemben.Kelet-Európa és Balkán Tanulmányok 5. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. 31–60. 55; METCALF, M. F. (1982): Chal-lenges to Economic Orthodoxy and Parliamentary Sovereignty in 18th Century Sweden. Legislative Stu-dies Quarterly,Vol. 7. 2. 251–261; a korszakról bővebben ROBERTS, M. (2003): The Age of Liberty. Swe-den, 1719–1772.Cambridge University Press, Cambridge.
14BREGNSBO, M.: The Scandinavian Kingdoms. In: WILSON, P. H. (ed.) (2008): A Companion to Eighte-enth-Century Europe. [Chapter XVII.]Blackwell Publishing, Oxford. 276–288, 285–286.
15ORFIELD: i. m. 258.
16KAN: i. m. 66; LOCKHART: i. m. 8; ORFIELD: i. m. 258.
Krisztina királynő unokaöccsét, a későbbi X. Károly Gusztávot; illetve XII. Károly húgát, Ul-rika Eleonóra hercegnőt nyilvánította trónörökössé a Riksdag).
Az első, immár valóban Successionsordningnak nevezett törvény azonban csak 1810-ben született meg: ekkor hívták meg a trónra Napóleon renitens tábornokát, a svéd hadvezérként ké-sőbb ellene forduló Jean Baptiste Bernadotte-ot az idős XIII. Károly halála esetére.17Az 1810.
évi trónöröklési törvény máig hatályban van, a svéd uralkodók immár kétszáz esztendeje a Bernadotte-dinasztiából kerülnek ki. Az 1980. évi törvénymódosítás értelmében a most ural-kodó XVI. Károly Gusztáv utóda legidősebb gyermeke lesz, „nemre való tekintet nélkül”
(minden bizonnyal tehát 1977-ben született leánya, Viktória hercegnő követi majd a trónon).