Az új függetlenségi front létrehozása, pontosabban ezen keresztül az egypártrendszer megte-remtése, s az erre való törekvés hivatalos formában először 1948 márciusában vetődött fel, ami-kor Rákosi az MKP funkcionáriusainak értekezletén, az ellenzéki pártok politikai életből való kiszorításával együtt, felvetette a koalíció átalakításának, fokozatos felszámolásának az ügyét.
Ennek lényege – Rákosi akkori elképzelése szerint – az volt, hogy az új koalícióban „a többi pártok csak fővárosi szervezet alapján lesznek, és a falvakban, vidéken különösebb szervezete, komoly, erőteljesebb szervezetei csak a kommunista pártnak lesznek”. Ehhez hozzátette még azt is: az MKP-nak „arra kell venni az irányt, hogy a falu használható emberei szervezetileg is benne legyenek a kommunista pártban, és a többi pártok többi része a Magyar Függetlenségi Frontban vagy egyéb alakulatban a központban úgy legyenek elhelyezve, hogy egy szigorú köz-ponti szervezet lesz, amelynek a tengelye a kommunista párt, és amely köré lesznek elhelyezve a többi pártok”. A konkrét tennivalókat illetően rögtön le is szögezte: „Ez a mostani szervezési és politikai vonal, amire nekünk kell menni, és amit remélünk, hogy őszre meg is tudunk csi-nálni, és akkor a demokráciát nem tudja hátráltatni a koalíciós alkudozás, intrika, amely még most is érezteti hatását. Ezzel kapcsolatban természetesen likvidálni fogjuk a még meglévő jobb-oldali vagy félfasiszta pártokat. (Az más kérdés, hogy ezeknek a pártoknak soha semmi közük nem volt a fasizmushoz – I. L.) A likvidálás úgy fog történni, hogy a Barankovics-párt néhány használható emberét Barankoviccsal együtt áthozzuk a Kisgazdapártba, Baloghot és néhány em-berét szintén, a megmaradó reakciósokról pedig gondoskodunk, hogy eltűnjenek a színről.”6 Már e koncepció jegyében születtek azok az intézkedések, amelyek 1948 áprilisában a koa-líciós pártok egységes nőszervezetének, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) megalakításához vezettek. 1948 tavaszán megszűntek a koalíciós pártok külön ifjúsági szerve-zetei is, majd a munkás- és parasztifjúsági szövetségek, valamint a különböző rétegszerveze-tek és a középfokú iskolák szövetségének összevonásával létrejött a Magyar Ifjúság Népi Szö-vetsége (MINSZ), a magyar ifjúság tömegszervezete.
1948 nyarán a két munkáspárt (MKP és SZDP) „egyesülése” után – amely valójában az SZDP baloldalának beolvasztását jelentette a kommunista pártba – a Magyar Dolgozók Párt-jának vezetői, ahogy ez a párt programjából is kitűnt, már konkrét célként jelölték meg a több-pártrendszer felszámolását. A pártok temetőjéül az újjáalakuló Függetlenségi Frontot jelölték ki. „A Magyar Dolgozók Pártja a demokratikus pártok eddigi többé-kevésbé laza koalíciója he-lyett a népi egység politikai tömegszervezetének, az új Függetlenségi Frontnak megteremté-séért száll síkra – állapította meg a programnyilatkozat. A Függetlenségi Front: a munkásság, parasztság, értelmiség, dolgozó kisemberek, Magyarország minden haladó, hazafias eleme szo-ros harci és építő szövetségének egységes szervezete. A Függetlenségi Frontban ezért nemcsak a demokratikus politikai pártok, hanem a magyar nép nagy társadalmi szervezeteinek, a szak-szervezeteknek, a szövetkezeteknek, a nők és az ifjúság egységes szervezeteinek is méltó he-lyet kell biztosítani.” Ezt a belpolitikai törekvést külpolitikai téren mintegy alátámasztotta,
6MOL MK-S. 274. f. 16-133. ö. e.
a „népi demokratikus országokkal” addig megkötött kétoldalú barátsági szerződések sorozata, s legfőbb alapelvként: „A szövetség a Szovjetunióval, az imperialistaellenes és demokratikus tábor vezető szocialista nagyhatalmával, a béke, a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás őrével.”7
A Függetlenségi Front újjászervezésének fentebb körvonalazott koncepciója jegyében kez-dődtek meg a tárgyalások alsóbb szinten is a két agrárpárt képviselőivel. 1948 nyarán például megállapodtak abban, hogy az MDP és az NPP, illetve az FKGP „közigazgatási politikáját ösz-szehangolják, az elvi kérdéseket és a konkrét kérdéseket egyaránt rendszeres tárgyalások során tisztázzák”.8Az MDP vezetőinek (elsősorban Rákosinak – I. L.) a tudtával és hozzájárulásával került 1948. augusztus elején Harrer Ferenc a Radikális Demokrata Pártszövetség élére.9Harrer első elnöki nyilatkozatában rögtön vállalta, hogy a vezetése alatt álló pártszövetség legfonto-sabb feladata az lesz, hogy a jövőben részt vesz a „polgárság felvilágosításában a kül- és bel-politikai valóságos helyzetről és a belőle ésszerűen levonható következtetésekről, a népi de-mokrácia lényegéről, a polgári boldogulásnak a lehetőségéről a népi demokráciában és az attentista magatartás veszélyeiről és végzetessé válhatásáról, végül, de nem utolsósorban a pol-gárság osztályérdekeinek megvédésében a népi demokrácia eszmekörében.”10
Az FMDP képviselőcsoportja 1948. augusztus 31-én foglalkozott a Függetlenségi Népfront kialakításának kérdéseivel. Az értekezletről kiadott közlemény megállapította, hogy a Balogh-párt is tudatában van annak, hogy most olyan feladatok megoldása került naprendre, amelynek végrehajtása csak úgy lehetséges, ha az „összes demokratikus erők” között a korábbinál még szorosabb együttműködés jön létre. „Az együttműködés kiindulópontját a párt abban látja – hangzott a közlemény –, hogy kész közreműködni az új Nemzeti Függetlenségi Front prog-ramját előkészítő tárgyalásokban.11
1948 őszén a Függetlenségi Népfront „egyetlen, osztatlan tömegszervezetté” történő át-alakítása jegyében felgyorsították a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt belső tisz-tulási folyamatát, amely az MDP vezetőinek elképzeléseivel összhangban „fent” és „lent”
egyaránt tisztogatássá vált. Jobboldaliság ürügyén, illetve vádjával tízezreket zártak ki ezekből a pártokból. Az MDP vezetőinek útmutatásai és tanácsai alapján hasonló események zajlottak le az FMDP-ben és a Radikális Demokrata Pártszövetségben, ahol már csak azokat tűrték meg, akik fenntartás nélkül és teljes egyetértésben osztották az MDP bel- és külpolitikai céljait, és a „szocializmus felé vezető irányzatot a társadalmi haladás természetes vonalának tartották”.12 Rákosi Mátyás az MDP Központi Vezetőségének 1948. november 27-i ülésén – mindezen törekvések és változások után – már azt is kijelentette, hogy az új Függetlenségi Népfront nem lesz tömegszervezet, azt főleg a célok azonossága tartja majd össze, azoké a céloké természe-tesen, amelyeket az MDP szab meg. „Lassan ezeknek a pártoknak el kell halni, vagy legalábbis
7 IZSÁKL. (főszerk.) (1998): A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948–1956.Budapest. 31.
8 MOL MK-S. 274. f. 15-26. ö. e.
9 IZSÁK: i. m. 242–244.
10Világ,1948. augusztus 26.
11Magyar Nemzet,1948. szeptember 2.
12Haladás,1948. szeptember 30. Részletesebben lásd IZSÁK: i. m. 245–249.
árnyékéletet élni (Gerő: Szimbolikus párt), szimbolikus pártokká kell lenniök” – mondotta, s egyúttal azt is leszögezte: „Szövetségben vagyunk, és ugyanakkor a szövetségesek likvidá-lására is irányt kell venni. Ez persze nem könnyű. Az ember csinál valamit és annak az ellen-kezőjét is csinálja.” De a Központi Vezetőség ülésén tulajdonképpen Szakasits Árpád, a párt el-nöke hangsúlyozta a legerőteljesebben a „régi formák és intézmények” megszüntetésének és a szovjet példa követésének, másolásának a fontosságát. „A mi pártunknak hűségesen követ-nie kell a Szovjetunió példáját és útmutatásait – emelte ki Szakasits –, mert igaza van Rákosi elvtársnak: nincs külön magyar út, amiként nincs külön szabadalmazott jugoszláv út sem, és semmiféle más külön út. Csak egy út van: a Szovjetunió vérrel megszentelt és dicsőséges útja, a marxizmus-leninizmus útja! Minden más út a gyalázatba, a szolgaságba vezet.”13
1948. december elején „lemondott” Dinnyés Lajos miniszterelnök. A helyére lépő új kor-mányfő, Dobi István bemutatkozó beszédében kormánya nevében is kijelentette: „Amikor népi demokráciánk minden vonalon erősödik, amikor népünk egyre inkább összeforr nemze-tünkkel, vajon normális jelenségnek tarthatjuk-e egy olyan párt működését, mint a Demokrata Néppárt? […] a Barankovics-párt teljesen elszakadt a demokrácia felé forduló népünktől, és el-lenséges értetlenséggel viseltettek országunk fejlődése iránt. Idejétmúlt jelenséggé vált, olyan párttá, amelyről egyre inkább kiderül, hogy túlhaladt rajta a demokrácia fejlődése […] egyre inkább felesleges tehertétellé válik a magyar nép nyakán.” Dobi nem hagyott kétséget afelől sem, hogy Mindszentyvel szemben a rendszer, illetve a hatalom el fog járni.14Mindszenty letartóz-tatása után, december végén és január elején a DNP-ből több képviselő kilépett, mások le-mondtak képviselői megbízásukról, Barankovics a koncepciós Mindszenty-per tárgyalásának megkezdésekor elhagyta az országot, a párt 11 országgyűlési képviselője választotta az emig-rációt. Az országban maradt képviselők kis csoportját a rendszer arra kényszerítette, hogy mondja ki a párt tevékenységének beszüntetését. Az 1949. február 4-én hozott „határozatot” az Ország-gyűlés március 10-i ülésén vette tudomásul.15A Keresztény Női Tábor országgyűlési képvise-lői ellen – vidéki és fővárosi szervezetei ekkor már nem működhettek – különböző vélt, illetve kitalált vádak alapján a belügyi szervek eljárást indítottak. A párt vezetője, Slachta Margit így kénytelen volt visszavonulni a politikai életből, majd az első „népfrontos” választás után rövid idővel kénytelen volt elhagyni az országot.
Az FMDP és az RDP további tevékenysége és politikája szempontjából is természetesen meghatározó jellegűek voltak a fentebbi változások. Balogh István, az FMDP elnöke 1949. ja-nuár 1-jei nyilatkozatában azt ajánlotta híveinek és pártja tagjainak, hogy ezután az MDP-vel szorosabban együttműködve akaratukat „a nemzet egyetemes érdekeinek alávetve” vegyék ki részüket az ország demokratikus továbbfejlesztésére irányuló nagy munkából.16Szekeres János az RDP képviselője pedig január végi parlamenti felszólalásában fejtette ki, hogy az RDP egyet -ért a népi demokrácia alapvető célkitűzéseivel, és a Magyar Függetlenségi Népfronttal
kap-13MOL MK-S. 284. f. 6. ö. e.
14Az 1947. évi szeptember hó 16-ára összehívott Országgyűlés Naplója (a továbbiakban: Országgyűlési Napló). Hiteles kiadás. Budapest. 1949. V. köt. 8.
15Országgyűlési Napló,V. köt. 972.
16Magyar Nemzet,1949. január 1.
csolatban leszögezte: „Mi eddig is ennek szellemében vettünk részt a népi demokrácia építé-sében, ezért megalakulását örömmel üdvözöljük, s annak munkájában készséggel veszünk részt.”17