Az angol nyelvű szakirodalomban law and societyirányzatnak nevezett szemlélet lényege, hogy a jogot kimozdítsa a középpontból és a változatos társadalmi környezetében vizsgálja. Ebben eleve erős kritikai potenciál rejlik, egy „hagyománytagadó hagyomány”, amely gyenge pozí-ciókkal rendelkezik az európai iskolákban.12Ez utóbbiban ugyanis az állam és társadalom te-oretikus elválasztása és a jog hierarchikus szemlélete képezte az alapját a modern jogi szemlé-letnek. Az a szemlélet, amelyben a jogi szabályozás nem a társadalmitól különálló, hanem azzal szerves egységben értelmezhető valóság, nem hagyta el a tudományos perifériát. A jog meg-határozásának kísérletei, a mi a jogkérdése, amely a joggal való elméleti foglalkozás közép-pontjában áll, nem gyakorolt vonzerőt a szakjogászi megközelítések és a jogászképzés számára sem. Azok a megközelítések, amelyek a jogi szabályozás hatásaival, következményeivel fog-lalkoznak, és a mit tesz a jogkérdésével egészítik ki a jog lényegére vonatkozó kérdést, prag-matikus lehetőséget jelenthetnek a jogászképzésben a jogszabály szövegére koncentráló dog-matikai hagyománnyal szemben.
11BOURDIEU, P. (1987): The Force of Law: Toward a Sociology of the Juridicial Field. The Hastings Law Journal,Vol. 38. July. 805–854.
12SILBEY, S.S. – SARAT, A. (1987): Critical Traditions in Law and Society Research. Law & Society Review, Vol. 21. No. 1. 165–174.
A jogi normához kötődés, a jog autonómiájához ragaszkodás, a pozitivista hagyomány ha-tározott történeti előnyökkel rendelkezett: a politikai, ideológiai és bizonytalan értékpremisszák helyett biztos talajt vagy éppen menekülési lehetőséget nyújtott a jogalkalmazónak és a jog pro-fesszionális alkalmazására felkészítő felsőoktatásnak. A realista szemlélet, a jogszabályt a cent-rumból kimozdítani szándékozó megközelítések olyan kihívást jelentenek, amelyek a jogász szá-mára bizonytalan terepekre kormányoznak. Európában a múlt század hatvanas, hetvenes éveiben átmenetileg kedvező klíma alakult ki e kihívás konstruktív kezelésére: a jóléti refor-mokra, szociális reformizmusra koncentráló „szociáldemokrata konszenzus” környezetében a jo-gászképzésben és a tudományban is megkezdődött a szociológiai és más társadalomtudományok befogadása.13Ez arra vállalkozott, pontosabban egy ilyen megközelítésnek az lenne a feladata, hogy a joghallgatókat átmenetileg kivezesse a jog belső világából, elfogadtassa a jogot válto-zóként értelmező kiindulópontokat. Így válna lehetővé a jogászi szemlélet és a jogon kívüli vi-lág közötti szakadék csökkentése. Látszólag ehhez valóban prosperáló, progresszív időszakok támasztanak keresletet. Valójában azonban a jog működtetői egyre inkább tisztában vannak vele, hogy a jog formális célja mögött, a bizonyosság, stabilitás, kiszámíthatóság árnyékában kétsé-gek, bizonytalanságok rejlenek. Az európai jogrendszerek jelenkori átalakulása, a korábban jel-zett szerkezetváltozás indokolttá tenné, hogy a jogászképzés a leendő jogalkalmazót az eddi-gieknél jobban felkészítse a bizonytalanságok, a jogi munka ellentmondásai és a jogi szabályozás társadalmi következményeinek értelmezésére.
Ebben a felkészítésben a kritikai képességek kialakításának központi szerepe lenne, ameny-nyiben azt nemcsak elméleti irányzatként, hanem gondolkodásmódként, módszerként, szemléletként értelmeznénk. A jogászfoglalkozások domináns szerepfelfogásaiban, önvédő ideológiái -ban ez önmagától nem képes intézményesülni. Az oktatás hagyományosan a hatalomgyakorlás stabilizálásának, a domináns ideológia átadásának terepe, annak az eszközrendszernek a fej-lesztése és karbantartása, amely szoros kapcsolatban áll a jogászok társadalmi státuszának rep-rodukciójával. Tehát a kritikai szemlélet intézményesítése önreflexiót igényel, hogy a problé-macentrikus megközelítési módozatok természetessé váljanak a jogrendszer működésének bemutatása során, a jogászi munkára való felkészítésben. A jogászképzés egyik célja a jogi tu-dás koherenciájának őrzése. A nagy átalakulások időszakában azonban szükségszerűen megje-lenik a változásokhoz való adaptáció segítése is, amely nélkül a jogászi tudás elveszíti rugal-masságát és végső soron társadalmi presztízsét. Ezekben a korszakokban a szakmai (és társadalmi) status quomegkérdőjelezésének tabusítása, a jogi doktrína kritikátlan reprodukciója, az iga-zolások szokásos rendjének ismétlése diszfunkcionális. De legalábbis akadályozója a szüksé-ges változásoknak, amit leginkább a gyakorlat igényeinek egyre rosszabb hatásfokkal való ki-elégítése jelez. Egy olyan jogász, aki képtelen reflektív módon, a társadalmi következmények számbavétele nélkül alkotni és alkalmazni a jogot, nem felel meg azoknak az igényeknek, ame-lyek a modern jogállami körülmények között a társadalmi felelősségvállalást is elvárják a ha-talmi eszközökkel rendelkezőktől.
13FERRARI, V.: Law and Society Studies and Legal Education. Journal of Legal Education,Vol. 55. N. 4.
495–499.
A kontinentális jogászképzésben a jogi eszközök átadásának cinikus módozata jellemző.
E szerint a jogi eszköz, a szabályok, az intézmények semlegesek, a jogon kívüli elemek, követ-kezmények feleslegesek, sem politikai, sem morális dilemmák nem következnek alkalmazá-sukból. Azt az illúziót, amely a jog zárt, magában való jellegére épül, zavarja a társadalmi szeny-nyező anyag, minden nem dogmatikus érv felforgatónak, ideologikusnak vagy utópikusnak, de legalábbis feleslegesnek tűnik a jó jogász előállításához. Egyelőre a jogászképzés nagy rendszerei, az egyetemek, képzések, tankönyvek, curriculumok, professzionális továbbképzések a válto-zásnak való ellenállás példái, a bürokratikus hierarchia őrzésének támogatói. Egyelőre a jog-rendszer újabb gyakorlati igényeit is képesek a pozitivista hagyomány nyelvezetére átfordítani és a gyakorlatorientált képzésre felszólító érveket úgy megfogalmazni, hogy az a szűk poziti-vista jogértelmezés keretei között maradjon. Amikor az ügyvédi céh képviselői, jogalkalmazó szervezetek képviselői a jogászképzés szűkítése mellett érvelve a gyakorlatorientált oktatást em-legetik, szinte sohasem a kritikai képességek fejlesztésére gondolnak. Nem merül fel az okta-tás demokráciafejlesztő potenciálja, teljesen figyelmen kívül marad a szélesebb értelmű társa-dalmi felelősségre való felkészítés. Ez törvényszerű, tekintve, hogy a jogalkalmazó szervezetek a fenálló állapot legstabilabb szocializációs bázisai és minden oktatási, tartalmi, szemléleti vál-tozás kihívásként, „átnevelési” feladatként jelentkezik. Úgy tűnik tehát, hogy a jogi oktatás gya-korlathoz kötésének létezik egy árnyoldala is, amely nehezíti a szükséges paradigmaváltások észlelését és az azoknak megfelelő tartalmi változtatások véghezvitelét. A nem dogmatikus, történeti, társadalomtudományi tantárgyak oldják ugyan a „cinikus” szemléletet, de önmaguk-ban erőtlenek. Csak akkor lesz képes a jogászképzés megfelelni az európai jog szerkezetválto-zásai okozta kihívásoknak, ha a dogmatikai szempontok a hagyományos jogi tárgyak oktatása-kor dia ló gus ba lépnek a külső, multidiszciplináris szempontokkal.14Az új európai jogi paradigma szerves része, hogy a jogi ügy nem jogi kontextusának megértése a szükséges jogászi készség-rendszer része. Ha ez nem így lenne, értelmezhetetlenné válna a jogosultságaival élni képes, il-letve azokért fellépni is hajlandó európai állampolgár igénye, a közös európai hagyományokra, értékekre épülő jog esetről esetre való fejlesztésének elvárása. Tehát a jogászképzés munkája a ci-vil felelősség technikai, kognitív és kulturális feltételeinek fejlesztése is, a közszolgálat etikájá-nak és a hivatásgyakorlás szociális felelősségének emelése. Persze a jogászi és társadalomtudósi szemlélet két külön világ, közelítésük erőfeszítéseket igényel, aminek kézenfekvő útja a társa-dalomtudományok által ápolt kritikai szemlélet integrálása a jogászképzésbe.15A professzionális igények félreértése a jogászképzésnek a technikai elemekre szűkítő felfogása.
Talán a leghatározottabban a Critical Legal Studiesintézményesülési kísérletei és fejlődése illusztrálja azokat a nehézségeket, amelyek a hagyományos jogászi szemléletmód kikezdésé-vel kapcsolatban felmerülhetnek. Elméleti iskolaként és mozgalomként a jog hatalmi, ideoló-giai és társadalmi hatásait tette explicitté, ezzel a jog kontextuális elemzése mellé a rendszer
14MEDINAPLANAR.: Insider/outsider perspectives on a divide: theory and practice of critical thinking. Onati Socio-Legal Series, 2. (5) 1–6.
15BERARD, T.J. (2009): The Relevance of the Social Sciences for Legal Education. Legal Education Re-view,19. 189–215.
kritikájának érveit dolgozta ki. De a jogászképzésen belül elsősorban mint módszer fejtette ki maradandó hatását. Az Egyesült Államokban az 1960-as évek derekán a realista mozgalom ra-dikális örököseként az új civiljogi mozgalmak megjelenésével párhuzamosan vette fel a harcot a konzervatív jogászat pozícióival szemben. A konvencionális érvelést igyekezett felváltani egy bármely jogterületen használható elemzési, érvelési technikával, amelyben helyet kaptak a tár-sadalompolitikai elemek is, viszont megszabadított az érvényes joghoz kapcsolódó mindenkori igazolási igényektől.16Tartós hatást éppen ezzel a szemléleti módosítással gyakorolt.
Ismeretes, hogy e jogi mozgalomnak alig volt európai megjelenése. Mégis, például Fran-ciaországban, ahol az 1960-as évek végétől néhány éven keresztül befolyásra tett szert, nyomot hagyott a jogi fakultások oktatási módszertanán, a jogászképzés szemléletén. A kezdőpontot a kritikai szellem kedvező intellektuális és politikai környezete támogatta a hivatalos pozitivista technikai felfogással szemben. A tudományos intézményesedés szokásos elemei, a folyóiratok, társaságok, konferenciák mellett oktatási programok, tankönyvek befolyásolták a képzés tar-talmát. Az oktatáshoz kapcsolódó fejlemények a folyóiratokat túlélve terjesztették a kritikus szemléletmódot, anélkül, hogy sikerült volna radikálisan átírni a kontinentális jogászképzés alap-szerkezetét.17
Minden jel arra mutat, hogy megérett az idő a kritikai mozgalom, szemlélet újjászervezé-sére azokban a jogi kultúrákban, például Közép-Európában, ahol eredeti formájában ismeret-len a kritikai jogi mozgalom, az irányzat teoretikus és módszertani alapjainak a jeismeret-lenkori prob-lémákhoz igazítása, adaptálása és beemelése szükséges a jogtudományi diskurzusba. Ennek segítségével válna lehetővé a jogállami forradalom átmeneti sikertelenségének megértése és maj-dan orvoslása. Mindazok az illúziók ugyanis, amelyek az intézményépítéssel kapcsolatban hosz-szasan tartották magukat, eleddig akadályozták annak felismerését, hogy a demokratikus és jog-állami értékek társadalmi támogatottságának erősítése a jogászi szakmák kritikai szemléletének kialakításán és ezzel együtt a társadalmi folyamatok megértésén keresztül vezet; azaz a jogá-szi képzelőerő fejlesztésén.
16GORDON, R.W. (2002): Brendan Brown Lecture: Critical Legal Studies as a Teaching Method. Loyola Law Review, Vol. 35. 383–407.
17KALUSZYNSKI, M. (2012): The changing face of law after the events of 1968... or when law meets po-litics: Introduction to the Mouvement Critique du Droit. Onati Socio-Legal Series,2. (5) 25–46.