A Különvélemény5. pontjában a király kegyelmezési jogkörével kapcsolatban előadták, hogy a királyi kegyelem határtalan kiterjesztését nem tartják szükségesnek, mivel a Javaslatban egyetlen bűntettnél nincsen meghatározva a büntetés legkisebb mértéke, a bíró tehát indokolt esetben egészen is elengedheti a szankciót. Ezenkívül szerintük a bírói igazságszolgáltatásba vetett bizalmat gyengítené, ha az elítélt bűntettest minden büntetés alól felszabadítaná a kirá-lyi kegyelem.
Különösen a hűtlen tanácsadók esetében tartották aggodalomra okot adónak a korlátlan ke-gyelmezés jogkörét, amikor valaki „a kormány vélt érdekében sérti meg a törvényt”, majd ez-után teljességgel mentesül, ezért az alábbi szövegjavaslatot tették. Javaslatuk a kiszabott bün-tetés felében maximalizálta volna a bünbün-tetés elengedésének mértékét.
Jól mutatja a politikai bűncselekmények csoportjával kapcsolatos jogalkotói félelmeket és ambivalenciát, hogy a különvélemény három esetben kivételt tett volna a szabály alól, így a fel-ségsértésnél és a hűtlenségnél is, ahol a fentiekben kifejtettekkel némileg ellentmondásba ke-rülve mégis megengedte volna a büntetés fejedelem általi teljes elengedését is.
106. §
A’ kegyelmezésnek csak a’ bíróság végítélete után lehet helye, ’s a’ törvényes közkeresetet és bün-tető eljárást kegyelem útján megsemmisíteni vagy gátolni nem lehet.
107. §
Kegyelemezés által az ítéletben kiszabott büntetésnek felénél többet elengedni nem lehet; − hóltig tartó rabságnál pedig a’ büntetés csak tizenkét évi rabságra szállítathatik le.
35Az elévüléssel kapcsolatos különvéleménnyel egyetértett: Gr. Zichy Ödön, Gr. Pejacsevics János, Pázmándy Dienes, Klauzál Gábor, Zoltán János, B. Eötvös Jósef, B. Wenckheim Béla, Bezerédi István, Hertelendy Miksa, Palóczy László, Olgyay Péter, Foghtűy János, Deák Ferencz, Dubraviczky Simon, Pulszky Ferencz.
108. §
Kivétetnek azonban olly bűntettek, mellyekről a XLIII., XLIV. és XLVIII-ik fejezet36szóllanak, mert ezekre nézve kegyelmezés útján az egész büntetés is elengedtethetik, sőt a’ közkereset is meg-szüntethetik.
109. §
A’ kegyelmezés ki nem terjed arra: hogy valaki hivatalát, mellytől valami bűntett miatt a tör-vény értelmében megfosztatott, visszanyerje, vagy olly hivatalokba léphessen, mellyeknek vi-selhetésétől ítélet által jövendőre eltiltatott.
110. §
A’ fentebbi 109. §-nak rendelete szolgál szabályul azokra nézve is, kik a LVII-ik fejezet értel-mében az ügyészkedéstől ítélet által végképen eltiltattak.
Az 1825/27:IV. tc. ellenére közadót vagy bármiféle közsegedelmet megajánló, kivető és beszedő közhatóságok, köztisztviselők és a hűtlen tanácsadók büntetéséről
A Különvélemény6. pontja foglalkozott a tervezetből kihagyott fejezettel és a hűtlen tanácsa-dók megbüntetésének kérdéskörével. Deákék azzal érveltek, hogy az új büntetőtörvénykönyv-tervezet rögzíti, hogy „bármelly cselekvés, vagy mulasztás, csak annyiban tekinthetik bűntett-nek, és csak annyiban vonathatik büntetés alá, amennyiben az ellen büntetést rendel a jelen törvény”. Amennyiben sem a hűtlen tanácsadókra, sem az 1825/27. évi IV. törvénycikkelyt meg-szegőkre nézve nincsen rendelkezés az új kódexben, akkor törvényesen ezeket a bűncselek-ményeket büntetni nem lehet, vagyis sarkalatos törvények kerülnének megsemmisítésre anél-kül, hogy azokat mással pótolnák.
Az alkotmányos elvek sérülésének elkerülése érdekében az alábbi kiegészítéseket javasolták a hűtlenségről szóló szakaszhoz:
d) A’ ki valamelly alkotmányos jogot erőhatalommal felforgató királyi rendeletnek kiadásá-ban, vagy végrehajtásákiadásá-ban, akár egyenesen, és határozottan kijelentett tanáccsal, akár tettle-ges teljesítéssel részt vesz,”.
Javasolták továbbá, hogy a hűtlenségről szóló XLIV. fejezet után egy külön fejezet kerül-jön beiktatásra az alábbi szövegezéssel:
§. „Ha valamelly köztörvényhatóság az 1825/27 esztendei IV-ik törvénycikkelynek ellenére, országgyűlési ajánlás nélkül, vagy azon felül, közadót, vagy bármiféle közsegedelmet, akár pénz-ben, akár termesztményekpénz-ben, akár pedig katonai ujonczokban megígér, kivet és beszed, mind-azok, kik azt a’ gyűlésen indítványozták, vagy nyilván kijelentett szavazattal pártolták, és mind-azok, kik a’ kivetésben, vagy behajtásban tettleges részt vettek, a legközelebbi országgyűlésen
össze-36Beidézett fejezetek: XLIII. fejezet. A’ felségsértésről;XLIV. fejezet. A’ hűtelenségről; XLVIII. fejezet.
A’ tisztviselők ’s a’ bírói, köztörvényhatósági és kormányszéki testületek ellen elkövetett sértésekről.
gyűlt rendek határozatára közkereset alá veendők, ’s a’ már beszedett pénznek, vagy termékek-nek visszafizetésében egyik a’ másikért elmarasztalandók, − ezen felűl pedig, ha az ajánlás, és beszedés pénzben vagy termékekben történt, a zsarolásról szólló XXXIV-dik fejezetnek rende-lete szerint fognak büntettetni; ha pedig a törvénytelen ajánlásnak következtében kényszerítő módon újonczok állítattak, az emberrablásról szóló XVII-dik fejezetnek büntető rendelete lészen reájok alkalmazandó.”37
Az 1843. augusztus 25-én tartott kerületi ülésen38tanácskoztak a politikai bűntettekről (fel-ségsértés, hűtlenség, erőszakos ellenszegülés, összecsoportozás és lázadás, a király személye elleni sértő kifejezésekről) szóló fejezetekről. A hűtlenségről szóló szakasz kapcsán felolvas-ták az A./. alatti különvéleményt, melynek elfogadásán egész nap vitáztak.
Markáns véleménykülönbség bontakozott ki a konzervatívok vezérszónoka, Zsedényi Ede (Szepes követe) és Klauzál Gábor39(Csongrád követe) között, aki Deák távollétében az ellenzék vezetője volt. Zsedényi szerint a különvéleményben a hűtlenség esetei közt szereplő hűtlen taná-csosoknál „az alkotmányos jog felforgatása” olyan tág fogalom, amely nem érheti el a kívánt célt, s visszaélésekre adhat alkalmat. Ezt a felvetést a többség elvetette, mivel feleslegesnek tartották az alkotmányos jogok fogalmának részletesebb fejtegetését a törvénykönyvbe beilleszteni.
Zsedényi következő ellenvetése az volt, hogy az újabb fejezetben foglalandó bűntettek csak fe-lülről (a kormánytól) jövő visszaélésektől védik az országot, az alulról, vagyis a vármegyékből induló törvénysértésektől nem, holott a végrehajtó hatalom öthatod része a megyékben van.
Klauzál válaszában kifejtette, hogy világos különbséget kell tenni aközött, hogy valaki al-kotmányt veszélyeztető indítványt tesz (ami a kormánytól jöhet), vagy törvényellenes intézke-dést tesz (amiről már másutt rendelkezik a büntetőtörvény-tervezet). Utalt arra is, hogy itt nem egy új törvényi rendelkezés bevezetéséről van szó, hanem a már fennálló régi törvényeknek a kor kívánalmaihoz alakításáról. Ezek után a két oldal hosszabb vitába merült a megyék és a köz-ponti kormány, vagyis Helytartótanács eljárása felett.
37A Különvéleményben megfogalmazott javaslat a következőképpen folytatódik:
§. „Ha azonban a’ köztörvényhatóság a’ fentebbiek szerint törvénytelenül megígért közadót, vagy egyéb közsegedelmet ki nem vetette, vagy kivetette ugyan, de semmit abból be nem szedett, azok, kik a megajánlásért, vagy illetőleg kivetésért közkereset alá vétettek, a XXXIV és XVII-dik fejezetnek kí-sérletről szólló szakaszai szerint fognak büntettetni.”
§. „Ha pedig valamely köztisztviselő a’ fentebbi §§-ban körülírt bűntettet a’ köztörvényhatóság végzése nélkűl önhatalmával követte el, a’ köztörvényhatóság fogja eszközölni, hogy az büntető közkereset alá vétessék, ’ s mint a zsaroló, vagy emberrabló büntettessék, mit ha a’ törvényhatóság elmulasztana, a’ leg-közelebbi országgyűlésen egybegyűlt országos rendeknek leend joguk azon tisztviselő ellen a’ fenteb-biek szerint közkeresetet elrendelni.”
38Elnökök: Klauzál, Radvánszky; jegyzők: Palóczy, Szemere; naplóvivő: Majláth.
39Az alsótáblán a szabadelvű reformpárt vezére Klauzál Gábor, Csongrád megye követe; a konzervatívok vezére Zsedényi Ede, Szepes megye követe. A felsőházi szabadelvű reformpártot gróf Batthyányi Lajos, a konzervatívokat Dessewffy Aurél, halála után pedig gróf Apponyi György vezette. Vahot Imre írja 1843-ban az Országgyűlési Almanach1843-ban, hogy a múlt országgyűlésen szinte közmondássá vált azon véle-mény, miszerint Deák Ferenc az országgyűlés esze, Klauzál pedig a szíve. Az 1843/44-es diétán aztán Klauzál jelzője „az örök igazság élőképe” lett. KOVÁCS: i. m. I. köt. 43.
A különvélemény mellett érvelt Klauzálon kívül Beöthy (Bihar megye), Szentkirályi (Pest megye), Bezerédj (Tolna megye) és Palóczy (Borsod megye). Ellene Zsedényin kívül csak Maj-láth szólalt fel, végül a többség elfogadta a különvéleményben javasolt szerkezetet.40Két hét múlva, 1843. szeptember 6-án az alsótábla XXXIX. országos ülésén kerültek újra elő a kerü-leti ülésen elfogadott A./. alatti különvéleményben javasolt hűtlenségi esetek.41
Zsedényi a hűtlen tanácsosok megbüntethetőségének kérdésénél arra az ellentmondásra fi-gyelmeztette a rendeket, hogy a múlt országgyűlésen mindig azt hangoztatták, szóval nem le-het hűtlenségi bűntettet elkövetni. Ezen az elven alapul a felségsértésről szóló, korábban elfo-gadott törvény is. Javasolja, hogy a törvénycikk csak azokat rendelje büntetni, akik a tanácsot tettleges erőszakkal hajtják végre, emellett szólt az is, hogy a tisztviselők bűntetteiről szóló tör-vény is ilyen megszorítást alkalmaz.
Szemere Bertalan (Borsod megye követe) szerint a tanácsosok felelősségét éppen a Mo-narchia érdekében hozták be; ahogy erősödik a felelősség eszméje, úgy erősödik a királyi szék is. Tovább vitáztak azon is, hogy más alkotmányos országokban valakit puszta tanácsért lehet-e mint hűtlent büntetni, ha biztosítja a miniszterek felelőssége az alkotmányos jogokat. A javaslatot pártoló Somssich Pál erre azt válaszolta, hogy a törvényhely nem puszta szóbeli tanács -adásról szól, hanem tevőleges, a rendelkezés kiadásában való részvételről.
A szavazásnál az országos ülés nagy többsége „maradjon!”-nal ragaszkodott a kerületi ülé-sen elfogadott javaslathoz, s ezzel országos végzés született a d)pont alatt szereplő hűtlen ta-nácsadás bűntettének jóváhagyásáról.42
Másnap, 1843. szeptember 7-én az alsótábla országos ülése a Deákék különvéleményében javasolt – aztán a kerületi ülésen elfogadott – a törvénytelenül közadót vagy más „közsegedel-met” (pénzt, terményt, katonai újoncokat) megajánló, kivető és beszedő közhatóságok és köz-tisztviselők megbüntetéséről szóló új fejezetéről hosszasan vitázott.
A konzervatívok szerint a törvénytelen adókivetés és újoncozás ellen elegendő védelmet ad az 1827. évi 4. törvénycikk.43Zsedényi szerint sok látható jele és esete van annak, hogy a me-gyék függetlenek akarnak lenni a központi hatalomtól, vonakodnak engedelmeskedni a
fel-40A kerületi ülésen a király személye elleni sértő kifejezésekről szóló paragrafushoz született még módosító indítvány. A többi politikai bűntett vonatkozásában nem merült fel más észrevétel.
41GYMSML IV/A Moson vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1594−1848 h)Országgyűlési Iratok – Acta dietalia,2139/1843 „Izenet a KK. és RR-től a M.főRR-hez a büntető törvénykönyv javaslatnak a bű-nökről és büntetésekről szólló 1-ső Része iránt.”
42KOVÁCS: i. m. I. köt. 406.
43Az 1827:IV. törvénycikk az 1790/91:XIX. törvénycikk rendelkezésének mindenkor pontos megtartásáról:
Ő szent felsége bizonyosokká teszi a karokat és rendeket, hogy a közadózás és bármilyen nevezetü, akár pénzben, akár terményekben, akár ujonczokban szolgáltatandó segedelmek ügye az országgyülés tár-gyalása alól, melynek hatáskörébe tartozónak azt az 1715:VIII. tc. és 1790/1:XIX. törvénycikkek vilá-gos tartalma szerint önként elismeri, érintetlenül maradván csupán az adót illetőleg az 1715:VIII. tör-vénycikknek az 1741:XXII. törvénycikkben bővebben fölvilágositott rendelkezése, semmiféle, még rendkivüli esetekben se legyen elvonható, és hogy az országgyülésig meghatározott adó nemére és meny-nyiségére nézve országgyülésen kivül semmiféle változtatás ne tétessék, hanem ugy hajtassék be, a mint az országgyülésen, az egyiktől a másikig, megállapittatott.
sőbbség parancsainak, ezen jogszabályhely elfogadásával pedig felhatalmazást kapnának a ne-kik nem tetsző törvények − akár a most megalkotás alatt lévő javító-börtönrendszer sok vitát kiváltó szabályainak − végre nem hajtására.
Palóczy László (Borsod megye követe) a konzervatívok ellenvéleményére adott válaszá-ban kifejtette, hogy a törvénycikkben védelmezett „két dolog sarka az alkotmánynak, a javas-lott törvényfejezet valóságos mutiny-bill”.44A szabadelvű képviselő szerint való igaz, hogy az 1825/27. évi diétán végre ismét kivívták a rendek azt az alkotmányos jogot, amelynek értelmében még rendkívüli esetekben sem szabad országgyűlési hozzájárulás nélkül segedelmet kérni vagy adni. Véleménye alapján az nem bizonyít semmit, hogy a törvénycikk megszületése óta nem történt ilyen visszaélés, mivel elfogadása óta háború sem volt. A nemzetnek gondoskod-nia kell arról, hogy hasonló törvénytelenségek többé elő ne fordulhassanak.
Szeptember 8-án elfogadta az alsóház az új fejezetet, a többség „maradjon!”-nal szavazott a javaslat mellett.45Szeptember 9-én az alsótábla XLI. országos ülésén elfogadta a büntető tör-vénykönyv anyagi részi javaslatát, s azt üzenetük mellé csatolva főrendek részére megküldték.46