A racionalitás és szerepe a társadalom- és jogfejlődésben

RACIONALITÁS ÉS JOGKODIFIKÁCIÓ*

1. A racionalitás és szerepe a társadalom- és jogfejlődésben

„Racionalitás" és „racionalizálás" viszonylag új keletű kategóriák. Számunkra elsősorban

M A X W E B E R közvetítésével és értelmezésében váltak ismertté. O volt az, aki elsőként s leginkább a mának szóló igénnyel adta elméleti kifejtésüket. Az a tény, hogy e kategóriák a WEBERi eszmekörben keltek először életre, jelzi elméleti igényességüket, s egyszersmind a kor uralkodó tendenciáihoz való szoros kötődésüket.

W E B E R társadalmi valósága a múlt századvég valósága volt. M A R X Í Ó ! eltérően a kapitalizmust ő jóval előrehaladottabb állapotában tanulmányozhatta, sőt belső adminiszt-ratív komplexitásában is megfigyelhette.1 W E B E R értékelői és bírálói megegyeznek abban, hogy a racionalitás és racionalizálás kategóriái szociológiai gondolkodásában középponti helyet foglalnak el. Mind annak az általánosan megújuló kísérletnek a formájában, hogy a Nyugatra jellemző életvitel ethoszaként a racionalitást megmagyarázza, és a kérdésre választ adjon: vajon „a körülmények milyen láncolata vezetett oda, hogy pontosan a Nyugat talaján és csakis itt keletkeztek olyan kultúrjelenségek, amelyek - legalábbis ahogy mi képzelni szeretjük - egyetemes jelentőséggel és érvényességgel bíró fejlődés irányába mutatnak"?2 Mind pedig ama törekvés formájában, hogy bizonyítsa az ideológiai formák-nak „a gazdasági élettel egyenértékű, sőt ezt felülmúló oksági szerepét", és olyan követ-keztetéshez érkezzen, amelyben a kapitalizmus lényege nem más, mint a

gazdasági-társa-* Első változatában Szociológia 3 (1975), 359-378. o., majd a szerző könyvében: A kodifikáció mint társadalomtörténelmi jelenség (Budapest: Akadémiai Kiadó 1979), X. fej. (A racionalizálás mint elvont cél és mozgatóerő a kodifikációs fejlődésben) 1. (A racionalitás és szerepe a társadalom- és jogfejlődés-ben) és 2. (Jogracionalizálás a kodifikációs gondolat történelmi megvalósulásaiban) b) pont, 259-283. o.

Idegen fordításaiban: 'Rationalitet och rättens objektifiering: Rationaliteten och dess plats i den sociala ochdenjuridiskautvecklingen' in Rationalitet i rättssystemet ed. Ulla Bondeson (Stockholm: Liber Förlag 1979), 84-103. és 221-223. o., valamint 'Rationality and the Objectification of L a w ' Rivista internazio-nale di Filosofia del Diritto LVI (1979) 4 , 6 7 6 - 7 0 1 . o. (és újranyomva in Marxian Legal Theory ed. Csaba Varga [Aldershot. Hong Kong, Singapore, Sydney: Dartmouth & New York: New York University Press 1993], 331-338. o. [International Library of Essays in Law & Legal Theory, Schools 9]), majd a szerző könyvében: Codification as a Socio-historical Phenomenon (Budapest: Akadémiai Kiadó 1991), ch. X (Rationalization as the Motive Force behind Codification Development) §§ 1 (Rationality and Social Development) és 2 (Rationalization of Law in the History of Codification), 2 7 3 - 2 9 5 . és 311-315. o.

1 J. P. Mayer Max Weber and German Politics (London 1944), 43^14. o., lásd Kulcsár Kálmán A szociológiai gondolkodás fejlődése (Budapest: Akadémiai Kiadó 1966), 141. o. 169. jegyzet.

2 Max Weber Gesammalte Aufsätze zur Religionssoziologie Zweite Auflage (Tübingen: Mohr 1922), 1. o.

dalmi élet raeionalizáltsága, minden jelenség racionális kiszámítottsága.3 Mindenesetre tény: olyan különböző minőségek és fogalmak, mint a kapitalista termelés, a (karizmati-kustól és tradicionálistól megkülönböztetett) legális uralom, vagy általában a nyugati fejlődés - mindezek a WEBERÍ elméletben azért kerülhettek egymás mellé, mert közös jegyük, hogy racionális szervezettséggel rendelkeznek. S amint egy kortárs írja: míg M A R X

számára az elidegenedés volt a központi probléma: az, hogy a termék a termelő fölött uralkodóvá, fenyegetővé válik, WEBERnél e szerepet a racionalizálás töltötte be. Aggodal-mának oka, hogy az élet előreláthatóbbá tételét, a szabadság kiterjesztését célzó struktúrák önállósodnak, és magát e szabadságot kezdik el korlátozni.4 (Meg kell jegyeznem, hogy ez az analógia jelentkezik a fiatal L U K Á C S Történelem és osztálytudat című munkájában is, amikor a TAYLOR-rendszert- amit W E B E R a gyakorlati specializálódás és benne a fiziológiai tulajdonságok érvényre juttatása és a termelés ésszerűsítése úttörő példájaként említ5 - úgy mutatja be, mint a munkafolyamat elembertelenítő hatása révén a kapitalizmusban szükségszerű elidegenedés jelképszerű megtestesítőjét. Hiszen a TAYLORrendszer lényege -racionalisztikus előnye, de emberi veszélye - éppen az, hogy a korábban organikus és természetes emberi egységet véletlenszerű részrendszerek halmazává szakítja szét.6

A WEBERÍ f o g a l o m k o r h o z k ö t ö t t s é g e e l s ő s o r b a n a b b a n n y i l v á n u l t m e g , h o g y a r a c i o n a l i t á s f o g a l o m j e l e n t ő s é g é t h i p e r t r o f i k u s a n m e g n ö v e l t e : „ A t ő k é s t á r s a d a l o m b ü r o k -r a t i k u s a p p a -r á t u s a k i a l a k u l á s á n a k é l m é n y e [ . . . ] WEBERnél a -r a c i o n a l i z m u s u -r a l m a , sőt t ö r t é n e l m i u r a l m a k é p é b e n t ü k r ö z ő d ö t t . "7 E z , v a l a m i n t „a s z e r v e z é s k a t o n a i t í p u s a iránti v a l a m i f é l e p o r o s z o s l e l k e s e d é s "8 v e z e t t e el WEBERÍ a b ü r o k r a t i k u s s z e r v e z é s e l v é h e z m i n t a m o d e r n , k o r s z e r ű g a z d a s á g i - t á r s a d a l m i f e j l ő d é s a l a p j á h o z - v a g y i s m i n t m i n d e n t u d a t o s , e g y s é g e s , s z a k s z e r ű é s h a t é k o n y s z e r v e z é s l e g r a c i o n á l i s a b b (s e z é r t f o r m a i l a g l e g f e j l e t t e b b ) l e h e t ő s é g é h e z , m e l y a g a z d a s á g i é s i g a z g a t á s i s z e r v e z é s e n túl az e g y h á z i , a k a t o n a i , a p o l i t i k a i p á r t s z e r v e z é s n e k is a l a p j a lett. K ö z ö s t ö r v é n y s z e r ű s é g e i k f e l t á r á s a r é v é n e g y ú t t a l e g y á t f o g ó s z e r v e z é s e l m é l e t a l a p j a i t is m e g v e t e t t e . A r a c i o n a l i t á s é s r a c i o -n a l i z á l á s k a t e g ó r i á i e z e k s z e r i -n t a -n y u g a t i é l e t v i t e l e t h o s z a k é -n t , a legális u r a l o m és a k a p i t a l i s t a t e r m e l é s e l m é l e t i j e l l e m z ő j e k é n t s z e r e p e l t e k f e l f o k o z o t t i d e o l ó g i a i j e l e n t ő s é -g ü k a z o n b a n a k o r b ü r o k r a t i z á l ó h a j l a n d ó s á -g á v a l m a -g y a r á z h a t ó .

Ez a sokrétű elméleti-ideológiai ösztönzés magyarázza, hogy a racionalitás és racio-nalizálás korántsem egységes, egyjelentésű fogalmak W E B E R szóhasználatában. Tanulmá-nyában, melyben a kapitalista gazdálkodás és a vallási-életvitelbeli fejlődés bizonyos

Lukács György Az ész trónfosztása (Budapest: Akadémiai Kiadó 1954), 484. o.

4 Karl Löwith 'Max Weber und Karl Marx' Archiv für Sozialwissenschaft und Sozialpolitik LXVTI (1932), 77-90. o.

5 Max Weber Wirtschaft und Gesellschaft (Tübingen: Mohr 1922), 86-87. o.

6 Lukács György 'Az eldologiasodás és a proletáriátus tudata' [1923] in Lukács György Történelem és osztálytudat (Budapest: Magvető 1971), 326. és köv. o.

7 Kulcsár, 383. o.

8 •

Carl J. Friedrich 'Some Observations on Weber's Analysis in Bureaucracy' in Reader in Bureaucracy ed. Robert K. Merton - Alisa P. Gray - Barbara Hockey - Hanan C. Selvin (New York: The Free Press 1952), 31. o.

RACIONALITAS ES JOGKODIFIKACIO 139 korrelációit igyekezett tisztázni, a lehetséges többértelműségre maga is felhívta a figyelmet.

„Az életet - írta - nagyon különböző' végső szempontok szerint és nagyon különböző irányokban »racionalizálhatjuk«. A »racionalizmus« történeti fogalom, mely az ellentétek-nek egész világát foglalja magában."9 Mindenesetre nehéz dolga van az őt tanulmányozó kutatónak, mert W E B E R maga keveset tett azért, hogy a műveiben különböző összefüggé-sekben használt racionalitásfogalmakat összeegyeztesse, vagy legalábbis különbözőségü-ket érzékeltesse.

Ha a racionalitáskategória különféle előfordulásait egymásra vetítjük, megállapíthat-juk, hogy végső soron, a gazdasági és a bürokratikus jogi szervezést illetően a racionalitás

két lehetősége, f o r m á l i s és m a t e r i á l i s értelme közt tett W E B E R különbséget. A gazda-sági és a bürokratikus-jogi racionalitás közös tőről fakadnak: ugyanazon lényeg alkalma-zásai különféle területeken. Ezzel szemben a formális és materiális racionalitás híján vannak bármiféle elvi közösségnek. Ugyan mindkettő az ésszerűséget célozza meg, de egymástól teljesen független módon. Sőt nem is szükségszerű, hogy egymással kapcsolat-ban legyenek. így viszonyuk gyakran egymástól független, máskor az egymással szembe-futó mozgáspályákra hasonlító. Egymást fel is válthatják, sőt egymást erősíthetik.

A gazdasági cselekvésben például a formális racionalitás „mennyiségi kalkulálást vagy kiszámítást" jelent, „a szükségletekről minden racionális gazdaságban lényegi gon-doskodásnak számszerű, kalkulálható terminusokban kifejezhetőségét és kifejezését". A materiális racionalitás ezzel szemben alig körülhatárolható: fogalma „tele van nehézségek-kel". Itt már „nem elégséges csupán a kalkulációk tisztán formális tényére figyelni [...].

Járulékosan azt is számításba kell venni, hogy a gazdasági tevékenység valamilyen végső (etikai, politikai, utilitárius, hedonisztikus vagy társadalmi előbbrejutást, társadalmi egyen-lőséget vagy hasonlót kitűző) célra irányul. A materiális racionalitás nem mérhető csupán a formális kalkuláció alapján, hanem magában foglalja az abszolút értékekhez vagy az általa kitűzött, adott különös célok tartalmához való viszonyt is."10 A bürokratikus és jogi szervezésben a formális racionalitás szintén „az eredmények kiszámíthatóságát" jelenti,"

amit a bürokratikus igazgatás egy „törvényekkel szabályozott dologi személytelen rend"

érvényre juttatásával,12 a jog pedig önmaga formalizálásával13 - azaz előzetesen tételezett, elvont normák rendszerré építésével, s a konkrét tényállások eldöntésében ezek zárt rendszerként szigorúan logikai alkalmazásával, vagyis „a formális tárgyi normák s a formális jogegyenlőség növekvő uralmával" valósít meg.14 A materiális racionalitás a

9 Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (Budapest: Franklin 1924), 49. o.

10 Weber Wirtschaft und Gesellschaft, 44-45. o.

11 Max Weber Gazdaság és társadalom (Budapest: Közgazdasági és Jogi 1967), 78. o.

12 Uo. 72. és köv. o.

13 „Legalábbis viszonylag minden formális jog formálisan racionális. Csak annyiban »formális« egy jog, amennyiben anyagi és eljárásjogilag kizárólag egyértelműen általános tényállásjegyeket vesznek figye-lembe." Max Weber 'Jogszociológia' Jog és filozófia szerk. Varga Csaba (Budapest: Akadémiai Kiadó 1981), 146. o.

14 Max Weber Rechtssoziologie hrsg. Johannes Winckelmann (Neuwied: Luchterhand 1960), 103. és 249.

o. [Soziologische Texte]

bürokratikus és jogi szervezésben sem szigorúan körülhatárolt tartalom. Racionalitás ez bizonyos „állandó alaptételek megtartása értelmében", „a társadalmi rend anyagi elveinek követése értelmében - akár csupán politikai, jóléti-utilitarisztikus vagy etikai tartalmat hordozzanak is".15 Ilyen értelemben a materiális jog is lehet racionális, sőt egy olyan igazgatás is, amelynek szervezéséből a bürokratikus mozzanat, a formai racionalitás hiányzik.16

Ezek után bizonyosan egyetérthetünk abban, hogy lényege a Berechenbarkeitben, a k i s z á m í t h a t ó s á g b a n van.17 Hasonlóan vélekedik KARL MANNHEIM is, aki a WEBERÍ

fogalmat saját rendszerébe emeli. „A funkcionális racionalitás - írja - oly módon szervezett cselekvések sorából áll, mely elvezet egy előzetesen rögzített célhoz, mivel e cselekvési sorban minden egyes elemnek funkcionális helye és szerepe van." A funkcionális raciona-litás akkor a legmagasabb fokú, amikor „a leghatékonyabban rendezi egymás mellé az eszközöket". Ugyanakkor nem szükséges, hogy a célt elérje, vagy az maga racionális legyen. „E magatartást azért hívjuk racionálisnak, mert szervezett, mivel minden egyes cselekvésnek funkcionális szerepet kell játszania a végső cél elérése érdekében." Kritériu-ma tehát nem más, mint ,,a) funkcionális szervezés egy meghatározott célra tekintettel és b) egy ebből következő kalkulálhatóság - egy magát ehhez igazítani kívánó megfigyelő vagy harmadik személy nézőpontjából tekintve".18

A két megközelítés különbségét abban látom, hogy a racionalizálás e fajtáját WEBER

formálisan, vagyis önmagában vett eszközként, módszerbeli lehetőségként közelítette meg, míg MANNHEIM funkcionálisan, vagyis célhoz kötött szervezésként értelmezte. Ez a különb-ség ugyanakkor elhanyagolható, hiszen a funkcionális megközelítés valójában nem ad tartalmasabbat, mint WEBER tudatos formalizmusa. Lényegük végső soron közös. S ez az, hogy a formális és a funkcionális racionalizálás önmagában semleges, tartalmilag indiffe-rens technika - amint ezt „az összes feladatokra való formálisan egyetemes alkalmazható-ság" kiemelésével WEBER, a szubsztanciális racionalizálástól történő megkülönböztetéssel pedig MANNHEIM hangsúlyozza.19

Ami a m a t e r i á l i s racionalitást illeti, a legtöbbet WEBER erről akkor árul el, amikor beismeri: „elvben végtelenül sok lehetséges értékmérő van, amelyek ebben az értelemben racionálisak".2,1 Erre jellemző tehát „a kritériumok relativitásának" szkeptikus megjegyzé-se.21 És úgy tűnik, ennél ismét nem ad többet MANNHEIM, amikor azt mondja: „Szubsz-tanciális racionális az a gondolati aktus, mely intelligens betekintést nyújt az események egy adott helyzetben mutatkozó kölcsönös összefüggéseibe."22

15 Uo. 247. o.

16 Uo. 247. o. és Weber Gazdaság és társadalom, 80. o.

J. D i e c k m a n n Max Webers Begriff des »modernen okzidentalen Rationalismus« (Düsseldorf 1961).

18 Karl Mannheim Man and Society in an Age of Reconstruction (London: Kegan Paul, Trench & Trubner 1940), 53. o.

19 W e b e r Gazdasági és társadalom, 78. o. és Mannheim, 58-59. o.

20 W e b e r Wirtschaft und Gesellschaft, 45. o.

21 Horváth Barna ' A j o g racionalizálása' Társadalomtudomány XIII (1933) 1 - 2 , 24-25. o.

22 M a n n h e i m , 53. o.

RACIONALITÁS ÉS J OGKODIFIKÁCIÓ 141 Következtetésünk tehát csupán ez lehet: a formális racionalitás a WEBERÍ elméletben nem más, mint tiszta instrumentalitás. Ez indokolja a materiális racionalitás megkülönböz-tetett, de korlátozott jelenlétét: csupán az a szerepe, hogy a formális racionalitás ellentéte legyen. így szükségképpeni, de önállótlan is az általa játszott szerep. Nem nehéz belátnunk:

szükséges, hogy a formális racionalitás értékközömbösségét valami feloldja. Ugyanakkor ennek a WEBERÍ műben még sincs önálló élete. Ezért úgy tűnik, mintha a materiális racionalitás nem volna más, mint a formális racionalitás célrairányultságának hordozója.

Ez a következtetés logikus, sőt igaz is lehet, bizonyosnak mégsem mondhatnám. Ugyanis a formális és a materiális racionalitás nem szükségképpen és nem kizárólagosan kiegészítői egymásnak: nem csupán komplementer jelenségek. Egymás nélkül is előfordulhatnak, sőt (amint a formálisan racionalizált struktúrák diszfunkcionál is elidegenült hatalommá válása kapcsán látjuk majd) egymás ellentéteiként is megjelenhetnek. Nyomatékosan ismételjük, hogy materiális racionalitás nem csak formális racionalitással rendelkező gazdasági, igazgatási, jogi szervező tevékenységeket jellemezhet. Viszont WEBERnek a formális racionalitás olyan esete-ivel is kellett számolnia, amelyeknek semminemű materiális racionalitás nem felel meg.23

A WEBERÍ életmű történelmi háttere - mint említettük - a századvég erőteljesen fejlett, monopolizálódó kapitalizmusa, s a hatalmasra nőtt bürokratikus apparátus. Munkássága során abszolutizálta és időtlenítette az általa felismert és ideáltípusként kezelt (többé vagy kevésbé partikuláris) tendenciákat és viszonyokat. A formális racionalitás kategóriájában elsősorban kora uralkodó áramlatait általánosította; általánosítását ugyanakkor az az igény hatotta át, hogy ideáltípusként egyetemesen érvényes meghatározásokat adjon. Ilyen szemléleti keretben, ilyen történetietlen történetiséggel kell olvasnunk szkeptikus, a továb-bi megismerés felé mégis nyitott sorait: „A fokozódó intellcktualizálódás és racionalizáló-dás [...] nem jelenti az ember saját életfeltételeinek fokozódó általános ismeretét. Hanem valami mást jelent: annak a tudását, vagy az abban való hitet, hogy ha akarjuk, bármikor megismerhetjük ezeket, hogy tehát itt elvileg nem működnek közre semmiféle titokzatos, kiszámíthatatlan hatalmak, hogy ellenkezőleg, s z á m í t á s s a l u r a l m u n k a l á hajthatunk - elvben - minden dolgot. Ez azonban azt jelenti, hogy feloldjuk a világot a varázslat alól ."24

Nem bonyolódhatunk annak megvitatásába, hogy filozófiailag miképp is kell értékelnünk az Entzauberung der Welt fogalmát. Talán elég annyit megállapítanunk, hogy a formális racionalizálás meztelen tényétől W E B E R határozottan elválasztotta az alapjául szolgáló megismerés szükségét és lehetőségét. Ugyanakkor történeti perspektívájában feltétlenül elismerte, hogy formális racionalizálása által képesek lehetünk a világ tudatosabb, hatéko-nyabb birtokbavételére.

Ezzel s z e m b e n LUKÁCS, a k i MARxistaként a f o r m á l i s r a c i o n a l i z á l á s t e l s ő d l e g e s e n n e m s z e r v e z é s i t e c h n i k á j a , h a n e m a m u n k a f o l y a m a t o k t é n y l e g e s t á r s a d a l m i h a t á s a o l d a l á r ó l

"3 Kérdés, vajon nem ilyenről van-e szó a jognak Julien Freund (Sociologie de Max Weber 2L éd. [Paris:

Presses Universitaires de France 1968], 233. o.) által nevesített ideáltípusa, az irracionális-formális jog esetében, melyet (például a revelációkon vagy a jóslásokon nyugvó ,,jog"-szolgáltatásnál) a formalizált ésszerűtlenség jellemez?

24 Max Weber 'A tudomány mint hivatás' in Max Weber Állam - politika - tudomány (Budapest:

Közgazdasági és Jogi Kiadó 1970), 137-138. o.

szemlélte, a racionalizálandó folyamat előzetes megismerését nemcsak természetes előfel-tételnek tartotta, de éppen a megismerés által lehetővé tett specializálódásban látta az e l i d e g e n e d é s egyik gyökerét. „Ha követj ük azt az utat - írta - , amelyet a munkafolyamat fejlődése a kézművességtől a kooperáción és a manufaktúrán keresztül a gépiparig maga mögött hagyott, feltárul előttünk az egyre növekvő racionalizálás, a munkások minőségi, emberi-individuális tulajdonságainak egyre fokozottabb kikapcsolása [...]. A racionalizá-lás [...] csak minden komplexum elemi részeire való legpontosabb szétbontása, előállításuk speciális résztörvényszerűségeinek felderítése és megállapítása által érhető el. így tehát szakítani kell [...] az egész termék szerves, az empirikus munkatapasztalatok hagyományos összefonódására épített előállításával: racionalizálás [...] elképzelhetetlen specializálás nélkül [...]. Jog, állam, közigazgatás stb. formális racionalizálása [...] valamennyi társa-dalmi funkciónak hasonló módon történő elemeire bontását jelenti, az egymástól ily módon pontosan elválasztott részrendszerek racionális és formális törvényeinek hasonló felkuta-tását s ennek megfelelően annak szubjektív módon hasonló tudatjellegű következményeit, hogy a munka elszakadt a munkavégzők individuális képességeitől és szükségleteitől;

hasonló, racionálisan embertelen munkamegosztást jelent tehát, mint amilyet technikai-gé-pi vonatkozásban az üzemben találhattunk."25

A formális racionalitás WEBERÍ felfogása adott korhoz és társadalomhoz kötődésével két ponton jelentett maga W E B E R számára is új felismerést. Olyan felismerések ezek, amelyek történelmi aktualitásukat ma sem vesztették el.

Egy ik a formáli san racionalizált struktúrák elvben e g y e t e m e s a l k a l m a z h a t ó -s á g a . Mindenekelőtt azt jelenti ez, hogy e -struktúrák formáli-san létrehozottak, körülha-tároltak és mozgatottak26 - azaz a legkülönfélébb módon működhetnek, ellentétes funkciók szolgálatában is állhatnak. Elvi alapként elégséges utalnom arra, hogy a formai meghatá-rozás mindig konkrét tartalmi meghatámeghatá-rozás kifejezése ugyan; de transzformált kifejezés, mely a formális jegyekre koncentrál, s így az eredeti tartalmakat önállósodó élete során csupán lehetőségében mutatja fel. Az önállósodó lét nyerése persze nem tehertétel: egye-nesen alapfunkciója a formai meghatározásnak. A formai meghatározás azért önállósul, hogy a szóban forgó dolog, viszonyrendszer formai jegyeinél megragadva magukkal az eredeti tartalmakkal is szembefordítható legyen, azokat is vitathatatlanul befolyásolhassa.

Önállósága ugyanakkor magában rejti az elszakadás csíráját, nevezetesen hogy az eredeti tartalmakon túlmutatva és új tartalmaktól befolyásolva alkalmazzák a régi vagy új tartal-makra.

Másik konkrét aktualitású jegy annak felismerése, hogy e struktúrák egyre tömege-sebb felhasználásával, a szervezési-igazgatási tevékenységben az ezek közvetítésére

törté-2 5 Lukács 'Az eldologiasodás és a proletariátus t u d a t a ' , 326-327. és 341-342. o.

2 6 E b b e n az összefüggésben írja: „A vezetettek széles tömegei csak a külső, technikai, az érdekeik szempontjából praktikus eredményeket teszik magukévá, hogy alkalmazkodjanak hozzájuk (ahogyan az

»egyszeregyet« tanuljuk meg, vagy annyi j o g á s z a j o g technikáját), s eközben megalkotóik törekvésének

» e s z m e i « tartalma tökéletesen közömbös m a r a d számukra. Ezt jelenti az a mondat, hogy a racionalizálás és a racionális »rend« »kívülről« forradalmasít, a karizma viszont [...] éppen megfordítva, belülről."

M a x Weber 'A karizmatikus uralom és átalakulása' in Weber Állam - politika - tudomány, 164. o.

RACIONALITAS ES JOGKODIFIKACIO 143 n ő h a g y a t k o z á s s a l o l y a n , „ g y a k o r l a t i l a g l é n y e g é b e n e l p u s z t í t h a t a t l a n f o r m a " j ö n létre, m e l y n e k „ o b j e k t í v n é l k ü l ö z h e t e t l e n s é g e é s » s z e m é l y t e l e n s é g e « " a z z a l az e r e d m é n n y e l j á r , h o g y p o l i t i k a i g a z d a s á g i v á l t o z á s o k e l l e n é r e is e s t r u k t ú r á k f o r m a i l a g s é r t e t l e n ü l , k o n t i -n u u s a n m ű k ö d n e k t o v á b b . „Csak a c s ú c s o k o n k e l l v á l t o z t a t á s n a k t ö r t é n n i e " - í r t a W E B E R , u t a l v a a f r a n c i a á l l a m c s í n y e k g y a k o r l a t á r a v a g y a BISMARCK á l t a l k r e á l t b ü r o k r á c i á n a k m a g á t BiSMARCKot is r e z z e n é s t e l e n ü l e l t e m e t ő , s a j á t l é t e z é s r e s z e r t t e v ő ö n á l l ó t o v á b b m ű -k ö d é s é r e .2 7

A formálisan racionalizált struktúra így olyan sokarcú és soklehetőségű jelenség, amely lehetővé teszi a társadalmi-gazdasági diszkontinuitásban kontinuus elemként való felhasználását. Ugyanakkor olyan struktúra, amely akkor is, ha történelmileg adekvát, csak statikus tükre lehet a valóságnak, mert megmerevíti, fejlődésében szükségképpen lezárja azt. A formális jellegből adódó tartalmi körülhatárolatlanság ezért dologi hatalommá növekedésre csábít. Egyidejűleg a formális jellegben rejlő statikusság a valamikori esetle-ges adekvációt is a továbbfejlődés során a biztos inadekvációba taszítja. Sajátos dialektika játszódik le itt: e kettősség a tartalmi körülhatárolatlanság függetlenítő befolyását bizonyos mértékben tompítja, a mégis dologi hatalommá növekvő struktúrát azonban még mester-kéltebbé, elidegenültebbé változtatja.

Ez az ellentmondás láttatta meg WEBERrel a „ r a c i o n a l i t á s a m b i v a l e n c i á j á t " -azt a korántsem biztató eredményt, hogy a racionalizálás „egyszerre a modern világ specifikus teljesítménye és e teljesítmény teljes megkérdőjelezése".28 LUKÁCS ebben az összefüggésben tekintette a formális racionalizálásokat olyan mesterséges valóságterem-téseknek, amelyek önállósága, a társadalmi-gazdasági valóság lényeitől csupán részleges feltételezettsége és ilyen értelemben vett t o r z í t o t t s á g a szükségképpeni - noha szembe-tűnően csak kivételes helyzetekben: e struktúrák megrázkódtatásakor nyilvánul meg. „A világ eme látszólag maradéktalan [...] racionalizálódásának [...] saját racionalitásának formális jellege kell, hogy határt szabjon. Vagyis: az élet izolált elemeinek racionalizálása, az ebből keletkező - formális - törvényszerűségek közvetlenül és a felszínes pillantás számára ugyan általános »törvények« egységes rendszerében egyesülnek, a törvények konkrét anyagának figyelmen kívül hagyása azonban, amin e racionalizálás törvényszerű-sége nyugszik, előbukkan a törvényrendszer tényleges inkoherenciájában, a részrendszerek egymásra vonatkoztatottságának véletlenszerűségében, abban a - relatíve - nagy önálló-ságban, mellyel ezek a részrendszerek egymással szemben rendelkeznek. Egészen élesen nyilvánul meg ez az inkoherencia a válságkorszakokban, amelyek lényege [...] éppen abban áll. hogy az egyik részrendszerből a másikba való átmenet közvetlen kontinuitása megszakad, és egymástól való függetlenségük, egymásra vonatkoztatottságuk véletlensze-rűsége hirtelen minden ember tudatába tolul."29

A gazdasági elidegenedés nyomán éppen ezek a racionalizált formarendszerek voltak azok, amelyek az eldologiasodást más társadalmi jelenségeknél is létrehozták. Mert a

27 Weber Gazdaság és társadalom, 287. és 288. o.

90 Löwith, 88. 0. kifejezése.

29 Lukács 'Az eldologiasodás és a proletariátus tudata', 344-345. o.

racionalizálási folyamatok eredményeként olyan állapotok jönnek létre, amelyek közt -folytatja LUKÁCS30 - „az emberek egyrészt egyre fokozottabb mértékben szétszakítják, levetik magukról és maguk mögött hagyják a csupán »természetadta«, irracionális-tény-szerű kötöttségeket, másrészt azonban ugyanakkor, ebben a maguk által megteremtett,

»maguk által létrehozott« valóságban egyfajta második természetet építenek fel maguk körül, melynek folyamata ugyanolyan kérlelhetetlen törvényszerűséggel lép fel velük szemben, ahogyan korábban az irracionális természeti erők [...]. Saját társadalmi mozgá-suk, mint MARX mondja, dolgok mozgásának formájában jelenik meg a számukra, amely-nek ellenőrzése alatt állnak, ahelyett hogy ők gyakorolnának ellenőrzést felette."

A formális racionalizálás így k é t é l ű eszköz: paradoxikus jelenség lesz. Struktúráit mellőzhetetlen társadalmi-gazdasági funkció betöltésének a kényszere hozza létre, műkö-dése azonban kérlelhetetlen törvényszerűséggel magát e társadalmi-gazdasági szükséget korlátozó diszfunkcionalitáshoz vezet.

WEBER kimondja: a magángazdaság, a bürokratikus igazgatás és a jogi szervezés formális racionalizálása együtt - kész formájában - az újkori feudális abszolutizmus terméke. Ez volt az az időszak, amikor a tőkés termelés s ezzel párhuzamosan az állami bürokrácia kibontakozása (azaz a feudális uralkodó, a hivatásos hivatalnoksereg és az előretörő polgári rétegek érdekközössége) e struktúrák kialakítását a továbbfejlődés sine qua non feltételévé tette.31 A racionalitás ambivalenciája (ami MARX számára az elidege-nedés jegyeként tudatosult) szintén a X I X . század terméke. WEBER mégsem tekintette előzménytelen jelenségnek. Bármennyire is befolyásolta a problémalátást kora, meglátta e

In document A JOG TÁRSADALOM-ELMÉLETE FELÉ (Pldal 151-160)