A minőségi tökéletesség-eszmény alakváltozatai

Most három csoportban vesszük szemügyre ezeket az utópiákat, szorosabban körülhatá-rolva létrejöttüket és szerepjátszásukat, s közelebbről megvilágítva azokat a tanulságokat is, amelyekkel a racionalitás kérdésére adott ellentmondásos válaszukkal szolgálhatnak.

2.1. Angol-amerikai idealizmus

Ami az első csoportot illeti, JEREMY BENTHAM tanításában és az Egyesült Államok korai kodifikációs mozgalmában az utópia egy felfokozott hitvallás és várakozás kifejezése volt.

BENTHAM a kodifikáció ügyének megszállott apostolaként buzdított kormányokat és nem-zeteket a kodifikálásra - anélkül, hogy maga valóságosan kodifikált volna, vagy legalábbis jártasságot szerzett volna annak gyakorlatában. Szerte a világba küldött ajánlkozásai, üzenetei, felhívásai s az ezekben lobogó lelkesedés több helyen kedvező fogadtatásra talált - j o b b á r a olyan országokban, amelyek maguk is híjával voltak a kodifikációs jártasságnak és tapasztalatnak. BENTHAM tervezete az Egyesült Államokban is visszhangra talált, mely a bevándorlók révén hagyományként csak az angol precedensjogi (és ezért kodifikáció-ellenes) berendezkedést ismerte. Az erőfeszítések arra irányultak, hogy az angol jog

2 Black's Law Dictionary [1981] 4th ed. (St. Paul: West Publishing Co. 1951), 324. o. és The Dictionary of English Law ed. Karl Jowitt, I (London: Sweet & Maxwell 1959), 400. o.

3

Journals of the House of Commons (1650), 427. o. Id. Jacques V anderlinden Le concept de code en Europe occidentale du XIIf au XIXe siècle (Bruxelles 1967) 358. o.

4 M . P. A. J. Malapert Remarques historiques sur la codification (Paris: Cotillon 1861), 13. o.

5 Titus Livius A római nép története a város alapításától (Budapest: Európa 1963), III. könyv, ü l / 3 4 , 219. o.

RACIONALISTA UTÓPIÁK A JOGFEJLŐDÉSBEN 1 1 5 7

technikai mesterkéltségeitől elszakadva, s puritán tradícióikat az új állam feltételeihez igazítva új jogot vezethessenek be.

Naivitás és felfokozott várakozás, egyidejűleg a kodifikációban való teljes járatlanság alapozta meg ez utópiák légies szubjektivitását. Mindennemű előzmény nélkül az új indítás hite illuzórikus várakozásokkal fonódott egybe; és maga a kodifikáció vállalása egy kodifikációellenes közegben ezt az alternatívát egy illuzórikus, szélsőséges kifejezés felé lendítette. JEREMY BENTHAM gyönyörű víziója - „Polgárok - mondja a törvényhozó - , mi a hivatásotok? Apák vagytok? Nyissátok ki a fejezetet »Az Apákról«! Mezőgazdászok vagytok? Tanulmányozzátok a fejezetet »A Mezőgazdászokról«!"6 - visszhangra talált különféle amerikai bizottsági állásfoglalásokban és képviselőházi vitákban, melyek a kodifikáció kérdését idealizmustól eltelve, ám gyakorlata realitásával még nem találkozva fontolgatták. A massachusettsi képviselőháztól kiküldött bizottság JOSEPH STORY elnökle-tével, 1836 decemberében így foglal állást: ha kodifikálnánk, „az alkotmányok és jogsza-bályok egy-két tömör, világos és elegáns nyelven írt kötetet alkotnának, melyek alkalmasak lennének a közös iskoláinkba való bevezetésre, a legfelső osztályban pedig tanulmányi anyagként, olvasókönyvül szolgálnának".7 Montanában pedig, ahol a kodifikáció a sziú indiánok, szőrmevadászok és aranybányászok ököljogát váltotta volna fel, a kódex volt hivatott arra is, hogy az előrehaladottabb társállamok jogi rendezési tapasztalatait átvegyék, így vélekedtek róla: „A montanai polgárnak, kinek aligha van sok pénze, hogy könyvekre fecsérelje, csak háromra van szüksége, mely ott feküdjék asztalán: egy angol szótárra, a Jogok Könyvére, és a jó öreg családi Bibliára."8

2.2. Francia forradalmi radikalizmus

Franciaországban a f o r r a d a l o m felfelé ívelő szakasza - tehát lényegében a forradalmi győzelemtől a jakobinus diktatúráig terjedő fejlődés - adott tápot utópikus elképzelések-nek. Ez az az időszak, amit az összehasonlító forradalomelmélet a forradalmak „mézeshe-teinek" nevez.9 A hatalom megszerzése után, a forradalmi győzelem mámorában minden könnyűnek tetszik: a „ M i n d e n t ú j r a k e z d e n i ! " radikalizmusa és a „ M i n d e n l e h e t -s é g e -s ! " illúziója együtte-sen te-szi olyan véglete-s-sé, hogy - a MARX jellemezte hasonlattal - „az emberek és a dolgok mintha tűzfényben izzanának, minden napnak eksztatikus az uralkodó szelleme".10

A radikalizmus és az illúziókkal telítettség a forradalom felfelé ívelő szakaszának szükségképpen kísérője; önmagában azonban nem több, mint puszta lehetőség, amit már és egyébként érvényesülő társadalmi-politikai és ideológiai áramlatok töltenek meg

konk-6 Jeremy Benthamtől idézi William Seagle The Quest for Law ( N e w York: Knopf 1941).

7 'Massachusetts House of Representatives' Report 17 (1836).

8 H. M . Field The Life of David Dudley Field ( N e w York 1898), 92. o. Id. Maurice Eugen Lang Codification in the British Empire and America (Amsterdam: H. J. Paris 1924), 161. o.

9 Crane Brinton The Anatomy of Revolution (New York: Norton 1938), III. o.

10 Marx Károly Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikba (Budapest: Szikra 1949), 13. o.

rét tartalommal. Most mindezek alapját, közösségét és szemléleti keretét a racionalizmus felfokozottsága, a közvetlen és korlátok nélküli megvalósíthatóságáról alkotott meggyő-ződés adta. „A mi célunk az - mondotta ROBESPIERRE - , hogy [...] valóra váltsuk a filozófia ígéreteit [ . . . ] "n - és ezt a szavak teljes súlyával, közvetlen jelentésében gondolta. Az ész birodalma, amit megvalósítani véltek, nem egyszerűen a társadalomban már eleve benne rejlő törvényszerűségek felszabadítását célozta, de vele az emberi természet átalakítását is.

„France standing on the top of golden hours, And human nature seeming born again"

[Franciaország aranyóráit éli, S az emberi természet is mintha újjászületne] - írta a kortárs költő, WILLIAM WOODSWORTH, jelezve a mézeshetek utópizmusában az idealizmus győze-delemre juttatását. Ahogyan ENGELS látta, arról volt szó, hogy „az emberi fej és gondolkodás révén talált tételek igényt támasztottak arra, hogy minden emberi cselekvés és társadal-miasulás alapzatának számítsanak".12 Márpedig - jegyzi meg HEGEL - „Amióta a Nap az égbolton áll és a bolygók körülötte keringenek, nem lehetett látni, hogy az ember a fejére, azaz a gondolatára áll, és e szerint építi fel a valóságot."13

A forradalmi utópia kodifikációfelfogásának összetevőit több irányban kell keres-nünk. Mindenekelőtt az ancien régime jogi berendezkedésének szenvedélyes elutasítása ösztönözte. Mint a forradalmak történetében annyiszor, a jog technikai megjelenését magával az elnyomással azonosították, forradalmi újító dühük tehát ennek felszámolására irányult. A La jurisprudence des tribunaux n'est autre chose que la loi [a bíróságok joggyakorlata nem más, mint maga a törvény] jelszavával először a jogalkalmazásnak törvényhez kapcsolása mellett szálltak síkra, majd az elkülönült, szakbírói jogalkalmazás teljes felszámolását szorgalmazták. 1790 augusztusában születik törvény a référé législatif bevezetéséről, mely törvényértelmezés szüksége esetén a bírákat a törvényhozó testülethez utasítja. Időközben egyre parttalanabb formákat ölt a követelés a jog teljes laicizálására.

Alapja az ész jogát törvényhozási nyelvre lefordító, rendkívüli egyszerűségű kódexek követelése, amelyeknek majd - éppen egyszerűségük révén - a szakbírákat s az ügyvédi közreműködést kiküszöbölő laikus jogszolgáltatáshoz kell elvezetnie. 1790. április 8-án

SIEYÈS még „természetes intelligenciával" felfogható kódexeket követel, valamint azt, hogy közönséges esküdtek a jogkérdésekben is dönthessenek.14 Ezt fejezi ki törvénytervezete: a kódexekben „a legtökéletesebb egyszerűség" követelményét (32. §), az eljárásban pedig azt, hogy „minden polgár manapság a t ö r v é n y e m b e r e [gens de loi] néven ismert"

legyen (86. §). Ám az utópizmus egyre messzebbre merészkedik. 1793. június 17-én

CHABOT már egy lélegzetvételre mondja ki: vége az ügyvédek, a despoták és arisztokraták uralmának. Már maga a bíró is fölösleges: „Hozzatok törvényt arról, hogy egy rögzített

11 Robespierre Textes ü l (Paris 1957), 110-131. o. Id. Ludassy Mária „ Valóra váltjuk a filozófia ígéreteit"

(Budapest: Magvető 1972), 293. o.

Friedrich Engels ' A szocializmus fe Művei 19 (Budapest 1969), 184. o.

Gottfried Wilhelm Fi Kiadó 1966), 736. o.

Séance du 8 avril 17S

code civil' in Le Code civil 1804-1904: Livre du centenaire I (Paris: Rousseau 1904), 6. o.

12 Friedrich Engels ' A szocializmus fejló'dése az utópiától a tudományig' in Karl Marx - Friedrich Engels

13 Gottfried Wilhelm Friedrich Hegel Előadások a világtörténelem filozófiájáról (Budapest: Akadémiai

14 Séance du 8 avril 1793, Réimpression de l'Ancien Moniteur IV, 74. o. Id. A. Esmein 'L'originalité du

RACIONALISTA UTÓPIÁK A JOGFEJLŐDÉSBEN 1 1 5 9

napon, amikor a nép munkáját felfüggesztjük, a polgárok általános gyűlésén majd minden ügyet megvitassanak és megítéljenek a kiválasztott döntőbírák!" A laikus jogszolgáltatás alapja csak laikus jog lehet. „Egy nagy nép törvényei nem lehetnek egyszerűek - mondotta az imént ROBESPIERRE. Én azonban állítom, hogy a természet remekműve pontosan ez az egység, a mozgásfolyamatoknak ez az egyszerűsége. Állítom, hogy a törvények egységének elvét minden nemzet számára meg is szentelte ebben az egyszerű maximában: Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy véled tegyenek. Ha megala-pozott lenne ROBESPIERRE véleménye, bizonyos, hogy a köztársasági rendszerről is le kellene mondanunk."15

A kodifikációs utópiákban a tiszta ész és egyszerűség vágyán kívül a határokat nem ismerő egyetemesség igénye is megfogalmazódik. CHABOT felszólalásában leszögezte: a természetből az egyszerűség és az egység egyaránt következik. Az ész törvényeire emelt birodalom nem egyszeri, nem is helyi jelentőségű; éppen egyetemessége a bizonyság arra, hogy a természeten alapszik. Amikor ROBESPIERRE a filozófia ígéreteinek valóra váltásáról szólt, erre is gondolt. Mint mondotta: „A mi célunk az, hogy [...] Franciaország [...]

minden nemzet modelljévé váljon." A CAMBACÉRÉS által 1793. augusztus 9-én benyújtott kódextervezetben fogalmazzák meg először a jog egyetemességének igényét. „Lássátok a polgári törvények Kódexét, amit a Konvenció a szabadság gyümölcseként készít elő a Nemzet nagy családja számára. A nemzet boldogsága biztosítékaként fogadja azt; egy napon majd felajánlja minden nép számára."16

Ám akkor, amikor a forradalmi illúziókat a valósággal szembesítik, a szélsőségeket lefaragják (vagyis: a forradalom eredményeit konszolidálják), már a bölcs önmérséklet hangján ismerik el a jog technikai összetettségét, s ebben a bírói jogalkalmazás nélkülöz-hetetlen szerepét. És nem utolsósorban a kódexben foglalt szabályozás technikai csiszolt-ságának és a nemzeti hagyományokba való gyökerezettségének szükségességét.17 Ez az idő a forradalmi lendület szellemét és zabolátlanságát ismét palackba zárja; a stabilizálódás során hasznosítható eredményeit ugyanakkor a mindennapok gyakorlatában meg is való-sítja. PORTALIS, a NAPÓLEONÍ Code civil formába öntője, a kódex egyszerűségének, laici-tásának és önmagából fakadó egyetemességének ősi népi vágyát úgy hagyja maga mögött, ahogyan a gyermekkor botlásait szokás. „E modern időkben - mondotta - mi túlságosan

15 Séance du 17. juin 1793. Réimpression de l'Ancien Moniteur VI, 677. o. Id. Esmein, 7. o. Megjegyzem, egyébkénti utópizmusa ellenére ROBESPIERRE ebben a kérdésben realista nézeteket vallott. CHABOT-nak így válaszolt: „Egy olyan nép számára hozunk törvényeket, amelynek erkölcsei távol esnek attól az egyszerűségtől, ami az embert a természethez közelíti. A Code civil nem lehet más, mint igen összetett."

Uo. Id. Esmein, 8. o.

16 F. A. Fenet Recueil complet des travaux préparatoires du Code civil I (Paris: Videcoq 1836), 11. o.

17 Megjegyzem, hogy a természetjogi világkodifikáció - egy általános „Európai Kódex" - álma még NAPÓLEONnál is visszatér. Comte E. de Las Cases Memorial de Sainte Helène nouv. éd. (Paris 1840) III, 298. o.; IV, 153. és 297. o. Ez azonban már korántsem világiobbító utópizmust, hanem mezítelen imperátori világuralmi törekvéseket takart. Vö. Jean Limpens 'Territorial Expansion of the C o d e ' in The Code Napoleon and the Common Law World ed. Bernard Schwartz (New York: New York University Press 1956), 93. és köv. o.

is kedveltük a változásokat és a reformokat. Ám ha az intézmények s a törvények te-kintetében a tudatlanság évszázadai a visszaélések színpadai, úgy a filozófia és a felvilá-gosultság századai túlzottan is gyakran nem mások, mint a túlzások színpadai."18

2.3. Szocialista messianizmus

Végül megállapíthatjuk, hogy a győztes proletárforradalom sem mentes attól, hogy a konszolidálást megelőző' „lángoló" szakaszában illúziókat teremjen.

Az első proletárforradalomban szintén a gondolati előrerohanás kísértett. Az illúzió köntöse itt is szembefordulás a jog technikai összetettségével. A jog objektivizációs és intézményi összetettségében a proletárforradalmak ideológusa is az osztályelnyomás prak-tikáját látja, ugyanakkor a meghaladott társadalom „anarchikus" rendjével hozza összefüg-gésbe. A jog formális-technikai eszköztárának tagadása, az ügyvédi közreműködés, a bírói jogalkalmazás elutasítása (a francia példától eltérően) itt nem egyszerűen az új társadalom utópikus előrelátása nevében történik. A kodifikációs utópia éppen kodifikációs előzmé-nyét tagadja meg. Ez az előzmény nem más, mint a német Bürgerliches Gesetzbuch és társai, a maguk összetett technikai felépítésével és - úgymond - jogászi szőrszálhasoga-tásra épülő gyakorlatával. A szocialista forradalmi átalakulásban formálódott utópizmus a tegnapot tagadja meg. Míg a francia forradalomban a lendítőerőt a feudális kiváltságok és egyenlőtlenség széttörésével a ráció korlátozatlan uralma képviselte, a proletárforradalom-ban hajtóerőként mindenekelőtt a társadalmi s termelési rend anarchizmusának felszámo-lása jelentkezett - annak a mindenkori jelenbe oltott reménye, hogy az osztályelnyomás megszüntetésével a jog is rögvest alkalmazkodva, féljogként marad fenn.

Amilyen mértékben veszíti el a jog elidegenítő formaiságát és technikai apparátusát, annál közvetlenebbül válhat populárissá. Alig egy hét múlik el a hatalom átvétele után, a Magyar Tanácsköztársaság jogásza már megállapítja: „Az ügyvédi munka a kizsákmányo-lók osztályuralmának és a kapitalizmus anarchisztikus termelési rendszerének jellegzetes következménye volt, s e rendszer bukásával bukik mint foglalkozási ág."19 Június közepén pedig, amikor az intervenció és a belső ellentmondások már a Tanácsköztársaság létét fenyegetik, amikor a meglepően gyorsan elhatározott kodifikációs munkálatok már kész tervezeteket mutatnak fel, ugyanez a forradalmi jogászság elméletileg is megfogalmazza a szimplicitás himnuszát. Eszerint az „anarchikus termelési rend" a tőkés társadalomban

„komplikált jogviszonyokat", „szövevényes" jogrendszert hozott létre. Ezzel szemben „a kommunista társadalom termelési rendje tervszerű, egyszerű és természetes lesz, és ennek világos és kristálytiszta jogrend is fog megfelelni. Nem lesz szükség terjedelmes, talmud-szerű kódexekre, csupán világosan és mindenki által érthetően megszövegezett alapelvek-re, melyeknek konzekvenciáit az egyes részletekre bárki könnyen levonhatja úgy saját cselekvésének irányításánál, mint más proletárok ügyeinek elbírálásánál. Ilyképp az

álta-1 8 Fenet I, 482. o.

19 "

Ostreicher Andor ' A jogvédelemről' Proletárjog (1919) 1 (március 29.), 8. o.

RACIONALISTA UTÓPIÁK A JOGFEJLŐDÉSBEN 1 1 6 1

lános jogismereti kötelezettség élő valósággá fog válni, és nem lesz szükség külön jogász-kasztra, tehát szakbírákra sem."20 Szovjet-Oroszországban hasonló nézeteket mindenek-előtt a mind teljesebb forradalmi átalakulást sürgető ún. baloldali kommunisták hirdettek.

A húszas évek legnagyobb példányszámban terjesztett propagandakiadványában olvashat-juk: „a proletárállam törvényei [...] csak főbb vonalaikban vannak megírva, és teljesebben

soha meg sem íródnak. A munkásosztály nem szándékozik a világ végezetéig fenntartani hatalmát, és nincs szüksége száz kötet törvénykönyvre. A munkásosztály kifejezi akaratát az egyes, alapvető rendelkezésekben, és nyugodtan rábízza a dolgozók által választott népbíróságra, hogy egyes esetekben magyarázza és alkalmazza e rendeleteket."21

Amikor néhány évvel később, az Új Gazdasági Politikára történő áttéréskor e nézetek tarthatatlansága, sőt a forradalom eredményeit veszélyeztető jellege nyilvánvalóvá vált, és a megmaradás feltétele egyre inkább a törvényesség biztosítása, a szocialista jognak a maga formaiságában és technikai apparátusában történő kiépítése lett, e nézetekkel is szembe kellett fordulniok. VISINSZKIJ, aki az új igényt megfogalmazta, és egyúttal a SZTÁLINÍ

politikai berendezkedéshez is alkalmazta, már az ellenforradalmi ártani akarás példájaként idézi a korai szovjet megnyilatkozásokat: „a törvényhozói és az igazgatási aktusok, operatív feladatokká válva, összetételükben a jogi, azaz formális elemeknek csak igen gyenge hányadát tartják meg." „Vannak nálunk vörös SZPERÁNSZKIjek, akik törvényeket hoznak. Mikor jelennek meg már a vörös VoLTAiRE-ek, akik elégetik a törvényeket [.. .]?"22