A jog általános meghatározása

A fenti pontokban bemutatott megállapítások összevetéséből az a következtetés adódik, hogy a 60-as évek szocialista jogelméleti irodalma szerint is a jog általános (vagyis valamennyi történelmileg létezett és létező jogot átfogó) meghatározásának központi magját, legszilárdabb közös elemét az képezi, hogy a joginak minősülő magatartási szabályok az á l l a m k é n y s z e r b e n is kifejeződő támogatását élvezik. Állam és jog kapcsolatában így a jognak általánosabb, következésképpen jellemzőbb jegyét is képviseli

jogtudománynak norma-variánsokat kell kidolgoznia, s ennek alapján a jogalkotó a jogi szabályozás kísérleti módszerét is alkalmazhatja - tapasztalati úton eldöntendő, hogy a kitűzött cél szempontjából melyik variáns bizonyul megfelelőbbnek. Lebedev.

5 2 Ota Weinberger Die Sollsatzproblematik in der modernen Logik (éeskoslovensko Akademie Ved 1958).

Ezt az álláspontot csupán a formális logika síkjáról fogadja el Franz Loeser 'Zur Frage der Wahrheit in der Moral' Deutsche Zeitschrift für Philosophie 9 (1963) 9.

5 3 Naschitz, 34. o.

5 4 Makai, 106. o.

5 5 Kazimierz Opalek 'The Rule of Law and Natural Law' in The Publication in Honour of Karl Olivecrona (h. n.: é. n.), 500. o. Hasonlóképpen foglal állást KULCSÁR KÁLMÁN is: „A helyesség nem [...] conditio sine qua non a szocialista jog vonatkozásában sem, de objektíve előfeltétele a szocialista jog sajátos normativitása társadalmi hatályosulásának." Kulcsár A jog nevelő szerepe..., 234. o.

5 6 Naschitz, 38. o.

A JOGMEGHATÁROZÁS KÉRDÉSE A 60-AS ÉVEK SZOCIALISTA ELMÉLETI IRODALMÁBAN 2 9

az állam által történő alkalmazása (tehát - végső soron - kikényszerítése és szankcionálá-sa), semmint az állam által való alkotása. (E körben emlékeztetnem kell olyan jelenségekre, mint a társadalmi szervezetek kvázi-jogi normaalkotása, a jogalkalmazó szervek eseti de facto jogalkotása, a feudális kor szokásjogi normái, és így tovább.) Az állami támogatásnak kényszerként történő jellemzése csupán a jogi normák más normáktól történő elkülönítése - és nem tényleges érvényesülése stb. leírása - céljait szolgálhatja. Következésképpen az irodalom szerint is a j o g elhatárolására hivatott meghatározásoknak nem szükségképpeni eleme az, hogy - példának okáért - a jog gazdaságilag-társadalmilag feltételezett; a társadalmi viszonyok szabályozására hivatott; adott társadalmi érdekeket fejez ki, s ezek kielégítésére szolgál. Hiszen e jegyek nem megkülönböztetik, hanem éppen összekapcsol-ják más társadalmi normákkal. Végezetül, az osztályérdeknek a jogban történő megnyil-vánulása közismerten az adott jogtípusnak, egyes összetevőinek, fejlődési fázisainak stb.

megfelelő eltéréseket mutathat. Ezért - elsősorban az ún. össznépi jogra tekintettel - az irodalomban felmerül a kérdés: vajon egy minden jogra érvényes általános meghatározás-ban helyet foglalhat-e egyáltalán a szabályozás osztályjellegének hangsúlyozása? Nos, az irodalom e kérdésben nyílt válasz helyett leszögezi: az állam és jog sajátos kapcsolatából következően valamely jog osztályfunkciója a neki megfelelő állam hasonló funkciójának egyenes következménye, s így a kérdéses jog osztályjellegének megvilágítása amúgy is csak a vonatkozó állam osztályszempontból történő jellemzésére támaszkodhat.

A 60-as évek szocialista elméleti irodalma ezért egyetlen lehetséges következtetésként azt sugallja, hogy a jog történeti megjelenési formája olyan közös-általános jegyeinek összefoglalására, amelyek a jogot más normarendszerektől elhatárolhatják, az alábbi meghatározás alkalmas: „ a j o g állami kényszerrel biztosított eljárási (értsd: magatartási -V. Cs.) szabály",57 illetőleg ilyen szabályok összessége.

Persze, az irodalom egyidejűleg hangsúlyozza: egy hasonló meghatározás csak arra alkalmazható, hogy a jogi normák legáltalánosabb - megkülönböztető-jegyeit összefog-lalva elhatárolást biztosítson a nem jogi normáktól. Arra, hogy bármely jogtípust, konkrét jogrendszert azon túlmenően jellemezzen, hogy ez joginak minősül-e, vagy sem, nyilván-valóan alkalmatlan. Vagyis a jog általános fogalma kizárólag olyan elvont, formai, a konkrét történeti meghatározottságot figyelmen kívül hagyó általános elemeket tartalmaz-hat, amelyek alapján egyetlen valóságos történelmi jogtípus vagy jogrendszer sem érthető meg.58 Tehát a valóságos jog valóságos tartalmi jellemzéséhez a j o g általános meghatáro-zásán alapuló, ám azt további konkrét lényegi ismérvekkel bővítő meghatározás szük-séges.59

5 7 Kowalski, 571. o.

CO

Szabó 'Hans Kelsen és a marxista jogelmélet', 418. o.; Gerhard Haney 'Zum Inhalt des sozialistischen Rechtsbegriffs' Staat und Recht I (1963), 122-125. o.; valamint Gerhard Haney 'Theoretische Probleme des sozialistischen Rechtsbegriffs' és Szotáczki Mihály 'Probleme des Ausdrucks der gestellschaftlichen Interessen im sozialistischen Recht' Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich-Schiller-Universität Jena: Gesellschafts- und Sprachwissenschaftliche Reihe 3 (1966).

5 9 Közismert, hogy a 70es években a szocialista jogelméletben mindenekelőtt Magyarországon -gyökeres fordulat történt, mely a jognak a magatartási szabállyal való csupasz azonosítását meghaladta,

s ennyiben a hagyományos jogfogalmat kitágította. Erre lehetőséget részben az a kísérlet adott, amely a jogelmélet társadalomelméleti megalapozása érdekében a jogot olyan társadalmi viszonyként fogalmazta meg, amely más társadalmi viszonyok kifejeződése [Szabó Imre A jogelmélet alapjai (Budapest:

Akadémiai Kiadó 1971)], részben pedig LUKÁCS posztumusz ontológiája, amelynek tükrében a jogi komplexus elválaszthatatlan elemei egyfelől a tételezett jogi objektiváció, másfelől ennek létszerű működése, vagyis a jogi objektiváció gyakorlati manipulálása a maga megfordíthatatlanul előrehaladó folyamatszerűségében [Lukács György A társadalmi lét ontológiájáról I—III (Budapest: Magvető 1974), különösen II. köt. II. fej.: A reprodukció]. Ezek az áttörési kísérletek mégis többé-kevésbé elszigeteltek maradtak - nem csupán a nemzetközi szocialista jogelméleti irodalomban, de a hazai jogászi közvéle-ményben is. Fő gyökere ennek bizonyosan a hagyományos gondolkodási minta továbbélése - azé a mintáé, mely már a 60-as években is egységesen megszabta a szocialista jogelméleti gondolkodás arculatát. A jelen tanulmány - mely első változatában a Magyar Jogász Szövetség Állam- és Jogelméleti Bizottságában vitaindító előadás gyanánt 1967-ben már formát öltött, ám éppen megvitatása olyan érzékeny pontokra hívta fel a figyelmet, hogy közzététele eleve lehetetlenné vált - az áttörést megelőző évtized szocialista álláspontjainak és vitáinak megismeréséhez, közös jegyeik s általánosítható követ-keztetéseik kiemeléséhez kívánt hozzájárulni. Feltérképező jellegénél fogva ezért elsősorban azokat a hangsúlyozottan közös álláspontokat kívánta megragadni, amelyek a szocialista jogirodalomra s jogfel-fogásra akkor is, azóta is meghatározóan hatottak. Hiszen a kísérletek a közfelfogást csak közvetítéseken keresztül alakíthatják. Jogelméletről lévén szó, az egyik legfőbb közvetítő itt maga a jogelméleti irodalom, mely már akkor is, jelenleg is egyszerre tárháza a tudományos közkinccsé vált hagyományos felfogásoknak és kohója az ezeket folytonosan megszüntetve megőrző új gondolatoknak. Bő egy évtized elmúltával a közzétételt ez indokolja [jegyzet 1988-ból - V. Ci.].