A jogtudományi fogalomképzés sajátszerűsége: néhány probléma

E bevezető megjegyzések után szeretnék vázolni a jogelmélet alapfogalmait érintő néhány kérdést, melyek ugyan egymástól távol eső témákat érintően vetődnek fel, módszertanilag mégis közös problematikát foglalnak magukban. így talán alkalmasak lehetnek egy válasz-kísérlet megfogalmazására.

a) A jog fogalma

A jogfogalom meghatározását érintő sok évszázados viták már számos pesszimista állás-foglalás ösztönzőivé váltak. IMMANUEL KANT ironikus megfogalmazásának parafrázisa az a másfél évszázaddal később született megállapítás, hogy „közülünk azok, akik tanultak alázatosságot, lemondtak már a kísérletről, hogy definiálják a jogot".10 Sőt, a szocialista elmélet elfogulatlanabb művelői is kifejtették már korábban: nincs és nem is várható egységes álláspont arra nézve, hogy a j o g meghatározása milyen kritériumokhoz

igazod-s Péteri Zoltán ' D i e Kategorie des Wertes und das sozialistische Recht' Wissenschaftliche Zeitschrift der Friedrich-Schiller-Universität Jena: Gesselschafts- und Sprachwissenschaftliche Reihe 3 (1966), 428.

o.; filozófiailag kifejtve pedig O. G. Drobnyickij A szellemi értékek világa (Budapest: Kossuth 1970), V. fej. 2. pont, különösen 234. és köv. o.

9 Otto Brusiin 'Legal Theory - Some Considerations' Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie XLITI (1957) 4, 467. o.

10 Max Radin ' A Restatement of H o h f e l d ' Harvard Law Review LI (1938), 1145. o.

jék.11 Az ilyen viták többsége amúgy is látszólagos, mert a válasz lényegileg konvencionális tényezőtől: nyelvi megegyezéstől függ.12

A kritériumok meghatározását illetően két kérdés merül fel, melyek megválaszolását mindenekelőtt az befolyásolja, hogy a pozitivista vagy szociológiai megközelítést választ-juk-e. Az első kérdés: milyen jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a körülménynek,

hogy egy állami kényszerrel biztosított normát az alkotmányosan jogalkotásra felhatalma-zott szerv az alkotmányosan megállapított formában hoz-e létre, vagy sem? Második kérdés: milyen jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a körülménynek, hogy az állami kényszeralkalmazás lehetőségétől támogatottan érvényesül-e egy jogi norma a valóságban, vagy sem?

Egyes megközelítések a jog fogalmát a tételes jog formális követelményrendszerére figyelemmel alakítják ki, s a jog körébe vonnak minden olyan aktust, amelyet megfelelő szerv megfelelő formában bocsátott ki - függetlenül attól, hogy ezek a társadalmi valóság-ban érvényesülnek-e, vagy sem. Más megközelítések viszont a jogot kizárólag a társadalmi valóság oldaláról szemlélik, s a jog körébe vonnak minden olyan aktust, amely a jogra jellemző módon, állami kényszerrel biztosítottan érvényesül - függetlenül attól, hogy ezek szabályszerű normakibocsátás vagy normaalkalmazás eredményei, vagy sem. Bizonyos megközelítések tehát a s z a b á l y s z e r ű s é g , mások az é r v é n y e s ü l é s tényét hangsúlyoz-zák kritériumként.

A jelen keretek közt számunkra érdektelen, hogy a pozitivisztikus vagy a szociológiai szempontot előtérbe helyező megközelítések eredményeként nyerhető jogfogalmak terje-delme milyen mértékben esik egybe, vagy tér el egymástól. Tény az, hogy minden társadalomban léteznek szabályszerűen létrehozott, de nem érvényesülő, illetve érvénye-sülő, de nem megfelelő szerv által vagy nem megfelelő módon kibocsátott normák, és ezért a szóban forgó jogfogalmak tartalma és terjedelme egyaránt e l v i l e g eltér egymástól (1.

ábra).

Következtetésünk szerint a dogmatikai s a szociológiai értelemben felfogott jog elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt egymással nem azonos két ismerettárgy, amit önállóan kell meghatároznunk, s e meghatározások igazságértékét megvizsgálnunk.

Mindez nem egyszerűen nyelvi megegyezés kérdése; a probléma mögött a jog sajátos ontológiai státusa, összetett meghatározottsága rejlik. Ahhoz ugyanis, hogy egy norma-rendszerjogiként ne csak mint egy specifikus, legyen-jellegű objektiváció terméke létez-zék, hanem funkcióját betöltve, a lét élő részévé válva befolyásolja a lét körében lejátszódó mozgásfolyamatok alakulását, két dolog szükséges: (1) a kérdéses normarendszer a jogi érvényesség minősítését elnyerje, és (2) ilyen minőségében érvényesüljön is a társadalmi valóságban. Ennyiben tehát úgy tűnik, a s z a b á l y s z e r ű k i b o c s á t á s és a t é n y l e g e s é r v é n y e s ü l é s a jogiként való létezés két olyan mellőzhetetlen feltétele, amelyek

egy-11 Jan Gregorovicz Definicie w prawie i w nauce prawa (Lódz 1962) [Lódzkie Towarzystwo Naukowe]

ni.

Aleksar

lonskiego 1966), IV. fej. 12. §.

1 2 • y

Aleksander Peczenic Wartosx naukowa dogmatyki prawa (Krakow: Nakladem Uniwersytetu

Jagiel-FOG ALOMKÉPZÉS A JOGTUDOMÁNYBAN: MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK 85

szabályosan kibocsátott, de nem érvényesülő jog

érvényesülő, de nem szabá-l y o s a n kibocsátott jog szabályosan kibocsátott é s érvényesülő jog

1. ábra

mással párhuzamosak, jóllehet a társadalmi valóság tényeinek kényszerítő ereje a formai kritériumokat korántsem mindig tartja tiszteletben. Ugyanakkor a dolgokra a szakadatlan mozgás, a mássá levést eredményező változások állandósága jellemző. Mindez a jogtól sem idegen. Bizonyos társadalmi jelenségek a jogiként való tételezés vagy alkalmazás folytán anem jogiból a j o g i v á v á l á s folyamatát, mások esetleg a jogiként való alkalma-zás megtagadása okán a jogiból a n e m j o g i v á v á l á s folyamatát mutatják. Ebben a megállás nélküli folyamatban azonban kisebb vagy nagyobb biztonsággal rögzíthetők pontok, melyeknél a nem jog már joggá, avagy a j o g már nem joggá vált - s ez a már tárgyalt meghatározások feladata. E pontokat az eltérő meghatározások eltérő módon rögzítik. Az a pont, amit a dogmatikai jogfogalom rögzít, társadalmilag nem elég a joggá váláshoz; az a pont pedig, amit a szociológiai jogfogalom rögzít, formai okokból minősül elégtelennek.

Az olyan jelenségek önálló fogalommá tétele, amelyek csak bizonyos értelemben, bizonyos tulajdonságuknál fogva tekinthetők jognak, nemcsak elméleti szempontból szük-séges. Mint mondottuk: olyan fogalmakról van szó, amelyek terjedelme a jelenségek eltérő körét foglalja magában. A dogmatikai jogfogalomban foglalt jelenségek a törvényesség

kívánalmának s a jogalkalmazó hivatalos szempontjainak felelnek meg. Az olyan jelensé-gek viszont, amelyeket a szociológiai jogfogalom fog át, a törvényesség valóságának s azon személyek gyakorlati szempontjainak felelnek meg, akikre a jogot alkalmazzák.

Azon jelenségek köre, amelyek jognak csak feltételesen, ilyen vagy olyan értelemben vagy tulajdonságuknál fogva minősülnek, sohasem változatlan: a határvonalak nem mere-vek, hanem mozgékonyak: időben és térben folytonosan változó képet mutatnak (2. ábra).

jog mint a dogmatikai megköze-lítés tárgya

jogalkotási gyakori a-t

jogalkalmazási g y a k o r l a t

mint a jog

szocioló-giai megközelítés tárgya

2. ábra

Megválaszolásra vár még az a kérdés, hogy milyen módon lehetséges a jog általános fogalmának kialakítása. Mint mondottuk, a jog akkor felel meg funkciójának, ha szabály-szerű kibocsátást nyerve érvényesül a társadalmi valóságban. Ez viszont azt jelenti, hogy a „jog is, nem is jog" átmeneti állapotából akkor nyer teljes és befejezett létet, ha a dogmatikai s a szociológiai értelemben vett jog egységeként jelenik meg. Más szavakkal:

a dogmatikai s a szociológiai módszerek szintézise csak úgy érhető el, ha ezeket párhuza-mosan elismerve egy egységes szemlélet elemeivé tesszük.

b) A jogi normativitás fogalma

A jog normativitása a jognak mint legyen-jellegű objektivációnak a specifikumát jelenti.

Ennek megfelelően a normativitás a jog szükségképpeni jegye, tényleges összetevője.

Mégis, ha megkíséreljük a normativitás jelentését meghatározni, hasonló problémákkal találjuk magunkat szembe, mint amelyek már a jog meghatározásakor felvetődtek.

A dilemma most a következő formában jelentkezik: a dogmatikai kutatás számára, a törvényesség formai követelményei által meghatározottan, tehát a jogalkalmazó számára is, egy adott időpontban minden olyan szövegben foglalt norma érvényesnek, hatályosnak,

FOG ALOMKÉPZÉS A JOGTUDOMÁNYBAN: MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK 87 következésképpen normatívnak minősül, amelyet a jogrendszer által meghatározott felté-teleknek megfelelően bocsátottak ki. P o z i t i v i s z t i k u s nézőpontból a normativitás nem jelent mást, mint hogy a normativitással rendelkező norma az egyébként is érvényes, hatályos, következésképpen normatív jogrendszer részét alkotja. Röviden: a normativitás r e n d s z e r e n b e l ü l i s é g e t jelent Ettől a normativitástól nyilvánvalóan meg kell külön-böztetni e normativitás tényleges „megvalósulását", vagyis a normáknak a társadalmi gyakorlatban való érvényesülését és hatályosulását. Az előbbitől megkülönböztetjük tehát a s z o c i o l ó g i a i értelemben vett normativitást mint az elvi normativitás gyakorlati realizálódását, a normáknak a jogrendszer részeként való t é n y l e g e s t á r s a d a l m i f u n k c i ó -nálását.

Azoknak a tényeknek a fennállása, amelyek e fogalmi kettősséget megalapozzák, a már ismert eredményekhez vezet. így bizonyos normákat illetően létezik olyan dogmatikai normativitás, mely szociológiai normativitáshoz nem vezet; bizonyos normákat illetően létezik olyan szociológiai normativitás, melyet dogmatikai normativitás nem előzött meg.

Mindez persze nem érinti annak követelményét, hogy a dogmatikai s a szociológiai normativitásnak a gyakorlatban össze kell kapcsolódnia, minthogy a szociológiai nor-mativitás jogi minőségét kizárólag dogmatikai nornor-mativitás biztosíthatja.

c) A joghézag fogalma

A j o g a társadalmi viszonyok számottevő részét átfogja, teljességre mégsem tarthat igényt.

Azt a helyzetet, amikor a jog nem nyújt választ egy kérdésre, holott úgy ítéljük meg, hogy tartalmaznia kellene, joghézagnak nevezzük. Nos, annak eldöntésére, hogy mikor áll fenn ilyen helyzet, az elmélet kétfajta választ ad, attól függően, hogy a kérdést a jogi szabályo-zásban is kifejeződő követelmények avagy csak a társadalmi valóságban érzékelhető követelmények oldaláról közelíti meg.

Ennek megfelelően egyes szerzők a hézagfogalmat a tételes jog követelményrendsze-rére (pontosabban: a szabályozásra irányuló s normatív módon kifejezett jogalkotói aka-ratra és a jogalkalmazói döntés ebből következő kötelezettségére) figyelemmel alakítják ki. Mások egy jogrendszeren kívüli kritériumot tekintenek döntőnek: a joghézag fogalmát a társadalmi valóságban rendezést igénylő viszonyok köréből kiindulva határozzák meg, és a jogi kritériumoknak csak annyiban tulajdonítanak jelentőséget, hogy azt a jogalkalma-zó által kitölthetőnek ítélik-e, vagy sem. Nos, a két megközelítés eredményeként nyert fogalom nem esik egybe: általában az utóbbi minősül szélesebbnek, mely az előbbi nagy részét (de nem feltétlenül egészét) magában foglalja.

A probléma azzal vetődik fel, hogy mindkét meghatározás egyidejűleg jogosult és igaz lehet. Hiszen tárgyuk látszólagos azonossága ellenére voltaképpen eltérő nézőpon-tokból szemlélt eltérő helyzetekről van szó.