A rágalmazás és a becsületsértés magyarországi szabályozástörténete

Magyarországon a rágalmazást¹⁵⁴ a középkorban és a kora újkorban döntően szokásjogi alapon bün-tették: a feudalizmus büntetőjogának egyik legfontosabb jellegzetessége az, hogy a törvényi szabályo-zás csak másodlagos jelentőségű, a legfontosabb jogforrás végig (még a XIX. században is) a szokás-jog volt. Mindennek következtében a feudalizmus teljes időszakára a szokás-jogi partikularizmus, valamint annak területi specifi kációja, a territorializmus nyomta rá bélyegét.¹⁵⁵ Emiatt a rágalmazás deliktu-máról a közép- és a kora újkor vonatkozásában általános jelleggel semmi nem mondható, hiszen volt, ahol büntették, volt, ahol nem, és ha büntették is, a szankciók súlya eltérő volt. Annyi bizonyos, hogy bűncselekménnyel hamisan bevádolni sehol senkit sem lehetett, illetve hogy egyes személyekkel (a nemesekkel, a klérus tagjaival, vagy éppen a saját szülőkkel szembeni) gyalázkodások, valamint a blaszfém kijelentések (amely kérdéskör könyvünknek nem témája) rendszerint büntetendők voltak, továbbá legtöbbször jogellenes, bár nem súlyosan jogellenes magatartásnak számított a „civakodás”

(rixa) is. A feudalizmus korában e fogalmakhoz tényállásleírás nem tartozott (a helyi statútumok vagy bírói ítéletek csak a bűncselekmény elnevezését jelölték), ezért nem tudhatjuk, hogy e fogalmak pontosan mit jelentettek, de valószínű, hogy a rixa a könnyű testi sértések és az egyszerű verekedések mellett a (mai fogalmaink szerinti) tettleges becsületsértéseket is felölelte.

Ugyanakkor kivételképpen voltak olyan „törvényi” (dekretális) szabályok is, amelyek egyes speciális rágalmazásokat szintén büntetni rendeltek. Így például Szent István (997–1038) Má-sodik Dekrétumának¹⁵⁶ 53. fejezete hűtlenségnek nyilvánította és büntetni rendelte a király

153 http://www.justiceservices.gov.mt/DownloadDocument.aspx?app=lom&itemid=8743&l=1.

154 E fejezetben csak a büntetőjogi rágalmazásra és becsületsértésre vonatkozó normákat tekintjük át, a magán-jogi, illetve sajtójogi normákkal, mivel azok nem tartoznak jelen könyv vizsgálati körébe, nem foglalkozunk.

155 Más jog érvényesült nemcsak az egyes földrajzi területeken, hanem ugyanazon székhellyel rendelkező, ám különböző hatáskörű bíróságok vonatkozásában is. Mindehhez pedig ráadásként a nyílt jogegyenlőtlenség já-rult, vagyis más szabályok vonatkoztak a parasztokra és szolgákra, illetve a későbbiekben a jobbágyokra, mint a városi polgárokra, és ezekre megint mások, mint a nemesekre.

156 Szent István törvényei szokásosan kétféleképpen csoportosíthatók. Az egyik felosztás, ami az Admonti Kódexet követi, két törvénykönyvet különböztet meg: az első, amit feltehetőleg még István életében állítottak össze, 35 fejezetet, a második pedig, aminek cikkeit minden valószínűség szerint csak évekkel István halála után szerkesztették egybe, 21 fejezetet tartalmaz. Ebben a klasszifi kációban az Intelmek, amiket István fi ához, Imre herceghez írt, nem jelenik meg törvényként. A másik lehetséges felosztás szintén két dekrétumot különít el, de ezek közül az első maga az Intelmek, míg a kifejezetten jogi jellegű 56, István által alkotott törvényt a Második Dekrétum tartalmazza. Többek között a Corpus Juris Hungarici is ez utóbbi csoportosítást követi, és mi is e felosztás alapján hivatkozunk István törvényeire.

megrágalmazóit és a királlyal szemben bizalmatlanságot szítókat.¹⁵⁷ A XVIII. század végén fel-merült az igény egy önálló büntető törvénykönyv megalkotására, amely – az akkoriban fontos-sá válni kezdő jogbiztonfontos-ság, az addigi szétforgácsolt törvényi és szokásjogi gyakorlat tisztázása, megismerhetősége és nem utolsó sorban modernizálása érdekében – kódex jelleggel szabályoz-ta volna a büntetendő magaszabályoz-tartásokat.¹⁵⁸ A tervezet 1795-re Codex de delictis eorumque poenis címmel el is készült, de annak diétai megtárgyalására soha nem került sor, a joggyakorlatot ugyanakkor befolyásolta. Ezen elaborátum XV. szakasza büntetni rendelte a „rágalmazást”, e fogalmat azonban a calumnia, azaz a „hamis vád” értelmében használta, az ugyanis nem más, mint „ártatlannak bizonyult személy […] megvádolása bűntett elkövetésével” (1. §).

A büntető anyagi jog, benne a defamatorikus tényállások kodifi kálására végül 1878-ban került sor, amikor is a Csemegi-kódex (1878. évi V. tc.) már a maihoz nagy vonalakban ha-sonló módon határozta meg a rágalmazás és a becsületsértés deliktumát. A kódex az e két, jellegadó bűncselekményről a címét kapó XVII. fejezetben, ezen belül is a 258–260. §-okban szabályozta a rágalmazást, a 261. §-ban pedig a becsületsértést. A 258. § szerint

a rágalmazás vétségét követi el, és hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: a ki valakiről, többek jelenlétében, vagy több, habár nem együtt levő személy előtt, olyan tényt állit, mely valódisága esetében – az ellen, a kiről állittatott, a büntető eljárás meginditásának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki.

A 259. § értelmében „egy évig terjedhető fogházzal, és ezer forintig terjedhető pénzbün-tetéssel büntetendő a rágalmazás: ha a rágalmazó, állitását nyomtatvány vagy nyilvánosan kiállitott képes ábrázolat által tette közzé vagy terjesztette;” végül, a 260. § alapján „rágalma-zást követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő: a ki mást, valamely hatóság előtt, büntethető cselekmény elkövetésével vádol, ha vádja valótlannak bizonyul, és a hamis vád bűntette vagy vétsége fenn nem forog” (227. §). Ami pedig a becsületsértést illeti:

A ki más ellen meggyalázó kifejezést használ, vagy meggyalázó cselekményt követ el, – a mennyi-ben a 258. § esete fenn nem forog: a becsületsértés vétségét követi el, és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel, – ha pedig a meggyalázó kifejezést a 259. §-ban megjelölt módon tette közzé, vagy terjesztette: három hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel bün-tetendő. Ha a cselekmény testi sértést képez: az arról rendelkező törvény lesz alkalmazandó. (261. §) A normaszövegből látható tehát, hogy egyrészt a rágalmazás és a becsületsértés elhatáro-lásának alapja lényegileg a tényállítás vagy véleményközlés; másrészt egyetlen személy

jelen-157 „Ha ki valamely ispánnak vagy más keresztyén embernek álnokul ezt mondja: Hallám vesztedre szólni a királyt, és reá bizonyodik a dolog, haljon meg” (Szent István Király Dekrétomainak Második Könyve 53. fejezet a király rágalmazóiról).

158 1791-ben, az 1790–1791-es diétán országgyűlési bizottságot állítottak fel az első magyar büntető törvény-könyv megalkotására (1790/91. évi LXVII. tc.). E bizottság a Deputatio Juridica nevet viselte, elnöke pedig az akkori országbíró, gróf Zichy Károly volt. Valójában 1712-ben már volt egy próbálkozás ilyen kódex létrehozá-sára, amelyet Bencsik Mihály nagyszombati jogtanár készített el, de a később a jog teljes rendezésének igényéből felállított országgyűlési bizottság, a Systematica Commissio létrejöttével ez a plánum pusztán e bizottság egyik megtárgyalandó anyagává vált, majd sorsa osztozott a jogrendezés általános sorsával: minthogy az elmaradt, a büntető tervezetből sem lett törvény.

létében tett állítás (a mai helyzettel ellentétben) még nem valósítja meg a rágalmazás delik-tumát; harmadrészt már a Csemegi-kódexben is mind a rágalmazás, mind a becsületsértés vonatkozásában minősített eset a mai fogalmaink szerinti nagy nyilvánosság előtt történő elkövetés;¹⁵⁹ negyedrészt a védett jogi tárgy kevésbé az ember önbecsülése, mintsem a társa-dalmi megbecsülése (jó hírneve); ötödrészt a tettleges becsületsértés és a könnyű testi sértés elhatárolása már a mai Btk.-nknak megfelelő.¹⁶⁰ (Lényeges eltérés azonban, hogy az 1878.

évi V. tc. még csak a természetes személyekkel szembeni cselekményeket szankcionálta, a jogi személyekkel, szervezetekkel szembenieket nem, kivéve az egyes hatóságokat, illetve más közjogi jogi személyeket, pl. az országgyűlést – az utóbbiak esetében viszont a sérelem nem magánindítványra, hanem hivatalból üldözendő.)¹⁶¹ Emellett az 1878. évi V. tc. külön ren-delte szankcionálni a király megsértését¹⁶² és a királyi ház tagjainak megsértését.¹⁶³ Végül, a Csemegi-kódex a 273. §-ban büntette a kegyeletsértést is, ugyanolyan tiszta utaló diszpozí-cióval, mint a mai Btk.¹⁶⁴

Az is fi gyelemre méltó, hogy a Csemegi-kódex a valóság bizonyításának megengedhetősé-gét, illetve annak sikerességét a mai magyar bírói gyakorlatban kialakult mércékhez nagyon hasonlóan szabályozta:

159 A 262. § egy további minősített esetet is meghatároz: „A törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttségei, tagjai ellen, habár nem nyomtatvány által elkövetett nyilvános rágalmazás, vagy becsületsér-tés: egy évig terjedhető fogházzal és kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.” Vagyis a hivatalos személyekkel szembeni rágalmazást és becsületsértést a kódex szigorúbban rendelte büntetni, mint a magánsze-mélyekkel szembeni cselekményeket.

160 A Csemegi-kódex 301. §-a szerint ugyanis: „A ki másnak testét szándékosan, de ölési szándék nélkül bán-talmazza, vagy egészségét sérti, ha az ez által okozott sérülés, betegség vagy elmekor husz napnál hosszabb ideig tartott: a sulyos testi sértés büntettét, – ha husz napot tul nem haladott, de nyolcz napnál tovább tartott:

a sulyos testi sértés vétségét, – ha pedig nyolcz napnál tovább nem tartott, a könnyü testi sértés vétségét követi el.” Vagyis, ha van testi sérülés vagy egészségromlás, az testi sértés, ha azonban az nincs, de fi zikai bántalmazás van, az becsületsértést valósít meg.

161 „Ha a rágalmazás vagy becsületsértés az országgyülés, annak valamelyik háza, a horvát-szlavon-dalmát országgyülés, azoknak bizottsága, vagy a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságok, azok egyike, vagy valamelyikének küldöttsége ellen követtetik el: a bűnvádi eljárás hivatalból, de csak azon országgyülés, ház vagy közösügyi bizottság felhatalmazása folytán inditványozható, mely megsértetett, vagy a sértett bizottságot, illetőleg küldöttséget megválasztotta” (269. §). „Hivatalból van helye a bűnvádi eljárás meginditásának, ha: 1.

hatóság vagy annak küldöttsége ellen (271. §), – vagy 2. közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag állittatott olyan tény, mely valódisága esetében, bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után; 3. a rágal-mazás vagy a becsületsértés, a közös hadsereg, a hadi tengerészet, a honvédség, vagy pedig ezeknek valamelyik önálló része ellen követtetett el. Ha a rágalmazás vagy becsületsértés, valamelyik magyar kir. minister, vagy cs. és kir. közös minister ellen hivatalos eljárására vonatkozólag követtetik el: a bűnvádi eljárás csak a sértett minister, – ha pedig az az egész kormány ellen követtetik el: csak a minisztertanács, – a 3. pontban megjelölt esetekben pedig: a közös hadügyminister, illetőleg a honvédelmi minister felhatalmazása folytán inditványoztathatik.”

162 „A ki a király ellen sértést követ el: vétség miatt két évig terjedhető fogházzal és hivatalvesztéssel bünteten-dő. A ki azonban a sértést irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállitása által követi el: vétség miatt három évig terjedhető államfogházzal és hivatalvesztéssel büntetendő” (140. §).

163 „A ki a királyi ház valamelyik tagja ellen sértést követ el: vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal, ha pedig a sértést irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállitása által követi el: két évig terjedhető államfogházzal büntetendő” (141. §).

164 „Holtak ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés is, a jelen fejezet szabályai szerint büntetendő. ” Ami pedig a kegyeletsértésre vonatkozó eljárási szabályokat illeti: „A bűnvádi eljárás meginditása azonban, csak a megholtnak gyermekei, szülői, testvérei vagy házastársa által inditványozható. Ezen szabály alkalmazandó azon esetben is: ha a rágalmazott vagy sértett, a rágalmazás vagy becsületsértés elkövetésekor még életben volt, de a bűnvádi eljárás meginditását halála előtt nem inditványozta.”

Rágalmazás és becsületsértés esetében, az állitott tény, illetőleg kifejezés valódiságának bebizonyitása meg van engedve, ha: 1. a sértett, közhivatalnok vagy hatóságnak tagja, s az állitás vagy kifejezés hivatásának gyakorlatára vonatkozik; 2. a büntető eljárás, az állitott tény miatt, az állitás idején már meg volt inditva; 3. az állitott tény jogérvényes itéletében valódinak mondatott ki; 4. a sértett fél annak megengedését a biróság előtt maga kivánja; 5. a vádlott igazolja, hogy állitásának czélja a közérdek vagy jogos magánérdek megóvása vagy előmozditása volt. Az állitás vagy kifejezés való-diságának bebizonyitása, a vádlott büntetlenségét eredményezi. (263. §)

Az állitás vagy kifejezés valódisága bebizonyitásának nincs helye, és az még a sértett fél kivánatára sem engedhető meg: 1. ha a rágalmazás, vagy becsületsértés, a 272. §-ban megjelölt személyek¹⁶⁵ valamelyike ellen követtetett el; 2. ha az állitás vagy kifejezés olyan cselekményre vonatkozik, mely csak a sértett fél inditványára vonható bűnvádi eljárás alá, és az erre jogositott (113. §) ilyen inditványt nem tett, vagy azt visszavonta; 3. ha az állitott tényre nézve jogérvényes felmentő itélet, vagy megszüntetési határozat hozatott; 4. ha az állitás vagy kifejezés, a családi élet viszonyaira vonatkozik, vagy a női becsületet támadja meg. (264. §)

Annak bizonyitása, hogy az állitott tény köztudomásu, szintén nem engedhető meg. (265. §) Rágalmazás vagy becsületsértés miatt bűnvádi eljárásnak nincs helye: ha a tény, vagy a gyalázó kifejezés, a hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag, tárgyalás alkalmá-val, szóval vagy az ügyiratokban állittatik, illetőleg használtatik; vagy ha a becsületsértő következtetések az ügyben felmerülő tényekből vagy körülményekből származtatnak. Ezen intézkedés mindazonáltal nem zárja ki az ügyvéd, illetőleg közjegyző elleni fegyelmi eljárást, sem a rágalmazó vagy becsületsértő kifejezések megtorlása iránt, más törvényekben foglalt intézkedések alkalmazását. (266. §)

Ha az állitott tény miatt büntető vagy fegyelmi eljárás indittatott meg, mielőtt még a rágalmazás vagy becsületsértés tárgyában a biróság jogérvényes itéletet hozott: ez utóbbi iránti eljárás mindad-dig felfüggesztendő, mig az annak alapját képező tény miatt folyamatba tett büntető vagy fegyelmi eljárás be nem fejeztetett. (267. §)

Végül, az eljárási szabályok is hasonlók voltak a maiakhoz: a hivatalokat és közjogi jogi személyeket, valamint ez utóbbiak egyes tagjait kivéve¹⁶⁶ a rágalmazás és a becsületsértés magánindítványra¹⁶⁷ (illetve diplomáciai úton kijelentett kívánatra)¹⁶⁸ volt büntethető; külön szabályok vonatkoztak a kölcsönös rágalmazásra és becsületsértésre,¹⁶⁹ a bűncselekménnyel

165 Ezek: „külföldi uralkodó vagy államfő” , illetve „valamely külállamnak Ő Felségénél felhatalmazott követe vagy ügyviselője”.

166 Lásd a már korábban ismertetett 269. és 270. §-t. Ezenkívül a 271. § kimondta, hogy „biróságok, birák, birósági hivatalnokok, a kir. ügyészségnek vagy tagjainak hivatali kötelességeire vonatkozó olyan állitás miatt, mely valódisága esetében azok ellen bűnvádi, vagy fegyelmi büntetést vonna maga után: a bűnvádi eljárás rágal-mazásért csak hivatalból, – és az igazságügyminister felhatalmazása folytán inditható meg.”

167 „A jelen fejezetben meghatározott büntetendő cselekmények miatt, csak a sértett fél inditványára inditható meg a bűnvádi eljárás” (268. §).

168 „Ha a rágalmazás vagy becsületsértés: 1. külföldi uralkodó vagy államfő ellen; 2. valamely külállamnak Ő Felségénél felhatalmazott követe vagy ügyviselője (Chargé d’aff aires) ellen követtetik el: a bűnvádi eljárás az illető állam, vagy követnek, illetőleg ügyviselőnek diplomatiai uton kijelentett kivánatára, hivatalból inditandó meg” (272. §).

169 „Kölcsönös rágalmazás vagy becsületsértés esetében mindaddig, mig az egyik fél inditványára meginditott bűnvádi eljárás befejezve nincs, jogában áll a másik félnek is, az ellene elkövetett sértés miatt a bűnvádi eljárást meginditani, habár az elévülés határideje már lejárt volna (112. §)” (274. §). „Nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértés esetében a biróság a bűnösségnek megállapitása mellett, a büntetés alul mindkét felet, vagy csak azok egyikét felmentheti” (275. §).

való hamis megvádolással elkövetett rágalmazás esetére¹⁷⁰ és a büntető eljárásban alkalmaz-ható magánjogi jellegű jogkövetkezményekre¹⁷¹ – ez utóbbiak némelyikét később a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. tc. (a továbbiakban: Bp.) is megerősítette, illetve kiegészítette.¹⁷²

Az I. világháború kitörése után a Csemegi-kódex defamatorikus rendelkezéseit a becsület védelméről szóló 1914. évi XLI. tc. (a továbbiakban: Bv.) tartalmilag hatályon kívül helyez-te.¹⁷³ A rágalmazás és a becsületsértés szabályozása ezen törvénnyel tovább közeledett a ma hatályos szabályozáshoz. Az 1. § szerint ugyanis „rágalmazás vétségét követi el, aki valakiről más előtt oly tényt állít vagy hiresztel, amely valóság esetében az illető ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet vagy pedig őt közmegvetésnek tenné ki,” a 2. § szerint pedig „aki más ellen becstelenítő, lealacsonyító vagy megszégyenítő kifejezést használ, vagy pedig ily cselekményt követ el, – amennyiben az 1. § esete nem forog fenn, – a becsü-letsértés vétségét követi el.”

170 „Ha magánfél inditványára indittatott meg a bűnvádi eljárás (113. §), és az inditványát visszavonta, vagy a vádlott jogérvényesen felmentetett; az utóbbi, a rágalmazás miatt, a mennyiben a hamis vád esete fenn nem forogna, a visszavonás vagy felmentés napjától számitandó három hó alatt indithatja meg vádlója ellen a bűnvádi eljárást” (276. §).

171 „Rágalmazás és becsületsértés miatti elitéltetés esetében, a sértett félnek kivánatára megrendelendő:

hogy az itélet egész terjedelmében, indokaival együtt, az elitéltnek költségére azon vidéknek, hol a bün-tetendő cselekmény elkövettetett, valamelyik lapjában, és ha ott lap nem jelenik meg, a sértett fél által megjelölt belföldi lapban tétessék közzé. Ezen kivánság a tárgyalás folyama alatt fejezendő ki. Ha pedig a büntetendő cselekmény időszaki nyomtatványban követtetett el: az itélet indokaival együtt, ugyanazon nyomtatványnak, a jogérvényes itélet kihirdetése vagy kézbesitése után megjelenő első száma elején teendő közzé” (277. §).

172 „Kölcsönös becsületsértés, rágalmazás vagy testi sértés esetében az a biróság, a mely az egyik vád alap-ján az eljárást meginditotta, mindaddig, mig az eljárást itélettel vagy megszüntető végzéssel be nem fejezte, illetékes a másik vád alapján való eljárásra is, a mennyiben hatáskörét az utóbbi vád elbirálása meg nem ha-ladja. A biróság ezeket az ügyeket egyesitheti, együttesen tárgyalhatja és egy itélettel intézheti el. Nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértés (1878. évi V. tc. 275. §) miatt emelt viszonvád esetében mindazáltal eze-ket az ügyeeze-ket együttesen kell tárgyalni és egy itélettel elintézni. Az egyik vád elejtése nem gátolja a másik vád alapján inditott eljárás folytatását” (Bp. 23. §). „A biróság, vagy egyes tagja vagy tanácsa ellen, hivatali kötelességökre vonatkozólag elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás, vagy ugyanazok ellen a bűnvádi eljárás meginditása után tett bűnvádi vagy fegyelmi feljelentés, az ezektől különálló ügynek elintézésénél mellőzés okául nem szolgálhatnak. Az sem ok a mellőzésre, ha valaki a biróra, mint tanura hivatkozik, ő azonban kihallgatása alkalmával kijelenti, hogy az ügyről kizáró okul nem szolgáló hivatalos eljárása alkal-mával szerzett tudomást” (Bp. 71. §). A bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897. évi XXXIV.

tc. hatásköri kérdéseket rendezett (16. §) – némely ügyben ugyanis a törvényszéknek, némely ügyben az esküdtbíróságnak volt hatásköre. Ezen eljárási szabályokat, valamint a sajtójogi rendelkezéseket a sajtóról szóló 1914. évi XIV. tc. később részletezte, pontosította és módosította (43–46. §). (Ez utóbbi eljárási ren-delkezések ismertetésétől eltekintünk.)

173 A kartális alkotmányt megelőző ún. történeti alkotmány időszakában jogszabályok kifejezett hatályon kívül helyezésére rendszerint nem került sor (nem kellett, hogy sor kerüljön), mivel a korábbi jogszabálynak tartalmilag ellentmondó későbbi jogszabály automatikusan hatályon kívül helyezte a korábbit (ún. materiális derogáció) – ez alól éppen egy fontos kivétel volt maga a Csemegi-kódex, ami kifejezetten kimondta, hogy „a jelen törvény hatályba léptével az ezzel ellenkező törvények, szabályok és gyakorlat hatályon kivül helyeztetnek”

(485. §). A mai jogban ez már nem lenne lehetséges, mivel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 10. § (1) bekezdése értelmében a hatályon kívül helyezést, illetve a módosítást kifejezetten ki kell mondani (formális derogáció), különben a régi jogszabály hatályban marad. Vö. pl. Jakab András – Sonnevend Pál: Kontinuitás hiányosságokkal: Az új magyar Alaptörvény. In: Fejes Zsuzsanna – Kovács Endre Miklós – Paczolay Péter – Tóth J. Zoltán: Állam és jog: kodifi kációs kihívások napjainkban. Budapest, Gondolat, 2013. 126., 18. lj.

Ezzel a Csemegi-kódexhez képest immáron nem kellett, hogy a rágalmazást több em-ber előtt valósítsák meg, elég volt az is, ha csak egyetlen, a megrágalmazottól különböző személy előtt követte el a tettes a cselekményét; fi nomodott az elkövetési magatartás is: a tény állítása mellett a tény híresztelése, vagyis a másoktól hallott értesülés továbbadása, valamint a tényre közvetlenül utaló kifejezés használata¹⁷⁴ is (immáron törvényi szinten is) tényállásszerűnek számított; az ún. verbális becsületsértés elkövetési magatartása a mai szabályozáshoz hasonlóan kettéosztódott a szóbeli kifejezésekkel elkövethető, vala-mint az egyéb (pl. gúnyos mimikával, testtartással, mozdulatokkal megvalósítható) cse-lekményekre; továbbá a becsületsértés már nem csupán a tényközléseken (tényállításon és híresztelésen) kívüli magatartásokra terjedt ki, hanem azon tényközlésekre is, amiket a rágalmazás alapján nem lehetett szankcionálni, de becsületsértő jellegűek voltak (pl. ame-lyek azért nem estek a rágalmazás deliktumának tárgyi hatálya alá, mert nem más előtt, hanem kizárólag a sértettel szemben követték el).

A rágalmazás minősített esetei: ha a cselekményt sajtó útján vagy egyébként nyilváno-san követték el; ha a törvény által alkotott testület, bizottsága vagy tagja, hatóság, köz-hivatalnok, törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet lelkésze a sértett és a sértés

A rágalmazás minősített esetei: ha a cselekményt sajtó útján vagy egyébként nyilváno-san követték el; ha a törvény által alkotott testület, bizottsága vagy tagja, hatóság, köz-hivatalnok, törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet lelkésze a sértett és a sértés