A korszak nyolc Hont megyei főispánjára jellemző volt az erős politikai elköte-leződés, ugyanakkor valamennyinél meghatározó volt a „kötelességszerű” kultu-rális szerepvállalás is, ami elsősorban a Kaszinóban és a FEMKE-ben való elnöki funkciók betöltését jelentette.
1. táblázat. Hont vármegye főispánjai, 1867–1918
Főispán Hivatali idő
Majthényi László 1867–1890 Roszner Ervin 1890–1894
Rudnay Béla 1894–1895
Horváth Béla 1895–1901
Lits Gyula 1901–1905
Szabó Mihály 1905–1906
Lits Gyula 1906–1910
Wilczek Frigyes 1911–1913 Ivánka István 1914–1917 Somssich Tihamér 1918
A kiegyezés után kinevezett első, egyben legnagyobb hatású Hont megyei főis-pán, Majthényi László – már csak hivatali idejét tekintve is – kétségkívül a leg-tehetségesebb helyi politikusok egyike volt. Politikai tevékenysége komoly
ambí-16 A Katholikus Kör nevű egyesületet a Honti Lapok tudósítása szerint „az egyházpoliti-kai harcok izgalmai által felekezeti türelmetlenségre felszított eszmék fogantatták meg”.
A városi értelmiség azonban a vallásos érzület ápolását az otthoni és iskolai nevelés, vala-mint a templom keretei közé akarta szorítani. Meggyőződésük volt, hogy „a vallást a társa-dalomba, mely szintén nagy életfeladatokat tüz tagjai elé, kivinni nem szabad”. Honti Lapok, 1895. október 8. 40 (1.)
ciókról és jól felépített karrierről tanúskodik. A kesselőkői báró és nemes család tagja, a leszenyei uradalom tulajdonosa volt, 1906-ig a megye első számú virilis-tája, a megye 24 községében voltak birtokai; ennek megfelelően adott a „látszat-ra”.17 Czobor László, a századforduló Hont megyei alispánja szerint Majthényi
„a konvenciós szokások és formák embere volt”.18 Szeretett parádézni, kitűnő gazda és vendéglátó hírében állt. László napon rendszeresen ünnepélyeket, főis-pánsága idején közgyűlések alkalmával ebédeket rendezett, szoros kapocs alakult ki közte és a megyei tisztviselők közt.
Fiatal korától élénk érdeklődést mutatott a közügyek iránt; a negyvenes évek-ben az ókonzervatív csoport tagja volt, 1842-évek-ben már Hont vármegye császári és királyi kamarása, 1848-ban alispánja lett. 1867. április 3-ától volt Hont vármegye főispánja és a főrendiházban a Felirati Párt egyik vezetője. Később Nyitra megye ügyeit is vezette, a főrendiházban pedig főleg a közigazgatás ügyeivel foglalko-zott. Tisza Kálmán miniszterelnök lemondása (1890) után ő is felmentést kért, mivel a megyében zajló politikai csatározások miatt 1884-től kezdett meginogni a helyiek belé vetett hite.19 1872-től belső titkos tanácsos, 1882-ben az uralkodótól
17 Leszenye Hont vármegyében, Nógrád vármegye határa mellett fekvő kisközség volt.
A 18. századtól a Majthényi család volt a község birtokosa, a 19. században a birtok és a kas-tély Majthényi László tulajdona volt.
18 Czobor László: Honti históriák, 1927, i. m., 11.
19 1883-ban a megyében heves pártküzdelem alakult ki Majthényi László és Ivánka Zsigmond közt. Az ellentét kirobbantója Kossuth Lajos 80. születésnapja volt, amit az egész ország meg-ünnepelt, Hont vármegye azonban késett az üdvözléssel. Ivánka Zsigmond a következő köz-gyűlésen akarta üdvözölni Kossuthot, az általa elindított mozgalomról azonban csak utólag tájékoztatta Majthényit, aki távol maradt a közgyűléstől. A kettejük közti ellentétet tovább fokozta Ivánka Zsigmond ellenzéki jelöltként indulása az 1883-as képviselő választáson.
Majthényi azt a látszatot keltette, hogy nem ellenzi Ivánka indulását, ennek ellenére a Sza-badelvű Párt gyűlésén javasolta báró Nyáry Béla jelöltetését. Az ezzel felhergelt honti ellen-zék szervezkedésbe kezdett a Szabadelvű Párt ellen, az ipolysági választást azonban Nyáry Béla nyerte meg. Két hónappal később az országgyűlést feloszlatták, s ezt kihasználva a honti ellenzéket Apponyi Albert támogatásával népgyűlésen tömörítették. Apponyi, Horánszky Nándor, Szilágyi Dezső és több képviselő támogatása ellenére a választásokon Nyáry Béla 64 szavazattal többet szerzett, mint Ivánka, az ellenzék egyedül a szalkai választókerületben győzte le a Szabadelvű Pártot. Ivánka megtámadta Nyáry Béla mandátumát, mert a válasz-tási elnököket nem eskették meg, ezért megkérdőjelezhető volt a választások tisztasága.
Az országgyűlés is vizsgálatot tartott és visszaéléseket derített ki, a mandátumot azonban ennek ellenére sem semmisítették meg. (Vö. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye és Selmecbánya sz. kir. város. http://mek.oszk.hu/09500/09536/
html/0011/19.html (2015–05–13)) Ivánka Zsigmond a választásokat követően fáradhatat-lanul támadta Majthényit és az által pártfogolt megyei tisztviselőket is, akiket részrehajlás-sal és a törvénytelenségek eltussolásával vádolt. Számos kiadványt jelentetett meg a honti
megkapta a Magyar Királyi Szent István Rend középkeresztjét. Tulajdonosa volt az Osztrák Császári 1. osztályú Vaskorona-rendnek is.
Lemondását követően 1890. október 29-én a megye ünnepélyt rendezett a leköszönt főispán tiszteletére, melyen a megye teljes értelmisége és a szomszéd megyék tisztviselői is tiszteletüket tették. Lestyánszky Sándor alispán beszédében kiemelte, hogy Majthényi László „egy egész életet szentelt e vármegye közön-ségének”,20 Bolgár Endre megyei főjegyző pedig Hont megye egyesületi és tár-sadalmi közélete vezetőjének nevezte, aki személyes munkássága és befolyása révén mozdította elő az országos és helyi belügyek fejlődését.21 A főispán tagja volt a Hontmegyei Kaszinónak, tiszteletbeli elnöke a FEMKE-nek, választmá-nyi tagja a Hontvármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Nyitra megyei színházi választmánynak. 1880. március 16-án Nyitra megyében az ő sürgetésére adott be Balázsovich József indítványt színház építésére, majd megbízták Nyitra megye törvényhatóságának színügyi választmányát, hogy mielőbb tegyen javaslatot a színház felépítésére.22 1851-ben – szintén a főispáni tisztet betöltve – ő indította meg a kaszinó újbóli megalakítását célul kitűző mozgalmat. Vagyis a jól felépített politikai karrier mellett aktívan kivette a részét a közművelődés és kultúra támo-gatásából is, ami a korszakban egyfajta presztízskérdés volt.
Majthényi lemondását követően az uralkodó báró Roszner Ervint nevezte ki azzal a céllal, hogy terelje újra „normális” mederbe a megyei közéletet. Az ő négy-éves tevékenységének középpontjában a közigazgatás fejlesztése állt. Tisztségéből adódóan elnöke volt a Hontmegyei Kaszinónak és az ő főispánsága alatt alakult meg a FEMKE hontvármegyei fiókegylete. Roszner Ervint Majthényi pártfogolt-jai, Rudnay Béla, majd Horváth Béla követték.
Rudnay Béla – annak ellenére, hogy a Majthényi-oldalt erősítette – új színt hozott a megyei közéletbe. Szakított a Majthényi korszakban megszokott pará-dékkal; a nagyzolástól való elhatárolódása jeleként például két lóval járt a megyé-ben, míg Majthényi feltűnést keltő négy lovas hintóval közlekedett. Rudnayt sokan vádolták az ősi hagyományok megvetésével, elveit túl modernnek találták.
Őt ezzel szemben elrettentette a honti nép konzervativizmusa, főként állapotokról, lásd például: Ivánka Zsigmond: Sötét foltok…, é. n., i. m., 18.; Uő: Régibb és ujabb Honti állapotok, 1899, i. m., 12. A két család harcát az 1885. május 1-jétől Ivánka Ist-ván szerkesztésében kiadott Honti Ellenzék című lap jelenítette meg. Erre reagálva bízta meg 1886-ban Majthényi Pongrácz Elemért a Honti Hírlap szerkesztésével.
20 Hont vármegyei ünnepélyek…, 1890, i. m., 9.
21 Uo. 22.
22 Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye. http://mek.oszk.
hu/09500/09536/html/0014/26.html (2015–05–09)
székhely, Ipolyság elmaradottsága, és fontolóra vette, hogy amennyiben a város nem lép a haladás útjára, a megyeszékhelyet áthelyezi Selmecbányára.23 Rudnay politikai pályája szülőmegyéjében, Nyitra megyében kezdődött. Tisztelet-beli aljegyző, majd 1880-tól az érsekújvári járás főszolgabírája, később megyei főszámvevő, árvaszéki alelnök, 1887-ben főjegyző lett. 1892-ben a kormánypárt tagjaként képviselővé választották; ebből a minőségéből került előbb Hont, majd Nyitra vármegye főispáni székébe. 1885-től a FEMKE alelnöke, később alelnöke, 1888-tól a trencséni közgyűlés alelnöke. Szalavszky Gyulával együtt fáradoztak az egyesület felvirágoztatásán. Később a Nyitra Egyesületnek is elnöke, igazgató-sági, választmányi és felügyelőségi tagja lett.24
A helyi származású Horváth Béla 1882-től a főispán titkáraként működött Hont vármegyében. Az 1884-es tisztújításkor megválasztották az ipolysági járás főszolgabírájává, három évvel később pedig a Szabadelvű Párt tagjaként képvi-selői mandátumot szerzett.25 Elnöke volt a FEMKE Hont vármegyei fiókegylete színügyi bizottságának.
1901-ben mintegy a Majthényi-korszak lezárásaként lett a megye főispánja az Ivánkák által pártolt Lits Gyula. A megye népe kétkedve fogadta a hírt, ugyanis azt gyanították, hogy a Széll-kormány Majthényi embereinek elüldözésére küldte őt a megyébe.26 Pongrácz Elemér szerint azonban sokkal inkább Horváth Béla leváltásán búsultak, így tulajdonképpen bárkit neveztek volna ki, a beiktatást nem kísérte volna öröm. Idegenből került a megyébe, de ezt a hátrányát kompen-zálta vezérszerepe és széles látóköre. „Láthatjuk, hogy a vármegye békéje, a poli-tikai hullámzások, uj főispánunk égisze alatt teljesen rendbe jöttek. […] mi csak köszönettel adózhatunk Széll Kálmánnak azért, hogy nekünk Lits Gyulát adta.”27 Ismert mondása – Hontinak lenni tisztesség, Hontért dolgozni dicsőség – csak-hamar szállóigévé vált.28
Politikai karrierje is felfelé ívelt. Jogi tanulmányai elvégzése után a királyi tábla fogalmazója volt, később tanácsjegyzővé nevezték ki. 1876-tól 5 éven át volt Fehér vármegye vaáli kerületének szolgabírója. Ez idő alatt aktív közéleti szerepet vállalt: tagja volt a Fehér vármegyei gazdasági egylet választmányának,
23 Czobor László: Honti históriák, 1927, i. m., 40–41.
24 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/r/
r22312.htm (2015–05–10)
25 Magyar Országgyűlési Almanach, 1887–1892. 225. http://www.ogyk.hu/regi_honlap-/e-konyvt/mpgy/alm/al887_92/225.htm-(2015–05–13)
26 Czobor László: Honti históriák, 1927, i. m., 18.
27 Korpona és Vidéke, 1902. január 26. 4 (7.)
28 Honti Lapok, 1906. szeptember 22. 38 (12.)
a megyei közigazgatási bizottságnak, majd 1881-től a vaáli kerület Függetlenségi párti országgyűlései képviselője volt.29
Lits Gyula főispánsága egybeesett a FEMKE megyei választmányának hanyat-lásával. A 20. század első éveiben már a választmány vezetősége is érzékelte, hogy pusztán könyvtárak és óvodák fenntartásával nem tudnak számottevő eredményt elérni a magyarosítás terén, ezért az 1907-es választmányi közgyűlésen Lits felhí-vást bocsátott ki, melyben hangsúlyozta, hogy „nem is magyar úr az, ki nem tagja az egyesületnek”.30 Az úri osztály közönye a felhívás ellenére sem tört meg, sőt, olyannyira fokozódott, hogy 1914-ben a megye első virilistáját, Huszár Tibort sem sikerült rávenni a csatlakozásra.
Lits Gyulát a Nógrád vármegyéből származó Wilczek Frigyes követte. Kineve-zése előtt a közigazgatás valamennyi lépcsőfokát végigjárta. Miután 1897-ben az államtudományok doktorává avatták, Hont vármegye aljegyzője, majd tisztelet-beli főjegyzője lett. 1908-tól Nyitra, majd 1910-től Hont vármegye főispánja volt.
A Korpona és Vidéke tudósítása szerint: „A vármegye értelmisége egy akarattal fog melléje tömörülni, hogy céljai elérésében támogassa s igy a magyar nemzeti ügy diadalát biztosítsa.”31 1913-ban, Tisza István miniszterelnöki kinevezése ide-jén lemondott a főispáni tisztről, majd a háború kitörése után Tisza megbízásából a hadsegélyző bizottság népjóléti albizottságának vezetője lett. 1922-ben megala-pította a Magyar Légiforgalmi Társaságot, melynek 1928-ig elnöke volt.32
1914-ben Ivánka István folytatta a főispánok sorát. A tisztséget Jankovich Béla kultuszminiszternek köszönhette, akinek szintén voltak birtokai a megyében.
A törvényhatóság hármas diadalt látott Ivánka kinevezésében: a vérség, az intelli-gencia és a magyar nemzeti gondolat diadalát. Ivánka Hont megye szülöttje volt, s a főispánok közül csak neki voltak szépirodalmi ambíciói. Többnyire politikai szatírákat írt, neki köszönhetően szerezhettek tudomást a honti állapotként emle-getett politikai küzdelmekről például a Bolond Istók olvasói. 1880-tól szerkesz-tette Ipolyságon a Honti Közlönyt, majd írt egy vígjátékot (Agglegény-vőlegény) és egy egy felvonásos operát (Alszik a nagynéni) is.33 A korszakban a hivatali méltó-ság általában társadalmi tisztség megszerzését is magával hozta, Ivánka esetében azonban ennek fordítottja állt fenn: főispáni kinevezése idején már a kaszinó és
29 Országgyűlési Almanach – Képviselőház, 1886. 108. https://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/
alm/al_1886/108.htm (2015–05–12)
30 MNL OL. P 232. FEMKE. Jegyzőkönyv 1907.
31 Korpona és Vidéke, 1910. március 20. 12 (5.)
32 Magyar Országgyűlési Almanach az 1931–1936. évi Országgyűlésről. 408. http://www.ogyk.
hu/regi_honlap/e-konyvt/mpgy/alm/al931_36/408.htm (2015–05–12)
33 Pongrácz Elemér: Honti naptár 1903. évre. (nincs oldalszám)
a gazdasági egyesület elnöke volt. 1917-ben egy irredenta verse miatt a csehek be akarták börtönözni, de ő ezt megelőzendő főbelőtte magát.
A megye utolsó főispánja Somssich Tihamér volt, aki a zilált politikai helyzet miatt már sem hivatali, sem kulturális téren nem bizonyíthatott.
Az alispánok
Az alispánoknál a jól felépített politikai karrier mellett találkozunk a politikai-lag kevésbé tehetséges, ámde kitűnő kultúrember típussal is, ugyanakkor a főis-pánokhoz hasonlóan náluk is egyfajta elvárás volt az egyleti funkció betöltése.
2. táblázat. Hont vármegye alispánjai 1867–1918
Alispán Hivatali idő
Horváth Miklós 1867–1869
Nyáry Adolf 1869–1872
Mailáth István 1872–1875 Podhorszky György 1875 –1881 Pongrácz Lajos 1881–1889 Lestyánszky Sándor 1889–1894
Bolgár Endre 1895–1896
Czobor László 1896–1906
Marek Károly 1906–1914
Somogyi Béla 1915–1918
Horváth Béla és Nyáry Adolf a katonai pályán jeleskedtek, s bár pontossá-guk miatt mindketten kedvelt tisztviselői voltak a megyének, a közművelődés előmozdítása terén nem tűntek ki. Majláth István a megye virilistája volt, neki köszönhetően kezdődött meg az utak kiépítése. A FEMKE megalakulása után annak tiszteletbeli elnöke, a Hont vármegyei fiókegylet választmányi tagja volt, 1893-ban pedig a Hont vármegyei gazdasági egyesület élére került. 1875-ben a vármegye nagy része Pongrácz Lajos főjegyzőt szerette volna alispánnak, de a közgyűlésen Podhorszky Györgyöt választották meg, akinek alispánsága alatt létesült a mértékhitelesítő hivatal és épült új kórház Ipolyságon. Podhorszky 1878–1881 és 1881–1884 közt országgyűlési képviselő volt.
A Podhorszkyt követő Pongrácz Lajos volt az első olyan alispán, akinek jelen-tős érdemei voltak a megye kulturális életének felvirágoztatásában. Több mint hat évtizedet töltött közpályán. 20 évesen már esküdt volt Hont megyében.
1842-ben szolgabíróvá és a megyei népnevelési választmány tagjává választották, 1848-ban tiszteletbeli főjegyző lett. Megyéjébe a szabadságharc után tért haza és a gazdaságnak élt. Az októberi diploma után a megye első főjegyzője lett, majd külföldre távozott, s onnan visszatérve törvényszéki ülnök, 1867-ben pedig járási főszolgabíró Hont vármegyében. Politikai működése alatt műkedvelő társulatot szervezett, melynek bevételeit hazafias és jótékony célokra fordította. Ő állította össze a Szondy-albumot, mely a Drégelyre vonatkozó irodalmat tartalmazza.34
Sokoldalú társadalmi tevékenységét 1867-es főszolgabírói kinevezése után kezdte meg. Megalapította az ipolysági műkedvelői kört, sétateret építtetett Ipoly-ságon, ahol nyáron cigányzene mellett lehetett szórakozni, pártfogolta a vidéki színészetet, megrendezte az Országos régészeti és embertani társulat honti gyű-léseit, 1886-ban megírta a kaszinó fél évszázados történetét,35 1887-ben Ipoly-keszin Ipoly ünnepélyt rendezett, nyugalomba vonulásakor a Honti Kaszinóban Szondy múzeumot alapított. Egész életében fáradozott Szondy emlékezetének életben tartásán.36 Az ő közreműködésének köszönhetően emeltette 1884-ben Simor János hercegprímás a Szondy-kápolnát.
1869-től a vármegye főjegyzője volt egész 1881-es alispánná választásáig. Ugyan-ebben az évben császári és királyi kamarás lett. Betegsége és kora miatt 1889-ben lemondott hivataláról és Budapestre költözött, hogy művei sajtó alá rendezésével foglalkozhasson. Budapestre távozásakor könyvtárát a megyei levéltárnak, a gazda-sági egyesületnek és a Kaszinónak ajándékozta. 1870-ben alapító tagja volt a Kisfa-ludy Társaságnak. Rendszeresen publikált, költeményei, útleírásai, cikkei országos lapokban és évkönyvekben jelentek meg. Jelentős művei a Honti Krónika és a Kivo-natok Hontvármegye jegyzőkönyveiből.37 Szerkesztette a Honti Literaturai Füzért.
Több művét Honti, Többen, Ipolysági, P. L álneveken publikálta.38
A megye következő alispánja, Lestyánszky Sándor 1848-ban született Ipoly-ságon. Jogi tanulmányai elvégzése után 1867-ben Hont vármegye tiszteletbeli esküdtje lett, 1872-ben szolgabíró, 1875-ben aljegyző, majd ugyanezen évben
34 Pongrácz Lajos (szerk.): Szondi-album…, 1885, i. m., 72.
35 Pongrácz Lajos: Vázlata a Hontmegyei Kaszinó…, 1886, i. m., 50.
36 Pongrácz Elemér: Honti naptár 1900. évre, é. n, i. m., 11–13.
37 Pongrácz Lajos: Honti krónika: első darab…, 1848, i. m., 31.; Uő: Kivonatok Hontvármegye jegyzőkönyveiből…, I. füzet, 1890, II. füzet, 1891.
38 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/
(2015–05–13)
főjegyző, 1889-ben pedig alispán. 1889-ben a földművelésügyi minisztérium osztálytanácsosa, 1882-től a Ferencz József-rend lovagkeresztjének, alispánként pedig a királyi tanácsos cím birtokosa. Később megkapta a Lipót-rend lovag-keresztjét és a Ferencz József-rend középlovag-keresztjét is. 1906-ban államtitkári kinevezést kapott a földművelésügyi minisztériumtól, erről a tisztségéről azon-ban lemondott.39 Lestyánszky a Hontmegyei Kaszinó választmányi tagja volt, a FEMKE Hont vármegyei fiókegyletének pedig alelnöke.
A Lestyánszkyt követő Bolgár Endre a vármegye pénztárosa, majd főjegyzője volt, 1895-ben pedig alispánná választották.40 Számottevő eredményt nem mutat-hatott fel, mert 1896 januárjában váratlanul meghalt. Halála után Czibulya László lett a megye alispánja, akit a korabeli Honti Lapok az alispánok mártírjának neve-zett, aki egész életét a vármegyének szentelte. A gyerki származású alispán járás-bírósági joggyakornokból lett közjegyzősegéd, majd tiszteletbeli aljegyző. 1876-ban kinevezték a bozóki járás szolgabírájává, majd a korponai járás főszolgabírája lett. Korponai főbíróként alapította 1879-ben a „Felső Hontmegyei gyümölcs-fatenyésztő egyletet”, aktívan részt vett a Hontvármegyei Gazdasági Egyesület tevékenységében is. Szívügyének tekintette a korponai járást, neki köszönhető az Ipolyság–Korpona vasútvonal kiépülése is. 1898-ban az ő szorgalmazására szervezték meg Ipolyságon a „felsőtótvidéki kézimunka kiállítást”. Tagja volt a bizottságnak, amely szervezésében megrendezett vármegyei történelmi kiállí-táson felmerült a Múzeumtársulat alapításának a gondolata. Később a Hontme-gyei Múzeumnak és a sportklubnak is elnöke volt. A Honti Lapokban nem csak publicisztikai, hanem irodalmi alkotásai is megjelentek, 1927-ben pedig megírta a Honti históriák című könyvet, melyben anekdotaszerű történeteket írt a megyei elitről és a helyi eseményekről.41
A köztevékenység terén szerzett érdemeiért 1899-ben nemesi kinevezést kapott és felvette a Czobor nevet. Ivánka Zsigmond azzal vádolta, hogy jó viszonyban volt az akkor már nyugalmazott Majthényival és ennek köszönhetően nevezték ki
„Bánffy-eredetű stílusú nemes embernek”.42 Az Ivánka–Majthényi ellentét fényes példája a Czobor László megítéléséről szóló vita folytatása. 1906-ban a Honti Lapok hosszú, dicsőítő cikket közölt a leköszönő alispánról, aki „harminchárom évet áldozott a fiatalságából, a férfikorából arra, hogy ezt a megyét, a mely ellen
39 Borovszky Samu: Magyarország vármegyei és városai. Hont vármegye és Selmecbánya sz. kir.
város. http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0011/18.html (2015–05–13)
40 Uo.
41 Czobor László: Honti históriák, 1927, i. m., 111.
42 Ivánka Zsigmond: Sötét foltok…, é. n, i. m., 2.
minden erők összeesküdtenek, közéletünk egyéb irányadó tényezőivel együtt a többi vármegyével egy magas szinvonalon tartani segitsen”.43 Ivánka Zsigmond ezzel szemben azzal vádolta, hogy ő az oka a megye lezüllésének.
A Czobort követő Marek Károly kulturális téren kevésbé volt aktív, a vármegye utolsó alispánja, Somogyi Béla azonban társadalmi téren is vezető szerepet vál-lalt. A Honti Múzeumnak igazgatója, a Honti Kaszinónak pedig jegyzője volt. 44
Összegzés
A Hont vármegyei kulturális viszonyok tulajdonképpen kicsinyített lenyomatai a kiegyezés után az országban kialakult állapotnak. A kultúrpolitika elvben libe-rális volt, a gyakorlatban azonban ez azt jelentette, hogy a magyar kultulibe-rális tér mögött erős támogatóként végig ott állt a központi kormányzat és a magyar kul-turális intézményrendszer. Ezzel szemben a nemzetiségek főleg nemzeti öntuda-tukra, gyarapodó középosztályukra és a szlovák anyanyelvű egyházi, értelmiségi közösség aktivitására, szolidaritására hagyatkozhattak. Hontban – bár a megye jelentős számú szlováksággal rendelkezett – a helyi hatalom erős magyar és magyarón – azaz szlovák származású, de lojális és magyar érzelmű, hungarofil – tisztviselőgárda kezében összpontosult, akik éberen figyelték és csírájában fojtot-ták el a megyei szlovákság lokális és a hitbuzgalmi kereteket meghaladni kívánó, öntudatos nemzeti alapokon álló kulturális önszerveződő próbálkozásait. Még a gazdasági egyesületek alapításával az észak-honti szlovákokat pártoló Czibulya László alispán is tagja volt a Korponai Kaszinónak, melynek célja a Hontmegyei Kaszinóhoz és a FEMKE-hez hasonlóan a magyar nemzeti szellemű műveltség terjesztése volt.
A közművelődési tevékenység elválaszthatatlan velejárója volt a közigazgatási tisztségek betöltésének, olyannyira, hogy a helyi elit politikai pártállástól
A közművelődési tevékenység elválaszthatatlan velejárója volt a közigazgatási tisztségek betöltésének, olyannyira, hogy a helyi elit politikai pártállástól