A magyar történetírás szerint29 a magyar zsidóság egy asszimilációs folyamaton ment keresztül Magyarország területén a 19. században, amely a két világháború közötti periódusban is folytatódott. A két világháború között az elcsatolt terüle-teken a zsidóság többsége megőrizte magyar-zsidó identitását és magyar kultú-ráját,30 annak ellenére, hogy például Erdélyben a magyar–zsidó viszonyban törés állt be, és itt a zsidó nemzeti eszme jelentős fejlődésnek indult.31 Összességében elmondható tehát, hogy a Magyarország területén élt zsidóság a 19. és 20. század-ban elsajátította a magyar kulturális repertoárt.
A magyar cionizmus kutatásában közhellyé vált az a tény, hogy a magyar zsi-dóság körében a cionizmus annak ellenére nem talált elfogadásra, hogy ebből az országból származott a mozgalom számos politikai vezetője. A cionizmus eluta-sítása ellenére, a magyar zsidók körében kisebb mértékű kivándorlásra sor került a 19. század második felétől Palesztina irányába is. A lassú léptékű kivándorlás az első világháború után – leginkább Erdélyből – tovább folytatódott, így Palesztina területén a két világháború közti időszakban egy viszonylag kis számú, de mér-hető zsidó-magyar közösség jött létre.32 A magyar zsidók emigrációja a második világháború után nagyobb intenzitással folytatódott, mivel a magyar zsidóság többsége a holokauszt traumái miatt szakított az addigi asszimilációs politikával.
A cionista mozgalom Magyarországon és a környező magyar lakta területeken ekkor érte el a csúcspontját, több ezer ember kivándorlását szervezték meg és
27 Shemuel Eisenstadt: The Transformation of Israeli Society…, 1985, i. m., 310.
28 Anita Shapira: Israel: A History…, 2012, i. m., 249–250.
29 Két példa erre a szemléletre: Kovács András: A másik szeme…, 2008, i. m., 20–22.; Győri Szabó Róbert: A kommunizmus és a zsidóság…, 2009, i. m., 71–80.
30 Felvidék esetében lásd: Filep Tamás Gusztáv: Hungarian Jews of Upper Hungary…, 2013, i.
m. 162–178. Erdély esetében lásd: Gidó Attila: Úton…, 2009, i. m.
31 Gidó Atilla: Magyar–zsidó viszony Erdélyben a 20. század első felében, 2015. (Megjelenés alatt.)
32 David Giladi: A magyarországi zsidók és Erec Izrael, 2009, i. m., 129–131.
hajtották végre ebben az időszakban.33 Itt meg kell jegyezni, hogy magyar zsi-dók nemcsak Magyarországról vándoroltak ki Palesztinába és Izraelbe, hanem 1918-ban az országtól elcsatolt területekről is (Felvidék, Erdély, Vajdaság és Kárpátalja). Izraelbe érkezésük után az elcsatolt területekről kivándorolt zsidók magukat a magyar zsidósággal azonosították. Az izraeli társadalom többsége is osztotta ezt a nézetet. Ezt a kulturális homogenitást legjobban Szenes Erzsi34 visszaemlékezése ábrázolja az Ulpan nyelvkurzus35 résztvevőiről: „Tizenhatan ültünk az osztályban, három jugoszláv, két bolgár, két lengyel, három román, egy magyar, négy csehszlovák, egy orosz. Noha jugoszlávok, románok, magyarok, csehszlovákok, mint az ország minden más területén, itt is sürgősen restaurálták nyelvi szempontból a régi monarchiát és mind magyarul beszéltek [...]”36
A magyar nyelvterületekről Palesztinába vagy Izraelbe kivándorolt zsidóság az 1970-es évekig öt generációs szakaszra osztható a kivándorlásuk időpontja és a társadalmi beágyazottságuk függvényében. Az első generációt azon vallá-sos zsidók alkották, akik osztották Hatam Szófer rabbi félelmeit arról, hogy az emancipáció következtében a zsidóság teljesen beolvad a környező társadal-makba, és a teljes asszimiláció csak a Szentföldre való visszatéréssel kerülhető el.
így a 19. század folyamán magyar zsidók vallásos érzülettől vezérelve, befolyásos rabbik vezetésével alijáztak37 Erec Izraelbe.38 Ennek a törekvésnek köszönhetően jött létre például Petah Tikva városa, amelyet három Magyarországról emigrált vallásos zsidó alapított.
A második generációt a magyarországi és később az elcsatolt területeken lét-rejövő cionista mozgalom elkötelezett tagjai alkották, akik ideológia elszántság-ból emigráltak Palesztinába az első világháború után. David Giladi szerint ebbe a csoportba többségében olyan építészek és mérnökök tartoztak, akik nagymér-tékben hozzájárultak a folyamatosan fejlődő ország infrastruktúrájának
kialakí-33 Novák Attila: Átmenetben…, 2000, i. m., 13–43.
34 1902. június 5-én született Rajecben, 1981-ben hunyt el Tel-Avivban. Költő, író. Kassán lett újságíró, a Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munka-társa volt. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Német-országba hurcolták. 1945–1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt.
1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és előadóművészként tevékenykedett. Szlo-vákiai Magyar Adatbank. http://adatbank.sk/lexikon/szenes-erzsi/ (2015–05–25)
35 Izrael állam Ulpán nyelvkurzusokat szervezett a felnőtt bevándorlóknak a héber nyelv elsa-játítása és integrációjuk elősegítése érdekében.
36 Szenes Erzsi: Van Hazám, 1959, i. m., 85.
37 Palesztinába, illetve Izraelbe történő zsidó bevándorlás.
38 David Giladi: A magyarországi zsidók és Erec Izrael, 2009, i. m., 129–130.
tásához.39 Ebbe a generációba több értelmiségi is tartozott, mint például maga Giladi, aki sikeres újságírói karriert futott be, vagy Avigdor Hameiri, az Izraelben híressé vált író és fordító. Ekkor alakultak meg a magyar zsidóság első formális szervezetei, mint például 1931-ben Elyahu Blank általa létrehozott Hitahdut Olei Máramaros, amely később beolvadt a magyar zsidó bevándorlókat tömörítő szer-vezetbe. 1925-ben érkezett az országba Chajjim Weiszburg, az erdélyi cionista mozgalom egyik legfontosabb vezetője, aki kiemelkedő szerepet játszott a közös-ség életében és az Erdélyből történő további kivándorlás elősegítésében.
A harmadik generációba azon cionisták tartoztak, akik fontos szerepet töltöt-tek be a két világháború közötti cionista mozgalomban és a második világháború alatt, vagy közvetlenül utána vándoroltak ki Palesztinába. A legkiemelkedőbb személyiség minden bizonnyal Kasztner Rezső, az erdélyi cionista mozgalom egyik vezetője, aki a második világháború alatt tárgyalásokat folytatott a néme-tekkel a magyar zsidóság megmentéséről, ami miatt később személyét több bírálat is érte. De megemlíthetünk itt több más fontos cionista eszme iránt elkötelezett személyt is, mint Marton Ernőt,40 Hermann Dezsőt vagy Fendrich Ernőt. Azon személyek, akik kivándorlásuk előtt vezető pozíciót töltöttek be a cionista moz-galomban, legtöbbször az állami adminisztrációban vagy a magyar ajkú zsidó közösség szervezeteiben folytatták karrierjüket, így többségében ők foglalták el a szervezetek vezető pozícióit is.
A negyedik és egyben a legnépesebb generációt az antiszemitizmus elől mene-külő vagy a holokausztot túlélt zsidók alkották, akiknek üldöztetésük előtt nem volt kapcsolatuk a cionista mozgalommal, így kényszerből vagy csalódottság miatt választották a kivándorlást. Az üldözöttek már a második világháború alatt és köz-vetlenül utána nagy számban hagyták el a közép-európai államokat, azonban a több-ségük Izrael állam kikiáltása után alijázott. Jellemzően ennek a csoportnak kellett megbirkóznia a legnagyobb nehézségekkel a gyatra gazdaság, a háború, a kulturális különbségek és a lakás, valamint foglalkoztatottság hiánya miatt. Összességében integrációjuk küzdelmes és hosszú volt, azonban többen leküzdötték a fennálló akadályokat és sikeres karriert futottak be Izraelben. Tomi Lapid újságíró és politi-kus vagy Kishont Ferenc író a legkézenfekvőbb példák ebben a tekintetben.
39 David Giladi: Pesti mérnökök…, 2000, i. m.; Uő: A magyarországi zsidók és Erec Izrael, 2009, i. m., 130.
40 Dicsőszentmártonon született 1896-ban és Jeruzsálembe halt meg 1960-ban. Jogot végzett, közigazgatási pályára lépett, először főispáni titkár, később kolozsvári alpolgármester lett.
Közben az Új Kelet főszerkesztői munkáját is ellátta. Izraelben a központi HOH elnöke.
Románia Magyar Irodalmi Lexikon. http://lexikon.kriterion.ro/szavak/2723/ (2015–05–25)
Az ötödik csoportba azon személyek tartoztak, akik kiábrándultak a kommu-nizmusból, és Izraelbe emigráltak. A legnagyobb számban az 1956-os magyar-országi forradalom következtében érkeztek Izraelbe.
A Palesztinába, illetve Izraelbe megtelepedett magyar ajkú zsidóság száma statisztikai adatokra alapozva, valamint a magyar diplomaták becslései alap-ján határozható meg. Azonban mindkét módszer használata több becslésre és ellentmondó adatra támaszkodik, így a pontos szám meghatározása nem lehet-séges. Az izraeli hivatalos statisztikai adatok szerint 1948 és 1953 között 13 986 ember érkezett Magyarországról Izraelbe. Egy diplomáciai irat szintén hasonló számot, 14 301 említ erre az időszakra, emellett pedig a kivándorlók számát 1919-től 1948-ig 10 342 személyben konstatálja.41 Karády Viktor szerint 1945 és 1949 között 20–25 ezer lehetett a zsidó kivándorlók száma, akik főként Izraelt választották úticélként.42 így a hivatalos statisztikák szerint 1919 és 1953 között Magyarországról közel 25 ezer zsidó emigrált Izraelbe, ha figyelembe vesszük Karády feltételezését, akkor ez a szám maximum 30 ezerre tehető.
A Magyarországról Izraelbe kivándoroltak számát tehát 25–30 ezer főben lehet meghatározni, azonban a környező országokból kivándorolt magyar ajkú zsidók emigrációjának felbecsülése már sokkal problematikusabb. Az izraeli hivatalos sta-tisztikai adatok csak 1948-tól vették származási országok szerint nyilvántartásba az új bevándorlókat. Az említett diplomáciai dokumentum szerint a Magyarország-gal szomszédos országok bizonyos százaléka magyar ajkú bevándorló volt.43 így az 1948 és 1953 közötti izraeli hivatalos statisztikákra és a dokumentumban meg-határozott százalékos arányokra alapozva elmondható, hogy Romániából mintegy 37 000–40 000, Csehszlovákiából 10 000–10 500 és Jugoszláviából 4 000 magyar ajkú zsidó emigrált Izraelbe, vagyis összesen 51 000–54 000 ember.44 Ha ezt a számot összevonjuk a magyarországi adatokkal, akkor a hivatalos statisztikák és becsült kivándorlási számok alapján 75–80 ezer főben állapítható meg az izraeli magyar ajkú zsidóság száma 1953-ban. Mivel azonban nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy 1918 és 1948 között hány magyar ajkú zsidó vándorolt ki a Magyarországtól elcsatolt területekről, feltételezhetjük, hogy a magyar ajkú zsidóság száma sokkal
41 Jelentés. Néhány adat az Izraelben élő magyar ajkú zsidóságról. 1953. szeptember 19.
Magyar Nenmzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL), Izrael 1945–1964, KüM, XIX-J-1-k, 10 doboz. 20/b. tétel. 08243/1 ügyirat.
42 Karády Viktor: Túlélők és újrakezdők…, 2002, i. m., 140.
43 „Romániából alijázottak kb. 30%-a, a Csehszlovákiából alijázottak kb. 50–55%-a és a Jugo-szláviából alijázottak kb. ugyancsak 50%-a szintén magyar ajkúból tevődik össze.”
44 A végső számokat az izraeli hivatalos statisztikákból és a diplomáciai dokumentumok alap-ján megadott százalékos arányokból határoztam meg.
több volt, mint 80 ezer. Annál is inkább, mivel Erdélyben és Felvidéken a cionista mozgalom sokkal sikeresebb és hatékonyabb tevékenységet fejtett ki, így a kiván-dorlás is nagyobb mértéket öltött a két világháború között.
Ezenkívül a Palesztinába, illetve Izraelbe letelepedett magyar ajkú zsidók szá-máról a magyar diplomaták és a Magyarok Világszövetségének jelentései számol-tak be. Ezek a számok nem pontos statisztikai adatok, hanem a szervezet munka-társainak vagy diplomaták becslései. Annak ellenére, hogy a számok becslésként értelmezhetők és nagyon sok ellentmondásos adat áll szemben egymással, a szá-mok hozzávetetőleges képet adnak az izraeli magyar ajkú zsidóság számarányáról és növekedési üteméről.
1. táblázat. A magyar ajkú zsidóság becsült száma Palesztinában, illetve Izraelben 1947–1953 között45
Év Magyar ajkú zsidóság száma
1947 30 00046
1948 40 000–50 00047, 48
1949 90 00049
1950 100 000–120 00050
1953 120 000–140 00051, 52
1964 160 000–200 00053
Annak ellenére, hogy a becslések olykor eltérnek egymástól, e táblázat alap-ján egy intervallumon belül meghatározható a magyar zsidóság száma Izrael-ben. Emellett folyamatos növekedés figyelhető meg, amely 1948-ban Izrael állam
45 A becsléseket intervallumokba vontam össze.
46 A Palesztinában élő magyarok érdekvédelme. 1947. március 5. MNL OL, Izrael KüM, 10 d.
20/b t.
47 Halmi József levele. 1948. március 23. MNL OL, Izrael KüM, 10 d. 20/b t.
48 Levél. A Magyar Távirati Irodának. Tárgy: Rádióelőadás Palesztinából a 18-as Károlyi for-radalomról. 1948. szeptember. 17. MNL OL, Izrael KüM. 11 d. 25/c t.
49 Jelentés KüM Tájékoztató Főosztályának. Hajfa, 1949. március 16. MNL OL, Izrael KüM.
10 doboz. 20/b t. 84918 ü.
50 Levél. Tárgy: Hajfai kiállítás. 1950. július 14. MNL OL, Izrael KüM, 9 d. 18/d t. 05505 ü.
51 Jelentés. Tárgy: Magyar Világszövetség levelezői. 1953. december 16. MNL OL, Izrael KüM. 10 d. 20/a t. 0518 ü.
52 Jelentés. Tárgy: Feljegyzés az Izraelben élő magyar származásúakról. 1953. szeptember 23.
MNL OL, Izrael KüM. 10 d. 20/b. t. 08243 ü.
53 Magyar világszövetségének jelentése. 1964, MNL OL, Izrael KüM. 10 d. 20/b. t. 08243/1 ü.
megalakulása után érte el csúcspontját. Megközelítőleg 40–50 ezer magyar zsidó érkezett ebben az évben. A diplomaták becslései eltérnek a statisztikák alapján meghatározott kivándoroltak számától. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a kivándoroltak száma egyes periódusokban és egyes területekről nem ismert, másrészről pedig a becslések is túlzásokat tartalmaznak. Ezért az Izraelben élt magyar ajkú zsidóság pontos száma valószínűleg a táblázatban megjelölt inter-vallum kisebbik számával egyenértékű.
A statisztikai adatok szerint 1948 és 1953 között Erdélyből emigrált a legtöbb magyar zsidó Izrael területére, Csehszlovákiából és Magyarországról pedig meg-közelítőleg azonos számú bevándorló érkezett az országba. A két világháború közötti erdélyi cionista mozgalom szervezettségének tudatában elmondható, hogy 1918 és 1953 között Erdélyből kivándorolt zsidók száma akár duplájával is meghaladhatta a magyarországi emigráció számát.
A diplomáciai iratokban találhatóak olyan adatok is, amelyek a magyar ajkú zsidóság földrajzi elhelyezkedését taglalják. Az 1950 és 1952 között keletke-zett jelentéseket felhasználva készült az a térképet, amely a magyar ajkú zsidó-ság elhelyezkedését és a lakoszsidó-ság számának eloszlását ábrázolja Izrael területén (1. térkép).
1. térkép. A magyar ajkú zsidóság földrajzi eloszlása Izraelben
A térképről világosan kitűnik, hogy a magyar ajkú zsidóság nagy számban vett részt a kibuc-mozgalomban és telepedett le ezeken a településeken. Azonban megjegyzendő, hogy a térkép korántsem ábrázolja az összes kibucot, ahol magyar ajkú zsidók éltek. Egy A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmú-zeumában fellelhető dokumentum54 azt állítja, hogy a magyar zsidók 72 kibucot vagy moshavát55 alapítottak Petah Tikva alapítása (1878) és 1960 között. A for-rásokból az is kitűnik, hogy a magyar nyelvű zsidók Izrael megalakulása után vezető szerepre tettek szert a kibucok megalakításában.56 A magyar nyelvű zsi-dók legtöbbször közösen éltek más bevándorló csoportokkal ezeken a települése-ken, de néhány esetben homogén közösséget alkottak. A Gárdos Kibuc említhető a legjellemzőbb példaként, amelyet Gárdos Józsefről, a magyar cionista ellenállás egyik tagjáról neveztek el.
A magyar ajkú zsidóság vezető szerepe a kibuc-mozgalomban feltételezhetően a második világháború után Magyarországon megerősödött cionista mozgalom tevékenységének tudható be. A mozgalomnak zsidó fiatalok tömegeit sikerült meg-hódítaniuk, akik a szociális ellátás mellett „úttörő” jellegű ideológiai nevelésben is részesültek.57 A munka iránti vágyat keltő romantikus ideológia elképzelése szerint Palesztinát csak fáradságos munkával lehet meghódítani, ennek legfontosabb esz-köze pedig a kibuc.58 így a második világháború után Magyarországon és a szom-szédos államokban tevékenykedő cionista mozgalmak többsége mezőgazdasági munkára készítették fel a mozgalom tagjait, akiket kivándorlásuk után kibucokban helyeztek el. így 1945 és 1949 között a cionisták által lebonyolított kivándorlásban a magyar ajkú zsidóság többsége a kibuc-mozgalomhoz csatlakozott.
A térképről az is kiderül, hogy a magyar ajkú zsidóság zöme a tengerparti városokban telepedett le. Jeruzsálem, a másik fontos központ, nem bírt akkora jelentőséggel számukra. 1953-ban a magyar diplomaták is azt a megfigyelést tet-ték, hogy a magyar ajkú zsidóság többsége előszeretettel telepedett le a tenger-parti városokban, szerintük azért, mivel olyan régiókat részesítették előnyben Izraelben, amelyek a régi foglalkozási szerkezetük újrateremtését megkönnyít-hetik. A jelentés írója szerint mivel az összlétszámuk 30 százaléka Tel-Avivban,
54 A Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeuma. I.006/C.5480.
55 Hasonló település, mint a kibuc, azonban nem közös vagyonon alapul.
56 Izrael fennállása óta 130 mezőgazdasági telep létesült. Magyar olék az első helyen. Olék lapja, 1949. október 6., 2; Magyar nyelvű olék domináló szerepe a mezőgazdasági telepí-tésben. Új Kelet, 1949. szeptember 16., 3. (Olé héberül az új bevándorlót jelenti, amelyet a magyar köznyelv is szívesen használt.)
57 Novák Attila: Átmenetben…, 2000, i. m., 24–26., 45.
58 Anita Shapira: Israel: A History, 2012, i. m., 33–35.
Izrael kereskedelmi központjában telepedett le, itt is főként kereskedelemmel foglalkoztak.59 Egy négy évvel korábbi dokumentum sokkal negatívabb képet fest az Izraelben élő magyar ajkúak gazdasági és egzisztenciális helyzetéről. E doku-mentum szerint a bevándorlók 55–60 százaléka mezőgazdasági alkalmazott vagy munkás, akik meglehetősen nehéz körülmények között élnek. Az állástalanok száma eléri a 20 ezret, akik még rosszabb életkörülményekkel küszködnek.60 Következésképpen, úgy tűnik, hogy a magyar zsidó bevándorlóknak sikerült elérniük egy sokkal fejlettebb gazdasági és szociális színvonalat 1949-től 1953-ig.
A diplomáciai dokumentumok kimutatták, hogy a magyar zsidók egyes gazda-sági területeken és foglalkozási ágakban nagyobb sikereket értek el. A gazdaság-ban legtöbbször az ipart és a kereskedelmet, foglalkozási ágak tekintetében pedig a mérnöki és akadémiai pályákon, valamint a kulturális intézményeknél való sikeres elhelyezkedésüket emelték ki.61 Ugyanakkor ezek a jelentések a magyar nyelvű sajtóval egyetemben hangsúlyozzák a magyar zsidók alacsony részvételét a politikában és az állami adminisztrációban. A diplomaták megfigyelték, hogy a magyar zsidók kimutatták szimpátiájukat a különböző pártok irányába, de nem vettek részt a pártok tevékenységében.62 így csak csekély számú magas rangú állami alkalmazott vagy politikus emelkedett ki a magyar ajkú zsidó közösségből.
Ezt a helyzetet a magyar ajkú zsidóság nagy része diszkriminációként élte meg, mások, főleg a közösség elit tagjai, a magyar zsidók saját hibájának tudták be ezt a hátrányos alulreprezentáltságot.
Úgy tűnik, hogy a magyar ajkú zsidóság többségének a kulturális beilleszke-dés okozta a legnagyobb problémát, főképpen a héber nyelv elsajátítása. Pontos statisztika vagy kimutatás hiányában állításomat a diplomaták és közösség veze-tőinek megfigyeléseire, valamint a nagyszámú magyar nyelvű kulturális szervezet létezésére alapozom. Amellett, hogy több diplomáciai irat is hangsúlyozza, hogy
59 Jelentés. Néhány adat az Izraelben élő magyar ajkú zsidóságról. 1953. szeptember 19. MNL OL, Izrael KüM. 10 d. 20/b. t. 08243/1 ü.
60 Feljegyzés. Az izraeli volt magyar állampolgárok felől. 1949. november 14. MNL OL, Izrael KüM. 10 d. 20/b. t. 08243 ü.
61 Vázlat Palesztina általános képéről és helyzetéről. 1948. január 12. MNL OL, Izrael KüM.
8 d. 17/b. t. 60.445/6/48 ü.; Jelentés. Néhány adat az Izraelben élő magyar ajkú zsidóságról.
1953. szeptember 19. MNL OL, Izrael KüM. 10 d. 20/b. t. 08243/1 ü. David Giladi könyve szintén arra tesz kísérletet, hogy bemutassa a magyar emigráció jelentős szerepét az ország-építésben, főleg a mérnöki és építészi szakterületeken. Lásd: David Giladi: Pesti mérnö-kök…, 1992, i. m.
62 Vázlat Palesztina általános képéről és helyzetéről. 1948. január 12. MNL OL, Izrael KüM. 8 d. 17/b. t. 60.445/6/48 ü.
a magyar ajkú zsidóság többsége nem beszéli az állam nyelvét és kulturális éle-tét magyar nyelven éli, egy dokumentum arányaiban is szemlélteti ezen állítást.
Az 1953-ban keletkezett dokumentum szerint a magyar zsidók 95 százaléka nem beszéli a héber nyelvet.63 Ez a szám erős túlzásként értékelhető, azonban árul-kodó tény, hogy Izraelben az 1950-es években több magyar nyelvű könyvtár és könyvkereskedés (10 körülire tehető számuk), magyar nyelvű könyvkiadó, három magyar nyelvű színház és magyar rádióadás létezett. Emellett 1945 és 1954 között 54 különböző periodika vagy újság jelent meg Izraelben magyar nyelven.64