A terület kivételes helyzetével összefüggésben, értsük itt, hogy a frontvonalhoz legközelebb eső vármegyékről és azok járásairól volt szó, a feljelentések tekinte-tében különleges eljárási rend volt érvényben. Az 1910-es népszámlálás a lakos-ság soknemzetiségű összetételét mutatja. A korábbi skizmaperek, és egyéb ügyek a belügyminisztérium alá tartozott szerveket fokozott óvatosságra késztették.
Feltehetjük a kérdést, vajon voltak-e nemzetiségi ügyek, vagy csak általános eljá-rásokról beszélhetünk nemzetiségi kifejezett vonatkozás nélkül? Az internálások mennyisége és a perek típusai sok esetben érdekes megállapításokra vezetnek.
A frontvonal közelsége miatt a legfontosabb ügyek a következők voltak: kém-kedés, szabotázs, izgatások megelőzése, vagy azonnali kiszűrése. Az elsődle-ges elhárítás minden esetben a határszéli csendőrség intézményére hárult. Egy 1914. július 13-i törvényjavaslat szerint a katonai és egyéb államtitkok eláru-lása és a kémkedés egy hónaptól három évig terjedő fogházzal és 1000 korona pénzbüntetéssel lenne büntethető. Ha az egyén az információkat más államok polgári vagy katonai szerveinek közvetíti, a büntetés életfogytiglani fegyház és 2800 korona pénzbüntetés.49 1914. augusztus 2-án a belügyminisztérium hajtó-vadászatot indított egy bizonyos Batjuschim Mikolaus50 nevű személy ellen, aki szerintük a varsói orosz hírszerző iroda főnöke volt ezredesi rangban, és az észak-keleti vármegyék területén tartózkodott. A határszéli rendőrkapitányságoknak, a kassai csendőrkerületi parancsnokságnak és a főispánoknak azonnal elrendel-ték, hogy teljes erővel keressék a kémet.51
A kémelhárítás és a gyanús személyek összeírása már július első hetében meg-kezdődik, először az akkori északkeleti vármegyék területén lévő „macedón pékek” jegyzékét állították össze, majd pedig két nappal a háború kitörését meg-előzően a belügyminisztérium egy románul beszélő detektívet, bizonyos Kozma
47 Csapó Csaba: A Magyar királyi csendőrség…, 1998, i. m., 49–51.
48 Uo. 65.
49 MNL OL. K 149. 1914. 3. tétel. 1313. 60. doboz. 20.
50 A levéltári iratban szereplő névváltozat.
51 MNL OL. K 149. 1914. 3. tétel. 1880. 60. doboz. 2–3.
Györgyöt rendelte ki a máramarosszigeti határ menti rendőrkapitánysághoz, akinek a feladata Felsővisó megfigyelése lett.52 Ferenczy Béla felsővisói kapitány jelentése szerint a településen, vagy a környező községben a román származású egyének lőfegyvereket rejtegetnek. Kozma július 27-én délelőtt 10 órakor elhagyta Máramarosszigetet és a településre utazott, ahol a nyomozást megkezdte. Elsőd-leges célpontjai voltak Dr. Mester László, akinek sógora a román hadseregben szolgált századosként, valamint Dr. Szabó Aurél és egy Juga nevű román férfi, mindhárman ügyvédek. Az adott személyek minden nap a felsővisói Pákóczy vendéglőben találkoztak, de a detektív gyanús mozgásra nem lett figyelmes. Más-nap Középvisóra, majd Alsóvisóra utazott, ahol a háborús hangulat után tuda-kozódott. A detektív biztosítási ügynöknek adta ki magát és informátorokat szervezett be, előbb egy Ulics György nevezetű lakost, később Krisztea Mihály szűcsmestert, akiről utóbb kiderült, hogy nagy román agitátor. A beszélgetések során egy bizonyos Gottlieb Simon községi pénztárosnak gyanús lett a magát ügynöknek kiadó detektív, így feljelentette a csendőrségi szakaszparancsnokság-nál, ahol kénytelen volt felfedni kilétét. Ennek az lett a következménye, hogy az adott településeken végzett nyomozásokat fel kellett függesztenie.53 A nyomozó augusztus 2-áig tartózkodott az adott területen. A fő vizsgálati személy a már említett Dr. Mester László ügyvéd, tartalékos hadnagy lett. Attól félve, hogy a hadseregről információkat ad át sógorának, szigorú megfigyelés alá helyezték.
Mester augusztus 2-án bevonult.54 Nem voltak kivételek a megfigyelésektől alól az állami alkalmazottak sem. 1914. augusztus 18-án a munkácsi határ rendőr-kapitányság vezetője, dr. Ádám Gyula kapitány délelőtt 12 órakor jelentette, hogy határrendőr beosztottja, dr. Balázs Lajos a volóczi segédjegyzőt, Csucska Gyulát kémkedés vádjával letartóztatta és a hadseregnek átadta.55
A szabotázs gyanús ügyeket szintén azonnal kivizsgálták, akkor is, ha az ala-pot névtelen bejelentés szolgáltatta. Ilyen bejelentések általában a hidakkal, vagy a gyárakkal kapcsolatban érkeztek. Ugocsa vármegye alispánja 1914. augusztus 6-án arra kérte a honvédelmi minisztert, hogy a tiszaújlaki vasúti híd őrzését rendelje el, mivel az Szatmárnémeti felé fontos forgalmi csomópont. Az állam-építészeti hivatalnak viszont nem volt módjában őriztetni a hidat, de annak veszé-lyére, hogy felrobbanthatják, arra kérte a hadsereget, hogy ezt a feladatot lássa el.56
52 Uo. 1399. 60. doboz. 2.
53 Uo. 5.
54 Uo.
55 MNL OL. K 149. 1914. 3. tétel. 2895. 60. doboz. 2.
56 Uo. 7. tétel. 2445. 62. doboz. 598.
1914. november 29-én Jármy József százados a Királyháza környéki vasúti hidakat biztosító osztagok parancsnoka is arra hívta fel a belügyminiszter figyelmét, hogy mivel a második orosz betörés alkalmával a terület fontos csapatelosztó központtá vált, így katonai veszélyhelyzet esélye megnövekedett, és a hidakra (Tekeháza és Nagyszőlős között, a Veréce alatti és a huszti Nagy-Ág híd) kirendelt, főként oszt-rák népfölkelők között rutének is vannak, így további 6–6 csendőrre lenne szük-sége. Ezt a kérést létszámhiányra való hivatkozással elutasították.57 A Nagybocskó székhelyű KLOTILD vegyipari részvénytársaság 1914. szeptember 25-én arra kérte a hatóságokat, hogy mivel a 60 km-re lévő Kőrösmezőnél már harcok dúl-nak, azonnal rendeljék el a gyár őrzését. Az indokok között szerepelt még, hogy a gyárban 1000 fő dolgozik, továbbá 1500-an, többségében rutének erdőmunkát végeznek, ez a gyár az államkincstári lőporgyárak egyik legnagyobb beszállítója, a füstnélküli lőporgyártáshoz szükséges aceton nyersanyagot szolgáltatja.58 A főis-pán még aznap helyt adott a kérelemnek.
A hadüzenetek folytán a különböző ellenséges államok polgárait szintén ellen-őrizték, sok esetben a katonaköteles korúakat ab ovo hadifogolyként kezelték.
Az 1914. november 10-én kelt 138805.15/a.-1914. helyesbítés a hadifoglyok-kal szembeni eljárás módosítását tartalmazta. A dokumentum előzménye az 1914. augusztus 10-i 14004/eln.1. rendelet. Ennek értelmében az összes had-testparancsnokság és hadsereg-parancsnokság területén letartóztatott személyt a legközelebbi katonai parancsnokságnak kellett átadni. Ha saját állampolgárról, vagy illetőségről volt szó és katonai büntetőbíráskodás alá került, akkor vala-melyik honvéd tábori haditörvényszék – általában a kassai dandár hadosztály-bíróság – ítélkezett, ami után az elítéltet a legközelebbi honvéd fogháznak adták át. Északkelet-Magyarország négy vármegyéjét tekintve ilyen működött a Bereg vármegyéhez tartozó Mezőkaszony településen. Ha az adott illető bűncselek-ményt követett el, ami a polgári büntető bíráskodás alá tartozott, akkor az ille-tékes polgári bíróság ítélkezett felőle. A politikailag gyanús személyeket, akiket a közigazgatási hatóságokkal egyetértésben vették őrizetbe, anélkül, hogy konk-rét bűnvádi eljárás alá kerültek volna, az előjáró központi hatóságokkal (belügy-minisztériummal) közösen döntöttek az internálásról. A kíséretet az illető kato-nai parancsnokságnak kellett biztosítania.59
A csendőrség vagy katonai hatóság által elfogott és úgynevezett biztonsági elbánás alá vont személyek között megkülönböztethetünk hadifoglyokat,
a hadi-57 Uo. 7. tétel. 8578. 62. doboz. 850.
58 Uo. 7. tétel. 5687. 62. doboz. 796.
59 Uo. 10. tétel. 8269. 64. doboz. 97.
állapotban lévő államok polgárait, és állampolgárságukra való tekintet nélkül mindazokat, akiket a hadviselés érdekében el kellett távolítani.60 Közölni kellett a személyek számát, azt, hogy hadköteles korban vannak-e, hányat kellett fel-ügyelet alatt tartani, és hogy hányan képesek magukat eltartani. Az elhelyezés-sel kapcsolatban általános elv volt, hogy kedvező fekvésű nagy épületeket kell kijelölni, illetve, hogy a helyi lakosságot ne terheljék. A családtagokat, ha erre nem volt külön indok, nem választották szét. Őrizetüket a helyi rendőrségnek kellett biztosítania a lakosság támogatásával. A vagyonosabbak megfelelő élet-módot folytathattak, a többi személy esetében városi vagy községi munkát kel-lett biztosítani, vagy ellátásukról gondoskodni. „Kötelességüké teszem ezuttal is a hatóságoknak, gondoskodjanak arról, hogy a felügyelet (őrizet) alatt álló idegen alattvalókkal mindenkor emberséges bánásmódban részesüljenek.”61
Az internált személyeket három kategóriába sorolták. Az első a K. ü. A. „Kon-finieren” azzal járt, hogy az illető a rendes lakhelyét el nem hagyhatta, útlevelétől, valamint járművétől, ha volt, vagy egyéb mozgó járműtől megfosztották, és köte-lezték, hogy meghatározott időközökben jelenjen meg a rendőrhatóságnál, de egyébként szabad és foglakozását folytathatta. Akik számára lakhelyet utaltak ki az internálása során, azokat „Zwangdomizil” megnevezés illette. Azok a szemé-lyek, akiknek a személyi igazolványába „Internieren” állt, felügyelet alá kerültek egy középületben vagy egy magánépületben, esetleg bekerített területen, azaz különböző táborokban. Az internáltak minden gyanús egyént, valamint azokat, akiknek nem volt pénze és arra szorultak, hogy az állam tartsa el őket. A meg-bízható és jövedelemmel rendelkező egyéneknél az egyszerűsített ellenőrzést alkalmazták.62 Ilyen egyszerűsített ellenőrzés várt a menekülőkre is. Ungvárról és a környező vidékről a menekülő lakosság naponta 700–800 egyéni igazol-vány kiállítását eredményezte a csendőrségnél. A galíciaiak egy részét kezdetben a helyi városokban helyezték el, míg a szegényebb néprétegek képviselőit Kassa, Zsolna, Hőlak és Szatmárnémeti felé irányították.63 A 6236/914. számú rende-let értelmében a menekülők után, a 100.000/914. pénzügyi rendeltre hivatkozva, megállapították a napi élelmezési költséget: felnőttek után 78 fillér, 8 éven aluliak számára 39 fillér.64
60 Uo. 10. tétel. 3009. 64. doboz. 98.
61 Uo. 10. tétel. 3009. 64. doboz. 99–101.
62 Uo. 10. tétel. 4484., de a 3009-hez csatolva. 64. doboz. 128.
63 Uo. 3. tétel. 2516. 60. doboz. 37.
64 Uo. 9. tétel. 64. doboz. 199.
A különböző feljelentések közül ki kell emelni a papok, főként a görög katoli-kus, de rutén származású egyházi személyek elleni pereket, melyek sok esetben kémkedés és izgatás tárgyában folytak. Ungvárra a „külföldiek” megfigyelésére a határrendőrségi tanácsos javaslatára egy detektívet rendeltek ki 1914. augusz-tus 11-től.65 Az első nyomozás egy nagylázai lakos, Bakasai Péter görög kato-likus kántortanító ellen folyt, aki több ember jelenlétében azt állította, hogy
„ha Ferencz Ferdinánd trónörökös nem lett volna gazember, nem lőtték volna agyon”.66 A vizsgálat augusztus 24–26. között zajlott, amelynek eredménye-képpen az adott személyt letartóztatták és a beregszászi ügyészségre vitték.67 A papok és tanítók elleni feljelentésekkel egy bizonyos Hajdú foglalkozott. Mun-kájának köszönhetően eljárás alá vonták az ungvári tanítóképző hittantanárát, Hrabár Bazilt és igazgatóját, Kamenszky Gézát az orosz nyelv tanítása, valamint a magyar állam elleni izgatás vádjával.68
Az egyik legkomolyabb nyomozást egy lelkésznő, bizonyos Legeza Irén ellen folytatták le Ugar községben. A nyomozás és a kihallgatás során megjelent báró Tischer Lajos a szinnai járás főszolgabírája, Dr. Marton Sándor, valamint Müller Ferencz keleni körjegyző is.69 A szinnai főszolgabíró azt állította, hogy Legezát nemcsak, hogy nem tartóztatták le, de át sem adták a sátoraljaújhelyi ügyész-ségnek. A főispán Jencs Árpád csendőr századosra és Liszi Viktor kir. ügyészre hivatkozva kijelentette, hogy Legezát az őrs ugyan letartóztatta, de egyszerű jelentés elkészítése miatt az ügyészség nem vette át, hanem átadta a rendőrség-nek, ahol 48 óra után szabadlábra helyezték.70 1914. szeptember 10-én Bereg vár-megye főispánja felhívta a kassai kerület kormánybiztosának a figyelmét arra, hogy a területén két pánszláv görög katolikus pap tartózkodik, Bacsinszky Dániel beregkisfaludi és Jaczkovics Panfil tőkésfalvai papok.71
Máramarosszigeten 1914. szeptember 12-én a katonai parancsnokság izga-tás vádjával letartóztatta Panczner Kálmán úrmezői és Mikita Elek tiszabogdá-nyi rutén papokat, de kellő bizonyíték híján szabadon bocsátották őket.72 Boksay Péter ungdaróczi 51 éves görög katolikus kántortanító pedig a határrendőrség szerint Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolását helyeselte és a rutén nép
65 Uo. 3. tétel. 2516. 60. doboz. 3.
66 Uo. 13.
67 Uo. 15
68 Uo. 25.
69 Uo. 45.
70 Uo. 70–71.
71 Uo. 6.
72 Uo. 61.
anyagi helyzetének kedvezőbbre fordulásáról beszélt abban az esetben, ha az orosz cári csapatok átlépik a határt. Ezért letartóztatták és a beregszászi kirá-lyi ügyészségre szállították.73 Egy 1914. szeptember 13-án kelt jelentés alapján összesen 5 görög katolikus papot, név szerint Bacsinszki Szilárd fenyvesvölgyi, Petrasovics laborczfői, Chanát Irén nagycsertészi, Molcsányi Elek csabaházi és Brinszki Artur nagymonostori lelkészt tartóztattak le bizonyosan, akiket azután átszállítottak Kassára.74
A rendőri nyomozásokat és megfigyeléseket idővel kiterjesztették a sorozá-sokra is. Ennek egyik érdekes példája Berényi Gyula esete. Berényi Gyulát az 1914. szeptember 1-jei sorozás alkalmával a 66. cs. és kir. gyalogezredhez akarták berukkolni, de a bizottság előtt nem ő, hanem bátyja, József jelent meg. Erről tudott Sziráky 66. gyalogezredbeli számvevő és a fekésházai jegyző is, ahonnan a testvérek származtak. A vizsgálat során Józsefet az újoncok közé állították, s mikor a fekésházaiakat szólították, elhangzott Berényi Gyula neve is, de mint 5-dik személyt alkalmatlannak vezették be. Orosz Viktor detektív jelen volt az esetnél, így azonnal elrendelték Gyula besorozását és József pótsorozását, a másik két személy ellen pedig hatósági vizsgálat indult.75
Összegzés
A kivételes intézkedések az első világháború éveiben különleges jogokkal ruház-ták fel a csendőrséget, azt a szervet, amelytől a nyugalom és a rend fenntartását várták, tevékeny szerepet vállalt a menekülők, a kommunistagyanús vagy a kém-kedéssel vádolt civil lakosság internálásában, a feljelentések kivizsgálásában.
A katonai közigazgatás polgári képviselője a kormánybiztos lett, aki rendeleteivel és közvetlen utasításai által irányíthatta a csendőrséget. A háborús helyzet termé-szetesen mindenkor szigorúbb ellenőrzéseket eredményezett. Előfordult, hogy banális esetekben történtek intézkedések, mert létszámhiány miatt nem volt idő a tüzetes kivizsgálásra. A legszembetűnőbbek a görög katolikus papokkal szem-beni eljárások voltak. Őket a legkisebb gyanúra azonnal letartóztatták. A nyo-mozásokat nagyban segítették a detektívek, akiket főleg különleges esetekben alkalmaztak, mint például a felsővisói románok, vagy a macedón pékek esete.
A katonai peres ügyeknél szintén szembetűnő a szegény, nem magyar nemze-tiségű személyek túlsúlya. A kassai csendőrkerület parancsnokságának asztalán
73 MNL OL. K 149. 1914. 7. tétel. 3438. 62. doboz. 700.
74 Uo. 3. tétel. 2516. 60. doboz. 63.
75 Uo. 51.
tömegesen hevertek a kémkedéssel, szabotázzsal, a behívások megakadályozá-sával kapcsolatok iratok. Az alkalmazott kivételes intézkedések – gyülekezés korlátozása, fegyverek beszolgáltatás stb. – szinte kivétel nélkül a kisebbségeket érintették. A besorozott rutén regrutákat kivétel nélkül Boszniába vagy a szerb harctérre szállították.
Források és irodalom
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. K 26. Miniszterelnökség iratai. K 149.
Belügyminisztérium. Reservált iratok.
Kárpátaljai Területi Állami Levéltár. Fond 10. Bereg vármegye főispáni iratai.
Hadtörténeti Levéltár. Tanulmánygyűjtemények 659. Steiner Vilmos visszaemléke-zései.
Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs Szatmár-Bereg Megyei Levéltára. IV. B. Szabolcs vármegye főispánjának iratai.
*
A háború, különös tekintettel közgazdasági és társadalmi vonatkozásaira. (Aktuális kérdések irodalma.) Budapest, 1914. szeptember, 33. sz.
Complex Jogtár: Ezre év törvényei. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&pa-ram=7188
Csapó Csaba: A Magyar királyi csendőrség története 1881–1914. Pécs, Pannónia Kiadó, 1998.
Felszeghy Béla: A kormánybiztosi jogkör. Magyar Közigazgatás. 1915. október 31.
XXXIII. évfolyam, 44. sz. 1–2.
Felszeghy Béla: Az evakuálás problémája I. Magyar Közigazgatás. 1917. szeptember 22. XXXV. évfolyam, 38. sz. 2–3.
Felszeghy Béla: Az evakuálás problémája II. Magyar Közigazgatás. 1917. szeptember 30. XXXV. évfolyam, 39. sz. 3–4.
Felszeghy Béla: Hadműveleti területek közigazgatása. Budapest, Ráth Mór Könyvke-reskedés, 1918.
Ferdinandy Győző: Hadügyi közigazgatás. S. n. 1913.
Galántai József: A Habsburg–Monarchia alkonya. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1985.
Galántai József: Magyarország az első világháborúban. Budapest, Korona Kiadó, 2001.
Gerbert Károly: A Kassai VI. hadtest harcai 1914. augusztus 25–30. A hadsereg jobb-szárnyának válsága a komarowi találkozó csatában. Budapest, M. Kir. Hadtörté-nelmi Levéltár, 1929.
Kiss János: Módszeres utasítás a katonai közigazgatás és katonai iránytan oktatására a m. kir. honvédségi Ludovika-Akadémia tisztképző tanfolyamán. Budapest, Pesti Könyvnyomda, 1895.
Kriegs-, Zivil- und Finantzgesetze vom 4. Aug. 1914. Die ausserordentlichen bestim-mungen mit den amtlichen begründungen, bekanntmachungen und ausfürungsbe-stimmungen und den angezogenen gesetzesstellen. Berlin, [s. n.], 1914).
Militär-Verwaltung: Einquartierung, Familienunterstützung nebst Anhang. (Berliner Gemeinderecht, Bd. 2.) W.S. Loewenthal, 1902.
Parádi József: A Magyar Királyi Csendőrség. Az első magyar polgári, központosított, közbiztonsági őrtestület 1881–1945. Budapest, Szemere Bertalan Magyar Rendvé-delem-történeti Tudományos Társaság, 2012.
Polner Ödön: A háború okából tett kivételes intézkedések. Közigazgatási Szemle, 1914, XXXVIII. évfolyam, 52. kötet, 489–511.
Preszly Lóránd: A Magyar kir. csendőrség története. 1881–1918. Budapest, Honvéde-lem Sajtóvállalat Rt., 1920.
Stromfeld Aurél: Hadseregszervezés. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt, 1911.
Suslik Ádám: Az egyházak kapcsolata a katonai és közigazgatási szervekkel az első világháború idején az északkeleti vármegyékben. In: Fedinec Csilla – Szoták Szil-via (szerk.): Közösség és identitás a Kárpát-medencében. Határhelyzetek VII. Buda-pest, Balassi Intézet, Márton Áron Szakkollégium, 2014. 55–73.
Szijj Jolán (főszerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon. A–Zs. Budapest, Petit Real Kiadó, 2000.
Tájékoztató a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről. Magyar Királyi Honvé-delmi Miniszter. Budapest, 1914.
gróf Tisza István összes munkái. XXII. 4. sorozat. 4. kötet. Budapest, é. n.
Vághó Ignác: Katonai közigazgatás: tankönyv. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt, 1900.
Várhidy Lajos: Magyar városok közigazgatása. Városi Szemle, é. n, 3–4. szám.
Ádám SuSlIk
light gendarmerie reports in the North-East Hungarian counties, 1914–
1915
During World War 1, the performance of law enforcement duties were the repsonsibility of the gendarmerie in the Austrian-Hungarian Monarchy, though first from among the insurgents, later from the corps in the home front were ordered as armed forces to them to perform their tasks in August 1914 and the year 1918. The situation of the counties in North-East Hungary seemed to be
difficult at first because of the fear of the closeness of the front line and because the national minorities were in the majority. It was made more difficult by the exceptional measures introduced and the operational nature of the area. The Interior Ministry sent a government commissioner to the region to place the activities of law enforcement agencies under central management, but it was only partially realised. In my study I examine the denunciations received by the gendarmerie and the actions taken by as a result.
Keywords: North-East Hungary, World War 1, gendarmerie, denunciations