A hadműveleti területeken (Uzsok és környéke, az alsóvereckei járás, Nagybocskó, Nagyberezna környéke és Máramaros vármegye szinte egésze) 1914–1915 között általános és részleges intézkedéseket vezettek be. Az általános volt a civil lakos-ságra vonatkozó összes szabályozás, ugyanakkor ide sorolták a katonai szem-pontú rendelkezések közül a katonák szabadságoltatásának a tiltását is. Részleges korlátozások egyes csoportokra vonatkoztak, mint például az idegen állampolgá-rokra, főképp a hadköteles korúak esetében. A hadműveleti területek sajátossága, hogy az itt folyó közigazgatás csakis a közelben folyó hadműveleti érdekeket szol-gálta. A hátországi területekhez képest itt a közélelmezés, a közegészségügy és a közrend fenntartása különösen fontos volt. A hatóságok végig katonai rendel-tetésszerűen működtek, viszont rá voltak szorulva a polgári közigazgatás segítsé-gére, de az elvesztette jogait az irányításban. A helyzetet tovább bonyolította az a momentum, hogy a válságos időszakban a hadműveleti területeken megkülön-böztettek belső és külső területet, a harci cselekmények folyása szerint. A belső zónában helyezkedett el a harcoló csapatok körlete.21 Itt minden nemű civil for-galom engedélyezése megszűnt, egészen a harcvonaltól az első csendőrkordonig,
18 Uo. 11915/Eln. 7.
19 L. bővebben: uo. 1070. és 1168. csomók, valamint MNL Szabolcs Szatmár-Bereg Megyei Levéltára: IV. B. Szabolcs vármegye főispánjának iratai 1868–1918 között. 102. csomó. Itt szervezési határozványok, szolgálati utasítások és a megfigyelő állomások katonai parancs-nokságainak iratai találhatóak meg. A kormánybiztos hátországi legfontosabb intézkedései a sebesültszállító vonatok szervi határozványai, berendezkedés a megfigyelő állomásokon.
20 Felszeghy Béla: A kormánybiztosi jogkör,1915, i. m., 1–2.
21 Felszeghy Béla: Hadműveleti területek közigazgatása, 1918, i. m., 11–14.
ezen túl már a harctér és a front következett. A területen maradt polgári lakos-ság jogait korlátozták.22 A mozgásszabadság részben vagy teljes megszűnt, mivel a közlekedést és a közlekedési utakat a hadi célok szolgálatába állították. Nem mehettek az erődítési munkálatok alá helyezett területekre, egyes vonalak átlépé-sére a polgári hatóságok mellett katonai engedélyre is szükség volt. Sándor János belügyminiszter 1914. augusztus 21-én kelt rendelete az automobilok ellenőr-zését is előírta: a gyanús jármű hírének terjesztése tilos, de azt a katonai és pol-gári szervekkel lehet közölni, ha a hír megerősítést nyert. A „civil” autók eseté-ben a csendőrség és a rendőrség, a katonai autók esetéeseté-ben pedig csak a hadsereg járhatott el. Szigorú előírás volt ugyanakkor, hogy ellenállás esetén sem szabad a járművekre lőni.23
A hadsereg és a polgári hatóságok visszavonulásait orosz betörés esetén lehe-tőleg rendben és nyugodtan kellett végrehajtani, nem pedig menekülésszerűen, sőt a hatóságok és a rendőri szervek egy része a közelben maradt, hogy hivatalu-kat minél hamarabb újra elfoglalják, feltéve, hogy időközben nem hívták be őket katonai szolgálatra.24
1. táblázat. Hadbavonult városi alkalmazottak 1914-ben25
Rendőrfőkapitány, kapitány Tanácsos Főmérnök, mérnök Árvaszéki elnök, ülnök Állatorvos Jegyző, aljegyző Fogalmazványi segéd és kezelő személyzet Tisztviselők összesen Egyéb alkalmazottak
Beregszász 1 1 – 1 1 – 2 6 9
Máramarossziget – – 1 – – – 1 2 –
Munkács – 1 1 – – 1 – 3 8
Ungvár – – – – – – 2 2 2
22 A katonai közigazgatás korabeli rendeleteit, forrásait megtaláljuk a Militär-Verwaltung…, 1902, i. m.; Ferdinandy Győző: Hadügyi közigazgatás, 1913, i. m.; Kriegs-, Zivil- und Finantzgesetze…, 1914, i. m. A Háború…, 1914, i. m., 25–26.
23 KTÁL. F.10., op., 5., od. zb. 842. 40. l.
24 Bővebben l. Suslik Ádám: Az egyházak kapcsolata…, 2014, i. m, 55–73.
25 Várhidy Lajos: Magyar városok…, é. n., 160–162.
A hadműveleti területeken természetesen megnövekedtek a különböző felje-lentések száma, sőt a csendőrség feladatai közé sorolták be a Galíciából érkező menekültek elhelyezését és átvizsgálását is. Vármegyei szinten az állomásparancs-nokság, helyi szinteken pedig a csendőrség foglalkozott a különböző feljelentések átvételével és a kivizsgálás elrendelésével, a gyanúsítottak felkutatásával. Nem mellékesen a harcok idején felmerülő evakuálással is a feladatkörébe tartozott.
Egyes állomásparancsnokságok, vasút- és határállomások, nem várva be a magasabb szintről érkező parancsot, elsőként rendelték el a területek kiüríté-sét, sőt a polgári hatóságokat is erre utasították.26 Jó példa erre Koródy Lajos munkácsi vezető járásbíró, katonai parancsnok 1914. december 15-én kelt fel-hívása, melyben magához rendelte a bíróságnál lévő iratokat és egyéb értékeket, amelyeket a posta már nem vett fel. A telekkönyveket, telekkönyvi betéteket és térképeket pedig becsomagoltatta és a polgármester 16/1914. számú értesítése szerint a hadi helyzet folytán beálló közveszélyre tekintettel a munkát beszün-tette, és elrendelte az épület őrzését. Ugyanakkor polgármester nem volt jogosult ilyen intézkedés meghozatalára.27 Az evakuálás időpontjáról szükséghelyzetben szabadon lehetett dönteni, viszont a felelősséget a katonai parancsnoknak és a kormánybiztosnak kellett vállalni. Buttkay Ferenc Bereg vármegye főispánjá-nak küldött 137.k.t.914. felhívás bizonyíthatja is ezt: „Amennyiben a rendkívüli viszonyok miatt a közigazgatási hatóságok és a csendőrtiszti alosztályok között a mindennapi érintkezés állami magas érdekekből jelenleg különösen szüksé-ges utasítottam az alárendelt szakaszparancsnokságokat, hogy a területükön levő főszolgabíróságokkal és rendőrkapitányságokkal az érintkezést nap nap mellett keressék, az álrendelt őrsparancsnokságokat pedig utasítottam, hogy ugyanezen érintkezést keressék elsősorban a községi előjáróságokkal s a járási főszolgabírák-kal. IV. csendőrkerület parancsnoksága.”28
A kiürítések lehettek tervszerűek és váratlanok. Az előbbiben önként átadták a területeket a hadvezetés céljaira. Az evakuálás legfőbb indoka a hadiesemények
26 „Az ilyen, kötelességről való megfeledkezésről szóló eljárás azt eredményezi, hogy azt a bizalmat, amelyet a lakosság méltán helyez, aláássa, sőt a lakosság körében nyugtalan-ságot és kiszámíthatatlan következményekkel járó pánikot is előidézhet. Ennek meglátása céljából tehát elrendelem, hogy az ellenség által fenyegetett vidékeken az említett parancs-nokoknak és csapatoknak mindaddig, amíg a magasabb helyről a kiürítésre parancsot nem kapnak, a helyükön maradniuk és szükség esetén az ellenséggel szembeállniuk kell.” MNL OL. K 148. 1914/24 f. 454. csomó. 2.
27 KTÁL. F. 10. op. 5. od. zb. 889. 1. l.
28 KTÁL. F. 10. op. 5. od. zb. 842. 42. l.
közben beállt frontáttörés volt.29 A hatósági feladatokat a belügyminiszter ren-deletei döntötték az ellentétes intézkedések elkerülése érdekében. Azt azért ki kell emelnünk, hogy két létfontosságú szabály elsőbbséget élvezett, mégpedig:
1. a 17–55 éves munkaképes férfi lakosság azonnali kimentése, 2. a haszonállatok eltávolítása. A férfiak esetében a cél az volt, hogy elkerüljék az ellenség kezére való jutásukat, illetve a hadimunka elvégzésére munkacsoportokat lehetett belő-lük kialakítani.30 Rendeletek érkezhettek a belügyminisztertől, a kormánybiztos-tól, a főispána kormánybiztos-tól, a katonai parancsnokságoktól. Felszeghy a legnagyobb problé-mát abban látta, hogy a kellő idejű figyelmeztetés azért nem következett be, mert sokszor a katonai parancsnokságok nem is ismerték a kormányrendeleteket.31 A Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium 1914-ben kiadott egy tájékoztatót a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről.32 Viszont azt tudnunk kell, hogy ez a tájékoztató csak korlátozott számban jelent meg és csak a főispán és a kor-mánybiztos ismerhette. Erre jó példa az 1917. július 13-án kelt levél, miszerint Molnár Viktor kormánybiztossága megszűnt, de továbbra is belső titkos tanácsos maradt. A biztosság megszűnése után a hivatalos iratokat és a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről szóló J.-25 b. számú „Tájékoztatót” a miniszter-elnöknek vissza kellett szolgáltatnia.33