Mihi hodie, eras tibi. H i t e g e t n i , csalogatni, meg-csalni, e l n y o m n i , kifosztani, legyilkolni, hozzá ki-g ú n y o l n i , meki-gki-gyalázni a szabadsáki-g n e v é b e n , mely-lyet csak azok élveznek, kik e nevet pengetik, a for-radalom természete. (Vége köv.)
E g y h á z i b e s z é d ,
U {'
sz. István első magyar apostoli király emlékének szentelve.
( V é g e . )
Ámde minek o t t , T. H. ! az elvi okoskodás , hol tények beszélnek, tények igazolnak és bizonyitanak ?
Szükséges volna-e az adatok hosszú fölsorolásával a magyar kath. egyház lángbuzgalmát igazolni nemzetünk meg-térítésében ? Szükséges volna-e tüzetesen kimutatni : mit és mennyit t e t t a közerkölcsiség s vallásosság emelésében azon kortól k e z d v e , midőn a magyar Sión falaira először t ü z e t e t t ki a kereszt diadalmi zászlója ? O t t vannak a zsinatok actái, ott ama szent gyülekezetek határozatai, mellyek a bünt, a té-velyt irtva , gyomlálva, a tiszta vallásosság-, buzgó keresz-tény élet- s ebből fölfakadó szentebb erénytetteknek u j a b b és ujabb e r ő t , hatályt kölcsönözének. Többek e szent kánonok közöl polgári törvénykönyveinkbe is átültettettek, mi eléggé m u t a t j a , mennyire bölcsek, czélszerüek, s a közjó előmozdítá-sára mennyire ismertettek el azok hasznosok- és üdvösöknek !
E s ha még mindez nem volna elég egész általánosság-ban fölemlítve, megtekinthetjük részletesen i s , mit tett a ma-gyar kath. clerus a népnevelés é r d e k é b e n , a tudományok s művészetek ápolásában , sőt abban is : hogy a magyar keresz-tény állam törvényes igényei- és jogaiban sérülést ne szen-vedjen, fejlődjék mindinkább, s hatalmában növekedve, kellő biztosítást nyújthasson a magyar nemzetnek mindazon áldá-sok é l v e z e t é r e , mellyek a keresztény államokból a népek- és nemzetekre olly gazdagon áradoznak szét.
Sokan napjainkban alig t u d j á k fölfogni, s még kevesbbé méltányolni őseink ama buzgó t ö r e k v é s é t , miszerint ezek a kolostorok, apátságok, prépostságok, káptalanok s perjelségek részint megalapításában, részint fölvirágoztatásában annyit f á r a d o z t a k , bőkezűen áldoztak. Pedig tudniok kellene, s nem tudniok mindenesetre szégyen, mikép e kolostorok, káptalanok, apátságok, prépostságok voltak különösen e korban ama szent c s a t o r n á k , mellyeken átszivárgott alá a népre az igaz vallá-sosság , e r é n y , t u d o m á n y , fölvilágosodás és műveltség !
A zárdák ama jámbor lakói, az Isten szolgálatjára ma-g u k a t fölszentelt ema-gyháziak, kik csak azért mondottak le a vi-lágról, hogy azt annál bővebben részesithessék az ég minden-nemű áldásaiban, buzgalmukat nem csak oda fordították, hogy a magyar nemzet szivében a keresztény vallás minél mélyebb gyökeret v e r j e n s bő kamatokban hozza meg áldásos gyümöl-cseit ; hanem oda is, h o g y a szellem-erkölcsi élet vidor fejlődé-sével a tudomány és ipar, s az ezek által gyámolittattott anyagi jólét is egyenlő lépést tartson, mindinkább nagyobb
fejlődés-és virágzásnak indulva. A zárdák egyszersmind népiskolák is voltak, s ezek lakosai mentek jó példával elő a n e m z e t n e k : mi-kép kell a földet haszonvehetővé tenni, a sivatagokat
lakha-tókká, a posványokat termékenyekké, s a vadzordont kies vi-dékekké átalakítani. S épen azért nem csuda, ha épen a kolos-torok, apátságok, püspöki székek közelében emelkedtek a leg-szebb és népesebb falvak, mezővárosok, mellyekben a kézraü-vészet is lassankint virágzásnak indulva, a polgárisodást hat-hatósan előmozditá. Igaza van F e s s l e r n e k , midőn megjegyzi :
„A félig még vaderkölcsü magyar népnek a zárdák lakói ön-példájuk által bizonyították be, mit adhat a föld, s mikép kell annak jótékony gyümölcseit élvezni."
T o v á b b á : a h á n y zárda, püspöki szék és káptalan, a n n y i könyvtár és főiskola. A tudományok, a művészetek itt ápol-tattak, itt kezeltettek, s irodalmunk is csak e szent magányok-ban találta föl egyetlen dajka-kezét. Az e korból fönmaradt épületes l e g e n d á k , okmányok és krónikák mindezt kétségen kivül helyezik. Es mikép e nemzet továbbfejlődött, azon arányban látjuk az egyházi buzgalmat is továbbfejleni a tu-dományosság és keresztény műveltség h a t h a t ó s előmozdítá-sában. Kellene-e e tekintetben hivatkoznom a nagy Lajos-ala-pitotta, s olly magas hirre emelkedett pécsi főiskolára, melly-nek lelke, szelleme s bőkezű ápolója Vilmos volt, a város nagy püspöke ? Vagy a Zsigmond alatt alapitott budai egyetemre, melly kizárólag a budai káptalan fölügyelete s vezénylete alatt állt, virágzott s egyháznagyjainkban találta föl leginkább hőn karoló p á r t f o g ó i t , bőkezű maecenásait? Vagy a pozsonyi és esztergomi, a váczi és nagyváradi főbb iskolákra, mellyek szintén az érsekek és p ü s p ö k ö k , káptalanbeliek s más egyhá-ziak buzgó részvétének köszönték l é t ü k e t , v i r á g z á s u k a t ? Nem ! Kegyeleteteket sérteném, T. H . ! ha itt részletekbe akar-nék bocsátkozni ; azért még csak egyet !
Ismeretes dolog, mikép a magyar magas kath. elerus ott ült a királyok tanácsában, ott a törvényhozás gyűléseiben, hogy bölcs sugallata, ollykor közbevetett magasabb tekintélye által is valamint a rosszat akadályozza, a j ó t javalja : ugy a törvényeknek keresztény szellemet s a közönségesnél maga-sabb tekintélyt is kölcsönözzön. S én azt hiszem, sem a ma-gyar clerusnak nincs oka pirulni, visszatekintve eme szebb m ú l t j á r a , sem a nemzetnek a m e g b á n á s r a , melly a clerusnak nagylelküleg még a polgári ügyek vezetésében is illy kitűnő állást, befolyást alkotmányilag biztosított, a hon boldogitását t a r t v a szeme előtt. A clerus mindenkor megfelelt a nemzet osztatlan bizalmának. H a lázadás dúlta e szép haza békéjét, a főpapok k ö z b e n j á r t a k , és sikerült legtöbbször a bajon segí-teni. H a a nemzet alkotmányos jogai s é r t e t t e k , a főpapok emelték föl előszőr is szavukat azok s é r t h e t e t l e n s é g e mellett, s nem egyszer a fejedelem és nemzet között kezesek és köz-benjárók v o l t a k , mint ez II. András idejében is történt. É s ha ellenség fenyegette a h a z á t , ha a háború tüze k i ü t ö t t , a véres kard körülhordoztatott, és a harezra riasztó kürt hon-védelemre szólitá föl a n e m z e t e t , ők elsők voltak, kik síkra szóliták seregeiket, és a király oldalánál férfiasan küzdve, vi-tézül ontották vérüket. A f ö l d , mellyet apáink vére áztatott, az egyháziak kiontott vére által is megszenteltetett !
Oh I s t e n e m ! ha a közbeejtett mély sebek, s a nemzet életét a legveszélyesebb krízisnek kitevő szomorú események nem akadályozzák Á r p á d fiait, sz. István örököseit az egy-h á z z a l , mellyet ennek szent jobbja ü l t e t e t t át e egy-h o n b a , kar-öltve továbbhaladni a hatalom , n a g y s á g , dicsőség és keresz-tény műveltség p á l y á j á n , milly magasan állana ma e minden
M 1 5 0 « —
j ó r a annyira fogékony nemes n e m z e t , s mennyire h a g y n á h á t r a büszke szomszédait minden t e k i n t e t b e n , kik ollykor egészen dölyfösen lenéznek még ma is b e n n ü n k e t , és j ó , ha félvadaknak, barbaroknak nem kiáltanak ki önmaguk meg-szégyenítésére.
Ámde nincs szándékomban a hegedni kezdő sebeket szeretetlen kezekkel föltépni, megvérezni : Mohácsnál elvé-reztek n a g y j a i n k , sirba t e m e t t e t e t t nemzetünk v i r á g a , a tö-rök uralom b e á l l t , a magyar annak vas j á r m a alatt századon túl n y ö g ö t t , s a hitegység inkább a szomorú körülmények-fölkorbácsolta szenvedély, mint ellenkező vallásos meggyőző-dés , vagy szükség által fölbontatva, hitben, és ezzel érzelem-ben is pártfelekezetre szakitá e hon fiait, nemzeti nagylétünk legkinosabb h á t r á n y á r a , megaláztatására.
J ó azonban az I s t e n , a Gondviselés titkai előttünk is-meretlenek, de hinnünk szabad, hinnünk kell — jönni fog és jönni kell egy boldogabb időszaknak, midőn e nemzet hosszú fájdalmas viszontagságain is okulva, valamint most is már egy kezd lenni érzelemben, a hazaszeretet magasztos érzel-mében, egy fog lenni hitében is, melly amazt biztositja, czélra vezeti. F ö l fog még egyszer virágozni e honban sz. I s t v á n rendületlen hite, s a magyar nem fog más egyházat anyjának ismerni annál, melly vele kezdettől fogva Összeforrva, viszon-tagságaiban osztozva, megvetette polgárisodásának talpkövét, azt továbbfejlesztette, s ma is Önmagában rejtő szellemi ma-gasabb erejénél fogva leginkább képes azt föntartani, fölvirá-goztatni, a nélkül hogy akár a hitetlenség, akár a kegyelet nélküli vallásrajongás szirtjeihez h a j t a n á e nemzet magasra törő sajkáját.
Nagy Isten ! magyarok sz. Istene ! Atya, Fiu, Szentlélek ! ne engedd e szent reményünk h i u s u l á s á t , melly ugy is a Te dicsőségedet s atyai jóvoltod nagy nevét hirdetendi. Nagy-asszonyunk , szentséges szűz M á r i a , esedezz érettünk ! s Te, oh dicsőséges sz. király, emeld föl jobbodat áldásra ! áldd meg e nemzetet, mellynek apostola és királya voltál ; áldd meg : hogy egy legyen hitben, egy reményben, egy a szeretetben, s különösen egy a haza szent szeretetében ; ne e n g e d d , hogy pártviszály e r e j é t szétdarabolja, életét lankaszsza s önmaga ássa meg sírját, melly lenne rá a legrettenetesebb átok, a leg-iszonyúbb kárhozat ! Szégyenitsd meg ellenségeit ! Alid meg magas trónod és szent koronád törvényes örökösét, áldd meg a k i r á l y t , ki a bölcseség, j ó s á g , igazságszeretet s atyáskodó kegyelet ellenállhatlan hatalmával fölvértezve, jogot, törvényt v é d j e n , igazságot szolgáltasson ; legyen nagy, hatalmas, dicső, győzhetetlen, s hozzád, oh szent király ! mindenben hasonló ! Ne engedd, hogy rajta valamikor ellenségei győzedelmesked-hessenek ! Aldd meg az egyházi és világi nagyokat, méltósá-g o k a t ; bölcseséméltósá-g, szentséméltósá-g, iméltósá-gazsáméltósá-gszeretet s buzméltósá-galom szent malasztját esdve ki r á j o k ; áldd meg e j ó n é p e t , áldj meg mindnyájunkat, h í v e i d e t , tisztelőidet, ugy, hogy mi is öröm-mel elmondhassuk : a te g i r á d , oh szent király ! nekünk is , e nemzetnek is tiz más girát kamatozott ü d v ü n k r e , boldogitá-sunkra, fölvirágoztatásunkra. Amen !
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
S Z É K E S F E H É R V Á R , augustus 24-én. Ezen esztendő folytán, fájdalom! a halál a városi papság minden rendjéből
egyet-egyet már kiszakasztott. A sz. Ferencz-rendüek közöl N é m e t h P o l y c a r p , a zircz-cistercziek közöl D e á k Sándor h u n y t el ; folyó hó 22-én pedig nsgos és ft. A i g n e r Károly zsámbéki czimzetes p r é p o s t , székesfehérvári székes-egyházi éneklő kanonok és a püspöki szent-szék ü l n ö k e , négy napig tartó betegeskedése folytán, a haldoklók szentségeinek buzgó és ajtatos fölvétele után, esti fél tiz órakor, tüdőszélhüdés kö-vetkeztében, életének 74-ik évében, az U r b a n elszenderült. A boldogultat mély vallásosság, katholikus meggyőződés, min-den j ó ügy iránti lelkesedés, kitűnő szelídség, titokbani jótevés, ritka őszinteség, kiváló rokon-, ember-és vendégszeretet, feszte-len társalgás és barátkozás jellemezték és feledhetfeszte-lenné tették.
Végrendeletében rokonain kivül az egyház- és a szegényekről is megemlékezett. A temetésére megjelent nagy sokaság szépen tanúskodott azon tisztelet- és szeretetről, mellyel a megye és a város iránta viseltetett. A temetési szertartásokat mlgos F a r -k a s Imre megyéspüspö-k u r , mint az elhunytna-k is-kola- és kortársa, teljesitette. Áldás az elhunytnak poraira !
GYÖNGYÖS , augustus-hóban. H a e becses lapok egyik folyamában illy czim a l a t t : „A magyarhoni városok kath.
physiognomiája" megjelent czikksorozat írójának ékes tollával birnék, megkísérteném én i s , a M á t r a gyöngyének, a kékes hegység alatt elterülő Gyöngyösnek ollyféle leírását adni. S valóban ha a csinos városkát dél-nyugotról környező magas-latokról legelőször tűnik az a kiváncsi utazó szemei e l é , lehe-t e lehe-t l e n hogy annak gyönyörű fekvésélehe-t, — egy kellemes palehe-ta- pata-kok által szelt völgyben terül el — és számos tornyait — ti-zenegy kisebb-nagyobb temploma vagyon, mellyek közül a sz.
Bertalané két majestatikus tornyával valódi basilika módjára nem csak a város , de az egész vidék fölött is uralg — látva, keblét a legkellemesebb meglepetés mellett egy sajátságos magasztos örömérzet el ne töltse a f ö l ö t t , hogy ama nép, melly e kies t á j o n választá lakhelyét, Sión hatalmas urának is minél több sátort emelt, tudva, hogy ez által is a természet legbölcsebb alkotója iránti h á l á j á t lerójja; mert boldog azon nép, mellynek Istene közepette lakik ! Ezen kedvező benyomás, mellyet Gyöngyös első tekintetre tesz, nem múlik e l , hála az U r kegyének ! akkor sem, ha belsejét közelebbről szemügyre veszszük. M e r t Gyöngyöst nagyobbrészt igazán hitbuzgó, val-lásos, jámbor, és igen munkás nép lakja, melly valamint csen-des és boldog napjaiban nem feledkezett meg az Isten házá-ról és annak díszítéséről, ugy most is, midőn az U r keze r e á n e h e z e d e t t , és azt a ,Religio' hasábjain is megemlített bor-zasztó tüzvészszel meglátogatta , nem csak példás keresztény alázatossággal s türelemmel viselte e nagy szerencsétlenséget, hanem egyszersmind valódi testvéri részvéttel s szeretettel segített egymás nyomorán. — H á l a amaz országos részvétnek és fölkarolásnak , mellyben a gyöngyösi égettek részesültek, a pusztulás romjai, az égés nyomai mindinkább tünedezni kez-denek ; azért ujolag hálás köszönetet mondunk, ezerszeres ál-dást kívánunk mindazoknak, kik a keresztény szeretet e ma-gasztos müvében részt vettek. S mint minden mama-gasztos és szent czél előmozdításában e széles hazában a nagymélt. püs-pöki kar és ft. káptalanok tündöklő példával mennek elő, ugy most is ama 12 ezer f r t r a menő összegnek, melly eddig be-gyült , tetemes részét ők adományozák. Nem szándékom itt részletekbe bocsátkozni, legyen szabad osupán csak az egri főkáptalant kiemelnem, mellynek lelkes tagjai kegyelmes
ér-sek-atyánk magasztos p é l d á j á t k ö v e t v e , 3 0 0 f t o t nagylelkűen adományoztak. Ugyszinte nem h a g y h a t o m emlités nélkül mélt. és ft. Z a b o j s z k y László szepesi püspök urnák részvét-t e l j e s és valódi aposrészvét-toli buzgóság-sugalrészvét-ta sorairészvét-t, mellyekerészvét-t a helybeli ft. prépost-plébánoshoz intézett, k é r v e őt, hogy az azok-hoz mellékelt 5 0 f r t o t a segedelemre leginkább szorult s legméltóbb é g e t t e k n e k ossza szét. — Az emiitett tűzvész n a p -j á n még egy m á s , r e á n k nézve szomorú eset a d t a m a g á t elő.
U g y a n i s a helybeli nyilvános kórházban működő paulai sz.
Vincze nénikéi közül ismét egy, alig öt év alatt, mióta itt m ű -ködnek , már a harmadik, mult ki fáradságos betegápolás kö-vetkeztében kapott lázban, és hullott el élete virágjában, re-ceptura mercedem suam a sponso Virginum. F r i e s a c h e r M á r i a volt n e v e , s a kies S t á j e r o r s z á g szülte őt 26 év előtt.
Kik őt ismerték, és szende viseletének, n y á j a s b á n á s m ó d j á n a k , a betegek körüli ügyességének tanúi valának, elismerik, hogy ő optimam p a r t e m e l e g i t , midőn az irgalmas-szüzek közé lé-p e t t , s h o g y illy korai kimúlása valóban veszteség a gyön-gyösi k ó r h á z r a nézve. Requiescat in sancta pace ! E g y s z e r ű fakereszt jelöli a h e l y e t , h o n n a n egykoron a föltámadáskor ő t e t is kiszólitandja mennyei Vőlegénye ! — Ad vocem kereszt ! E n g e d j e meg ft. szerkesztő u r , hogy végezetül a V a -sárnapi ú j s á g ' egyik utóbbi számában m e g j e l e n t , s p á p a ő szentsége é l e t r e n d j é t leiró czikkre néhány m e g j e g y z é s t tehes-sek. Elhallgattam volna, t u d v a azt, hogy borsót hányok a falra, amaz állításokat kiigazitani a k a r v á n ; de egy körülmény kész-t e kész-t , hogy mégis n é h á n y szóval megérinkész-tsem. A helybeli ol-vasó-körök egyikében ugyanis a nevezett lapot kezembe vev é n , az illető czikk oldalán két, irónnal t e t t m e g j e g y z é s t vev e t -tem észre; egyik azon helynél volt, hol mondatik, miszerint a romaiak akkor, midőn a pápa áldását osztogatja, gyomruk tá-j é k á n utá-jtá-jaikkal bizonyos s z a r v a c s k á k a t csinálnak, hogy ártalmas ( ? !) t e k i n t e t e ellen óvják magokat ; itt az volt irva :
„ a z a z k e r e s z t e k e t", s h o z z á t e h e t t e volna : nem is gyom-ruk t á j é k á n , hanem m e l l ü k ö n , miről, hogy az illető értekező meggyőződhessék, nem is lett volna szükséges Romába menni, hanem bárhol a legegyszerűbb katholikusnál is láthatta, t a -pasztalhatta volna azt. Különben igen sok é r d e k e s t t a n u l h a t n i még ama j e l e s értekezésből; tudnillik h o g y R o m á b a n alig van ház, a háznak szobája, hol illyféle kisebb-nagyobb, fából, kőből, vagy érczből készült szarvak és szarvacskák nem találtatná-nak *). Sőt mi több : nincs j ó r a v a l ó romai nő, ki midőn p a p p a l találkozik , köténye a l a t t e g y , és h a — horribile dictu — j e -zsuitával találkozik, két illy szarvacskát ne csinálna! R i s u m teneatis amici ! Bizonyára valami némethoni vallástalan lapnak emancipálandó m u n k a t á r s a — inimicus crucis Christi — f é r -czelte össze e gyönyörű leirást, és honi lapjaink, mellyek „leg-kevesbbé sem szándékoznak megsérteni mások vallásos meg-győződését", fideliter copiázgatják ! Lovagiasan-e? nem tudom.
— A másik megjegyzés ez vala a czikk végén : „ H á t a p á p a imaórái hol maradtak ? hisz az imádság fő életföladata ! L á t -szik, hogy e tudósítás sem tizenliárom-próbás !" — Örült lel-kem e szavak o l v a s á s á r a , látva belőlök, h o g y kath. népünk között még mindig elegen találkoznak , kik az elétálalt csal-étekben a m é r g e t fölismerik. P e r s z e a mai i d ő b e n , hol sokan
csakis e v é s , i v á s , múlatás és alvás között töltik i d e j ö k e t , s m i n t h o g y mindezeknél az ur Istenre nem s z o r u l n a k , ő vele nem is gondolnak, nem csuda, h a amollyan g y o m r á n a k élő firkász az imádságot kifelejté. — Azután az „ á r t a l m a s t e k i n -t e -t " ! Ar-talmas és félelmes az mindazokra n é z v e , kik r a b l ó kezeiket az U r öröksége u t á n kinyújtották. Olly r e t t e n e t e s leend IX. P i u s n a k t e k i n t e t e is, mint az anyaszentegyház fejeé, sz. P é t e r é volt, midőn Ananiasnak mondá : „ C u r t e n t a vit Sata-nas cor t u u m , mentiri t e Spiritui Sancto e t f r a u d a r e de pretio agri ? . . . Non es m e n t i t u s liominibus sed Deo ! — (Actorum V.
3 , 4 . ) Alföldy.
ÁZSIA. Mig E u r ó p á b a n az alvilág többnyire szellemi fegyverekkel küzd az egyház e l l e n , addig Ázsiában anyagi vad erőszakkal s a n y a r g a t j a azt. Tonkingból i r j á k : 1860-ki nov. 3-kán Sontaiban kivégzés t ö r t é n t : N e r r o n , franczia mis-sionarius f e j e z t e t e t t le. Az u j v é r t a n ú m. é. augustusban fo-g a t o t t e l , h á r o m h ó n a p o t nehéz bilincsekbe v e r e t v e töltött a tömlöczben. M i n d j á r t első kihallgattatása alkalmával a kín-p a d r a f e s z í t t e t e t t ; melly kegyetlen kínzás a l a t t egy s ó h a j sem lebbent el ajkairól. Imádkozva m e n t a halál elé. Mivel illy kivégzéshez a h ó h é r nem volt s z o k v a , reszkedtek kezei azon pillanatban , midőn a b á r d o t f ö l e m e l t e , és p é n z t a j á n l o t t annak, ki h e l y e t t e ezen m ű t é t e t végezné ; de senki sem talál-kozott A második csapásra lehullott a v é r t a n ú feje. A h ó h é r , a katonák és nézők azonnal a m a r t y r t e s t é r e rohantak, s a ki-ömlő v é r t kendőikkel fogták föl, mindenki emléket a k a r v á n a f r a n c z i á t ó l , ki olly bámulandó nyugalommal és lelki erővel h a l t meg. — November 3 0 - á n e g y másik missionarius j u t o t t a mandarinok kezei közé. Bebörtönöztetve, békók közt örömmel v á r j a a pillanatot, mellyben áldozatul esik el. M á r el van Ítélve halálra, és e pillanatban, midőn j e l e n soraimat írom, egyházunk egy vértanúval talán többet bír. N e r r o n a st.-claudei, V e s a r d a poitiersi megyéből való v o l t , mindketten a külmissiók t á r -sulatához tartoztak. H a a franczia csapatok a h e l y e t t , hogy a partok hosszában t a r t ó z k o d t a k , egyenesen H u e fővárosnak t a r t o t t a k volna, ezen két m a r t y r v é r e nem ontatik. T u - D u c o t , népének és a missionariusok h ó h é r á t , le kell a trónról taszí-tani. Mig ezen vérszomjazó dynastia fog u r a l k o d n i , Tonking-ban semmi áldásos eredményre sem számithatunk.
IRODALOM.
, L I T U R G I C A S A C R A C A T H O L I C A . ' ( F o l y t a t á s . )
A sokféle j á m b o r társulatokból e g y e t - k e t t ő t fölemlíteni csak annyiból is korszerű, minthogy ezek képezik a j e l e n szá-zad buzgóbb keresztényeinek vitézkedő seregét, kik nyílt si-sakkal vallják be külszövetkezés és jelek által azon h i t e t , mellynek kifejezésére a szent szokások rendelvék. H a a szen-íelmények közé fölvétetnek mindazon t á r g y a k , mellyeket a romai Pontificale, a megyei Rituale *) fölhoz, persze mosszire t e r j e d a m u n k a ; de ezen dolgok némellyikének fölmelegitése jelenleg csak annyiból is szükséges, minthogy ugy látszik itt az idő, midőn a két zászlónak nyiltan kell lobogni ; az egyházi fegyelemnek teljes e r e j é r e vissza kell t é r n i ; az U r
szolgála-* ) Az illy é r t e k e z ő alkalmasint igazi szarvacskákat visel az a z o k a t
megillető helyen. S z e r k .
' ) A z u t o l s ó kenet föladásakor alkalmas kis egri (azután E s z t e r -gomban é s P é c s e t t k i a d o t t ) munka m e g ú j í t o t t kiadása n a g y o n s o k a t érne.
1 5 2 »+
tában, bár megvettetés és legyaláztatás árán is, egyenes lélek-kel lélek-kell fáradni, s élni azon szellemi fegyvereklélek-kel, mellyeket az emberi nem üdvösségeért magát gyilkos-halálra szánt Is-ten-ember az egyedül üdvözitő egyháznak kezébe rakott le, s örök időkre minden emberi tolakodás és bitorlás ellenébe biz-tosítva, mindenható ellenőrködéssel és az emberi erőlködések fölött sajnálkozó isteni hatalommal f ö n t a r t és megőriz. Ide valók azon komoly tárgyak is, mellyek a nevezett Pontificale-ban, az ,Ordo ad Synodum'-ról szóló szak u t á n sorban követ-keznek. Czélszerü azon dolgozatban azon búcsúkról ') is szó-lani, mellyek bizonyos szentek tiszteletével, és imádságokkal összeköttetésben állanak ' ) . Igen, ha mindezeket egybe akarná az ember helyezni, tulterheltetnék egy tantárgy, s kimerittet-nék a m á s i k , vagy folytonos utalások történnének. De a sok rendszerezés mellett pedig az esik meg, hogy egyik is másik is máshová utal, és sokat érint nem olly eredményes sikerrel.
Azért nem csudáljuk, h o g y bizonyos országokban, mint F r a n -czia- 3) , Olaszország-, Belgiumban , a német rendszerezéssel igen okosan s ovatosan b á n n a k , és inkább t á r g y a k a t (tracta-tus) adnak elő, mint sokasított czikkelyes tanulmányi ágakat.
Eljő a t a n á r , ki a liturgiát tanítja Belgiumban, és elmondja m i n d a z t , mit arra a czélra alkalmasnak talál ; a másik pedig ezt a dolgot szóba sem veszi. Természetes, hogy e czélra a ta-nitók közt teljes egyetértő intézkedés szükséges, melly nálok annál könnyebben föltalálható, minthogy közönségesen con-gregationalis életben levén , folytonos tudományos szóváltás-ban és közös értesülésben vannak ; miből mind a tudomány, mind főleg a papi nevelés igen sok lelki áldást 4) merit már csak azért is , m e r t a példa vonz, és a folytonos atyai érintke-zés alapos ismeretekkel és hittel ellátott szilárd lelkeket ké-pez, kik az önmegtagadást a nevelőház szülői karjai közt nem annyira útbaigazítás-, mint példából tanulták, és a r e n d e t nem sújtó igának, hanem az emberi, főleg pedig a papi élet önkényt kívánandó szükségletének nézik. Igaz, hogy erre legjobb elő-készülő nálok is, nálunk is a kis seminarium; mert ha a gyer-mek kis korában meg nem tanulja a szertartások alapját, ké-sőbb alig lesz annyi ideje, hogy ebbeli járatlanságát azon mér-tékben p ó t o l j a , melly mégis szükséges az ügyes, díszes, ren-dezett isteni-szolgálat elvégezésére. Mindebből az a követke-z é s , hogy a liturgia igenis haskövetke-znos tudomány, és pedig annál
Cf. Raccolta di orazioni, e pie opere. Roma, 1 8 5 5 . Cf. S c h a t z -kammer , melly Graetzben már igen s o k kiadást látott.
a) Jó volna arról is s z ó l n i , mint e g y Egerben k i j ö t t más r e n d beli k ö n y v s z ó l , h o g y a szent mise'nek mellyek a rubrikái ; i g y n é l k ü l ö z h e t n é k az ifjak H ő s s l i n g e r t ; — persze az assistentiákat is kellene t á r g y a z n i ; f ő l e g az e g y h á z i e'vrend (directorium) készite'se're kellene n é -h á n y alapelvet nyújtani — az legczélszerübb , -ha a directoriumot m e g tudja csinálni a növendék : p e d i g nem n a g y d o l o g r e á v i n n i , ha g y a k o r -latilag taníttatik reá. — Obvelatio virginum.
3) A z is j ó ezen seminariumokban , h o g y sok h e l y ü t t m e g v a n a h e l y i traditionalis Studium. Mint Toulusnak magának megvan a maga t h e o l o g i a i k ö n y v e I g y Mechlinben , Grenobleben , Mansban — i g y nem kell mindig k ö n y v e k e t venni ; adni h o z z á , v a g y elvenni nem nehéz.
4) Igen érdekesek az a d a t o k , mellyek nem r é g a , R e l i g i o ' - b a n , ,a benczék Amerikában'féle e g y i k czikkben előfordultak az ottani p a p -nevelésre n é z v e . A z olly áldozatok é l e t e r ő s hitbajnokokat nemzenek, és a hithez való tántorithatlan r a g a s z k o d á s t mód fölött növelik.
hasznosabb, minél előbb taníttatik és minél tovább miveltetik.
(Folyt, köv.)
VEGYESEK.
— P e s t , September 3-án. A magyar Sión fölszentelési évnapja fényes ünnepélylyel t a r t a t o t t meg. 0 eminentiája mu-t a mu-t v á n be kifogyhamu-tlan bőkezűségének e dicső emlékhelyén a szent áldozatot, az egyházi beszédet a jeles szónok, R e n d e k
— P e s t , September 3-án. A magyar Sión fölszentelési évnapja fényes ünnepélylyel t a r t a t o t t meg. 0 eminentiája mu-t a mu-t v á n be kifogyhamu-tlan bőkezűségének e dicső emlékhelyén a szent áldozatot, az egyházi beszédet a jeles szónok, R e n d e k