A kontinentális Európa római–germán eredetű jogi kultúrájában a jogrendszer jogági tagolása általánosnak tekinthető.61 A jogrendszer jogágakra tagozódásá-nak alapja a jogi szabályozás tartalmi különbsége, azaz a szabályozás tárgya és a szabályozás sajátos módszerei szerint alakul.62 Önálló jogágról akkor lehet beszélni, ha a szóban forgó jogszabályok összessége kellően egynemű jogviszo-nyokra vonatkozik, és a szabályozás módszere is kellően jellegzetes, egynemű.
A jogág jogszabályok minőségileg elkülönült, meghatározott struktúrával ren-delkező csoportja, amely sajátos tartalommal és módszerrel szabályozza a jog-alanyok magatartását a társadalmi együttélés jogilag meghatározott körében.63 A Jogi Lexikon meghatározása szerint a jogág „a jogrendszer elkülönült része, azoknak a jogszabályoknak a csoportja, amelyek a jogi koherencia keretében jogdogmatikailag elkülönültek más tartalmú jogi előírások csoportjától”.64 Az egyes szerzők között eltérés mutatkozik abban a kérdésben, hogy a felosztás alapja a szabályozás tárgya tekintetében a társadalmi viszonyok vagy életvi-szonyok, avagy közvetlenül az emberi magatartások. Összességében azonban a meghatározás azonos: a jogágat a jogrendszer olyan viszonylagosan elkülönült
60 Az antropocentrikus világkép meghaladásának lehetőségei számosak, lásd erről M – A i. m. 3.
1. Mindenki saját magára vigyáz.
2. Mindenki saját magára, ezen kívül családjára, barátaira, ismerőseire, valamint közvetlen elődeire is ügyel.
3. Mindenki saját magát, a hozzá közelállókat és polgártársait óvja, illetve a népet, amely-hez tartozik, beleértve a múlt közvetlen örökségét is.
4. Mindenki saját magára, a hozzá közel állókra, saját népére s az egész emberiség ma élő nemzedékeire van tekintettel.
5. Mindenki saját magára, a hozzá közel állókra, saját népére, a mai emberiségre, minden elődre és születendőre, tehát az emberiségre összességében vigyáz.
6. Mindenki az egész emberiségre s minden tudatos, érző élőlényre ügyel (egyénre, fajra egyaránt).
7. Mindenki minden élőt óv (egyént, fajt egyaránt).
8. Mindenki mindenre tekintettel van.
61 S M. i. m. 37.
62 S (2006) i. m. 365., S M. i. m. 37., S I. (1977) 62.
63 V (2002) i. m. 89–90.
64 L –P –Ádám (szerk.) i. m. 292–293.
részének tekintik, amely a jogi normák egymással összefüggő csoportját fog-lalja magában, és amely az azonos vagy hasonló jellegű magatartásokat (vagy társadalmi viszonyokat) azonos módszerrel szabályozza.65
A szabályozás módszerének azonosságát vagy hasonlóságát vizsgálva a nor-mák kógens vagy diszpozitív jellege mellett a nornor-mák jellemző megfogalmazási módja, a sajátos szankciók és a sajátos felelősségi alakzatok a meghatározók,66 hasonlóan Samu Mihályhoz, aki szerint a jogági hovatartozás elbírálásánál döntő a szabályozás tartalma, módszere, a szabályozott jogviszonyok, a jogal-kalmazás sajátosságai, valamint a felelősségi alakzatok.67 Szilágyi Péter szerint a jogágon belül a jogi normák azonos jellegéből következik a sajátos belső struktúra, a közös és azonos jelentésű alapfogalmak rendszere, a jogviszonyok sajátos fajtái, a jogalkalmazás sajátos formái és a jogágra jellemző sajátos jogszabály-értelmezési elvek.68 Szigeti Péter a fenti kritériumok fontosságát olyan nagyra értékeli, hogy az önálló jogágiság harmadik ismérveként szerepel-teti. Ezen felül rámutat arra is, hogy szükséges a relatíve egynemű, elkülönült magatartásokra vonatkozó jogi normacsoportok mennyiségi felhalmozódása és egyben minőségi elkülönülése is az önálló jogágiság eléréséhez, s külön kiemeli a hagyomány szerepét.69 Szabó Miklós sajátos álláspontot képvisel, amikor a szabályozás tárgyának és módszerének szempontjait kiegészíti egy harmadik, ún. diszciplináris elemmel. Eszerint a jogrendszer tagozódásához maga a jogtudomány, valamint a jogi oktatás is hozzájárul, mégpedig annak érdekében, hogy a „kezelhetetlen jogszabálytömeg áttekinthető és tanítható, tanulható legyen”.70 Az, hogy a jogágak lefedjék az egész jogrendszert „nem a jogi szabályozás belső igényéből, hanem a tudomány és az oktatás azon törek-véséből fakad, hogy minden jogrésznek legyen »gazdája«”.71
Fenti ismérvek számbavételével a klasszikus szabályozás módszerét és tár-gyát kitevő két kritériumon túl számos egyéb ismérvhez jutunk: egy mennyiségi kívánalomhoz, a tradíció vizsgálatának szükségességéhez, a sajátos struktúra igényéhez, de a sajátos fogalmi rendszer, a jogalkalmazás sajátos jellege, sajá-tos értelmezési elvek mind-mind csoportképző szempontként szerepelhetnek.
Ha a fenti kritériumoknak nem felel meg a jogszabálycsoport, nem éri el az
65 S (2011) i. m. 364., vö. S (2006) i. m. 112.
66 S (2011) i. m. 366.
67 S i. m. 192.
68 Uo.
69 S P. i. m. 131–132.
70 S (2012) i. m. 113.
71 Uo.
önálló jogággá válás szintjét, a jogterület kategóriájába soroljuk a szabályokat.
Jogterület: a jogi normák többé-kevésbé összekapcsolódó és elkülöníthető összessége, amely a jogintézménynél szélesebb, de a jogág kritériumaival nem rendelkezik. Jogterületről beszélhetünk egy adott jogágon belül, illetve több jogágat részben átfedő olyan normaanyag esetében, amelyek különböző tartalmú magatartásokra, ám azonos vagy hasonló viszonyokra vonatkoznak.72 Szilágyi Péter azt is megjegyzi, hogy a jogrendszer nem önmozgása következ-tében bomlik jogágakra, hanem jogágakra bontják, amivel egyetértve azt is hozzátehetjük, hogy ebben a politika, a jogpolitika szerepe sem elhanyagolható.
A jogrendszer jogági tagolása relativizálódik, akad jó néhány szerző, aki jelentőségét vitatja,73 álláspontjuk szerint jelentősége elhalványult. Így például Jakab András szerint a jogágak elhatárolásához és önállóságuk megállapítá-sához nem lehet jogelméletileg elfogadható kritériumot találni, ugyanis a jogágak „inkább tudományszociológiai és egyetemszervezési okokkal, egy-egy új törvény megalkotására irányuló törvényhozói ötlettel, a társadalmi jelentő-ségre vonatkozó (jogászi) közvélekedéssel és (teljesen logikátlan) hagyományos beidegződésekkel magyarázhatók”.74 Ezen véleménye tükrében a jogági rang elnyeréséhez tulajdonképpen az adott jogterület lobbitevékenységét tekinti irányadónak, ugyanis szerinte „ha önálló törvényben szabályozzák a kérdést, ha az egyetemeken önálló tanszékek születnek az adott névvel, ha a jogi karokon önálló tantárgyként kezdik tanítani, ha önálló tankönyveket írnak a témában (melyeknek első fejezetében mindig elkezdik saját jogági önállóságukat han-goztatni), és ha társadalmilag fontosnak tekintik az adott kérdést”,75 jó esély van az önálló jogággá válásra.
Álláspontom szerint a környezetjog dogmatikai besorolásának funkcionális, orientáló szerepe van, segítséget nyújt annak gyakorlásához.76 Ugyanakkor a felelősségnek és a jogvita eldöntésének a különböző jogágakon belül más-más következményei vannak, tehát a szankciórendszer is a jogágak diff erenciálódá-sának eredménye, az értekezés témája szempontjából is releváns tehát a kérdés.
Gyakorlati problémákat is felvethet a jogági elkülönítés, besorolás kérdése, gondoljunk itt arra a problémára, eldönthető-e közvetlenül az Alaptörvényre
72 S (2011) i. m. 367.
73 Ld. pl. J (2005) i. m. 178–182., további példák uo. 178. oldal 788. lábjegyzet.
74 J (2007) i. m. 212.
75 Uo. 211.
76 Ld. pl. rendszertani értelmezés, az egyes jogelvek gyakorlati alkalmazása esetén.
hivatkozva hatóság, bíróság egy jogvitát, avagy kötve van saját anyagi jogi szabályaihoz.77
Sárközy Tamás immár klasszikusnak számító osztályozása szerint78 a környe-zetjog másodlagos keresztülfekvő jogágként defi niálható, avagy jogterületként;
fenti ismérvek tükrében az egyes szerzők eltérően vélekednek besorolásáról.
Minthogy rendkívül gyorsan fejlődő, nagy iramban növekvő normatömegről beszélünk (lásd például a jogágiság kritériumaként a szabályanyag mennyisé-gét), így nem mellékes az egyes szerzők állásfoglalásának időpontja, ezért azt ennek a résznek a tárgyalásakor a szövegben külön feltüntetem.
Nagy László és Láng István (1971) a környezetvédelmi jogot interdiszcip-lináris jogterületnek tekinti.79 Szabó Imre az államigazgatási jogba utalja a környezetvédelmi jogot,80 a többségi felfogás azonban a terület összetettségét és tudományköziségét emeli ki már ekkor is, anélkül, hogy ezt jogág-keletkeztető-nek tekintené.81 A Tamás András szerkesztésével készült könyv szerzői (1981), jelesül az ezen részt jegyző Kilényi Géza álláspontja szerint a környezetvédel-mi jog a szabályozás módja alapján nem önálló jogág, de környezetvédel-mint relatíve önálló normacsoport komplex jogterületnek, kvázi jogágazatnak nevezi a szabályozás tárgya alapján végzett felosztással.82
Sólyom László 1980-ban a környezetvédelmi jog komplexitása mellett áll ki, ugyanakkor nehezményezi, hogy a fogalom kifejtése elmaradt, ahogyan annak elvi alapozása is, hogy az egyes jogágak miként és mennyiben vesznek részt a szabályozásban, hogyan és mi mentén zajlik összjátékuk.83 Támpontokkal is szolgál84 ebben a tekintetben, azonban álláspontját nem fejti ki részletesen.
Sajó András 1981-ben már hosszasan taglalja a problémát, végigvizsgálva a kérdést történetiségét és komplexitását alapelvi szinten, felvázolva a környezeti szabályozás lehetséges modelljét is.85 Írásában Sajó azt a nézetét fejti ki, mi-szerint a környezetjog nem egy önálló jogág, hanem mesterségesen teremtett
77 Ld. erről a kérdésről P (2010) i. m. 522–533., aki a kérdésre a jogági felosztást hangsú-lyozva – álláspontom szerint vitatható – nemleges választ ad.
78 S (1979) i. m. 795–805. Eszerint léteznek alapjogágazatok (pl. nemzetközi közjogi viszony, alaki jogok, közjogi viszonyok), amelyek további jogágakra bomlanak, s ezen felül léteznek olyan nem homogén jogágak, amelyek több jogágazat viszonyait is szabályozzák.
79 N L. i. m. 645., L (1972) i. m. 545.
80 S I. i. m. 540.
81 S (1981) i. m. 10.
82 T (1981) 89–93.
83 S (1980) i. m. 7.
84 Uo. 8.
85 S (1981) i. m. 9–58.
összefüggésrendszer.86 Popovics Béla egy off enzív jellegű, interdiszciplináris és komplex környezetpolitika kidolgozását és megvalósítását tekinti az állam feladatának, amelynek része a hatékony jogi szabályozás biztosítása,87 s a sza-bályozás specifi kus volta alapján beszélhetünk önálló jogágról.88
Bakács Tibor szerint (1992) a környezetjog új, önálló jogágazat, minthogy egyetlen hagyományos jogágban sem helyezhető el maradéktalanul.89 Kiemeli annak veszélyét, hogy a környezetvédelmi jog valamely részterületével való azonosítás óhatatlanul annak szűkítésével jár, ami hatóképességét csökkenti, így a lényege sikkad el.90
Ezzel szemben vitatja önálló jogági jellegét Zoltán Ödön (1985),91 s vele egyetértésben húsz évvel később Péter Judit (2002),92 aki a környezetjogot a jogágakon keresztbefekvő, horizontális jogterületnek tartja, melynek eszközei a különböző jogágak sajátos eszköztárából származnak.
A Fodor László, Prugberger Tamás szerzőpáros 1996-ban olyan másodlagos, keresztbefekvő jogágként defi niálja a környezetvédelmi szabályozást, mely tár-gyán keresztül valamennyi jogágat érinti.93 Hatókörét, tárgyát, tartalmát ugyan-akkor igen tágan határozták meg, ide sorolva az élő és az élettelen természet, a felszín és a felszín alatti területek, a mezőgazdaság, a települések tisztasági, a piaci és az építészeti közrendészetét.94
Bense László szerint a környezetjog még nem jött létre, önálló jogágként való kialakulásának folyamata már nem vitatható – jelenleg (2002) azonban csak részlegesen önálló jogterületnek minősíthető.95 Álláspontja szerint a környezet-védelmi jog önálló jogággá válása néhány éven belül megvalósulhat, egységes, önálló környezetjog jöhet létre – az uniós környezeti joganyag átvételével.96
A környezetjog Horváth Gergely (2007) szerint keresztülfekvő jogterület, ami alapvetően közjogi fundamentumon áll, de eszközei között megjelentek és teret nyernek a magánjogi elemek is. Álláspontja szerint a környezetjog az
86 S (1981) i. m. 11.
87 P i. m. 69.
88 Uo. 65.
89 B (1992) i. m. 14.
90 B (1992) i. m. 15.
91 Z i. m. 50–56.
92 P (2002b) i. m. 74.
93 F –P i. m. 45.
94 Uo. 16.
95 B i. m. 542.
96 Uo. 543.
egyes jogszabályok eltérő keletkezési körülményei okán széttagolt, s nem is lát érdemi egységesítő munkát.97 A környezetjog Csák Csilla szerint vegyes jelle-get magába hordozó jogterület, amely kapcsolódási pont más jogterületekhez.98 Fodor László (2007) szerint „A környezetvédelmi szabályozás nem határolha-tó körül a jogrendszer egy meghatározott részeként. A környezetjog különböző előírások együtthatásán alapuló rendszer, amelyben az egyes előírások első-sorban tárgyuk alapján különböztethetők meg”.99 Későbbi álláspontja szerint (2014) a jogágiság kérdése indiff erens, komoly gyakorlati jelentőséggel nem bíró kérdés,100 ugyanakkor kiemeli a környezetjog integrációra törekvését, ami a környezeti érdekeket minden jogi szabályozás alá vont viszonyba szempontként beemeli.101 Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződéssel összhangban102 az egyes európai országok is hasonló megközelítéssel élnek. A jogrendszerbe épülő, beolvadó és teljességre törekvő környezetjogi megközelítés általános:
integrált környezetjogról írnak egyes német szerzők,103 brit környezetjogászok pedig a szabályozás holisztikus megközelítéséről.104 Az integráció elvét mint legfontosabb alapelvet emeli ki Krämer is az uniós környezetjog jellemzőjéül.105 Fodorral egyetértve elmondhatjuk azonban azt, hogy az integratív szabályozás a környezeti érdek szabályozásban megjelenő jellegénél fogva csupán kiegé-szíti, de nem váltja fel a szektorális szabályozást,106 a hatékony működéshez mindkettőre szükség van. Nem látok esélyt arra, hogy az integratív szabályok felválthatnák a szektorálisat.
Miklós László (2009) szerint a környezetjog a jogági felosztás alapján a közjog, ezen belül a közigazgatási jog keretei közé sorolandó; komplex, más jogágak (polgári jog, gazdasági jog, büntető- és szabálysértési jog) egyes elemeit felmutató, önálló szabályrendszerrel és intézményrendszerrel működő, relatíve önálló jogterületként jellemzi.107
97 H G. (2007) i. m. 343–345.
98 C (2008) i. m.
99 F L. (2007) i. m.
100 F L. (2014) i. m. 29–31.
101 F L. (2000) i. m. 13–29.
102 EUMSZ 11. cikk: „A környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatáro-zásába és végrehajtásába.”
103 D –H –S –L i. m.
104 T –B i. m. 10–11.
105 K (2012) i. m. 363–364.
106 F L. (2014) i. m. 36.
107 M i. m. 387.
Összességében elmondhatjuk, hogy mind a hazai, mind a külföldi jogiroda-lomban megoszlanak a nézetek a környezetjog jellegéről és jogrendszeren belüli helyéről. Az európai gyakorlat sem egységes abban, hogy a környezetjog önálló, vegyes vagy más jogterülethez kapcsolódó jogág. Egyesek szerint a jogrendszer legújabb területe, önálló jogágnak ismerik el, mások vegyes „keresztbefekvő”
jogágról, funkcionális jogágról beszélnek, míg találunk olyan megközelítést is, mely a hagyományos jogágak részének tekinti vagy a jogágiság kérdését teljesen elveti, azt okafogyottnak tartja. Egyesek az államigazgatási jogban, mások a földjogban helyezik el, míg vannak, akik „interdiszciplináris” jogte-rületről írnak, megint mások a környezetjog integratív jellemzőit emelik ki. A magyarországi jogi karokon ugyanakkor többnyire önálló tárgyként tanítják, önálló tankönyveket írnak a témában.
Fentebb már kifejtett véleményem szerint a jogágiság kérdése tudományos, rendszertani szempontokon túl gazdasági, jogpolitikai okokból lehet mai nap is jelentős. Ahogy azt láttuk, a környezetjog megerősödésével az önál-lóság vizsgálata háttérbe szorult, az integrációra törekvés vette át a helyét.
Szabályozástechnikailag napjainkban a környezetjog integratív szemlélete egyre erősödik,108 a környezetjogi szempontok fokozatosan beépülnek az egyes életviszonyok szabályozásába, miközben a szektorális szabályok fennmarad-nak. A környezetjog általános része, azaz az alapelvek, a kifejezetten környezeti jogintézmények, mint például az engedélyek egyes fajtái, a környezetvédelmi hatásvizsgálat, a környezeti menedzsment és az auditálás, a környezetvédelmi termékminősítés, valamint a még mindig jelentős mennyiségű környezeti ele-mekre vonatkozó jogszabály azonosíthatóan elkülönült szabálytömeget alkot. A jogfejlődés tehát odáig ért, hogy a környezetjog jogintézményei – céljaitól füg-gően – részben kifejezetten nem törekszenek az önállóságra, épp ellenkezőleg, célzottan és kimondottan más jogágak szabályai közé kívánnak benyomulni, azon jogágak, jogterületek szabályait megváltoztatni, szemléletét átformálni.
Ebben a tekintetben tehát valóban egyre csekélyebb jelentősége van a környe-zetjog önálló jogágiságának, hiszen azért, hogy a célzott és kívánt hatást elérje, eleve lemond a saját normákról, ugyanakkor a pozíciók megváltozása nem kellene hogy a háttérbe szorítsa fontosságukat. Fokozatosan átstrukturálódik tehát a környezetjog, változnak eszközei és módszerei, jelentősége ugyanakkor nem változik.
A jogágiság kérdése összességében relatív, viszonylagos, nehezen megítél-hető, mivel indokok pro és kontra is találhatóak. Ha ragaszkodunk a formális
108 Ld. H Z . (2013) i. m. 31–51.
struktúrához, akkor az önálló jogágiság felé hajlik a mérleg, látnunk kell ugyanakkor azt, hogy valódi hatékonyságot ennek feladásával, az integráción keresztül érhetünk csak el.