A környezeti kár fogalma a nemzetközi jogban

A nemzetközi jogban egységesen és univerzálisan alkalmazható kártipológia jelenleg nem létezik. Ahogy azt a történeti részből láthatjuk, a környezetjog mint friss jogterület rendkívül gyors, expanzív fejlődés mellett alakult ki jelenlegi állapotáig, fogalmi bázisa ennek megfelelően nem jegecesedhetett még ki sem a hazai, sem a nemzetközi jogban. Magának a kár fogalmának meghatározása sem egyszerű a nemzetközi jogban, elegendő csak a számos, a magyar

szak-318 B (2002a) i. m. 43. A környezet önértékéről bővebben Ld. A i. m., M i. m.

319 C i. m. 311.

320 S –K i. m. 29.

321 B (2002) i. m. 17.

322 F i. m. 1015.

323 S i. m. 869.

nyelvben kárként fordítható fogalomra gondolnunk (damage, harm, loss, injury, impairment stb.), melyeknek eltérő jelentésárnyalataira e helyen nem térnénk ki.³²⁴ A kárfogalom elemei tekintetében – annak ellenére, hogy az irodalomban elterjedt a hazai jog teljességre törekvő felfogása, azaz a személyi károkon és a tulajdonban keletkezett károkon túl a környezet önértéke, az egyes elemek és az egész ökoszisztéma sérülésének kárként való meghatározása,³²⁵ ezen felül a megelőző intézkedések és helyreállítási költségek³²⁶ – mégsem beszélhetünk a negatív hatások teljességének kiküszöbölésére alkalmas tartalomról.

A kár fogalmának meghatározása ugyanakkor kiemelten fontos a nemzetközi jogban, lévén ha államok közötti vita merül fel, elsősorban a helyzet minősítése a kérdés, amelyben a környezeti hatások kárként való értékelése az államok egyetértésének hiányában valamely külső forrásra marad, s csak azt követi az alkalmazandó szabályok megtalálása. Egységes, általánosan elfogadott nézet a kár fogalmáról azonban nincsen, csupán egyes környezeti szektorokhoz vagy speciális hatásokhoz igazodó meghatározásokat találhatunk. Ennek következ-tében szűkebb, egymástól független defi níciók sora keletkezik, ami kifejezetten kontraproduktív a kívánatosnak vélt univerzális kárfogalom kialakulásával, kidolgozásával szemben.

A nemzetközi jog jellegéből következően számos forrása közül csupán néhány tartalmaz kárfogalmakat, tekintve, hogy a nemzetközi jog jellemzően a kontinentális civiljog, a common law és más jogrendszerek defi nícióit és intézményeit használja. Ezen szektorfüggetlen, nem univerzális nemzetközi szerződések olyan „idealizált”³²⁷ defi níciót alkalmaznak, amelyek igyekeztek a lehető legszélesebb hatásterületet lefedni. Ilyen például az ENSZ BT határo-zata alapján létrejött Kompenzációs Bizottság Kormányzó Tanácsának meg-határozása,³²⁸ ami a következmények fi nanciális megközelítését tükrözi vagy a Nemzetközi Jogi Bizottság kárfogalma.³²⁹

324 Ld. erről bővebben K G. (2012c) i. m. 15–19.

325 Ld. F i. m. 1015.

326 K G. (2012c) i. m. 20.

327 Uo. 31.

328 Governing Council Decision No. 7. Paragraph 35. (S/AC.26/1991/7/Rev.1) (i) a környezeti károk enyhítéséből vagy megakadályozásából ered; (ii) a környezet megtisztítására vagy helyreállítására szolgáló, ésszerű és lényeges eszközök igénybevételéből ered; (iii) a kör-nyezeti károk felméréséből, megfi gyeléséből és felbecsüléséből ered; (iv) a körkör-nyezeti károk hatása miatti közegészségügyi célú megfi gyelések és orvosi szűrések elvégzéséből és az orvosi kezelésből ered; (v) a természeti kincsek kiaknázásából vagy károsodásából ered.

329 Principles on the Allocation of Loss in the Case of Transboundary Harm Arising out of Hazardous Activities Principle 2 (a) a kár személyeknek, a vagyonban, valamint a környe-zetben okozott súlyos kár, amely magába foglalja (i) élet, vagy testi épség sérelmét; (ii) a

tu-Az általános defi niálástól tartózkodó magatartás alól kivételt jelent a környe-zeti kár intézménye. A környekörnye-zeti kár defi níciójának meghatározásánál objektív kiindulási alap a környezet fogalma lehet, kárként értékelve annak természetes integritásában objektíve bekövetkezett változásokat,³³⁰ így például az ökoszisz-téma komponenseiben, működésében lezajló külső, emberi hatás következtében előálló ártalmas változásokat.³³¹ Ezzel az elméleti kiindulóponttal egyetértve nézzük, mi valósul meg ebből a gyakorlatban.

A nemzetközi jogban a környezeti kár megállapíthatóságának legnehezebb kérdése a károk köre. Ez gyakran a tulajdon fogalmából származtatott, ahol a gazdasági érték foglalja el a megsemmisült vagy károsodott tárgy helyét.³³² Ez a fogalmi megközelítés magában foglalhatja a piaci értéket, a bevételkiesést, a morális, esztétikai és a tudományos érdek sérelmét egyaránt, ugyanakkor komoly problémát jelent az élővilág azon elemeinek sérülésekor, amelyeknek – használat híján – nincs piaci értékük vagy az ökoszisztéma, táj esetén, s még nehezebb a helyzet a tulajdon alá nem vonható – a tenger mélye, a világűr – területeknél.

A nemzetközi jog által kidolgozott környezeti kárfogalom annyiban tér el az egyes nemzeti jogokban használatos kárfogalomtól, hogy abban az egyes környezeti elemek, káros hatások eltérő hangsúllyal szerepelnek – egyezmé-nyenként másképp. Még a hasonló tárgyú egyezmények sem azonos fogalmat használnak, ami az adott egyezmények céljainak megfelelően adekvát lehet, amennyiben a lehető legtágabb módon értelmezendő. A nemzetközi jog nevesí-tett, egyes szerződésekben pontosan vagy homályosan körülírt kárfogalmakkal dolgozik, amelyek egyes környezeti szektorokhoz vagy káros hatásokhoz kapcsolhatók. Egyetlen olyan egyezmény van, ami felöleli általában a káros te-vékenységeket és a környezet valamennyi elemét, s mindössze ez az egy kísérli meg, hogy defi niálja a környezetet.³³³ Az 1993-ban Luganóban aláírt, hatályba nem lépett egyezmény³³⁴ a környezetre veszélyes tevékenységekből eredő károk

lajdonban, anyagi javakban bekövetkező károkat, ideértve a kulturális örökségben keletkező károkat; (iii) a környezet károsodását előidéző veszteséget vagy károkat; (iv) a környezet vagy a tulajdon helyreállításához szükséges ésszerű eszközöket vagy költségeket; (v) az ésszerű válaszlépések költségeit.

330 W i. m. 133.

331 D L F i. m. 150.

332 K –S (2004) i. m. 153–154.

333 D L F i. m. 149.

334 Convention on Civil Liability for Damage Resulting from Activities Dangerous to the Environment, Lugano, 21.VI.1993. http://conventions.coe.int/Treaty/en/Treaties/Html/150.

htm

megtérítésére vonatkozó polgári jogi felelősségről szól. Az egyezmény defi ni-álja a kár fogalmát is:

„a) halál vagy személyi sérülés; b) a tulajdonban okozott kár és anyagi veszteség, a károkozó létesítményben és az üzemeltető adott, veszélyes tevékenységhez tartozó telephelyen lévő tulaj-donában keletkezett kárt kivéve; c) a környezet károsodásából származó, az a) és b) pontokban meghatározott károsodási körön kívül eső kár vagy veszteség, feltéve, hogy a környezet károsodásából eredő kártérítés, a károsodásból eredő elmaradt hasznot nem számítva, a megtett vagy sorra kerülő helyreállítás költségeire korlátozódik; d) a megelőzési intézkedések költsé-gei és az ezek által okozott anyagi veszteség vagy kár, addig a mértékig, amennyiben az a)–c) pontok szerinti veszteség vagy kár a veszélyes anyagok, genetikailag módosított organizmu-sok vagy mikroorganizmuorganizmu-sok veszélyes tulajdonságai, illetve hulladék következményeként jelentkezik”.³³⁵

Fenti kárfogalom ékes példája a tulajdonosi szemléletű, gazdasági alapú megközelítésnek, hiszen anyagi veszteségek számbavétele történik itt – leszá-mítva a halál, személyi sérülés kérdését. Ez az antropocentrikus kárfogalom a környezeti kár szabályaira általában is jellemző, az ember középpontba állításá-val eltér az objektív értékeléstől.

A nemzetközi jogi normák közül a környezeti kár fogalmát egyedül az ENSZ tengerjogi Egyezménye³³⁶ határozza meg, fókuszban a tengeri környezettel.³³⁷ Az említett Egyezményből is csupán a környezetet érő súlyos károkra vonatko-zó meghatározás bontható ki, ami preventív, nem pedig felelősségi céllal került megszövegezésre, s kizárólag a nemzetközi jogban gyakran használt súlyos (signifi cant) károkra vonatkozik.

A korábban már említett Espooban aláírt, az országhatárokon átterjedő kör-nyezeti hatások vizsgálatáról szóló Egyezmény szövege tartalmaz meghatáro-zást az érintett hatásokra,³³⁸ amit analogikusan akár környezeti kárfogalomként

335 Luganói Egyezmény 2. cikk 7. pont.

336 1982 United Nations Convention ont he Law of the Sea (UNCLOS).

337 D L F i. m. 150.

338 1. cikk (vii) „Hatás”: bármely következmény, amelyet egy tervezett tevékenység idéz elő a környezetben, beleértve az emberi egészséget és biztonságot, a növény és állatvilágot, a talajt, a levegőt, a vizet, az éghajlatot, a tájat és a történelmi emlékeket vagy más építményeket vagy

is vizsgálhatunk, tekintve, hogy a kár szó említése nélkül kizárólag a negatív hatásokat, veszteségeket defi niálja. Ez egy teljességre törekvő defi níció, meg-fogalmazása mentes az emberközpontúságtól, ugyanakkor – bár általánosan használt Egyezményről van szó – nem kárfogalomként értékelt meghatározás.

Összességében egyetérthetünk azzal az állásponttal,³³⁹ ami nélkülözhe-tetlennek tartja, hogy legalább a kár fogalmáról tudományosan megalapozott egységes és általános szabályozás legyen érvényben, ami vita esetén kiinduló-pontként érvényesülve elősegíti adott jogvita rendezését. Ezen felül modellként alkalmas lehet az egyes nemzeti jogalkotások számára, elősegítve ezzel a belső jogok fejlődését. Ugyanakkor láthatjuk, hogy a nemzetközi jog lényegesen ci-zelláltabb – más megközelítésben opportunista – kárfogalommal dolgozik, mint a hazai jog, ehhez képest sokkal nehezebb jogi kötőerejű konszenzust kialakítva általánossá tenni bármely rendelkezést, nemhogy egy fogalmat. A lehetséges megoldások – új defi níció létrehozása, a létezők közelítése, belső jogelvek felhasználása³⁴⁰ – közül az első reális esélye nem látszik,³⁴¹ bár egyetérthetünk azzal az állásponttal,³⁴² hogy ez volna kívánatos. A defi níciók közelítése hosszú távon megvalósulhat, legnagyobb esély azonban az egyes jogelvekből merített megoldások elterjedésére látszik. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy a nemzetközi jogban a szokásjogi elemek alapvetően deklara-tív jellegűek, a gyakorlatban már bevett elveket, metódusokat tartalmaznak, jogfejlesztő hatásuk újító jellegűként általában nem érvényesül. S habár a nemzetközi jog árnyalt, sokrétű fogalmi rendszer, a környezeti kár tekintetében általános, bevett meghatározást nem találunk, kötőerővel rendelkező kiterjesztő értelmezésére pedig a közeljövőben nem látunk lehetőséget. Nem szükségszerű azonban ennek bekövetkezése, a nemzetközi környezetvédelmi jog intézménye-sedése, fejlődése mindinkább szükségtelenné teszik a környezeti kár és felelős-ség elkülönült kezelését. Az államok objektív felelősfelelős-ségének, a szennyező fi zet elv térnyerésének, valamint az egyes szektorális szerződésekben megjelenő felelősségi szabályoknak, s a bírósági esetjogban deklarált téziseknek köszön-hetően megoldódni látszik a probléma: az üzemeltető, mögöttes vagy reziduális

ezen tényezők egymás közötti kölcsönhatását; ugyancsak magában foglalja az ezen tényezők megváltoztatása eredményeként a kulturális örökségben vagy a társadalmi-gazdasági viszo-nyokban bekövetkező hatásokat.

339 K G. (2012c) i. m. 8.

340 Uo. 22.

341 Bowman szerint ennek oka lehet, hogy nem látszik jelentős növekedés a környezeti károkat érintő nemzetközi peres ügyek számában. Ld. B (2002b) i. m. 1–16.

342 K G. (2012c) i. m. 25.

felelősként pedig az állam helytállni tartozik a tevékenység közvetlen vagy közvetett káros következményeiért, függetlenül attól, hogy a kár környezeti kárnak minősül-e.³⁴³