A környezetet érintő jogszabályok és a felelősségi rendszer

A környezetet érintő szabályozás – jelesül a környezetjog – elsődleges célja a károk megelőzése, minimalizálása, felmerülésük esetén pedig kezelése.¹⁷⁴ Ennek fényében a környezetjog teljessége vizsgálható lenne a károkhoz való viszony szempontjából – tartalmi szempontból mennyire adekvát, hatékony és célratörő, valamint formai szempontokból, mint például kidolgozottság és absztrakciós szint. A környezetet érő hatások szabályozásának alapvetően

173 Ld. pl. M -M i. m. 263–272.

174 Felmerül a kérdés, hogy a környezetet érintő valamennyi jogszabály a környezetjogba sorol-ható-e. Valójában nem, ennek fényében a jogrendszer egésze vizsgálható lenne a környezetet ért károk szempontjából.

két fő iránya alakult ki: a közvetlen (engedélyező–tiltó, korlátozó jellegű) és a közvetett (gazdasági) szabályozási módszer. Mindkét szabályozás alapja a környezet igénybevételéért, terheléséért, szennyezéséért felelős magatartásá-nak befolyásolása, melynek eredményeként a felelős biztosítja a szennyezés megelőzését, a kialakult környezeti károk mérséklését, felszámolását.¹⁷⁵

A környezetet érintő problémák kezelésének ezen közvetlen módjai a kör-nyezetjog teljes terrénumát lefedik, hiszen minden, környezetet érintő szabály egyik legfontosabb célja a környezet védelme, ezen belül is a károsodástól való megóvása. A környezetjogi szabályokon túl a nem kifejezetten környezetjogi besorolású jogszabályok egyes rendelkezései szintén tartalmaznak a környe-zetet érintő rendelkezéseket. Ezen utóbbiaknál már az is érdekes kérdés lehet, célja-e a környezeti károk megelőzése, minimalizálása, kezelése. Emellett fenti szempontok szerint szintén vizsgálhatók a környezeti károkra való alkal-mazhatóságuk és alkalmazásuk alapján. Az integráció elvével összhangban beépül-e vajon a környezet érdeke, így a környezetet érő károk kezelésének kérdése a hatályos jogszabályokba, ha igen, milyen mértékben, tartalommal?

Vajon egyenletesen vagy eltérő mértékben szivárog-e be ez a gondolat az egyes jogágakba? Milyen érdekek, célok, elvek mentén találunk eltéréseket? Az elvi alkalmazhatóság és a valóban megvalósuló gyakorlati alkalmazás közötti eltérés esetén újabb vizsgálati szempontokat nyerve vonhatunk le következtetéseket a szabályozás egészére, szerkezetére, felosztására vonatkozóan. Mindezen szem-pontok azonban jelen műnek egy esetleges kiterjesztési lehetőségét kívánták csupán felvillantani, az egyes vonatkozó jogszabályok teljes tartalmi áttekintése túlmutat az értekezés határain.

A környezetjogi szabályok a környezetet érintő hatások, a károsodások meg-előzésére, kezelésére, kármentesítésre tett intézkedéseik tekintetében rendkívül sokszínűek. Ideális esetben a környezeti kockázatok már a környezetpolitika kialakításakor az adott területen képviselt súlyuknak megfelelően mérlegelésre kerülnek,¹⁷⁶ s a felelősségi szabályok, valamint a kezelésükhöz szükséges egyéb környezetpolitikai eszközök ennek alapján kerülnek kialakításra.¹⁷⁷

A kárkezeléssel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmi szempontból direkt és indirekt csoportra oszthatjuk, ha csupán a felelősség szempontjából vizsgáljuk a kérdést. A felelősség szempontjából végzett felosztás szerint indirekt norma mindaz, ami a károkkal kapcsolatos közvetlen rendelkezést nem tartalmaz. A

175 C (2011) i. m. 39–40.

176 H i. m. 1–26., modellezéséről azt követően.

177 Uo. 141–160.

szabályok zömét az indirekt rendelkezések, a potenciális károk bekövetkezése előtt, a megelőzés és elővigyázatosság elvét a gyakorlatba átültető szabályok adják. Ezen normatömeg tulajdonképpen sem a környezeti kár, sem a felelősség konkrét eseteit nem szabályozza, ugyanakkor követendő előírásokat tartalmaz a környezethasználat módjára és feltételeire, az azzal kapcsolatos eljárások rend-jére, amelyek betartásával a kár kockázata minimalizálható. A közigazgatási szempontból direkt irányítási eszköznek számító kötelezések és tiltások ebből a szempontból tehát például indirekt eszköznek minősülnek, ha nem a károk rendezésére vonatkozó kötelezést tartalmaznak, direkt eszköznek, ha tartalmuk kifejezetten a kárrendezés.

A direkt felelősséget szabályozó normák kifejezetten a környezeti vagy annak valamely részletét érintő felelősségre vonatkozó rendelkezések. A jogi szabályozás természetéből következően a normák rendszerinti eleme a szank-ció, nem követésük esetére felelősségi szabályok alkalmazásának előírása, mert szükség van az indirekt környezeti felelősségi normák megsértőit sújtó szank-ciókra a szabályok kikényszerítése érdekében. A direkt felelősségi szabályok körébe sorolhatjuk a szankciókon túl annak alkalmazásához szükséges adott felelőségi rezsim tulajdonképpen összes rendelkezését. A helytállásra köteles személyének megállapításához szükséges előírásoktól kezdve – ideértve pél-dául a Kvt. vélelmeit és egyetemlegességre vonatkozó rendelkezéseit, de akár a büntetőjog bűnösségre vagy a polgári jog mögöttes felelősségre vonatkozó szabályait is – ilyen lehet például a felelősség alóli mentesülés lehetőségein át az igényérvényesítés idejére, módjára vonatkozó normákig bezárólag sok minden.

A környezetjog direkt felelősségi körébe sorolható a környezeti kárfelelősség kérdése, azaz a károsodás bekövetkezte után a kár mint a környezetben bekö-vetkezett hátrány, értékcsökkenés kompenzálásának szabályai.

A felelősségre vonatkozó rendelkezések nem szükségszerűen az adott sza-bály részei, normaszerkesztési okokból gyakori az utaló, komplex felelősségi rend alkalmazásának előírása. Ugyanakkor egyes tényállások alkalmazásának egyedi feltételei, különleges jogkövetkezményei is lehetnek, így az egyes ága-zati jogszabályokban is szép számmal találhatunk felelősségi rendelkezéseket.

Mindezek feltárására az értekezés csupán érintőlegesen, példálózó formában vállalkozik, a környezetjog teljes anyagának áttekintése és analízise túlmutat vállalt lehetőségein.

Nincs jogi szabályozás szankció, azaz felelősség nélkül. Ennek az elvnek a fényében kifejezett jogintézményként – ahogy fentebb említettük – megjelenik a környezeti felelősség az egyes környezetjogi rendelkezések mindegyikében. A környezeti felelősség szabályozása azonban több síkon, több rétegben is

jelentke-zik. Egyrészt az egyes konkrét jogsértések esetére az egyes ágazati, szakterületi, végrehajtást szabályozó normák tartalmaznak rendelkezéseket. Ugyanakkor maga a környezeti felelősség kiemelt intézményként is szabályozásra kerülhet külön jogszabályban, kifejezetten környezetspecifi kus felelősségi rend megal-kotásának szándékával. Harmadrészt a környezetjog keresztbefekvő jellegének következtében az egyes jogági felelősségi rezsimekbe is benyomul, alkalmazni kívánja azt környezetvédelmi célokra és szabályaikat olykor keveri is.¹⁷⁸

A felelősségi rendelkezések történeti fejlődése – sok más jogintézményhez hasonlóan – haladt az egyszerűbbtől az összetett, a konkréttól az elvont normák irányába. Ennek szellemében először az egyes speciális szankciók, avagy a már bevett felelősségi intézmények és szankciók környezeti kockázatra való kiter-jesztésével találkozhatunk. Ezt követte az egyes szakterületek átfogó szabályo-zásával az utaló jellegű felelősségi rendelkezések megjelenése, s a terjedelmi fejlődés – a közigazgatási jellegű felelősségi szabályoktól a büntető és polgári jogi szankciók felé nyújtózkodás, ott kifejezett tényállások kreálásával. Az absztrakció magasabb fokán pedig az önálló környezeti felelősségi tényállások, jogszabályok megszületése, amely már – több-kevesebb sikerrel – törekszik arra, hogy valamennyi környezeti felelősséget indukáló helyzetre alkalmazható legyen.

A szabályozás formáját tekintve megjelenhet egy átfogó, a környezetjog alapvető szabályait tartalmazó önálló, egységes jogszabályban, mint a Kvt., önálló, de csupán a felelősségre koncentráló generális felelősségi szabályban, mint az ELD átültető szabályai vagy a német UmweltHG,¹⁷⁹ de egyes külön jogszabályokban is. Az értekezés ezen, kifejezetten felelősségi jogintézmények vizsgálatára törekszik, elsősorban tartalmi szempontból, a környezet védelmé-nek érvényesülése szemszögéből. Ebben a tekintetben ugyanakkor a szabályozás szerkezete, az egyes rendelkezések elhelyezkedése, környezete szintén érdemi adalékul szolgál. Az egyes felelősségi instrumentumok jogági elhelyezkedése ugyanis más-más jogi környezetben található (büntetőjog, polgári jog stb.), alárendelve adott terület elvi rendszerének, fogalmi struktúrájának (például az elvárható magatartás elve a polgári jogban vagy a nulla poena sine lege a büntetőjogban stb.). Ennek a területnek a szabályaihoz illeszkedő az adott környezeti érdeket védő felelősségi intézmény kialakult jogalkalmazói gyakor-lata, ahogyan a felelősségi rendelkezés alkalmazásának gyakorisága, az eljárás

178 B i. m. 207–216.

179 Gesetz über die Umwelthaftung (Umwelthaftungsgesetz) Vom 10. Dezember 1990 (BGBI 1990 1, S. 2634).

rendje és még számos szempont kihat magának a normának az értelmezésére.

A későbbi fejezetekben tárgyalt egyes felelősségi intézmények bemutatásánál ennek megfelelően az adott felelősségi rezsim környezetére is kitérek.

A felelősségi szabályok általában – jogágtól, jogterülettől függetlenül – egyaránt alkalmasak arra, hogy adott esetben környezeti célra alkalmazzuk őket. Ennek fényében az egyes felelősségi szabályok mindegyike vizsgálható környezeti szempontból, s értékelhető aszerint, hogy eredeti céljától függetlenül mennyire rugalmasan alkalmazkodik ehhez a másodlagos feladathoz. A kör-nyezeti felelősségtan – mint keresztbefekvő terület – beépül az egyes jogágak felelősségi rendszerébe. Összességében kérdés lehet így az is, beszélhetünk-e egyáltalán környezeti felelősségi jogról. Ha igen, milyen ismérvek különbözte-tik meg más felelősségi rendszerektől? A környezet érdekének elsődleges vagy járulékos jellege avagy más?

A környezeti felelősségtan – ahogy a környezetjog egésze – keresztbefekvő terület. Ennek sajátossága, hogy más jogterületi szabályok közé épülve törekszik védelmi célja, a környezeti érdek fi gyelembevételének elérésére. A környezeti felelősség általában adott jogági szabályok alkalmazása révén – igazodva adott jogág saját elméleti, dogmatikai hátteréhez – képes speciális célja elérésére.

Ehhez a környezetjog elveit, szabályait is felhasználja, mintegy kumulálva adott jogág elveivel és szabályaival. A jogrend természetén tett erőszak lenne, ha ezen felelősségi szabályokat akként alkalmaznánk, hogy természetes közegük-ből, dogmatikai rendszerükből ’kiragadva’, s környezeti háttér elé rántva adott felelősségi szakaszokat pusztán a környezetjog hátteréhez igazítva próbálnánk alkalmazni.

Az értekezés a kifejezett környezetjogi felelősségi rendelkezések vizsgálatán túl ennek megfelelően az egyes jogági felelősségi alakzatokat is vizsgálati köré-be vonja. Ebköré-ben a tekintetköré-ben tanulmányozza a környezeti elvek érvényesülését az adott felelősségi szabály értelmezése és alkalmazása során. A gyakorlatban felmerülő problémát – a rendszerben eleve adott nehézségek és hiátusok mellett – ugyanis sok esetben a felelősség alkalmazása során az egyes elvek, eltérő fogal-mak összeegyeztetése jelenti.

A környezetjog viszonylag új területe a jogi szabályozásnak, rendkívül gyor-san, nagy mennyiségű szabályanyagot termelt ki. Ezen normák sok új, termé-szettudományos, speciális szakterületi fogalmat használnak, töltenek fel jogi tartalommal. A viszonylagos újdonság, a gyors ütemű fejlődés következtében azonban a terület dogmatikai kidolgozottsága korántsem teljes,¹⁸⁰ napjainkban is folyamatos fejlődésben, gyarapodásban van.¹⁸¹ Az új fogalmak egységes használata akadozó, ahogyan annak vizsgálata is hiányzik, hogyan illenek be ezek a már régóta használt jogi terminológiába.¹⁸² A mű dogmatikai alapozásá-hoz ebben a részben csupán azon legszükségesebb fogalmak hátterét, tartalmát tekintem át, amelyek választott témámhoz kapcsolódnak. Ahhoz, hogy a környezet védelméről, a környezeti kárról s az azért való helytállásról beszél-hessünk, elöljáróban tisztáznunk kell néhány fogalmat. Mit értünk a környezet fogalma alatt? Mi az, amit ebben az esetben károsítunk, veszélyeztetünk? Mit jelent általában a környezet kára, s hogyan beszélhetünk ebben az alakzatban felelősségről? S egyáltalán, mit véd a környezetvédelem?

A következőkben a vizsgálatunk tárgyát képező alapfogalmak meghatáro-zására teszek kísérletet. A dogmatika alapját a környezet fogalmának megha-tározása jelenti, hiszen ez minden, a területet érintő szabályhoz, normaszö-veghez kapcsolódik, noha nem homogén módon. A továbbiakban az értekezés szempontjából lényeges környezeti kár értelmezési kérdéseit vizsgálom, annak alapozásaként pedig a kár általános fogalmát.

180 A kérdéssel kapcsolatban néhány érdekes példát ld. P (2002b) i. m. 74–84.

181 Ilyen például a GMO, a nanotechnológia területe, de a hulladék fogalma is, csak hogy néhány példát említsünk.

182 A fogalmak környezetjogban betöltött szerepével kapcsolatban ld. B (2009) i. m. 55–70.

3.1. A környezet

A környezet fogalma a hétköznapok szóhasználatában és az egyes, akár nem környezetvédelmi célú jogszabályokban is gyakori; ennek fényében megfon-tolandó, pontosan mit jelent, ki milyen tartalommal használja, ugyanazt érti-e alatta a mindennapok embere, mint a jogalkotó és a jogalkalmazó. Először is vizsgáljuk meg, hogy szakkifejezésként vagy hétköznapi értelemben, a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján beszélünk-e környezetről.