A helyhatározóragok a névszói paradigmában

Hogy pontosan hány esetragja is van a magyar főnévnek,¹³ még mindig nem véglegesen lezárt kérdés a nyelvészeti szakirodalomban. A lokális esetragok esetében azonban nem fér kétség ahhoz, hogy az 5. táblázatban foglalt kilenc rag a magyar esetrendszer állományába tartozik. Ahogy a táblázat is mutatja, ezek a helyhatározói ragok egy szoros szerkezetű részrendszert alkotnak, ami kivételnek számít, hisz a névszói paradigma számos és szerteágazó elemsorában más hasonló strukturált csoportosulást nem találunk (ellentétben az igei paradigmával).

13 Kiefer Ferenc nyomán (Kiefer 1999: 200, 2000: 580, 2006b:76) mára általánosnak mondható konszenzusnak örvend az a nézet, miszerint a magyar főnévnek 18 féle, biztosan esetragnak tekinthető toldaléka létezik. Ezek a következők:

Szintaktikai esetek Lexikai esetek 1. Nominativus : Ø 4. Instrumentalis: -val/-vel 1. Accusativus: -t 5. Causalis-finalis: -ért 3. Dativus: -nak/-nek 6. Translativus-factivus: -vá/-vé

7. Formativus: -ként 8. Essivus-formalis: -ul/-ül 9. Terminativus: -ig

10-18. Irány- és helyhatározóragok (9 db. rag: l. 5. táblázat)

5. táblázat. Irány- és helyhatározói esetragok.

A gazdag esetrendszerrel rendelkező (uráli) nyelvekben, így a magyarban is, a helyjelölő esetek aránya magas. A helyviszonyok kifejezésére fektetett nagy hangsúlyt bizonyítja az a tény is, hogy az alapnyelvből örökölt, tehát már az ősmagyar kor elején valamilyen formában biztosan létező öt rag közül (hat, ha a Ø ragot is számítjuk) négy alapvetően helyhatározórag:

a locativusi -n és -t, az ablativusi -l és a lativusi -á/-é (az ősmagyar korban még *-ḭ alakban, illetve az előtte álló tővéghangzóval -aḭ/-eḭ diftongust alkotva) (Sárosi 2003a: 169). (Az ötödik a -t tárgyrag, amely egyébként helyhatározói értéket is felvehet: bebarangoltuk az erdőt). Az összes megmaradt a mai magyar nyelvben is, és ezek a primer határozóragok szolgáltak alapul a lokalizációs kódolás gazdag morfematikai részrendszereinek (ragok, névutók, határozószók, igekötők) és általában az egyéb relációkat is kifejező alakok kifejlesztéséhez. Az ősmagyar kor elején a határozóragok poliszémek voltak, azaz az elsődleges helyjelölő funkciójuk mellett egyéb, különféle határozók szerepkörében is használatosak voltak. Korán, még az ősmagyar kor folyamán megkezdődött a határozóragok rendszerének nagyarányú kiterjedése, ami lehetővé tette a funkcionális különbségek egyértelműsítését a ragok szerepkörének specializálódásával.

Az esetrendszer egyik fő meghatározó jegye az ősi finnugor gyökerekre visszamenő irányhármasság, azaz az előzményhatározói, a tartamhatározói és a véghatározói esetragok elkülönülése. Az irányhármasságot kifejező helyjelölő esetek rendszere tovább bővült a helyviszony jellegét kódoló belső, külső érintkezéses és külső „laza” helyviszonyt jelölő esetekkel. A szóban forgó ragok tehát két szempont szerint rendeződnek hármas sorba:

1. egy adott, rögzített ponton való elhelyezkedést, egy helyben történő mozgást jelölő, illetve a statikus ponthoz viszonyítva annak irányába történő vagy attól eltávolodó mozgást jelölő morfémák (vízszintes tagozódás);

2. egy adott pont belsejében, külső felületén vagy közvetlen közelében történő mozgást jelölő elemek (függőleges elrendeződés, tulajdonképpen tehát három fokozatú közel–távol dimenzióban: ‘benne/rajta/kívül’).

Statikus felületen, térben kiterjedő szélesebb tartományban történő mozgás leírására a magyar inessivusi, superessivusi és adessivusi ragokat alkalmaz, azaz a mozgás közben történő helyjelölésre nem fejlesztett ki külön (prolativusi) esetragot:

(48) A játszótéren / a tornateremben / a szobornál sok gyerek szaladgál.

(49) Nándor kinézett az ablakon.

A terminativusi -ig rag a mozgás végpontjának kifejezésére szolgál. Párosan is használható az ablativusi raggal két pont közötti távolság jelölésére (Padovától Budapestig).

A -nak/-nek rag, amely tipikusan részeshatározói értékű és a birtokviszony esetjelölője, ritkán ugyan, de irányjelölő határozói viszony kifejezésére is alkalmas:¹⁴

(50) A Via Aurelia a félsziget nyugati partvonalát követve északnak tartott.

A világgá megy típusú kifejezésekben megtaláljuk a –vá/-vé translativus-factivusi rag helyhatározói szerepű használatát, amelyet az indokol, hogy az –á/-é ősi lativusragból keletkezett morfémáról van szó (Horváth László 2003: 453), amely már az ómagyar korban eredményhatározói funkcióra specializálódott állapotváltozást vagy –változtatást jelölő ige mellett. Az eredményhatározó irányjelölő helyhatározóból való származását az is mutatja, hogy a -vá/-vé rag mellett az illativusi és sublativusi ragok is előfordultak, s ma is előfordulnak eredményhatározói funkcióban (halomba rak, részekre oszt).

A -t ragos tárgy is kaphat helyhatározói olvasatot igekötős mozgásige mellett:

(51) A final four hivatalos labdája már körbejárta Kölnt.

Meg kell említenünk a distributivusi -nként toldalék helyhatározói funkcióját: több helynek egyszerre történő jelölésére alkalmas oly módon, hogy helyhatározói értelmezése minden szóban forgó helyre külön-külön érvényes:

(52) Községenként vették fel az adatokat.

Végül az általában locativusi értelmezésű kettős vagy páros helyhatározóknak is helyet kell adnunk, amelyek gondot okozhatnak a magyart mint idegen nyelvet tanulók számára, mert nem kompozicionális felépítésűek, és mechanikusan nem összerakható szerkezetekről van szó, ugyanakkor produktivitásuk is korlátozott:

(53) „Száll a madár, ágrul ágra,

Száll az ének, szájrul szájra;” (Arany János, Rege a csodaszarvasról) (54) A házuktól néhány méterre történt a baleset.

A magyar morfofonológia valószínűleg még az alapnyelvből örökölt (E. Abaffy 2003:

126) jellegzetes, az indoeurópai nyelvekben ismeretlen jelensége a magánhangzó-harmónia,

14 Ez a használat nyelvtörténeti okokra vezethető vissza. A -nak/-nek rag eredetileg lativusi helyhatározórag volt. A lativusi és a részeshatározói viszony között szoros szemantikai kapcsolat áll fenn. Az eredetileg irányhatározói értékű (hegynek megy) rag használati köre kiterjedt a cselekvés személyre való irányultságának jelentésmozzanatára is (pozitívan vagy negatívan hat valakire, segít valakinek, vagy kárára van valakinek, birtokába juttat valamit valakinek stb.). Ez a lativus – dativus közötti jelentésbeli kapcsolódás más nyelvekben is tetten érhető az azonos morfematikai jelölés által. Az olaszban például az a prepozíció a tipikus jelölője mind a lativusi, mind a részeshatározói viszonynak: andare a scuola ‘iskolába megy’, dare qualcosa a qualcuno’ad valamit valakinek’.

amelynek törvénye azt írja elő, hogy a toldalékok alakváltozatainak illeszkedniük kell a szótövekhez a magánhangzók minősége alapján.

Az egyalakú toldalékokban semleges magánhangzót találunk, ezek harmónián kívül esnek.

A helyhatározói rendeltetésű ragok körében elsősorban kétalakú toldalékok találhatók, amelyek elöl- és hátul képzettség szempontjából térnek el egymástól (e–a, é–á, ő–ó). Ezek az alakváltozatok harmonizálnak a szótővel: kertben – házban.

A háromalakú ragok esetében nemcsak palato-veláris illeszkedés érvényesül a szótő és a toldalék magánhangzói között. Az elöl képzett magánhangzót tartalmazó két variáns között a kerekítettség alapján (e–ö) is működik a hangrendi illeszkedés törvénye: Péterhez – Ödönhöz.

Egy a mai magyar nyelvben megfigyelhető, a belső és a külső érintkezéses helyviszonyragokat érintő funkciómegoszlási tendenciára hívja fel a figyelmet Sárosi Zsófia (2003d: 802–803): a -ból/-ből, -ban/-ben, -ba/-be toldalékok egyszeri, átmeneti, ideiglenes helyzetet jelölnek, míg a -ról/-ről, -n/-on/-en/-ön, -ra/-re formák elvont értelemben és huzamosabb, stabilabb állapotra vonatkoztatva használatosak (vö. például a konyhában / a konyhán dolgozik):

(55) Új számítógépet hoztak az irodára. ...egy igen korszerű és gyors számítógépről van szó, amire már rég szükségünk volt az irodán.

(56) Ma kicsit tovább kell bent maradnom az irodában.

A belső és a külső szorosabb helyviszonyragok felcserélődéséről tanúskodnak az itt következő példák is.

Külső helyviszonyrag használata belső helyett:

(57) Tanévnyitó a 100 éves Debreceni Egyetemen. … 1914 őszén a Református Kollégium épületegyüttesében három karral kezdte meg működését a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem.

Belső helyviszonyrag használata külső helyett:

(58) A fiú ellökte magát a faltól, szemébe húzta a baseball sapkáját, és a szőke küldönc után indult.

Konkrét és általános helyjelölés ellentétét a külső és belső helyviszonyragok szembenállásával érzékeltethetjük:

(59) a. A faluban nem sokan maradtak. (konkrét)

b. Falun lakik. (általános jelölés, a falu mint a város ellentéte) (60) a. Felmentek a dombra. (konkrét)

b. Vasárnap a hegyekben voltunk. (általános jelölés, „hegyvidékes tájon”

értelemben)

A belső és külső szorosabb helyviszonyragok használata közötti ingadozás figyelhető meg a földrajzi nevekhez kapcsolódó ragok alkalmazása terén is.¹⁵

Néhány, a határozóragok kiterjedésével és az ezzel párhuzamosan végbemenő specializálódásukkal ellentétes tendenciát is nyomon követhetünk már az ómagyar kortól kezdődően.

Az ősmagyar kor elején még használatos ősi eredetű essivusi *-t locativusi helyhatározórag már az ómagyar korban kiszorulóban volt, de megkövesedett formában még tetten érhető néhány helyhatározóban és névutóban a mai magyar nyelvben is (pl. itt – ott, előtt – mögött, alatt – felett, hanyatt). A településnevek szűk körében is megőrződött a mai magyar nyelv státuszát tükröző formák mellett (Kaposváron – Kaposvárott, Pécsen - Pécsett, Székesfehérváron – Székesfehérvárt, illetve analógiásan Székesfehérvárott). A két lehetséges alak közüli választás – az egyéni nyelvhasználatban sok ingadozással – beszédstílus kérdése, a nyelv régi állapotát tanúsító változat választékosabbnak mondható.

A -ban/-ben és a -ba/-be ragok közötti funkcionális különbség elmosódása már az ómagyar korban megindult (Sárosi 2003c: 616), és napjainkban is egyre határozottabban tetten érhető, ami a beszélők körében megmutatkozó nyelvhasználati elbizonytalanodást mutatja. Elsősorban a hol? kérdésre adott -ba/be ragos válasz formájában jelentkezik:

(61) Az a kérdésem, hogy ekkora szobába két gyerek szerintetek el van [sic!] jól addig, míg a nagyobb el nem kezd kamaszodni?¹⁶

Az ellenkező tendencia is érvényesül, azaz a hová? kérdésre felelő -ban/-ben alakú változatok használata, ami hiperkorrekcióra utal. Bajza József 1836-ban kiadott Kritikai Lapjaiban a következőképpen szól: „...nem ártott volna szinészeinket koronként efféle hibákra figyelmeztetni, példáúl: ...szobában megyek ’stb. mellyeket mind untalan hallani színpadunkon. Az illy példák megingatták volna szinészeinket azon hitben, hogy ők, született magyarok lévén, szükségképen jól is tudnak magyarúl” (Bajza 1836: 53).

Újabb funkcionális módosulási fejlemény a mai magyar nyelvben a -nál/-nél rag terjedése a -ban/-ben rovására (Sárosi 2003d: 802):

(62) Szabálytalanságokat találtak a felsőoktatási intézményeknél. A közbeszerzések és a hallgatói költségtérítések kezelése is hagyott kívánnivalót maga után az egyetemeknél, főiskoláknál.

15 Kontinensek nevével, külföldi országnevekkel, állam-, illetve közigazgatási területek megnevezésével belső, zárt térhez köthető helyjelölő ragok használatosak (Ázsiában, de az Antarktiszon! Olaszországban, de Magyarországon!), kivételt képeznek a szigetek, amelyek mellett a külső, felülethez köthető helyragok állnak (Máltán, Új-Zélandon). A települések esetében a külföldi tulajdonnevekhez belső helyviszonyragok járulnak, a történelmi Magyarország területén belül esőknél figyelembe kell vennünk a főnév végződését is: az -i, -m, -n, -ny végűek és a -falu, -város, -szombat utótagú összetételek belső helyviszonyragokat (Balatonalmádiban, Hegyeshalomban, Debrecenben, Villányban, Nyergesújfaluban, Dunaújvárosban, Nagyszombatban), míg a magánhangzóra végződőek és a -hely, -vár, -szék, -hegy elemekkel képzett összetételek szorosabb külső helyviszonyragot kapnak (Baján, Hódmezővásárhelyen, Kaposváron, Udvarszéken, Ábrahámhegyen). A -j, -l, -r végűek általában belső helyviszonyragokkal állnak, de körükben ingadozó a nyelvhasználat (Nyírbátorban, Keresztúron, Tokajban (ha tájegységről van szó) – Tokajon (ha a várost akarjuk jelölni)) (vö. Tompa 1985: 115–

116; Szűcs 1999: 111–112).

16 http://www.babanet.hu/tarsalgo/viewtopic.php?f=279&t=39266 (Letöltés ideje: 2014. augusztus 30.)