III. Adyligeti Határőrezred története
III. 2. Önálló híradószázad
A megnövekedett feladatok következtében 1949-ben az önálló szakaszt tovább kellett fejleszteni híradószázaddá. A század parancsnoka Pék Márton főhadnagy volt, helyettese Darvas Sándor alhadnagy.
Az önálló híradószázad szervezeti felépítése a következő volt: századtörzs, szolgálati-szakasz, rádiós-kiképzőszolgálati-szakasz, géptávírász-kiképzőszakasz166, vezetékes-kiképző-szakasz167, telefonközpont–kezelők, futárszakasz. (13. számú melléklet.)
A híradó tiszthelyettes–képzés 1949-től Újpesten volt a Folyamőr laktanyában,168 a tanfolyam parancsnokának 1951-ben Szőke András áv. hadnagy, –aki később még jelentős
165 Dinnyés Lajos honvédelmi miniszter 1947–1948. évi kiképzési évre vonatkozó szervezési rendelete.
HIM-HL HM.E-Á.I. VIII.1.fond. HM törzsanyag (1945–1949) iratai. 15000/eln.szerv.-1947.sz.
166 A szakasz parancsnoka Varga István törzsőrmester volt, aki alezredesként vonult nyugállományba.
Híradó-kiképzőbázis története kézirat SZGY
167 LuczaIstván, a vezetékes építőszakasz parancsnoka, később a határőrezred hivatásos tisztje. Híradó-kiképzőbázis története kézirat SZGY
168 Az Államvédelmi Hatóság vezetőjének 2. számú tiszti parancsa Budapest, 1951. VI. 13. Az újpesti híradótanfolyam parancsnokának SzőkeAndrás ÁV hadnagynak és a tanfolyam politikai tisztjének Révész Gyula ÁV hadnagynak eredményes, jó munkájáért dicsérő elismerésben részesítéséről. ABTL ÁVH PK 1.4 1, 2. kötet 1 doboz.
szerepet tölt be az alakulat életében– politikai tisztje Révész Gyula áv. hadnagy volt. A híradó tiszti iskolához hasonlóan női szakaszok is kiképzésre kerültek.169
A század fő feladata az országos parancsnokságon a szolgálat ellátása és a parancsnokság híradásának biztosítása, továbbá a teljes személyi állomány kiképzésének biztosítása, amely az egész híradó szolgálat ellátásához volt szükséges.
A feladat ellátása érdekében kiépítették a parancsnokság távbeszélő híradását. Budapesten először a Veres Péter utcában, majd a Keleti pályaudvar melletti Park szállodában170, és 1950-től a parancsnokság jelenlegi helyén a „Manrézában”171 került megszervezésre a híradó ügyeletesi szolgálat. Az összeköttetés biztosítása érdekében Budapesten telepítettek:
egy rádióközpontot, két darab R-14-es rádióállomással és két darab egységes vevővel. A határvadász-zászlóaljaknál biztosították a rádióösszeköttetést, telepítettek 1-1 db 40 KW-os rádió adó-vevő készüléket.
A híradós szolgálat több szempontból is nagyon szerény lehetőségekkel rendelkezett a híradó eszközöket figyelembe véve. Egyfelől a II. világháború előtt gyártott kevésbé korszerű rádiókkal volt ellátva. Másfelől az országos postai vezetékes hálózat teljesen leromlott állapota miatt, nem tudták alkalmazni az összeköttetésre.
169 Híradó tiszthelyettes képző iskolán teljesítettek szolgálatot és később fontos szerepet játszottak a határőrezred és a testület életében. Ott teljesített szolgálatot: PappAndrás, aki alezredesként vonult nyugdíjba és a határőrezred törzsfőnöki beosztását töltötte be. TassyZoltán századosként vonult nyugdíjba. VajtóLajos őrnagyként vonult nyugdíjba az országos parancsnokságtól. MagyarJózsef őrnagyként, TóthLászló pedig alezredesként vonult nyugdíjba a határőrezredtől. MónusJózsef a határőrség híradóosztályának vezetője és SzőkeAndrás a határőrség híradószázadának, valamint a határőrség híradózászlóaljának parancsnoka szintén alezredesként vonult nyugállományba. Híradó-kiképzőbázis története kézirat SZGY
170 A Park Szálló Budapest legfontosabb közlekedési csomópontja mellett, a Keleti pályaudvar szomszédságában, a Baross tér 10. szám alatt található.
171 Jezsuita noviciátusként és férfi lelkigyakorlatos házként a Zugligetben, BernádtGyőző műépítész tervei alapján épült a létesítmény, amely kápolnát, lelkigyakorlatos házat, noviciátust, gazdasági szárnyat, borospincét, virágházat és garázst foglalt magába. Az építkezés költségeit országos gyűjtésből fedezték. Az egri püspök 31 000 000 koronájából, valamint a nemes érzésű nők ékszereiből és szolgálólányok garasaiból rakták le a ház alapköveit. Az építőbizottság fővédnöke őfelsége József királyi herceg, díszelnöke pedig herceg Batthyány-StrattmannLászló volt. A kápolnát 1928. VI. 29-én szentelte fel SzmercsányiLajos egri érsek. A manréza parkjának terveit Pfeiffer Károly készítette, amely kezdetben franciakert volt, majd angolparkká alakították. A parkban sétautak, sportpálya és úszómedence is volt. A gyümölcsösben dió-, cseresznye-, meggy-, szilva- és barackfákat ültettek. A jelenlegi növényállomány jelentős része minden bizonnyal az eredeti kertépítészeti kompozíció része lehetett. MindszentyJózsef hercegprímás is itt végezte lelkigyakorlatát primátusi kinevezése előtt. A gyönyörű épület, az impozáns lépcsőház és különösen az arányos, szép kápolna még őrzik az egykori építetők, a jezsuiták igényességét. A szerzetesrendek 1950. évi feloszlatásakor a szerzeteseket elűzték és a nagy, elmélkedésre alkalmas parkban lévő épületet kiürítették. Az épületet a Határőrség Országos Parancsnoksága vette igénybe, majd dr. Lamperth Mónika belügyminiszterségének időszakában –még a határőrség megszűntetése előtt– a Határőrség Országos Parancsnoksága feje fölül az épületet értékesítették és az új tulajdonostól visszabérelték a testület feloszlatásáig.
CSEH Gáborné: Férfi lelkigyakorlatos ház és jezsuita noviciátus. 2011. október 18. Budai Polgár online
A távbeszélő-technikához tartozott: a CB-35-ös távbeszélő-készülék; az LB-37-es távbeszélő-készülék; a K-10/15-ös távbeszélőközpont; a K-20-as távbeszélőközpont; az OR-100-as távbeszélőközpont; az 5/5-ös távbeszélőközpont.
Belső híradás céljára szolgált a tábori könnyűvezetékes-rajanyag, amelyet a razzia harcálláspont híradásának létesítésére is használtak.
A híradóalegységek motorizált szállítóeszközökkel és járművekkel nem rendelkeztek.
A híradóállomány kiképzésére már eben az időben 3-6 hónapos tanfolyamokat szerveztek, a tanfolyamok után lehetővé vált, hogy a zászlóalj és a századok között megteremthették az összeköttetést.
A kiképzés során nagy szerepet tulajdonítottak a gyakorlati kiképzésnek. Több hetes gyakorlatok során napi 20-30 kilométert tettek meg gyalog a fiatal rádiósok. Az R-3-as172 és R-7-es173 rádiókat használták, amelyeket a HM híradóalakulatától kaptak. A rádiók áramellátását kézi- illetve lábhajtású áramátalakítóval illetve generátorral biztosították.
Domos Sándor, akit 1948 augusztusában avatták alhadnaggyá az iskola elvégzése után Szerencsre került a kiképzőzászlóaljhoz, onnan a Budapestre a Nádasdy laktanyába a híradószázadhoz politikai tisztnek.
Mint a század nevelőtisztje a következőkben emlékszik vissza ezekre az időkre: „Eleinte a századnál csak elnéztem, hogy a századparancsnok és helyettese a papírmunka elvégzése, az ebéd után eltűnnek, azon a címen, hogy a híradó szolgálatot ellenőrizték az országos parancsnokságon. Volt olyan is, hogy a parancsnok és helyettese minden szó nélkül 3 napra is elment.” A vezérkari főnöknek jelentette ilyenkor az esetet, aki 24 órán belül elő is vezettette a rokonainál tartózkodó illetőket.174 Így igen hamar, minden olyan munka rá maradt, ami a személyi állomány nem szolgálati idejével volt összefüggésben, pl.
kimaradás, eltávozás, szabadság, stb. „Legyen a politikai tiszt a rosszfiú”.
172 R-3-as rádió teljességi készletnyilvántartásának jegyzékében szerepelt az adóvevő-készülék, az áramátalakító és a keretantenna. Kiszolgáló személyzete három fő volt. Híradó-kiképzőbázis története kézirat SZGY
173 Az R-7-es teljességi készletnyilvántartásának jegyzékében szerepelt adókészülék, vevőkészülék, áramátalakító-készülék, lábhajtású generátor, antenna árboc, szerelékes zsák a szerelékekkel, hír-rajláda a tartozékokkal. Kiszolgáló személyzete 6-7 fő volt. Kiképzőbázis története kézirat SZGY
174 A parancsnok két éves börtönbüntetést kapott, helyettesét pedig, –mint alkalmatlant– leszerelték.
Híradó-kiképzőbázis története kézirat SZGY
Domos Sándor nevelőtisztként olyan katonákat választott ki segítőül, mint Kelemen Lajos, Baán István, Fekszi László, Radics Sándor, Hornyák Pál, akik később tisztek, főtisztek lettek, Bokor József határvadász-híradóból pedig tábornok lett.
A katonai-szakmai feladatok mellett mindenekelőtt nagy szükség volt a nevelő munka szervezésére, végzésére.175
1949-ben megalakult egy állandó vezetékes-hálózatépítőalegység is. Kiképzésük 1950-ben Miskolcon történt 300 fővel. Ott készítették fel őket a híradó szakfeladatok végrehajtására, többek között az állandó vezetékes hálózat építésének szabályaira. Az egyhónapos kiképzés után a vezetékesekből építőcsoport alakult, amely megkezdte a határőrség vezetékes híradásának kiépítését a jugoszláv határon. Nem könnyű feladatot látott el a rövid idő alatt kiképzett állomány. Nehézséget jelentett számukra a Jugoszláviával való rendezetlen viszony.
A másik nehézséget az jelentette, hogy az építőanyag szállításához kevés gépkocsi állt rendelkezésre. Ezért az állomány az anyagokat, felszereléseket gyalogosan szállította.
Az alakulat szerves része volt a Néphadseregnek, részt vett rendezvényein, ezek közül az egyik legemlékezetesebb a Farkas Mihály labdarugó kupa volt, amelyet 1949-ben rendeztek meg a Néphadseregen belül. Az 1. Budapesti Honvéd Kiegészítő Parancsnokság a győzelem biztosítására a Csepel NB I-es csapatából behívott öt játékost. A határvadászok is rendelkeztek behívási lehetőséggel, így a Kispesti Clubban megegyeztek az edzővel, idősebb Puskás Ferenccel („Öcsi” édesapjával), hogy kéthónapos kiképzésre behívják a csapatot. Puskást azonban nem sikerült bevonultatni. A játékosok a zászlóaljtörzsbe kerültek írnok, küldönc, gépkocsivezető beosztásokba. Csire Lajos hadnagy volt a sporttiszt, az ő vezetésével indult a Határőrség csapata a Kupában. Nem volt jó kapusa ekkor a KISTEX-nek, így Grosicsot hívták be a TEFU-tól, egy jobbszélsőt pedig a FÁSOK-tól. Miden helyőrségben 20-25 góllal győztek, de hasonló eredményeket ért el a Budapest Honvéd kiegészítő csapata is.
A csapatban játszott Bozsik József, Gyulai, Patyi Mihály, Rákóczi László. A döntő a Megyeri úti pályán került megrendezésre, a Néphadsereg vezetőinek jelenlétében, ahová az
175 DOMOS:101-105. p.
egész zászlóalj kivonult. A mérkőzés eredménye döntetlen lett, ám a jobb gólaránynak köszönhetően a Határőrség csapata vehette át a kupát.176
Ez az eset is érdekes epizódja az alakulat történetének, hiszen a határőrezred lesz majd az Újpesti Dózsa sportolóinak gyűjtőhelye, itt teljesítik sorkatonai szolgálatukat az aktív versenysport mellett.