* *
Mint az előadottakból kitűnik, G-ratry bölcsé-szeiének kiváló érdeket e kettős, ellenkező irányban működő észjárás megkülönböztetése s összehasonlí-tása kölcsönöz. Mindezt ő Logicájában fejti meg ; de már a Theodiceában készíti rá az olvasót elő, s tár-gyának történeti hasznát veszi.
Isten ismerete ugyanis minden elméleti kérdé-sek közt legfőbb és legkitűnőbb levén, vizsgálatai-nak eredményét méltán legelőbb erre alkalmazza, s ez ismeretet, mint a gondolkozás ez ellenkező moz-gásának hatályát megható, s a hagyományos hit-tannal épen nem ellenkező módon varázsolja elő.
Egyúttal az álbölcselet egész ereje ellen, melly ki-vált Hegel sophismáiban rejlik, fordul, hogy meg-mutassa, mennyire ellenkezik az az ismeret ez alap-törvényével , s hogy az ő egész tudománya a tudás természete elleni bűn ; ezzel fölfedezvén a rést, mely-lyen Hegel bölcseletének összes erejéhez férhetni, melly ereje a logikai módszerben fékszik, miként azt e bölcselet maga bevallja.
Gratry szerényen inti az olvasót, hogy mind-abban, a mit előad, nincs semmi u j , hanem mind régen és mindenkor, kivált a XVII. században, jól ismert dolgok ; ő csak szerencséjének tartja, hogy élénkebb világosságba hozhatta a bölcsészet e köz-pontját, mellynél annak minden sugara összefoly. S a kérdést minden oldalról meg- és fölvilágosítandó, tárgya támogatására, Plato, Aristoteles, sz. Ágoston és aquinoi sz. Tamás, a XVII. századbeli kitűnőbb lángelmék, ugy mint Descartes, Pascal, Malebranche, Thomassin, Pétau, Fénelon, Bossuet és Leibnitz, mint megannyi bölcsészet-történeti emlékoszlopok Theo-diceáit tanulmányozza s leleplezi : annál örömestebb mulatván e tárgynál, mert az egyszersmind a böl-csészet történetének tanulmánya. Az idézett bölcsek története majdnem összes történetét teszi a Philoso-phiának. De a bölcset, miként már másutt érintettük, Theodiceája által ismerjük meg. Valamelly szerző Theodiceája magában foglalja az ő módszerét, meg-ismerteti gondolkozás- és erkölcstanát, metapliysi-káját és eszméinek elméletét, tehát az ő lélektanát is. Ez értelemben a bölcsészet egészen a Theodiceá-ban foglaltatik. S ekkép minden nagyobb elmék
theo-diceáit tárgyalván, egyúttal a bölcsészet kivonatát és rövid történetét adja elő.
E történeti előadást szerzőnk a mondott kettős észjárásnak, inductio- és deductionak tökéletes leírá-sával érdekesíti, s amannak e fölötti elsőségét tün-teti ki ; megmutatván a Theodiceában annak minden korban a legnagyobb szellemek általi gyakoroltatá-sát, a Logicában pedig részletes elemzését nyújtván : a mennyiben tudnillik az inductionak hármas mozza-natát különbözteti meg, mellynél fogva az emberi szellem előbb a benyomások- és tüneményekben a dolgok lényét, aztán a különös lettdolgokban a kö-zönséges törvényt, és végül a törvényekben az oko-kat fogja föl. Ez a kérdéses észjárásnak mintegy hár-mas állomása, vagy lépcsője, mellyek, mint látjuk, egészen ellenkező sorozatot képeznek, mint az a syl-logismusnál történik. E z , t. i. a syllogismus, a tör-vények elveiből az egyes és különös igazságokat is-meri föl, és csak a foglalóból (contínens) a foglaltat (res contenta) fejti ki. Az inductio ellenkező irány-ban mozog, és ott végződik, hol a deductio kezde-tét veszi.
Ez elemzésnél különös figyelmet érdemel a bi-zonyosság érvénye, mellyel az inductio bir ; melly G-ratry bizonyítása szerint nem kevesebb, mint a mértani : mert Grratry megmutatni törekszik , hogy a Geometriában csudákat mivelő infinitesimalis cal-culus semmi egyéb, mint alkalmazása az inductionak a mértanban, és hogy nincs ok r á , miért e közönsé-ges észjárás a Metaphysica terén szintolly szerencsé-vel ne alkalmaztathatnék.
A fönebb előadottakból végre kitetszik, hogy ez észjárás alapja szinte a lettdolog, mellyből kiin-dul, az apostol szava szerint : „Invisibilia Dei per ea, quae facta sunt, intellecta conspiciuntur." Mire sz.
Ágoston magyarázatként hozzámondhatta : „Non enim frustra et inaniter intueri oportet pulchritudi-nem coeli, ordipulchritudi-nem siderum In quorum conside-r a t i o n non vana et peconside-rituconside-ra cuconside-riositas execonside-rcenda est ; sed g r a d u s a d i m m o r t a l i a e t s e m p e r m a n e n t i a f a c i e n d i ! s . " (Conf. I.) Egyszersmind a merő speculativ bölcseleti rendszer támaszát vesz-ti; s a bölcs, hogy haszonnal bölcselkedhessék, előbb a bölcseség keresésére és szerzésére intetik az irás azon szavaival : ,,Sapientiam omnium antiquorum exquiret sapiens, et in Prophetis vacabit." (Eccles.
39.) E szent-irási fejezet a leggyönyörűbb utasitás a
bölcselkedni kívánóra nézve. A bölcsészet csak igy
ízleltetik meg jól, és vezet czélhoz ; különben egy
nagy bölcsész szerint, ha tudnillik rosszul ízleltetik
meg, elvezet inkább attól, — abducit aDeo, ki czélja a bölcsészeinek. K1 e z s ó József.
Szürke nénék.
Az ugy nevezett szürke nénék testülete ujabb időben meglepő gyorsasággal t e r j e d e t t e l , s nem csekély áldozatot követelő, szeretetteljes müködésök olly áldásdus , hogy érde-kesnek találtuk, átalában az ujabbkori kath. nő-intézeteknek, különösen pedig a szürke nénék testületének a kath. egyház-hozi viszonyait néhány sorban felderitni.
Az ujabbkori vallásos nő-intézetek neve alatt olly nőknek szövetkezését é r t j ü k , kik, hasonlóan valamelly szerzetes-rend-hez , felsőbbségileg jóváhagyott szabályok szerint közös éle-tet élnek , mindnyájoktól elismert s tisztelt főnökné vezetése alatt egy jól rendezett testületet képeznek, és magukat vagy csak egyszerű Ígérettel, vagy pedig egyszerű egyházi foga-dalommal , azonban zárdába való zárkózás nélkül, kötelezik 1).
U j a b b intézeteknek neveztetnek: minthogy szervezetök, vagyis az egyes helyeken levő testületeknek egy szerves egészszé való összeköttetése, s az e czélra választott testületi főnökné fővezetése alá való rendeltetése az ujabb kornak szü-leménye. Voltak ugyan az előbbi századokban is egyes nő-testvérületek , kik ugyanilly hit- s erkölcsbeli alappal birtak ; letevén az egyszerű egyházi fogadalmakat, minden kötele-zettség nélkül, a zárda falai közt tölteni életök napjait: de csak ujabb időkben sikerült e testvérületeknek, az egyházi helybenhagyást kinyerniek, mi által fontosságuk s jelenté-kenységök nagy mértékben növekedett.
Az ujabbkori vallásos nő-testületeknek a valóságos nőszer-zetes-rendektőli különbözése kiviláglik, ha tekintetbe vesz-szük : 1) a fogalmakat, mellyeket az egyházi jog a szerzetek-ről (Ordo) , férfiszerzetesekszerzetek-ről (Religiosus , reguláris) , és
nő-szerzetesekről felállít ; és 2) ha tekintetbe veszszük a szer-zetalapitási határozatokat, mellyeket az egyház a valóságos nő-szerzetek számára hozott.
S z e r z e t (Ordo , Religio) alatt egyházjogi értelemben tudnillik ugyanazon nernü személyek egyesülése értetik, kik a szegénység , szüzesség és engedelmesség fogadalmainak ünnepélyes letevése által e g y , a romai pápától helybenha-gyott testületben élethossziglan arra kötelezték magukat, hogy bizonyos megállapított s jóváhagyott szabályok szerint fognak élni. Az ujabbkori vallásos nő-testületek nélkülözik ezen alap-föltételt , az ünnepélyes fogadalmakat ; a követelt egyszerű fogadalomra , az életmódra , valamint a belső szervezetre néz-ve a szerzetektől, miként ezeket a tridenti zsinat meghatá-rozza , egészen különböznek. Mig tudnillik az apácza, a nő-szerzetes (Monialis professa) a szegénység fogadalmát illető-leg fönálló canoni határozmányok folytán elveszíti a j o g o t , va-lamit birhatni, vava-lamit sajátjául szerezhetni, bármit mint személyes tulajdonát használhatni, szóval, mig az apácza pol-gárilag holt : az ujabbkori vallásos nő-testületek tagjai meg-maradnak ,personae sui iuris', vagyis meg nem fosztatnak a jogtól, valamit birni, birtokuk fölött végrendeletileg
intéz-J) ,Die neueren religiösen -Frauen-Genossenschaften nach ihren rechtlichen Verhältnissen dargestellt von Dr. B. Schels. SchalThau-sen, 1857.'
k e d n i , valamit maguknak saját birtokul megszerezni, azaz : még birnak személyes tulajdonjoggal. A szegénységnek egy-szerű szertartások mellett letett fogadalma szorosan véve csak arra kötelezi őket, hogy ők , mig a testvérületnek tag-jai , ha ez mindjárt éltök hosszáig tartana i s , földi javaiknak használatát és kezelését mindenkor azon elöljáróik akaratának készségesen alávetik, kiket az egyházi hatóság a nő-testület fölé rendelt. Az egyházi jog a bármilly rendű apáczáktól, ün-nepélyes fogadalmaik letevésekor, bizonyos anyagi hozományt előirva követel, a szüzesség ünnepélyes fogadalma folytán, melly által képletileg — mystice — Krisztusnak mintegy je-gyeseivé lesznek : az ujabbkori vallásos nő-testületeknél pedig ennek helye nincs ; melly testületekbe, kivánat szerint, alkal-mas tagok felvétetnek még azon esetben is, ha azok épen sem-mi anyagi javakkal nem birnak ; vagy ha valamelly hajadon, ki a vallásos testületbe tagul felvétetni akar , anyagi javakkal b i r , s ezeket hozománya gyanánt magára a testületre átru-házza : ez esetben az utóbbi a jelölttel az anyagi javakat ille-tőleg határozott szerződést köt ; ez anyagi hozomány végre is nem levén m á s , mint járulék az illetőnek élelmezésére.
Az egyházi j o g értelmében a r r a , hogy valahol kolostor ala-pittassék, nem csak a megyés-püspök kifejezett jóváhagyása szükségeltetett, hanem azonfölül megkívántatott, hogy a hely-beli lelkipásztor, a község, a környékhely-beli kolostorok, főleg pedig a romai sz.-szék a szándékolt kolostor alapitásálioz be-egyezését adja. Az ujabbkori vallásos nő-testületek közül egyetlen-egynek sem tétetik kötelességül, hogy a mondott jó-v á h a g y á s t , illetőleg beegyezést, maga részére kieszközölje.
Az egyházjogi határozmányok szerint nem lehetett bárhol is nő-szerzetesek számára kolostort alapitni, ha csak legalább is 12 apácza nem láttathatott el az alapítvány jövedelmeiből ; ez apáczáknak a kolostor falain belül való tartózkodás szoros kö-telességül tétetvén : az ujabbkori vallásos nő-testületektől ez alapitvány-kimutatás nem követeltetik ; valamint a kolostori zár alól is felmentvék , minthogy az rendeltetésűkhez képest épen kivihetetlen. A mondottakból eléggé kiviláglik, hogy a jelenkori vallásos nő-testületek az egyházjogi értelemben vett nő-szerzetektől lényegesen különböznek; s ha mindjárt a kér-déses nő-testületek tagjai szintúgy, mint a nő-szerzetesek, ko-lostori ruhát viselnek, bizonyos, szabadon választott szabályok szerint élnek , magukat bizonyos nemű fogadalmakkal kötele-zik, az előirt egyházi imádságokat imádkozzák, s egyéb ajtatos-sági gyakorlatokat véghezvisznek is : mindazáltal ez mind nem bir még azon erővel, hogy illy testületek tagjai ,personae re-ligiosae', vagyis ,moniales', apáczáknak neveztessenek. Csak a romai sz.-széknek ünnepélyesen kihirdetett elismerésétől nyer-nek illy vallásos nő-testületek egyházi jelleget, és a jogot, hogy a többi (pápailag már elismert) nő-szerzettől különböző helyezetökben, mint egyházi intézetek fönálljanak.
Azonban e pápai elismerés még nem fejezi ki a helyben-, vagy jóváhagyást (approbatio) a Curia romana jogi irmodora szerint. Ugyanis a sz.-szék a lefolyt századokban mindig sür-gette a nő-szerzetesek kolostoraiban a szigorú elzárkózást ; az ujabbkori vallásos nő-testületek tagjai p e d i g , magukat a ker.
felebaráti szeretetnek gyakorlására áldozván, részint gyer-mek-neveléssel , részint betegápolással foglalkoznak : a mi a szoros kolostori zárral épen meg nem egyeztethető. Mi-nél fogva az egyház, látván e nő-testületek áldásos
mükö-. 141
m-dését, kénytelen volt a szigortól némileg elállni, s azok fön-állását eltűrni. Az egyház azonban, valahányszor alkalom a d a t o t t , hogy a mostani vallásos nő-testületekről nyilvánosan szavát hallassa, csupán arra szorítkozott, hogy azokat meg-tűri , ,tolerat'; nem fejezte ki pedig, hogy jóváhagyja, ,appro-bat.1 E következetesen megtartott jogi kifejezés nem mond többet, mint azt : hogy a legfelsőbb egyházi hatóság által az illy,
bizonyos egyházi szabályok szerint fönálló, s azokat megtartó nő-testületek meg vannak ugyan engedve, jóknak és dicsére-teseknek is nyilváníttatnak : mindazáltal szorosan vett egyházi szerzetet nem képeznek. Igy III. P á l pápa adott a somaskok-n a k , V. Sixtus pedig a Camillus de Lellis által betegápolásra alapított testületnek engedélyt.
Az ujabbkori vallásos nő-testületeknek feladata közönsé-gesen vagy a gyermekek oktatása, vagy pedig a betegek ápo-lása. Az Isten országának e földöni fölépítésében minél sike-resebben közreműködni ; a megváltás és megszentelés nagy czéljának elérésére a betegeknek ápolása, szegényeknek és szerencsétleneknek segélyezése s vigasztalása, tudatlanoknak tanítása által kezet nyújtani ; a töredelmesség- és
önmegtaga-dásnak kitartó gyakorlásával az Urat dicsőitni : ezek főgyön-gyei azon magasztos eszmének, mellyet a kolostori életmód által
elérni törekesznek. Ezen egyetemes föladaton kivül, ha a kor szükségei ugy hozák magukkal, még más helyi czél is kitüzetett.
Különös hivatásuk s feladatuk legtöbbnyire a felebaráti szere-tet gyakorlása. Igy kívánták, és kívánják az utóbbi évszázadok, s jelenkorunk iránya, és szükségei. Midőn az Európát felkorbá-csoló vad fanatismus a legtöbb nő-szerzetet megszüntette, s a jámbor apáczákat a szemlélődő élet csendes menhelyeiből a vi-lág zajába kilökte, ezek csakhamar belátták, hogy illy vallás-elle-nes iránynyal szemközt alig remélhetik másképen az egykori visszatérést, semmint ha a kórházakat és iskolákat veszik ápo-lásuk alá. S valóban ! a lélek- és testnek szegénysége voltak mindenkor, valamint napjainkban is, azon rémletes rosszak, mellyekből annyi nyomor származott, s mellyek annyi em-bert tehetetlenség- és koldusbotra juttattak ; olly annyira , hogy maguk az olly állami hatóságok is, mellyeknek alig lehet az egyházi érzelmekbeni tulhajtást és túlbuzgóságot szemökre vetni, az alkalmas védeszköz iránt kétségbe estek, é s , hogy az iszonyatos mérvben növekedő nyomort lehe-tőleg megszüntessék, a kath. egyház vallásos intézeteinek közreműködését vették igénybe. Ez az oka, hogy a gyer-mekek nevelése és oktatása, melly által az anyagi elszegé-nyedésre vezető feslettség- és lelki elsatnyulásnak hatalmas gát vettetik, valamint a testi ápolás i s , a törekvés, a szegé-nyek és betegek testi fájdalmait enyhíteni, a fő feladatot ké-pezik, mellynek megfejtésére az ujabbkori vallásos
nő-tes-tületek hivatvák. (Folyt, köv.) X.
—• « » * » 4 4 1 ^ » » » » >
«-EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Ő es. kir. Apostoli Fölsége f. évi aug. 10-én kelt legfelsőbb el-határozásánál f o g v a , H u s z á r Sándor unghvári plébánost helybeli főesperessé méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. ( W . Z.)
E s z t e r g o m , aug. 15-én *). ,Quae sursum sunt,
quae-*) Csak most érkezvén kezünkhez a valahol fönakadt levél, ha-marább nem adhattuk. S z e r k.
rite' ! Az oda fönlevőket keressétek ! E lelkesítő szózat, melly a főszékes-egyház homlokzatán arany betűkben magasan ra-gyogva, ég felé i n t , és innen, a szőke Dunának csendes hul-lámain az ország kebelébe s végéig látszik lehirdetni üdvözítő hitünk mindenkihez szóló meghívását, ezereit a híveknek gyüjté ma föl e kies dombra : tiszteletére hazánk Nagy-Asszo-nyának , kinek oltalma alá helyzé e nemzetet annak első és legdicsőbb, szent királya. Az ünnepélyt, mellyet ez ezerek buzgón megülni j ö t t e k , s mellyben nekem, a távolból érke-zett vándornak is részt venni engedtetett, bibornok-érsek ő eminentiája, kinek Isten annyi szép óhajtásának teljesedését engedte megérnie, a századokon át ajtatos buzgósággal itt megtartatni szokott nagy-boldogasszony napi körmenetet ez év-ben is saját vezetése alatt végezni szándékozván, már három nappal azelőtt tudata papságával. Szava nem vala pusztában elhangzó szó : a számlálhatlan sokaságú gyülekezet országos-sá emelé az ünnepélyt. De valljon nem országos-e ez ünnepély máskép is minden tekintetben ? Szépen, és valóban ihlettség-gel o 11 y a n n a k magyarázá azt a mai szónok, ft. Grynaeus Alajos u r , midőn azon kérdésre : ,csuda-e , ha a magyar, ez ünnepély iránt különös vonzódással bir?' ama történelmi szent emlékeket sorolá elő , mellyek e nagy nappal, és fő tárgyának tiszteletével egybekapcsolvák. E napon ugyanis koronáztatott meg itt sz. István ; e napon költözék át a jobb hazába ; e na-pon ajánlá föl országát tisztelete tárgyának: oltalmába a bol-dogs. Szűznek , kinek szent teste e mai napon (mint ezt a lel-kes , szívből szivhez szóló szónok, az egyház hagyományából bebizonyitá, s a főoltárképen látható jelenetre való mutatás-sal művészileg magyarázgatá,) vétetett föl a mennyek dicső-ségteljes országába. — Ki szerény, vagy épen olly helyen lakik, hol a felekezetek sokasága szűkre szabja vallásunk szertartá-sainak kifejlődését, lélekemelő, és buzgóságra lelkesitő hatá-s á t , az jöjjön ide ez ünnepély alkalmával: éhatá-s hatá-symbolicuhatá-s fo-galma lesz ama jelenet nagyszerűségéről, midőn a világ né-pei, külön ajkú nemzetei, mind értették az apostolok hirdeté-sét. Három nyelvű dicsénekek zengedezésétől hangozék visz-sza ma egyszerre e roppant imahajlék : ezerek ajkain szólott a magyar, német és tót imahang ; de zaja a harmónia fölemelő dallamává olvada föl, hogy lenne egy hymnussá, mig Isten trónja elé j u t , mint vala egy forrásában, a szeretet-, és Isten iránti áhitatteljes szivben, mellyből fölemelkedett. ,S ki ama hontalan magyar hazafi', kérdé a szónok, ,ki ide ne kívánkoz-nék, ki Máriát tisztelni ne óhajtaná'? I g e n , mint a jó anya távoztával, róla szoknak legörömestebb emlékezni a honma-radtak , és azt legjobb szívvel hallgatni, ki róla legtöbbet tud mondani: ugy illik magunknak is Krisztus sz. anyja iránt len-nünk , ki ő általa mindnyájunk anyja l e t t : mint ezt a kedves szónok beszéde előszavában fejtegeté. S e Máriához való visz-szatérés, szónokként,annál szükségesebb, minél inkább érez-zük hatalmas pártfogásának sérez-zükségét, kivált napjainkban, midőn őseink erkölcseitől annyira eltávoztunk. ,De íme, illy szép fohászszal végzé szónok beszédét, ime hozzád visszaté-rünk , országunk Nagy-Asszonya ! Terjeszd ki újból áldó ke-zeidet országunkra, melly sz. István által kiválólag a tied.
Terjeszd ki áldó kezeidet ez ország főpapjára, ki él-hal tisz-teleted előmozdításáért; hazánk főpásztoraira, papjaira s né-pére , hogy hatalmas pártfogásodnak örvendhetvén, újból va-lódi fiaidnak mondathassunk.' És a b u z g ó szónok imája, ezt
« 142 «4
reméljük, meg fog hallgattatni ; meg bibornok-érsekünk két utolsó óhajtása is : mert hiszen hallotta-e valaki, hogy a z , ki a boldogságos Szűznek pártolásaért folyamodott, közbenjárá-saért esedezett, valaha meg nem hallgattatott volna? S mivel végezhetné e sorait a szegény v á n d o r , kit a magyar Sión tö-vében olly szívesen láttak , ha nem azon fohászszal : ,Uram ! áldott legyen szent n e v e d , hogy dicsőséged fényét, Nagy-Asszonyunk tiszteletét e hely fölött, mellyhez annyi szent em-léket egy ezredév csatolt, háborítatlanul lebegni s hirdetni engeded. A d d , hogy szűz anyád hivei csak azt k é r v e , mi di-csőséged , és lelkünk üdvössége előmozditására szolgál, soha meghallgatatlanul innen el ne távozzanak' ! 0 m p o 1 y i.
G r y ő r , Kisasszonyhava 15 én. (Egyházi nevelés ügye stb.) (Vége.) A kis-seminariumból 8-an lépendnek a jövő tan-év kezdettan-ével át a nagyba : igy tehát ezek száma 8-czal kiseb-bedék. Most azért ismét növekmény (succrescentia) felől kelle gondoskodni. S ez meg is történt. Ugyanis ez ügy végett Kisasszony hava 4-ére csőd hirdettetvén, a kitűzött napra 35 ifjú sereglett össze a szomszéd , többnyire megyebeli gy-mnasiumokból ; s ezek közül 13-nak jutott osztályrészül a sze-rencse , a gyermek-papnövelde tagjainak névsorába igtattat-ni. Igy szaporitá Isten a számot, s kétségkívül az örömet is.
H a egy kerten végig sétálva, jó illatú virágokat látunk, nem-de lát- és szagló érzékeink kellemesen érintetvén , bensőnk-ben gyönyört érzünk, és szivünk önkényt fölvidul ; s minél több , szebb, és illatosabb virágot szemlélünk, annál inkább fokoztatik vidámságunk : már valljon egy seminarium nincs-e a legszebb ültetvényekkel telve, mellyek megpillantása vala-mi édes érzést, és jó reményt kelt az ember szivében ? Igaz, hogy még csak gyenge virágocskákat lát szemünk : de ezek valaha édes, üdvös gyümölcsöket fognak teremni. Az elve-tett m u s t á r m a g , a csemete fává lesz, és sokszor oszloppá.
Adja az é g , hogy a malaszt országa uralkodjék e romlatlan szivekben : hogy megerősödvén a jóban, egykoron alaposzlo-pai , támaszai legyenek Krisztus egyházának. Ennyit röviden
az u j intézetről Győrben, melly Isten után S i m o r János ő méltóságának köszöni létét ; mellyet ő a leggyengédebb sze-retettel ápolgat ; gyakran látogatván fiait és ösztönözvén. Ez intézet czélja tulajdonképen, az egyházi pályát választani szán-dékozó ifjakat czéljok elérésére a lehető leghathatósb és al-kalmasb eszközökkel segitni, őket a világ megromlott szelle-mének ragályos befolyásától megőrizni, s a papságra előké-szíteni , gyenge sziveikbe, mint termékeny földbe az erény magvát bele ültetni, kifejteni, őket Krisztus szellemében nevelni : hogy tudnillik nevekedjenek nem csak korban , ha-nem kedvességben is Isten- és embereknél ; a papságot, és né-pet erkölcsileg ujjá szülni. S z e n t , és magasztos czél : de nagy feladat ! ,Domine ad adiuvandum nos festina' ! Czélja tovább ez intézetnek, könnyűvé tenni a mai szük világban a tanitta-t á s tanitta-t , és igy a szegényebb szülők tanitta-tehetanitta-tetanitta-tlenségétanitta-t pótanitta-tolni. Bol-dos a szülő, ki illy biztos helyre adhatja gyermekét! Boldog azon ifjú , ki mielőtt a világ különféle botrányköveibe ütköznék, ide menekszik. E czél elérésére látszik irányozni az é n e -k e s e -k osztálya is a házban. Nem te-kintve már magában véve az ének szépségét, lényegességét, épiiletességét az isteni-tisztelet tartásában, vizsgáljuk, kiknek válik hasznukra ez intézmény ? Leginkább a szegényebb sorsú iskolatanitók gyermekeinek ! Ezeknek első joguk van a csődben részt
ven-n i , s ha alkalmasak, legven-nagyobb tekiven-ntetbe vétetven-nek a
ven-n i , s ha alkalmasak, legven-nagyobb tekiven-ntetbe vétetven-nek a