ábra: Vegyes modell

Forrás: Netherlands Board for Health Care Institutions 2007b

A Rhön Klinikum

A kísérő kötet egyik esettanulmánya a németországi Rhön Klinikum esetét írja le (lásd a megfelelő esettanulmányt a kísérő kötetben). A Rhön Klinikum egyike azoknak a teljesen magántulajdonban levő vállalatoknak, amelyek társadalombiztosítási rendszerben működnek.

Magas szintű beruházási tevékenységet képes végezni, és még mindig nyereséges marad, méghozzá három fontos alapelv együttes alkalmazásával:

 szigorúan ellenőrzött és monitorozott működési fiskális politika;

 tömör és rugalmas építési koncepció; továbbá

 az ellátási folyamatok erőteljes rendszerbe szervezése a betegutak alkalmazása révén.

A Röhn Klinikum tőkebefektetési szintje körülbelül háromszor akkora, mint a hagyományos német kórházaké. Ez a befektetés azonban az intenzívebb produktivitás és a magasabb nyereség révén megtérül. A beruházási döntéseket „földhözragadt”, jól átgondolt üzleti tervek irányítják. A versenyképesebb egészségügyi környezet, integrált eredmény-árképzéssel, nem jelenti tehát szükségképpen azt, hogy a beruházások lelassulnak, sőt fel is gyorsulhatnak, ha az üzleti kilátások jók.

Az ebből az esetből levonható másik tanulság az épület és a fő folyamatok közötti szoros integráció hasznossága. A Rhön Klinikum kórházainak tervrajza nem különösképpen szokatlan, de nagy figyelmet fordítottak a funkcionális összefüggésekre. Az alapelvek egyike volt, hogy minden méter, amelyet egy ápolónak meg kell tennie, szükségtelenül növeli a kiadásokat. A Rhön Klinikum ennél fogva azt a megoldást választotta, hogy megszünteti a szakorvosi ágazatoknak megfelelő ápolási részlegeket, és e helyett a munkát az ápolási ellátás szintjének megfelelően szervezi: van intenzív, nagyfokú, közepes és alacsony intenzitású ellátás. A betegek haladnak keresztül a különböző részlegeken, ahogy állapotuk javul. Ez lehetővé teszi a koncentrált és tömör kórházi tervezés megvalósulását, és megmutatja, miként lehet a tervezést és a fő folyamatokat integrálni.

Előretekintés: életciklus-tervezés

Mint korábban említettük, gyakran az kerül a figyelem középpontjába, hogy pótoljuk az

„elmaradt karbantartást”. Ennek egyik következménye, hogy a meglévő infrastruktúrát implicit módon a jövőbeli stratégiák modelljének tekintjük. Az életciklus-költségszámítás lehetőséget kínál arra, hogy valamely állóeszköz költségét előretekintő forgatókönyvek alapján számítsuk ki. A forgatókönyvek kidolgozása ezért az eredményes életciklus-költségelemzés lényegi előfeltétele. Az eszköz ereje abban rejlik, hogy képes a különböző stratégiai forgatókönyvek összehasonlítására.

A fenntartható épület a fenntartható fejlesztés világméretű mozgalmának egyik eleme (lásd 12. fejezet, Glanville és Nedin). Minthogy a funkcionális követelmények változása egyre inkább felgyorsul, a fenntartható épületek funkcióinak módosulniuk kell az élettartam folyamán. Az életciklus-tervezés azt jelenti, hogy az épület egész élettartamát meg kell tervezni, az induló tervezési szakasztól az épület működési élettartamán keresztül egészen a lebontásig. Ez elméletben egyszerűnek tűnhet, de a gyakorlatban rendkívül nagy kihívást támasztó és bonyolult feladat. Az életciklus-tervezés kiterjed mind a költségek mind a bevételek gazdasági elemzésére; a környezeti hatás elemzésére; és a felhasználókra, a helyi közösségre és társadalomra gyakorolt társadalmi hatások elemzésére.

Az életciklus-gazdaságtan tartalmazza a létesítmény élettartama során lényegessé váló valamennyi gazdasági aspektust (költség és bevétel), mind az épületre, mind pedig az elsődleges funkcióra vonatkozóan. Az életciklus-költségek a meghatározás értelmében az épület kivitelezésével, menedzselésével, működtetésével és fejlesztésével összefüggő, annak egész élettartama során felmerülő költségek, valamint az épületben működő fő tevékenység költségei. Figyelembe kell venni a beruházási szintet, az értékcsökkenési rátákat és a kamatlábakat is. Meg kell határozni továbbá az épülettel összefüggő menedzselési, üzemeltetési, karbantartási és fejlesztési (pl. felújítási és átépítési) beruházás következményeit. Például a kiváló minőségű burkolási megoldásokba történő beruházás sok esetben nyereségesnek bizonyulhat (az alacsonyabb élettartam-költségek miatt), köszönhetően az élettartam folyamán felmerülő alacsonyabb karbantartási és működési költségeknek, még akkor is, ha az induló beruházási költség nagyobb, mint más alternatívák esetén. Az életciklus-költségek körébe kell számítani a létesítmény-menedzsmentet (az alaptevékenység számára nyújtott szolgáltatásokat és ellátmányokat) is. A beruházási költségek, az épület használati költségei és az alaptevékenység költségei teszik ki az összes életciklus-költséget.

Ha azt akarjuk, hogy a vállalkozás nyereséges legyen, ezeknek a költségeknek alacsonyabbaknak kell lenniük, mint az bevétel. Az érték az életciklus-gazdaságossági számításokon kívül felölel olyan kérdéseket is, mint az épület környezeti és társadalmi hatása.

Alkalmazkodóképesség

Az alkalmazkodóképesség döntő jelentőségű az életciklus-perspektívából tekintve, hogy fenn lehessen tartani az állóeszköz működőképességét, és ezzel pozitív értéket lehessen előállítani az életciklus egészében. Két felújítás közötti időszakot nevezünk szolgáltatási életperiódusnak. Ez az az időszak, amelyben az épület alkalmazási módja többé-kevésbé változatlan. Ha a szolgáltatási életperiódus azonos az épület teljes élettartamával, akkor nincs is szükség alkalmazkodóképességre. Ha viszont a szolgáltatási életperiódus rendkívül rövid, akkor különösen fontos, hogy az épület alkalmazkodóképes legyen. Egyes épületek esetén a felhasználás módja különösképpen statikus lehet, ilyen például egy opera- vagy

könyvtár-épület. A kórházi épületek használata viszont különösképpen dinamikus, és nagy az igény az alkalmazkodóképességre. A szolgáltatási életperiódust a tervezési szakaszban is figyelembe kell venni, oly módon, hogy az alkalmazkodóképesség kívánatos szintjét meg lehessen állapítani (8.5 ábra).