STATISZTlKAl IRODALMI FlGYELÖ
talnak" a tercier ágazat mondható (ezekben az ágazati csoportokban a foglalkoztatottak egyharmada 30 éven aluli). A mezőgazdaság- ban egy átlagos dolgozó termelése leginkább a beruházott tőke (felszerelés, élő állomány stb.) mennyiségétől és a szervezettség foká- tól, valamint nem utolsó sorban az időjárás- tól, tehát az életkorhoz kevéssé kapcsolódó tényezőktől függ. Az iparban a fizikai képes—
ségek iránti kezdetben megnyilvánuló nagy- fokú szükségletet mindinkább felváltja (az automatizálás következtében) a szellemi ké- pességek iránti igény, 5 ezek a tényezők szo- rosan kapcsolódnak az életkorhoz.
A munka termelékenységének vizsgálatakor figyelembe kell venni a munka értékét is.
Az új érték termelésekor a munkás saját munkájának értékét is hozzáadja a termék—
hez, ez a munkás munkájának költségeivel.
fejezhető ki. Ha eltérő munkateljesitménye—
ket eltérően akarnak értékelni, akkor a szer- ző véleménye szerint különbözőképpen kell díjazni a mennyiségi és a minőségi munkát s a különböző hatékonyságú munkát.
Mivel közvetlenül nem lehet meghatározni a munka értékét, a munkáért kapott béren, azaz a költségen keresztül kell azt megkö—
zeliteni. Ez azonban nem egyenlő azzal a hozzájárulással. amelyet a nemzetijövedelem—
számításokban mutatnak ki, itt ugyanis a munkaidő tartamát súlyozzák egy egységes költséggel, s ebben az esetben nem a tény- leges munkaidő—ráforditást, hanem a regiszt- rált (nyilvántartott) munkaidőt veszik figye- lembe.
A szerző bemutatja azokat a kísérleteket, amelyek a bérekben kifejezhető produktivi—
tást kivánják kifejezni. Az amerikai Speng—
ler, a magyar Valkovics és a kanadai Gau- tier azonos alapon állítottak fel egy bérská—
lát. Spengler képlete szerint egy átlagos élet—
kor szerinti termelékenységi index (p) a kö- vetkező képlettel fejezhető ki:
r
__ m-l-Y
Pax-H' " ax,x-l-*/'_7*""'" '100
bázis korcsop.
ahol:
a -— az x és x—l—y korcsoport szerinti aktivitási arány (a foglalkoztotottak aránya az egyes korcso—
portokban) ;
r — az x és x-l-y. valamint a bázis korcsoport át- lagos bére (abszolút értékekben).
A képlet segitségével Spengler korcsoport szerinti produktívitási skálát állít fel, amely tükrözi az egyes korcsoportok bérekben ki—
fejezett értékhozzájárulását.
Jóllehet a különböző országokban készitett grafikonok, amelyek az életkor és a bérek kapcsolatát mutatják, azt tükrözik, hogy szo- ros kapcsolat van a két tényező között, még-
663
sem szabad ezt a kapcsolatot abszolutizálni.
"hiszen nem a bér az egyetlen tényező, amely a korral összhangba hozható. További ténye—
zőként jön még számításba a szektor (álla—
mi, magán—), a termelési ágazat és a fog—
lalkoztatás minősége. A munkaerő piaca szeg—
mentált, s a különféle nagyvállalatoknak és intézményeknek megvan a maguk nyitottsá- ga, illetve zártsága. A foglalkoztatás több tényezőtől függ (szakma, végzettség, diplo—
ma stb.). tehát a foglalkoztatási struktúra nagyon is hierarchizált, szervezett és szabá- lyozott, ami a bérekben is tükröződik.
Végeredményben a szerzőnek az a véle- ménye, hagy az egyéni hatékonyság a tel—
jes gazdasági aktivitás alatt csupán gyenge kapcsolatot mutat az életkorral, viszont a po- zíciók, az egyéni státusok igen erősen vál- toznak, az életkor előrehaladtával. Ez olyan ellentmondás, amely egyrészről biológiai, másrészről szervezettségi, intézményes erede—
tű.
(Ism.: Kulcsár Rózsa)
LlBKlND. A.:
A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS
KONCENTRÁCIÓJÁNAK STATISZTIKA! VlZSGÁLATA (O sztatiszticseszkom izucsenií koncentracil szel'- szkohozjajsztvennogo proizvodsztva.) — Vesztník Szta-
tisztíkí. 1978. 10. sz. 47—53. p.
A mezőgazdasági termelés koncentrációja a tudományos—technikai haladás szükségsze- rű velejárója. A Szovjetunió Központi Statisz—
tikai Hivatala a mezőgazdaságban működő vállalati formák mindegyikére vonatkozóan figyelemmel kíséri ezt a folyamatot. A statisz- tikai beszámolórendszer árnyaltan igazodika vállalati formák sajátosságaihoz, lehetővé te- szi a szovhozok. kolhozok, továbbá a gazda—
ságközi társulások minden típusának az ag- rár—ipari integráció valamennyi lépcsőfokán való megfigyelését. A koncentráció fokának mérésére minden mezőgazdasági vállalatnál a művelés alatt álló terület, valamint a me- zőgazdasági bruttó termelés fizikai mérték- egységű és értéki mutatói szolgálnak. Amé- rés a statisztikai mutatószám-rendszer segit- ségével történik. A növénytermelésben példá- ul a főbb kultúrák vetésterülete és betaka- rított termése. valamint a kiemelt növények vetésaránya; az állattenyésztésben a főbb—
állatfajok létszáma, az anyaállatok száma és az állattenyésztő telepek mérete. illetve ki- bocsátó kapacitásának egy gazdaságra jutó értékei képezik e mutatószám—rendszer alap—
jót.
A mezőgazdasági terület változatlansága esetén - ami a szervezeti állandóság mel- lett ma a Szovjetunió mezőgazdasági vál- lalatait jellemzi — a mezőgazdasági terme—
664
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
lés főként az intenzifikálással növelhető. En- nek tipikus módja az állattenyésztés fejlesz- tése, ami azonban új beruházásokat igényel, és nagy figyelmet kell szentelni a leggazda- ságosabbnak bizonyuló méretek meghatáro—
zásának is. (Mindez a gazdaságközi vállala- tokra is érvényes.) Az állattenyésztési létesít- mények méretei természetesen a specializált- ság függvényében változtathatók, és a konk—
rét körülményeket is mérlegelni kell. A ki- alakított mérettípusok a hatékonyságot is befolyásolják, amit tapasztalati alapon, sok- oldalú csoportosítással vizsgálnak. Az ágaza- ti' méret függvényében a munkatermelékeny- ség, az önköltség, az eszköz- és anyagigé—
nyesség. a jövedelmezőség, a megtérülési idő mutatói támpontot adnak a koncentrá- ció legkedvezőbb fokának eldöntéséhez.
Jelenleg az iparszerűen szervezett mező- gazdasági vállalatok koncentrációja a leg- magasabb fokú. Ezekhez állattenyésztő komp—
lexumok, ún. hús—, tej-, tojás- stb. gyárak tartoznak. A gazdasági hatékonyság itt a legjobb, magas a munka termelékenysége, alacsony az önköltség. Ezeket a komplexu- mokat a következő csoportokba sorolják:
állami —— tipizáltak és egyéb rendszerűek, szovhoz — újonnan létesítettek és
útján létesültek,
kolhoz — újonnan létesítettek és rekonstrukció út- ján létesültek,
gazdaságközi —— kolhozköziek és kolhoz—szovhozkö- ziek.
A főcsoportokat a gépesítettség módja (ete- tés, trágyázás, ellátás rendszere) és a szako- sodás iránya (tej—hús, hús—tojás stb.) alap—
ján további csoportokra bontják, és ezek alapján hasonlítják össze az elért eredmé-
nyeket.
Az állattenyésztő komplexumok és a hagyo- mányos (kolhoz, szovhoz) állattenyésztő gaz- daságok termelésében gyakran munkameg- osztás érvényesül, így például hízó- és te- nyészalapanyagot állítanak elő, és azt átad- ják egymásnak stb. Ilyenkor (: munkatermelé—
kenység és még inkább a jövedelem függ a fázistermék átvételi árától, ezért az igy je—
lentkező különbségek megfigyelése is igen fontos. A vizsgálatokat természetesen nem-*
csak az egész Szovjetunióra vonatkozóan végzik el, hanem köztársaságonként és föld- rajzi övezetenként is. A méret. a technikai felszereltség, a szakosodási irány, a munka- megosztás és a szervezeti formák csoportosí- tásán kívül nagyon jelentős és tanulságos az élenjárók és az elmaradók különválasz-
tása is.
A gazdaságközi vállalatok koncentrációjá- nak mérésére az általános információkon kí- vül az együttműködő gazdaságok száma, a technikai ellátottság, a társult vállalatok kö- zött kiosztott jövedelem is használatos. A nem mezőgazdasági tevékenységet folytató
rekonstrukció
gazdaságközi társulások (például építőipar) koncentrációját az ágazatra általában érvé- nyes mutatószám—rendszer alapján mérik.
Ezek természetesen nem hasonlíthatók köz—
vetlenül össze a mezőgazdasági tevékenysé—
get folytatókkal, csak olyan közös mutatók alapján, mint a létszám, a termelési érték,
a társult vállalatok száma.
Az agrár—ipari integrációk hatékonyságát a feldolgozott mezőgazdasági nyersanyagok (bor, konzerv) után elért jövedelem, e jöve- delem aránya, a mezőgazdasági és az ipari tevékenység jövedelmezősége, a kolhoz ésa szovhoz dolgozói által az integrációban átla- gosan teljesített munkaidő, az itt elért átlag- bér, továbbá az integráció megszervezését megelőző időszakhoz képest elért átlagbér- növekmény alapján mérik. A termékönköltség és a termékszintű jövedelem természetesen ez
esetben is lényeges mutatószám.
A nagy szervezeti egységek jó eredménye
—— a szerző szerint — a legkisebb munkaszer- vezeti egységek szervezettségétől, eredmé—
nyes munkájától függ. Amennyiben lehetsé- ges. a kisebb munkaszervezeti egységek kan- centráltságát, termelőeszközökkel való ellá- tottságát ugyancsak csoportosítások segítsé-
gével kell vizsgálni.
A továbbiakban a Tomszk kerületi állatte- nyésztő szovhozok állattenyésztő gazdaságai- nak mérete alapján készült csoportosítás példáján mutatja be a szerző az elméletileg meghatározott eljárás eredményét. Eszerint az a megállapítás szűrhető le, hogy minél több tehenet tartanak egy állattenyésztő gazdaságban, annál alacsonyabb a tej ön- költsége. A vizsgált 69 kolhoz között — négy csoportra osztva csaknem azonos arányban
— ZOO-nál kevesebb és ADO—nál több tehenet tartók is vannak. A területen vannak a tehén- tartás szempontjából kevésbé koncentrált gazdaságok is. de ezek más termelési ágazat—
ra (gabona, ipari növény) szakosodtak.
A megfelelő gazdaságméret kiválasztása a helyi körülmények mérlegelésétől is függ.
lgy a szóban forgó vállalat összes állatállo—
mányától, a természetes gyepek nagyságától és földrajzi elhelyezkedésétől, a viznyerés le- hetőségétől. Nagyon sok esetben az ellátási feladatok (közeli városi település) is megha-
tározói a méretnek.
A vállalatok éves beszámolóiban az ismer- tetett információknak szerepelniök kell. Ezen túlmenően — a munkaszervezeti egységek megfigyelése érdekében — szükség van a munkarend (műszakbeosztás és munkameg-
osztás), a vállalati szervezeti forma, az irá—
nyitási rendszer módjának ismertetésére is.
A hatékonyság — mindezek alapos statiszti—
kai elemzése után — konkrét intézkedések- kel javítható.
(Ism.: Molnár István)
