Kotarbinski, T. – Zielenewski, J.: A munka termelékenysége. Néhány elméleti megjegyzés.

1288

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

KOTARBINSKI, T.—ZIELENEW8KI, J.:

A MUNKA TERMELÉKENYSÉGE.

NÉHÁNY ELMÉLETI MEGJEGYZÉS

,(Wydajnosc pracy. Kilka uwag teoretycz-

?oycg.) — Przeglad Techniczny, 1962. 2. sz. 5-

A munka termelékenységének fokozása

érdekében tett erőfeszítések terén a ter—

melékenység mérésére (színvonalának időbeli és térbeli összehasonlítására) szol- gáló módszerek továbbfejlesztése az egyik

legfontosabb feladat. E téren mind a szá- mítások menete, mind pedig a felhasznált

adatok tartalmi meghatározása számos problémát vet fel.

l'Az általánosan elfogadott számítási modszer szerint az előállított termék-—

mennyiség és a ráfordított munkaidő hányadosa képezi a munkatermelékeny—

ség mutatószámát. Mindinkább tért hódít azonban az a felfogás, hogy ez a mutató onmagaban hiányos és néha megtévesztő

képet ad a termelési folyamat eredmé—

nyességéről. Ennél a számításnál ugyanis a, nevezőben szereplő munkaidő a terme—

les érdekében felhasznált élő munka

mennyiségét képviseli. Jól tudjuk viszont,

hogy az élő munka csupán a termelési költségek egyik eleme. Emellett a

termelési folyamatban előző munka—

folyamatokból származó anyagokat is fel-

használnak, melyeknek az összes ráfordí—

tásokban való részesedése rendszerint igen jelentős.

Éppen ezért olyan termelékenységi

mutatóra is szükség van, amely az összes

— élő és holt —— munkaráfordítást állítja szembe a termelés eredményével. Ennek a mutatónak a jelentése elvileg Világos.

ez tulajdonképpen az önköltségi mutató forditottja. Helyes elnevezése vitatható és leghelyesebb lenne ezt a termelés általá- nos produktivitásának nevezni, megkü—

lönböztetésül a munkatermelékenység mutatószámától.

Az olyan termelési ágakban, ahol vala—-

mely költségtételnek domináló szerepe van, szükség lehet olyan mutatók meg-

állapítására is, amelyeknek nevezőjében ez a költségtétel szerepel. Ilyenek lehetnek az anyagköltségek, az energiafelhasználás és esetleg a felszerelések (beruházások)

költsége is.

A mutató értelmének meghatározásá—

ban, a különböző számítási módszerek

mellett, döntő szerepe van a felhasznált adatok tartalmának is. Ez a probléma mind a mutató számlálójával, (vagyis a termelési eredménnyel) mind pedig a ne—

vezetőjével, tehát a figyelembe vett rá—

fordításokkal kapcsolatban felmerül.

A termelési eredmény figyelembevételé—

vel kapcsolatosan a különböző szükségle—

teket kielégítő termékek mennyiségének azonos egységben való kifejezése a leg- nehezebb feladat. Ez a probléma a terme—

lési eredmény aggregálásával összefüg- gésben merül fel. A kérdés kielégítő meg- oldását addig még nem sikerült megta- lálni. A gyakorlatban ugyan minden ne—

hézség nélkül összehasonlítjuk a külön- böző termékek megadott mennyiségeit, az ilyen ítéletek azonban szubjektívek és számszerűsítésükre nem is kerül sor. A

különböző termékeknek folyó árakon vagy

pedig változatlan árakon történő összege—

zése viszont nem tekinthető a kérdés végleges megoldásának.

A nevezőben szereplő élő munkának időegységekben történő összesítése ellen is gyakran emelnek kifogást. Ilyenkor

elsősorban azt hozzák fel, hogy a külön—

böző szakképzettséget igénylő munkák időtartamának egyszerű összesítése eltérő minőségű munkamenyiségek összegezését jelenti. Ez az észrevétel helyesrde még—

sem helyénvaló. Az élő munka termelé—

kenysége ugyanis —— többek között _f' éppen azért emelkedik, mert a felhasz—

nált összes munkamenyiségben a maga—-

sabb képesítést igénylő — tehát jobb mi—

nőségű —- munkák aránya növekszik. Ha az összegezésénél -— valamilyen kulcs segítségével —— a magasabb képesítést igénylő munkákat egyszerű munkára szá—

mítanánk át, akkor a' termelékenység nö—

vekedésének ezt a tényezőjét kiküszöböl—

nénk a számításokból.

A munkatermelékenységi adatok idő—

beli és térbeli összehasonlítása esetén

akkor kapunk reális eredményt, ha

a munkakifejtés eredményességét befo- lyásoló különböző tényezőket is figye- lembe vesszük. így például a szabadban

végzett munkánál az eltérő időjárási té—

nyezőket nem lehet figyelmen kívül ,

hagyni. A mezőgazdasági munka terme—

lékenységét például a csapadékmennyiség,

a hőmérséklet, a szél járása stb. döntően befolyásolják. Ilyenkor csak az azonos körülmények között végzett mezőgazda—

sági munkák eredményeinek összehason- lítása mutatja objektíven a felhasznált munka termelékenységének fejlődését.

Hasonlóképpen figyelemmel kell lenni a termelés eredményességét befolyásoló

többi tényezőre is. Ezek közül a fontosab—

bak: a. termelőeszközökkel való ellátottság

(gépesítés), a munkaszervezet, az irányi- tás és a munkakedv.

A termelőeszközök és a munkaerő vo—

lumene közötti arány, vagyis a felszerelt—

ség fokának vizsgálata állandóan nagyobb

jelentőségű kérdéssé válik. A felszerelt—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

ségi fok legmagasabb színvonala a teljes

automatizálás, amikor az élő munka vo—

lumene erősen redukálódik.

A munkaszervezéssel kapcsolatban a munkamormáknak van nagy jelentőségük, Az e téren elkövetett hibák a gyakorlat- ban sokat árthatnak a termelékenység

fejlődése szempontjából.

A dolgozóknak a munkához való viszo—

nyát, mint a termelékenység fokozásának tényezőjét, ki kell emelni a többi tényező sorából. A munkakedv a jó munka leg-

fontosabb előfeltétele. A tapasztalat azt

mutatja, hogy a legtökéletesebben felsze—

relt munkás sem termel jó eredménnyel, ha kedv nélkül végzi munkáját. Ha a dol—

gozók magatartását a munkater-rnelékeny—

ség növelésével ellentétes tendenciák be—

folyásolják, akkor semmiféle eszközzel nem lehet optimális eredményt elérni. A tanulmány ismerteti a fejlett ipari orszá—

gokban e téren folyó kutatások temati—

káját és egyes eredményeit.

(Ism.: Hajpál Gyula)

RAKOWSKI, M.:

A BERUHÁZÁSOK HATÉKONYSÁGA VIZSGÁLATÁNAK ÚJ SZAKASZA

(O nowy etap badan efektywnosci inwesticjl.)

—- Gospodarka Planowa, 1962. 6. sz. 11—17. p.

A tanulmány ismerteti a lengyel Terv—

bizottság új módszertani irányelveit a beruházások hatékonyságának vizsgálatá- val kapcsolatosan. Rámutat a régi irány—

elvek hiányosságaira, amelyek főleg abból származtak, hogy elsősorban az új beru—

házások hatékonyságának vizsgálatával foglalkoztak és alig tértek ki a korszerű—

sítés, a likvidálás és a felújítás gyakran előforduló eseteire.

Az új irányelvek ezeket a hiányosságo—

kat jórészt pótolják. Emellett lehetővé teszik a számítási módszer jelentős egy—

szerűsítését, ami a gyakorlati alkalmazás szempontjából —— különösen Vállalati szin- ten —— nagy eredmény. Az új irányelvek

figyelemmel vannak arra is, hogy a haté—

konysági számításokra ne csupán a terve—

zés területén kerüljön sor, hanem a már használatba vett létesítmények hatékony- sága ,,menet közben" is, folyamatosan ellenőrizhető legyen.

A régi irányelvek szerint a hatékony-

sági számítások az alábbi alapképlet fel—

használásával történtek:

1

? I(l a-gznzvíc Y"

E:

P-Zn

1289

ahol:

117— a beruházások hatékonysága,

T— a megtérülési időszak,

[_ a beruházások értékösszege,

92— az elkészülési együttható, nz— az elkészülés időszaka,

K— az évi kihasználási költség az

amortizáció és a nyersanyagkölt—

ség nélkül, de az évi karbantartási hányaddal növelve,

Y"_ költségkorrekciós együttható 20 évtől eltérő használati idő esetén,

P— évi termelés,

Zn— a termelési adatok korrekciója 20 évtől eltérő használati idő esetén,'

Az új irányelvek a számítások gyakor—

lati elvégzését több táblázat beiktatásával könnyítik meg, A táblázatokban közölt részeredményeket az alábbi leegyszerűsí- tett alapképlet felhasználásával lehet az egyes konkrét esetekre alkalmazni:

I

(— J 4— K) b T

E' : ———————-

P

Ez a képlet az előbbivel abban az eset—

ben azonos, ha

I J

—— 4— Y"

T K

: 1 J 1 z

—— 4-

K !!

amikor:

J :: az előző képletben szereplő I(1 % 92 nz)

Az új irányelvekben szereplő táblázatok

a b adatot tartalmazzák minden I/K—ra

és minden n—re vonatkozólag. A gyakor—

lati számítás úgy történik, hogy a konkrét

esetnek megfelelő b adatot megszorozzuk a 20 éves (standard) kihasználásnak meg—

felelő hatékonysági mutatóval.

Az új irányelvek az eddigi számítási módszeren számos kisebb változtatást is eszközölnek. Figyelemre méltó változtatás,

hogy a jövőben a nyersanyagköltségeket

teljes összegükkel veszik figyelembe és nem csupán az egyes változatok nyers—

anyagköltsége közötti különbséggel.

A legnagyobb előrelépést az új irány—

elvek a régi beruházások hatékonyságá—

nak vizsgálatával kapcsolatos velvi és

1 A képlettel kapcsolatos módszertani kérdé—

seket a Gospodarka Planowa 1959. évi 10. szá- mában ismertette szerző részletesen.