Dunlop, John T.–Djacsenko, Vaszilij P.: A munka termelékenysége

550

egy olyan népesedési tényezőre, amely tekintet nélkül az életszínvonal esetleges emelkedésére a demográfiai forradalom második hullámát fogja elindítani. Ez a demográfiai faktor a tíz éven aluli népesség rendkívül nagy száma a fejlő—

désben elmaradt országokban. Öt 25 milliónál nagyobb népességszámú elma- radt ország: Pakisztán, Indonézia, a Fü—

löp—szigetek, Thaiföld és Mexikó korpira- misai, — bizonyos különbségek mellett — mind megegyeznek abban, hogy a tíz éven aluliak korcsoportjának megfele—

lően, nagy kidomborodást mutatnak. E korpiramisokat összehasonlítva Anglia és Wales 1871, évi korfájával, szembetűnő, hogy míg Mexikóban 1960—ban 2,43-szor, a Fülöp-szigeteken 1961—ben 2,60—szor, Pakisztánban 1961-ben 2,47-szer, Thaiföl- dön és Indonéziában ugyancsak 1961-ben

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

2,15—ször annyi volt a 0—9 évesek, mint a 25—34 évesek száma, addig Angliában és Walesben 1870-ben csak 1,73—szor volt nagyobb a lélekszám a 0—9 évesek, mint a 25—34 évesek csoportjában. (1961—

ben Angliában és Walesben ez az arány 1,22:1.)

Könnyű belátni, hogy 1975—ben, midőn az 1960—ban tíz éven aluliak elérik a 15—24 éves kort, a propagativ- korú népességnek ez a roppant megnöveke- dése, a halálozási arányszám és a cse—

csemőhalandóság várható csökkenése mellett, jelentős mértékben emeli majd a szaporodási rátát. Szemben a halálozási arány és a csecsemőhalandőság csökke—

nésével, a korpiramisnak erre a jellegze- tességére nem találunk példát a múlt század Európájában.

(Ism.: Józan Péter)

IPARSTATlSZTI KA

DUNLOP, JOHN T. —- DJACSENKO, VASZiLIJ P.:

A MUNKA TERMELÉKENYSÉGE

(Labor productivity.) Francisco — Toronto GraW—Hill 409 p.

A Nemzetközi Közgazdasági Társaság (IEA) rendezésében 1961. augusztus 31—

től szeptember 8—ig Cadenabbia-ban tar—

tott konferencián harminc előadás hang—

zott el, négy fő téma köré csoportosítva;

New York — San

— London, 1964. Mc

a most ismertetésre kerülő könyv a szerzőként feltüntetett két professzor szerkesztésében ezen előadások szövegét teszi közzé. (A könyv a közeljövőben orosz nyelven is megjelenik.)

A négy témakör a következő volt:

a termelékenység fogalma és mérése (7 élő-- adás),

nemzetközi termelékenységi összehasonlitá—

sok (8 előadás),

termelékenység és bérek (7 előadás),

technikai, irányítási és szervezési tényezők szerepe a termelékenység alakulásában (8 előadás).

Az előadók között számos ismert köz——

gazdász szerepeltz' G. A. Prudenszkíj, B.

Mine, Z. Tlusty, F. Behrens, G. Schroe—

der, A. G. Aganbegy'an, E. Ruist, K. G.

J. C. Knowles és mások. Magyarországot a konferencián Román Zoltán és Cukor György képviselte.

Mivel a szocialista országok küldöttei- nek előadásai csaknem kivétel nélkül megjelentek a hazai szakirodalomban, ezért a továbbiakban három nyugati szerző előadását ismertetjük.

Solomon Fabricant, a New York-i Egyetem professzora .,A termelékenység

fogalma és mérése" címmel tartott elő—

adást. Kiemelte, hogy mind a közgazda—

sági szakirodalomban, mind a statisztikai kiadványokban nem egyértelmű a ,,ter—

melékenység" értelmezése, s ez számos félreértés, valamint helytelen számítás forrása. Célszerűnek tartja ezért min- dig* megjelölni, hogy az adott esetben mit kell érteni termelékenységen és mi—

lyen módszerek szolgálnak annak szín—

vonala, illetve változása mérésére.

Véleménye szerint először tisztázni kell azt, milyen célra kívánják alkal—

mazni a fogalmat és a mérési mód- szereket, s azok megfelelők—e a kívánt cél elérésére. Amennyiben csak hozzá—

vetőlegesen lehet a feladatot megoldani, meg kell jelölni, milyen mértékű a meg—

közelítés és lehetőleg az eltérés, továbbá a hibahatárok számszerű értékére is ki kell térni. A legtöbb esetben egyetlen számítási módszer nem bizonyul elegen—

dőnek, jobb eredményt ad, ha akár a szinvonal, akár a fejlődés mértékét több oldalról vizsgáljuk, különböző források—

ból származó adatok alapján. Az eltéré—

sek elemzése sokszor figyelemre méltó eredményekre vezet.

Rámutat ugyanakkor arra, hogy nincs értelme nagy jelentőséget tulajdonítani a különböző fogalmak vagy számítási módszerek alapján kapott mutatószámok csekély mértékű eltéréseinek. Mérési módszereink még nem oly tökéletesek, hogy kisebb eltérések magából a számba- vétel médiából vagy a felhasznált ada——

tokból ne származhassanak.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

Angus Maddison (OECD) előadásának címe ,,A munka termelékenységének színvonala és változása Nyugat—Európá—

ban" volt.

Szerző a témát a bruttó nemzeti termék (GNP) és a munkaidő—ráfordítások kü—

lönböző mérőszámai (teljes lakosság, fog—

lalkoztatottak, teljesített munkaórák) alapján vizsgálta.

Számításai értelmében Belgiumban, Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában, Norvégiá—

ban és az Egyesült Királyságban a ter—

melékenység színvonala megközelítően azonos, és mintegy fele akkora, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Olasz- ország termelékenységi színvonala alatta marad az említett nyugat—európai orszá—

gokénak. Véleménye szerint az Amerikai Egyesült Államokban nemcsak a kedve- zőbb természeti adottságok miatt maga-- sabb a termelékenység színvonala, mint az emlitett országokban, hanem a ter—

melés magasabb fokú gépesítettsége, na—

gyobb üzem— és sorozatnagyságok, vala—- mint a műszaki tömegoktatás jobb haté—

konysága következtében is. További ok,

"hogy a két világháború Nyugat-Európá—

ban visszavetette, az Egyesült Államok—

ban serkentette a termelést. A nemzet- közi kereskedelem válságai is jobban éreztették hatásukat a nyugat—európai országokban.

Az egy lakosra jutó bruttó nemzeíi termék növekedési rátáit vizsgálva arra

*a megállapításra jutott, hogy azok a leg—

több nyugat—európai tőkés országban ——

továbbá az Amerikai Egyesült Államokban

—-—- 1870—1913 között magasabbak voltak.

"mint 1913—1950 között, majd 1950—1960, években minden addiginál gyorsabb fej- lődést tükrözték. Ez utóbbinak okát abban látja, hogy a beruházások 1950——

1960 között a legmagasabbak voltak a teljes vizsgált időszakban. A beruházások hatékonyságát vizsgálva kimutatja, hogy az 1950 óta egyes országokban —— Dániá- ban, a Német Szövetségi Köztársaságban.

Olaszországban és kisebb mértékben Franciaországban és Ausztriában —- ked- vezőbb, mint azelőtt; míg más országok—

ban -— így Norvégiában, Svédországban és feltehetően az Egyesült Királyság—

ban —— elmarad a korábbi színvonaltól.

Frederick Harbison, a princetoni egye- tem professzora a ,,Magas képzettségű munkaerő, termelékenység és a gazda—

sági fejlődés" témaköréről fejtette ki nézeteit.

Előadása elején a munkaerő kategori—

zálását végezte el két szempontból, tog—

lalko—zás és képzettség szerint.

551

Az előbbi ismérv alapján három cso—

portot képez, úgymint a felső kategóriát, ahová a többi között a vállalati vezető beosztásúakat, a szabadfoglalkozásúakat, a fegyveres testületek tisztjeit; a kö—

zépső kategóriát, ahová a technikusokat, ápolószemélyzetet, a tanítókat és közép—

iskolai tanárokat; s az alsó kategóriát, ahová a másik két kategóriába nem sorolt foglalkoztatottakat sorolja.

Képzettség szerint négy csoportot al—

kot. A felső kategóriába az egyetemet végzetteket sorolja; a középsőbe azokat, akik a középiskola után még valamilyen rövidebb ideig tartó szervezett oktatás—

ban részt vettek; a szakképzettek közé pedig azokat számítja, akik az alapiskola után még valamilyen hosszabb—rövidebb ideig tartó szakmai képzésben részesül—

tek. Végül a betanított és képzetlen munkaerők csoportjába azokat sorolja, akiknek az alapiskolában szerzett tudá- sukon kívül munkájuk elvégzéséhez csak rövid ideig tartó helyszíni betanításra, vagy arra sem volt szükségük.

Nézete szerint az iskolai oktatás és a tanulás más formáinak költsége a beru- házási költségek különleges esetének, .,emberi tőke képzésének" (human capi—

tal formation) fogható fel. Igen nagy jelentőséget tulajdonít ezen belül a felső kategóriákba sorolható, legnagyobb kép- zési költséget igénylő munkaerők száma gyarapításának.

Az Amerikai Egyesült Államok statisz—

tikai adatai alapján — közelítő pontos—

sággal — felmérte, hogyan növekedett a teljes népesség, s annak különböző képzettségű csoportjai 1910 és 1950 között.

A kapott eredményeket a bruttó nemzeti termék ugyanezen időszakban bekövet—

kezett növekedése arányához viszonyi—

totta. Számításai szerint a teljes lakos- ság és a bruttó nemzeti termék növe- kedési ütemét messze meghaladó mérték—

ben növekedett 1910 és 1950 között a magasan képzett munkaerők száma. Vé—

leménye szerint ez a különbség a növe—

kedési ütemben indokolt, és feltétele a bruttó nemzeti termék volumene gyors ütemű növekedésének.

Különböző vizsgálatok tapasztalatait összegezve megállapította, hogy a növe—

kedési arányokban mutatkozó különb- ség elsősorban az utóbbi évtizedekben végbement tudományos—technikai haladás eredménye. Hatással voltak azonban rá más tényezők, például a termelőfolyamat koncentrációjával és centralizációjával is együttjáró termelési! és ügyviteli válto- zások is.

652

Az adatsorok alapján néhány általá—

nos jellegű következtetést lehet tenni.

Ezek közül a legfontosabb, hogy vala- mely ország gazdasági fejlettsége egyik mérőszámának a magasan képzett mun-—

kaerők arányát tekinthetjük. Hasonlóan alkalmazható, jövőbe vetíthető mutató- szám az oktatási költségek aránya a be- ruházási költségekhez. Megállapítható ezenkívül, hogy valamennyi fejlődő gaz- daságú országban a magasan képzett munkaerők növekedési aránya magasabb, mint az összes foglalkoztatottak növe- kedési aránya. Ugyanez tapasztalható a bruttó nemzeti termék növekedési ará- nyához viszonyítva is.

Végül nem elhanyagolható elemzési szempont a magasan képzett munkaerők foglalkoztatásának hatékonysága sem.

Sok esetben középkáderek hiányában, vagy a magasan képzett munkaerők nem a szükséglethez igazodó képzése követ- keztében a képzési ráfordítások haté—

konysága nem éri el az optimális szintet.

Az ismertetett előadásgyűjtemény jó áttekintést ad a munka termelékenysége kérdéseivel foglalkozó közgazdászok ré—

szére. ,

(Ism.: Szira Tamás)

CIGEL'NIK, Av:

Az IPARI TERMELÉS SPECIALIZÁCIÓJÁNAK STATISZTlKAl TANULMÁNYOZÁSA

' (Sztatiszticseszkoe lzucsenie szpecializaoni promüslennogo proizvodsztva.) -—4 Vesztn'lk Sztatisztíki. 1965.1. sz. 11—23. p.

Az ipari termelés specializációja nagy lehetőséget nyújt a termelékenység növe—

lésére, a termékek minőségének javítá—

sára, a munka ésszerű megszervezésére a komplex automatizálásra és gépesí—

tésre. A specializáció tartalékainak fel- tárásában, e tartalékok kiaknázásának mérésében nagy szerepe van a megfelelő statisztikai adatszolgáltatásnak s az ada-

tok elemzésének. Ennek megfelelően, jelenleg is több rendszeres, illetve egy—

ezeri adatszolgáltatás foglalkozik a Szov-

jetunióban a specializáció különféle vo—

natkozásainak megfigyelésével. A cikk részben e meglevő jelentések fő jellem- zőit vizsgálja, részben pedig —— a specia- lizáció különféle mutatóinak beható elemzése, bírálata után ——- javaslatokat tartalmaz az adatszolgáltatás javítására illetve bővítésére.

A jelenleg érvényben leVő rendszeres, illetve az eddig lebonyolított egyszeri

adatszolgáltatá'SOk közül a legfontosab—

bak: —"

1. 1959-től kezdve az éves tervekben az alábbi termékcsoportokba tartozó Spee cializált termékek termelési kapacitásá—

nak növelését írják elő:

öntvények, ,

kovácsolt és sajtolt termékek, fémforgácsoló eszközök.

fémszerkezetek.

tömegcikkek.

A tervteljesítés mérése céljából havi jelentést rendszeresitettek, melynek tar——

talma —— több kisebb módosítás után ——

1964-ben a következő volt:

A specializált termék

a) termelési kapacitása a tárgyév kezdetén és végén;

b) termelési kapacitásának növekedése _a;

tárgyév folyamán (az egyes hónapokban) terv szerint és ténylegesen;

c) temelése havonta;

a) termelési kapacitásának növelésére tel—

jesített beruházás terv szerint és ténylegesen.

2. Egyszeri felvételt hajtottak Végre 1963 végén a szabványosított és tipizált féms'zerkezetek egyes fajtáinak termelé—

sére, termelési kapacitására és ennek vál- tozására, a termelés koncentrálási fokára, a veszteséggel termelő vállalatok főbb mutatóira stb. vonatkozóan.

Ezek —— s a cikkben még ismertetett —- adatszolgáltatások csak a kezdetet jelen—

tik, a specializáció mérését illetően: vi—

szonylag kevés mutatót tartalmaznak, s az iparnak csak egy részére terjednek ki. A továbbfejlesztés előtt azonban tisz—

tázni kell: melyek tulajdonképpen azok a mutatók, amelyekkel a specializáció helyesen jellemezhető.

A szerző szerint a szakirodalomban és;

a népgazdasági tervek metodikájában je—

lenleg szereplő főbb mutatók, mint pél—

dául

a vállalati profilnak megfelelő termékek termelésének aránya a vállalat összes termelé—

séhez képest,

a vállalat által előállított termékcsoportok;

termékek, tipusok száma,

az alapvető termékek termelésének aránya az iparág összes termelésében stb.

kétségtelen hasznosságuk ellenére, csak a specializáció viszonylagos változását mutatják, tényleges színvonalát és haté—

konyságát nem. A gyakorlatban számos- példa van arra (a szerző konkrét válla—

latokat is említ), hogy akár 90—100"

százalékos arányú profil szerinti terme—

lés esetén sem történt a szó igazi értel—

mében vett specializáció, mert a kevés—

termékfajtát olyan kis darabszámú soro—

zatban gyártják, hogy nincsenek meg a—

kellő* gépesítés'és automatizálás felté-—

telét. —-'I'öbb vállalat igazgatója például

lemondott 7a korszerű technológiához