Schuster, E.: A termelési költségek, termelési volumen és idő közötti összefüggés

1274

SCHUSTER, E.:

A TERMELÉSI KÖLTSÉGEK. TERMELÉSI VOLUMEN És IDÖ KÖZÖTTI ÖSSZEFUGGÉS

(Der Zusammenhang zwischen Produktions—

'kosten und Produktionsvolumen und —Zeit.) —- Statistische meis. 1966. 4. sz. 149—153. p.

Az iparvállalatok által végzett kal-

kulációs munka nem fejeződik be a ter- mékegységre jutó önköltség számszerű

megállapításával. Egyre fontosabbá va-

lik, hogy a kalkuláció által meghatáro-

zott önköltségi adatokat a vállalat irá—

nyításában is hasznosítsák. Az operatív döntések viszont a gyakorlatban köny—

nyen kiszámítható önköltségi adatokat

igényelnek, illetve a könyvvitel hagyo—

mányos eljárásain kívül egyéb, újszerű számítások elvégzését is megkívánják. A vállalatvezetésnek ahhoz, hogy az ön—

költségcsökkentés tervezett mértékét és ütemét biztosítani tudja, megfelelő in—

formációkkal kell rendelkeznie, Ennek

előfeltétele, hogy a vállalatnál lezajló

termelő folyamat fő mozzanatainak leg-

fontosabb adatai mennyiségi, idő- és ér-

ték—ráfordítások formájában mérhetők

legyenek.

Jelenleg különböző intézetek és szer—

vek foglalkoznak a termelés gazdaságos-

ságának és az optimális szérianagyság

meghatározásának problémájával. A tár—

gyilagos döntéshez elsősorban az önkölt—

ség és a termelési volumen alakulásának kapcsolatát kell megvizsgálni. Ismeretes

ugyanis, hogy a termeléshez szükséges

élő— és átvittmunka-ráfordítások külön-

böző elemei eltérő arányban követik a

termelési volumen változását. Az ön-

költség alakulása e tényezők együttes hatását fejezi ki. Az önköltség és a ter—

melési volumentől való függésének mér—

téke alapján meghatározható, hogy a vállalatok milyen termelési volument ál—

líthatnak elő a viszonylag legkisebb élő- és átvittmunka—ráforditással. A beruhá-

zási döntésekkel kapcsolatos vizsgálatok arra adnak feleletet: milyen kapacitást kell előirányozni meghatározott termék—

mennyiség előállításához, hogy a terme—

lés rentábilis legyen.

Azonos terméket előállító vállalatok

önköltség-összhasonlítása segítségével megállapítható, hogy a népgazdasági szinten legkedvezőbb önköltség elérésé- hez melyik vállalatnál célszerű emelni a termelést, illetve a termelés emelke—

dése hol biztosítható a legkisebb élő— és

átvittmunka—ráfordítással. Hasonló vizs—

gálatra van szükség olyan esetben is, ha a termelési volumen növelése a rendel—

S'I'A'I'IS ZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

kezésre álló kapacitások alapján nem biztosítható. Ekkor arról kell dönteni,

hogy az új beruházást valamelyik gyártó

vállalatnál célszerű—e végrehajtani, vagy

új vállalat létrehozása az indokoltabb.

A vázolt vizsgálatok előkészítéseként a

termelési költségeket —— a termelési vo—

lumentől való függőségük alapján —- vi- szonylag változó és viszonylag állandó költségekre kell felosztani. Azonos vál- lalat különböző termékeinek önköltségé—

ben rendszerint más és más a viszonylag

változó és a'viszonylag állandó költségek aránya. A* termelési összetétel módosu—

lása esetén tehát e költségfajták aránya

is változik az összes termelési költség—

hez képest. '

A továbbiakban részletes példa érzé—

kelteti a viszonylag állandó és a viszony- lag változó költségek vizsgálatának mód-

szereit. Az egyes költségfajták viselke- désének jellegzetességeit szerző a köny—

nyebb áttekintés érdekében grafikusan szemlélteti.

Az első vizsgálat a kapacitásbővítés nélkül elért termelési volmen—növekedés és a termelési költségek változásának

összefüggésével foglalkozik. Ilyenkor az összes termelési költség (K p) lineárisan

növekszik, míg a termékegységre jutó önköltség ( kp) -— a viszonylag állandó

költségek mérséklő hatására — csökken.

Az összes viszonylagosan változó költség

(Kv) lineárisan emelkedik, de termék-

egységre vonatkoztatva (kv) változatlan marad. Az egységnyi önköltség görbéjé- nek alakulása szempontjából a viszony—

lag állandó költségeknek (kk ) meghatá—

rozó szerepe van, az összes költségeket azonban csak másodlagosan befolyásol—

ják. Az állandó költségek egyébként két

részből 'tevődnek össze: az abszolút ál- landó költségekből, melyek a termelés

ideiglenes szünetelése esetén is felme- rülnek és a viszonylag állandó költségek—

ből, amelyek előfordulása függvénye az

adott kapacitás igénybevételének (pél—

dául karbantartási költségek).

Másként alakulnak az említett költség—

elemek olyan esetben, amikor a terme—

lési volumen növelése az adott kapaci—

tások fejlesztését is megkívánja. A vi—

szonylag állandó költségek összege ilyen-

kor ugrásszerűen emelkedik. A kapaci—

tásnöveléssel elért termelési volumen—

növekedés és a termelési költségek ala—

kulása közötti kapcsolat a következő ösz—

szefüggésen alapul: Az mg termelési vo—

lumenhez tartozó összes termelési költ—

ség az abszolút állandó költségek (K,)

a kapacitásnövekedési intervallumok

(ii 442443) állandó költségeinek és a ví—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

szonylag változó költségek (kv ) termék—

egyse'gre (x) vonatkoztatott összegéből tevődik össze. Hasonló módon megálla—

píthatók az mz, illetve az mi termelési

volumenhez tartozó termelési költségek is. Grafikus ábrázolás esetén az önkölt—

ségadatok egyenessel köthetők össze, me—

lyek emelkedését a ( kv —l— in) érték hatá—

rozza meg, Az alapösszefüggés ismereté—

ben a termelési volumen összes költsége

Ka —I— in —l— (kv %— a:) formula alapján ha—

tározható meg.

A kapacitásnövelés útján elért terme—

lésemelkedésnél azonban — ha a terme—

lés csak kismértékben nőtt — az önkölt—

ség meghaladhatja a korábbi kapacitás teljes kihasználása mellett jelentkező ön—

költséget és csak jelentékeny termelés—

emelkedésnél lesz az önköltség a ko—

rábbi szintnél alacsonyabb.

Hasonló vizsgálatok végezhetők termé—

szetesen a progresszív vagy degresszív

módon változó költségek és a termelési

volumen kapcsolatának feltárása céljá—

ból is.

Az önköltség alakulásának vizsgálatá- nál nem hagyható figyelmen kívül az adott termékmennyiség előállítására for- dított idő tényezője sem. Ha meghatá-

rozott mennyiség normális időtartam alatti gyártásának költségei Km össze—

get tesznek ki, akkor az ennél rövidebb

1275

(optimális) idő alatti előállítás költségei

sz-re módosulnak, egyes tevékenysé—

gek intenzívebbé válása következtében.

Ezzel kapcsolatban hívja fel szerző a fí—

gyelmet arra, hogy az ún. ,,kritikus út"

módszerének alkalmazása az önköltség

— s ezen belül a viszonylag változó költ—

ségek (elsősorban a közvetlen bérkölt—

ségek) —— jelentős emelkedését idézheti

elő. El kell tehát dönteni, hogy a ter—

melési időnek mekkora önköltségemelke-

dés mellett elérhető, milyen arányú rö—

vidítése tekinthető a legcélszerűbbnek.

Ehhez meg kell állapítani, hogy a rövi—

debb termelési idő elérése esetén a ví—

szonylag változó költségek emelkedése

milyen mértékben növeli a termék ön—

költségét.

Az ismertetett vizsgálatok végrehajtá—

sának természetesen előfeltétele az ab—

szolút és viszonylag állandó, illetve a vi—

szonylag változó költségek elkülönítése, az önköltség és a termelés kapcsolatát jellemző könyvviteli és statisztikai ada- tok megállapítása. A tárgyalt összefüg—

gések ismeretében azonban az iparválla—

lat könnyebben tehet eleget a gazdasá-

gosság tekintetében vele szemben tá—

masztott követelményeknek.

(Ism,: Tűű Lászlóné)

HÁZTARTÁSSTATISZTI K A

BECKERMAN, W.:

A REÁLJÖVEDELMEK NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLFTÁSA

(International comparisons of real incomes.) Paris. 1965. OECD Development Centre Studies No. 4. 59 p.

A tanulmány egyrészt széles körű át- tekintést ad az eddig végzett (és a szerző által ismert) nemzetközi jövedelem-, életszínvonal vagy gazdasági fejlettségi színvonal összehasonlításokról, másrészt egy újabb átfogó összehasonlítási mód—

szert mutat be.

Az eddig végzett összehasonlítások jelentős része a nemzeti elszámolások keretei között történt. Közöttük kiemel—

kedő helyet foglalnak el M. Gilbert is-

mert" munkái.1 A felsorolt szerzők jelen—

i Milton Gilbert and Irving Kravís: An In—

ternational Comparison of National Products and the Purchasing Power of Currencies, OEEC, Paris 1954., valamint Milton Gilbert and Associates: Comparative National Products and Price Levels, OEEC, Paris, 1958.

tős része Gilbert módszereiből, illetve eredményeiből indul ki. Néhány Vizsgá—

lat közvetlen célja az árak nemzetközi összehasonlítása volt, például az Európai Gazdasági Közösség 1954—1958. évekre végzett vizsgálata, valamint a Német Szövetségi Köztársaság statisztikai hiva—

talának folyamatos megfigyelése a márka és több valuta vásárlóerő arányaira vo- natkozóan. Külön helyet foglalnak el az eddig végzett összehasonlitások között az ún. ,,Non-Monetary 'Indicators'l—szal jelölt módszerek, melyek közös vonása, hogy naturális mutatókból kiindulva pró—

bálják az országok gazdasági fejlettsé—

gét, reáljövedelmeit stb. összevetni (pél—

dául Bennet, Cseh—Szombathy László és mások).

A tanulmányban részletesen ismerte—

tett mód—szer is az utóbbiakhoz kapcso-

lódik és a ,,Modified Non—Monetary In—

dicator" nevet viseli. Szerző módszeré—

nek lényege a következő: Kiválaszt hét naturális mutatót, melyeket az országok gazdasági fejlettségére jellemzőnek talál és összefüggést állít fel ezek mint füg—