Jobb utókalkulációval a megbízható önköltségstatisztikáért!

A TUÚ LÁSZLÓNÉ :

, , JOBB UTÓKALKULÁCIÓVAL _

A MEGBIZHATÓ ÖNKÖLTSÉGSTATISZTIKÁÉRT!

A szocialista iparvállalatok egyik legdöntőbb feladata termékeik önkölt—

ségének állandó, következetes csökkentése. Az egész népgazdaság, és ezen belül főként az ipar termelésénél elért megtakarítások jelentős mértékben

hozzájárulnak .a bővített szocialista újratermelé—s kiszélesítéséhez. Az önkölt—

ség folyam—atos csökkentése adja meg a lehetőséget ötéves tervünk által előírt hatalmas méretű beruházások jórészének megvalósításához, a nehézipar fej-

lesztéséhez, és ezen keresztül a fogyasztási cikkek mind nagyobb mért ékben;

mind jobb minőségben történő termeléséhez.

Ez a hatalmas jelentősége teszi az öntköltségcsökkentést gazdasági éle- tünk egyik kózponti kérdésévé. Pártunk és kormányunk, a Szovjetunió pél- dája nyomán, állandóan figyelemmel kíséri az ipari termelés önköltségének alakulását. Gerő elvtárs a Központi Vezetőség november 29-i ülésén tartott beszédében újólag rámutatott arra, hogy iparunk egészének kedvező fejlő—

dése mellett, komoly lemaradás tapasztalható többek között az Önköltség—

csökkentés területén: ,,Az önköltség. . . az összehasonlítható termékek önkölL ségén mérve az előirányzott 6,5% helyettjelőreláthatóan csak 5%-kal fog csökkenni ebben az esztendőben, azaz az önköltségcsökkentés megvalósításá- nál igen jelentős az elmaradás. . .", '

A megoldandó feladatok között is külön kihangsúlyozta Gerő elvtárs az önköltségcsökkentés, az állami tulajdonnal való takarékos gazdálkodás fon- tosságát: ,,Érvényt kell szerezni azegész iparban és nem utolsósorban az . építőiparban a Párt határozatának az önköltség és az építőipari költségek csökkentésére vonatkozóan . . ." ,,. . . a népgazdaság szocialista építése érdeké-

ben a népgazdaság és az állami élet minden területén fel kell számolni a

pazarlást, s a legszigorúbb takarékosságot kell megvalósítani . .

' Népgazdasági jelentőségén kívül a vállalat munkájának elbírálásánál is döntő szerepe van az önköltségalakulás vizsgálatának, mivel a termék önkölt— _ sége a vállalat egész munkájának egyik legátfogóbb mutatója. Forinton keresztül jut kifejezésre benn-e az anyaggal, idővel, munkaerővel való taka—

rékoskodás, a termelőberendezések kihasználása, armííszaki szervezés fej—

lettsége, a munkabéralap helyes felhasználása, a technológiai eljárások fej—

_ lesztése, egyszóval: a vállalat egész gazdálkodása.

Azoknál a vállalatoknál, ahol az önköltség folyamatosan—, az előírt mér-

tékben csökken — a Vállalat termelése tervszerű és előállított termékeinek minősége jó —, csaknem százszázalékos biztonsággal levonható a követ—

keztetés, hogy a vállalatnak sem termelő, sem szervező munkájában,—(komoly

gogyatlékosság nincs és helyesen gazdálkodik a rábízott Szocialista tulaj-

onna .

30 , ron LÁSZLÓNÉ

Az önköltség amellett, hogy ilyen átfogó, jellemző mutatószám, egyben a legösszetettebb, legkomplikáltabb mutatószámok egyike. Helyes képet csak

akkor tud nyújtani a vállalat termelőmunkájáról, ha jó és pontos a vállalat számviteli munkája is, ha megbízható adatokon épül fel és hibátlanul készül el maga az önköltségstatisztika alapja: az utókalkuláció. Nézzük meg, hogyan állunk jelenleg ezen a területen.

il

Ötéves tervünk első évében az önköltség mérésének nálunk még nem

volt megfelelő kidolgozott módszere Az önköltség alakulását csupán a ter- melési költségek változásán keresztül terveztük és mértük. Ez a módszer

—— mivel a termékek gyártási arányának változását nem szűriki -——' az önkölt—

ségcsökkentés kimutatására nem alkalmas.

Az 1950 decemberében megjelent 500 380/1950. 0. T. A. H. Sz. rendelet 1951 január 1—től kötelezővé tette az iparvállalatok részére utókalkuláció készítését s ezáltal megteremtette a gyártmányonkénti önköltségstatisztika

alapfeltételeit. . ' K _

lparvállalataink 1951. I. negyedévben készítették el első önköltségi

beszámolójelentésiiket. Önköltségstatisztikánk azonban majdnem kétéves

múltja ellenére még most is,az a területe iparstatisztikánknak, melynek ada- tait csak fenntartással fogadhatjuk el, amelynek számaira még mindig nem lehet operatív intézkedéseket alapozni. Ha a kimutatott eredményeket,.vagy nagyobb lemaradásokat elemzés alá vesszük, az esetek nagy százalékánál kiderül, hogy nem tényleges megtakarításról vagy túllépésről van szó, hanem az alapadatok megbízhatatlansága, vagy elszámolási hiba idézte elő a kiugró

eredményt. * ,

" Mi az oka annak, hogy Önnköltségstatisztikánk még most sem tölti be azt a feladatot, amelyet jelentőségénél fogva el kellene látnia, még most sem tárja fel megbízhatóan az iparban előforduló pazarlást és nem tud helyesen rámutatni az elért eredményekre?

Önköltségstatísztikánk megteremtésénél a szovjet iparstatísztika gazdag tapasztalataira támaszkodtunk; a szovjet önköltségi statisztika és számvitel

tanulmányozása alapján jött létre a magyar önköltségstatisztika. A szovjet enedmények bizonyítják az önköltségmér-és rendszerének helyességét, a jelen—

leg meglévő hiányosságok tehát nem eredhetnek másból, mint számvitelünk fejletlenségéből, maguknak az önköltségstatisztikai alapadatoknak, az utó—

kalkulációnak megbízhatatlanságából. —

Az utókalkuláció s ezen keresztül az önköltségstatisztika lassú fejlődé—

sének és adatai megbízhvatatlanságának alapvető oka az, hogy vállalataink nagy része, de még egyes minisztériumok sem fordítanak kellő gondot az önköltség mérésére, nem foglalkoznak vele fontosságának megfelelően. Az adatok összeállítása után nem végeznek érdemi ellenőrzést, amivel együtt

jár, hogy egyáltalán nem, vagy nem kellő alapossággal elemzik a mutatkozó

eredményeket, lemaradásokat és az ezeket előidéző tényezőket. Általános vonása mind a vállalati, mind az egyes minisztériumi mérlegbeszámolók önköltségi kiértékelésének, hogy míg részletesen foglalkoznak a termelési költségek és egyes fontosabb gyártmányok önk-öltségének alakulásával, addig alig térnek ki az összehasonlító termelés önköltségének vizsgálatára? az—

ennél mutatkozó önköltségesökkenés vagy emelkedés okaira. Az alapos vizs—:

gálat hiánya miatt nem derítík fel természetesen az előforduló számvitelt

hibákat sem. *

U

A MEGBIZHATO ONKOLTSÉGSTATISZTI KÁÉRT

31

Melyek eztek a hiányosságok, amelyek leggyakrabban teszik megbízha- tatlanná, kiértékelhetetlenné önköltségstatisztikai adatainkat? ,,

A felmerült hibákat két csoportba sorolhatjuk: l. elsőlegefsen a vállalat helytelen, szervezetlen számviteli munkájából eredő; 2. a közvetlen felügye—

leti hatóság hézagos utasitásaiból szánmazó hibák, Az alábbi példák az első csoportba tartozó néhány általánosabb hiányosságra mutatnak rá; '

1. Az egyes bizonylatok (anyagkivételezési jegyek, munkautalványok) gondatlan kezeléséből, rendszertelen utalványozásból eredő utókálkulációs hibák. Egyes vállalatoknál a bizonylatokat felületesen töltik ki, az utókalkulá—

ció hiányosan kapja meg őket. Sok helyen fokozza még a hibalehetőségeket a műszaki ellenőrzés elhanyagolása is. Az utókalkulátorok egy része nem ismeri eléggé a vállalat által előállított termékek technológiáját, a rendelke- zésre bocsátott számszerű adatokat (pl. az adatok teljessége szempontjából) érdemileg nem ellenőrzi. így fordulhatott elő pl. az RM Szerszámgépgyár—

ban, hogy egy 40 darabból álló radiáliúrógép szériának utókalkulációja alkal- mával a következő alkatrészeket vették figyelembe:

16 db. szántarto'kart (40 db. helyett) 24 ,, hengert (40 db. helyett).

20 ,, alaplapot (40 db. helyett).

8 ,, oszlopot (40 db, helyett).

A hiányzó alkatrészek a következő 20 dbdos széria költségei között jelent—

keztek. Emiatt a 20 dbeos széria előállítási összköltsége 40%-kal magasabb volt az előző —— 40 darabból álló —-—— szériánál. ,

2, Egymástól lényegesen eltérő önköltségű gyártmányok csoportjának, vagy cikkeknek együttes utó/kalkulációja. Összevontan készített utókalkulám ciónál a termelés összetételében beálló változás esetében komoly mértékű önköltségcsöxkkenés vagy emelkedés mutatkozhat, bár az egyes gyártmányok önköltsége változatlan marad. Vegyünk egy egyszerű példát:

!

Terme" mennyiSég EáiiígítíéÉSő TerIÉÉÉtÖÉÉÉRÉÉÉégre

Gymótklfny' be— . be— . be— Öíáigiíég

megnevezése bázis- számolási báms' számolási báz's' számolási

i d 6 s z a "k h a n

A. ... , 100 , 40 30 , 30 3 000 1 200 100,0

Az ... 50 110 27 27 1 350 2 970 100,0

A ... I 150 t 150 ] ,29,o ! 27,8 ! 4350 t 4 170 ! 95,9

A cikk önköltsége bázisidőszakhoz 4,l%-os önköltségcsökkenést mutat, bár egyik gyártmány önköltsége sem változott a bázisidőszakhoz viszonyítva.

A cikkre, vagy gyártmánycsoportra történő utókalkuláció iparunknak még számos területén hátráltatja az önköltség alakulásának vizsgálatát. Pl. a tömegcikkiparban a zománcedényeket összevontan utókalkulálják, függet- lenül az edények méretétől, falvastagságától és eltérő alakjától. '

A tűzállöanyaigiparban a samottárura összevont utókalkulációt késZíte—

nek, nem részletezik tűzállósági fokok szerint, s nem. bontják meg a külön- leges alakban gyártott samottáruk'utókalikulációját sem. '

[Találkozunk cikkretörténő utókalkulációval az építőanyagipar és az

élelmiszeripar területén is.

—

* 32 - ' 4 ; , mu mszmne

Az ilyen összevont utókialkulációt készítő vállalatok elemzése többnyire nem is foglalkozik a költségek alakulásának, vagy felmerülésük oka—inak vizs—

gálatával, hanem csaknem minden tönköltségemelkedést a termelési arány változásával ,,indokol" meg.

3. Az adatokat összehasonlíthatatlanná teszi, az önköltség dinamikus vizsgálatát, de egyben az önköltségcsökkentés mérését is meghiúsítja az utó- kalkulációban alkalmazott elszámolási mód —— egyenértékszámok, vagy a közwtett költségek felosztásánál használt vetítést alapok —— megváltoztatása;

az egyes költségeknek kalkulációs tételek között történő átsorolása. A 2800——

20/1952. 0. T. A. H. számú utókalkulációs rendelet kifejezetten tiltja egy naptári éven belül a vetítési alap változtatását. Ennek ellenére pl. a Műszaki Gumigyárnál, ahol a felhasznált gőz előállítási költségeit az év első két hó- napjában a termelt gumiáruk súlya szerint osztották fel, márciusban a sajtolt gyártmányokalakját is figyelembevéve új felosztási alapot állapítottak meg.

_ Ezek alkalmazása a műhelyiáltalános költségeknek a gyártmányok közötti

megoszlását annyira megváltoztatta, hogy pl. Okma talpnál március hóban

— az előző adatok korrekciója miatt — negatív műhelyi általános költség, jelentkezett. Egyenértékszám változtatást hajtott végre a H. negyedévtől a

Ruggyantaárugyár; ennek ellenére az l. negyedév adatait nem dolgozták

át az új egyenértékszámok alapján; a két időszak adatai tehát összehasonlit-

hatallanokká váltak. *

Az egyes kalkulációs tételek közötti költségátsorolásra példa az Ózdi Kohászati Uzem, ahol a kocsiállás—pénztaz év első hónapjában az anyagigaz—

gatási költségek között számolták el s csak a II. negyedévtől szerepeltették az elkülönítendő költségek között. Világos, hogy az ilyen változtatások az önkölt—

ség kalkulációs tételeként történő összehasonlítását —— ami pedig az elemző munka kiinduló lépése —— lehetetlenné teszik.

4. Az elkövetett könyvelési, vagy utókalkulációs hibáknak a következő időszak adatainál történő javítása. Ez az általánosan alkalmazott módszer arra vezet, hogy a hibás adatok kijavítása helyett a rákövetkező időszak ön- költségi adatai is használhatatlanokká vállnak. Kiugró példa erre a Diósgyőri Szénbánya Vállalat, ahol a szén egységre esö önköltsége májustól júniusra mintegy 85 % -kal csökkent. Az adatokat megvizsgálva kiderült, hogy az óriási csökkenés pusztán számviteli hibából eredt. A vállalat januártól májusig egy másik vállalathoz tartozó állóeszközök értékcsökkenését is leírta s az öt hónap alatt felmerült egész többletköltséget június hónapban korrigálta. Mivel az összeg a június havi értékcsökkenési leirásnál magasabb volt, a júniusi utó- kalkulációban negatív amortizációt szerepeltetett. Ehhez hasonlóan negatív előjellel jelentkezett az egyéb anyagfelhasználás is, mivel a negyedév első két hónapjában feleslegesen kivételezett anyagot júniusban vételezték vissza.

A felsorolt hiányosságok főleg a vállalatok számviteli munkájának hibáira jellemzőek, de ,valamennyi arra mutat, hogy nem történik m az

Önköltségi jelentések és az utőkalkulá'ciók következetes és folyamatos e len—

őrzése a felügyeleti szervek részéről sem. Komoly hiányossága ezenfelül

egyes igazgatóságok munkájának, hogy a szakmai utókalkulációs előírások nem elég kidolgozottak, részletesek, az igazgatóságok nem. ellenőrzik kellő- képpen; hogy az iparághoz tartozó vállalatok részleteiben is egységesen készí—

tik-e' utókalkulációjukat. * ' '

Felmerült ugyanis az a kérdés, hogy miért állítanak elő az egyes válla- latok több, népgazdasági szinten is fontos gyártmányt lényegesen eltérő ö'nköltséggel. A vizsgálat kimutatta, hogy a vállalattól független okokon

A meoerzmro onxomseosmrisznmar . 33

kívül (berendezésekelhasznáftsági foka, más műszaki [feltételek stb.) lénye—

ges eltérések adódtak számviteli hibákból, helytelen elszámolóár használatá- ból és az egyforma költségekmás módszerrel történő elszámolásából is.

Pl. nem egységesen szerepeltetik az utókalkulációban az egyes vállalatok az azonos munkaműveleteknél felmerülő bérköltségeket. Igy az Ózdi Kohászati üzemeknél az acélnyersvas utókalkulációjában csak a nagyolvasztónál dol- gozó munkások bérét számolják el közvetlenül, mig az elegytéren, a felvonók- nál dolgozók bérét a műhelyi általános költségben szerepeltetik. A Diósgyőri Kohászati üzemeknél ezzel szemben .a nagyolvasztón dolgozóknál jóval több ., munkás bérét számolják el közvetlen bérköltségként. Eltérés van a két válla- latnál többek között a túlórapótlék elszámolásánál is. Ózdon a közvetlen bér- költség között, Diósgyőrött a műhelyi általános költség terhére történik elszámolása stb. Világos, hogy a nem egységes felépítésű utókalkulációs ada—

tok összehasonlítása teljesen hamis képet nyújt.

*

Az utókalkuláció hibáinak kijavítása mellettwujelentős fejlődést kell elér—

nünk az önköltségi tervezés területén is. Az önköltségi terv egyike a leg- fiatalabb vállalati részletterveknek, s még számos hiányossága van. 1952.

év folyamán a legdöntőbb hibái a következők voltak:

1. Az önköltségi terveknek nem volt elég ösztönző hatásuk

* a) elkészülésük, módosításuk késői időpontja miatt, b) a műszaki dolgozók részvételének hiánya miatt.

2. Laza volt a kapcsolat az önköltségi terv és a többi részletterv között.

3. Nem volt biztosítva az összhang magának az önköltségi tervnek, részei között sem.

Nyilvánvalóan nem lehet ösztönző hatású az olyan terv, amely annak az időszaknak, amelyre a teljesiítenidő feladatot előírja, lezárulása után,'vagy pedig legutolsó napjaiban készül el. Az ilyentervet nem tudják a dolgozókkal ismertetni, nem érzik sajátjuké-nak, de nem' is teljesíthetik, hiszen tulajdon—

képpen nem szocialista értelemben vett tervezést jelent, hanem tervkészí—

tést a már kialakult tényszámokhoz. 1952. év folyamán ennek ellenére meg- történt, hogy negyedéves önköltségi tervet a negyedév letelte után—hagytak jÓVá, s volt példa majdnem hasonló késői időpontban végrehajtott tervmódo- sításra is. Ezek az esetek ismételt előfordulásukkal ;a tervezés komolyságát

veszélyeztették, lazították a tervfegyelmet. _

További komoly hiba, amely az önköltségi tervek ösztönzőerejének hiá—

nyáravezetett, az volt, hogy a műszaki dolgozók sok helyen nem kapcsolód- tak be eléggé a tervkészítés munkájába. Éppen az önköltségi tervnél, amely- ben számszerű kifejezésre jutnak .a műszaki fejlesztési intézkedések ered—

ményei, a vállalaton belüli műszaki szervezettség kihatásai, éppen ez az a tervezési terület, ahol egyik legnagyobb szükség van ,a műszaki dolgozók kezde-ményezéseire, javaslataira. A jövő évben fokozottabban kell töreked—

nünk ,a műszakiak érdekeltté tételére, mind az Öniköltségi tervezés, mind az adatszolgáltatás területén.

**Sok vállalatnál az 1952. évi tervezés során nem volt meg a szükséges

kapcsolat az önköltségi terv és a többi vállalati részletterv között. Az önkölt— . ségi tervben előírt csökkentést nem támasztották alá a többi tervek intéz—' kedései. Azt az irányelvetpedig, hogy az önköltségi terv szerint lazának bizonyult részletterveket az önköltségi terv követelményeinek megfelelően át kell dolgozni —— általában nem hajtották végre. Összefoglalva: az önköltségi

3 Statisztikai Szemle — 6—4 '

' 34 TOUNÉ: A MEGBIZHATÓ ONKOLTSÉGSTATISZ'I'IKAÉRT

terv még nem töltötte be azt az ellenőrző, kritikai szerepét a többi terv felett,

amely pedig egyik elsőleges feladata. , —

A többi részlettervekkel való kapcsolat hiánya mellett sok esetben nem volt meg az összhang magának az önköltségi tervnek egyes részei között

sem. '

Ismeretes, hogy az önköltségi terv három részből tevődik össze:

l. termelési költségvetés, más néven összesített (globális) önköltségi, terv;

2. összehasonlitható termelés önköltségcsökkentési terve;

3. kiemelt fontosabb gyártmányok önköltségi terve.

Több alkalommal előfordult —— legélesebben az Élelmiszeripari Minisz—

térium területén —, hogy a termelési költségek tervét módosították, a vál-1 toztatást azonban sem az összehasonlitható termelés önköltségcsökkentési tervén, sem a kiemelt gyártmányok önköltségi tervén nem vezették keresztül..

Nyilvánvaló, hogy az ilyen felemás tervek által előirt feladatot mérni, de—

gyakran teljesiteni sem lehet. _ a * V _

Példa erre az egyik élelmiszeripariiparág, ahol a változatlanul hagyott önköltségcsökkente'Si terv által megszabott önköltségcsökkentési feladat.

75 %-át tette ki a módositott negyedéves termelési értéknek. A módosítások ilyen következetlen alkalmazása jelentős mértékben veszélyezteti a tervezés, komolyságát.

*

A felsorolt példa—k rávilágítanak arra, hogy önköltségstatisiztikánk és tervezésünk jelenleg fennálló hibái miatt nem tölti be teljesen azt a feladatát,, hogy a vállalatok munkájának minőségi mutatója legyen, s nem nyújt meg—

bizható adatokat népgazdaságunk vezetői számára,

Ezen a helyzeten a legrövidebb időn belül gyökeresen változtatnunk kell._

Mozgósitanunk kell az önköltségszámitással kapcsolatba kerülő minden számviteli és műszaki dolgozót a gyors, pontos és megbízható önköltség—

statisztika megteremtésére.

Megoldandó feladatok:

1. A vállalati dolgozóknak meg kell iszilárdítaniok saját vállalatokon belül a számviteli fegyelmet. A bizonylatok gondos kezelésével, az adatok fokozottabb érdemi és számszerű nevíziójával kell az utókalkulációshibák teljes kiküszöbölésére törekedniök.

2. A minisztériumi és igazgatósági főkönyvelőségelmek alaposabban kell foglalkozniok az önkölts-égstatisztikai jelentések és alapadataik ellenőrzésé- vel. 1953. évre részletesebben és Összehangoltabban kell kidolgozniok a szikrtnai utókalkulációs utasításokat és biztositaniok kell egységes alkalmazá-v

su a .

3. A Központi Statisztikai Hivatalnak az eddiginél nagyobb mértékben

kell résztvennie a vállalatok önköltségstatisztikai munkájának irányitásában

és ellenőrzésében. 1953. évben már a budapesti és vidéki igazgatóságoknaik is foglalkozniok kell azKönköltsiégstatisztikai jelentésekkel és közvetlen kap- csolatot kell teremteniök ezen a területen is ,a vállalatokkal. Meg kell javí—

tanunk az önköltségi elemzések szinvonalát, ki kell dolgoznunk az össze—

hasonlító termelés önköltségalakulásána.k általánosan akalmazható elemzési

módszerét. A vállalatok és saját dolgozóin—k szakmai és számviteli tudásának

állandó fejlesztésével kell következetes harcot folytatnunk az önköltség meg—' bízható tervezésének és mérésének kialakításáért.