A kapacitások kihasználásának és az állóalapok megtérülési költségeinek statisztikai mutatószámai

A szocializmus építése és erősítése a társadalmi termelés, illetőleg a nemzeti jövedelem lehető legnagyobb mérvű foko—

zását kívánja meg. A társadalmi termelés szocialista. tervezése éppen ezért gondo—

san ügyel arra, hogy a rendelkezésre álló termelőerők minél eredményesebben le—

gyenek felhasználva.

A személyi termelőerők, a munkaerők, termelőgazdásági eredményességét hiva—

tott fokozni a munka termelékenységének állandó növelése. A szocialista munkaver—

seny, mint ezt a Szovjetúnió és a népi demokráciák tapasztalatai mutatják, e célra igen alkalmas tömegmozgalomnak bizonyult. A dologi termelőerők, első—

sorban a forgóalapok, jobb kihasználását szolgálja egyrészt a közvetlen anyagköltség csökkentése, másrészt pedig a ,,forgótőke ' forgási sebességének szakadatlan növelése, illetőleg a termelési és forgalmi idő, az u. n. ,,tte es termelési ciklus" állandó rö- viditése.

Az így általánossá váló önköltség—

esökkentő mozgalom során a dologi ter- melőerők másik nagy csoportjának, a termelőberendezésnek és eszközöknek, egybeíoglaló elnevezéssel: alapvető esz- közöknek, vagy még másképpen az u. n.

,,állóalapok"—nak gazdaságosabb kihaszná—

lááát szintén elő kell mozdítanunk. Ezt már maga az a tény is megköveteli, hogy az állóalapokban fekvő nemzeti vagyon értéke az évi nemzeli jövedelemnek több—

szöröse és az érték jórésze akkor is el—

használódik, ha produktív célokra nem veszik kellőképpen igénybe. Az állóalapok kihasználatlansága legtöbbször tehát a nemzeti vagyon pazarlását is jelenti. Az állóalapok gazdaságosabb felhasználásá—

ban nyilvánvalóan óriási megtakarítási

lehetőségek rejlenek. A ,,Szabad Nép"

1949. augusztus 25—i száma közli például, hogy azáltal, hogy a szerszámgépek tel—

jesítőképességét 50 (%,—kal fokozzák, a Ne—

hézipari Minisztérium szerint 120 millió forint évi megtakarítás érhető el.

Az álláalapokboz tartozik általában min—

den olyan dologi lermelőerő, amelynek ter—

melésben aktív élettartama a termelési eiklusnál hosszabb, illetőleg, amelynek ér—

téke több ciklus termékeihez: térül meg. Igy az épületek, felépítmény, erőgépek, mun—

kagépek, szerszámgépek, készülékek, erő—

átviteli (transzmissziós) berendezések, szerszámok, mérőeszközök, felszerelések, szállltóeszközök, mezőgazdasági, vízgaz-

dasági beruházások, stb.')

1) D. V. Szaeinszktj: Kursz promüslennnj szta—

tisztild. (Az iparstatlsztiká tankönyve.) Goszplaniz—

dat kiadása. Moszkva, 1944.

: a kapacitások kihasználásának és az állóal'apók '

térülési költségeinek statisztikai mutatószámai

Az állóalapokban rejlő me akarnia, tartalékok felderítésére igen aátaimasgsz

a statisztikai mutatószám, amely megmu—

tatja, hogy adott helyZetben, (az alapakat használó munka termelékenységének adati

szinvonalánál), az állóalap termelőképes—

sége, kapacitása, milyen mértékben van igénybevéve, megterhelve, illetőleg,—_ milyen fokig van kihasználva és mennyia még igénybeVehető kapacitás, mint kapacitás—

tartalék. E mutatószám a kapacitás ékí—

használásának mutatója. Számszer'ű nagy—

sága többféleképpen is származtatható a szerint, hogy az üzemstatisztika erre

gázsi? milyen alkalmas adatokkal rendel—A ez1 .

A termelési kapacitás kihasználásának

változásával legtöbbször fordított arány—

ban változík a gyártmányegységre számi—

tott termelési költségeknek az a része, amely az állóalap megtérülésével, illet-Hite reprodukálásával —— vagy a szokásos elnevezéssel: elhasználódásával, —— ille- tőleg leirásával (amortizációjával) kap—

csolatos. E költségrész nagyságának in—

dexszerű alakulása így könnyen re Viszt- rálható "a kapacitáskihasználás mérté ének reciprokával, feltéve, hogy a kapacitás—

nak a költségszámi'tási időszakra elő—

irányzott megtérülési költségei állandónak tekinthetők, maga a termelés pedig a kapacitáskihasználás mértékével arányo- san változik. A kapacitás megtérülési költségeinek változatlan nagyságára álta- lában számítani lehet mindaddig, amíg a kihasználás mértéke túl nagy ingadozá—

sokat nem mutat.

Ezáltal lehetővé válik a kapacitás ki—

használásának fokozásával együtt járó 11. n. ,,passzív önköltségcsökkenés'") nagy—

ságának késedelem nélküli számontartása és igy az álláalapak jobb kihasználására indított mozgalom gazdasági eredményé—

nek állandó mérése és tárgyilagos kiérté—

kelése, ami a mozgalom irányítása és szervezése számára igen hasznos tám—

pontokat nyujt, különösen az u. n. ,,prog—

ressziv—teljesitménybérezési rendszer" ke- retében alkalmazott bérpótlékok megálla—

pitásánál.

A termelőberendezések és eszközök (11. n.

,,alapvető eszközök", illetve felszerelés) kapacitásának igénybevétele (megterhelése), illetőleg kihasználása általában kétfélekép—

') Passzív önköltségcsökkenés az a ,elenség, amikor a termelési volumentől független lobdils'költségnek a termelt egységre eső, u. n. ,,fa lagos nagyság"-a pusztán azáltal csökken, hog a termelési volumen megnövekedik : így több egységre lehet azt szét- osztani. Tehat tulajdonképpen nem a költ csök- ken, hanem a termelés növekedik ehhez k pasi: és így -— a globális költségek tevőleges (aktiv) csökken- tése nélkül Is — az egységre kevesebb esik belőni.

na,,

nem szólalszez'úsílhető: 1) amunka termelé—

kenysége'hez hasonlóan a kérdéses ter- melő-erő egységére eső és meghatározott időkeretre (óra, nap, stb.) vonatkoztatott tényleges termelési teljesítménnyel, ame- lyet néha éppen ezért a kérdéses eszköz .,ternielékenységé"—nek is neveznek, 2) e fajlagos termelési teljesítmények vala—

mely előírt (tervezett) vagy más módon megállapított mértékéhez, mint alaphoz (bázishoz) való viszonyításával. A ter—

melékenység ilyen módon tehát mint a termelőerők produktív kihasználásának a mértéke mutatkozik.

Az adóalapok kihasználásának 1)—es mértéke a kapacilásigénybevélel abszolút zziértéke, a 2)—es viszont a bázisnak válasz—

loli kapacitás kihasználásának a relatív mértéke.

Mindkét esetben viszonyszámok meg—

állapításáról és lényegében egyszerű sta—

tisztikai feladatról van szó. Az 1) esetben a teljesítmény és a kérdéses termelőerő, illetőleg állóalap mértékének, a 2) esetben pedig a tényleges és a bázis fajlagos ter—

melési teljesítménynek a hányadosa álla—

pitandé meg.

A termelési teljesítmények és az esz—

közök számszerűsítésének —— gyakran

kényszerű Am sokfélesége következtében a

ka aeitás kihasználásának számos muta—

iója számítható. Igy már az 1) esetben is aszerint, hogy a hányadosok számlálói és nevezői milyen mértékegységben van—

oak megadva a kapacitáskihasználás mé; ő—

számának háromféle változata származtat- ható :

a) a műszaki mérlékeggségekben kifeje—

zett kapacitásnak kihasználása, a fajlagos termelési teljesítmény műszaki egységei—

ben mérve. Martin—kemencéknél például a kemence 1 m2 alapfélülete're eső napi acéltermés, vagy kazánoknál 1 m' fűtő—

íelülelre eső órakénti gőztermelés, normál gőzmennyiségben kifejezve; időegység alatt a fonőorsón font fonalmennyiség, meghatározott (pl. 20—as) finomsági számú fonalban kifejezve, stb.,

iv) a gazdasági méríélregységben (pl. Ft-ban) megadott állóalap 1 Ft—jára jutó évi termelés, ugyancsak Ft—ban. Nem más ez, mint az állóalap évi bruttó forgási száma, illetőleg forgási sebessége. A be—

ruházott alapok forgási sebességének növe—

lése egyúttal tehát a kapacitás kihasz- nálásának fokozását is jelenti, feltéve, hogy az év folyamán fix értékű, u. n.

,,volumen PF,-okról van szó.

e) a műszaki és gazdasági mértékegy—

ség/ekben kombinálva : 1. gazdasági mérték—

egységben (pl. Ft—ban) kifejezett álló—

alap 1, 100, stb. Ft—jára számított ter- melési teljesítmény, műszaki egységekben.

Az előrebocsátott példához kapcsolódva:

aMartin—kemencébe invesztált 1.000 Ft-ra est! napi aeéltermés tonnában, 2. műszaki

mértékegységben kifejezett termelőberen—

dezés egységére számitott termelési tel—

jesítmény Ft—ban. Például: a Martin—

kemence 1 mil-re eső napi acéltermelése Ft—ban.

Külön érdekessége a b)—ben értelme—

zett mutatószám reciprokának —— vagyis az 1 Ft termelési teljesítményhez szük—

séges állóalap Ft—nak, ——hogy az nem más, mint a Ft—ban kifejezett termelésfaj—

lagos állóalap szükséglete. Éppen ezért

ezt a fajlagos állóalap—beruházás mutatá—

jának (tervezésnél a normájának) nevezik.

(A kapitalista terminológia gyorsulási állandónak hívja.) Minél kisebb ez a mu—

tatószám a nettó termelési értékre vonat—

koztatva, 1 Ft nemzeti jövedelem emel—

kedéséhez annál kevesebb állóalap—beru- házás szükséges. E fajlagos állóalap-be—

ruházás tervezésének egyik legfontosabb támpontja éppen a kapacitáskihaszná—

lás ismerete, illetőleg tervezése. Még—

pedig annak folytán, hogy —— adott teljesítményi normák esetén ———— az álló- alap—szükségletre nézve éppen a terme—

lési kapacitás a legalkalmasabb terme—

lési jellemző, ———— termelési jellemzőnek ne—

vezve a termelés folyamatának azt a mozzanatát, amellyel a kérdéses költség—, illetőleg beruházási tétel arányosan változik.

Hasonló jelentése van a c) 1. változat reciprokának, amely azt mondja meg, hogy —— a felhozott példát tartva szem előtt —— 1 tonna Martin—acél előállításá—

hoz hány Ft állóalap beruházása szükséges. A beruházások tervezésénél az ilyenfajta ' mutatószámokra, mint beruházási normákra, szintén szükség van.

Ha műszaki mértékegységekkel kell dol—

goznunk, a kapacitáskíhasználás egyes mutatószámainak statisztikai megállapí—

tása néha bonyodalmakat okoz. Mégpedig akkor, ha akár a vizsgált termelőeszköz—

állomány, akár maga a termelési teljesít- mény különböző nemű részekből áll.

Ezeket előzetesen valamilyen közös neve—

zőre kell hoznunk. Rendszerint valamely fix gazdasági értékelést (volumenárakat) használnak e célra, és a közös nevezőre- hozás értékben történik. Igy azután a számításokban a termelési teljesítmény mint termelési volumen, az állóalap pedig mint állóalapvolumen szerepel. Ezzel a kapacitás számítása lényegileg a gazda- sági mértékegységekkel való számításra vezetődik vissza. Megjegyzendő: a külön—

nemű termelési teljesítmények e célra fizikai dimenzióban is közös nevezőre hozhatók, ha termelésük folyamatában van olyan közös mozzanat (munkaszük—

séglet, energiafogyasztás, nyersanyagfo—

gyasztás, stb.), illetőleg termelési jellemző, amelynek felhasznált mennyisége ará—

nyos a végtermékkel.

A kapacitáskihasználás relatív mérté- kének számításánál külön feladatot jelent mindig az alap—, a báziskapacitás értelme—

zése és meghatározása. Viszonyítási alap—

ként alkalmazhatók: a műszaki hosszan—

tartó maximális kapacitás, a legkisebb fajlagos önköltséggel jellemzett gazda- ságos vagy normális kapacitás; ; álta- lában pedig a progressziv teljesitmén i—

normák alapján tervezett kapacitás, s t a tervezett termelési teljesítmény maga is. Ez utóbbi esetben az alaphoz való viszonyítás már a tervteljesíte'si száza— ' lékot adja meg.

A viszonyítási alap mngválasztása sze—

rint a kapacitás—kihasználás relatív mér—

tékének különféle jelentésű mutatószámai lehetségesek.

Az erőgépek tényleges, effektív, hasznos teljesítményét —— például a műszaki gya—

korlatban -— kétféle teljesítményre szok—

ták vonatkoztatni : a) felhasznált energiára (a felhasznált energiahordozó kalória, ill.

energiatartalmára), b) az indikáltra (az energiahordozó kalória, ill. energiatartal- mának mechanikai munkává átalakult részére). Az (1) esetben kapott relatív kihasználási mutató az u. n. ,,gazdasági hatásfok" (7; g), a b) esetben számított az u. n. ,,mecham'kai hatásfok" (nm).

Az előbbi azt fejezi ki, hogy a gép a szenben, folyékony tüzelőanyagban, stb.—

ben foglalt energia hány százalékát ala—

kitja át mechanikai hasznos termelő munkává. Az utóbbi pedig azt érzékelteti, hogy maga a gép, mint energia átalakító szerkezet, mennyi energiát emészt fel.

Ennek százalékos mérve a mechanikai munkává átalakult energiához viszo—

nyitva, a 100 —— Yzm%.

Annak következtében, hogy valamely

— több, azonos tagból álló —— termelő—

felszerelés adott időkeretbeni teljesitmé—

nye függ a felszerelés tagjainak a termelés—

ben résztvett számától (létszámától), továbbá a termelőtagoknak a termelésben töltött időtartamától, végül pedig az egyes tagok időegységre eső teljesítmé- nyétől, a kapacitás és a tényleges teljesit- mény több összetevőre bontható fel. Neve—

zetesen minden ilyen felszerelésnek _—

például a fonodához tartozó fonógép- teremnek — van létszám— (fonógép létszám) kapacitása (S), van azután minden egyes fonógépnek időkapacitása, t. i. az a lehet—

séges maximális munkaideje órákban (H), amelyen keresztül —— kedVező eset- ben —-— megszakítás nélkül termelhet.

Van ezenkívül az időegységre vonatkoz—

tatott termelő kapacitása, teljesitmény- kapacitása (T). Nyilvánvaló, hogy az adott időkeretben a felszerelés tel—

jes termelóképessége, kapacitása, TR:

So. H.). To. Ugyanígy származtatható a felszerelés termelési teljesítménye: Ter

S,. Hl. TI, ahol S1 a termelésben résztvett létszám, H1 az átlagos idő, amelyen át a termelés folyt, T1 pedig a felszerelés egysége által az időegység alatt termelt átlagos termékmennyiség. A TI, kapacitás kihasználásának százaléka:

SI. Hl. T1

f so.r1.,.T0—-100 *

tényleges teljesítmény

: legnagyobb teljesítő képesség '

Amennyiben a teljes létszám veszre'szt a termelésben és mindegyik gépegység az időegység alatt a maximális T—t tel—

jesíti, a kapacitás kihasználásának relatív mértéke :

1001)

fan—.

vagyis az időkapacitás kihasználása ; pét-

dául meghatározott sebességgel haladó futószalagnál a lehetséges futási idő ki- használása, továbbá az egyenletesen tor- helt munkagépeknél a napi munkaidő kihasználása. Hasonló módon értelmez—

hető a létszámkapacítás kihasználása, az

f, :

S1

So .100

Ezt szokás még foglalkoztatási foknak is nevezni. Ilymódon lehet kifejezni pél- dául valamely gépterem kapacitásának kihasználását.

Az időegységre vonatkoztatott termelő—

kapacitás, illetőleg a teljesítményi kapaeío tás, T., kihasználása pedig

T1

ff : To .100

E formula igen alkalmas az állandó terheléssel dolgozó elektromotorok ka—

pacitása kihasználásának mérésére.

Amennyiben az egyes f—ek nem száza—

lékban, hanem csak egyszerű arányszám—

ban szerepelnek, következik az előre—

bocsátottaktól, hogy

fzfc -fz—f1

A képlet alkalmazása igazodik mindig a, szakmai sajátosságokhoz. Példaként a szövőgép kihasználása mutatójának szá- mítását szemlélteti az 1. sz. tábla.

)) Lásd ezzel kapcsolatban a szerzőtől: Termelés—

elméleti meggondolások a foglalkoztatási tok nagy—' ságrendjének statisztikai megállapításánál. Külön- lenyomat a Közgazdasági Szemle 1942—es évfolyam- ból, Budapest, 1942, 17. old.

1. sz; tábla

Szövőge'p termelési kapacitása kihasználásának mutatószámall)

]. Az elméleti vetésszám—kapacitás (tel—

jesítményi kapacitás) kihasználásának

IHUtatóla: 300,000.0oo

480,000.000 :? 0'695'

2. a szövőgép szélessége által lehetővé tett szövetszélesség-kapacítás (lánefonal- létszám-kapacitás) kihasználásának mu—

tatója: 80 * %

m : 0.8,

3. a szövőgép elméleti szövetelőállító kapacitása kihasználásának mutatója:

0.625 x 0.8 :: 0.5

Vagyis a szövőszék elméleti termelési kapacitása 50%-ig van kihasználva.

Az időkapacitás kihasználására vonat—

kozó mutatószámot, az fa-t, szokták még extenzív megterhelési mutatónak is ne—

vezni; a teljesítőképesség, a teljesítményi kapacitás kihasználása mutatószámánák, az I,-nek, pedig az intenzív megterhelést mutató nevet adják. Az adott hosszabb időkeretben kifejthető teljesítmény ki- használásának mutatószáma, az [, mint megterhelést integrál mutatószám szerepel.

Az időkapacitás kihasználását jól méri az u. n. ,,műszak—t (váltási) együttható", illetőleg az átlagos műszakszám, amely nem más, mint a műszakok számának a megfelelő számú műszakot teljesítő eszközök (munkagépek) számával mér- legelt átlaga.2)A mellékelt 2. sz. tábla példaként kétféle munkapad átlagos mű- szakszámának számítását mutatja be.

2. sz. tábla

Átlagos műszakszám (műszak—együttható)

számitása3)

M. k (i k Összesen dol- E b b 6 l

un apa 0 gozott egv mű- két mű- munkapad szakban szakban

Esztergapad 40 30 l 1 ()

Marógép . . . . 30 25 _ 5 !

1) D. V. Szavinszkii: Id. m. 298. oldf 2) D. V. Szavinszkii: _Id. m. 287——288. old.

') Poszobie po sztatisztike alja rajonnüli i ucsasztkovüh inszpektorov C. Sz. U. Goszplana Sz. Sz. Sz. R. (Statisztikai vezérfonal a Szovjetúnió Állami Tervgazdasági Bizottsága Központi Statisz—

tikai Hivatalának kerületi és járási felügyelői ré—

gáéregi Goszplauízdat II. kiadása, Moszkva, 1945, . o .

- A felvető A l , A tényleges Az elméleti

A legyár- szerinti Az elméleti A teljesl— _egy_;sr— vetésszám vetésszám A szövőgép tott szövet sűrűség, vetésszám tett szövő- tott SZ vet a munka a munka

SZÉIOSSége szélessége 1 cm-re 1 perc gépórák mennyi-ó tartama tartama

ram-ben cm—ben eső fona— alatt száma sége foly ' alatt: alatt:

lak száma méterben 3 x 6 x 100 4 x 5 x 50

1. * 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

100 30 30 200 40.000 100.000 300,ooo,ooo 4so,ooo.ooo

Az esztergapadok által teljesített átlagos műszakok száma:

1x30-k2x10 _ 50 _

W "- To 1-25

a maróge'pek által teljesített átlagos mű—

szakok száma:

1x25—Jf—2x5__

35

__

——————————— *— 3—5— 1.17

25$5

Az időkapacitás kihasználásának rela—

tiv mértékénél alapul a -naptári időtől kezdve a legkülönfélébb időtartamok szolgálhatnak, így a munkarendszer sze—

rinti idő, tervidő, tényleges munkaidő, hasznos munkaidő, stb.

Ha a teljesítmény szerinti kapacitás—

kihasználás közvetlen mérése nehézsé—

gekbe ütközik, ennek helyettesítésére a gyakorlatban sokszor előszeretettel alkal- mazzák az időkapacitáskihasználás jóval könnyebben meghatározható ,mutatóját.

Külön feladatot jelent több, különböző tagból álló felszerelés kapacitáskihaszná—

lásának megállapitása. Itt általában két jó' eset különböztethető meg: 1. a tagok a termelési folyamat szempontjából csupán horizontális kapcsolatban vannak vagy éppenséggel termelésteolmikailag függet—

lenek egymástól. Célszerű ilyenkor az eredő kihasználási mutatószámot a tagok kihasználási mutatóiból mérlegelő átlag- számítással megállapítani, 2. a tagok vertikális termeléstechnikai kapcsolatban vannak. Ilyenkor szó lehet a vertikális kapcsolat által képviselt termelő folya—

mat, mint osztatlan termelőegység kapaci—

táskihasználásáról'. " Erre az u. n. ,,leg—

szűkebb keresztmetszet" kapacitáskihasz-

nálása lesz a mértékadó. Szó lehet persze itt is az egyes tagok kapacitásának átla—

gos kihasználását—ól.

A Icapacitáskíhasználás relativ mértéké—

nek nagy szerep. jut a termelés tervezésében és szervezésében, sőt magában az üzem—

vezetésben is. Azegymástól erősen eltérő f—ek — különösen, ha azok vertikális kapcsolatban álló alapokra vonatkoz—

nak az egyes alapok aránytalan igénybevételére, illetőleg aránytalan mé—

retezésére és tervezésére mutatnak rá.

A nagy f—ek a termelőtolyamai szűk

24!

keresztmetszetét, illetőleg viszonylagos ter—

melőerőhiányát jelzik, a kis f—ek pedig a bő keresztmetszetekel, illetőleg termelő—

eró tartalékokat jelentenek. Ismervén ez aránytalanságok helyét és nagyságát a tervezés, illetőleg a termelési folyamat

szervezése idejekorán és hathatósan tu_c_I

közbelépni, hogy az állóalapok által képviselt termelőerők megfelelő felhaszná—

lást nyerjenek. Az üzemösszehasonlító pro—

filírozás ma már igen elősegíti e folyamatot, különösen, ha az I—eknek a kiegyenlítése a termelőerők horizontális koncentrációja

útján történik. Ehhez jól kell ismernünk

azonban az állóalapokat és kapacitásaik kihasználását. Az állóalapok jobb és terv—

szerű kihasználását segiti tehát elő, ha azokról részletes kataszter áll rendelke zésre. A termelés, épités, szállítás stb.

eszközeinek és berendezéseinek statiszti- kaja éppen ezt szolgálja.

Ha a kapacitás megtérülésének költ- ségei a kihasználás során nem változnak,

a .kapacitáskihasználás változásával for-

ditott arányban változik az állóalap faj—

lagos, termékegységrc eső megtérülési költsége, mivel az összmegtérülési költ- ség, az (A), annál több tcrmelékegységre' (T)-re oszlik szét, minél nagyobb a, kapacitáskihasználás, az ([). Maga az összmegtérülási költség ( A) egy—egy idő_

szakra —— például évre —— számítva, ha az állóalap kezdeti értéke 1, a használat után megmaradó értéke pedig R és 11 évig használható, megközelítőleg (nagy javítások, stb. értékét elhanyagolva):

A I——R

a

Az alap fajlagos megtérülési költsége (k) pedig, ha T,e kapacitás f százalékos kihasználásánál a termelés műszaki mér—w léke T:

1—3

A _n

[( it' ? 377: Hihi-100; mivel

3. 82.

A fajlagos megtérülési költségek esése,

T ___—

Tb'f

7

100 , isi

. Eglliöíl !, -

k ' n.T, ' f "

, , I——R

miutan úr?; ' 700

MjelÖlése legyen e —--— megközelítőleg

állandó, _

! 1

: '" e. — ,

í

vagyis a fajlagos megtérülési költség a relatív kapacltáskihasználással, más—

néven az üzem foglalkoztatási fokával, fordítva arányos. Az állóalapok fajlagos megtérülési költségeinek indexszerű _mé—

réséreHmint Icöllségmutalószám, a kapa—

citáskihasználás relatív mértékének reci—

proka alkalmas.

Legyen például egy cipőgyár álló—

alapjainak összértéke (I):1 millió Ft.

Ha n 20 éves használati időtartamra készült a gyár berendezése, az évi meg- térülési összköltség (A) megközelítő—

leg:

] 000000

wing—o- 50.000 Ft

Ha N az évcnkint két műszakban gyártott cipőpárok száma, a megtérülési költség páronkint, vagyis a fajlagos meg- térülési költség mutatója, a k :

50.000

A. , , ._.—__w,____

Látható, hogy amilyen arányban növek—

szik a termelés, olyan arányban csökken az állóalap termékegységre eső fajlagos megtérülési költsége. (Lásd még a 3. sz.

táblát és az 1. sz. rajzot.)

tábla

ha a kapaciláskihasználás

emelkedik

A gyártott cipűpárokszáma %, kapacitás kihasználás,o-a, líggáőslgegfofgílalkoz— Az állóalap fajlagos megtérülésiköltsége két műszakban műszgkbanl—Zwy ,'

1.000

5 % 50.000: 1.000 :: 50:— Ft 100.——- Ft 2.000

10 ,,

50.000: 2.000 :: 25.——— ,, 50.———— ,.

5.000

25 ,, 50.000: 5.000 : ID:—* ,, 205— ,, 10.000

50 .,

50.000:10.000 :: Sr— ,, 10.—— ,, 20.000 maximális 100 ,,

50.000: 20.000 7:— 2.5 ,, 5.-—-— ,, termelőké—

pesség (ka- ,

pacitas)

1. sz. mi:

az ÁttóAtAp FAJLAGOS, MEGTÉRütésI kouseee es A KAPACITASKIHASZNALAS

$ .. .. l

e eo , OSSZEFUGGESE

§ _

lm

5

§ 30 -

§

§? —--———

.E' ;

3- i

e 20 __________*-u-

. ; ; tműszakban

Éműs ;

! l '

40 t-——:-——-2——————————— '

í ' '

! § !

5 ————;-———; —————————— !- ————————————— *

2-5 -:..-.:--- L —

0 L 1 i ! l

0 4 2 3 Lo §

. . , ,

——————. t/po parok szama evekben

Szigorúan nézve a dolgot, a k fajlagos megtérülési költség képletében szereplő n élettartam a kihasználástól nem mindig független. Erősebb kihasználás erősebb elhasználódást is jelent és ez rövidebb élettartamot. Ezt legtöbbször el lehet hanyagolni, úgy, hogy a közgazdaság állóalapjának megtérülési költsége annál kisebb, minél nagyobb azok termelő—

kapacitásának kihasználása.

Kevéssé változó megterhelés mellett a ki—

használás fokozásának leghatékonyabb módja

' az időkapacitás kihasználásának növelése.

Igen alkalmas erre —— mint a 3. sz. tábla is mutatja —— a műszakok számának sza—

porítása. Eg műszakról kettőre vagy háromra val áttéréssel a fajlagos meg—

térülési költségek elvileg 1é—ükre, l/,,—ukra csökkenthetők. "Voltaképpen ugyanilyen mértékben kisebbíthető ilyenkor a bizo—

nyos időkeretben tervezett termelésnöve- kedés beruházási szükséglete is.

Az A nagyságát szokásos az I-nek nagyrészt tapasztalati úton megállapított százalékaiban kifejezni. Ilyen módon van—

(nak például megállapítva a Szovjetúnió- ban az évi amortizációk átlagos normái;

mégpedig főbb íparágazatokra elkülö—

nítettenÉ) '

*) K. A. Fedoszeieu: Tehpromíinplan pred—

prijatiia. (Az üzemi tervgazdálkodás általános alap—

jol.) Goszfinlzdat kiadása, Moszkva, 1948.

Pontosabb számításoknál az n (vélet- tartam rendszerint nem a műszaki hasz- nálhatósági élettartamot jelenti, hanem a gazdaságit, azt az időkeretet tehát, amelynek végén a berendezést már cél—

szerű gazdaságosabbal feleserélni, annak ellenére, hogy az még továbbra is hasz—

nálható. A valóságban a tényleges élet- tartam az így adódó minimális, gazdasági és a fizikai használhatóság megszüntéig tartó maximális, műszaki élettartam kö—

zött van. Közelebb az előbbihez, ha a népgazdaság nagy, szabad beruházási alappal rendelkezik, és inkább közelebb az utóbbihoz, ha ilyen beruházási alap—

nak viszonylag szükében van.

Sztrumilinf) orosz akadémikus, a tech- nikai haladás ütemének számbavételével szellemes módszert dolgozott ki a mini—

mális gazdasági élettartam statisztikai úton való megállapítására. A tényleges élettartam megállapítására pedig Hacsa—

turovs) közgazdász állított össze egy, a gyakorlat tapasztalatai alapján leszűrt,- igen hasznos módszert, amely a kérdéses állóalaprész beruházásával elérhető üzemi megtakarítások viszonylagos (másik, meg-

') Sz. G. Szlrumilín: Faktor vremeni v pro- jektlrovka kapitalnüh vlozsenij. (Az idő szerepe a beruházási tervekben.) Izvesztija Akademii Nauk Sz. Sz. Sz.,Rr—Otdelenie Ekonomiki i Prava kiadá- sa, Moszkva, 1946.

') T. S:. Hacsalurov: Osznovü ekonomikl zseleznodorozsnogo transzportabílg vasúti szállítás gazdasági alapelvei). Moszkva, 1 .

lévő vagy tervezett, kevésbbé gazda- ságos beruházáshoz viszonyított) mér—

tékét és a népgazdaság szabad beruhá—

zási alappal való ellátottságának fokát veszi alapul;

Az állóalapok értékének, az I—nek, a számításokba való beállításánál külön

leladatot jelent az I értékelése. Általában

a beszerzési érték számbavétele szokásos, de szocialista szempontból kívánatosabb a mindenkori reprodukciós értéké. Ez az önköltségek állandó csökkentésével termé- szetesen évről—évre csökken és ennek meg—

felelően kisebbedhet a megtérülési költség is?) Ezenkívül a munka termelékenysége—

nelc állandó növekedése folytán —-— ugyan—

csak évről—évre —— állandóan nagyobb lesz a meglévő állóalapok termelési kapacitása.

Következésképpen állandóan növekedhet a kapacitáskihasználás abszolút mértéke, és így a fajlagos megtérülési költség ennek következtében is állandóan csökkenhet.

A kapacitáskihásználás relatív mértéké—

nek növelése csak tovább erősíti a költség—

csökkentő l'olyamatot. * *

Mindhárom költségcsökkentő mozzanat igen alkalmas az állóalapok megtérülési költségének leszorítására, és [mindhárom lehetőség végső fokon a munka termelé- kenységének fokozásával függ össze. Az alapvető felszerelés önköltségeinek csök—

kenése a nehéziparban a munka termelé—

kenységénck emelkedésével kapcsolatos.

"Adott financiális állóalap műszaki kapaci—

tásának növekedése a kérdéses állóalapdt felhasználó munka termelékenységének emelkedésével jár együtt. A kapacitás erőteljesebb kihasználása pedig jórészt annak eredménye, hogy a népgazdaság termelése a foglalkoztatottak gyarapodása mellett a termelékenység általános emel- kedése következtében nagyot fejlődött és természetszerűleg az e fejlődéssel nem párhuzamosan növekvő kapacitásokat jobban használja ki.

Dr. Kádas Kálmán

Háztartásstatisztika *

A Népgazdasági Tanács 1949. szeptember 8—i ülésén határozatot hozott, amelyben kötelezte a Központi Statisztikai Hivatalt, hogy október 1—től kezdve folyamatosan szervezze meg a háztartásstatisztikai adatgyűjtést. A határozattal kapcsolatban rá kell mutatnunk a háztartásstatisztika jelentőségére. .

A húztartásslatiszlikának három irányú célkitűzése van: 1. a fogyasztás mérése, 2. statisztikai alap megteremtése a fogyasztás tervezéséhez, 3. az életszínvonal változá—

sának mérése. *

1. A fogyasztás mérése. —— A nemzeti jövedelemnek legnagyobb része a fogyasztásra kerülő javak mennyisége. A szocialista gazdálkodásban az életszinvonalnak, tehát a fogyasztásra kerülő javak mennyiségének, állandóan és folyamatosan nőnie kell.

A fogyasztásnak határt szab a termelés. Ezen a határon belül a népgazdaság meg—

károsítása volna, ha mást termelnénk, mint amit elfogyasztunk. Elsőrendűen tontas tehát a tervgazdaság számára, hogy legalabb is nagyságrendileg ismerje: milyen fogyasztási jószágokból mennyi fogy el egy évben. Az egyéni, családi fogyasztásoknak határt szabnak az egyéni, családi jövedelmek. Az elfogyasztott javak fajtáit és mennyi—

ségét ezeken az egyéni, családi jövedelmeken keresztül kell a fogyasztási statisztika

számára hozzáférhetővé tennünk. Minden egyénre és minden családra kiterjedő fogyass—

tási statisztika elképzelhetetlen volna. Meg kell elégednünk egy viszonylag kis számú családra kiterjedő háztartásstatisztikai megfigyeléssel és ezeken a megfigyelt családe—

kon keresztül -— ha a kiválasztás megfelelő volt —— nagyjában megállapítható lesz a lakossag egészére nézve az elfogyasztott javak mennyisége.

2. Statisztikai alap megteremtése a fogyasztás tervezéséhez. —— Ismert teny, hogy a

jÖVedelem fokozódásával a fogyasztás nem minden cikkben emelkedik egyforma mér—

tékben. Ha a háztartásstatisztika segitségével megállapítható a különböző jövedelemi—

kategóriákba tartozó családok összes fogyasztása, akkor előre lemérhető lesz, hogy egy tervezett életszínvonal—emelés —— amely vagy béremelésen vagy árcsökkentésen kerese—

tül következik be —— milyen fajtájú fogyasztási javakban emeli a fegyasztást. Ezeknek az adatoknak az ismeretében tehát fogyasztási javakat termelő iparunk termelését

a tervezett életszinvonal emelkedésnek megfelelően tervezhetjük és irányíthatjuk.

1) Sz. (;. Sztrumílín: id. m,