MUNKÁLATAIRÓL A JÖVEDÉKI MÉLYKUTATÁS JELENTÉS

(1)

JELENTÉS

A JÖVEDÉKI MÉLYKUTATÁS 1947/1948. ÉVI

MUNKÁLATAIRÓL

MAGY AR P ÉNZÜGYMINISZTÉRIUM

BUDAPEST, 1948.

(2)

A Jelentéshez egy színes földtani térkép és 12 db melléklet tartozik.

Szerkesztette: Dr. Bendefy László. Felelős kiadó: Dr. Tasnády László.

12. Stephaneum nyomda Budapest. Felelős: Ketskés János.

(3)

ELŐSZÓ

A jövedéki m élykutatás vonalán a Pénzügym inisztérium tevékeny

sége az 1946. évi kezdeti nehézségek legyőzése és kiküszöbölése után örvendetesen k i szélesedett és nagy tá v lato k a t magában foglaló pro

grammal, igen jó m unkaütem ben indult meg. A m unka és az elért eredmények természetszerűleg magukon hordják azt a kényszerű körül

ményből fakadó jelleget, amely m ajdnem mindazokon a területeken, ahol megbízásunkból kiváló és magas színvonalú képzettséggel bíró geológusok és geofizikusok dolgoztak, 30—80 éve geológiai felvétel nem tö rtén t, azért a m unkát szinte új alapokon kellett megkezdenünk.

A m int ez a körülm ény egyrészt sajnálatos, m ásrészt talán szerencsés

nek is m ondható, mivel osztályunk által elvégzett geológiai és geofizikai felvételek nem ream bulálások és foltozgatások, hanem a legkorszerűbb elvek alapján készült önálló, új m unkálatok.

A Pénzügym inisztérium ban a X III/c. osztály ügykörébe u ta lta t

ta k a jövedéki m élykutatási ügyek. Ügyosztályunk 1947/48. évi k u tató tevékenységét — amelyről ebben a kötetben adunk szám ot — az 1948. évi április 18-án jóváhagyott m unkaterv alapján lá tta el. A terv alapelveit és a k utatások m értékét a Jövedéki M élykutatási Tanácsadó Bizottság 1947. évi április hó 11-én m e g tarto tt rendes ülésében — széles

körű v ita u tá n — határozta meg. Miután az elmélet és a gyakorlat az életben nem mindig fedi egym ást, a ku tatáso k során — egyes rész

eredmények birtokában — nem egyszer m ódosítanunk is kellett korábbi elgondolásainkon. A Tanácsadó B izottság üléseiben kialakult álláspont azonban mindig olyan volt, amely rendkívül értékesnek bizonyult a mi számunkra és éppen ezért ezen a helyen is hálás köszönetemet fejezem ki a Tanácsadó B izottság igen tisztelt, európai tekintélyű tudós tagjainak, akik k u tató m unkálatain kat állandó figyelemmel kísérték s nem egy ízben azokat a helyszínen is megszemlélték, m ajd a szemlék alapján szakvéleményükkel nagy m értékben já ru ltak hozzá az itt közreadott eredm ények eléréséhez.

Az ügyosztály kétévi működése a la tt elért eredm ények term észete

sen nem ny ujtanak különös szenzációt, aminek oka elsősorban abban keresendő, hogy Magyarországon az ásványi nyersanyagok terén csodá

k a t nem v árhatunk. M unkánk azonban olyan alap, amelyre minden további k u ta tá s nyugodtan építhet. Igy például Telkibánya és Pányok környékén fo ly ta to tt érckutatásaink eléggé előrehaladott állapotban vannak ahhoz, hogy biztató reményekkel és k u ta tási eredményeink fel- használásával Telkibánya régi és abbahagyott bányam űveletei újból megvizsgáltassanak. Éppen ezért sajnáljuk, hogy a komolyabb eredmé

nyek kilátásával kecsegtető telkibányai m u nkálatunkat mi m ár nem fejezhettük be.

1*

(4)

4

A második ok abban keresendő, hogy k ét esztendő az ilyen m unká

hoz rendkívül rövid idő. U talok itt arra, hogy például a dunántúli olajkutatás közel tizenhét évi szorgos munka után hozott csak ered

m ényt. A két évet — ennek ellenére — igen jól kihasználtuk ahhoz, hogy az alapm unkálatokat továbbfejlesztve komoly eredm ényeket érje

nek el azok, akik m unkánkat — bizonyára jobban, m int mi — foly

ta tjá k és befejezik.

A Gazdasági Főtanács éppen ügyosztályunk aktivitása, szám ottevő munkássága és elért eredményeinek m egállapítása során ju to tt arra az elhatározásra, hogy ügykörünket egyesíti az Iparügyi M inisztérium hasonló ügykörével. Ennek folytán osztályunk k u ta tó tevékenysége folyó évi november hó 1-ével megszűnik és azt az Iparügyi M inisztérium bányászati és bányakutatási osztálya veszi át. E zt az elhatározást azon

ban tárcaközi értekezletek, hosszabb és szélesebbkörű viták előzték meg és a hónapokig húzódó bizonytalanság nem szolgálta a m unkánknál annyira nélkülözhetetlen nyugodt légkör kialakulását.

Amikor osztályunk k utató m unkásságának befejezése alkalm ával osztályom minden egyes külső és belső m unkatársának odaadó és ered

ményes m unkásságáért köszönetem et fejezem ki, az Iparügyi Minisz

térium új és megnövekedett osztályának működéséhez magam és m unka

társaim nevében kívánok jó szeren csét!

B udapest, 1948. évi augusztus hó.

Dr. Tasnády László

miniszteri tanácsos a X III. c. osztály vezetője.

(5)

FÖLDTANI MEGFIGYELÉSEK A KŐSZEGI HEGYSÉGBEN

(1947—48. évi felvételi jelentés két térképmelléklettel.)

Irta:

FÖLDVÁRI ALADÁR Dr., NOSZKY JENŐ Dr., SZEBÉNYI LAJOS Dr. és SZENTES FERENC Dr.

ELŐSZÓ

Hazánk legidősebb kövületes üledékeit az osztrák határ mentén, Nyugat- Magyarországon találjuk. Már régóta ezekre az érdekes képződményekre terelő

dött a figyelem, Hoffmann K. (1876), Jugovics L. (1914), Bandat H. (1928), Benda L. (1929) magyar geológusok részletes térképet közöltek róla. Ezek a térképek azonban nem fejezték ki kellőképen ennek a bonyolult felépítésű, idős hegységnek belső szerkezetét és a hasznosítható anyagok gyakorlati értéké

ről sem alkothattunk egységes képet.

Indokolt volt tehát a Pénzügyminisztérium Jövedéki Mélykutatási Osztá

lyának 1947. évi rendelkezése, hogy a Kőszegi hegység teljes egészében tudo

mányos földtani szempontból reambuláltassék. A Földtani Intézet 1947. évben három geológust rendelt ki felvételre : dr. Földvári Aladár főgeológust, dr. Noszky Jenő osztálygeológust és dr. Méhes Kálmán adjunktust, akik eleinte közösen járták a területet, később önállóan reambulálták az. egyes részleteket. 1948.

évben dr. Szentes Ferenc főgeológus, dr. Szebényi Lajos és dr. Korim Kálmán geológusok folytatták a felvételeket, dr. Noszky Jenő közreműködésével. így az aránylag kis területen (54 km2) azért dolgozott hat geológus, hogy a munka minél előbb és lehetőleg a legkülönbözőbb.szempontból vizsgálva készüljön el.

A kőzettani vizsgálatokat dr. Földvári Aladár, a hegy szerkezeti megfigyeléseket dr. Szentes Ferenc foglalta egységbe. A sok munkával járó helyszínelések részben műszeres felvételekkel, részben vázlatszerkesztésekkel készültek. A meg

figyeléseket így is csak nehezen lehetett a rendelkezésre álló 5057. számú 1 : 25.000 térképbe átvezetni, mert az a finomabb topográfiai részleteket nem érzékelteti, vagy azokat eltorzítja. A felvételeket ezért a térkép pontosságához kényszerítettük, ami a valóságban nem ritkán 100 méter, de helyenként (Tábor

hegy, Kurtavölgy) 300 m távolsági eltolódást, míg magasságban 10—20 m szintkülönbséget jelentett.

Az 1 : 25.000 méretű térképet t. i. 1920. évben helyszínelték, 1931. évben másodszor is kiadták, de csak részben helyesbítve. Az 1 : 40.000 méretű turista- térkép 1942-ben szintén elérte a második kiadást, ebben már sok új terep

tárgyat jelölnek, de a topográfiai alap a régi maradt. 1922. évben ugyan el

készült az új háromszögelés sűrű hálózata, de ennek eredményeit már nem

(6)

vették figyelembe. Szükséges ezekét a hibákat hangsúlyozni, mert a réteg-, ül. hegyszerkezeti határok szerkesztésénél előálló látszólagos hibák nem a fel

vételből, hanem a topográfiai alapból erednek.

Velem környékén dr. Noszky Jenő mérőszalaggal, olajkompasz és abney szintező segítségével nagyobb területet részletesen bemért, hogy az itteni bányafeltárások helyét pontosan rögzítse, az archaeológiai megfigyeléseket sem hagyva figyelmen kívül. A térkép kivitele pontos képet nyújt az itteni feltárási viszonyokról és alkalmat ad a finomabb rétegtani taglalásra is.

Lehetséges, hogyha a földtani felvételeket hosszabb időn keresztül egy geológus folytatta volna, az idők folyamán változó feltárások sorozatából bővebb megfigyelési adatokat gyűjthetett volna. Mégis vállaltuk a megbíza

tást, hogy egyidőben, többféle szempontból vizsgálva a hegységet, a szakma

beli együttműködés eredményes termékenységét igazoljuk, veszélyeztetve a munkában a személyes bélyeget. Ezzel az együttműködéssel a tárgyilagos meg

figyelés kölcsönös kritikáját óhajtottuk biztosítani, szívesen fejáldozva az individuális beállítottságot, vagy a stilisztikai hajlékonyságot. Ezen jelen

tésünkben kihasználtuk a kooperáció jó oldalait; a munkaközben természet

szerűen felmerült tárgyalási egyenetlenségeket és hézagosságokat nem a har

monikus együttműködés hiánya okozza, hanem azok csupán az adatok héza

gosságát és a nézőpontok többféleségét bizonyítják.

A felvételek folyamán számos probléma merült fel, amit egy-egy fel

vételező a rendelkezésére álló, aránylag rövid idő alatt nem oldhatott meg.

Jelentésünk így nem is végleg befejezett egység, mert ez érdekes hegység fel

építéséhez más alkalommal is, többféle szempontból hozzá kell szólnunk.

Egyelőre kulcsokat szándékoztunk adni a további részletmunkához, figyelmeztetésekkel és útmutatásokkal szolgálni a későbbi felvételekhez, mely

nek nyilván nyugat felől nagyobb terület bejárásával kell kezdődnie.

Budapest, 1948. július 15-én.

Földvári Aladár* dr.

Noszky Jenő dr.

Szebényi Lajos dr.

Szentes Ferenc dr.

(7)

BEVEZETÉS

Kőszegi hegységen Vas vármegyében a Kőszegtől (274 m tszf.) nyu

gatra a Pinka folyóig terjedő hegységet értjük, melynek legkiemelkedőbb hegye, az Irottkö 882-3 m magas. Kisebbik keleti fele Magyarországra, nagyob

bik része Ausztria területére esik. Paleozoikus korú kristályos paláit a laza neogén-korú üledékek választják el a Borostyánkői hegységtől, a Soproni hegységtől, délen a Vashegy-csoport deVon-korú üledékeitől (lásd földtani helyszínrajzot).

Mivel hegységünk nagyobb része határainkon túl esik, érthetőek azok a nehézségek, amelyek lépten-nyomon fellépnek, hiszen az amúgy is kis egy

ségnek alig 1/3-részét térképezhettük, amiből nagyobb következtetéseket nem vonhatunk le.

Hegységünknek általában 300—500 méter relatív magasságú ágait az Irottkő (882-3 m), Kendig (665 m), Irányhegy (665 m), Óház (609 m), Pintér

tető (497 m) ereszkedő gerince fogja össze, melyből több oldalgerinc ágazik ki ÉNy felé (Táborhegy 646 m), illetve DK irányban (Kalaposkő 587 m, Szt. Vid 568 m, Szabóhegy, Kálvária stb.), gyakran festői szépségű tájképet nyújtva.

A hegység lábánál települtek a történelmi nevezetességű kulturális székhely : Kőszeg, a kisebb Cák, az archaeológiailag nevezetes Velem, majd Kőszeg- szerdahely, Bozsok községek. A Kisalföld lapálya felől nézve, messzire ellát

szik a hegység tömör körvonala. Számos bővizű forrás (Hétforrás, Szikla-, Hörmann-, Mohos-, Madaras- vagy Borha-, Jávor-, Szentkút-, Szénégető- stb.

forrás) üdíti a kiránduló turistákat. A területnek legnagyobb részét gondozott erdő borítja, melyben jelzett turistautak könnyítik meg a kirándulók tájékozó

dását. A felsorolt községeket karbantartott út köti össze Kőszeggel, ahonnan az erdőn keresztül kiépített műút szerpentin-kanyarulatokkal vezet fel a Hörmann-förrás melletti menedékház (700 m) szálloda-nyaraló üzeméhez.

A Kőszegi hegységről és környékéről az alapvető- kéziratos földtani tér

képet 1 : 144.000 méretben Hofmann Károly és munkatársai készítették 1876.

évben. Harmincnyolcévi szünet után Jugovics Lajos kezdte újra a terület felvételét, földtani térképeiből azonban csak a Borostyánkői hegységi került nyomdába.1 Területünkről tulajdonképen csak 1932. évben került közkézre részletesebb földtani térkép, amikor Bandat Horst Szumatra szigetén befejezte jegyzeteinek feldolgozását. Alapjában véve ezt a térképet tekinthetjük mun

kánk kiindulópontjának. Sokoldalú feljegyzései, az irodalom kritikus beépítése, gyakorlati irányú megfigyelései további munkánk bázisául szolgálhatott. Meg kell azonban jegyezni, hogy térképéből hiányzik a részletesebb megfigyelé-

1 Jugovics a Lánzséri hegységről is részletes térképet készített, és onnan számot- tévő kőzetminta-anyagot gyűjtött. E munkájának eredményeit a Kőszegi hegység új földtani felvételével kapcsolatban osztályunk rendelkezésére bocsátotta. Éppen ezért

— hálás köszönjünk újbóli nyilvánítása mellett — értékes dolgozatát e kötetben közöljük már csak azért is, hogy ezáltal a nyugati kristályospaláinkról nyújtott képet teljesebbé tegyük. (Szerk.)

(8)

8 FÖLDVÁRI----NOSZKY----SZEBÉNYI----SZENTES

sekre alapozott, pontos képződményhatárnyomozás, úgyhogy ebben a forrná- bán hegyszerkezeti értékelésre alkalmatlan vázlat.

Meg kívánjuk említeni, hogy Bandat 1943-ban a Kőszegi hegységben ream- buláló felvételt végzett, azonban kéziratos térképe az ostrom alatt elveszett.

Indokolt volt a már Bandat által nagyobbrészt helyesen felismert képződ

ményeket a térben pontosan nyomozni, az ú. n. kőzettani térkép mellett pedig egy rétegtani térképet szerkeszteni, mely a képződmények egymáshoz való viszonyát jobban feltünteti.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az így fogalmazott kérdés sokszor szinte megoldhatatlannak látszó feltételei nem oldódtak meg nehézségek nélkül, mert önkényesen járunk el, amikor a hegyszerkezetileg jelentős mértékben igénybe

vett rétegekben egyes kisebb rétegcsoportokról azt állítjuk, hogy azt normális rétegsornak fogadjuk el. Nem mondhatjuk ugyanis minden rétegsorunkról, hogy azt több szelvényben is ismételten azonosnak találtuk, azonban az adott lehetőségek közt jobb megoldást találnunk nem sikerült. Szükségesnek találjuk ezt a rétegtani ingadozást megemlíteni azért, hogy az utánunk következő meg

figyelők elfogulatlanul vizsgálhassák — lehetőleg regionálisabban — az itt fellépő kérdéseket, szem előtt tartva, hogy feltevéseink nem véglegesen meg

oldott tételek.

Rétegtani megfigyelések

Kristályos palák

A Kőszegi hegységet nagy általánosságban paleozoikus korú homok, agyag, márga, vulkánikus tufarétegekből állónak tekinthetjük, melynek min

den tagja a hegyképződés folyamán előállott nyomásra kristályos palává alakult át. Az átkritályosodás nem nagy méretű, az epizónában ment végbe.

Jelentős hegynyomással volt dolgunk, mely rétegeinket összegyűrte, feltorla

szolta, az esetleges szerves maradványoknak még a nyomait is elpusztította.

Ez magyarázza, hogy a Kőszegi hegységben számos rétegtani és szerkezeti bizonytalansággal kell számolnunk. A régebbi földtani térképek úgy ábrázolják, hogy egy fillites rétegsorban rendszertelenül és lencsésen kiékelődve meszes- csillámos palák, fekete «grafitos» palák települnek. Ezekhez északon grauvakke, délen zöldpala támaszkodik. Vizsgálataink abból indultak ki, hogy a meszes- csillámpalák tényleg rendszertelenül, lencsésen települnek-e, avagy lehet-e azok

ban olyan rendszerességet felismerni, ami hegyszerkezeti mozgásokkal magya

rázható. 1947. évben főleg arra irányult a munka, hogy az előforduló kőzet

féleségeket definiálva, típusonként kitérképezzük. 1948. évben összevonásokra kényszerültünk és kisebb alaprétegsorokat vettünk fel, melyeket igyekeztünk több szelvényben követni. Kitűnt, hogy a mészelőfordulásokban rétegtani rendszer van. Ez felbátorított arra, hogy a többi réteg előfordulásában is réteg

tani egymásutánt tételezzünk fel.

így a kőszegi Óháztól az Irányhegy felé haladva megfigyelhető, hogy fillitek és kvarcos-f ülitek'felett pados-réteges meszes-csillámos pala rétegösszlet következik. Ezek a meszes rétegek kb. 50 m vastagságban, kevés fillites betele

püléssel, morfológiailag is mindig szembetűnő meredek, karsztosodásra haj

lamos felszínt adnak. Ezek még a feltárás nélküli erdőben is feltűnők. Mivel anyaguk faragható és mészégetésre is alkalmasak, tisztább padjait legtöbbször kőfejtők is feltárják.

(9)

KŐSZEGI HEGYSÉG 9

A Kőszegi hegység földtani helyszínrajza. Szentes Ferenc 1948.

Jelmagyarázat: 1. A Cseh tömeg gneiszei és gránitja. 2. Gránit. 3. Gneisz és csillámpala. 4. Szilur-devon korú üle

dékek. 5. Karbon- és kérdéses korú grauvakke, mészkő, dolomit, fillit. 6. Szerpentin-, amfibolit-, porfiroid-félesé- gek. 7. Perm korú (?) kvarcit. 8. Mezozoikus korú üledékek. 9. Flis és gosau. 10. Tercier-kvarter üledékek.

11. Levantei korú bazaltok. 12. Geofizikailag és mélyfúrással kimutatott kristályos tömeg Sárvár—Mihályi—Magyar

óvár között. 13. Általános réteg csapás és dűlés. 14. 1947—1948. évi földtani felvétel.

(10)

A meszes-csillámpalák külső habitusára nézve jellemző, hogy színük világosszürke, helyenként sötétszürke, kékesszürke, sőt barnás. Rendesen lemezesen réteges, lefelé inkább padosabb kifejlődésű. Csillámlemezkéi mindig a palássággal párhuzamosan helyezkednek el. Mészanyaga kristályos kaiéit, a pirit vagy kvarcszeptecskék csak járulékos elegyrészek benne. Mésztartalma igen változó. (2, 155. old.)

A vastag meszis-csillámpala rétegsorra fillitek, szürke-fekete palák, kvarcfillitek települnék, kb. 150—200 m vastagságban. Jellemző erre a réteg

sorra, hogy vékonyabb-vastagabb (pár cm-től 2 m-ig) mészcsillámpala féleségek települnek a fillitek közé. A meszes csillámpala kalcitja könnyen kilúgozódik, amikor rosszul felismerhető ú. n. «bagósodott» rétegeket ad s ilyen állapotában alig, vagy egyáltalán, nem különíthető el a szintén kilúgzott, laza, préselt homokkőtől, vagy kvárcos fillitektől.

Erre a rétegcsoportra települ a durva, pados kvarchomokkö-összlet, amiben jellegzetesen kevés a fillit. (Lehetséges az is, hogy a Vöröskereszti hágótól délre levő kvarchomokkő itt nem normálisan, hanem tektonikai alakban jelenik meg mint grauvakke.)

Lényegében hasonló szelvényt kapunk, ha a Meszes völgyben, a Mohás forrástól a doroszlói borpincék felső végéhez megyünk.

Ismétlődik ez a rétegsor Velem és Bozsok között is. A velemi Bánya

oldalon jól látjuk a vastag meszes-csillámpalaréteg feküjét is. 1. Ezek főleg fekete palák, kvarcfillitek, palás homokkövek kb. 100—150 m vastagságban.

Apró mészfillit-lencsék is előfordulhatnak benne. 2. Felettük következik a fő meszes-csillámpála-összlet kb. 50 m vastagon. Világosabb és sötétszürke, pados és lemezes, csillámos és kevésbé csillámos szintek rendszertelenül váltakoznak.

Leereszkedve innen a Bozsoki patak felé, a Középhegyen keresztül a Sötét

völgyig a fedőben járunk. 3. Ez főleg fillit-ky arc fillit rétegekből, kevés kvarc- homokkőből áll, amiben jellemző a vékonyabb-vastagabb meszes-csillámpala be

település. 4. A völgy déli oldalán, a Kalaposkő felé emelkedve, a fedőben jól kö

vethető a 10—15 m vastag pados, zöldes kvarchomokkő, kvarcfilliilel. 5. Erre tele

pülnek a Kalaposkő—Széleskő bizarr sziklafalát felépítő, ((zöldpala)) gyűjtőnéven összefoglalt epidotos^amfibblos palák féleségei. Térképezésnél a palásság mentén rendeződött fűzöld rétegek jó vezérszint szerepét játsszák. A Borostyánkői hegységben mindig a mészcsillámpala fedőjében, a szerpentinek feküjében fordul elő, mint azoknak a tufája. (12, 50. old., 13, 93. old.) Az Alpokban diabázok és tufák származékának tekintik. (2, 157. old.) Földvári A. hívta fel a figyelmet, hogy a Kalaposkő rétegsorában az alsó szintekben vékony meszes csíkok is előfordulnak, melyek felfelé kimaradnak. Ezeket a meszesebb szinteket regionálisan követni nem tudtuk.

Csapás mentén távolabb hasonló rétegsort több kilométeres szakaszon követhetünk. Indokoltnak látszik, hogy ezt az ötös taglalást többé-kevésbbé normális alapszelvénynek tekintsük. Mivel a rétegsort legteljesebben Velem és Bozsok községek között figyelhetjük meg, továbbiakban velemi rétegsor címen foglaljuk össze. Ez a rétegsor kisebb kihagyásokkal követhető az Irottkőtől—

Hörmann-forrás—Irányhegy—Óház gerincen, Szabóhegyen—Seybold erdőn keresztül Kőszegszerdahelyig—Bozsokig. Fenntartjuk a lehetőséget, hogy izoklinális redőkbe gyűrve egyes tagok anormálisan fekszenek, és a rétegsor finomabb részleteiben módosulhat.

Itt kell megemlítenünk a velemi gneisz előfordulást, melyre Bendefy László hívta fel először a szakkörök figyelmét. A velemi Szent Vidhegy keleti lejtőjén,

(11)

KŐSZEGI HEGYSÉG 11

A Kőszegi hegység látképe a velemi Szent Vid hegy kúppal, (Vásárolt fénykép után,)

A eáki nagy kőfejtő K-i falának részlete. Rauhvakke lencsék a meszes-csillámos palá

ban. (V. ö. 23. old.) — (Noszky J. fényk.)

(12)

12 FÖLDVÁRI-— NOSZKY----SZEBÉNYI----SZENTES

kb. 400 m tszf. magasságban, az Erzsébet királyné fája környékén gneisz

törmeléket talált 1924—1929 között folytatott geológiai és régészeti tanul

mányútjai során. A gyűjtött gneiszdarabokat a szombathelyi múzeumban helyezte el. Noszky J. 1947. évben a környéken részletesen kutatva, e lelőhely környékén több helyen is megtalálta a törmeléket, sőt a völgy északi oldalán kb. 470 m magasságban is lelt még gneisztörmeléket. A gneisztörme

lékek két típushoz tartoznak. Az egyik vörösszínű féleség, a másik világos

szürkés árnyalatú. Rillzletesen Földvári A. ismerteti. Megjegyezzük,. hogy gneisz szálban állva legközelebb a Borostyánkői hegységben található, 16 km-re nyugatra. Velemnél mindig sarkos darabok, nem görgetegek. Szálban állva eddig nem sikerült megtalálnunk, aknázással leginkább a velemi völgy északi oldalán lehetne kinyoi^özni. ‘Lehet, hogy régi építkezéssel került a Szent Vid hegy ősi településére, $ onnan a törmelékkel húzódott le a völgybe, feltűnő azonban, hogy a völgy másik oldalán a lejtőn felfelé is megvan a borostyánkői típusú kétféleség. Amíg további támpontot nem kapunk, feltételezzük, hogy hegyszerkezeti úton, feltolődási sík vönszolódási anyagaként került ide.

Az eddig tárgyalt ú. n. velemi rétegsortól úgy tájképi, mint kőzettani felépítésben sokban különbözik az északra és nyugatra csatlakozó terület, a Táborhegyen az országhatárig, innen délre a Stájerházakig—Hörmann-forrásig, az Irottkő keleti gerincén. Itt a fillites, kvarcfillites, feketepalás rétegsorban, vastagpados, kemény* préselt kvarcithomokkő uralkodik. Területünkön ezt a vastag rétegsort nem tudtuk részletesebben taglalni, egyes szelvények fel

vehetők, de a törmeléklepel miatt a felt árás nélküli erdőben követni nem lehe

tett. Talán nagyobb területen, nyugat felé folytatva a felvételt, azt mondhat

nék, hogy ezen grauvakke rétegsor alsó része palákból áll, pados homokkövek adják a középső szintet a Táborhegy nyugati lejtőjén Stájerházakig, melyre ismét palás-kvarcfillites homokkövek következnek az országhatár mentén.

A homokkő mindig durvaszemű, frissen sárgásbarna színű, pados, mely

ben azonban a palás betelepülés sohasem hiányzik. Néha a sötétszínű, síma tapintatú pala jut túlsúlyra, a homokkő csak kisebb-nagyobb betelepülés.

Ez már átmenetet képez tókvarcfillitekhez, ahol a homokos betelepülés csak egészen vékony, vagy lencsésen kiékelődő. Fillitek alatt tulajdonképen sokféle palát vontunk össze, de mindig kitűnően palás, agyagos, zsíros felületű, leme

zesen széteső; Mindig tartalmaz kvarcitlencséket. Helyenként talán a grafit- tartalomtól egészen fekete* de nem igazi grafitpala.

A grauvakke feküjéből sok tekintetben a velemi rétegsorral összehason

lítható képződmények bukkannak elő : meszes csillámpalák, zöldpalák, fillitek.

így a Táborhegy gerincén a Hármaspatakig és azon túl a Sziklaforrásig és a Hétforrás környékéig jó feltárásban látjuk ismét a sötét, vastag meszes-csillám- pala padokat. Fent világosszürke csillámos mészpala, lefelé tömörebb, padosabb, sötétkékesszürke, csillámtartalma egészen jelentéktelenre csökken. A Sziklaforrás környékén erre homokkő és kvarcfillit települ, nem nagy vastagságban, majd megjelenik a zöldpala is, dácsák 5—10 m vastagon, elszigeteltebb foltokban, nem követhető.szintként. A mészpalák feküje nincs jól feltárva, úgylátszik fekete palák dűlnek alája.

A legérdekesebb képződmény, amely a grauvakke alól kiemelkedik, a Pintértető északi oldalán feltárt konglomerátum. Ezt 1947. évben Méhes K. ismerte fel és a coki konglomerátummal azonosította. Kemény, tömör, pados kőzet, kavicsai jórészt matt, kagylós törésű, fehér, barnásszürke, lilásszürke meszes dolomitból állanak, elég egyenletes szemnagyságú. Nem nehéz e görge-

(13)

13

KŐSZEGI HEGYSÉG

AKalaposkő zöldpalákbólfelépített sziklája. (V. ö. 10. old.) (Bendefy L. felv.)A Seybold-kőfejtő csontokat tartalmazó hasadéka. (V. ö. 18. old.) — (Noszky J.felv.)

(14)

14 FÖLDVÁRI— NOSZKY----SZEBÉNYI----SZENTES

tegekben a szomszédos Vashegy középső devonkorú dolomitjaira ismerni.

A kavicsszemeket fehér, vagy szürke kötőanyag kemény kőzetté fogja össze, melyben gyakran kvarcérhálózat is szerepel a kvarcitteléreken kívül.

A cáki konglomerátum fedőjében mindig megtaláljuk a meszes-csillámos palát. Mállásra hajlamos, sárgás-barnás szürke színű, lemezes-palás, erősen csillámos. Olykor vastagabb rétege frissen kékesszürke, sok palás rétegválasz

tékkal. Kedvelt építőkő.

A cáki konglomerátum feküjét seholsem ismerjük.

A cáki konglomerátumra emlékeztető kőzetet találtunk a Hétforrástól KÉK-re a hegygerincen, az útkereszteződésnél. Legjobban feltárva ezt a kép

ződményt Cák község északi szélén látjuk, ahol hatalmas kőfejtőkben fejtik.

Első leírója, Jugovics L. (12, 51. old.), milonitnak tekintette. Itteni előfordu

lása a velemi rétegsorban csak hegyszerkezeti exotikumként magyarázható.

A cáki kőfejtőben a konglomerátum néha rauhvakkeszerűen sejtesen mállik s ekkor a kvarcérhálózat feltűnővé válik. Jellemző még, hogy a dolomi

tos kavicsszemek közt ökölnyi, alig lekerekített gneisz zárványok s élénk zöldszínű, leukofillitre emlékeztető fészkek, puha, selymesfényű steatitpala- szerű lemezes lencsék is előfordulnak. A pirites előfordulások inkább a kőfejtő északi részén jelentkeznek, s ahol a pirit jobban felhalmozódott, ott lép fel inkább a rauhvakkeszerű mállás is. Ilyen helyeken szinte fekete, vagy sötét kávébarnaszínű a málladék, amiben mangános fészkek s limonitos konkréciók is fellépnek. A kvarcokat Szurovy G. ismertette (25).

A cáki konglomerátum a kőfejtőktől nyugatra is előkerül kis vetők, vagy méginkább izoklinális redők és pikkelyeződés hatására. Apró előfordu

lásait Noszky ismerte fel.

A cáki konglomerátumról önkényesen az az elgondolás, hogy ez egy idősebb hegység lepusztulásából származó báziskonglomerátum és hegységünk legidősebb képződménye. Bandat a Heritsch-féle rannach konglomerátumokkal azonosítja s a felsőkarbon aljára teszi (2, 152. old). Igazi konglomerátum, nem tektonikai breccsa, habár hegyszerkezetileg erősebben igénybevett rétegsor.

A grauvakke és fekü képződményeit együttesen Mszegi rétegsor» néven foglaljuk össze.

Összefoglalva a két rétegsort, az alábbi sorrend adódnék : fent: vastag*homokkőves-palás grauvakke szint,

zöldpalás szint, feküben homokkővel, meszes-csillámos palák szintje, fillit-kvarcfillit szint,

le n t: cáki konglomerátum.

Ez a taglalás az egész területen egyértelműen nem hajtható végre, mert részleteiben a szelvények nem azonosak. Hogy a további szintezéseknek elejét ne vegyük, ajánlatos az összefoglaló sématizálás rovására a tényeket rögzíteni az alábbi táblázatban:

(15)

KŐSZEGI HEGYSÉG 15 A Kőszegi hegység kristályos paláinak szintezése:

N (Szentes F., 1948.) Kőszegi egység

1. 300—400 m pados kvarchomok

kövek, fillitek, kvarcfillit, fekete palák (Stáj erházak—Tábor- hegy)

• . — ? — 2. 5—20 m zöldpala

10—20 m kvarcfillit (Hármaspatak) 3. 30—-40 m mészkő, meszes-csil-

lámpala (Táborhegy) __? __

4. 200—300 m fekete pala, fillit, kvarcfillit

(Kőszeg környéke) 5. 20—30 m meszes-csillámpala

cáki konglomerátum (Cák, Pintértető) __? __

Velemi egység

2a. 60—80 m zöldpala, alul vé

kony meszes-csillám- palával

10—20 m pados homokkő-pala (Kalaposkő)

— ? —

3a: 150—200 m fekete pala, kvarc

fillit, vékony ho

mokkő, meszes-csil- lámos pala vékony közbetelepüléssel (Középhegy,Kendig) 40—50 m mészcsillámpala

(Velem)

— ? —

4a. 80—100 m fekete-szürke pala, kvarcfillit

100—120 m kvarcfillit, homokkő (Velem)

6. velemi gneisztörmelék (?)

,A kőszegi egység rétegsorát összesen 500—800 m vastagra becsülhetjük, a velemiét 500—600 méterre. A két rétegsort hasonló korú, eredetileg egymás mellett kifejlődött képződménynek tekintjük.

Végeredményben hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy térképünkön réteg- összleleteket,. mint sztratigrafiai szinteket választottunk külön, illetve vontunk össze, mert csak így juthatunk tektonikai értékeléshez. A szokásos kőzettani térkép nem fejezi ki a kőzetek egymásutánját, mert pl. vékonyabb-vastagabb fekete palát, préselt homokkövek, vagy kis mészcsillámpala betelepülést jófor

mán az összes szintben kimutathatunk.

A Kőszegi hegység kristályos paláinak sztratigrafiai szintjeit időrendbe sorolni kövületek híján nem lehet. Tisztán alpi analógia álapján azonban ezeket a rétegeket mégis inkább felsőkarbon, esetleg permokarbon korúnak gondolhatjuk. Ezt kell gondolnunk, mert a felsőkarbon korú meszes dolomito

kat a cáki konglomerátumban mint letarolási terméket már feldolgozva talál-

(16)

juk, tehát paláink devonnál fiatalabb korúak. Véleményünkkel csatlakozunk Bandat H. nézetéhez, aki erre már ismételten rám utatott (2 ; 151, 162, 164. old.).

Az Alpokban a felsőkarbon nagy transzgresszióval kezdődik; a mi cáki konglomerátumokkal kezdődő rétegsorunk az ott észlelt viszonyokkal szépen összhangba hozható. A zöld palák ilyen analógiákra nem használhatók, mert az Alpokban ezek a szilur-, devon- és karbonrétégekben egyaránt előfordulnak.

Harmadkori és negyedkori képződmények

A Kőszegi hegység környékén az egész mezozoikum és paleogén hiányzik.

A legidősebb harmadkori képződmény, mely a kristályos palákrá' települ, báziskonglomerát foszlányai. Ez jól azonosíthatónak látszik az ú. n. sinnersdorfi konglomerátummal, ami a hegység északi részén nagy területen ismeretes.

E konglomerátumról már Hofmann K. megállapította (11, 19. old.), hogy arra a felsőmediterrán rétegek már transzgresszíven települnek, tehát azoknál idősebb. Jelentéktelen előfordulásait Noszky J. találta Velem környékén.

Á velemi erdészlaktől északra kb. 250 m.-re, az útelágazásban, a konglomerátum kötőanyaga édesvízi mészkő; és a mész túlnyomó több

ségű a kavicsszemek mellett. Igen könnyen lehetséges, hogy ez a képződ

mény már nem a miocénkori sinnersdorfi konglomerátumhoz tartozik, hanem pannónkorú parti konglomerátum.

Az egyik lelőhelyen, a velemi közbirtokossági kőfejtőtől keletre, az erdő

szélen haladó benőtt egykori erdei út bevágásban a szálban álló kristályos palákra vörös agyagos-meszes kötőanyagú keményebb pad települ. Sarkos csillámpala, kissé legömbölyödött, vagy sarkos kvarcittörmelék anyaga a dió

nagyságot alig haladja meg. Nem messziről került jelenlegi helyére. E kemé

nyebb pad felett mállottabb és vörös agyagba ágyazott vékonyabb konglo

merátumlencsék következnek egy-két méter vastagon, aztán vörös agyagot találunk.

A másik lelőhely a Velemtől ÉK-re, a Bacsóvölgyi villától ÉK felé hajló árkos mélyútban van. A villa kútjának ásásakor is feltárták s bemondás szerint mintegy 2 métert haladtak benne. Itt a kötőanyag azonban nem vörös, hanem sárgásszürkés $ a csillámpala- és fillittörmelékek kisebbek, túlnyomóan borsónyi, kisrészben mogyorónyi nagy. águak. Itt a szemek koptatottsága feltűnőbb.

A hegység kristályos képződményeinek szegélyén nagyobb foltokban fordul elő a jellegzetes élénkvörös színű agyag. A velemi közbirtokossági kőfejtő környezetében a vörös agyagos területek arra utalnak, hogy anyaguk a vörös

színű konglomerátumok bomlásából alakulhatott ki, de már másodlagos helyen vannak. Hasonlóknak gondoljuk a Pogány hegy oldalán a Borpincéknél és a Cák-környékén lévő előfordulásokat is. Jellemző, hogy 300—450 m közti tér

színen jelenik meg.

Megint más eredetűek azok a vörös agyag repedéskitöltések, amilyet pl. a pogányhegyi városi kőfejtőben, vagy a Szabóhegyi fejtőben, a régi Seybold- kőfejtőben látni. Itt a vékonyan lemezes, gyorsan málló meszes csillámpala kilúgzási maradékának tekinthető a vörös agyag és a diluviumnál alig idősebb.

A Velem-környéki vörös agyagokat bauxithoz hasonló színük miatt ismételten megkutatták, eredménytelenül. Bandat H. szerint kovasavtartalma 55—76%, festékföldnek használható.

Á pliocén felsőpontusi emelet kék-sárga-szürke agyagos szintjei aránylag ritkán bukkannak a felszínre Bozsok és Kőszeg között. Futóárkokban, tégla-

(17)

KIADTA A PÉNZ06YMINISZTÉRIUM Xlll/C. OSZTÁLYA

Budapest, 1947—1948. A Kőszegi hegység földtani térképe I. sz. melléklet.

FÖLDVÁRI—NOSZKY—SZEBÉNYI—SZENTES:

A Kőszegi hegység földtani viszonyai c. jelentéshez.

(18)

M e l l é k l e t a P é n z ü g y m i n i s z t é r i u m X I I I / c . o s z t á l y a 1 9 4 7—1 9 4 S . é v i J e l e n t é s é h e z .

2.

Jelmagyarázat: 1. Patak horda lök, feltöltés (Molocén). 2. Nyirok, lejtölörmelék (Pleistocén). 3. Vörös agyag (Miocén). \. Sinnersdorf! konglomerátum (Miocén). 5. Préselt homokkő (Perm?). 3. Zöld pala (Felső karbon). 7. Kloritpala (Felső karbon). H. Fillil (Felső karbon). 3. Puha, széteső meszes-homokos paléik (Felső karbon). 10. Fekete palák (Felső karbon). II. Meszes csillámpala (Felső karbon).

12. (inejsz törmelék. 13. Dőlés. I -I. Diaklázis. 15. Vető. 10. Gyűrt ségi tengely. 17. ftrcesedés (Cr, Mn). 1». Bronzkori kohók salakja. 10. Őskori cserepek. 20. Őskori bánya tölcsére. 21. Ősrégészeti kutatási helyek. 22. Csőn tmarad vámyok lelőhelyei. 23. Barlang. 24. Forrás. 25. Őskori sáncok. 20. Őskori terraszok. 27. Mai eredetű, mesterséges terraszok.

A velemi Szent-Vid hegy földtani térképe.

(19)

KŐSZEGI HEGYSÉG 17 vetőgödrökben, a kőszeg-szerdahelyi új téglavetőben, a bozsoki temető sarkán kerül felszínre.

A pontusi agyagos rétegsor felett főleg finomabb-durvább szemű, homo

kos tagokból álló rétegek következnek, melyek már az alsó levantei emeletbe sorozhatok. Világosszürke piktortégla, vékonyabb homokkőbeágyazások is találhatók, apróbb kavicsos szintekkel. Rendesen limonitosodott szintecskék és barna vagy vöröses vasas gumók is találhatók a rétegek közt, pl. a József-

A velemi kurtavölgyi barlang alaprajza és szelvényei. Felmérte : N oszky Jenő dr. 1947-ben.

forrástól keletre 800 méterre az út bevágásban, a Pogányhegy keleti lejtőjén a 350 m-es térszínen, Szerdahely és Hóthegy közötti árkokban és útbevágásban.

Általában a pliocénrétegek a hegységtől kifelé dűlnek 10—20 fokkal.

Ezeknek a rétegeknek a fedőjében következik a főleg kvarcitkavicsokból és közéjük települt mocsári agyagokból, lignitekből, homokos lencsékből fel

épült rétegsor, amelyek 1—2 méteres lignittelepet is tartalmaznak. Rétegsoru

kat és faunájukat Bendefy L. ismertette (3, 40—43. old.).

Hollendonner szerint (35) a ligniteket jórészt a Taxodioxylon distichum (mocsári ciprus) különböző részletei építik fel. A bányakutatásokból és fúrásokból kikerült faunából Bendefy L. Procapreolus lóczyi POHLIG-io.]t említi, számos Planorbis csigaházon kívül. (3) E lignites rétegeket a fauna alapján az alsó levantei emeletbe is besorolhatjuk. Bandat H. Cák északi határá

ban és Velemtől keletre emlékezik még meg lignitkutatásokról.

2

(20)

A Gyöngyös balpartján 320—340 m térszínen kiterjedt lepelkavicsokat is ebbe a szintbe helyezzük. Tojásnagyságú és nagyobb kvarcitkavicsai között csak ritkán található lidit, amfibolit, grauvakke görgeteg. A kavicsok alatt, a Hubahegy nyugati lejtőjén 10 méternél vastagabb finomszemű laza homokot tár fel a homokgödör.

A pleisztocén-képződményekkel együtt említjük a karsztképződményeket is. Ez csak a meszes csillámpalaképződményekre szorítkozik, de itt sem jelen

tős. Sziklafalait a karsztosodás dolgozta ki meredekké, a törmelékgorc alattuk jelentéktelen. Gyakoriak a kisebb kőfülkék, néha a hasadékok mentén barlang- járatok is keletkeznek. Ezek közül legjellemzőbb a velemi Kurtavölgy oldalán, a réteglap mentén kifejlődött barlang, melyet Noszky J . megásatott.

Az ásatásnál kikerült faunát dr. Kretzoi Miklós határozta meg : Pomatia pomatia L. Felis catus L.

Anas sp. Lepus europaeus Pallas.

Anser sp. Sciurus vulgaris L.

Gallus sp. Sus scrofa (dornest.) L.

Vulpes vulpes L. Capreolus capreolus L.

Meles meles L. Cervus elephus L.

Ez a modern korra jellemző faunatársaság s így a barlangnak a kvarter- geológiában nincs jelentősége.

Egy másik jelentősebb barlanghasadék a bozsoki Kalaposkő alatt alakult ki. A sziklafal hosszában peremi törések folyosószerűen kitágultak, két szélső és egy középső bejárattal. Hossza kb. 20 m, vele párhuzamosan még több keskeny hasadék is kialakult. Az ásatásnál kikerült fauna Kreizoi M. szerint előbbivel egykorú :

Pomatia pomatia L.

Anser sp.

Anas sp.

Gallus sp.

Corvus sp.

Erinaceus roumanicus Bar.-Ham.

Canis familiaris L.

Meles meles L.

Fehs catus L.

Lepus europaeus Pallas.

Cricetus cricetus L.

Sus scrofa (dornest.) L.

Érdekesebb a kőszegi Seybold kőfejtő hasadékkitöltéseiből előkerült anyag, mellyel már Kormos T. is foglalkozott. (17) A gyűjtött újabb anyag Kretzoi M. szerint:

Glis sp. ind. (n. sp.?) 11 db.

Cricetus cricetus maior Woldr. 4 db.

cf. Microtus sp. 1 db.

A valószínűleg új és igen robusztus pele-féleség mellett az óriás hörcsög vas

kos kifejlődésű maradványai amellett szólnak, hogy a kis fauna az utolsó (würm) eljegesedésnél idősebb. Pontosabb kormeghatározáshoz ez az anyag még kevés.

A külszínen a jellemző negyedkori üledék a periglaciális, nyirokszerű, vörhenyesbarna agyag és az azon kifejlődött barna kilúgozott agyag feltalaj.

Területünkre jellemző a löszféleségek teljes hiánya.

A kőszegi Gyöngyös-patak szép terraszrendszert épített ki. 1. Az alluviális terrasz Kőszegnél 270—273 m térszínen alakult ki, délfelé kiszélesedik. 2. A vá

rosi terrasz Kőszeg belvárosban 275 m térszínen indul és dél felé 250—270 m

(21)

KŐSZEGI HEGYSÉG 19 térszínig esik. 3. A közbülső terrasz 285—295 m körül Kőszeg Missziósház—- Chernel-emlék környékén még látható, délebbre elmosódik. 4. A fellegvári főterrasz a kőszegi Kálvária, Királyvölgy—Gesztenyés 320—340 m közötti térszínen szépen kifejlődött, délebbre ki is szélesedik. Tulajdonképen a Szom

bathelyig húzódó kiterjedt törmelékkúp széle. Ezen a térszínen települtek a hegység peremén levő községek: Cák, Kőszegszerdahely, Doroszlói erdő.

Kőszegen a fellegvári terrasz felett még egy térszínt látunk 390—420 m magas

ságban, délebbre ez alig követhető.1

Az alluviális térszín kialakulásakor az ember már benépesítette terüle

tünket. Csiszolt kőszerszámokkal dolgozott, később, a bronzkorban a velemi Szent Vid-hegyi kohók messze Európában híres készítményeivel tűnt ki. A tör

ténelmi kor változandóságai közepette is megtartotta földrajzi helyzeti ener

giájánál fogva a kapcsolatot észak és dél, kelet és nyugat különféle tájaival.

Hasznosítható anyagok

A hasznosítható anyagok közül vas, mangán, réz, antimon, ehrom érceket emlegettek a régebbi Szerzők és bejelentések, míg az építőiparban és útfenntar

tásban főleg a cáki konglomerátumok, a meszes-csillámpalákat és zöldpalákat használták fel.

A felvételek folyamán kitűnt, hogy az ércféleségek közül a vas leginkább mint pliocén limonitos bekérgezés vagy gyepvasérc, másrészt mint a meszes- csillámpalákhoz kötött ankeritféleség került elő. Az ankeritelőfordulás a lueszek

ben lencsésen, fészkesen, ritkábban padosán egész általános. A pogányhegyi városi alsó kőfejtőben látható 60—80 cm vastag ankeritréteg megkutatásra ajánlható ; feküjében talán elérhető mélységben sziderites érctelep is kialakul

hatott. Pirit mint ásványtani érdekesség a cáki konglomerátumban, mész- csillámpalákban és zöldpalákban fordul elő.

A mangánelőfordulások részben a meszes-csillámpalákhoz, részben a grauvakke homokkövekhez kapcsolódnak. Inkább a manganomelan típushoz tarto

zik, kolloidoldatokból csapódott ki az odoros kvarcitok lukacsaiban, dendrites, vagy puha, porszerű kifejlődésben. Nagyobb mennyiségben seholsem találtuk.

A rézbejelentések jórésze tévedésen alapszik, a zöldszínű fuchsitot tekin

tették réznek és ezeket kutatták. Réz egész jelentéktelen nyomokban mint azuritszerü bevonat jelentkezik a Wiesinger-majortól ÉNy-ra 750 méterre az útbevágásban. A chalkopirit szétbomlásával kapcsolatban keletkezhetett.

Antimon-előfordulást szálban nem találtunk. Néhány antimonitos telér- kavicsot Velemtől keletre a lejtőtörmelék közt találtunk, az ideiglenes erdei szállítóút mellett. E fém mint egykori kohótermék a Szent Vid hegy nyugati lejtőjén több ponton is látható, ezek azonban részben műtermékek, részben pedig odahordott anyagról is lehet szó, hiszen itt, az őskohókban antimon- bronzot ömlesztettek. (39.)

Chrómtartalmú ásványként a fuchsit zöldszínű chromcsillámféleség két helyen bukkan elő : a Szent Vid oldalán és az említett wiesingermajori útbe

vágásban. Mivel a fuchsit tulajdonképen csak chrommal festett muszkovit- csillám, inkább csak ásványtani érdekességgel bír. Noszky J. gyűjtött mintáit Csajághy Gábor földtani intézeti fő vegyész 1947 szeptember 22-én elemezte :

1 Hasonló eredményekre jutott Bendefy László is (37 és 38) Kőszeg és Léka között folytatott terraszmorfológiai vizsgálatai alapján.

2*

(22)

Mangánércminta. Velem, 1103 mérési pont, mangán . . . 23-34%

Velem, villasor felett, m a n g án ... 15-71%

Érctelérminta. Kőszegszerdahely, Wiesinger-major mellett : S i02 -f savban oldhatatlan rész ... 29-55%

F e20 3 + A120 3 3-75%

C aO ...: ... 20-86%

MgO ... 13-76%

Izzítási veszteség ... 34-10%

Chalkopirites válogatott minta. Kőszegszerdahely, Wiesinger-major m ellett:

Cu ... 0-57%

Fe ... 6-94%

(Fe20 3) ... 9-92%

Azuritos bevonatokkal telt minta. Kőszegszerdahely, Wiesinger-major m ellett:

. Cu ... ... #... 0-41%

Gazdag fuchsittartalmü telérkitöltés, Kőszegszerdahely, Wiesinger-major m ellett:

Cr ... 0-12%

Meg kell jegyeznünk még, hogy Szalag Sándor egyetemi tanárral és munkatársaival 1947-ben megvizsgáltattunk" egy a Wiesinger-major melletti kb. kétkilónyi érctelérdarabot rádióaktivitásra. Az eredmény az volt, hogy a természetes effektusnál (ami 45 + 1*5 részecske/min.) magasabb értéket (49-5 + 1*6 részecske/min.) kaptak.

Az érceken kívül a lignitek bírnak fontossággal területünkön. Ezekkel Bendefy L. (3.) és Hollendonner F. (35, 36.) után Jaskó Sándor 1947. évben részle

tesen foglalkozott, aki előfordulásainkat a toronyi lignitekkel azonosítja. ( Jaskó részletes jelentése nyomdában van.) Vitális István szintén megemlíti ezeket a kutatásokat. (34.)

Az építőiparban a hegység környékén a cáki konglomerátumot főleg mint lábazati követ használják. Fagyálló és eléggé faragható, mustrázata miatt a falfelületet kiemeli, élénkíti. Nagyon kedvelt útkavicsoló kő a zúzott konglo

merátum a környéken. Tartósabb és kevésbé mállik, mint a meszes-csillámpala.

Falazókőnek leginkább a meszes-csillámpalák keményebb, padosabb féleségeit fejtik. Szép lapos és nagyobb terjedelmű darabjait könnyű meg

munkálni. Nagyobb tábláit a dűlőutakon átereszek áthidalásához használják.

Téglagyártáshoz a felsőpannoniai kékes, szürke, vagy sárga agyagrétegek szolgálnak. Kőszegszerdahelytől délre, a temető mögött, az alsó levantei korú fehér, homokos pad anyagát vakolatkészítésre nagyobb távolságra is elhordják.

A kőszegi Hubahegyen levő kiterjedt homokbánya anyagát szintén az épít

kezésekhez szállítják.

A pliocén fehéres-sárgás zsíros agyagot Cáktól északkeletre, helyben festékföld pótlására használják.

A Kőszegi hegység értékei közé tartozik vízben való gazdagsága. A hegység felépítésében résztvevő vízrekesztő palák, fillitek, kvarcfillitek közé víztároló rétegek települnek s így nemcsak a völgyek talpvonalában, hanem a hegyoldal

ban is számos bővizű rétegforrás fakad. Jelentős vízmennyiséget tárol a vastag lejtőtörmelék is, a peremi községek kútjai nagyobbrészt ebből nyerik vizüket.

(23)

KŐSZEGI HEGYSÉG 21 Kőszeg városban már nem olyan szerencsések a viszonyok. A belváros

ban a talajvíz nagyobbrészt szennyezett. A régebbi hidrológiai kutatások csak a kristályos palákig terjedtek, mert azokat vízszegénynek tartották. Ezért a fúrások csak a levantei kavicsokat, homokokat, felsőpontusi homokos agyago

kat tárták fel. Ezek a rétegek lencsésen kiékelődnek, nem képeznek összefüggő víztartó szintet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kristályos palákhoz köze

ledve, a források és. kutak állandóbb- és bővebb vízűek. A palákban levő víz viszont jóval a felszín alatt marad.

A térképen jelöltük azokat a fúrásokat, melyek nagyobb mélységűek és az altalajra nézve felvilágosítással szolgálhatnak. Az adatoknak a legnagyobb részét dr. Jaskó Sándor gyűjtötte össze a Földtani Közlönyben legközelebb megjelenő dolgozatához. X III—XVI. sorszámú fúrások lignitkutatásra irá

nyultak, ezeket dr. Bendefy ismertette (3, 6.).

I. K o vács-féle kutatófúrás fillitben. II. Orsz. Közegészségügyi Int. köz- kútja az Árpád-téren 68 m mély, 20—68 m között kristályos palában haladt.

III. Kelcz Adelffy árvaház kútja 79*3 m mélységig pannonban haladt. ÍV. O. K.

Int. kútja Jurisics-téren 31 m mély pannon. V. Posta kútja Várkörön 30*5 m mély pannon. VI. Hegyközségi kút 20 m mély fillitben áll. VII. Temető és Honvédtiszti Üdülő közti kút 15 m mély pannon. VIII. Rezső-téri közkút 26 m mély pannon. IX. Király-utcai honvédlaktanya kútja 124 m, illetve X. 78 m mély pannon. A Szabóhegy nyaralótelepén két kút létesült XI. 54 m fillit

ben, ill. XII. 11 m mélységig pannonban áll. A Honvéd hadapródiskolában három kút 30, 50, 58 m mély, mivel vizük kevés, a József-forrást foglalták és vezették be ide és a Tiszti Üdülőbe.

Hegyszerkezeti megfigyelések

A Kőszegi, hegységben az Alpok keleti nyúlványait látjuk. Már kezdet

től fogva a Tauern külső palaburkával hasonlították össze (20, 8. old.). Mivel kristályos palái az epizóna termékei, azért itt, a Középhegységeinknél élénkebb hegymozgásokkal kell számolnunk. Tényleg: a legkisebb feltárásban is azt látjuk, hogy a palásabb rétegek erősen préseltek és gyüredezettek. Ilyen hegy

ségben a rétegdülések értékelése is eltér a nyugodtabl3 településű vidékekétől.

Itt csak a gyüredezettség figyelembevételével szerkeszthetünk térképen réteg

határokat. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a mért általános rétegdűlés 10—20 fok, pedig a vlaóságban a réteg csak 5 fokkal, vagy éppen ellenkező irányban hajlik. (A térképen az észleltnél jóval kevesebb dűlésjelet tüntettünk fel.)

A dűlésfok relatív értéke mellett a dí lésirány jelentősége sem mindig egyértelmű, amennyiben a legtöbb esetben a gyűrődési tengely nem vízszintes, hanem 5—10 fokkal hajlik, többnyire DK felé. A tektonikai hatásirány nem egyenlő a dűlésiránnyal. Ezeket a redőtengelyeket mértük, hogy a réteghajlás (vergencia) helyes irányát megkapjuk. Az általános rétegdőlés DNy-i 240°, a gyűrődési tengelyek csapása közel É-i, D-i (160, 180 fok), erre merőleges a ver

genda iránya kelet felé 70—£0° és nem a rétegcsapásra merőleges 60°. Részletei

ben természetesen a helyzet bonyolultabb, változatosabb.

A térdráncos és izoklinális redőződés minden rétegben általános. Legfeltű

nőbb a fillitekben és kvarcfillitekben, pl. a Hármasvölgyben.

A különböző fokú gyüredezettséget a tektonikai igénybevétel mellett a rétegek különböző plaszticitásával is magyarázzuk. A réteges mészcsillámpala leginkább asszimetrikus redőkbe hajlik.

(24)

A meszes-csillámpala vékonyabb rétegei erősebben gyüredeznek, mint a padosabb részek, jól látni a diszharmonikus redőződés fokozatos kialakulását a Szabóhegyen.

Ami a töréssíkokat illeti, azoknak, bár nem ritkák, nagyobb tektonikai értéket nem lehet tulajdonítani. Jól látjuk ezt a Seybold erdő kőfejtőiben, ahol a homotetikus és antitetikus törések egymás mellett jelentkeznek (6. ábra bal

oldalán). Ügyszintén egymás mellett látjuk a nyílt hasadékokat, vörösesbarna agyaggal, szubfosszilis csontokkal kitöltve (ábra közepén), valamint a két

hasadék közé zárt dejekiív préselődést (ábra jobboldalán) csúszólapokkal, kő

tükörrel.

A Hétforrás felett levő mészcsillámpala kőfejtő lapos boltozatot tár fel, melyben a törések jelentéktelen szerepet játszanak.

A Pogányhegy derekán levő városi kőfejtő szintén jól feltárja egymás mellett a homotetikus és antitetikus (rétegdűléssel egyenlő, ill. ellentétes hajlású) vetők rendszerét, látni, amint azok egymást kiegészítik, vagyis a rétegnek lejtése alig változik. Az ugrómagasságok különben is jelentéktelenek.

Mondhatjuk, hogy az elsőbben említett flexuras lehajlások lényegesen nagyobb rétegsüllyedést okoznak, mint a vetődések. A sülyedések zónákban, és

nem egy sík mentén történnek. A térképen feltüntetett közel ÉK-DNy és erre merőleges, ritkábban É—D és erre merőleges irányú törésvonalak is így értel- mezendők.

Egy nagyobb flexurás törésvonal az Irottkő és Kalaposkő között* indul és ÉK felé követhető a Szabóhegyig. Stratigrafiailag és morfológiailag is jól feltűnik, bizonyára fiatal törés, 150—200 méteres ugrómagassággal. Közel É—D flexura feltűnő a Kalaposkőtől a Bányaoldalig. Hogy a hegység peremi leszakadása milyen természetű, nem tudjuk, feltehetően peremi lehajlás és vetősorozat összhatása. A régi epizónára jellemző plasztikus tektonika a plio-

2. ábra. A rétegáthajlás (vergencia) iránya eltér a csapástól, ha a redőtengely ferde.

1. ábra. Rétegdűlés szöge és a réteglefutás szöge közötti eltérés térdráncok, ill. izoklinális redők esetén.

(25)

KŐSZEGI HEGYSÉG 23 cénben nyilván nem érvényesült. Térképünkön ezeket csak morfológiai alapon lehetne feltüntetni.

A legerősebb hegyszerkezeti mozgást a cáki kőfejtőben látjuk. Itt a konglo

merátum felső szintje úgylátszik legyalulva izoklinális fekvő redökbe gyúródott, egymás felett többször ismétlődik.

Minden kis fekvő redő magjában megjelenik a konglomerátum. A csapás

hoz közel párhuzamosan vett összefoglaló szelvény csak hiányosan ábrázolja, hogy itt a hegységnek leginkább átgyűrt részével van dolgunk, mintha egy

takarórész torlódott volna rajta keresztül, kiemelkedő ablakszerűén jelenik meg.

Külön meg kell emlékezni a kvarcitlencsékről, melyek minden rétegben, de leginkább a palákban általánosak. Megfigyelhető, hogy a fehér kvarcit- lencsék, pár centiméter-ökölnyi, de nem ritkán emberfej nyi, vagy még nagyobb betelepülései többnyire a réteglapok mentén helyezkednek el. Ilyenkor a palá

kat szétnyomja, azok kidudorodnak, megvastagodnak, magjukban lencsésen helyezkedik el a kvarcit, rendesen sorban egymás után. A kvarcitlencsék a

palák gyüredezettségét követik, a gyűrődéssel egykorúak, vagy annál időseb

bek. Igazolja, hogy a gyűrődés a réteglapok mentén történő elmozdulással, lapelcsúsztatással ment végbe. Néhol úgy tetszik, hogy a vergenda irányában a lencse tompább, ellenkező irányban hegyesebb körvonalú, mintha hátrafelé áramvonalasabb lenne. A palákat harántoló, telérszerűen elhelyezkedő kvarcit- erek sem rikták, de nem olyan általánosak, mint a palásságmentiek.

Előrebocsátottuk ezeket a kistektonikai megfigyeléseket, mert ezekből a formákból joggal következtethetünk arra, hogy ugyanez a szerkezeti stílus nyilvánul meg a hegység nagytektonikájában is. A mechanikai megnyilvánulá-

4. ábra. Meszes-csillámpala, Kőszeg, Kálváriától nyugatra, Andalgó kőfejtőjében.

3. ábra. Kvarcfillit gyüredezettsége, Kőszeg, Hármasvölgy alsó részén.

(26)

sok egy latens-plasztikus rétegcsoportra utalnak, melyben nagymobilitású tektonikát várhatunk.

Először a Velem-környéki rétegismétlődésekre kell rámutatni. A vastag

pados mészpala háromszor ismétlődik : a Kalaposkőnél, Bányaoldalon és Szent Vid hegyen anélkül, hogy a rétegcsapás vagy dűlés lényegesen változna. Leg

egyszerűbb ezt 20 fok ferdetengelyű izoklinális redözéssql magyarázni, amikor

a Középhegy egy redőteknő magja, a velemi Hosszúvölgy pedig egy redő- boltozást tár fel. Szent Vid és Cáki erdő között a vékony mésztelep háromszor ismétlődik, nyilván szintén izoklinális redőződés hatására.

Még feltűnőbbek azonban a pikkelyes feltolódások. Ilyet kell feltételezni a Kalaposkő zöldpalái alatt, mert itt úgylátszik a zöldpala és homokkőpalája a

fekü mészpalás rétegek különböző szintjein fekszik. Kisebb pikkelyt kell fel

tételeznünk a Szent Vid hegyen, ahol a zöldpala ékelődik a fő mészcsillám- telep és vékonytelepes rétegsor közé. Szintén pikkelyes ismétlődésnek kell fel

fogni a szabóhegyi rétegsor újbóli megjelenését. Feltehetően itt is a zöldpalá

kon történt a pikkelyes feltolódás. A Szabóhegy északi oldalán a fő mészfillit- telep ismétlődését szintén a filliteken felcsúsztatott pikkelyezéssel magyaráz

hatjuk.

A Wiesinger-major környéki zöldpalák tulajdonképen a szabóhegyi

6. ábra. Törések és vetődések a mészcsillárapalában, Kőszeg, Sevbold erdő déli kőfejtőjében.

5. ábra. Meszes-csillámpala gyüredezettsége Kőszeg, szabóhegyi szerpentinéit alsó kezdeténél.

(27)

KŐSZEGI HEGYSÉG * 25 rétegösszlet legfelsőbb tagjának foghatók fel. Rendkívül erősen gyüredezett, feltűnő módon ÉK—DNy tengelyek mentén. Térképen szerkesztve ez a rétegsor kb. 40—50 m-rel magasabban fekszik, mint ahogy az a szabóhegyi pikkelyből adódnék, tehát még utólagosan is feltorlódott. Ugyanilyen utólagos felemelke

dést szenvedett az ÉK-re szomszédos cáki konglomerátum és mészpalatömeg is. Ezen kigyűrődés közelebbi természetéről közelebbit nem tudtunk ki

nyomozni.

Az eddig felsorolt izoklinális redők és pikkelyes feltolódások a velemi rétegsorra szorítkoznak. Az általános csapás itt ÉNy—DK-i, a jeltorlódás tehát É K jelé tartott.

A kőszegi rétegegység lényegében a grauvakke rétegsor tektonikáját őrzi. Mivel a meszes tagoktól eltekintve jó vezérszintet nem tudtunk kijelölni,

szerkezetéről is keveset tudunk bizonyítani. A grauvakke-sorozatra jellemző az asszimetrikus féloldalas redőzödés, melyet pikkelyes feltolódások szakítanak meg. A boltozódások magjában, vagy a pikkelyek homlokán felszínre kerül

nek a meszes csillámpalák, ilyen helyen részleteiben is ki tudjuk jelölni a szer

kezetet. Ilyen pikkelyes feltolódást kell feltennünk a Táborhegy nyugati gerin

cén, a kőszegi vízválasztó gerincén, valamint a kőszegi Kálváriahegy mész- csillámpaláinál. A cáki konglomerátum megjelenése miatt úgy fogjuk fel, hogy a kőszegi részlet az idősebb, melyre nyugat felől a táborhegyi-stájerházi részlet, mint a hegység legfiatalabb tagja, feltolódott.

Rétegtani szempontból különbséget tettünk a kőszegi egység és a velemi egység között. Ügylátszik, hegyszerkezetileg is fennáll bizonyos különbség, amennyiben a kőszegi egység szerkezete egyszerűbbnek látszik, mint a velem- környéki rétegeké. A másik feltűnő különbségre, hogy a feltolódás iránya különbözőnek látszik, később még visszatérünk.

Térben nézve, a velemi rétegsor a kőszegi rétegsor fölé települ; kétség

telen, hogy a kontaktus tektonikai : különböző rétegtagok futnak ki a grau

vakke fölé. Egyszerű törésvonallal ezt nem magyarázhatjuk meg, mert az

7. ábra. Meszes-csillámpala lapos redőzése, törésekkel. Kőszeg, Hétforrástól ÉK-re 500 m, kőfejtő.

8. ábra. Pádos és lemezes mészcsillámpala. Kőszeg, pogányhegyi városi kőfejtő.