ÚJ-HOLOCÉN— JUNG-HOLOZÄN
II. Geológiai viszonyok
Az előbbi fejezet végén felvetett kérdés valóban igen érdekes. Hiszen a tiszagyulaházai sós kút alig 1 km-re fekszik K-re a Tiszától és így joggal vár
hatnánk, hogy azokban az időszakokban, amikor a Tisza vízállása huzamosabb ideig magas, a kísérő talajvízár ezen a csekély távolságon meg javában érvé
nyesítse hígító hatását.
Nem csoda tehát, hogy a tiszagyulaháziak el sem tudtak egyebet kép
zelni, mint azt, hogy a sós víz a mélységből száll fel, a sós kút helyén pedig meglesz a dúsabb forrás, csak le kell fúrni érte, hogy megvessük egy második Hajdúszoboszló alapját.
A másik lehetséges feltevés ezzel szemben az volna, hogy nem mélység
beli vízről van szó, hanem csak egyszerűen sós felszíni talajvízről, mely kelet felől ü háttérben emelkedő párkány fennsíkról (terraszról) szüremkedik le idáig az első vizetzáró réteg (a felsőpleisztocén würmkori kék agyag-iszap) eróziós
6 Az a vízminta, melyet Csajághy G. fővegyész úr Tiszagyulaházáról először kapott, és amely hosszabb ideig tárolódott a laboratóriumban, phenolphtaleinnel normális szóda jelenlétét mutatta, míg a friss víz a helyszínen megvizsgálva, mint a 2. sz. táblázatban is jeleztem, nem adott piros színt.
7 A bemondásoknak nagy része nem ilyen megbízható. Állították pl. előttem azt is, hogy a Nagy-Sulymosi tanya mögött is van egy betemetett kút, mely erősen sósvízű volt.
Ez azért lett volna érdekes, mert a Tisza innen alig 200 m-re folyik. Brucz József szerint azon
ban ez a kút nem volt konyhasós, hanem csupán némileg keserűsós. Kellemetlen ízű és hatású vize miatt tömték be.
SZ A B O LC SM E G Y E I SÓSVJZEK 165
A legnagyobb konyhasó-koncentráció, amellyel idáig sokévi alföldi tapasztalatom során találkoztam : 5 gramm/liter NaCl körüli érték volt (Karcag vidékén), tehát csak a fele annak, mely a tiszagyulaházai kút vízében van.
Feltűnő az is, hogy a sók között a NaCl erősen dominál. Alföldi szikesek altala
jában másutt sem ritkák a kék agyag vápáiban szüremkedő, 80° német kemény
séget is meghaladó sós talajvizek, de ezekben a glaubersó (Na2S04) és az állandó keménységet okozó kalcium- és magnézium-sók (CaCE, MgCl2, CaS04 és MgS04) szoktak túlsúlyban lenni a NaCl-al szemben.
Tiszagyulaházán az Alföld peremén vagyunk, ahol elméletileg fennáll az a lehetőség, hogy nem túlságosan nagy mélységben megvannak a vetődések mentén lesüllyedt lagunás képződésű sós miocénrétegek, amelyekből a törés
vonalak mentén sós vizek migrálnak felfelé. A Tisza általános ÉÉK—DDNy irányú folyását és szegletes alakú meandereit összetevő mederirányokat te
kintve, ÉÉK—DDNy-i és ÉNy—DK-i irányú vetődésekből alkotott törés- rendszerre lehetett gondolni. Ezt a feltevést a rendelkezésre álló gyér konkrét adatok is alátámasztani látszottak.
1931-ben Sümeghy József cir. kartársam Tiszaszederkénynél közvetlenül a Tisza jobbpartján 5*6—7T0 m mélységben a terepfelszín alatt a vSajónak egy viszonyai és ezeknek összefüggése a talaj alakulással, különösen a sziklatalajképződéssel.
Földtani Int. évi jel. az 1925—1928. évekre. Budapest, 1935. 265—301. old.
A Tikostanyán fúrt kút rétegsorozata. — Schichten folge des bei der Tikostanya gebohrten Brunnens.
(Raumersparnis halber nicht übersetzt.)
166 S C H E R F E M IL D R .
93*9 m-es terepmagasság mellett már 39-00 m mélységre lesülyedve m utat
kozott ez a kavicsfelszín, ami 54-9 m tszf. magasságnak felel meg. A lesiiíyedés mértéke Szilháttól a Tikostanyáig ugyancsak 3 km távon 29-5—32-1 m, ami 9-S—10-7°/ft0-es esésnek felel meg az elsülyedt kavicsfelszint illetően.12
E számok valószínűsítik azt, hogy a Szilhát — (mely a Súlymoshát legelő
jének szomszédságában van) — és a Tikostanya között a hajdani kavics-törmelékkúp felszíne nem a természetes lerakodási lejtéssel süllyed a mélybe, hanem tektonikus mozgások zökkentették azt le erősebb mértékben,13
Viszont lehetett érveket felhozni a másik nézet mellett is, hogy t. i. egyszerűen csak a talajvízben való földalatti só-koncentrálódásról van szó.
A Duna-Tisza-közén annak idején megfigyeltem, hogy az erősen kon
centrált sós talajvizek az első vizetzáró rétegnek, a Wiirm I/Würm II. inter- stadiálisban lerakodott kék agyagnak ennek az időszaknak a végén keletkezett eróziós vápáiban szivárognak,14 míg a kék agyagnak hátas részei fölött lágy édes talajvizet találunk. Nem ritka pl. az az eset, hogy a kék agyag egy-egv vápájában a 80° német keménységet is meghaladó talajvíz szivárog, míg tőle alig 150—200 m távolságban a kék agyag domborulatain a talajvíz keménysége csak 10°. A Duna-Tisza-közén és az Alföld más részein is rendszerint csak az 0*075 g/liter volt. A talajvíz chlóriontartalma sajnos ismeretlen,.
4- Eróziós folyamatok által barázdált és részben elpusztított hajdani törmelékkúp- felszínek, mint amilyen a szóbanforgó is, természetesen csak bajosan használhatók tekto
nikus mozgások felismerésére. A lehetséges hiba több métert is kitehet, és ezért a megadott számoknak inkább a nagyságrendje, mint az abszolút értéke jellemző a gyanítható tekto
nikus mozgásokra.
13 Hasonló fiatal-pleisztocénkorú tektonikus mozgásokról tanúskodnak Rozlozsnik P.
szelvényei is. (A Tokaj-hegy alj a délnyugati részének s a vele dél felöl határos sík terület földtani viszonyai. Jelentés az 1931—1932. évi felvételekről. Földt. Int. évi jelentései az 1929—1932. évekről. Budapest, 1937. 329—331, illetőleg németül 332—364. ; v. ö. a 13. és 14. ábrát a 352—353. old.-on.)
14 Scherf E T. m. (8. jegyz.) és : Scherf E.: közlései a következő munkában : Jaeger F.: Die Trockenseen der Erde. Eine vergleichend-geographische Untersuchung zur Gewässerkunde der Trocken gebiete. Petermanns Geogr. Mitteil. Erg. Heft. Nr. 236.
Justus Perthes in Gotha 1939. 113—117. old. és 16. táblamelléklet.
SZ A B O LC SM E G Y E I SÓ SV IZEK 167 édesebb vizet szoktak fakasztani. Ebben a tekintetben Tiszagyulaháza kör
nyéke sem kivétel.
Példa erre nemcsak a tiszagyulaházai templom közelében fúrt kút, hanem a tikostanyai legelőkút, valamint a tárnokháti fúrt kút is (3. sz. táblázat, 17. sz. víz). Utóbbi 0-011 g Cl-t tartalmaz literenként, míg a szomszédságában álló, az első talajvizet szolgáltató gémeskút (16. sz. vízminta) 0-076 g Cl-t tar
talmaz vizében literenként, tehát 7-szer annyit.
A sókoncentrálódás kétféle lehetősége közt a tiszagyulaházai munka meg
indulásakor főleg azért nem lehetett dönteni, mert ezen a vidéken sem nagyobb mélységre lehatoló fúrások nincsenek, sem olyan geológiai térképezés nem történt, mely legalább a felső rétegek geológiai települési viszonyait nagyobb területre nézve átfogóan tisztázta volna.
Timkó Imre után, aki a közelmúlt harmincas éveiben járta be ezt a terü
letet, csak a felszíni képződményekre, jobban mondva ezeknek talajtani érte
lemben vett sajátságaira vonatkozó kézirati térképi bejegyzések maradtak hátra. Magam 1937-ben ezen a hiányon bizonyos fokig úgy kívántam segíteni, hogy néhány rövidebb típusszelvényt vettem fel sűrű fúrásokkal: a Szilháton, az Ürkomi páskomon, a Zongora-laposon (mely azonban a térképen nem ezt a nevet, hanem a Kányóvízköze nevet viseli), míg a Tikostanya mellett néhány tájékoztató próbafúrást végeztem sekély mélységre. Kiterjedtebb térképezést ezen a területen a felszínre, és az altalajra vonatkozólag én sem végezhettem, mert a Földtani Intézet igazgatósága abban az időben az Alföldön kizárólag csak gyakorlati gazdasági talajtérképezést végeztetett. Az ilymódon Polgár vidékéről készült gazdasági «termeléstechnikai» térképnek a felvétele közben- jöttem nélkül, a földtani szempontok teljes elhanyagolásával történt.
Mindazonáltal annál a szoros kapcsolatnál fogva, mely a talajképződés, illetőleg a talajtulajdonságok kialakulása és a földtani viszonyok között fennáll, az erről a vidékről Kreybig Lajos dr. és Endrédy Endre dr. által felvett ter
meléstechnikai térkép15 adatai fúrásaim segítségével bizonyos fokig geológiailag is értelmezhetők. így pl. a Kreybig-féle térképen XII. számmal és pirosas- ibolya, világos-kékesibolya, valamint sötét-ibolya színekkel megkülönböztetett szikes területek kivétel nélkül mind hátak (Súlymoshát, Szilhát, Tárnokhát, Borockási hát, Tikosi hát stb.). Ezeknek a hátaknak az anyaga fúrásaim szerint a legfelsőbb pleisztocénbe tartozó rétegekből áll, amelyeket többé-kevésbbé vékony ó-holocén rétegek takarnak. A hátak tulajdonképen egy alacsonyabb ó-holocén terrasznak a roncsai. A töltésezés előtti időkben szigetek módjára álltak ki a vízzel borított ártérből. Az ártér kelet felé a hajdúvárosok : Büd- szentmihály, Hajdúnánás, Hajdúdorog és Hajdúböszörmény települési vonala által jelzett magasabb, összefüggő felsőpleisztocén korú terraszig terjedt, amelyre már a rendes árvizek nem csaptak ki, csak egyes kivételes árhullámok, s így az az állandó emberi letelepedés számára praehisztorikus idők óta alkalmas volt. (Gátszakadások alkalmával, mint pl. 1888-ban és kisebb mértékben 1876-ban is, időszakosan újra előállt ez az állapot.)
A magasabb terrasztól nyugatra a régi ártéren az ó-holocénben daraboló- dott szét a mélyebb terrasz az említett hátakra. A mindjobban bevágódó Tisza a hátak között levő mélyedéseket és laposokat lassanként finom iszappal
töl-15 Kreybig L . és Endrédy E.: Magyarázatok Magyarország geológiai és talajismereti térképeihez. Az 1 : 25.000 méretű 4866/2 POLGÁR jelű átnézetes talajismereti térkép.
Budapest, 1937. M. kir. Földtani Intézet kiadása.
168 SC H E R F E M IL D R .
tötte fel az új-holocén fiatalabb szakaszában. Végül lefűződött holt-ágakban,, morotvákban mocsári növényzet szaporodott el stagnáló vízben. Pusztulása hozta létre a Kreybig-térképen X. számjelzéssel megkülönböztetett, neutrálisán vagy csak gyengén savanyúan reagáló koromfekete «szurokföld»-eket, amelyek ma a töltések védelmében a környék legjobb szántói. (Színjelzésük azonban a termeléstechnikai térképen a talajtulajdonságok váltakozása szerint más és más ; a géológiai-genétikai és a talajtani-termeléstechnikai elhatárolások ez esetben nem fedik egymást.)
A szikes hátak között levő, nem szikes feketeföldíí mélyedésekben a laza szerkezetű öntésüledékben ma is élénk talajvízcirkuláció van, mely a Tisza árjával függ össze. Ezért a laposok feketeföldjén álló kutak (pl. 18. és 19. a 3. sz.
táblázatban) vizének chlórtartalma majdnem zérus. Sajnos, az említett tér-, meléstechnikai talajtérkép felvételi methodikája miatt az egyes talajféleségek elkülönítése nem tökéletes ; így pl. a 3. sz. táblázat 20. és 22. sz. kútjai már határozottan szikes háton állnak és nem szurokíöldön, ahogy a térkép jelzi, aminek megfelelően talajvizük is sósabb, mert nem hígul fel olyan sok édesvíz által.
E viszonyok kiemelésével arra akartam figyelmeztetni, hogy ezen a régi ártéren, ahol kevésbbé vízjárhaió altalajú szigetszerü hátak és a szomszédos Tiszával többé- kevésbbé jól kommunikáló altalajú laposok sűrűn váltakoznak egymással, óvatosnak kell lenni az egymástól csak csekély mértékben különböző chlórtartalmak értelmezé
sénél. A 3. táblázat 2—22. szánni vízmintáiban mutatkozó néhány tizedgrammos Cl-tartalom különbségek pl. nem alkalmasak arra, hogy belőlük esetleg törésvonalak irányára következtessünk, mert ezek a kis ingadozások valószínűleg a legtöbb esetben csupán az ártér lazább üledékeiben szivárgó édesvíz hígító hatásától származnak.
Ránk nézve csak azok a hirtelen Cl-szaporulatok érdekesek, melyek ezen a környéken a 6— 7 gramm/liter értéket is meghaladják és amint később látni fogjuk, alig néhány tíz méter átmérőjű, jellegzetes alakéi gócokként jelentkeznek.
A bolocén és legfelső pleisztocén rétegek települési viszonyainak könnyebb megérthetősége kedvéért azokat az I. sz. táblamellékleten szelvényrajzban mutatom be, amelyet 1937-ben a tiszagyulaházai sóskúttól nem messze, az úgynevezett Szilhát keleti lejtőjén vettem fel, annak a dűlőútnak a mentén, amely a Szilhát-tanyáról keleti irányban a Tikostanyára visz. A szelvény 5. sz.
fúrása (1. az I. sz. táblát) 263*5 m-re van Ny-ra a Hódos-nak. nevezett terület előtt a Selypes vízerén átvezető vasbetonhíd közepétől16 (v. ö. a 4. sz. ábra térképvázlatát is). A szelvényrajz nem szorul bővebb magyarázatra. A szel
vényfelvétel helye ugyan már 1% km-re fekszik a sóskúttól, mégis alkalmasabb a rétegtelepülés módjának a magyarázatára, mint a magán a Sulymosháton végzett 53 próbafúrásból szerkeszthető 23 szelvény (v. ö. a II. táblamellék
letet). A sulymosháti szelvények ugyanis mind a hát közepére esnek, ahol az ó- és új-holocén rétegeknek a felsőpleisztocén rétegekhez való települési viszo
nyát nem lehet megismerni. Ezt-csak a 2. sz. szelvényben levő utolsó (XLII. sz.) fúrásomtól mintegy 300 m szelvényirányú távolságban, a Sulymoshát ÉNy-i lejtőjén tudtam volna bemutatni, odáig pedig a tiszagyulaházai sóskút körül végzett fúrások sorozata már nem terjedt ki.
16 A szelvényben szereplő magasságok az Országos Háromszögelő Hivatal alapsíkjára vonatkoznak (Nadap : 173-8385 m Adr. t. sz. f.). A betonhíd folyás irányában alsó oldalán levő fixpontból (a hídközép boltozatának felső része) vezettem le őket, melynek magassága Sziklai Alfonz gátfelügyelő úr szerint: 91-289 m Adr. t. sz. f. (új) vízrajzi magasság, ami átszámítva ezen a vidéken : 91-186 m Adr. t. sz. f. orsz. magasságnak felel meg.
s z a b o l c s m e g y e i s ó s v iz e k 169 A mélyebb altalaj geológiai viszonyairól, mint említettem, alig van adatunk.17 Néhány újabbat a következőkben ismertetek.
A Tiszagyulaháza községben a templom előtt álló, állítólag 73 vagy 74 m mély kútra vonatkozólag, sajnos, megbízható adatokat nem sikerült beszereznem. A Tikostanyán 1941-ben fúrt 85 m mély kút rétegsorozatát a l l . lábjegyzetben közöltem. A Tiszapolgárhoz tartozó Görbeház-telepen 1938-ban fúrt 87 m mély kút, a magán Tiszapolgáron 1939-ben a Kálvária-téren fúrt 72 m mély kút és az ugyancsak ott 1940-ben a Kertész-utcában mélyített 72*5 m mély kút az Országos Közegészségügyi Intézet által megadott réteg
sorozatok szerint hasonló típusú rétegeket tár fel, mint a tikostanyai kút.18 Egyik kút sem hatolt lejjebb a felső-pleisztocénnél. A Sajó törmelékkúpjának két kavicstelepe a tikostanyai és a tiszapolgári kútakban nagyjából egyformán mélyre sülyedt. Egyik kútnak a vize sem tartalmaz lényeges mennyiség chlori
dot. A terepmagasság a polgári kutakra nézve ismeretlen, valószínűleg a 93—94 m Adr. t. sz. f. magasság körül van.
Arra a problémára, hogy az ismertetett rétegsorozat fekűjében milyen rétegek várhatók, beszámolóm végén térek ki.