A piritkeletkezéssel kapcsolatban rámutattunk a hegyszerkezeti elemek fontosságára is. Emellett szükségesek a részletes hegyszerkezeti mérések azért is, hogy megállapítsuk a telepnek fekvését, mélységét a felszín alatt, ezáltal feltárási helyeket előnyösen jelölhessünk ki*.
A Keszthelyi hegység különleges helyzete már áttekinthető térképen is feltűnik : a Bakony-hegység a tapolcai medence megszakítása után még egy rögben megjelenik, hogy azután DNy felé végleg a mélybe süllyedjen. Fúróval
KÉNKOVAND A KESZTHELYI-HEGYSÉG KÖRNYÉKÉN 59
követve Hévíznél már 180 m mélységben, Hahótnál már 700 m körüli mély
ségben találjuk triász kori rétegeit. Felszíni folytatását csak a Déli Alpokban kereshetjük. Ezzel eléggé jellemeztük a Keszthelyi hegység peremi leszakadásai
nak jelentőségét.
A mélyreható hegyszerkezeti felületek fokozatosan alakulnak ki, a pliocén elején már teljes jelentőségükben ismerjük. Az alsó pontusi emelet idején, közvetlen a piritképződéskor, igazi hegy szerkezeti revolució nyomait látjuk.
Kisebb dolomitrögök újra felélednek, diapirszerűen megmozdulnak, ferde síkok mentén (lisztrikus felületeken) egymásra pikkelyeződnek. Ezekben a mozgások
ban a piritfekü homokkövek és konglomerátumok még résztvesznek. Erre vonatkozó részleteket a földtani szelvények rögzítik.
Rendkívül érdekesek a Keszthelyi hegység peremén a dolomitok közé bepikkelyeződött homokkő részletek. Legjellemzőbb ilyen feltárás Cserszeg- tomaj déli szélén, a Keszthely Rezi út mellett, Keszthelytől É-ra 2 km-re látható a Pévérdombon. Ez a föltárás jól mutatja, hogy a muszkovitcsillámos homokkő és a dolomitkavicsos alapkonglomerátum kétségtelenül felsőpontusi korú bázisfétegek ismételten a dolomitrétegek közé ékelődnek. Mivel növény- lenyomatok is vannak benne, utólagos bemosásról szó sem lehet. A részleteket a mellékelt alaprajz és szelvény ábrázolja. A vetődés mentén limonitos kéreg látható. Az előtérben a talpon a bányafaltól 15 m-re keletre még egy összetört pikkelysort látni, mely a rajzon már nincs ábrázolva, 340° irányban 20°, 170°
irányban 20°, 270° felé 15—20 fokkal dűl ez a homokkő a dolomit alá. (2. sz. ábra).
A másik feltárás a hegység nyugati szélén a Biked-dombon, a 181-1 ponttól K-re 50 m-re dolomit murvafejtőben látható. Laza sárgásbarna homok és
homok-1. ábra. Keszthely környékének rétegtani viszonyai.
1. Kavics, édesvízi mészkő, homokkő, homokos agyag piril lencsékkel (keszthelyi fúrások
ban). 2. Homokkő (Cserszegtoinaj keleti részén). 2. Kovásodott homokkő (Cserszegtomaj nyugati részén). 4. Homokos agyag, homokkő pirit tel (Cserszegtomaj, Keszthely, Hévíz).
5. Homok, homokkő, limonit konkréciókkal (Cserszegtomaj),. 6. Széncsíkos agyag, kevés pirittel (Rezi, Karmacs). 7. Lemezes homokkövek, homokos agyagok (Hévíz).
60 SZENTES FERENC DR.
kő 250° felé 20°-al dűl a dolomit közé. A Biked alján, Hévvizzel szemben lévő Dobogón a dolomitban jól látni 220° irányban 20°-al lejtő féltolódási síkot, melynek mentén a dolomit átkristályosodott. A cserszegtomaji Koponártól DNy-ra 1200 m-re, a 152-3 ponttól É-ra 350 m-re a dolomitban 255° irányban 60° hajlással látni a felpikkelyeződést. Homokkő közbetelepülés utóbbi két helyen nincs. A Vári völgy déli torkolatánál, az Erdészháztól Ny-ra 50 m-re, a dolomithegység és a pontusi bázisrétegsor határán a lemezes pontusi homokkő arasznyi rétege 120° irányban 15° lejtéssel fekszik a dolomitok között. A követ
kező feltárás a hegység északi részén, a Vári völgy északi garatjánál, a vállusi erdészháztól Ny-ra, a Kislázhegy 254-3 pontjától DK-re 120 m-re látható.
A dolomitok között növénylenyomatos lemezes homokkövet találunk telér- szerűen becsiptetve, 150° irányban 55—80 fokos lejtéssel. A hegység keleti részén, a nemesvitai templomtól NyDNy-ra 370 m-re lévő murvagödörben a felpikkelyeződött homokkő többhelyen látszik, 110° irányban 70 fokkal lejt.
A felsorolt feltárások mutatják, hogy a felsöpontusi emelet bázisrét eq- sorának leülepedése után, a Keszthelyi hegység peremén nemcsak epirogén fejlő
déssel ( evolúcióval), hanem szinorogén mozgásokkal állunk szemben. Pikkelyes feltorlódások ismétlődésére kell gondolnunk, mert a pár cm-től pár dm szélességű homokkő «telérek» megjelenése nem magyarázható a pontusi rétegek különleges mozgékonyságával (speciálmobilitással), hanem a hegység peremeire jellemző együttes mozgékonyság (komplexmobilitás) újból megmozgatta a kis kiterjedésű (0-1—0-5—1 km2) dolomitrögöket. Adatok alapján feltételezhető, hogy a Keszt
helyi hegység belsejében is voltak pikkelyes feltolódások, ezek is közel ÉD lefutású hasadékok, nem a litéri feltolódás folytatásai, annál kisebb, helyibb jelentőségűek.
A felpikkelyeződések a hegységet környező kis dolomitrögökhöz, vagy a peremi letörésekhez kötöttek. Egyenlőtlenül süllyedő területek töréses áttolódását látjuk itt, másszóval gátolt, akadályozott redőzést, féloldalas nyomással ill. ellenállással. Diapirszerü emelkedés és különböző szárnyú (dis
junktiv) kinyomuló (ejektiv) gyűrődés itt lapátalakú (lisztrikus) felületeket eredményez.
E . mozgások kormegállapítása tekintetében fontos, hogy itt a pontusi rétegsor alaprétegeinek leülepedése után történt a főmozgás (a piritképződés idején?), de a fedő Congeria balatonica-s szintek a mozgásban úgylátszik már nem, vagy csak kis mértékben vettek részt s már csak kisebb düléseket, enyhe redőket és töréseket mutatnak. Ezek a hegyszerkezeti formák a Keszthelyi hegységre jellemzőek ugyan, de nagy kiterjedésű hegyszerkezeti következtetésre nem jogosítanak.
A Keszthelyi hegységre jellemző a hegységnek egészen fiatal, pleisztocén- végi féloldalas emelkedése, megbillenése mellett az egykori beltó vízszint magasságainak váltakozása, ami különböző térszínek kialakításához vezetett.
Ez a feltevés egyszerűbben magyarázza a többféle térszín kialakulását, mint a hegység ingadozó emelkedésének elmélete.
Joggal feltételezhetjük, hogy ezek a hegyszerkezeti mozgások a pirit- képződést elősegítették.
A pirittelepek keletkezése után csak a pontusi és levantei emelet határán jelentkezik erősebb hegymozgás. Ekkor törnek felszínre a bazaltvulkánok, mint sok km mélységre hatoló hegyszerkezeti síkok tanúi, főleg É-D és K-Ny csapások mentén. Ugyanezt az irányt követik a hegyszerkezeti törésvonalak is, a hegység belsejében és peremein. Bizonyosan ugyanez a hegymozgás hozta
KÉNKOVAND a k e s z t h e l y i-h e g y s é g k ö r n y é k é n 61 létre a hegység nyugati előterében kinyomozható K-Ny irányú lapos bolto
zatokat.
El kell választanunk a pirit- és bazaltképző hégyszerkezetet azért, mert az előbbiben főleg kontrakció, utóbbiban inkább disztrakció uralkodik. Továbbá a pirit bázisrétegsora még jelentékeny hegyszerkezeti mozgást szenved, míg a pirittelep — legalább a jelenlegi ismereteink szerint — nyugodtan süllyed a hegységtől kifelé, csupán egypár peremi törésvonal szakítja meg, nem nagy ugrómagassággal. Csupán a pikkelyes feltorlódás előterében és főleg hátterében (tapolcai medence felé, ill. Hévíz felől) keletkeznek olyan mélyreható fellazu
lások, hogy nagyobb (100 m) ugrómagasságokkal is számolhatunk. Fenntartom a lehetőséget, hogy később ezek a kérdések még tisztázódnak.
Kisebb hegyszerkezeti mozgásokat még a jégkorszak után is rögzít
hetünk : elvetett folyóterraszok, visszabillent térszínek mutatnak a hegy
szerkezet folytonos ismétlődésére, ezek azonban gyakorlatilag már kisebb jelentőségűek.
A hegységképző mozgások mellett röviden még rá kell mutatni a medence
képző mozgások jelentőségére.
Tapolcáról Nemesvita felé haladva, a miocén:jrétegről áttérünk a pliocén üledékekre, és hirtelen előttünk állnak a triász sziklák. Igazi féloldalas medence alakult itt ki, melynek nem közepén, hanem peremén találjuk a fiatalabb rétegeket.
A Balatontól észak felé haladva, Keszthelyről Rezi felé, előbb a pirites rétegsoron haladunk, melybe északon mind több lignittelep iktatódik közbe, vagyis a fácies ellaposodik, gyengül. Lignittelepeket a hegység déli részén nem ismerünk.
2. ábra. Dolomitmurva fejtő alaprajza és szelvénye, Cserszegtomaj Pévérdombon, Keszt
helytől északra 2 km Rezi úton. A
1. Ép dolomit. 2. Lisztesedett dolomit. 3. Felső pontusi homokkő. 4, Felső pontusi alap
konglomerátum. 5. Rétegdülés iránya és foka. 6. Pikkelyes feltolódási sík iránya és foka.
62 SZENTES FERENC DR.
A hegységtől ÉK-felé tartva, a Kisalföld medencéjébe jutunk, mindinkább fiatalabb rétegeken járunk.
Délnyugat felé a mélybe süllyedt Bakony felett, a zalai dombvidéken kell átkelnünk, itt a szerkezet már sokkal változatosabb.
Ezek a szelvények bizonyítják, hogy a Keszthelyi hegység körül a felső- pontusi idő kezdetén peremi mélyedés alakult ki, mely fokozatosan alkalmaz
kodott a beltó nagyobbarányú süllyedékéhez.
A felsőpontusi beltó megjelenésének kezdeti állapota bírta azokat a különleges viszonyokat, melyek piritképzödéshez vezettek. Jelenleg a Fekete tenger iszapjá
ban 2-5%, a Közép Atlanti óceánban 0*04—0-25% a vasbiszulfid tartalom (részben melnikovit: vasszulfid). A hasonlat csak annyiban találó, hogy itt is kénhidrogénes, szellőzétlen tengerrészletekkel van dolgunk. Az egyéb pliocén- képződményekkel szemben azonban kimondhatjuk, hogy különleges epirogén- és orogén-helyzet találkozása vezet nagyobbarányú piritképzödéshez. Hasonló hely
zetet Hazánk területén több helyen ismerünk, különösen Középhegységeink peremén, úgyhogy pirittelepeket megszakításokkal, de regionálisan várhatunk.