Irta:
SZÉKELY PÁL Dr.
Az ásványi nyersanyagok ipari feldolgozásához legnagyobb mértékben kénsavra van szükség. A kénsav gyártása viszont ijesztő méretekben fogyasztja az emberiség rendelkezésére álló legolcsóbb alapanyagot, a kén- vagy vas- kovandot s így ennek bekövetkezendő természétes drágulása folytán majd ismét újból apasztani fogja a ma még magasabb áru, a természetben előforduló ként, a legfontosabb ipari alapanyagok egyikét.
A Keszthelyen és környékén régebben ásott és mélyített kutak, valamint az újabban ivó- vagy fürdővizet feltáró mélyfúrások folytán napszínre került, földmélyebeli anyagok vizsgálata során mindenütt szembe tűnt az aranyra emlékeztető kén- vagy vaskovand kisebb-nagyobb darabkája : a sárgásakb pirit, illetőleg a zöldárnyalatú markazit.
Különféle híresztelések alapján egyéni és társasvállalatok kezdtek fog
lalkozni Keszthely környékének kénkovandjaival. Egyesek előadásokat tar
tottak, hirlapi és tudományos folyóirati tanulmányokat tettek közzé, ami végül is annyira felnagyította az előfordulás fontosságát, hogy az állam is jónak látta e kérdésben végleges eredményeket hozó műveletekbe kezdeni.
Ez utóbbiak közé tartozik a jövedéki mélykutatás 1947—1948. évi kutató munkálata is, amelynek tudományos indoklására dr. H. Schneiderhöhn frei- burgi egyetemi tanár, ásványtani intézeti igazgató, világszerte elismert érc- bányászati szaktekintély szakvéleménye szolgált. — Mivel ő az 1931. évi június 15-én készített szakvéleményének bevezetőjében hivatkozik dr. Pávai Vájná Ferencnek egy évvel előbb, 1930 június 24-én kelt, németnyelvű írásbeli jelentésére, — ez utóbbiból egyes részletek előzetes. közlését tartom szük
ségesnek.
«. . . ezen tapasztalatok után — írja Pávai Vájná — meghívtak a keszt
helyi és hévizi vízfúrások fúrásanyagának szakértői megvizsgálására; nem kerülhette el figyelmemet, hogy a fúrások fiatalabb homokos és kavicsos rétegeit több méter vastagságban pirit és markazit impregnálja, amelyek gyakran hatalmas konkréciókat képeznek». . .
«Habár a pirit-markazit mineralisatio itt kétségtelenül a hévizekkel, mint előzetesen ásványtartalmú oldatokkal függ össze, mint az az alábbiak
ban látható, a héviz szintje és a vízszint általában nem éri el mindenütt az ásványlerakódás szintjét és nem akadályozza meg mindenütt azok bányászati lefejtését» . . .
A K E S Z T H E L Y -K Ö R N Y É K I K É N K O V A N D JE L E N T Ő SÉ G E 107
«Keszthelyen a pirit-markazit telep1 6 fúrásban, Hévizén 3 fúrásban ismeretes.». . .
. . . «Hangsúlyozandó még, hogy Héviz közvetlen környékén a legfelső ásványszint a melegvíz szintje felett van, úgyhogy annak lefejtése nehézség nélkül eszközölhető.». . .
«A fúrások tanúsága szerint a rétegek, egyes ásványokkal cementált tele
pektől eltekintve, viszonylag puhább márga-, homok-, homokkő és konglomerát rétegekből állanak, melyeknek lefejtése semmiféle nehézségekkel nem jár.». . .
«Meggyőződésem, hogy ezen a nyomon haladva, nemcsak Készthely- Hévíz határában találhatunk fejtésre érdemes ásvány telep eket, ahol az ásvány
képződés egyes tényezőit még ma is megfigyelhetjük, hanem más belföldi és külföldi melegforrások környékén is kereshetjük azokat.»
Dr. Schneiderhöhn eredetileg német nyelven írott szakvéleményéről készített és a pénzügyminiszterhez benyújtott fordításából az alábbi rész
leteket kell kiemelnem :
«Május 21-én Schermann igazgató úrral Keszthelyre utaztam és május 24-ig ott maradtam. Felhasználtam Lóczy Lajos 1 : 75.000 térképét 1920.
évből, és Lóczy m űvét: «A Balaton környékének geológiai viszonyai» Wien, 1916. Továbbá megkaptam Pávai Vájná Ferenc főbányatanácsos-főgeológus 1930 június 24-én kelt írásbeli jelentését a Keszthely-Hévíz környéki pirit- markazit előfordulásról. További felvilágosítást kaptam a keszthelyi Gazdasági Akadémia nyugalmazott igazgatójától, dr. Lovassy Sándortól.» . . .
«A pirit ebben az anyagban gumók, vagy legkülönbözőbb kristálytömegek képében jelenik meg. A gumók nagysága, melyeket láttam, pár millimétertől kéznagyságig változik. Állítólag kalap- és fej nagyságú tömegek is előfordulnak, sőt nagyobb, egészen kompakt tömegek. Alakjuk kerekded, elliptikus és laposan korongszerű. Kifelé a gumók mindig a kristályegyedek kristálylapjaival hatá
roltak.» . . .
«A gyűjtött gumók mikroszkopikus vizsgálata azt mutatja, hogy kivétel nélkül tiszta piritből állanak. Markazitot, az FeS2 rombikus változatát egyetlen preparátumban sem találtam. Más szúlfidok is teljesen hiányoznak. Az anyagban lévő pirit mennyiségéről, mely nagyobb mennyiségű nyersércre érvényes lehetne, átlagszámokat még nem adhatunk, mert ehhez nagyobb tömeget kellene termelni és feldolgozni. Parrag gazdálkodó adata szerint az ő kútjában a pirittartalmú anyag vastagsága 0-5 m és a 2*5 m átmérőjű kútból kb. 700 liter (!) piritet szedett ki. Ez súlyszázalékban kifejezve: az agyagrétegnek mintegy 1/3-a lenne pirit. Ez a minta szerint, amit a pirittartalmú nyersanyagból kaptam, teljesen valószínűnek látszik.(\) Más kutakból is kaptunk adatokat, melyek hasonló mennyiségre utalnak. Előzetesen 20—25 súlyszázalék pirittel számolnék az agyagban.». . .
. . «Ezidejűleg, a hiányos feltárások miatt, a pirittarta]mú agyagréteg vastag
ságáról,- összefüggéséről és tartalmáról nem nyilatkozhatunk. Bizonyos, hogy nagy területen, szinte minden feltárásban megvolt az agyagréteg. Ahol meg
volt, mindenütt tartalmazott piritet. És a pirittartalom mindenütt elég nagy volt és óvatos becsléssel az agyag 20—25%-ra becsülhető. Ennek a pirittartalmú rétegnek a vastagsága 0-5 és 2 m között változik, de úgylátszik nagyobb vas
tagságok is -előfordulnak » . . .
1 A dűltbelüs szedést és felkiáltójeleket (!) én alkalmaztattam azoknál a szavaknál és kifejezéseknél, amelyek a későbbiek kellő megértése é« értéklése szempontjából fontosak.
108 SZ É K E L Y P Á L D R .
Az ércvezető agyagréteggel kapcsolatban: . . .«Minden jel arra mutat, hogy elsőrendű szemesagyaggal van dolgunk tűzálló termékek, kerámiai áruk és elsőrendű porcellánáruk céljaira. Felhasználásának előfeltétele a pirittől való teljes megtisztítás, ami az előkészítésnél nyilván lehetséges. Mivel Magyar- országon kevés az elsőrendű minőségű agyag, felhasználása nagy értéket képviselne.». . .
ö«sszefoglalóan mondhatjuk, hogy Keszthely környékén a művelésre érdemes piriltelep jelenlétének kilátásai egészen kedvezőek. Minden ezidőszerinti feltárás arra utal, hogy egy 0-5—2 m vastag pirittartalmú agyagréteg 20—30%
pirittel több tucat (!) km2 területen összefüggően meg van, tehát igen nagy pirit- mennyiség lehetőségével számolhatunk. A piritet egyszerű vezetőmódszerrel (!) az agyagból könnyen ki lehet mosni. Rendkívül tiszta és nem tartalmaz sem más fémeket, sem más káros alkatrészeket.»
«A telep pontos mennyiségi értékelésére és a ^gyakorlati bányászat, elő
készítési és kohászati támpontok nyerése céljából egy kísérleti akna telepítése ajánlható, számos hosszabb kísérleti fejtéssel, emellett számos fúrás mélyítésével karöltve. A termelt érccel nagyobb előkészítő és pörkölő kísérletek végzendők.»
«A mellékkőzet egy rendkívül plasztikus agyag, látszólag elsőrendű minő
ségű és feltételezhető, hogy kerámiai és tűzállóságú termékekre dolgozható fel.»
Ezeken az alapokon a «Jövedéki Mélykutatási Tanácsadó Bizottság»
1947 április 11-én tartott ülésén elhangzott javaslatok szerint többek között az ügyosztály munkatervébe nyertek beillesztést már április hó 18-án a kö
vetkezők is :
«Ásványi nyersanyagok számbavételének jegyében» —• . . . «részletesebb felvételek» folytatandók. . . . «piritekre a Keszthely és Rezi hegység környékén.
Ez utóbbi helyen szükségszerint kisebb kutató fúrásokkal is».
Schneiderhöhnnek a régebbi fúrások naplóinak és a szóbeszédeknek bírálatában figyelembe kellett volna vennie, hogy az azok alapjául szolgáló mélyítéseknél a munkálatok célja víznyerés volt és nem a pirit. Természetesen így az ércelőfordulások leíró rögzítésében esetleg csak hozzávetőleges adatokat és számokat dobtak oda, mellékesen jártak el s így szükségképen nem voltak kellő tekintettel és óvatossággal, meg szakszerű pontossággal a kapcsolatos adatok megállapításában.
Éppen ez történt az ércvezető agyagréteggel is, mély jellegzetesen kékes színű, s szerintem sokszor sokkal inkább agyagos homok, mint homokos agyag.
Már néhány nap múlva, hát még évtizedek múlva, a legjobb akaratú és legtárgyilagosabb ember «bemondása» is alapos módosulást szenved.
Kételkedés és óvatosság a bölcsesség szülői, s különösen a bányászat terén jó a tamáskodás.
Ä szakértő nem látta a pirit-telepet, nem állott szemtől-szembe semilyen módon a kén- vagy vaskovand vezetőréteggel. Kibúvásban sem találta meg.
Tisztán bemondások alapján 20—25%-os-súlyrészesedést tételezett fel a pirit javára, amelyet ő seholsem talált markazitnak ! Ennek ellenében a Cserszeg- tomaj I. és II. jelű fúrt lyukakból, valamint a Reziben lévő Koczor árokból kikerült mintáknak éppen ebből a célból történt vizsgálata (Budapesti Mű
egyetemi Ásvány- és Kőzettani tanszék) éppen azt bizonyította, hogy közel 50—50%-ban fordul elő a kén- vagy vaskovand fenti két módosulata.
Miért tartotta szükségesnek hangsúlyozni, miszerint az általa meg
vizsgált ércgumók mind piritek voltak, hogy egy sem volt közöttük markazit?
A markazit hevítés, pörkölés alatt másképen viselkedik, mint a pirit,
A K E S Z T H E L Y -K Ö R N Y É K I K É N K O V A N D J E L E N T Ő SÉ G E 109
kristályvizét nehezebben veszíti el, miközben kisebb vízgőz-robbanások folytán
«köpköd», s így szennyező részeket lövell szerteszét s e tekintetben hasonlít a piritek ólom és cink kísérőjének magatartásához.
Az ércrögök és -gumók megtisztítása egyszerű mosással nem volt esz
közölhető, sőt azok rendkívül sok ága-boga közé betelepült homok- és iszap
részek még hosszabb áztatás és kézi kefélés után is csak nehezen voltak el- távolíthatók. Éppen a nagyobb gumók szén-, homok-, iszapmaradvány stb.
zárványokat is tartalmaztak.
Valószínű, hogy a szakértő sokszor csak hosszú évek óta őrzött, a sok fogdosástól már teljesen kifényesdett szép ércpéldányokat kapott (amelyek esetleg máshönnét is származhattak).
1947 augusztus közepéig 192 db (kettő-öt méter mély) kutató aknácska készült el a felszíni rétegsorok és ezek dőlése és csapása vizsgálata céljából, de az aknák egyike sem harántolta át a piritvezető kékes agyagot a magas fekvésű Cserszegtomaj és Rezi határában. Mindössze Rezi község belterületén, a fenti Koczor árokban bukkant ez napfényre, de akkor még a további kutatást gátló körülmények között.
1947 augusztus 12—15. között a helyszínen kapcsolódtam bele a mun
kálatokba, hogy az eddigi kutatásoknak erőteljesebb gyakorlati bányászati jelleget biztosítsak. Beterjesztett jelentésemet (137.842/1947. sz. a.) így fejez
tem be már augusztus 18-án : «Az eddig látottak alapján magánvéleményem szerint a lehetőségek messze el fognak maradni az eddigi, hangulatkeltő becs
lésekkel szemben».
Ezekután előterjesztésemre az ügyosztály úgy döntött, hogy elsősorban azokra a pontokra fektetjük a fősúlyt, melyekre a szakvélemény leginkább hivatkozik. így a Parrag-féle és a Szita-féle kutak környékére, valamint a Koczor árokra. Elsőnek a már évek óta szárazon álló Parrag-féle kutat vettük munkába, átalakítottuk kutató aknává. November 6-án a kiküldött bizottság a következő jegyzőkönyvi részleteket állapította meg :
«... a 150 cm átmérőjű kútban 26-50 m mélységben 180 cm magas, átlagban 140 cm széles betörést vágtak 16h irányban 3-55 m hosszban, 3h irányban 3-20 m hosszban.
A barnássárga homokkő feküjében lévő világos-kékesszürlce agyagban helyenként apró szögletes dolomit-kavics fordul elő, közben lencsés betelepülés formájában két-három, néhány cm vastag kavicstelep látható. Kavicsa laza, jól legömbölyített apró dolomit-görgeteg, vagy több cm nagyságú, gyengébben görgetett dolomitkavics. A kék agyag foltosan-rétegesen átszíneződik okker- sárga-téglavörös színűvé, vízjárásos oxidáció következtében.
A 16h irányban hajtott vágat végén 90 cm mélységig történt mélyítés az agyag feküjét tárja fel, jól legömbölyödött meszes kötőanyagú dolomit
kavics, mint fekükonglomerát alakjában. A 150° irányban 25°-kal dőlnek.
(Kőzethasadékok : 110° felé 25°, 230° felé 30°, 130° felé 50°.)
Fent meghatározott kékesszínű agyag kb. 150 cm vastag, piritet és mar- kazitot tartalmaz. A markazit rombos kristályai pár mm nagyságú druzák, vagy gömbös-rostos-sugaras konkréciók. A konkréciók 2—6 cm nagyságú betelepülések, melyek egymástól függetlenül helyezkednek el az agyagban, mennyiségük 2—5 súlyszázaiékra becsülhető.
Ott, ahol vízjárás következtében az agyag elszíneződik, a markazit is oxidálódik és limonittá alakul át. Ennek az átalakulásnak minden fokozatát megtalálhatjuk : a jól felismerhető markazitkristályok elfakulnak,
megbámul-110 S Z É K E L Y P Á L D R : : A K E S Z T H E L Y -K Ö R N Y É K I K É N K O V A N D J E L E N T Ő S É G E
nak, majd szétrozsdásoknak. A kavicsos betelepülések közelében a iimonit néha vékony sötétszürke bevonattá esik szét.
A helyszíni szemle kétséget kizárólag megállapítja, hogy a szóbanforgó cserszegtomaji Parrag-kútban a pirit és markazit olyan csekély mennyiségben van jelen, hogy jelenlegi technikai tudásunk mellett annak hasznos kitermelése nemlehetséges.
Dr. Székely Pál a maga részéről az ércgumókban lévő zárványok miatt a fenti %-os megállapítás számait soknak tartja, szerinte ezek csak fele érték
ben vehetők figyelembe. — A kikerült ércrögök további tisztítás nélkül kohó- sításra nem alkalmasak. Az ér evezető kék agyag némi vizet tartalmaz, a bánya
térségek csepegősek. E réteg nagyban való művelése csak robbantó munkával volna lehetséges, egyébként a fedü- és feküviszonyok jók. Az ércvezető réteg kék agyagja nem kaolin, — ez nincs is benne. Fehér, mállott. dolomit szemecs- kék itt-ott kaolinosodásra emlékeztetnek.
Az agyag nem egyöntetű, mint a fentiekből is kitűnik, tisztításra, válo
gatásra szorul. Az üzem középnehézségű fúróiszapelőállításra használja az öblögetésnél.»
A Koczor-árokban indított kutató-akna mélyítésével kapcsolatban:
«az akna szelvénye 1*80 X 1*50 m2, mélysége 6*40 m. 3 m mélységig megcsúszott, suvadt rétegekben haladt, melyekben a pieistocén homokos lösz pliocén szürke agyaggal' és lignitcsíkokkal összekeveredett. Ezen rétegsor alatt következik a sötétszürke homokos-csillámos agyag. A két réteg határán kb. 2*30 kg pirit- konkréciót lehetett gyűjteni. Az 5*2 m-ben pár cm-es lignitlencse volt, környékén Melanopsis Sturi kövületek igazolják felsőpontusi korát. Az 5*4 m-ben talált 4 drb piritkonkréció súlya 0-17 kg.
A további munkálatokra vonatkozólag a bizottság úgy határozott, hogy a mélyítés folytatandó, amíg a kékesszürke pirittartalmú réteget át nem harántolták».
Ez azonban az aknácska alját ellepő víz miatt nem történt meg. — Hasonló, bányászati értelemben vett silány eredményeket hozott a Szita Ferenc gazdálkodó által mélyített kút (— a szakvéleméftyben említett régebbi kút közvetlen közelében —) által keresztül vágott piritvezető réteg vizsgálata is.
így tehát a leginkább bíztató cserszegtomaji és rezi fensíki előfordulás, ahol a felszökő víz szintje felett lehetett volna folytatni a bányaműveleteket, bányászati értelemben művelésre alkalmatlannak bizonyult. A szakértő arra nem terjedt ki, hogy a közel felszíni (6—60 méter mélységbeni) település folytán a 0*5—2 méter vastag réteg kifejtése a felszínen olyan változásokat hozhatott volna létre, amelyek kártalanítása felemésztette volna az esetleg mutatkozó hasznot. Különösen áll ez a cserszegtomaji emberi település hazai viszonyok közötti különleges, szétszórt voltára, ami annyi pillér bennhagyását követelte volna meg, hogy igen nagy területeket már csak emiatt is ki kellett volna kap
csolni a bányászati lehetőségekből.
A magasabb réteg telepe nem összefüggő, hanem széttöredezve kisebb önálló bányászatot igénylő medencékre különült el.
Szükséges volt mindezeket nyilvánosságra hozni, nyomtatásban rögzíteni, hogy ezt a tárgyat kellő megvilágításban helyezzük s elejét vegyük annak, hogy a keszthelyi kénkovandok ügye ismét kísértsen. •
Kén- vagy vaskovand kincsünk hasonlít a tenger aranyához : megvan — és sok van belőle, de nem hiszem, hogy valaha is gazdaságosan össze lehetne gyűjteni és hasznos ipari tevékenység tárgyává tenni.