Földtanilag felvette : Jugovics Lajos dr.— Geologische Aufnahme von : Dr. Lajos Jugouics*
Jelmagyarázat: 1. Bazalt. 2. Doleritos bazalt. 3. Bazaltomlások. 4. Törmelék. 5. Kvarcit. <>. Amfibolit. 7. Peg- matit, aplit. 8. • Csillámpalák. 9. Gneisz.
A LÁNZSÉRI HEGYSÉG 33 Az Alpoknak Magyarországra húzódó nyúlványai a Central-Alpok vonu
latához, közelebbről a Wechsél-hegységhez tartoznak. A történelmi Magyarország területén már csak kisebb-nagvobb szigethegységek emelkedtek, melyeket fiatal harmadkori rétegek választanak el egymástól. Ezek a szigethegységek északról dél felé : a Lajta—Rosalia—Soproni—Lánzséri—Repeevölgyi—Boros
tyánkői—Rohonez-kőszegi kristályos pala-hegységek még aránylag nagyobb tömegei, de délebbre a Hohensteinmas körüli, továbbá a Vasdobra-Vizilendva közötti pala foltok már egész kicsiny tömegek, melyeket a kristályos palákon kívül a paleozoi-alaphegység képződményei, vagy egyedül csak ezek építe
nek fe l.'
A Lánzséri-hegység (Landsee-Gebirge) kristályos palái a régi osztrák- i&ägjrär határ mentén — Kirschlag és Schwarzenbach között — kb. 13—15 km hosszúságban és 4—5 km szélességben húzódnak, és észak felé a Rosália-hegvség kristályos paláiban folytatódnak.
Geológiai szempontból a Lándzséri-hegységnek egyik főérdekessége, hogy hatalmas, 700 m-ig emelkedő kristályos pala-gerincén — a fiatal harmad- korban — vulkáni működés indult meg, melynek eredménye a Pál-hegy pompás bazaltkúpja.
A Lánzséri-hegységnek általam vizsgált és térképezett nagyobb, déli felének felépítésében a következő képződmények vesznek ré sz t:
1. Gneiszok.
2. Csillámpalák, pegmatit-aplit és amfibolit-betelepülésekkel.
3. Kvarcit.
4. Bazaltos kőzetek.
5. Terrasztörmelék.
6. Törmelék-agyag-homok, az alaphegységhez támaszkodva.
A felsorolt képződmények közül a csillámpalák alkotják a hegység főtöme
gét. Ezek a kőzetek már külső sajátságra, szöveti kialakulásra, néha ásványos összetételben is nagyon változatosak, de az egyes típusok elhatárolása a tér
képen szinte lehetetlen. Ennek ellenére e kőzetek egyöntetű kialakulása nagyobb területeken mégis megfigyelhető, úgyhogy bizonyos csoportosítást megkísérelek, és az alábbiakban ezen az alapon próbálom a hegység csillámpaláit jellemezni.
Kiindulva abból az elgolidolásból, hogy a csillámpalákon megfigyelhető kőzet
tani különbségek okai nemcsak az eredeti kőzet összetételében, hanem a ki
alakulást előidéző geológiai folyamatokban is keresendők, így a geológiai viszo
nyokhoz, fejlődéshez némi adatokat szolgáltatnak.
A legnagyobb egyöntetűséget azok a csillámpalák árulják el, amelyek a kvarcit-vonulattól és Lánzsér falutól délre-délkeletre találhatók. Itt nagy területen a csillámpalák színre, szövetre és ásványos összetételre nézve is meg
lehetős nagy állandóságot árulnak el, meglehetősen homogének. Többnyire szürke-kékesszürke színű, jól palás, csillámdús kőzetek ezek, amelyekben — ellentétben a hegység többi részének csillámpaláival — beágyazások, a szo
kott kvarcereken és kvarclencséken kívül nincsenek. Ezeket a mérsékelten gyűrt palákat — különösen a Heidriegel (658 + ) és a Steinernes-Stückel (548 + ) kvarcit-gerincei alatt — gyakran törések járják át. A Lándzséri-hegységnek ez a része, már morfológiailag is elkülönül a többitől, amennyiben lankás, lenyalt térszínt alkot, amelyen azonban mély bevágású völgyek alakultak ki.
Ezzel szemben e hegységnek Lánzsér falutól délre-d élnyugatra, a régi országhatárt jelentő Blumau-i völgyig terjedő részén, az előbbitől eltérő
saját-3
34 JUGOVICS LAJOS DR.
ságú csillámpalákat figyeltem meg. Ezek már külső sajátságra nézve is erősen változóak, sőt ezen terület felépítésében már különféle típusú gneisz-féleségek is résztvesznek. Ezek a gneiszok nemcsak a csillámpalák társaságában, azokkal gyakran váltakozva, hanem önálló nagyobb tömegekben is fellépnek. Az itteni csillámpalák közé már amfibolitok is települnek, míg a gneiszok aplit- és rit
kábban pegmatit-teléreket tartalmaznak.
Az itteni csillámpalák már erősen gyűrtek és a különféle változatok között a leggyakoribb és legnagyobb tömegben található, a sötétszínű és gránát- dús, jói palás, leveles csillámpala.
Ezek a gneiszok már külső sajátságra nézve szintén különbözőek, bár közöttük igen állandó típus az a sötétszürke színű, csomós gneisz, mely észak felé, a Pálhegy nyugati oldalában is megtalálható. A csomókat ebben a gneisz
ben halványan színezett földpátkristályok alkotják, de a «Karlonger-Kogel»
oldalában előforduló sötétszürke színű csomós gneiszben a helyét kvarc
csomók foglalják el, a földpát ebben a kőzetben visszalép. A Blumau-i völgyben ez a gneisz néhol durván-pados kőzet. Érdekes, hogy ez a gneisz
féleség mindig sötétszínű gránátos csillámpala társaságában, azzal váltakozva települ, mint azt a Blumau-i völgy mentén, a Hackl-malom környékén, a régi 25.000-es katonai térkép 539 + pontja körüli gerinceken, sőt a Zarriegel déli völgyeiben is megfigyeltem. A két kőzet többnyire konkordánsan települ, az egyik völgyben, alul 8—10 m vastag gneiszre 2—3 m vastag aplitréteg, majd erre a gránátos csillámpala következik. Máshol a csillámpala települ konkor
dánsan és vékonyabb rétegekben a gneisz közé. A gneisz azonban más típusú csillámpalák társaságában is megtalálható.
Már külső sajátságaikban, de ásványos összetételükben is változatosab
bak azok á csillámpalák, amelyek a kvareitvonulattól északra a Pálhegy oldalait építik fel. A 700 m-ig emelkedő tekintélyes kristálypalakúpot túl
súlyban csillámpalák építik fel. Ezek a palák a hegy délkeleti-keleti oldalán más sajátságokat árulnak el, mint a nyugati, északnyugati oldalban.
Az északnyugati-nyugati oldalak csillámpalái zöld, zöldesszürke színű kőzetek, amelyekben gyakoriak az amfibolitbetelepülések, sőt helyenként aplit- és pegmatitteléreket is találni. Itt ismét megjelenik közöttük a gneisz, a délnyugati oldal sötétszürke színű, csomós gneiszkőzete. A Pálhegy északi oldalán települő zöld, zöldesszürke színű csillámpalákban néha egész apró- szemcsés, majd tömöttebb szövetű, agyagpalához hasonló betelepülések is találhatók. Ezenkívül a grafitos-kvarcit-betelepülések is gyakoriak.
Legérdekesebbek, egyben kőzettanilag legváltozatosabbak a Pálhegy déli-délkeleti oldalait felépítő csillámpalák; ezeknek legnagyobb tömege barnaszínű, csillámdús, jól palás kőzet, és erre nézve jellemzők a sűrűn települő pegmatit-aplit-amfibolit telérek, betelepülések, melyekről alább szólok. Pál-hegy keleti oldalában, a, Lindgraben és Kohlgraben völgyeiben ezt a barnaszínű csillámpalát sötétkékes, másutt zöldszínű, csomós pala váltja fel, mely helyen
ként szericites-pala-betelepüléseket is tartalmaz. A pegmatit és aplittelérek a hegységnek ezen a részén elmaradnak, de helyettük az amfibolit gyakoribb lesz, sőt önálló tömegekben is megtalálható. A hegységnek ebben a részében még más ásványos összetételű palák, gneiszok is jelennek meg, de ezek telepü
lésére és sajátságaira nézve nincsenek megfigyeléseim.
Mindezek a palák erősen gyűrtek, emellett lithoklázjsok sűrűn járják át, ami érthető, hiszen a síkság szélén, a hegység leszakadása közelében vagyunk.
Szépen megfigyelhetők ezek a jelenségek különösen Lánzsérujíalu (Neudorf).
A LÁNZSÉRI HEGYSÉG 35 fölötti gerinceken, ahol a mély vízmosások barnaszínű csillámpalát tártak fel, melyben aplit- és pegmatit-telérek sűrűn települtek. A csillámpala tömegét északnyugat-délkeleti irányú 60—70°-os, majd északkelet-délnyugati irányú 50°-os meredekségű lithoklázisok szabdalták és a rétegek elcsúszását — ezek mentén — a sötétebb színű palában települő fehér telérek szépen kidomborí
tották. (Lásd fényképet.)