Szmulevics,B.Ja.: A népesség reprodukciójának marxista és polgári értelmezése

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

773

tézménybe. Különböző megfontolások alapján a trendeket extrapolálva, bizo—

nyos százalékos emelkedést számolva megállapították azoknak a számát, akik majd feltehetően megfelelnek és az egyes években felsőoktatásban részt venni szándékoznak.

További lépésként az intézményfajtán—

kénti megoszlást becsülték, Itt már a munkaerőige'ny szól bele döntően abba, hogy a fiatalok milyen arányú beiskolá—

zására lesz szükség az egyetemeken, ta—

nítóképzőkben és az ,,egyéb" felsőfokú intézményekben. Itt tehát a Bizottság már a ,,helyigény" alapján állította össze év—

ről-évre a beiskolázási tervet. Minthogy a trendek alakulása nem teljesen egyér—

telmű, három valószínű emelkedésre szá- mították ki a helyigényt. Azután figye—

lembe véve az ,,alkalmasságí" arányt is, több alternatívát dolgoztak ki.

A tanszemélyzet szükséges számát kons—

tans ,,egy tanerőre jutó hallgató" arány alapján, a különböző szakok eltérő ta—

nulmányi idejének figyelembevételével.

a kezdő és végző hallgatók számának se- gítségével számolták.

A tanulmány végül a felsőfokú kép—

zettségű munkaerő-szükséglet kiszámítá- sával foglalkozik. Az. előreszámításnak több típusa lehet itt hasznos: foglalko—

zásonként külön—külön vagy több, eset- leg az összes foglalkozásra; rövid, köze—

pes vagy hosszú időszakra (1 év, 1—5 év, 5 évnél hosszabb); kereslet vagy igény szerint, feltételes vagy feltételek—

től független. A tervezésnél itt is a meg—

levő állapotból kell kiindulni. Az anya—

got feltétlenül szakmánként kell csopor—

tosítani, a Bizottság is így járt el, bár a továbbiak során az átfedések miatt cél- szerű nagyobb csoportokat alkotni. Tudva azonban azt, hogy a jelenlegi szakem—

ber—arány ma sem mindenütt a legmeg—

felelőbb, alapos megfontolásra, vizsgá—

latra szorul _— talán a legjobb intézmé—

nyek, cégek adatai alapján — az ideális arány megállapitása. Nem kisebb jelentő- ségű a jövőbeni szakember—igény becslé—

sénél az időközben bekövetkező általá—

nos és főleg műszaki fejlődés. ami a munkaerő képzettség szerinti összetéte—

lét, a kívánatos vagy szükséges arány kialakítását döntően befolyásolja. Itt azután a probléma már általános jelle—

gűvé válik, s a tervezésnél az kerül elő—

térbe. hogy miképpen befolyásolhatja a szakképzés, a felsőfokú oktatás a terme—

lés. a nemzeti jövedelem alakulását a legkedvezőbben. Az oktatás költségeinek vizsgálata is itt válik fontossá. és felve—

tődik az a kétirányú kérdés, hogy egy—

részt a tanuló számára kifizetődő-e a ta—

nulásra fordított költség, másrészt milyen

mértékben helyes vagy szükséges politi—

kai eszközökkel, anyagi támogatással be—

folyásolni a felsőoktatás ügyét.

Szerzők végül rámutatnak arra, hogy a Bizottság munkája nem fejeződött be.

Az elméletiÁalapok, módszerek tekinteté—

ben a legszélesebb körű nemzetközi ta- pasztalatcsere, együttműködés szükséges:

az ország konkrét tervezési munkájához pedig további sok és alapos statisztikai felvétel, valamint több témánál reprezen—

tativ vizsgálat.

(Ism.z Hankó Zoltánné)

SZMULEVICS, B. JA.:

A NÉPESSÉG REPRODUKCIÓJÁNAK MARXISTA És POLGÁRI ÉRTELMEZÉSE

(O markszisztkoj i burzsuaznoj traktovke voszproizvodsztva naszelenija.) ——' Szovetszkoe Zdrauoohranenie. 1964. 12. sz. 22—28. p.

Szerző szerint a népesség reproduk—

ciója igen bonyolult, egymással kölcsön—

hatásban levő, hosszasan ható és kon—

junkturális tényezőktől függ, melyek az ösztönös születések és a tudatos anyaság keretei között is különbözők. A népesség reprodukciója függ az anyagi körülmé—

nyektől, az emberek munkájától és élet—

módjától, a történelmileg kialakult csa—

ládi viszonyoktól, a család gazdasági sze—

repétől, a nők helyzetétől, a gyermek- munkaerő kizsákmányolásától, a gyer—

mekek nevelésének feltételeitől, a kul—

turális színvonaltól, a pszichológiai té—

nyezőktől, a szokásoktól, hagyományok—

tól, a vallástól, az orvostudománytól, az orvostudomány eredményeinek gyakorlati elterjedésétől, a biológiai tényezőktől, a földrajzi környezettől s a lakosság de—

mográfiai struktúrájától. A népesség rep—

rodukcióját meghatározó tényezők közé tartozik végső soron a termelési mód, az államforma, az állam népesedési és egészségügyi politikája is,

A cikk a továbbiakban a népesedési elméletekről ad kritikai áttekintést. Szá—

mos elmélet jellemző vonásként azt eme- li ki, hogy ezen sok tényező közül a születésszám egyetlen tényezőjét (bioló—

giai, gazdasági, pszichológiai) abszoluti- zálják. Klasszikus példája ennek Malthus elmélete, amely szerint a népesség mér—

tani haladvány szerinti növekedése bioló- giai folyamat, míg ezzel egyidőben a meg- élhetés eszközei számtani haladvány sze—

rint növekednek. Már a XIX. században világossá vált azonban —— írja Szmule—

vics —, hogy a malthuzianizmus nem fe-

774

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

lel meg sem a gazdasági, sem a demog—

ráfiai tényeknek, ezért új, vele szemben álló elméletek keletkeztek, melyek figye—

lembe vették a születésszám társadalmi különbségeit. Spencer elmélete például abból indult ki, hogy a XIX. században a lakosság szegény rétegeiben volt a leg—

magasabb, s a gazdagoknál pedig a leg—

alacsonyabb a születések száma. Bren- tcmo szintén a vagyonkülönbségekre ala—

pozta elméletét. Mikor pedig a XIX. szá—

zadban a munkások és a szegényebb ré—

tegek születésszáma erősebben csökkenni kezdett, megalkották a szegénység elmé- letét, mely szerint nem a jólét, hanem a szegénység csökkenti a születések szá—

mát. Egyes teoretikusok a születések csökkenését nem gazdasági, hanem pszi-

chológiai tényezőkkel, a vallásos érzü—

let hanyatlásával, a könnyebb életre, a társadalmi emelkedésre való törekvéssel

próbálták magyarázni, de ezek az elmé—

letek nem állták ki a kiritikát.

Szerző részletesebben foglalkozik Mac—

kenroth nézeteivel, aki 1953-ban Népes- ségtudomány c. könyvében megállapította, hogy csak a sokirányúan ható társadalmi tényezőket is figyelembe vevő elmélet világíthatja meg tudományosan a demog—

'ráfiai folyamatokat. Mackenroth fellép a biológiai és pszichológiai elméletek el—

len. Szerinte nincs közvetlen kapcsolat a születésszám és a szükségletek színvo—

nala között, így a jólét és a szegénység

elmélete tarthatatlan. Szerző kritikája szerint azonban Mackenroth nem látja a kapitalizmus osztályellentéteit, a mun- kanélküliséget, az agrártúlnépesedést, s úgy véli, hogy a kapitalizmus antago—

nisztikus ellentmondásai az állam jobb szervezésével feloldhatók, sőt fel lehet

számolni az osztályokat a kapitalista ter-

melési viszonyok megváltoztatása nélkül.

Véleménye szerint a fejletlen országok

nem az évszázados gyarmati sors és az imperialista kizsákmányolás, hanem a ma—

gas születésszám miatt szegények.

Mackenroth azt írja, hogy ,,a nyugati társadalmi rendszer már nem kapitalista, s ez semmin sem látszik annyira, mint a termelés típusán." A termelés európai és keleti típusát különbözteti meg, s eb—

ből kiindulva vázolja a jövő demográfiai

perspektíváit. A nyugati típusnál ezek a perspektívák nem világosak. ,,Nem tud—

juk, elég okosak vagyunk—e mi, és képes lesz-e a polgári demokrácia a többi országban arra, hogy ezt az utat (a svéd—

országi) járja, s egyáltalán lesz—e elég idő, mielőtt mindannyiunkat utolér a ka—

tasztrófa?" Keleten Mackenrot'h szerint a

túlnépesedés veszélye fenyeget, mert ,,ha

ezt kívánják a vezetők, akkor a személy—

telen, akaratnélküli proletártömegek

utolsó sarkáig megtöltik a földet".

Mackem'oth helyesen állapította meg,

hogy a népesedés tudományos elméleté—

nek kell megvilágítania a népesség újra—

termelődési folyamatának törvényszerű-

ségeit a folyamatot meghatározó társadal—

mi tényezők elemzésének útján, de nem

ismeri fel: 1. a társadalom fejlődésének törvényeit, 2. a népesség újratermelődé—

sének törvényszerűségeit, 3. a kapcsola—

tot a társadalom társadalmi—gazdasági

strukturális és a népesség újratermelő- désének tipusa között.

A továbbiakban a cikkíró a reproduk—

ció jelenlegi folyamatait és perspektí—

váit értékeli. A kapitalista országokban a reprodukció két típusa figyelhető meg.

A fejlett kapitalista országokban alacsony vagy közepes születési arányszámot és alacsony halandóságot tapasztalnak, ame—

lyek kisebb szaporodást eredményeznek.

A halálokok között előtérbe kerültek a degenerációs betegségek, a megbetegedé- sek között az elme— és idegbetegségek.

Észak- és Nyugat—Európában a születés—

szám 1956—1960 között 18, a halandóság 11, a szaporodás 7 ezrelék volt.

A fejletlen országokra magas születési arány és halandóság, s a népesség erö—

teljes növekedése jellemző. Afrikában, például a születésszám 1956—1960—ban 47, a halandóság 25, a szaporodás 22 ez—

relék volt. A halálokok között a fertőző betegségek uralkodnak. Az utóbbi évek—

ben csökken a halandóság, növekedik a szaporodás. Sok állam átmeneti stádium—

ban van a második típusból az elsőbe.

Az első típus tényezői: a kor szerinti

halandóság csökkenése az orvostudomány

fejlődése, valamint az általános és egész—

ségügyi kultúrszínvonal emelkedése kö—

vetkeztében a jólét növekedése a lakos—

ság bizonyos csoportjaiban. A születés—

szám csökkenésének okai: a kulturális színvonal emelkedése, a gyermekbalandó—

ság csökkenése, a megelőző eljárások tö—

kéletesedése, amelyek lehetővé tették az

1—2 gyermekes családrendszer bevezeté—

sét.

A fejletlen országok többnyire agrár—

országok a feudalizmus maradványaival,

fejletlen iparral, gazdasági függőséggel.

alacsony életszínvonallal, analfabétizmus- sal. Itt a szerző véleménye szerint sok tényező magyarázza a magas születésszá- mot: a család gazdasági helyzete, a gyer- ,mekmiinka kizsákmányolása, a korai há—

zasság stb. A családtervezés, elterjedését a magas gyermekhalandóság, a hagyomá—

nyok ,és a vallásosság akadályozzák. Az

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

orvostudomány eredményeinek felhaszná—

lása a halandóság csökkenését, a népes—

ség gyors szaporodását fogja eredmé—

nyezni. Sok polgári tudós a születésszám

csökkentésében látja a fejletlen országok

gazdasági fellendítésének fő módját. A kivezető utat a nehéz helyzetből gazda—

sági téren kell keresni. Ezek az iparosí- tás, a mezőgazdaság korszerűsítése, a kul-

turális és anyagi fellendülés, az egész—

ségügy fejlesztése, a családtervezés be- vezetése.

A szocialista országokban a népesség reprodukciójának jellemző vonásai: az általános— és gyermekhalandóság gyors növekedése, a jólét növekedésével a la—

kosság egészségének javulása, a társadal—

mi különbségek eltűnése a születés és ha—

lálozás számaiban. Ehhez járul a művelt—

ség és kulturális színvonal gyors emel- kedése s ezzel kapcsolatban a tudatosan vállalt anyaság elterjedése, amelynek következtében a születésszám csökkené—

sét figyelhetjük meg. A születésszám tényezői közé sorolhatók a gyors iparosía tás, az urbanizálódás, a nők tömeges be—

vonása a tanulásba, a termelő— és társa—

dalmi munkába, a kultúr-forradalom, va-

lamint a népesség kor— és nemi struk—

túrájának megváltozása is. A tényezők más része ugyanakkor a születésszám csökkenésének tendenciája ellen hat, ilye- nek —- mint a szerző írja — a munkanél—

küliség hiánya, a hit a jövőben, a gyer—

mekintézmények számának növekedése, az életszínvonal emelkedése.

A cikkíró végül megállapítja, hogy a kommunizmusban nem lehet szó sem túl—_

népesedésről sem elnéptelenedésről, mert a kómmunizmusban igazságosan lesznek elosztva az anyagi javak, általános lesz

a! családtervezés, s mert az egyén és a

társadalom harmóniája azt fogja eredmé—

nyezni, hogy mindenki alárendeli családi érdekeit a társadaloménak.

(Ism.: A. Somlay Margit)

VIELROSE, EGON:

A SZULETÉS! ARÁNYSZÁM

DIFFERENCIÁLÓDÁSA LENGYELORSZ ÁGBAN

(Zróznicowanie czestoscí urodzen w Polsce.)

—— P'rzeglad Statystyczny, 1965. 1. sz. 3—10.p.

Az utóbbi években fokozott figyelmet

fordítanak a demográfusok a születés-

szám alakulásának okaira és következmé—

nyeire. Általánosan elfogadják, hogy a

túlságosan nagy és a túlságosan kicsi szü—

letési arányszám egyformán gátolhatja a gazdasági fejlődést. Nem ismerjük vi—

szorit pontosan a születésszám alakulásá—

nak okait. Az erre vonatkozó vizsgálatok egyik módszere abból áll, hogy regresz- szióegyenleteket vezetnek le a születési arányszám és különböző gazdasági és tár-

sadalmi változók közötti összefüggésre

vonatkozóan. Ilyen kísérletet végzett nem- zetközi méretekben Weintraub. (Lásd:

Econometrica, 1962. évi 4. sz.) A születési arányszámot —— több ország adatai alap—

ján —— a mezőgazdasági népesség arány—

számának, a csecsemőhalandóságnak és az egy főre eső nemzeti jövedelemnek függvényében fejezte ki.

Vielrose ugyanezt a módszert kívánta alkalmazni Lengyelországban az egyes vajdaságok és városok közötti születési arányszám különbségek megmagyarázá- sára. A következő regressziós egyenletet kapta:

U _, 0328 R %— 0,089 Z jl— l,199 D —— 91306

ahol

U — az élveszületési arányszám,

R —— a mezőgazdasági népesség száza—

lékos aránya,

Z —— a csecsemőhalandósági arányszám,

D —- az egy főre eső nemzeti jövedelem

az egyes vajdaságokban 1960-ban.

Szerző kiszámította a teljes és a par—

ciális korrelációs együtthatókat is.

A mezőgazdasági népesség arányszáma és a csecsemőhalandóság, valamint az egy főre eső jövedelem között erős korrelá—

ció mutatkozott, ezért felmerült az a gon—

dolat, hogy nem lehet—e a két utóbbit a

magyarázó változók közül elhagyni. így

a következő regressziós egyenletet kapta:

U ': i, 136 R %— 17,63

Ez az egyenlet azonban a születési arány—

szám varianciájának viszonylag kicsi, rim? 0,329 részét magyarázta meg. Ha lineáris helyett másodfokú parabolikus regressziót tételezett fel, akkor sem nőtt lényegesen a varianciának a mezőgazda—

sági népesség arányszáma által magyará—

zott része.

Ezért új magyarázó változó bevezeté- sét látta indokoltnak. A vándormozgalom figyelembevétele látszott célszerűnek, mert az erősen befolyásolta a mezőgazdasági népesség korstruktúráját. Ez magyarázza, hogy viszonylag miért kicsi a születési arányszám egyes vajdaságokban, ahol a mezőgazdasági népesség arányszáma nagy:

a nagy elvándorlás a reprodukció szem—

pontjából kedvezőtlen korstruktúrát ala—

kított ki a mezőgazdasági népességnél. Az így kapott regressziós egyenlet: