Vielrose,Egon: A születési arányszám differenciálódása Lengyelországban

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

orvostudomány eredményeinek felhaszná—

lása a halandóság csökkenését, a népes—

ség gyors szaporodását fogja eredmé—

nyezni. Sok polgári tudós a születésszám

csökkentésében látja a fejletlen országok

gazdasági fellendítésének fő módját. A kivezető utat a nehéz helyzetből gazda—

sági téren kell keresni. Ezek az iparosí- tás, a mezőgazdaság korszerűsítése, a kul-

turális és anyagi fellendülés, az egész—

ségügy fejlesztése, a családtervezés be- vezetése.

A szocialista országokban a népesség reprodukciójának jellemző vonásai: az általános— és gyermekhalandóság gyors növekedése, a jólét növekedésével a la—

kosság egészségének javulása, a társadal—

mi különbségek eltűnése a születés és ha—

lálozás számaiban. Ehhez járul a művelt—

ség és kulturális színvonal gyors emel- kedése s ezzel kapcsolatban a tudatosan vállalt anyaság elterjedése, amelynek következtében a születésszám csökkené—

sét figyelhetjük meg. A születésszám tényezői közé sorolhatók a gyors iparosía tás, az urbanizálódás, a nők tömeges be—

vonása a tanulásba, a termelő— és társa—

dalmi munkába, a kultúr-forradalom, va-

lamint a népesség kor— és nemi struk—

túrájának megváltozása is. A tényezők más része ugyanakkor a születésszám csökkenésének tendenciája ellen hat, ilye- nek —- mint a szerző írja — a munkanél—

küliség hiánya, a hit a jövőben, a gyer—

mekintézmények számának növekedése, az életszínvonal emelkedése.

A cikkíró végül megállapítja, hogy a kommunizmusban nem lehet szó sem túl—_

népesedésről sem elnéptelenedésről, mert a kómmunizmusban igazságosan lesznek elosztva az anyagi javak, általános lesz

a! családtervezés, s mert az egyén és a

társadalom harmóniája azt fogja eredmé—

nyezni, hogy mindenki alárendeli családi érdekeit a társadaloménak.

(Ism.: A. Somlay Margit)

VIELROSE, EGON:

A SZULETÉS! ARÁNYSZÁM

DIFFERENCIÁLÓDÁSA LENGYELORSZ ÁGBAN

(Zróznicowanie czestoscí urodzen w Polsce.)

—— P'rzeglad Statystyczny, 1965. 1. sz. 3—10.p.

Az utóbbi években fokozott figyelmet

fordítanak a demográfusok a születés-

szám alakulásának okaira és következmé—

nyeire. Általánosan elfogadják, hogy a

túlságosan nagy és a túlságosan kicsi szü—

letési arányszám egyformán gátolhatja a gazdasági fejlődést. Nem ismerjük vi—

szorit pontosan a születésszám alakulásá—

nak okait. Az erre vonatkozó vizsgálatok egyik módszere abból áll, hogy regresz- szióegyenleteket vezetnek le a születési arányszám és különböző gazdasági és tár-

sadalmi változók közötti összefüggésre

vonatkozóan. Ilyen kísérletet végzett nem- zetközi méretekben Weintraub. (Lásd:

Econometrica, 1962. évi 4. sz.) A születési arányszámot —— több ország adatai alap—

ján —— a mezőgazdasági népesség arány—

számának, a csecsemőhalandóságnak és az egy főre eső nemzeti jövedelemnek függvényében fejezte ki.

Vielrose ugyanezt a módszert kívánta alkalmazni Lengyelországban az egyes vajdaságok és városok közötti születési arányszám különbségek megmagyarázá- sára. A következő regressziós egyenletet kapta:

U _, 0328 R %— 0,089 Z jl— l,199 D —— 91306

ahol

U — az élveszületési arányszám,

R —— a mezőgazdasági népesség száza—

lékos aránya,

Z —— a csecsemőhalandósági arányszám,

D —- az egy főre eső nemzeti jövedelem

az egyes vajdaságokban 1960-ban.

Szerző kiszámította a teljes és a par—

ciális korrelációs együtthatókat is.

A mezőgazdasági népesség arányszáma és a csecsemőhalandóság, valamint az egy főre eső jövedelem között erős korrelá—

ció mutatkozott, ezért felmerült az a gon—

dolat, hogy nem lehet—e a két utóbbit a

magyarázó változók közül elhagyni. így

a következő regressziós egyenletet kapta:

U ': i, 136 R %— 17,63

Ez az egyenlet azonban a születési arány—

szám varianciájának viszonylag kicsi, rim? 0,329 részét magyarázta meg. Ha lineáris helyett másodfokú parabolikus regressziót tételezett fel, akkor sem nőtt lényegesen a varianciának a mezőgazda—

sági népesség arányszáma által magyará—

zott része.

Ezért új magyarázó változó bevezeté- sét látta indokoltnak. A vándormozgalom figyelembevétele látszott célszerűnek, mert az erősen befolyásolta a mezőgazdasági népesség korstruktúráját. Ez magyarázza, hogy viszonylag miért kicsi a születési arányszám egyes vajdaságokban, ahol a mezőgazdasági népesség arányszáma nagy:

a nagy elvándorlás a reprodukció szem—

pontjából kedvezőtlen korstruktúrát ala—

kított ki a mezőgazdasági népességnél. Az így kapott regressziós egyenlet:

(2)

776

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

U ; _ O,116 R —i— o,501 M _;— 17,99

ahol M — a vándorlási egyenleg, egy évre )

és 1000 lakosra számítva. A korrelációs együtthatók kiszámítása megmutatta, hogy ennek a regressziós egyenletnek magya—

rázó ereje jobb, mint az előzőké, és hogy a mezőgazdasági népesség arányszáma és az elvándorlás között nincs korreláció. Az *

egyenlet a variancia BÖHM 0,534 részét

magyarázza meg. A nyers reprodukciós együttható bevezetése a születési arány—

szám helyett már nem javította lényege—

sen az egyenlet magyarázó erejét.

A mezőgazdasági népességnek és a ván- dormozgalomnak az 1960 és 1975 közötti

időszakra vonatkozó előrebecslése alap-

ján e regressziós egyenletekből kiszámí—

totta a születési arányszám és a nyers reprodukciós együttható alakulását egész Lengyelországra vonatkozóan. Az 1960 óta eltelt időszak tényleges adatai nagyobb csökkenést mutatnak, mint amilyen a regressziós egyenletekből következne. Te—

hát— a magyarázó változóként felvett té—

nyezőkön kívül még más tényezők is erő—

sen a születésszám csökkentése irányá—

ban hatnak. Vielrose ezek közül a család—

tervezés elterjedését emeli ki.

(Ism.: Andorka Rudolf)

VINCENT, PAUL:

ELEKTRONIKUS BERENDEZÉSEK ALKALMAZÁSA A

DEMOGRÁFIAI KUTATÁSBAN

(Application des ensembles électronigues á la recherche demographigue.) —— Journal de la Société de Statistigue de Paris, 1964. 7—8—9. sz.

135—164. p.

Szerző mindenekelőtt bemutatja az elektronikus számítógépek két alaptípu- sát: az adatfeldolgozó berendezéseket és a tudományos célokra szolgáló gépeket.

Mindkét típus sajátosságait a munka jel—

lege szabja meg. Az adatfeldolgozás jel—

lemzői: ismétlődő feladatok, nagytömegű bizonylat, egyszerű és kevés számítás. Az adatfeldolgozó berendezés tulajdonságai tehát nagyteljesítményű be— és kimenő

egységek, nagykapacitású segédmemóriák,

kiskapacitású központi gyorsmemória, egyszerű feldolgozó egység. A tudományos

számítások jellege egészen más: kevés adat, kevés eredmény, viszont óriási tö—

megű bonyolult számítás. Ezért az ilyen gépeknek elsősorban nagykapacitású, gyors hozzáférésű központi memóriával kell rendelkezniök, és igen fontos a nagy műveleti sebesség is. Tehát mindig a feladat jellege szabja meg, milyen gé—

pet alkalmazzunk.

A demográfia háromféleképpen tudja gyümölcsöztetni az elektronikus gépek

nyújtotta lehetőségeket. E munkatípusok a következők:

1. kérdőívek összesítése.

2. numerikus számítások, 3. szimuláció (utánzás).

'Az első két kategória nem speciálisan _ídemográfiai jellegű, ezért szerző a bar—

madikra összpontosítja figyelmét, bár

hangsúlyozza, hogy maga a szimuláció sem sajátosan demográfiai módszer, csak rendkívül kedvező lehetőségeket nyújt elektronikus gépeknek a demográfiai ku—

tatásban való alkalmazására. Modellszá—

mításnál és távlati számításoknál egy—

aránt akkor indokolt az elektronikus fel—

dolgozás, ha

1. a más feldolgozási módszerekkel feldolgozás nagy munkát jelent,

2. a feldolgozás részben vagy teljesen auto- matizálható,

3. a feldolgozásba iktathatók be.

való

ismétlődő folyamatok

Ilyen feladatot mutat be példaként a szerző. Egy előzetes vizsgálat során bebi—

zonyították, hogy az első fogamzásoknak a házasság hónapjai szerinti megoszlásá—

ból levezethető néhány ismérv a megfi—

gyelt csoport termőképességének megosz—

lására vonatkozóan. Elképzelhető, hogy megszámlálnánk a házasság minden egyes

hónapja folyamán bekövetkező fogamzá—

sokat olyan termékeny házaspárok soka—

ságán, akik házasság előtt nem fogan—

tak. Nevezzük a házasság bizonyos idő—

tartama alatt ,,megfigyelés alatt álló cso—

portnak" azoknak az asszonyoknak a cso—

portját, akik a megfigyelt sokaság ré—

szét képezik és pillanatnyilag még nem

fogantak. Ha a kiindulási sokaság hete—

rogén, a megfigyelés alatt álló csoport—

ból gvorsabban esnek ki az erősen ter- mékeny, mint a gyengén termékeny ele—

mek, e csoport termékenysége tehát a há—

zasság időtartamának csökkenő függvé—

nye lesz.

Tegyük fel, hogy a kiindulási cso—

portnak a termőképességhez viszonyított heterogenitása a megfigyelés alatt álló csoport termőképessége csökkenésének egyetlen döntő tényezője, és mindegyik

házaspár termőképessége a házasságtól az első fogamzásig állandó marad. így kiszámíthatnánk a fogamzások házassági időtartam szerinti megoszlását a csoport—

ban, ha ismernénk Ka termőképesség meg—

oszlását a kiindulási csoportban.

Ez a megoszlás természetesen ismeret—

len, ezért szerző a feladat fordított meg"- oldását mutatja be, vagyis: az első fo—