Szmulevics, B: A népesség növekedésének törvényszerűségei

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FXGYEIXX

alapul,1 hanem az egy meghatározott év—

ben a 15—45 éves kor különböző lépcsőd tokain elhelyezkedő nők termékenységi teljesítményének keresztmetszetszerű egy- máshoz illesztésén. Az így megállapított

reprodukciós arányszám a termékeny- séget csak akkor jellemezné megfelelően, ha a pillanatnyi termékenységi viszonyok hosszú időn át változatlanok maradnának,

ami a valóságban soha sincs így. Figye—

lembe kell még venni azt is, hogy minden

olyan számításmód, mely a fennálló ha—

landóság változatlanul maradásából indul ki, már eleve a valóságosnál valamivel alacsonyabb —— reprodukciós stb. —

arányszámokat eredményez, tekintettel a

halandóság mintegy száz éve megfigyelt

——- a jövőben ugyan valószínűleg csökkenő

mértékű — javulására. A legnagyobb hiba pedig onnan származik, hogy a re—

produkciós mutató kiszámítása csupán a

női népességre van tekintettel, holott a

termékenység —— főleg a népességfejlődés

szempontjából domináló jelentőségű há—

zasságokban —— nemcsak a nőktől függ, hanem a férfiaktól is. Már pedig az anyáknál valamivel idősebb apák egyes évjáratainak lélekszámsúlya az anyaké- tól gyakran erősebben is eltérő. Ezért és különösen a háborúk miatt Európa—szerte megnőtt nőtöbblet következtében a fér—

fiak reprodukciós arányszáma magasabb

mint a nőké;2 és egyben azokénál jobban

fejezi ki az adott időpontbeli termékeny—

ség mértékét.

A reprodukciós arány számításának az lenne a legfőbb célja, hogy alakulásából a népesség (nemcsak a nemzőképes réteg, hanem elsősorban az egész lakosság) fej—

lődéstendenciáiára is következtetni le—

hessen. A reprodukciós arányszám a kö—

zelmúltban több országban —— csökkenést jelző módon ——- az 1.0 alatt maradt; holott ugvanakkor ezekben az országokban jelentős, de a reprodukciós arányszámok világánál látszólagosnak minősített, ter- mészetes szaporulat mutatkozott. A re—

produkciós aránv kedvezőtlen alakulása miatt többfelé történt intézkedés a szüle- tési mozgalom megélénkítésének előmoz-

1 Az ilyen hosszmclszetszerű számbavétel ugyaun jelentős részben a múltra lenne jellem—ző, de jól összehas'onlitható eredményeket adna; gyakorlatilag viszont nehezen megoldható.

? Ausztriában például a nők tiszta. reprodukciós együtthatója 1951-ben (a mélypontonl 0393 es 1956—ban LNZ. a férfiaké viszont 1,l'76 és 1259 volt.

455 dítására. A történeti-demográfiai folya-

matok vizsgálata — több, mint száz év születési és halálozási arányának pár—

huzamossága stb. —— szociológiai megfi—

gyelésekkel kiegészítve viszont a termé-

kenység jelentős változékonyságára, ru-

galmasságára és más adatoktól való

erős függőségére mutat. A népesedés

alakulását a reprodukciós stb. mutatóknál

jóval állandóbbnak bizonyult születési többlet (természetes szaporodás) lényegesen

megbízhatóbban fejezi ki. Ugyanakkor a

népességi előrejelzésekre is —— éppen na—

gyobb állandóságánál fogva -— lényege-

sen alkalmasabb mint akár az ilyen szá—

mítások alapjául újabban rendszeresen

felhasznált, de túlértékelt és nem elég

pontosnak bizonyult reprodukciós arány—- szám, akár a régebben leggyakrabban alapul vett születési arány.

(Ism.: Thirring Lajos) Szmulevics, B.:

A népesség növekedésének törvényszerűségei

(() zakon—amernoszljah roszta: uaszelenija.)——Kom—

muniszt. 1958. 12. sz. 84—91. p.

A népesség reprodukciójának tudomá—

nyos elemzése abból indul ki, hogy min—

den társadalmi rendszernek saját törté- nelmi jellegű népesedési törvényei van—

nak, melyeket a mindenkori uralkodó tár-'

sadalmi viszonyok határoznak meg. E

törvény konkrét megjelenési formáit

vizsgálva azonban egy sor olyan másod- rendű, de mégis jelentős tényezőt is fi—

gyelembe kell venni, mely a népesség nö—

vekedésére —— a születések és halálozások, valamint a természetes szaporodás alaku—

lására -—- befolyást gyakorol. Ilyen ténye-

zők például az állam politikája, a lakos—

ság anyagi jóléte, kulturális színvonala,

nemek és korcsoportok szerinti megosz—

lása, a nők helyzete, az orvostudomány

fejlettsége stb. A döntő azonban mindeni kor az egyes osztályok, rétegek és csopor—

tok gazdasági életfeltétele, a termelésben elfoglalt helyük.

A kapitalizmus fejlődésének abban a

kezdeti szakaszában, amikor még a bur—

zsoázia saját maga is — kisebb vagy na- gyobb mértékben -— részt vett a termelő—

folyamatban, a burzsoá családok általá- ban sokgyermekesek voltak. A későbbiek folyamán a család problémája a nagybur—

zsoázia számára az öröklés problémájára

(2)

456 szűkült, s ezért a családok általában 1—2

gyermekre korlátozódtak. Ez a helyzet jellemzi a burzsoázia nagy részét az imperializmus korában is. Csupán a vi-

szonylag kisszámú finánctőkés családja nőtt meg, amit a finánctökéseknek a

nagyszámú leányvállalat személyi ellen- őrzésére való törekvése magyaráz. A vá—

rosi kis- és nagyburzsoázia viszont csa- ládlétszámát mindinkább korlátozza. A

születési arányszám e rétegnél igen ala—- csony.

A parasztcsaládok nagysága a kapita-

lizmusban két ellentétes irányban ható

tényező kölcsönhatásától függ, ezek a csa- ládtagok részvétele a termelésben és a gyermekmunka alkalmazása, illetve a földtulajdon elaprózódásától való félelem.

A munkásnépesség szaporodását a ka—

pitalizmus viszonyai között a nemzedé—

kek gyors váltakozása, valamint az ál—

landó viszonylagos túlnépesedés, azaz a munkanélküli hadsereg jelenléte jellemzi.

A munkaerő rövid idő alatti elhasználása,

felélése és fiatalabbakkal való pótlása a

tőkés kizsákmányolás jellemző sajátos- sága. A múlt században a nagyüzemi proletáriátus átlagos életkora volt a leg—

alacsonyabb, abszolút számának egyidejű

növekedése mellett. A XIX. században az ún. pangó túlnépesedés adja a munkás- osztály szaporodásának legnagyobb há-

nyadát. Ezeknél a minimális jövedelem—

mel rendelkező családoknál volt a legma—

gasabb a születési és halálozási arány—

szám és az a törvényszerűség érvénye-

sült, hogy a családok abszolút nagysága

fordított arányban volt a munkabér ma—

gasságával. Ez a helyzet azonban gyöke- resen megváltozott az imperializmus ide- jén: a munkanélküliség növekedése és a iétbizonytalanság fokozódása következté- ben a munkásosztály legszegényebb ré—

tegeinél a születési arányszám erőteljesen csökkent. Az előbbi helyzethez hasonlóan továbbra is igen magas a halandóság, a dolgozók körében széles körben elterjedt a házasságtól való tartózkodás.

Ilyenformán — állapítja meg a szerző

—-— a kapitalizmusban legyőzhetetlen ellen—

tét van a termelőerők anyagi és élő ele- meinek reprodukciója között, melyet csak a szocialista forradalom képes meg- oldani.

A szocializmus viszonyai között a népes- ség szaporodását a szocialista termelési

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELG

viszonyok határozzák meg, ami természe——

tesen nem zárja ki az általános törvény—

szerűségek érvényesülése mellett egy—egy

ország gazdasági és szociális, kulturális és történelmi adottságainak hatását a né—

pesség szaporodására. Ez utóbbit a szerző a Szovjetunió és Csehszlovákia példáján

illusztrálja.

A Szovjetunióban 1913-hoz viszonyítva

a' következő változások történtek a lakos— ( ság szaporodásában: az 1913. évi magas

születési és halálozási és különösen ma—

gas csecsemőhalandósági arányszámot felváltotta egy közepes születési és ala- csony halálozási arányszám, a lakosság

várható átlagos élettartama pedig a ko—

rábbi 32 évről 67 évre nőtt.

Csehszlovákiában 1955—ben 1937—hez vi—

szonyítva a születési arányszám 24 száza-

lékkal volt magasabb, aminek eredmé-

nyeként a természetes szaporodás három—

szorosára nőtt. Mindkét országban a sza—

porodás jelenlegi tendenciája haladóbb a korábbihoz viszonyítva, 5 e változás oka a tulajdonviszonyokban bekövetkezett

mélyreható fordulat, a munkanélküliség

megszűnése, a dolgozók életszínvonalának jelentős emelkedése.

Szerző a továbbiakban a szovjet kor- mánynak azokat a főbb intézkedéseit is—

merteti, amelyek a népesség szaporodásá—

nak feltételeit egyre kedvezőbbé teszik (anya— és csecsemővédelem, a sokgyerme-

kes anyák erkölcsi és anyagi támogatása,

a fertőző betegségek elleni harc, ingyenes gyógykezelés stb.).

A halálmási arányszám a Szovjetunióban és néhány főbb tőkés országban (ezer lakosra)

1913. 1955.

Ország

évben

vajetnnió ... 302 8 2 Anglia ... 13.8 11.7 Egresiilt Államok ... 141 93 Franciaország ... 17,7 12,1 Német. Szövetségi

Köztársaság ... 15,0 10,8

Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma is kedvezőbb a Szovjetunióban,

mint a főbb tőkés országokban. így 1956—

ban a Szovjetunióban 11,8, az Egyesült

Államokban 9,4, a Német Szövetségi Köz—

társaságban 8,9, Angliában 8,1, Francia—

országban pedig 6,7 volt az ezer lakosra