Urlanisz, B.C.: A születési arányszám dinamikája és tényezői a Szovjetunióban

(1)

STATIS ZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

melő foglalkozását senki sem nevezi mun—

kának. Az ilyenfajta foglalkozásokat csu-

pán a büntetőtörvénykönyv megfelelő cikkelyei tartják nyilván és értékelik megfelelőképpen.

Ugyancsak elévült Adam Smith azon

közismert koncepciója is, mely szerint ,,termelő" csak az anyagi termelésben

megtestesülő munka lehet, bár e koncep- ció a mai napig támogatásra talál a dog-

matikusok körében. Holott már Marx bí—

rálta Smith ezen egyszerűsítő felfogását,

kiegészítve azt azzal, hogy termelő mun—

kaként kellene felfogni mind az árut ter-

melő, mind a munkaerő újraelőállításá- ban résztvevő — azt fejlesztő, megőrző stb. — munkát. Igaz, —— véli a sZerző ——

a tőkés társadalom ideológusai számára jogos volt a szolgáltatások körének fi—

gyelmen kívül hagyása, minthogy ott

általában és közvetlenül nem jön létre értéktöbblet. A szocialista társadalomban azonban természetes a munkaerő újra—

előállitásával foglalkozó — oktató, gyó--

gyitó stb. —— ,,műhelyek" jelenléte s az itt dolgozók munkája minden kétséget kizáróan része a társadalmi terméket elő—

állító összmunkának. Tehát — vonja le szerző következtetését — a szocializmus—

ban termelő munkának tekinthető nem—

csak a közvetlenül anyagi javakban meg—

testesülő munka, hanem minden társa-- dalmilag hasznos, a munkaerő képzésé—

ben és kiszolgálásában végzett munka is.

A gyakorlat azonban több hiányosságot

mutat. Hiányzik az a társadalmi könyv—

vitel, amely kimutatná és értékelné a munkaerő kiszolgálásában kifejtett mun-- kát. Az e fajta tevékenységeket a mai napig is a nem termelő ágazathoz so—

rolják, annak ellenére, hogy szerepük a gazdaságban évről évre nő és az ország előtt álló termelési feladatokkal való kap—

csolatuk egyre szorosabbá és mélyebbé válik. Az igazsághoz való közelítés je-

gyében szerző a meglevő ismeretek bir—

tokában kísérletet tesz az egészségügy népgazdasági hatékonyságának felméré—

sére.

Az egészségvédelem hatékonysága igen sokrétű. A szenvedések enyhítésére, a

betegség megelőzésére irányuló egészség—

védelmi munka, továbbá a jó egészségben

Végzett munka által nyújtott szellemi és fizikai kielégülés természetesen nem mérhető. Mérhető azonban a munkaképes korú népesség munkája általában és ezen

belül az a munkarész, amely a ,,gyógyá—

szati műhely" tevékenysége révén jön létre.

Közismertek a demográfiai mutatók ja—

vulása terén bekövetkezett változások a 10*

259

Szovjetunióban. Csökkent a halandóság általában, a csecsemőhalandóság különö- sen. Nagymértékben nőtt a várható átla—

gos élettartam -— 1926 óta például 44 év-

ről 70 évre, azaz 26 évvel. A népesség korösszetétele előnyösen változik és az

egész lakosság növekedését lényegesen meghaladó mértékben nő a foglalkozta—

tott népesség száma. A fentiek eredmé—

nye, hogy évről évre több emberéletet őriznek meg az élet, a munka számára.

S ez számokban is kifejezhető; a forrada—

lom előtti és a jelenlegi halandósági szintet összevetve a Szovjetunióban 1940—

ig csupán a halálozás csökkenése révén mintegy 2,3 millió életet, 1965—ben 5,2

millió életet, az 1940—1965. évi 25 éves időszakban összesen 97 millió, ebből 94

millió munkaképes korú emberéletet őriz—

tek meg. Ilyenformán kiszámítható az egy orvosra jutó évente megőrzött életévek száma, ami 25 év alatt mintegy 250 évet tesz ki. És ha csupán az elhalálozást 1964—

ben elkerült közel 5 millió munkaképes korú főt a termelésbe irányították volna, úgy ott fejenként 2470 rubel, összesen 12 350 millió értékű nemzeti jövedelem keletkezett volna. Mindez kétségtelenné teszi az egészségvédelem gazdasági jelen—

tőségét. S ha ezzel szembe-állítjuk az ugyanazon évben az egésuzségvédelemre és testnevelésre fordított 5,6 milliárdot, úgy nem kapunk rossz gazdasági haté—

konyságot: 100 rubel befektetésre 220 ru—

bel újonnan létrehozott nemzeti jövede—

lem esik.

(Ism.: Fóti Istvánné)

URLANISZ, B. C.:

A SZÚLETÉS! ARÁNYSZÁM DINAMIKÁJA

és TÉNYEZÖI A SZOVJETUNIÓBAN

(Dinamika i faktorü SZSZSZR) — Szovetszkoe 1966. 7. sz. 8—14. p.

rozsdaemoszti v Zdrauoohranenie.

A XIX. században Oroszországra igen magas, 50 ezrelék körüli születési arány—

szám volt jellemző, amely csak a XX.

század elején kezdett csökkenni, eltérően Nvugat—Európától, ahol ez a folyamat már a XIX. század végén elkezdődött. A magas születési arányszám magyarázatát a forradalom előtti Oroszországban szer—

ző abban látja, hogy a nők nagy többsége

igen korán ment férjhez. 1910—ben a menyasszonyok 55 százaléka volt 20 éven aluli. A 20 éven aluli menyasszo—

nyok aránya és a születési arányszám közötti korrelációs együttható értéke, me—

(2)

260 lyet az európai Oroszország 50 kormány- zóságára vonatkozóan számítottak, magas.

V Az első világháború idején a születési arányszám rohamosan csökkent, az 1913.

_évi 45,5 ezrelékről 1915—ben 39,'7, 1916-ban

29,9 és 1917-ben 23,9 ezrelékre esett.

*A szovjet hatalom első éveiben kissé

javult a születési arányszám, majd a helyreállítás időszakában fokozatosan emelkedve elérte nagyjából az 1913. évi színvonalat. (1927—ben 44,8 ezrelék volt.) Ettől kezdve az ország iparosítása és a falusi lakosság városba áramlása követ- keztében csökkenni kezdett. Ezt a fo- lyamatot erősítette az abortuszok elter—

jf'edése is. 1920—ban ugyanis a nők egész—

ségének védelmében engedélyezték az

abortuszokat. 1936—ban a megváltozott gazdasági, politikai, kulturális és egész- ségügyi helyzetben a nem orvosi javas—

latra történő abortuszokat megtiltották.

Ezt követően a születési arányszám ismét növekedési tendenciát mutatott, amit csak a második világháború szakított meg. A háború alatt a születési arány- szám jelentősen csökkent, és növekedése a háború után csak lassan indult meg,

a maximumot —- 27 ezrelék —— 1951-ben érte el. A hatvanas évek elején megint

csökkenés volt tapasztalható, ami a há—

ború utóhatásaként jelentkezett. A há—

ború miatt elmaradt születések ugyanis

Csökkent/ették a hatvanas években háza--

sodó fiatalok számát. Az ötvenes évek- ben a születési arányszám szinvonala mintegy fele volt a forradalom előttinek, de minthogy a halálozási arányszám kb.

negyedére csökkent, a természetes sza- porodás arányszáma csak jelentéktelenül

esett.

Szerző a továbbiakban a házas termé- kenység vizsgálata alapján rámutat arra,

STATISZTIKAI monALMIf merem "

hogy e területen az elmúlt 20, év alatt lényeges változások következtek be. A

ázas termékenység valamennyi korcso-

portban csökkent, legjelentősebben a 35——

39 éves nőké (majdnem felére) és a 45—- 49 éveseké (majdnem harmadára).

A születési arányszám ismertetett ala-

kulásában szerepet játszó szociális ténye—

zők között legfontosabb szerző véleménye szerint a nők társadalmi helyzetének meg—

változása volt. A Nagy Októberi Szocia- lista Forradalom a nők számára minden területen teljes egyenjogúságot hozott.

Jelenleg például az orvosok 79, a peda—

gógusok 70, a tudományos dolgozók 38 százaléka nő. A munkaképes korú nők

mindössze 17 százaléka háztartásbeli (az

Egyesült Államokban több mint 50 szá- zalék). A nők ilyen széles körű bevonása

a társadalmi munkába természetesen erő—

sen befolyásolta a születési arányszám alakulását.

Komplex tényezőnek tekinthető a Vá—

rosiasodási folyamat, amely több hatóté-

nyezőt hoz mozgásba, növeli a nők fog—

lalkoztatottságát, elősegíti a lakosság

egészségügyi—kulturális ellátásának kiter- jesztését stb.

Hatást gyakorol a születések számára a családtervezés, a fogamzásgátló szerek

alkalmazása, a terhesség művi megsza-

kítása.

Jelentős szerepe van a házasságkötési

kor emelkedésének, a házasságban élő

nők arányának stb.

Szerző végül összefoglaló táblázatban tünteti fel azokat a tényezőket és közvet—

len okokat, melyek valamely országban meghatározzák a születési arányszámot.

(Ism.: Hrubos Ildikó)

HÁZTARTÁSSTATISZTI KA

ROTTIER, G.:

A HÁZTARTÁSOK ÉLELMISZER- FOGYASZTÁSÁNAK ELÓREJELZÉSE,

1960—1970

(Projection de la consommation alimentaire des ménages de 1960 a 1970.) —— Etudes et

Conjoncture. 1966. 5. sz. 61—110. p.

A tanulmány Franciaország ötödik gazdasági tervének előkészítése során az

INSEE (Statisztikai és Gazdaságkutató

Intézet) által a CREDOC—kal (Fogyasz- tási Dokumentációs és Kutató Központ-

tal) szoros együttműködésben végzett vizsgálat eredményeit ismerteti. A tanul-

mány három főrésze közül az első fő—

ként általános elvi kérdésekkel, a máso—

dik az 1952. és 1960. évek között megfi—

gyelt fogyasztás elemzésével foglalkozxk, a harmadik pedig a jövőre vonatkozó előrejelzéseket tárgyalja.

Az első részben mindenekelőtt fogalmi meghatározásokról és az élelmiszer-fo—