Az Európai Statisztikusok Értekezletének genfi termelékenységi ülése

SZEMLÉ

AZ EURÓPAI STATISZTIKUSOK ÉRTEKÉZLETÉNEK GENFI TERMELÉKENYSÉGI ÚLÉSE

DR. ROMÁN ZOLTÁN

Az Európai Gazdasági Bizottság első ízben 1961-ben foglalkozott külön szak—

értői megbeszélésen a munkatermelé—

kenység kérdéseivel. Ez az első, érdekes és magasszínvonalú szakértői megbeszé-

lés a termelékenység fogalmának, méré-

sének és tényezőinek főbb általános kérdéseit Vitatta meg, és tárgyalását

azzal zárta le, hogy további hasonló ér—

tekezletek összehívását javasolta.

Az EGB egyes ágazati bizottságai (szén, acél, stb.) a következő években

valóban foglalkoztak a termelékenység

kérdéseivel, de általánosabb jellegű,

nagyobb megbeszélésre csak ez évben, 1964. június 29—július 3 között került sor. Ezt az ülést, az EGB határozata

.nyomán, az Európai Statisztikusok Kon-

ferenciája a Nemzetközi Munkaügyi Hi—

vatallal (ILO) közösen hívta össze és

vezette le. Az ülésen 16 európai ország,

az' Amerikai Egyesült Államok, az ENSZ

Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete

(FAO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) képvi—

seltette magát

Az ülés napirendjén két dokumentum megvitatása szerepelt: az amerikai M.

Frankel professzor ,,Né'mzetközi terme—

lékenységi összehasonlitások: néha-ny metodikai és statisztikai gondolat rövid áttekintése" c. tanulmánya és az ILO által készített ,,Munkatemnelékenységi statisztika az európai országokban" című dolgozat. Frankel professzor dolgozata

nagyobb részben a termelékenység kü- lönbözö mutatóiról, módszereiről adott áttekintést, különös tekintettel a nem—

zetközi

mértékben foglalkozott a gyakorlati ta—

6!

összehasonlításokra s csak kis- ,

pasztalatokkal és a további gyakorlati

munka lehetőségeivel. Az ILO ' által ké—

szített dolgozat első részében áttekintést

adott arról, hogy az európai országok milyen termelékenységi indexeket pub—

likálnak a népgazdaság egészéről és az

iparról, második részében pedig ezek- nek az indexeknek az összehasonlítható—

ságával, illetőleg ennek fokozott bizto—

sításával foglalkozott.

Az értekezlet Frankel professzor dol—- gozatának —— a termelékenység mérésé—

vel és nemzetközi összehasonlításával összefüggő általános kérdéseknek ——

megvitatása után, munkaidejének na—

gyobb részében a termelékenységi in- dexek' összehasonlításával foglalkozott.

Az értekezlet a termelékenység szín—

vonalának országok közötti összehason—

lítása tekintetében csupán olyan aján- lást hozott, hogy a Titkárság gyűjtse össze az erre vonatkozó tapasztalatokat, további tapasztalatok szerzése érdeké—

ben szervezzen kétoldalú összehasonlítá—

sokat, majd ennek alapján készítsen elő egy újabb értekezletet.

Frankel professzor dolgozatának vitája értékes tapasztalatcserére nyújtott mó-

dot, mind a termelékenység egy országon

belüli mérését, mind nemzetközi össze—

hasonlításátilletően — bár magát a dol—

gozatot elég sok bírálat érte. A dolgo- zat —- s az egész értekezlet ——-— csak a munka tennelékenységével foglalkozott,

így a termelékenység fogalma, a tőke és az egyéb tényezők ,,termelékenységé—

nek" kérdése körül nem folyt vita. Vita

volt viszont a szolgáltatások termelé-

kenységének mérhetőségéről és a polgári

fogalmak szerinti társadalmi termék

iga

alapján számított termelékenység értel—

mezhetöségéről; e tekintetben egyes tőkésországok szakértői is bírálták saját

gyakorlatukat.

Frankel professzor dolgozatában a termelékenng mérésének három fő tí—

pusát különböztette meg: a fizikai, a technikai és az értékbem mérést. Mind az elsö, mind a második tipus lénye- gében naturális mérés, de a második típusnál egyenértékszámokat vagy mun- kaórákkal való mérlegelést is alkalma- zunk. Ez az elhatárolás azonban nem bi—

zonyult eléggé egyértelműnek és alap—

vetőnek, (Célszerűbbnek látszik a ter-

melékenység különféle mérési módsze-

reit aszerint osztályozni, hogy azok egyes termékekre vagy a termelés egészére vonatkoznak—e; a mutatók naturális vagy értékbeni mértékegységben vannak—e ki—

fejezve; a termelöfolyamat' egyes fázi-

sait vagy egészét jellemzik-en; csupán az eleven vagy az eleven- és az átvitt—

munkaráfordításokat együttesen ölelik-e

fel.) A továbbiakban a dolgozat az én tékbeni mérés különböző fajtáit és

problémáit (ezek között a strukturális

változások—eltérések hatásának megálla—

pítását), majd a munkaráfordítások kü- lönböző kifejezési módját tárgyalta. A

munkaidő-ráfordítások jellemzésére a

legcélszerűbb mutatónak a foglalkozta-

tottak teljesitett munkaóráit tartotta. A

dolgozat befejező része azt vizsgálta,

hogy milyen elvek szerint választha—

tunk a különböző mérési módszerek köu

zött, majd néhány általános jellegű ajánlást adott.

A vita részletesen elemezte a külön-

böző mérési módszerek előnyeit-hátrá-

nyait s ugyanakkor hangsúlyozta. hogy

nem lehet ezek között általánosságban választani: a mérés céljától ésa ren- delkezésre álló lehetőségektől függ, hogy mikor, melyik módszer alkalmazása bi-1 zonyul célszerűbbnek, A naturális mu"

tatok felhasználása különösen üzemi szinten és a nemzetközi összehasonlítá—

sok területén előnyös, de mindig gon- dos ellenőrzést kíván a termékek össze—

hasonlithatósága minőségük szempont—

jából; továbbá az a kö;ülmény, hogy azonos temnék-megnevezéshez a termelő-

folyamat azonosan elhatárolt szakaszát (munkaidő—ráfordítását) rendeljük-e hoz-

zá. A résztvevők tapasztalatai szerint az ipar egészére és nagyobb ágazataira a termelékenység

bruttó és a nettó termelés mutatói rit- kán adnak számottevően eltérő képet, a termelékenység szinvonalának összeha—

sonlításánál azonban a teljes termelési

értékmutatók felhasználása jelentős hi- dinamikájáról a_

SZM

bákhoz vezethet. (A résztvevők többsége

általában is a nettó termelési mutatók

alkalmazása mellett foglalt állást.) Be—

ható vita tárgya volt az a probléma, hogy sok ország — elsősorban év köz-'

ben —- a munkaráforditásokkal jellemzi

magát a kibocsátást is s ez a termelé- kenység 'mérésére nem ad módot. (Lé—

nyegében ez a probléma a szolgáltató

ágazatok termelésének és termelékeny—

ségének mérésénél is.) Frankel profesz-

szor dolgozata azt a problémát is fel- vetette, hogy különböző országok ter;- melékenységi indexeinek közvetlen ösz—

szehasonlítása tulajdonképpen nem he—

lyes, mert ezek az indexek nem azonos ár- (súly—) rendszer alapján vannak szá-—

mítva. A jelenlevők többsége elismerte

e probléma jogosultságát, de azon a vé—

leményen volt, hogy valamennyi index

csak közelítően jelzi a termelékenység VáltOZáSát s ésszerű munkaráforditással ennél nagyobb szerepet játszó torzító té-

nyezők hatását sem tudjuk kiküszöbölni.

Az ILO dolgozatának megtárgyalása során a termelékenységi indexszámítá—

sok számos kérdése kerültmegvitatásxa

és végső eredményként az értekezlet bi- zonyos ajánlásokat hozott országok kö-

zött összehasonlítható termelékenységi indexek számítására és közzétételére vo—

natkozóan.

A dolgozat 22 ország főbb termelé-

kenységi indexeinek rövid metodikai is-

mertetését, összebasonlíthatósági problé-

máik elemzését, továbbá ajánlásokat tartalmazott. A termelékenységi indexek összefoglaló ismertetését az értekezlet résztvevői nagy örömmel üdvözölték, és kérték az ILO—t ennek az ismertetésnek

—— megfelelő javítások és kiegészítések

utáni —— közreadására. A vizsgált 22 or—

szág közül a népgazdaság egészére 6 or—

szág, az .iparra 17 ország számít és közöl termelékenységi indexet, de ezen in- dexek közül szigorúan értelmezve csak

kevés tekinthető összehasonlíthatónak.

Összehasonlíthatósági problémák merül—

nek fel mind az index által felölelt kör- rel, mind pedig a termelés és a munka—

ráfordítások mérésével kapcsolatban, Az

indexek összehasonlithatóságának foko- zását szolgálni hivatott ajánlások mind—

három kérdéscsoporttal foglalkoznak, más

(a nemzetgazdasági számviteliel-népgaz—

dasági mérlegekkel, az ipari termelési irl-*

dex számításával, az egységes munkaügyi mutatók ki lakitásával foglalkozó) mun- kacsoportok jelen öszefüggésben is fel—

használható korábbi munkáira építve.

Az ajánlások röviden a következőkben foglalhatók össze.

SZEMLE

Kívánatos, hogy az országok évente

lehetőség szerint számítsanak és tegye nek közzé termelékenységi indexet az

ipar egészére és az ágaZatok nemzet—

közi osztályozása (ISIC) alapján kije- lölt 23 ágazat minél nagyobb hányadára vonatkozóan Az ipar egésze a kitermelő,—

és feldolgozó ipart, valamint a villamos- energia—, gáz— és vízellátással kapcsola—

tos tevékenységet ölelje fel (ISIC 110—

339 és 511—521). Amennyiben a terme—

lékenységi indexek számlálójában az ipari termelés indexe szerepel, ennek számítása feleljen meg az ezzel fog—

.lalkozó iparstatisztíkai munkacsoport ajánlásainak és a munkaráfordításokat ezzel összhangban vegyék számba. Az iparon kívül kívánatos évente a mező—

gazdaságra, az építőiparra, a belkeres-

kedelemre, valamint a szállítás-hírköz- lésre is számítani termelékenységi in—

dexeket. Ha mindezeket a nemzetgazda—

sági számvitel adataiból számítják, ha—

sonló forrásból határozzák meg az ipari

termelési indexet is. (Mindezen indexek problémáit egyébként a munkacsoport

egy következő ülésen még megvizsgálja.)

Az országok fontolják meg össznépgaz—

dasági termelékenységi indexek számi—

tásának lehetöségét is, akár az ágazati

indexekből felépítVe, akár a nemzeti

termék-nemzeti jövedelem mutatója

alapján. Amennyiben az indexe—kben olyan összetevők is szerepelnek. me—

]yeknél változatlan termelékenyséegel

számoltak (a kibocsátást a munkaráfor-

ditásokkal mérve), ezek arányát külön

jelöljék meg A népgazdaság egészére

197

vonatkozó indexeknél a munkaráfordi—

tások öleljék fel az összes foglalkozta—

tott létszámot, a Munkaügyi Statiszti-

kusok VIII. Nemzetközi Konferenciáján elfogadott definició szerint; lehetőleg nem egy időpontra vonatkozó létszám- adat, hanem havi átlagok alapján szá—

molva. Kívánatos,— elsősorban az ipar te- kintetében, a teljesített munkaórák

alapján is számítani indexeket, e mu—

tatóknak a Munkaügyi Statisztikusok X.

Nemzetközi Konferenciáján elfogadott definíciója szerint. Az iparban elsősor—

ban szintén az össz—foglalkoztatottakra számított indexek lesznek összehasonlit—

hatók, de emellett a munkásokra is ki—

vánatos termelékenységi indexeket szá—

mítani. ,

Az ipar tekintetében az értekezlet

ajánlásait a magyar statisztika jelenleg is maradéktalanul teljesíteni tudja; Az ajánlás egy ponton megy túl jelenlegi gyakorlatunkon, ez az, hogy a foglal—

koztatottak egy órájára jutó termelés

indexelt is kéri; a Központi Statisztikai

Hivatal legújabban azonban — közelítő számítással —— már ilyen indexeket is

meghatározott. A többi népgazdasági

ágra és a népgazdaság egészére vonat- ,

kozóan lazábbak' az ajánlások. minthogy/

e tekintetben a termelékenység változá—

sának Vizsgálata nemcsak nálunk, ha—

nem a legtöbb országban sokkal ala-

csonyabb szinvonalon áll. mint az ipar- ban. Az ajánlások kielégítésének lehető-

sége e területeken további vizsgálatokat

és hazai termelékenységi indexszámítá- saink továbbfejlesztését igényli.

TUDOMÁNYOS KONFERENCIA BERLINBEN

,,MATEMATIKA És KIBERNETlKA A KÖZGAZDASÁGTANBAN"

clMMEL !

DR. HALABUK LÁSZLÓ

A Német Tudományos Akadémia Köz—

gazdaságtudományi Intézete és Alkalma—

zott Matematikaí és Mechanikai Inté—

zete, a Német Demokratikus Köztársaság

Matematikai Társaságának'Gazdasáema- tematikai Osztálya és a Humboldt Egye-

tem Statisztikai Intézete 1964. október

1—3 között tudományos konferenciát

rendezett a matematika és kibernetika közgazdasági alkalmazásáról. Az ülésen

a mintegy ötven külföldi (csehszlovák,

jugoszláv, lengyel, magyar, osztrák, és szo'vjet) vendégem kivül mintegy xkét—

száz német szakember vett részt,1 Az ülések részben plenáris ülések voltak,

részben öt szekcióban bonyolódtak le.

Összesen mintegy ötven—előadás hang-

zott el, ezek közül tizenkettő a plenáris üléseken.

A konferenciát K. Schröder profeszf

szor (Berlin) nyitotta meg. Előadásában

részletes ismertetést adott a matematika ' A Központi Statisztikai Hivatal részéről -1

a Német Tudományos Akadémia vendégeként——

dr. Kenessey Zoltán, dr. Halabuk László és dr. Theiss Ede vettek részt a konferencián.