Az Európai Statisztikusok Értekezlete Iparstatisztikai Munkacsoportjának első ülése

:524

SZEMLE

gessége. Különösen arról folyt behatóbb tanácskozás —— éppen a magyar delegáció javaslata alapján —, hogy milyen adatok—_

nál lényeges a nemzetközi összehasonlít- hatóság szempontjából a beszámolási egység egységes definiciója és milyen adatoknál lehet ettől eltekinteni. Végül is az értekezlet leszögezte, hogy az adatok 'egy része (például a termékek termelési

—adatai) független a beszámolási egység 'megválasztásától, egyes adatoknál nem ját- iszik nagy szerepet (például foglalkozta- tottsági adatok), míg egyes adatok éppen 'a beszámolási egység függvényei (példá- 4ul teljes termelési, értékesítési adatok).

A munkacsoport mindenesetre elfogad—

ta általánosságban beszámolási egység- ként a telepet,2 azzal a megjegyzéssel, hogy tudomásul vették azt, hogy egyes országok telep helyett ,,helyi egységet—"3 alkalmaznak. Elfogadták és tudomásul vették azt is, hogy a szocialista országok- ban általában a vállalatot alkalmazzák beszámolási egységként, de ez a beszámo—

lási egység profil szempontjából legalább- is annyira tiszta, mint a kapitalista országokban a telep vagy a helyi egység.

,Ez annak a következménye, hogy mig kapitalista országokban az egyes vállala- tok, sőt telepek, helyi egységek szervezé- sénél kizárólag pénzügyi szempontok, illetve a profit játszik döntő szerepet, addig a szocialista országokban a válla—

latok termeléstechnikai alapon vannak szervezve.

A kapitalista országokban is egyre na—

gyobb érdeklődés mutatkozik a vállalati statisztika iránt. Ennek oka abban rejlik, hogy a telepek vagy helyi egységek egy sor fontos adatot (például pénzügyi ada- tokat) nem képesek szolgáltatni. A nehéz- ség itt abban rejlik, hogy a kapitalista vállalatok egy része —— és ezek általában éppen a legnagyobbak — a népgazdaság majdnem minden ágába tartozó tevékeny- séget folytatnak.

A magyar delegáció felhívta a figyel- met arra, hogy míg a homogenitás szem—

pontjából a szocialista országok vállalatai megfelelnek az említett telep fogalmának, addig az ipari egységek számának vagy

! Telepen általában földrajzilag különálló olyan üzem. gvár, bánya stb. értendő, melynek termelése többé—kevésbé homogén.

3 Helyi egységen az iparvállalatföldrajzilag különálló részei (telepei) értendők melyek azonban nem feltétlenül tiszta profilúak.

nagyságának vizsgálata esetén ezekben az országokban is szükség van a helyi egy *: ek szerinti statisztikára, amit való- ban venként el is készítenek.

A munkacsoport javasolta, hogy pub—

likácilóiban minden ország tüntesse fel, az összeírásnál mit tekintettek beszámo-

lási egységnek.

A beszámolási egységek iparágakba sorol sával kapcsolatosan a magyar dele—

gáció felvetette, hogy az egyes iparágak nemzetközi összehasonlíthatóságát nem a

besoxiolási egység megválasztása biztosít—

ja, hanem annak kimutatása, hogy az

egyes ágazatokban mennyi a profilidegen (nem; az ágazatba tartozó) termék. A munkacsoport a javaslatot az ajánlások ,

közé felvette. '

Hosszabb vita alakult ki azoknak a termelő egységeknek a kezelésével kap- csolatban, amelyek különféle (vegyes) termelőtevékenységet folytatnak. A sta- tiszti ai egységre vonatkozó eredeti aján- láso ban erre vonatkozóan az az utalás található, hogy a vegyes termelőtevékeny—

séget folytató termelő egység egy egy-—

ségként kezelendő, ha ,,szokásos", míg

szét kellene választani, ha ,,nem szokásos"

kombináció. A munkacsoport megállapí—

totta, hogy szükséges lenne minden, országban kijelölni melyek a ,,szokásos"

és a ,,nem szokásos" kombinációk, és ezekj alapján kellene a kérdést olyan irányban tovább vizsgálni, hogy a nem- zetközi összehasonllthatóság kérdését

előbbre vigye

Ai általános vita után az értekezlet rátett az iparstatisztikai fogalmak meg—

besz'élésére. A felvétel gyakoriságára vo—

natkozóan olyan megállapodás jött létre, hogy legalább tízévenként a szokásos éves statisztikai adatgyűjtések mellett minden ország részletes felvételt végez.

A $zovjetunió képviselője megjegyezte,

hogy ez a megállapodás nem jelenti a Szovjetunióban (és ehhez hasonlóan álta- lábán a többi szocialista országban) azt, hogg' újabb összeírást kell szervezni, mert a slocialista országokban az éves statisze tikai adatgyűjtések teljeskörűek'és álta- lában szolgáltatják mindazokat az adato- kat, melyek a tízévenként végrehajtan—

dó iösszeírás programjában szerepelnek.

A fő kérdés, hogy az adatok nemzetköm

összehasonlithatóságának ügyét vigyük.

A munkacsoport megállapodott abban, hogy az ipartelepekhez (vállalatokhoz) sorolandók mindazok a telepek, amelyek túlnyomórészt bányászati, feldolgozó ipari, építőipari tevékenységgel vagy elektro- mos áram, gáz, gőz előállításával foglal—

koznak. Az összeírásnak lehetőleg az összes ide sorolt telepekre, üzemekre ki kell terjednie, de egyrészt egyes terüle—

teken (például a kisipar területén) meg—

engedhető a reprezentatív módszer alkal- mazása, másrészt az összes adatokat álta—

lában csak a gyáripari vállalatoktól (tele- pektől) lehet megkövetelni. Az éves sta- tisztikai adatgyűjtések során a kisipart számos országban nem vizsgálják. Általá—

nosságban elfogadta a munkacsoport azt a javaslatot, hogy legyenek elkülönítve minden országban a gyáripar és a kisipar adatai, de az elválasztást (például, hogy az 5 vagy 10 főnél több munkást foglal—

koztató üzem gyáripari jellegű—e stb.) minden országban külön, az ország sajá- tosságainak megfelelően végzik el. Min—

denesetre ezt a kérdést is még tovább kell vizsgálni.

Az ipartelepek iparágakba való sorolá- sánál fő szempontként a termelt termék (vagy szolgáltatás) fajtája tekintendő és az ajánlások azt tartalmazzák, hogy lehe—

tőleg olyan csoportositást alkalmazzanak, melyből az ENSZ által ajánlott csopor- tok (ISIC: International Standard In—

dustrial Classification) összeállíthatók.

Nagyon lényeges szerepe van az ipar strukturájának és koncentrációjának vizs—

gálatánál az ipartelepek nagyság szerinti csoportosításának. E csoportosításnál az összehasonlithatóság csak akkor bizto—

sítható, ha a számbavételi egység nemzet- közileg egységes definiciójából indulunk ki. Ezen túlmenően nem kétséges, hogy az ipar koncentráltságának és az ipari egységek számának nemzetközi össze—

hasonlitásához helyesebb ipartelepi sta—

tisztikából kiindulni, mint vállalatiból, hiszen a vállalatok száma és nagysága például a szocialista országokban átszer—

vezések következtében gyorsan változhat.

A Magyar Központi Statisztikai Hivatal Kollégiuma ennek megfelelően még 1957- ben határozatot hozott, melynek értelmé- ben: ,,Az iparstatisztikában 1957. évtől kezdődően a földrajzi és nagyságrendi

előbbre feldolgozásokat évenként egyszer telepek alapján kell elvégezni...""

A munkacsoport megállapodott abban, hogy a nagyság szerinti csoportosítást legcélszerűbb egy bizonyos időszak alatt a telepen foglalkoztatottak összes száma alapján elvégezni. Ezzel kapcsolatosan több probléma merült fel: először is, hogy a létszám a legfejlettebb ipari országok—

ban nem jellemzi eléggé a telep nagyság—

rendjét, ezért talán helyesebb lenne a be—

épitett erőgépkapacitást vagy a hozzá—

adott értéket (value added) venni cso- portosító ismérv gyanánt, másodszor a foglalkoztatottak összes száma helyett esetleg jobb lenne a munkások (fizikai dolgozók) számát alapul venni.

Az értekezlet hosszabb vita után úgy döntött, hogy mégis a foglalkoztatottak összes számát tartja meg csoportképző ismérvnek és az erőgépek kapacitását csak mint kiegészítő mutatót javasolja.

A hozzáadott érték alapján történő nem- zetközi összehasonlítás nehézkes, mivel különböző pénznemekben van kifejezve.

A létszámot tekintve pedig jobbnak lát- szott az összlétszámot, mint a munkás—

létszámot alkalmazni, mert nagyon nehéz elméletileg és gyakorlatilag egységesen elhatárolni a munkáslétszám fogalmát.

Sikerült megállapodni a csoportközök—

ben is, ezek szerint az adatokat minden ország a következő csoportközök szerint közli: 5 fő alatt; 6—10—ig; 11—20—*g;

21—50-ig; 51—100—ig; 101—1000—íg;

lOOl—öOOO-ig és 5000-en felül. Természe—

tesen az egyes országok saját szükség- letüknek megfelelően ennél * részletesebb csoportosítást is alkalmazhatnak.

ipar-

A begyűjtendő adatok közül további tisztázásra szorult többek között a fog- lalkoztatottak száma. Igy a javasolt egy időpontra vonatkozó létszám mellett a szovjet kiküldött javaslatára az átlagos létszám gyűjtését és közlését is ajánlotta az értekezlet azzal, hogy az átlagos lét-"

szám megállapítására az idényioarokban különböző eljárásokat kell alkalmazni, amelyek még további vizsgálatot igényel—

nek. Az otthon dolgozók, valamint a

* Lásd ,,A Központi Statisztikai Hivatal Kollégiumának határozatai. Az ipar új ágazati rendszere". Statisztikai Szemle. 1957. évi 10. sz.

887. old.

526

segítő családtagok száma stb. külön meg- figyelésre kerül.

. A bérekkel és fizetésekkel kapcsolato—

san az az álláspont alakult ki, hogy a nemzetközi összehasonlíthatóság céljából feltétlenül kívánatos azoknak az adatok—_

nak begyűjtése és publikálása, melyek egyrészt megmutatják azokat az összege- ket, amelyek a bérekből és fizetésekből különféle címeken (adók, társadalombiz—

tosítás, nyugdíj stb.) levonásra kerülnek, másrészt a munkaadók által fizetett összegeket (például családi pótlék, tár—

sadalombiztosítás stb.), amelyek egyes országokban (például éppen a szocialista

országokban) nagyon jelentékenyek és a munkaügyi költségek jelentős hányadát

képezik. ,,

Az erőgépek és villamosmotorok ada- taira vonatkozóan érvényben maradt az eredeti javaslat, amely kétféle megoldásra utal:

1. Megállapítani az összes, nem elektro—

mos generátorok hajtására szolgáló erő—

gépek kapacitását és az összes villamos—

motorok számát vagy,

2. Az összes erőgépek kapacitását és a vásárolt energiával hajtott villámosmoto-

rok számát.

_ A vita folyamán azonban felmerült, hogy egyes erősen fejlett ipari országok—

ban az olyan erőgépek száma, amelyeket nem elektromos generátorok hajtására, hanem másra használnak jelentéktelen.

Ezért ezt az adatot csak mint feltétele- sen ajánlottat írta elő a munkacsoport.

A termelési és ráfordítási adatok összeállításánál abból az elgondolásból indult ki a munkacsoport, hogy az adatok megfelelőek legyenek a hozzáadott érték kiszámításához. A szocialista országok (Szovjetunió, Magyarország, Románia) küldöttei felvetették, hogy helyesebb len—

ne a hozzáadott érték helyett a nettó: ter—

melési értéket meghatározni. A konferen- cia elismerte, hogy elvben helyesebb len-

ne a nettó termelési érték kiszámítása

és javasolta, hogy törekedjenek ennek

kiszámítására, de ugyanakkor figyelembe vette, hogy az országok többségénél (a kapitalista országokban) nem tudják meg—

állapítani az amortizáció mértékét, így meg kell elégedni a hozzáadott érték ki- számításaival.

' , Feltételesen javasolta a munkacsoport

az értékesítési és beszerzési statisztikai adatok gyűjtését, mégpedig oly módon, hogy különbséget lehessen tenni a válla—_

leten belüli forgalom és a piaci forgalom ,

között -

;

A munkacsoport javasolta, hogy az 1963. évi —- fentiekben vázolt —— világ—

program mellett határozza meg az érte- kezlet az európai programot is, figyelem—

be véve az európai szükségleteket és le—

hetőségeket. Az ülésen nem volt lehetsé— L— ; ges részleteiben kidolgozni a programot, minthogy egy sor kérdés —- melynek fél—"

vételére javaslatok hangzottak el -— még

további tanulmányozást igényel. Igy a

munkacsoport megállapodott abban, hogy e téren a vita fő célja, hogy a Titkárság részére irányelveket nyújtson, amelyek alapján részletesebb programot lehet el- készíteni a következő ülésre.

A vita során a következő általános e1—' vek alakultak ki:

1. Az iparstatisztikai kérdőíveket _lehe—

tőleg úgy kell elkészíteni, hogy'megfelelő adatokat szolgáltassanak a népgazdasági elszámolásokhoz. Ezt mind az egyes kér——

dések összeállításánál, mind a fogalmak megalkotásánál figyelembe kell venni.

2. A kérdőívek megszerkesztésénél és a fogalmak kialakításánál törekedni kell arra, hogy az összeírás megfelelő adato— *

kat szolgáltasson a termelékenység méré—

sére. (Ez az elv a magyar delegáció ja- vaslata alapján került elfogadásra,)

3. Helyes lenne olyan irányban is ki- terjeszteni a vizsgálódásokat, hogy meg—- állapítható legyen a telepi és a vállalati

statisztika közötti összefüggés. *

Ezen általános elveken túl néhány konkrét javaslatot is elfogadott az érte-- kezlet. így többek között megállapította, hogy szükséges lenne felvenni az európai programba az időszak alatt beruházásokra és készletnövekedésekre történt ráfordí—

tásokat, a teljesített órák számát stb.

Részletesen foglalkozott a munkacso—

port többek között —— a magyar delegáció javaslatára -——- az egységes árujegyzék el- készítésének kérdésével is. Mindenekelőtt nyilvánvaló lett, hogy egy ilyen jegyzék -——— a nemzetközileg összehasonlítható ter——

mékek jegyzéke —-—, amely meghatározná a legfontosabb termékek belső tartalmát

és a természetes mértékegységet, amelyen a számbavétel történhet, több fontos célt szolgálna. Azáltal, hogy a termékeket fizikai mértékegységben adja meg, lé—

nyegesen jobb nemzetközi összehasonlít—

hatóságot nyújtana, mint az értékadatok.

Nem_ befolyásolja az adatokat a statiszti—

kai (beszámolási) egység megválasztása.

Alapot adhat ez a statisztika 'a munkater—

melékenységi- számításokhoz is.

A munkacsoport megállapodott abban, hogy első lépésként helyes lenne egy 50—100 termékből álló lista összeállítása, mely később egy szélesebb körű egységes termékjegyzékké bővülhetne. Feltétlenül ügyelni kell azonban arra, hogy ez a jegyzék összhangban legyen a külkeres—

kedelmi termékjegyzékkel.

A munkacsoport felkérte a Titkárságot, hogy az összes felvetett kérdések tekin—

tetében a szükséges tanulmányokat vé—

gezze el az egyes nemzeti statisztikai hi—

vatalok pedig az e téren szerzett gyakor—

lati tapasztalatokat hozzák a Titkárság tudomására, hogy ezzel is segítsék ezt a munkát.

Végül foglalkozott a munkacsoport a vállalat és a telep alapján megállapított számbavételi egységek, illetve az ily mó—

don kapott adatok összefüggéseinek kér—

déseivel. A munkacsoport egyetértett abban, hogy helyes lenne feltárni a két- féle beszámolási egység közötti szerkezeti összefüggéseket, Ezeknek az összefüggé—

seknek a feltárása elősegíthetné egyrészt az ipar strukturájának, különösen a kon—

centrációnak a vizsgálatát, másrészt hasz—

nos áttekintést adna arról, hogy mennyi- re és milyen módon vannak kombinálva az egyes vállalatokban a különböző tevé—

kenységek.

Természetesen ahhoz, hogy ezt a kér- dést vizsgálni lehessen, szükséges az, hogy a vállalat fogalmát meghatározzuk.

A szocialista országokban a vállalat fogal—

ma világos (önálló terve, mérlege, bank—

,hogy az egyes

számlája, igazgatója van stb.), ugyanakkor

a nyugati kapitalista országok háromféle vállalati fogalommeghatározást is alkal- maznak A leggyakraan használt egy—

ség a, "legkisebb jogi egység" (egy tulai—

donos tulajdonában levő vállalat, korpo—

rációs vállalat, részvénytársaság stb.) Ennek az egységnek az az előnye, országokban törvény által van meghatározva, továbbá az összes szükséges adatokkal rendelkezik.

Előfordul azonban, hogy nem ez az egy—

ség hozza a gazdasági döntéseket és viszi az üzletet, mert több ilyen egységnek közös tulajdonosa van. Ilyenkor a legki—

sebb jogi egység a koncentráció kimuta- tására sem megfelelő. Ezért statisztikai egységként használatos a legkisebb jogi egységek olyan csoportja (családja) is, amelyek közös tulajdonos által vannak összekötve. Ennél a statisztikai egységnél nehézséget okoz sok esetben a bonyolult tulajdonviszonyok felderítése, továbbá együttes pénzügyi adatok sem állnak mindig rendelkezésre. Éppen ezért több országban használnak olyan statisztikai egységeket, melyek a fenti kettő között átmenetet alkotnak. Ezeket azonban nem lehet kielégítően definiálni.

Mindezek alapján elhatározta a munka—

csoport, hogy a vállalat meghatározásá—

nak kérdéseivel tovább kell foglalkozni, de addig is felkérte az egyes országokat,

hogy publikációíkban tüntessék fel a

használt statisztikai egységet. — Összefoglalva: a munkacsoport értekez- lete jelentős lépéseket tett előre az 1963.

évi iparstatisztikai összeírás világ— és európai programjának összeállítása terén és megfelelő anyagot nyújtott a Titkár- ságnak, hogy a következő ülésre — eset- leg egy szakértői csoport segítségével — már részletesebb programot tudjon elő—

terjeszteni megvitatásra. A program el- fogadása után még elegendő ideje lesz minden országnak az 1963. évi iparsta- tisztikai összeírás gondos megtervezésére.

328-

' A közgazdászképzés _új irányzata a prágai Közgazdasági Főiskolán

BENEDIKT *KORDA

Mint a világon általában a csehszlovák iparban is mindnagyobb mértékben tért hódít az automatizálás, aminek hatása természetesen megmutatkozik a termelés szervezése és irányítása területén is. Az automatizálás ugyanis nemcsak a terme—

lési folyamatot változtatja meg,, hanem

maga után vonja a szervezési és az irá—

nyítási munkával szemben támasztott igények megváltozását is. Ugyanakkor megteremti az alapot az egzaktabb, a mennyiségi feltételekre és összefüggések- re nagyobb mértékben építő munka szá- mára e területen is. A fejlődés alapját ebben a vonatkozásban," az e célt szolgáló modern matematikai módszerek és az automatikus számolóberendezések bizto- sítják. Ezek teremtik meg annak a lehe—

tőségét, hogy a gazdasági vezetés igen rövid idő alatt konkrét kvantitatív képet nyerjen a vizsgált terület összefüggései- ről és határozatainak, intézkedéseinek hatásait lemérhesse.

Ezek a körülmények szükségessé teszik Csehszlovákiában is, hogy a jövő közgaz—

dászainak képzésénél említett kérdések—

kel összefüggő oktatási feladatokat beha—

tóan tanulmányozzuk, a megfelelő módo- sításokat végrehajtsuk. A prágai Közgaz- dasági Főiskolán az a vélemény alakult ki, hogy a fenti célok megvalósítása érde—

kében több tekintetben sürgős intézkedé—

sekre van szükség. Ezeket az intézkedé—

seket részben 1959—ben már megtettük, részben —— megfelelő előkészítés után ——

a közeljövőben tervezzük végrehajtani.

A sürgős intézkedést az teszi szükségessé, hogy a közgazdászok főiskolai képzésé—

nek ideje öt év és ehhez természetesen még néhány gyakorló évet is hozzá kell számítanunk, mert csak ennek eltelte után beszélhetünk arról, hogy a fiatal ká- derek megfelelően el tudják látni a rájuk háruló feladatokat. A késlekedés tehát azzal a veszéllyel járna, hogy az oktatás elmarad a gyakorlat által támasztott kö—

vetelményektől. Az ipar részéről már ma is jelentős kereslet mutatkozik olyan köz- gazdászok iránt, akik az eddiginél alapo—

sabb matematikai képzettséggel rendel—

keznek és akik ismerik a modern szerve—

zéstechnikát, számítási eszközöket. A ke—

reslet becslésünk szerint a közeljövőben

rohamosan emelkedni fog. A csehszlovak ipar rövid időn belül megkezdi az'elekt-g ronikus számolóberendezések szériaszerü gyártását, s ha ezt nem vesszük figyelemre be a közgazdászképzés feladatainak meg- határozásánál, akkor előállhat az, hogy, megfelelő gépeink lesznek, de nem fog

rendelkezésünkre állni megfelelő számú

szakember a gépek felhasználásához.

A mondottakra tekintettel a prágai Közgazdasági Főiskolán a közgazdász—

képzésnek alábbi két szakágazatát látjuk szükségesnek létrehozni.

1. Az ewik ágazat olyan közgazdászo—

kat képez, akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek a modern számológépállo—

más munkájának irányításához és szer-—

vezéséhez, akik jól ismerik a számítás— és szervezéstechnikai berendezések funkcióit, képesek arra, hogy a berendezések leg—

racionálisabb üzemeltetését biztosítsák.

Az ilyen jellegű szakembereknek megfe- lelő szaktanácsokat kell tudniuk adni a különböző vállalatok számára, ezért a közgazdasági munkában alkalmazható matematikai módszerek ismeretén túlme- nően különösen— járatosnak kell lenniök statisztikai és számviteli kérdésekben.

2. A másik ágazat olyan közgazdászokat képez, akik a közgazdasági problémákat meg tudják matematikailag fogalmazni és

ismerik a matematikailag megfogalmazott

problémák megoldási lehetőségeit, így a gazdasági vezetés számára egzakt kvanti—

tativ alapokat tudnak szolgáltatni.

E követelmények teljesítése a Főiskola számára új és nehéz feladatok megoldá- sát jelenti. A feladatok ellátása vélemé- nyünk szerint az eddigi tanszékek kere—

tein belül nem oldható meg, ezért a kö- zelmúltban Főiskolánkon két új tanszék alakult. Az egyik tanszék számttás- és szervezéstechnikai kérdésekkel, a másik a tudományos programozás kérdéseivel foglalkozik, Ezek mellett egy számológép—