RÉDEI JENÖ:
AZ EURÓPAI STATISZTIKUSOK ÉRTEKEZLETE NEPSZÁMLÁLÁSI MUNKACSOPORTJÁNAK
GENFI ÚLÉSE
Augusztus 22—27 között értekezletet tartott Genfben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága mellett működő Európai Statisztikusok Értekezlete nevű szervezet népszámlálási munkacsoportja. Az értekezlet munkájában 21 európai ország, köztük a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Magyarország és Románia sta- tisztikai szervezeteinek képviselői, továbbá az Egyesült Államok és az ENSZ keretében működő hat nemzetközi szervezet küldöttei vettek részt.
Megalakulása óta most történt meg első ízben, hogy az Európai Sta—
tisztikusok Szervezete ülésén valamennyi európai ország statisztikai hivata- lainak képviselői majdnem kivétel nélkül megjelentek. Ezt a tényt nem lehet csupán azzal magyarázni, hogy a népszámlálások elvi módszertani problémái különösen érdeklik az európai statisztikusokat és hogy ezen a te—
rületen tág lehetősége és nagy gyakorlati haszna van a nemzetközi tapasz—
talatok kicserélésének. Az értekezlet iránt — a társadalmi berendezkedé- süktől függetlenül -— valamennyi európai ország statisztikai szervezete ré—
széről megnyilvánult érdeklődés kétségtelenül összefügg azzal, hogy az utóbbi időben a genfi négyhatalmi értekezlet eredményeként általában ked- vező feltételek jöttek létre az államok közötti legszélesebb tudományos ta—
pasztalatcsere és együttműködés megvalósitására.
Az értekezlet nemcsak összetételében, hanem a legtöbb esetben javas—
lataiban irányelveiben is a statisztikai tudományos téren való együttműkö—
dés szellemét sugározta. Meg kell mondani, hogy ennek megvalósítása nem volt mindig könnyű feladat. A népszámlálás, mint a legösszetettebb, leg—
szélesebb statisztikai művelet elvi—tartalmi vonatkozásban felöleli a legfon- tosabb társadalmi—gazdasági kérdéseket, köztük nem egy olyant, amelyet más módon oldanak meg a kapitalista országokban és másképpen a szo- cialista államokban.
Az értekezlet sikerének próbaköve és egyben az értekezleten résztvevő különböző államok közti együttműködés feltétele az volt, hogy a közös nemzetközi javaslatok kidolgozásánál az értekezlet résztvevői mennyire ve- szik figyelembe azt a tényt, hogy Európa országainak társadalmi berendez- kedése különböző és hogy ebből kifolyólag a társadalmi és gazdasági jelen—
ségekre vonatkozó statisztikai fogalmakat, javaslatokat megfelelő rugalmas—
sággal kell kidolgozni. Meg kell mondani, hogy korábbi esztendőkben az
912 É! ,
Európai Statisztikusok Értekezlete által kidolgozott javaslatok, irányelvek csupán Európa egy részének, nevezetesen a nyugati államoknak a tőkés.
gazdaság sajátosságaihoz igazodó szükségleteit fejezték ki. A különböző tár- sadalmi berendezkedésű európai államok sajátos problémáinak, elgondolá—
sainak figyelembevétele ezen az értekezleten természetesen sok esetben azt jelentette, hogy nem lehetett valamennyi európai ország számára elfogad-—
ható egységes definiciót találni, hanem meg kellett elégedni azzal, hogy a különböző, egymást kiegészítő, egyes esetekben egymással sZembenálló nézetek rögzítésével az értekezlet titkárságát a koordináló munka tovább folytatására szólítsák fel.
Az értekezleten elsősorban a Szovjetunió, de a népi demokratikus or—
szágok és köztük Magyarország küldöttsége is aktívan részt vett. Számos javaslatot, észrevételt tettek 'a népszámlálások szervezése, tervezése, elvi tartalmi kérdéseire vonatkozóan. J avaslataikat az értekezlet résztvevői álta- lábán figyelemmel hallgatták és a legtöbbet a munkacsoport által elfogadott irányelvek megfogalmazásánál figyelembe vették. Természetesen nem min-—
den kérdésben sikerült az értekezleten egységes és véleményünk szerint helyes álláspontot elfoglalni. A nemzetiségi kérdőpontnak a népszámlálási kérdések alapvető listájára való felvételét például a Szovjetunió, a "népi demokráciák és Jugoszlávia küldöttségeinek kívánsága ellenére az értekez—
leten résztvevő államok többsége elvetette és a kérdőpontot csak az únr kiegészítő kérdések listájára vette fel. Mégis az értekezlet általános szelle—
mét nem ez az epizód fejezte ki, hanem inkább az együttműködésnek szel-r leme, az egyes országok sajátosságai tiszteletben tartásának az óhaja.
A következőkben röviden ismertetjük az értekezleten elfogadott leg—
fontosabb irányelveket. Ezek egyben a népszámlálások legfőbb tervezési,, szervezési, módszertani és elvi-tartalmi kérdéseinek megoldására is irány—
mutatást adnak.
A munkacsoport a következő napirendi kérdéseket tárgyalta:
a) Általános kérdések.
1. Az 1960—as világnépszámlálás.
2. A népszámlálások haszna, meghatározása, terjedelme és tárgya"
3. A népszámlálások időszakosságának és időpontjának kérdései.
b) A népszámlálások alkalmával gyűjtendő adatok köre.
c) Az adatok meghatározása és csoportosítása.
1. Meghatározások.
' 2. Csoportosítások.
3. Feldolgozás.
d) A népszámlálások tervezése, szervezése és lebonyolítása.
1. Általános javaslatok.
2. A különböző összeírások kapcsolata.
3. Az adatok feldolgozása (módszertani kérdések).
4. A reprezentativ módszer alkalmazása.
5. A népszámlálási adatok pontossága.
Az általános kérdések c. pont megvitatása során a munkacsoport úgy határozott, hogy a népszámlálási program eredeti címe —— ,,1960. évi világ——
népszámlálás" — helyett helyesebb a következő címet elfogadni: ,,Világ-r népszámlálás. Az 1960 körüli nemzeti népszámlálások programja", mivel
AZ "EUROPAI STATISZTIKUSOK ERTEKEZLETENEK GENFI ULESE ' 913, ; '
ez az elnevezés jobban fedi azt a tényt, hogy az értekezleten résztvevő or—
szágok jó része a népszámlálást nem 1960—ban, hanem az 1960 körüli év—
tizedben (1956—1965) kívánja végrehajtani. Az általános kérdések vitájá—
nál szóba került a népszámlálás időszakosságának és időpontjának a kér- dése. Ez utóbbival kapcsolatban élénkebb vita fejlődött ki. Egyes küldött—
ségek azt a véleményüket fejtették ki, hogy a népszámlálás eszmei időpont—
jának legalkalmasabb minden év december 31—e, illetve január 1—e, mivel az összeírás időpontjának e napon való rögzítése lehetővé teszi a születési év és a korév egybeesését és ezzel megkönnyíti a népesség korévek szerinti csoportosítását. Bár a delegátusok többsége elismerte az év végi dátumnak ezt az előnyét, mégis —— helyesen — úgy határozott, hogy ebben a kérdés- ben javaslatot nem tesz. A megfelelő időpont kiválasztásában ugyanis (leg- alább olyan súllyal, mint az az előny, hogy december 31—i eszmei időpont esetében a korév és a születési év egybeesik) szerepet kell játszania a követ- kezőknek:
1. A kiválasztott időpontban a lakosság vándorlásának a lehető leg—
kisebbnek kell lenni;
2 A kiválasztott időpontnak megfelelő eredményeknek a gazdasági élet normális menetét kell tükrözniök.
Figyelembevéve e szempontokat a december 31—i vagy a január 1—i időpont korántsem kifogástalan. Egyrészt az év végén, illetve kezdetén a lakosság vándorlása (a tanulók téli szabadsága, év Végi üdülések, szabadsá- golások stb.) igen nagy, másrészt — amint ezt egyes nyugati delegátusok fel—
vetették —— december 31—e a népszámlálások végrehajtására számos ország- , ban azért sem alkalmas, mert egyes iparágakban, például aztépítőiparban a téli munkaleállások következtében ez az időpont egyáltalán nem tükrözi a normális gazdasági tevékenységet. Végül figyelembe kell azt is venni, hogy imivel a december 31-i (január 1.) kritikus időpont ünnepnapra esik, külön- ben sem alkalmas a gazdasági élet normális menetének tükrözésére. Ezek- ból a meggondolásokból kiindulva az értekezlet csak egészen általános, s a , fentiekben felsorolt szempontokat tartalmazó javaslatot tett a népszámlálás eszmei időpontjára, s úgy döntött, hogy minden országnak nemzeti, gazda—
sági sajátosságaiból kiindulva kell ezek alapján a legmegfelelőbb időpontot meghatározni.
A napirend második pontjánál, a népszámlálások alkalmával gyűjtendő adatok körének meghatározásánál a vita már sok tekintetben az ülés leg- fontosabb kérdéseit, a népszámlálások elvi-tartalmi problémáit is érintette.
A munkacsoport úgy döntött, hogy az európai államok számára nincs ér— , —_
telme a népszámlálási kérdőpontok szűkebb, vagy szélesebb körét tartal- mazó alternatív javaslatok megfogalmazásának, elegendő egyetlen lista, amely alapvető és kiegészítő kérdésekre oszlik. E lista az alábbi főbb kérdő—
pontcsoportokból áll:
a) Azonosítási kérdések.
b) Személyi jellegű kérdések. '
c) A háztartásra vonatkozó kérdések.
(1) Gazdasági kérdések.
e) Kulturális kérdések.
f) Oktatási kérdések.
g) Termékenységre vonatkozó kérdések.
h) Egyéb kérdések.
914 , REDEI mm
A titkárság által előterjesztett lista vitája során kitűnt, hogy a titkár- ', ság által előkészített anyagban sok felesleges, az európai államok számára jelentéktelen kérdés is szerepel. Ilyen volt például az a kérdés, amely a házassági szertartás típusára, az úgynevezett szabadházasságra, a vallásra, a bennszülöttek és nomád törZSek (?!) szokásaira, étkezésére, ruházatára stb. vonatkozott. A munkacsoport ezeket és az ezekhez hasonló kérdések nagy részét a listából törölte, illetve egyeseket közülük a kiegészítő kérdé- sek listájára vett fel. Ugyanakkor a munkacsoport már e napirendi pont vitájánál kiemelte a gazdasági kérdések fontosságát, továbbá felhívta a tit—
kárság figyelmét arra, hogy az ezekre vonatkozó definiciókat az eredeti javaslatnál pontosabban, és az egyes európai országok gazdasági sajátossá—
gait figyelembe véve kell megfogalmazni. így többek között a munkacsoport különleges jelentőséget tulajdonított a foglalkozási viszony kérdésének, A
"delegátusok nagyrésze kifejtette, hogy a foglalkozási viszonyra vonatkozó kérdéseknek elsősorban az egyén társadalmi helyzetére és gazdasági ere—
jére vonatkozó helyzetet kell feltárniok. Olyan kiegészítő kérdéseket java—
soltak, amelyekre adott válaszok kimutatják az ún. önállók alkalmazásá—
ban álló személyek számát vagy a mezőgazdasági birtokos esetében a birtok , jellegét, terjedelmét stb. A munkacsoport ülésén résztvevő küldöttek ki-
— emelték azt is, hogy a foglalkozási viszony kérdését nem helyes a szakkép—
**zettség kérdésével összekeverni. A gazdasági kérdésekről folyó további vita során a munkacsoport úgy határozott, hogy a foglalkoztatottság, illetve a munkanélküliség kérdését az úgynevezett kiegészitő kérdések listájára ve—
szik fel. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok delegátusai kifej- tették, hogy bár országaikban a munkanélküliségre vonatkozó kérdésnek nincs jelentősége, mégis helyeslik ennek a kérdésnek a listára való felvéte—
lét abból a megfontolásból kiindulva, hogy más társadalmi berendezkedésű országokban viszont ez a kérdés igen lényeges. A kulturális jellemzők tár—
gyalásánál —— amint arról korábban már említést tettünk — a nemzetiség kérdését a bizottság az úgynevezett kiegészitő listára vette csak fel, az ok- tatási kérdések közül pedig csupán egy kérdést, az iskolai végzettséget vette fel a főkérdések listájára. Az analfabétizmusra, valamint az arra vonatkozó kérdést, hogy az összeírt személy jár—e iskolába, részben mert e kérdések—
nek a legtöbb európai országban alig van jelentősége, részben mert a folya—
matos oktatási statisztika ezekre kielégítő választ ad, csupán a kiegészítő kérdések listájára vették fel. Végül a munkacsoport úgy határozott, hogy a termékenységi kérdéseket a kiegészítő listára veszi fel, az egészségügyre (testi és szellemi fogyatékosság) vonatkozó kérdéseket pedig csekély gyakor—
lati értékük miatt törli a népszámlálási kérdések listájából. Végeredmény-' ben a bizottság által javasolt lista a következő:
Alaplista _
1. Azonosítási kérdések.
a) Név.
b) A számlálás helye.
c) A megkérdezett állandó lakhelye.
2. Személyi kérdések.
el) Nem.
e) Kor.
f) Családi állapot.
g) Állampolgárság.
AZ EURÓPAI STATISZTIKUSOK ERTEKEZLETENEK GENFI ULESE
'3. Háztartásra Vonatkozó kérdés.
h) A háztartás fejéhez való viszony.
4. Gazdasági kérdések.
i) A gazdasági tevékenység jellege (aktív, nem aktív).
)) Egyéni foglalkozás.
k) Ági foglalkozás.
!) Foglalkozási viszony.
5. Kulturális jellemző.
Nincs kérdés.
6. Iskolai végzettségre vonatkozó kérdések.
m) A legmagasabb iskolai végzettség.
7. Termékenységi kérdések.
Nincs kérdés.
8. Egyéb kérdések.
Nincs kérdés.
Kiegészítő lista
1. Azonosítási kérdések.
Nincs kérdés.
2. Személyi jellemzők.
a) Születési hely.
3. Háztartásra vonatkozó kérdések.
Nincs kérdés.
4. Gazdasági jellegű kérdések.
_b) Jövedelem.
- c) Mellékfoglalkozás d) Munkában töltött idő.
2) A foglalkoztatottságra vonatkozó adatok 5. Kulturális kérdések.
f) Nyelv.
g) Vallás.
h) Nemzetiség, etnikai csoport.
6. Oktatási kérdések.
i) Szakmai képzettség.
j) Iskolábajárás.
k) írni—olvasni tudás.
7. Termékenységi kérdések.
l) A házasélet tartama.
m) Az összes élveszületett gyermekek száma.
n) Kor a házasságkötés alkalmával.
o) A jelenlegi vagy az utolsó férjének (feleségének) születési éve.
8. Egyéb kérdések. '
p) Korábbi lakhely.
Hangsúlyozni kell, hogy a felsorolt kérdőpontok nem a kérdezés mód—
V ját, hanem csupán a kérdés tartalmát fejezik ki; a kérdésfeltevések módjára - vonatkozó vita a napirend 3. pontjánál alakult ki. e
A munkacsoport a következő napirendi pont (a népszámlálási kérdések definíciói) megtárgyalása alkalmával az idő rövidségére való tekintettel, csupán az alapvető listában szereplő kérdőpontok meghatározásával és cso- portosításával foglalkozott. A munkacsoport abból indult ki, hogy messze-
"915
aanarmsn
( menően figyelembe kell venni az egyes országok sajátosságait, különböző
; társadalmi rendszerét, de ugyanakkor törekedni kell arra, hogy a nemzet-—
közi tapasztalatok kicserélésével a kérdések széleskörű megvitatása útján a meghatározások értékét, pontosságát növeljék.
Áttérve az ún. azonosítási kérdésekre, a munkacsoport úgy határozott, hogy minden országnak saját szükségleteit figyelembevéve a történelmileg kialakult szokások, sajátos jogi megfontolások alapján kell eldöntenie, hogy az állandó vagy a jelenlevő népességet, illetve mind a kettőt veszi—e számba.
A munkacsoport elvetette a titkárság által nemzetközi összehasonlításra ja—
vasolt úgynevezett ,,standard népszámlálási népesség" fogalmát, amely a né—
pesség olyan csoportjait is fel kívánta venni a népszámlálás alkalmával megállapított népességszámba, mint például a bennszülöttek és nomád-tör—
zsek, (a szovjet delegátus ezzel kapcsolatban joggal és némi irónikus éllel vetette fel a kérdést, hogy a titkárság itt vajon melyik európai országban kóborló nomád—törzsekre gondolt), a különböző katonai és diplomáciai sze—
mélyzet, az országnak külföldön tartózkodó polgárai stb. A munkacsoport úgy vélekedett, hogy minden országnak lehetősége van a népszámlálás al—
' kalmával megállapított népességszámot különbözőképpen helyesbíteni és '; kiegészíteni, a nemzetközi összehasonlítás érdekében csupán az szükséges,
; hogy ilyenkor részletes magyarázatokkal szolgáljanak a közölt népesség—
szám összetételéről. . *
A személyes jellegű kérdések megvitatása során a delegátusok jó része úgy találta, hogy —— eltérően a titkárság javaslataitól —— a korra vonatkozó ' adatokat nem a betöltött évekre vonatkozó kérdés, hanem a születés pontos dátumának (év, hó, nap) megkérdezése alapján kell megállapítani. Az az általános vélemény alakult ki, hogy az európai államokban eredményesebb ez a módszer. A munkacsoport a népesség korosztályok szerinti csoportosi—
tására azt a határozatot hozta, hogy ennek a csoportositásnak, figyelembe—
véve az egyes országok sajátos oktatási, munkaerőgazdálkodási szükségle—
teit, olyan jellegűnek kell lenni, amely meghatározott minőségi különbsé—
geknek felel meg, például: iskolaelőtti kor, iskolás kor stb.
A munkacsoport tagjai általában érdeklődést mutattak a háztartásra vonatkozó kérdések iránt, de a Vita során kitűnt, hogy ez még aránylag fel- derítetlen terület és az egyes országok még nem rendelkeznek kellő tapasz—
talattal a háztartásra vonatkozó statisztikai adatok gyűjtésében.
A gazdasági kérdéseknél élénk vita fejlődött ki az ún. gazdaságilag aktív és a gazdaságilag nem aktív lakosság elhatárolása körül. Egyes orszá—
gok, így a népi demokráciák küldöttei kifejtették véleményüket, hogy a gazdaságilag aktív népesség fogalma (ezen a titkárság javaslata mindazokat érti, akiknek valamilyen elfoglaltsága van, illetve akik elfoglaltságot — munkát -—— keresnek) nem egészen pontos, mivel nemcsak olyan személye—
ket ölel fel, akik gazdasági téren, tehát az anyagi tevékenység valamilyen ágában dolgoznak, hanem olyanokat is, akik egyéb téren, például közigaz—
gatásban működnek. Nehézséget okozott az is, hogy a titkárság javaslata sze- rint a gazdaságilag aktiv lakosság közé kellett volna sorolni azokat is, akik hetenként akár egy órát dolgoztak. A delegátusok egy részének a véleménye szerint ezek aligha sorolhatók a gazdaságilag aktiv személyek közé, egy ré—
szük munkanélküli, másik részük az eltartottak, tehát a nem aktív népesség csoportjába tartozik. A munkacsoport által elfogadott javaslat végül is nem
! foglal ebben a kérdésben állást, hanem megelégszik a szembenálló nézetek
AZ EURÓPAI STATISZTIKUSOK ERTEKEZLETENEK GENFI ULESE 917
rögzítésével. A továbbiakban az értekezleten résztvevő delegátusok egy cso-—
portja, többek között Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária küldöttsége kifej- tette, hogy a lakosságnak gazdaságilag aktív és nem aktív csoportok szerinti felosztása mellett szükséges a lakosságot keresőkre és eltartottakra is bon- tani. Számos gazdasági és társadalmi meggondolás alapján ez a felosztás igen lényeges. Az egyéni, illetve az ági foglalkozásra vonatkozóan a munkacsoport előtt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által a munkaügyi statisztikusok VIII. nemzetközi értekezletén elkészült javaslat, illetve az ENSZ által ké—
szitett valámennyi gazdasági tevékenységre vonatkozó nemzetközi ági cso—
portosítás feküdt. A munkacsoportnak több tagja kifogásolta e listák fogya—
tékosságait és példákat idézett következetlenségeire. A munkacsoport tudo—
másul vette, hogy e listáknak revíziója jelenleg folyik és az egyes országok által tett észrevételek alapján 1956—1957—re elkészítik a listák újabb, javí—
tott változatát.
A munkacsoport valamennyi tagja szinte kivétel nélkül megegyezett a foglalkozási viszonyra vonatkozó kérdések jelentőségében, s hangsúlyozta, hogy a társadalmi viszonyok különbözősége következtében ezt a kérdést sokoldalúan és különleges alapossággal kell megtárgyalni. A titkárság által előzetesen javasolt négyes csoportositást: munkaadó, egyedül dolgozó ön- álló, alkalmazott és segítő családtag, a delegátusok legnagyobb része elég- telennek találta. A legfontosabb kiegészítő javaslatok a következők voltak:
1. Figyelembe véve Európa egyes országaiban végbement társadalmi változást, szükséges a fenti csoportokat kiegészíteni a szövetkezeti szektor- ban dolgozókkal, akik sem az önállóak, sem az alkalmazottak közé nem so- rolhatók.
2. Több delegátus szerint a munkaadó fogalma túlságosan széles cso—
port és a vállalat méretei alapján szükséges azt tovább bontani (a mező—
gazdaságban a birtok nagysága, az iparban és a kereskedelemben a foglal—
koztatott alkalmazottak száma szerint).
3. Többen kifejtették, hogy a vállalati igazgatók, cégvezetők stb., akik az eredeti javaslat szerint alkalmazottak között foglalnak helyet, közelebb vannak a munkaadókhoz és ezért helyesebb őket velük egy csoportba sorolni.
A delegátusok jó része annak a véleményének is kifejezést adott, hogy elégtelen csupán az aktiv lakosságot a foglalkozási viszony (és hasonlóan:
a foglalkozás) szerint besorolni, különböző demográfiai, gazdasági és társa—
dalmi vizsgálatok érdekében szükséges e csoportosítást a nem aktív lakos—
ságra is elvégezni, éspedig az eltartójuk foglalkozási viszonya (foglalkozása) szerint. Csupán így lehet képet kapni az egész népesség, az egész társadalom helyzetéről, osztályviszonyairól. A munkacsoport véleménye az volt, hogy a nyugdíjasokat, járadékosokat, koruk miatt már nem dolgozókat korábbi foglalkozásuk alapján kell besorolni.
Figyelembe véve, hogy ezek a kérdések további tanulmányozást igé—
nyelnek, a munkacsoport úgy döntött, hogy a titkárság az európai államok—
tól újabb irásbeli véleményt, állásfoglalást kérjen a foglalkozási viszony fogalmának helyes definiciójára, csoportosítására vonatkozóan, és a beérke- zett anyagok feldolgozására és azok alapján új javaslatok kidolgozására külön szakértői értekezletet hívjon egybe.
Amint arról az előzőkben szóltunk, a nemzetiségre vonatkozó kérdés az ún. kiegészítő kérdések listájára került, mégis fontosságára való tekin—
_ 918 Rapai ism
tettel a munkacsoport megbízta a titkárságot, hogy e kérdésre vonatkozó definíciókat, nemzetközi tapasztalatokat tovább tanulmányozza és dolgozzon
ki'nemzetközileg elfogadható javaslatokat.
Az iskolai végzettség kérdőpontjánál az UNESCO képviselője a nem-—
zetközi összehasonlítás megkönnyítésére azt a javaslatot tette, hogy az ered- ményesen elvégzett legmagasabb iskola—típuson kívül a vonatkozó kérdőpont a tanulmányi időre forditott évek számát is tudakolja. Az értekezleten részt—
vevő több delegátus azonban jogosan jegyezte meg ezzel kapcsolatban, hogy a különböző országok eltérő oktatási rendszere miatt ez a kiegészítő kérdés a nemzetközi összehasonlítást egyáltalában nem könnyíti meg, ezért helye- sebb az iskolai végzettségre vonatkozó kérdést az eredményesen elvégzett
iskolafajta szerint feltenni. '
A munkacsoport ezután a feldolgozási program megvitatására tért át.
Az értekezlet résztvevőinek általános véleménye az volt, hogy az európai országok számára felesleges részletes nemzetközi javaslatok kidolgozása:
valamennyi országnak figyelembe véve sajátos szükségleteit, kell a feldol—
gozás programját elkészítenie. Mindamellett ezen a területen is hasznos a nemzetközi tapasztalatok kicserélése.
Az értekezlet negyedik napirendi pontja a népszámlálások tervezésé—
nek, szervezésének és végrehajtásának kérdései voltak. A titkárság részletes javaslatokat terjesztett a munkacsoport elé a népszámlálás általános ter—
vére, a népszámlálási munkaszakaszok időbeosztására vonatkozóan. Az ér—
tekezlet résztvevői úgy találták, hogy ezek hasznos vezérfonalul szolgálhat—
nak a népszámlálások szervezői számára, de semmiképpen sem szerepelhet—
nek a nemzetközi javaslatok és irányelvek között. A tervezetben felvetett kérdéseket, mint például a külön népszámlálási törvény, a népszámlálás lebonyolítására hivatott szervezet típusa stb., minden ország saját belátása, ' kialakult hagyományai alapján oldja meg. Amíg például néhány országban a' népszámlálások lebonyolítására külön szervezetet létesítettek (például az Egyesült Államokban), más országokban (ez a helyzet a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban is többek között) a statisztikai hivatalok—
nak megvan a kellő felkészültsége, tekintélye és felhatalmazása a népszám—
lálási műveletek lebonyolítására.
A munkacsoport az idő rövidsége miatt nem foglalkozott az adatfeldol—
gozások és a reprezentatív módszer alkalmazásának kérdéseivel. A titkárság által előkészített anyag hasznos,4bár nem elég részletes tapasztalatokat tar- talmazott e módszer felhasználásáról a különböző országokban. A munka—
csoport úgy döntött, hogy szükséges a nemzetközi tapasztalatok további ta- nulmányozása.
Foglalkozott a munkacsoport a népszámlálásoknak az egyéb összeírá—
sokkal való összekapcsolásának lehetőségeivel, előnyeivel. A munkacsoport résztvevői általában megegyeztek abban, hogy — sajátos jellegénél fogva
—— helyes a népszámlálásokat a lakásösszeirásokkal összekapcsolni. A többi, nevezetesen az ipari, mezőgazdasági összeírásokkal való összekapcsolás már sokkal problematikusabb: bár pénzügyi, adminisztratív, szervezési szem—
pontból előnyös a különböző összeírások együttes végrehajtása, a népszá — lálás megterhelése az egyéb összeírásokkal veszélyezteti magán a népszám—
lálási kérdőíven szereplő adatok hitelességét és gyors begyűjtését.
Nagy vonásokban ezek voltak a népszámlálási munkacsoport által tár—
gyalt problémák és az ülésen elfogadott általános irányelvek. A munka—
..
AZ EURÓPAI srnxsznxnsox ERTEKEZLETENEK GENFI ULESE * 4 919,
csoport megegyezett abban, hogy szükséges a koordinálás munkáját tovább folytatni a népszámlálások szervezésére, tervezésére, a reprezentatív mód-—
szer alkalmazására, a feldolgozás módszereire és a különböző összeírások közti összefüggések lehetőségére és előnyeire vonatkozóan. A munkacsoport szükségesnek tartotta, hogy körülbelül egy éven belül az európai országok népszámlálással foglalkozó szakértői ismét összeüljenek és ezen az ülésen megtárgyalják a népszámlálási kérdőívek tartalmát, szerkezetét, figye- lembe véve az időközben megtartandó egyéb (amerikai, ázsiai stb.) nemzet- közi értekezletek tapasztalatait. A következő ülésen kerül majd sor a fog-
lalkozási viszony kérdéseit tanulmányozó szakértői bizottság munkájának, javaslatainak megvitatására, valamint a népszámlálás egyéb időszerű prob- lémáinak tanulmányozására.
Az értekezleten résztvevő delegációk és köztük a magyar küldöttség is, szakmai—tudományos szempontból hasznos tapasztalatokkal gazdagodott.
Az értekezlet által elfogadott irányelvek, az egyes dokumentumokban írásban lefektetett nemzetközi tapasztalatok és az értekezleten élőszóval elmondott beszámolók összességükben hasznos vezérfonalat adnak a nép- számlálások tervezésénél és szervezésénél. E nemzetközi tapasztalatok kö- zül számunkra elsősorban — a gazdasági—társadalmi rendszer azonossága következtében — a Szovjetunió és a népi demokráciák tapasztalatai a leg—_
értékesebbek, de hiba volna lemondani azokról a tapasztalatokról, amelye—
ket különösen a népszámlálások megszervezésénél, technikai lebonyolításá- nál, a reprezentatív módszer alkalmazásánál a nyugati országok szereztek.
Az értekezlet tanulságait a záróülésen jól foglalta össze Rjabuskin elv- társ, a Szovjetunió képviselője. Most történt meg első ízben —— mondotta —, hogy a második világháború befejezése óta az európai statisztikusok ——
majdnem valamennyi európai ország képviseletében — összegyűltek, hogy egy fontos kérdésben, a népszámlálások tervezése, szervezése elvi-tartalmi kérdéseiben egységes nemzetközi javaslatokat dolgozzanak ki. Nem sikerült minden egyes napirendi pontban egységes álláspontot elfoglalni, de mégis az általános együttműködés szelleme lehetővé tette, hogy az európai statisz- tikusok a népszámlálások módszertani, elvi kérdéseinek nemzetközi egyez—
tetésében jelentős haladást érjenek el és kedvező lehetőségeket teremtsenek a további együttműködéshez.
