Az Európai Statisztikusok Értekezlete Iparstatisztikai Munkacsoportjának második ülése

SZEMLE

729

alapadatok rendelkezésre állnak. A fel-

dolgozást gépi úton végezzük el, amely le—

hetőséget nyújt arra, hogy az okokat és

körülményeket egymással egybevetve fel—

ismerjük a balesetek bekövetkezéseinek

törvényszerűségeit. Ezen értékelés és

elemzés után feltétlenül szükségessé válik

!

a közúti balesetekkel foglalkozó központi és területi szervek, kutatóintézetek tájé—

koztatása, hogy szoros együttműködéssel biztosítani lehessen a közúti balesetek szá—

mának, az ezzel együttjáró emberi sérü—

léseknek és anyagi károknak csökkenté—

sét.

Az Európai Statisztikusok Értekezlete

'Iparstatisztikai Munkacsoportiának második ülése

LUKÁCS OTTÓ—NYITRAI FERENCNÉ

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Gaz—

dasági és Szociális Tanácsa javasolta, hogy az 1963. évre vonatkozóan vala—

mennyi országban tartsanak iparstatisz—

tikai összeírást. E javaslat alapján az Egyesült Nemzetek Szervezetének Statisz—

tikai Bizottsága napirendre tűzte azoknak a főbbeiparstatisztikai kérdéseknek vizs—

gálatát, amelyek mind nemzeti, mind nemzetközi szempontból az ipari cenzus—

sal kapcsolatosan előtérbe kerülnek. A bizottság számos ajánlást fogadott el arra vonatkozóan, hogy milyen adatokat, mi—

lyen fogalmi meghatározások alapján gyűjtsenek be az egyes országok, és eze- ket hogyan csoportosítsák.

Az Enrópai Statisztikusok Értekezletea világösszeírással kapcsolatos problémák könnyebb megoldása érdekében Iparsta—

tisztikai Munkacsoportot alakított. A munkacsoport feladata egyrészt a világ—

összeírással kapcsolatos ajánlások részle—

tes tanulmányozása, másrészt olyan jellegű átdolgozásuk, amely megfelel a fejlett ipari országok adottságainak. A munkacsoport első ülése —- mint erről már korábban be—

számoltunk1 —— megtárgyalta 'az említett

ajánlásokat, és azokhoz több kiegészítést,

illetve módosító inditványt tett. A mun—

kacsoport második ülését 1961. február 13—20—a között tartotta Genfben. Ezen az ülésen a világösszeírás végleges formába öntött programját figyelembe véve meg—

határozták az 1963. évi európai ipari ösz- szeírások részletes programját. A második értekezlet a következő főbb témákat tűzte napirendre:

1. Az általános európai iparstatisztikai program.

2. A nemzetközi összehasonlítások cél—

jaira javasolt kiemelt termékek nomen—

klatűrája, e nomenklatúra tartalma, köre.

1 Lukács Ottó: Az Európai Statisztikusok Er- tekezlete Iparstatisztikai Munkacsoportjának első ülése. Statisztikai Szemle. 1960. évi 5. sz.

523—527. old.

3. Az ENSZ korábban elfogadott iparági rendszerének további alcsoportokkal való kiegészítése az európai országok igényei—

nek megfelelően.

4. Külön program a vállalati színtű iparstatisztikai beszámolórendszerre. A kapitalista országokban ugyanis az ipar—

statisztikai számbavétel általában telepen- ként begyűjtött adatok alapján történik, ,ezért e cenzus keretében külön program—

ként tervbe vették vállalati adatok össze—

írását is.

5. A fentieken kívül megvizsgálta a munkacsoport az Európai Gazdasági Bi—

zottság által létrehozott munkatermelé—

kenységi problémákkal foglalkozó érte—

kezletnek, valamint az Európai Gazdasági Bizottság Szállítási Munkacsoportjának az iparstatisztikai munkacsoporthoz elő—-

terjesztett javaslatait az 1963. évi világ—

cenzussal kapcsolatosan.

Az iparstatisztikai munkacsoport ez évi ülésén 18 ország — köztük Magyarország

— képviselői vettek részt.2 Az értekezlet a kitűzött témákat részletesen megtár—

gyalta, és általában az összes kérdésekben,

sikerült egységes álláspontot kialakítani.

Az általános vita során felmerült a be- és külön foglalkozott az értekezlet a most első ízben begyűjtendő legfontosabb ter—

mékekre vonatkozó adatok közzétételével.

E kérdésben egyes delegációk azt az állás—

pontot foglalták el, hogy minden ország olyan módon publikálja az 1963. évi ipar- statisztikai adatgyűjtés összefoglaló ered—

ményeit, hogy abból valamennyi adat az

értekezleten elfogadott rendszerben meg—

állapítható legyen. Más országok kép—

viselőinek viszont az volt a véleménye,

2 A magyar küldöttség tagjai voltak: Lukács Ottó, a Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Beruházási főosztályának vezetője és Nyitrai Ferencné a Központi Statisztikai Hivatal Ipari és Beruházási főosztályának osztályvezetője.

730 '

hogy minden ország szokásos nemzeti

rendszerében publikálja az adatokat, és

amennyiben ebből az értekezlet által el—

fogadott és a nemzeti terméknomenklatúra közötti eltérések miatt a kétféle közzététel

nem oldható meg, a szükséges további

adatokat az egyes országok küldjék meg

az Európai Statisztikusok Értekezlete Tit—

kárságának, és a Titkárság készítse el a

nemzetközi publikációt. A vita során az a

nézet vált uralkodóvá, hogy az 1963. évi

ipari összeírás célja elsősorban az egyes országok nemzeti szükségleteinek és csak másodsorban a nemzetközi követelmé—

nyeknek a kielégítése. Ennek megfelelően

célszerű, ha minden ország a lehetséges legnagyobb terjedelemben és részletesség—

gel teszi közzé begyűjtött adatait. A nem-

zetközi statisztikai közlemények azután ezekre az egyes országok által közzétett

adatokra támaszkodjanak, és csak kivéte—

les esetekben —- amennyiben a nemzeti publikációk nem adnak elegendő felvilá—

gositást ——-— kérjen a Titkárság az egyes

országoktól kiegészítő adatokat.

Az értekezleten elfogadott európai ipar—

statisztikai program a következő vonásai—

ban tér el a Világprogramtól:

a) Lényegesen több adatot tartalmaz,

mint a világprogram, illetve egyes kérdé—

seket részletesebben tartalmaz.

13) Bizonyos adatokat (fogalmakat) az európai program pontosabban definiál, mint a világprogram.

c) Az európai program javasolja, hogy az adatgyűjtés terjedjen ki az építőiparra

is. (Ez a javaslat ugyan a világprogram—

ban is szerepel, az európai program azon—

ban nagyobb jelentőséget tulajdonít en—

nek a kérdésnek.)

d) A kisiparról az európai program ke—

vesebb adatot kíván begyűjteni, mint a

világprogram, minthogy a fejlett iparral

rendelkező európai országokban a kisipar jelentősége lényegesen kisebb, mint a vi—

lág más részein, főleg az iparilag kevésbé fejlett országokban.

A világprogrammal szembeni eltérések azt jelentik, hogy míg a gyáriparra vo—

natkozóan az európai program lényegesen

részletesebb lesz, mint a világprogram, addig a kisiparról éppen ellenkezőleg, csak

szűkebb körű adatokat fog biztosítani.

Ezért igen lényeges kérdés volt a gyár—

ipar és a kisipar körének elhatárolása. A munkacsoport megvitatta annak lehetősé—

gét, hogy az európai országok egységes ha—

tárt vonjanak a gyáripar és a kisipar közé. Több ország képviselője azt java-

solta, hogy ezt a határt úgy vonják meg, hogy a gyáripar az alkalmazottak száma

Vagy a bruttó termelés értéke tekinteté—

ben az iparnak legalább 90—95 százalékát képviselje. A vita során kiderült, hogy ilyen egységes határt megállapítani nem lehet, és-ugyancsak nem lehet egységesen

elhatárolni minden országra és ezeken belül minden iparágra vonatkozóan, hogy

hány foglalkoztatottól kezdve tartozzék

valamely ipari üzem a gyáripar körébe.

Emellett egyes országokban az elhatárolás—

sal kapcsolatosan jogi és egyéb problémák

is felmerültek. Végül a munkacsoport az- zal zárta a vitát, hogy nemzetközileg egységes határt a gyáripar és a kisipar közé vonni nem lehet, az elhatárolást

minden ország a saját nemzeti iparstatisz- tikájának megfelelően végezze el, és pub-

likációban tüntesse fel, hogy az elhatáro—

lás milyen alapon történt.

* A munkacsoport foglalkozott a számba—

vételi egység problémájával is, és meg—

vizsgálta, hogy a szocialista és a kapita-

lista országokban alkalmazott iparstatisz—

tikai számbavételi egység között milyen hasonlóságok és milyen különbségek van—

nak. A kapitalista országok iparstatiszti—

kája általában az ipartelepet tekinti az alapvető statisztikai egységnek, a szoci—

alista országokban az iparstatisztika a vá]—

lalati beszámolókon épül fel. A ,,vállalat"

fogalma azonban más a szocialista és más a kapitalista országokban. A szocialista országokban a vállalatokat általában tech—

nológiai szempontok szerint szervezik,

ezért ezeknek a vállalatoknak tevékeny-

sége lényegesen homogénebb, egyneműbb, mint a kapitalista vállalatoké, amelyek gyakran számos különböző ágazathoz tar—

tozó tevékenységet foglalnak magukban.

Ez tehát azt jelenti, hogy a kapitalista or—

szágok ipartelepi színtű statisztikája és a

szocialista országok iparvállalati színtű

statisztikája iparágak szerint csoportosítva összehasonlítható adatokat fog szolgáltatni.

Más a helyzet a nagyságrend szerinti cso- portositásoknál. Több szocialista ország—

ban, ahol a vállalatok több ipartelepből állnak, évenként begyűjtik az egyes ipar—

telepek fontosabb adatait is, és így a nagyságrend szerinti csoportosításoknál a kapitalista országok ipartelepi szintű ada—

tait ezekkel, tehát a szocialista országok úgyszintén ipartelepi szintű adataival le—

het összevetni. Az ipari egységek számba—

vételénél célszerű a szocialista országok- ban is az ipartelepek számát alapul venni, és ezt összevetni a kapitalista országok ipartelepeinek számával.

Az európai iparstatisztikai összeírás a foglalkoztatottak számára vonatkozóan részletesebb adatokat kíván begyűjteni, mint amilyeneket a világprogram tartal—

maz. Mig a világprogram csak az összes

SZEMLE

foglalkoztatottak adatait kívánja számba—

venni, addig az európai program lénye—

gesnek tartja ezen belül külön megfigyelni a munkások számát és a munkások telje—

sített óráit is.

A munkacsoport ülésén igen részletes vita alakult ki a ,,munkások" fogalmának meghatározásáról, minthogy ezt a fogal—

mat csaknem minden ország eltérő mód—

don definiálja. Egyes országok munkáso—

kon a közvetlen termelő ipari személyze—

tet értik, mások a munkások körét általá—

nosabban értelmezik, és idesorolják a ki—

segítő tevékenységet végzőket is. A vita eredményeképpen a munkások fogalmát a munkacsoport úgy definiálta, hogy ezen általában a fizikai dolgozók köre értendő, ezen belül azonban ajánlásképpen elfo—

gadta a munkacsoport azt a véleményt,

hogy minden ország a lehetőséghez mérten

mutassa ki külön a közvetlen termelő- munkások létszámát is. E kérdés fontossá—

gát alátámasztotta az, hogy a termelé—

kenység nemzetközi összehasonlítása során célszerű egységes fogalmak alapján kiala- kított létszámra vonatkoztatni a termelé- kenységet.

Az értekezletnek igen fontos vitapontja volt a beruházások statisztikai számba- vétele. Ezzel kapcsolatosan elsősorban az a kérdés merült fel, hogy az üzembehelye—

zett beruházásokat vagy a beruházásokra történt ráfordításokat kell-e figyelembe venni a világcenzusnak; Az értekezlet vé- leménye szerint célszerű lenne — a le—

hetőségek szerint — az üzembehelye- zett beruházásokat számba venni. A másik vitatott téma a használt állóesz—

közök beruházásként történő számbavétele

volt. A munkacsoport megállapította, hogy a szocialista országokban a használt álló—

eszközök vétele, illetve eladása nem ját—

szik szerepet, mivel az állóeszközök álta—

lában társadalmi tulajdonban vannak. A kapitalista országok azonban csak úgy tudják az új állóeszköznövekedést meg—

állapitani, ha számbaveszik az összes álló—

eszköznövekedést. és ebből levonják a használt állóeszközökből beruházott érté—

ket. Az értekezlet egyetértett azzal a ja—

vaslattal, hogy a kisipari összeírásnál a beruházások számbavételétől eltekinte—

nek. A munkacsoport az európai program keretében ajánlatosnak tartja, hogy amennyiben lehetséges, az egyes orszá—

gok a beruházások értékét felbontsák ter—

melő és nem termelő jellegű beruházá—

sokra.

A megbeszélések során felmerült az ál—

lóalapok állományának számbaVétele is.

Az állóalapállományt azonban a kapita—' lista országok statisztikusai nem tudják megállapítani, minthogy összehasonlít-

731

ható árakon ilyen adatok nem állnak ren—

delkezésükre. Egyes kapitalista országok a fennálló nehézségek ellenére megpróbál—

ták az álióeszközök értékét indirekt úton megközelíteni. A munkacsoport ezt a kér—

dőpontot az európai programba nem épí—

tette be.

Az európai program keretében — a világ—

programhoz hasonlóan — meg kívánják

figyelni az egyes országok iparában fel—

használt villamosenergia mennyiségét ésa felhasznált legfontosabb anyagok értékét.

E kérdéssel kapcsolatosan az európai program annyiban tér el a világprogram—

tól, hogy a kisiparban nem a felhasznált,

hanem a Vásárolt villamosenergia értékét

veszi számba, és módot ad arra, hogy ezt az adatot ne a vásárló féltől, hanem az

energiát előállító vállalatoktól szerezzék be az összeírás keretében. Az anyagfel—

használással kapcsolatban a vita során felmerült az a probléma is, hogy igen hasznos lenne, ha az egyes legfontosabb anyagféleségekből a felhasznált mennyi—

séget is meg tudnák állapítani az egyes országok. Ebből a szempontból a legfonto—

sabb ipari alapanyagok számbavétele lenne szükséges, éspedig a későbbiek so—

rán megtárgyalt terméknomenklatúrában feltüntetett mértékegységben. A munka—

csoport úgy határozott, hogy ajánlja az egyes országoknak, amennyiben módjuk van rá, ilyen adatokat az összeírás során gyűjtsenek be és tegyenek közzé. Az aján—

lást azzal is alátámasztották, hogy ilyen alapon egyes anyagféleségekre vonatko—

zóan anyagmérlegeket lehetne összeállí—

tani, és ezek az adatok egyúttal elősegíte—

nék egy ágazati kapcsolati mérleg össze-

állítását.

Az iparstatisztikai összeírás világprog—

ramja külön kérdőpontban kívánja meg- figyelni a termelt, illetve a kibocsátott termékek értékét. Az európai program ezen belül fakultatív kérdőpontként java- solja azt is, hogy közöljék az ipartelepek azoknak a termékeknek együttes értékét, amelyeket a megfigyelt időszakban a sa—

ját vállalatuk más ipartelepeinek szállí- tottak. Ennek' a kérdésnek a szocialista országok szempontjából —— ahol a számba—

vételi egység nem a telep, hanem általá—

ban a vállalat — nincs jelentősége. Az összeírás során az egyes országoknak meg

kell állapítaniok az ún. ,,hozzáadott érté-

ket." A munkacsoport leszögezte, hogy ajánlatos lenne azokban az országokban,

amelyekben az amortizáció értékét meg

tudják állapítani, ezenkívül a nettó ter—

melés értékét is közölni.

A másik fontos kérdéscsoport, amellyel ez a nemzetközi értekezlet foglalkozott, az

732

iparvállalatokra vonatkozó statisztikai

adatgyűjtés kérdése volt. Ez a téma első—

sorban a kapitalista országokat foglalkoz-

tatta, ahol az iparstatisztikában általában

telepi szinten figyelik meg az adatokat, és sok helyen most első ízben fognak válla—

lati szintű adatokat kérni. A szocialista

országok statisztikája általában vállalatok adatain épül fel, így mindazoknak az adatféleségeknek megállapítására, amelye—

ket e tárgykörben az európai program tar- talmaz, a szocialista országok szokásos

statisztikai adatgyűjtései alapján mód van.

Azokban a szocialista országokban, ame—

lyekben a nagyságrend szerinti csoporto-

sitásokat ipartelepi adatok alapján végzik el (például Magyarországon) célszerű lenne az 1963. évre vonatkozóan nagy—

ságrendi csoportosításokat összeállítani

vállalati adatokból is. Ez a csoportosítás

a kapitalista országok hasonló jellegű ada-

taival összevetve módot adna a vállalati

koncentráció, a különböző szervezési for- mák vizsgálatára is. Az európai program

vállalati szinten általában kevesebb ada—

tot kíván megfigyelni, mint telepi szinten;

ezeknek az adatoknak nagy része pénzügyi

jellegű (például a készletek értéke, az

anyagfelhasználás értéke, a termelt, illetve a kiszállított termékek értéke, a ,,hozzá—

adott érték" stb.). A vállalati szinten meg—

figyelt adatokat csoportosítani kívánják iparágak, nagyságrend, valamint a vállala—

tok jogállása szerint is. A nagyságrend szerinti csoportosításnál a csoportképző ismérv a vállalat alkalmazottainak száma lesz, minthogy a vita során felmerült többi lehetőség esetében külön problémát jelent

az, hogy a nemzeti valutában kifejezett

adatokat nemzetközi összehasonlításra ke—

vésbé lehet használni.

A munkacsoport megvitatta a világcen—

zus során begyűjtendő adatok csoportosi- tásának kérdését is és ezen belül elsősor- , ban az iparági csoportosítást. Az alapot itt az ENSZ korábban már elfogadott ágazati rendszere alkotta, ezen belül azonban megvitatásra kerültek az egyes csoportok részletesebb bontásiu lehetőségei is. Ez a

bontás csak az európai országok iparsta- tisztikáiára vonatkozik, és így elsősorban

ezeknek az országoknak adottságait vették a vita során figyelembe. A munkacsoport

tekintetbe vette azt is, hogy Európában

számos területen már kialakultak az ENSZ egységes iparági rendszere mellett

más különböző iparági rendszerek is. így

például a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretébe tartozó országok közös iparági rendszert dolgoztak ki; külön ipar- ági rendszert alakítottak ki az északi or- szágok; más iparági rendszerben publikál—

ják adataikat az OEEC tagállamai is stb.

Ezek az iparági rendszerek egyes vonat—

kozásban részletesebbek, mint az ENSZ iparági rendszere, és így lehetőséget ad—— ' nak ennek további részletezésére. Az érte—

kezlet a vita során _22 alcsoporttal bőví—

_ tette az ENSZ iparági rendszerét.

Az iparági rendszerrel kapcsolatosan

felmerült az a probléma is, hova sorolják

azokat az ipartelepeket, illetve válla—

latokat, amelyek több iparág profil-

jába tartozó vegyes tevékenységet foly- tatnak. Felmerült az a gondolat is,

hogy olyan újabb csoportokkal egészítsék ki az ENSZ iparági rendszerét, amelyek ilyen vegyes tevékenységeket foglalnak magukban. A munkacsoport ezt a javasla- tot elvetette. Az a vélemény alakult ki ugyanis, hogy célszerűbb ilyen esetben a besorolást a telep fő tevékenysége alapján

végrehajtani. Ezzel párhuzamosan a mun- kacsoport úgy határozott, hogy az egyes iparágak profilidegen tevékenységének

megállapítása érdekében minden ország

állítson össze sakktábla formájú kimuta—

tást a profilidegen tevékenység mértékéről és annak ágazati hovatartozásáról is.

Az iparstatisztikai munkacsoport a to—

vábbiakban megvitatta az európai orszá—

gok termelése szempontjából legfontosabb

termékek nomenklatúráját. Előljáróban e

nomenklatúra összeállításának általános

elveit tárgyalta meg az értekezlet. Meg—

állapították, hogy a nomenklatúrában sze—

replő termékek teljes keresztmetszetű ter—

melését, tehát az egyes termékeknek az

adott időszakban az egyes országokban

előállított összes mennyiségét kell meg—

figyelni, függetlenül attól, hogy ennek

milyen hányada kerül továbbfelhaszná-

lásra. Az adatokat az egyes országok ter—

mészetes mértékegységben adják meg és-

pedig azokban az esetekben, amikor a no—

menklatúra több mennyiséget ír elő, cél-

szerű lenne, ha mindegyik mértékegysé—

get alkalmaznák a számbavételnél. A ki—

választott termékek megfigyelésének tel—

jeskörűnek kell lennie olyan értelemben is, hogy nemcsak azoknak az iparágaknak termelését kell megfigyelni, amelyeknek

a kérdéses termék termelése főprofiljába tartozik, hanem az adott termékből az or—

szágban előállított összes mennyiséget

számba kell venni, függetlenül attól, hogy

előállítása mely iparágakban történt. Meg—

vitatta az értekezlet a termékadatok közzé—

tételének rendszerét is. Felmerült az a gon—

dolat, hogy a termékeket az iparági rend—

szernek megfelelően tegyék közzé, vagy az előállító egységek tevékenységének meg—

felelő sorrendben közöljék, és végül, hogy

minden ilyen rendszerezés helyett egy—

SZEMLE

733

szerűen betűrendben publikálják. Az ér—

tekezlet végül az utóbbi közlési mód mel-

lett döntött.

A megfigyelt termékek körével kapcso- latosan megállapította az értekezlet, hogy a nomenklatúrának tartalmaznia kell az

európai országok szempontjából legfonto—

sabb ipari termékeket. Ezeknek számba- vételétől azonban a kisiparnál el le—

het tekinteni. Ezzel kapcsolatosan a munkacsoport azt a határozatot hozta, hogy azokban az esetekben, amikor a ter—

mékek közölt mennyisége nem tartalmazza az országban előállított összmennyiséget, utalni kell arra, hogy a közölt mennyiség

— becslés alapján —— mekkora hányada az összes előállított mennyiségnek, és a meg nem figyelt rész előállítása hol történik (tehát például a kisiparban vagy más nép- gazdasági ágban stb.)

A terméknomenklatúrával kapcsolato—

san nagyobb vitát váltott ki a termékcso—

porton belüli halmozás kiküszöbölésének

kérdése. Megállapították ugyanis, hogy a javasolt nomenklatúra olyan termékcso—

portokat is tartalmaz, amelyeken belül

kettős vagy többszörös számbavétel is le—

hetséges éspedig a termelés különböző fá- zisaiban. A kérdés megoldása nem minden esetben egyszerű, minthogy a termékek——

és különösen a félgyártmányok — előállí—

tásakor még nem lehet pontosan tudni, hogy ezeknek mekkora hányada kerülhet továbbfelhasználásra és jelentkezhet még—

egyszer a termelésben. A munkacsoport

úgy döntött, hogy azon termékek termelt mennyiségének megállapításánál, amelyek

halmozódást tartalmazhatnak, az" egyes országok kíséreljék meg a halmozódás ki—

szűrését, és jelöljék "meg, hogy melyek

azok a termékcsoportok, ahol ennek lehe—

tősége fennáll. Célszerűnek látta továbbiak—

ban a munkacsoport azt is, hogy az egyes országok megjegyzésben írják le, hogy mi- lyen módszereket alkalmaztak a termék—

csoporton belüli halmozódás kiszűrésére.

A nomenklatúra összeállításánál külön problémát jelentett a gépipari termékek listájának megállapítása. A javaslatot elő- készítő bizottság ugyanis nem tudott meg—

állapodni az egyes gépipari termékek egy—

séges definíciójában, ezért külön listába

foglalta azokat a gépipari termékeket,

* amelyeket célszerűnek látnak megfigyelni a világcenzus során. Ez a lista csak kevés termékcsoportnál tartalmaz természetes

mértékegységet, minden esetben célszerű—

nek látszik azonban e termékcsoportok számbavétele értékben, mégpedig az egyes országok nemzeti valutájában. Ezen belül azonban egyes esetekben több mértékegy- séget is megjelöl a lista, mint olyan lehe—

tőséget, amelyben a kérdéses gépipari ter—

mékcsoportot mérni lehet.

A nomenklatúra részleteinek megvita—

tása előtt felmerült az egyes termékcso—

portok definiálásának szükségessége is. Az

egyes termékcsoportok megnevezése

ugyanis nem teljesen egyértelmű. A nem—

zetközi összehasonlítás tehát csak ,úgy le- hetséges, ha mindegyikhez egységes defi—

niciót is közölnek. A munkacsoport hosszabb vita után úgy látta helyesnek, ha a termékek definiciójaként a Brüsszelben elfogadott külkereskedelmi nómenklatúrá—

ban alkalmazott meghatározásokat veszik

figyelembe.

A munkacsoport a javasolt termékjegy- zéket több módosítással elfogadta. A jegy- zék 360 termékcsoportot tartalmaz, me—

lyek közül 56 gépipari termékcsoport.

Egyes országok a lista kiegészítésére még 32 termék számbavételét javasolták, az értekezlet azonban megállapította, hogy ezek a termékek az összes európai orszá—

gok szempontjából nem elsőrendű jelen-

tőségűek, s ezért a kiegészítésre tett ja-

vaslatot elvetette. Végül az értekezlet

megállapította, hogy a nomenklatúra a

nemzetközi összehasonlításra szolgáló mi- nimális jegyzéknek tekinthető, tehát az egyes országok számára ajánlatos, hogy a termékek szélesebb körét figyeljék meg a saját adottságaiknak megfelelő részle—

tezésben.

Az értekezlet a fenti témákon kívül foglalkozott két másik munkacsoport ajánlásával is. Az egyik a termelékeny—

séggel foglalkozó munkacsoport volt.

amelynek ajánlása a következőket tartal- mazta: az 1963. évi európai program kere—

tében célszerű lenne az egyes telepek ösz- szes alkalmazottain belül a munkások

számát is megfigyelni. Ezt az ajánlást az

iparstatisztikusok munkacsoportja beépí—

tette az európai programba. Szükségesnek látta a termelékenységgel foglalkozó munkacsoport a munkások és az alkal—

mazottak teljesített munkaóráinak szá—

mát is figyelembe venni. A munkások tel- jesített óráinak számát az európai orszá- gok számba veszik, az alkalmazottak óráit azonban nem, mivel úgy látják, hogy ele—

gendő erre becsléseket, számításokat alkal-

mazni. Elfogadta az iparstatisztikai mun—

kacsoport a termelékenységgel foglalkozó értekezletnek azt az ajánlását is, hogy a termelés számbavételénél célszerű lenne a termelt és nem a kibocsátott termékek

mennyiségét, illetve értékét megfigyelni,

minthogy a termelékenységi összehasonlí—

tásokhoz ezek az adatok megfelelőbbek.

Az amortizáció számbavételét _ a nettó termelés értékének megállapítása érdeké—

ben — ugyancsak javasolta a termelé-

734

SZEMLE

%.

kenységgel foglalkozó értekezlet, s mint

korábban emlitettük, az európai program

fakultatív kérdőpontjai között ez a kér—

dés is szerepel.

Az iparstatisztikusok értekezlete foglal-

kozott az Európai Gazdasági Bizottság

szállítási bizottságának azzal a javaslatá—

val, hogy vegyék be az európai program—

ba az iparvállalatoknál használt szál—

lítóeszközök mennyiségének csoporton—

kénti számbavételét. Ezt a javaslatot az iparstatisztikai munkacsoport teljes egé—

szében nem fogadta el, de úgy határozott,

hogy a mellékletben megemlíti a szállítási

b1zottság által összeállított szállítóeszköz-

nomenklatúrát. Felhívja azonban az ipari

cenzus európai programjában az egyes or—

szágok figyelmét, hogy nem célszerű az iparstatisztikai programot további, más

jellegű adatokkal bővíteni, mert a tulter—

helés veszélyezteti az összeírás eredmé—

nyességét.

A fenti kérdések megvitatásával és el—

döntésével a munkacsoport az 1963. évi

világcenzus európai programjának össze-

állítását elvégezte, és e téren a munkáját

befejezte. A további munkát illetően több javaslat merült fel: az európai országok- ban az 1963. évről begyűjtött ipari adatok alapul szolgálnak a későbbi összehasonlí-

tásokhoz is, ezért célszerű lenne tanulmá—

nyozni az egyes országok nemzeti ipar-

statisztikai programját és publikációit, ajánlatos lenne a különböző országokban alkalmazott iparstatisztikai módszerek leírását körözni az egyes országok között,

esetleg az alkalmazott kérdőívekkel együtt, és ezekről később külön megbe- szélést tartani. Az európai iparstatisztiku—

sok szükségesnek látják megvizsgálni an—

nak lehetőségét, hogy évenként, esetleg

negyedévenként egyes iparstatisztikai

adatokat összeállítsanak, és nemzetközi kiadványban közzétegyenek. Az ilyen jel—

legű publikációk nemzetközi összehason—

litásra lényegesen alkalmasabbak lenné—

nek, mint az eddig közölt összefoglaló

adatok. A nemzetközi összehasonlításnak a továbbiakban a termelékenység szín—

vonalára és ennek fejlődésére vonatko—

zóan is megfelelő alapadatokat kellene szolgáltatnia, az éves és negyedéves sta-

tisztikai számbavételnek tehát az ehhez szükséges adatokat is célszerű lenne tar- talmaznia. Végül a munkacsoport aján—

latosnak tartja a további munka során az ipari termelés indexének nemzetközi ösz—

szehasonlítását és ezért az egyes országok

ipari termelési indexe tartalmának rész- letesebb tanulmányozását. Az index össze- állításához szükséges adatokat is be le—

hetne építeni az éves, illetve a negyed-

éves nemzetközi iparstatisztikai prog—

ramba.

A Központi Statisztikai Hivatal

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

Az Ipari és Építőipari Metodikai Bizott—

ság 1961. március hó 1—i ülésén az építő—

ipar műszaki színvonalának és helyzeté—

nek vizsgálata szempontjából nagyfontos—

ságú éves, illetőleg évközi beszámolójelen- tés—tervezet megvitatása szerepelt.

A Központi Statisztikai Hivatal Építő—

ipari osztálya által készített előterjesztés,

bevezetőben ismertette az építőipari mű—

szaki statisztika kialakulásának körülmé—

nyeit, fejlődését gátló tényezőket, majd

azokat a követelményeket, melyek a to—

vábbfejlesztést időszerűvé és indokolttá

tették.

A műszaki statisztika az 1950—es évek elején néhány fontosabb munkafolyamat

(földmunka, betonkeverés, habarcskeve-

rés) gépesítési fokának megfigyelésével in—

dult meg: később sor került egyes gépek

(daruk, földtolók, földnyesők) főbb telje—

sítményi és üzemeltetési adatainak szám-

bavételére is. A beszámolójelentés 1960—

ban alkalmazott formája lényegében még

1956—ban alakult ki, amikor sor került a

különböző épületszerkezetek (például elő—

regyártott szerkezetek, könnyűbeton fala-

zatok) mennyiségi adatainak megfigyelé- sére is. Az 1956—ban bevezetett rendszer

bizonyos kiegészítésekkel és! finomítások—

kal az évek során bővült ugyan, de felépí—

tésében és lényegében nem változott. Az

építőipar műszaki színvonalának lassú fej—

lődése ugyanis viszonylagos stagnálást

eredményezett az ilyen jellegű statisztikai

megfigyelésben is, mivel a korszerű szer—

kezetek és haladó építésmódok alkalma—

zásának aránylag igen csekély aránya, il—

letőleg kísérleti jellege nem adott lehető—

séget az adatgyűjtés és elemzés kiterjesz—

tésére. .

A második ötéves terv során azonban az

építőiparnak széles körben új építésmódo—

kat, új -— főleg könnyűbeton —— építő—

anyagokat kell alkalmaznia a munkaszer—