A 30 ÉVVEL EZELÖTTI STATISZTIKAI SZEMLÉBÖL:
_, . . . Mikor áttértünk a békés termelésre, a gyárakban megindult a női munkaerők elbocsátása. A háztartási alkalmazottak munkapiacán ebben az időszakban a munkát keresők száma megnövekszik. 1918-ban hatósági mun—
, kaközvetitőknél Budapesten és a vidéken 6366 háztartási alkalmazott kere—
; sett helyet, ellenben 1924-ben már 20.248. Az emelkedés 2180/0. Megjegy- , zendő, hogy e 20 248—ból 7432 csak kisegítő jellegű háztartási munkát vál—- lalt. Az állami munkaközvetitő hivatal megfigyelése szerint a két legutóbbi évben, vagyis 1924-ben és 1925—ben, a háztartási munkát teljesítő nők száma , emelkedőben van, bár az összes népességben elfoglalt mostani 1,1%-os ará—
— nyuk még mindig alatta marad az 1910. és 1900. évek 2,2, illetőleg 2,4%—os
" arányának. Vagyis a cselédek száma még mindig nem éri el a békebeli nívót.
A cselédu'gy fontos kérdése a munkafeltételek megállapítása: ki fogad- hát fel cselédet és kit lehet alkalmazni cselédnek. Az 1876. évi törvény mel- lőzte ennek szabályozását, minthogy a törvény meghozatalakor e kérdés szociális jelentősége nem domborodott ki annyira. Ma az erkölcsök süllye- dése e'getővé teszi rendezését. Olyan emberek, akik erkölcsileg vagy testi—- lég veszélyesek lehetnek a család számára, nem volnának elláthatók cse- lédkönyvvel, valamint meg kellene tiltani a cselédtartást azoknak, akik er—
kölcsileg vagy más okból veszélyesek lehetnek a cseléd testi vagy erkölcsi épségére. Cselédkataszterre van szükség és a cselédek szolgálati helyükön való ellenőrzésére. Meg kellene továbbá állapítani a korhatárt, amelyen alul háztartási szolgálatot nem szabad vállalni. Az 1922. év XII. t. —c. kimondja, hogy az elemi iskola látogatására kötelezettek nem állhatnak munkába ipari üzemekben. Ezt a korlátozást a cselédszolgálatra is ki kell terjeszteni . . .
Nem szabad figyelmen kivül hagyni a cselédek iskoláztatását sem. Ok- tatóiskolákat kell részükre felállítani, s ezeket az élet iskoláivá kell megszer—
vezni. Az iskolákban a különböző ismeretek terjesztése kapcsán a nő hivatá—
sára is elő lehetne késziteni, valamint meg lehetne ismertetni a cselédekkel a szociálpolitika alapismereteit, amelyek hathatós védgátul szolgálnának a szélsőséges eszmék terjedése ellen.
A cselédleánvok szabadidejének, a kimenőnek szabályozása is a fonto—
sabb erkölcspolitikai feladatok egyike. Hatóságilag ezt a kérdést megfele—
lőleg megoldani nem lehet. Itt elsősorban a társadalmi szervezetek kitartó munkájára van szükség. Ezek gondoskodhatnának cselédotthonok létesíté- séről is. . . '
(Magyar Statisztikai Szemle III. évf. 1925. 11—12. szám. 517—518. oldal.)
