A 30 ÉVVEL- EZELÖTTI STATISZTIKAI SZEMLÉBÖL:
. . . A vasipari válság, melyről a munkanélküliséggel kapcsolatban több—
ször is megemlékeztünk, az inflációs gazdálkodás korszakának lezárása után a szanálási idők egyik legtipikusabb ipargazdasági tünete. A helyzet ezen a téren úgyszólván változatlan s bizonyos makacs irányzatot mutat. Ehhez ké—
pest a munkanélküliek száma a vasipari munkások között 1924 augusztus hó végéig a többi foglalkozási csoporthoz hasonlóan erősen emelkedett s azóta úgyszólván egyszinten mozog. A téli hónapokban lassú enyhülés mutatko- zott, mely január végén csekély minimummal végződött (9506 munkanélküli vasipari munkással), de már márciusban a helyzet oly megromlása állott be, mely az évi maximumot (10 280) eredményezte. A kilengés egyébiránt mér—
sékelt arán-yú volt. A vasipar egy-két más iparággal együtt arra volna hi—
vatva, hogy a foglalkozások átlagában jelentkező teli maximumot ellensú—
lyozza, vagy legalább lefokozza, mert a jobb konjunktúra és ezzel a kisebb munkanélküliség a vas— és rokoniparokban rendszerint a tél közepére
várható.
Jellemző a szóbanforgó iparok jelenlegi helyzetére, hogy amig az 1922.
évben vas— és vasárukból (ill. vasfélgyártmányokból), valamint gépek és ké—
szülékekből összesen 577,8 ezer métermázsa került kivitelre, 1924-ben ez az export csak 425,5 ezer g—t tett, sőt az 1925. év első három hónapjában 89,3 ezer g kivitel áll szemben a fenti árukból az 1924. év megfelelő időszakának 103,7 ezer g—nyi kivitelével. Ez a 16%—os újabb visszaesés magábanvéve is érthetővé teszi a munkanélküli vasipari munkások magas számát.
A pénzintézeti tisztviselők, magántisztviselők és kereskedelmi alkalma—
zottak sorából a munkanélküliek számát összevonva, azt látjuk, hogy a mvunkane'lktlllse'get jellemző görbe ebben a foglalkozási csoportban 1924 augusztus óta állandóan igen magas szinten mozog s általában igen Csekély ingadozásával tűnik föl. A maximum itt legkésőbbre, 1925. május havára tolódott el . . .
(Magyar Statisztikai Szemle III, év!. 19255. 7.szám, Zhu—213. old.)
