SZEMLE
A 30 ÉVVEL EZELÖTTI STATISZTIKAI SZEM LÉBÖL:
. . . Magyarország mai területén viszont a gümőkóros halálesetek száma 3 az 1000 lélekre eső arányszám a következő volt:
A gümőkóros halottak száma a mai Magyarországon
Év Halott-ak Index ,
száma 1000 lélekre
1920 ...... 26 082 3,0 1921 ...... 22 120 2,8 1922 . . ...... 24 973 3,1 1923 ...... 25 215 3,1 1924 ...... 25 758 3,2 1920—24. évek átlaga . . . . 24 630 3.0
A fenti adatok szerint a gümőkórhalandóság mértéke Magyarországon gyengült a háborút követő években, ami azonban nagyjában csupán annak következménye volt, hogy a produktívkorú népesség sorai a háború veszte—
ségei folytán megritkúlván, a leginkább veszélyeztetett kor képviselőinek csökkenésével pillanatnyilag az indexnek is enyhülnie kellett. Amint azon- ban a produktív korosztályok egyfelől az elszakított területekről, a beözönlő magyar lakosság révén, másfelől a serdült korba eljutott ifjú nemzedék révén ismét kezdtek megduzzadni, a gümőkórhalandóság képe Magyar- országon újra elhomályosodott. Úgyannyi'ra, hogy a legutóbbiesztenclőkben már ismét ott tartunk, mint a háborút közvetlenül megelőző időkben.
Jól tudjuk azonban, hogy Magyarországon a háború óta az összhalan—
dóság indexe is jelentékeny mértékben esett: a háborút megelőző évben 24%o körül mozgó halandóság indexével szemben 1920-ban 21,3, 1921-ben 21,2, 1923—ban 19,6, 1924-ben 20,0%o—et láttunk. Ha már most idézzük azokat a számokat, melyek szerint a gümőkórhalandóság az 1901—1905. évek átla- gában csupán 14,0, a következő 5 évben 14,7, 1911—1915—ben pedig 13,7%-át érte el az összes halandóságnak, a háborút követő esztendőben pedig 1920—
tól kezdve egyre—másra 14,3, 13,0, 14,5, 15,8, illetve 15,7%-át, tisztán áll előttünk az a tény, hogy a gümőkórhalanáóság a mai Magyarországon a nép—
mazgalomnak még félelmesebb jelensége, mint volt akár a régi Magyar-—
országon.
(Magyar Statisztikai Szemle III. évf. 1925. 7. szám, 236. oldal.)
