s 2 E M L E;
A 30 ÉVVEL EZELÖTTI STATISZTIKAI SZEMLÉBÖL :
Népünk fejlődésének egyik legnagyobb akadálya, az elrémítő csecsemő- halandóság. S itt a nemzetközi ősszehasonlításhoz folyamodunk, hogy azt a mérhetetlen veszteséget, amelyet Magyarország ezen a téren szenved, jobban érzékeltessük. Magyarországon minden 100 élveszületett gyermek közül egy- éves kora betöltése előtt meghal 19—20, mondhatni tehát minden ötödik gyermek. A nyugateurópai államok legtöbbjén ez az arányszám már csak 100/0 körül mozog, sőt az állandóan legjobb viszonyokat felmutató Norvégiá- ban 5—6—ra is lemegy. Ha nálunk is ez az arány lenne, évenként körülbelül 30 000 gyermeket menthetnénk meg és ugyanennyivel lenne nagyobb népünk szaporodása, De ha csak felét tudnók megóvni az elpusztulástól most meg- halásra ítélt csecsemőinknek, akkoris 22—23 000 új sarjjal növelhetnők törzsünket.
Anna'l elszamorítőbb ez az óriási esecsemőhalandóság, mert a nemzet- közi adatokból azt látjuk, hogy a többi európai államok még a háború után is le tudták szorítani csecsemöhalandóságukat. A hasonlókép legyőzött és mindenesetre kedvezőtlenebb élelmezési viszonyok között lévő Ausztriában, a háború előtti 19-ről 15—re, Németországban pedig 15—ről I3-ra sikerült le- nyomni a csecsemőhalandóság indexét. Csak nálunk maradt majdnem ugyan- azon a nivón, mint a háború előtt volt, holott a csökkenésnek már csak a születések kevesbede'se folytán is természetszerűleg be kellett volna követ—
keznie. A statisztika által beigazolt tapasztalat ugyanis az, hogy a születésik arány csökkenésével szinte párhuzamosan csökkent mindenütt a csecsemő- halando'ság arányszáma is. Hogy ez nálunk nem következett be, az is mutatja a viszonyok rosszabbodását.
(Magyar Statisztikai Szemle, 1924. II. 457. oldal.)
