%)
SZEM LE
A 30 ÉVVEL EZELÖTTI STATISZTIKAI SZEMLÉBÖL:
A tőzsdei értékpapírok árfolyamának csökkenését, amennyiben ez nagyobb mértékben és tartósan észlelhető, a közgazdaság szempontjából nemcsak kóros, hanem veszélyes jelenségnek is kell tartani, miután ez a folyamat a nemzeti vagyon egy lényeges alkatrészének fokozatos elsorva—
dásával fenyeget. A gazdasági élet egészséges menetének biztOsítása ezért szükségessé teszi, hogy az értékpapírok nagy árfolyambanyatlása idején ennek a hanyatlásnak az okai megvizsgáltassanak és orvosoltassa'nak, A magyar gazdasági élet mértékadó tényezői a budapesti tőzsdén jegyzett mértékpapíroknál mutatkozó árfolyamhanyatlást jórészben a pénz inflációja idején a részvénypiacon történt konjunkturális változások még ma is érvé- lésével lehetne az általános árfolyamalakulásban egy kedvezőbb irányzat biztos alapjait megvetni.
Azon intézkedések sorában, melyek hivatva volnának a magyar tőzsdei papírokat a nemzetközileg számottevő és az értékelés szempontjából igen fontos kellékekhez alkalmazni s ilyenformán inflációs kinövések kóros ha- tásait megszüntetni, a mérlegvalódiság érdekében kiadott rendelkezések és az_adózási könnyítések említendők
A felvetett kérdésekkel foglalkozva, meg kell állapítanunk, hogy a kormányrendelkezések nem terjeszkedhetnek ki a fedezetlen pénzszaporí—
tás korszakában történt összes eltolódásokra. A mérlegvalódiság kellékeit és ezzel párhuzamosan a részvények összevonását, illetve értékminimumát megállapító rendelkezések például a tőzsdei forgalomba bocsátott részvény- darabok számát leszállíthatják akár a háború előttire, akár azon alul is.
Ezáltal a kínálatra bocsátott értékekben a mennyiségi egységek száma csökkenni fog és azok fajsúlya nagyobb lesz, ami kétségtelenül kívánatos.
Figyelembe veendőnek látszik azonban az a szempont is, hogy a kínálatban szereplő egész értékkomplexum arányban álljon a részvényekbe való elhe—
lyezkedésnél számbavehető tőkék felvevőképességével. Ha ebben az irány- ban az elmult évek alatt az áralakulást károsan befolyásoló változások tőr- téntek, ezeken a tőzsdének bizonyos papírok jegyzését megszüntető elha—
tározása volna hivatva segíteni. Gondolni kell továbbá arra az eshetőségre is, hogy a mérlegvalódiság helyreállítása bizonyos vállalatok részvényeinek magasabb értékelésére nem ad majd alapot. Az ilyen esetek nagyobb száma rontaná a jövőben is a magyar részvények iránti bizalmat, ez a helyzet pedig szintén a tőzsdének a nem elég erős vállalatok részvényeinek jegy—
zését megszüntető határozatával kerülhető el.
A tőzsdei forgalomba már felvett részvényeknek a forgalomból való kirekesztéséhez, különösen ha ez nagyobb mértékben történik, valóban
?SZEMLE 257
lcsak nagyon indokolt helyzetben szabad folyamodni. A részvényes nyil- vánvalóan feltételezi, hogy a piac, ahol papírját vásárolta, az eladásnál szin- :tén rendelkezésére áll; kívánatosnak látszik e feltevésnek a lehetőség sze- rint való méltánylása. Egészen ridegen nem lehet azonban elzárkózni annak
? .a véleménynek megfontolása elől sem, szemben megnyilvánuló bizalmat a so
hogy a budapesti tőzsde értékeivel gyenge részvénytipus jegyzése álta- lánosságban csökkenti, miért is sürgős feladat e részvényeknek a tőzsdei forgalomból való kiküszöbölése.
(Magyar Statisztikai Szemle Ill. évi; 1925. 5—6. szám. 181—182. oldal.)
Az állóeszközök avulásának kérdései a kereskedelemben
(A Belkereskedelmi Minisztérium Kereskedelemfejlesztési és Piackutató Igazgatóság anyagából)
A Statisztikai Szemle szerkesztőségének véleménye szerint e tanulmány javaslatainál figyelembe kell venni azt.
az állóeszközök újraértékelése csupán
hogy kereskedelemben —-—
ahol az állóeszközök állapotának, ill ve avula'sának nincs olyan jelentősége, mint az iparban —
állóeszközök állapotának és avula'sdnak
nem elegendő. Az problémái a nép- gazdaság valamennyi területén tisztázásra és együttes ren- dezésre szorulnak.
Marx az állóeszközök elhasználódása- ról a következőket írja:
,.Az állandó tőkének ez a része olyan arányban adja át értékét a terméknek.
amilyenben saját használati értékével együtt csereértékét elvesziti. Ezt az ér-, 'tékátadást, vagyis az ilyenfajta termelési eszköz értékének ezt az átvitelét a közre—
működésével előállított termékre, átlag- számítással határozzák meg: a termelési eszköz működésének átlagos tartamával mérik. attól a pillanattól kezdve, amidőn belép a termelés folyamatába, addig a pillanatig, amidőn teljesen elhasználó—
dott, tönkrement, s azonos fajtájú új pél—
dánnyal kell helyettesiteni, vagyis újra kell termelni."!
Az állóeszközök átlagos értékátadásá- nak helyes meghatározása a népgazda—
rság egyik jelentős problémája. Helytelen meghatározás esetén:
a) a termelési önköltségét helytelenül mutatjuk ki. Ha az értékátadás évenkénti mértékét a valóságosnál alacsonyabban tüntetjük fel, akkor a termelési önkölt- ség a Valóságosnál kisebbnek mutatkozik.
Túlzott ráták esetén pedig az önköltség :a valóságosnál magasabban jelentkezik.
E kétirányú eltérés, az önköltségszámí-
tás eltorzításán kívül a termelői és végső-
* fokon a fogyasztói árak helytelen, túl
! Marx: A tőke, ll. kötet. Szikra. Budapest, 1953.
359. oldal. (A kiemelés a szerzőktől.) 5* Statisztikai Szemle
alacsony vagy túl magas megállapítását is eredményezi:
b) az önköltségszámítás eltorzítása kö—
vetkeztében a nemzeti jövedelem kiszá—
mítása is helytelenül történik. A valósá- gosnál alacsonyabban kimutatott önkölt—
ség esetén a nemzeti jövedelem túlérté—
kelt, ellenkező esetben pedig a tényle- gesnél alacsonyabb; '
el a nemzeti vagyont is helytelenül mutatjuk ki az állóeszköz értékátadási összegeinek téves megállapítása esetén, mert az átadott, s az új termékbe átment értékkel csökkentve kell az állóeszközök tényleges értékét szerepeltetni. Az át—
adott érték helytelen kimutatása tehát az állóeszközök tényleges nettó értékét a valóságnak meg nem felelően növeli vagy csökkenti;
d) túl alacsony avulási összeg meg—
állapitása esetén a téves értékátadási összegek szerepeltetése az állóeszközök tartós javításait, felújításait is gátolja, ellenkező esetben pazarlás forrásává vél—
hat.
Jelenlegi gyakorlatunkban az állóesz- közök értékveszteségét évről—évre az állóeszköz eredeti beszerzési értékének ugyanazon átlagszázalékában rögzítik, és ezt az állóeszköz eredeti nyilvántartott értékéből évenként leírják. E leírások összegét beruházási leírási hányad címén évente befizetik a Beruházási Bankhoz és ezek a befizetések nyújtanak alapot az
