MIKSZÁTH VILÁGA.— Ivét fejezet egy nagyobb tanulmányból. —

K ü lön nyom a t a Budapesti Szemle 1912. m árciu si füzetébó

MIKSZÁTH VILÁGA.

— Ivét fe je ze t egy nagyobb tanulm ányból. —

I.

Különös életrajzi adatok.

Mikszáth első ismeretes tréfája az iskolai élethez fű ző­

dik. K enyérbélből gom bát gyú rt, az almárium tetején m eg­

szárította s o tt tartotta , m íg belepte a penész. E k kor bem u­

tatta P ető fi v o lt tanárának. Suhaydának, a term észetrajz tudós professzorának, jelentve, h ogy a gom bát a Szitnya hegyén találta. Suhayda már régóta leselkedett vo lt m egköve­

sedett gom bafajokra s képzelhetni, m ilyen mohón kapott tanítványa «leletén». A z író kiszínezve kétszer is elbeszéli e csínyt, s hozzáfűzi, hogy egész Selmec jól m ulatott a tréfán.

(Tavaszi rügyek. Dekameron

II.).

De kifigurázza ő ebben az időben tanulótársait is. H a m a ­ rosan észreveszi, hogy az Önképző-körben elég sok az irod a lm i- olvasottságát fitogtató kamasz-óriás. E gy-k ét m eghitt társá­

nak odaadja hát saját verseit s ezeket idegen költők versei­

ként szavaltatja el a kör gyűlésén. A kör titá n ja i nagyképűen m éltatják a versek klasszikus szépségeit, mire gúnyos hahota a válasz a beavatottak részéről. A t ! ófa tehát sikerült s társai nagyobb részének bosszankodására Mikszáth fölényesen m u­

tatott rá a kör tájékozatlanságára . Várdai Béla M ikszáth- életrajza eg y harmadik esetet is em lít.1 Abban az időben még

1 T akáts Sándor visszaem lékezéseiből (H unyok a m últból) tudjuk, h ogy Mikszáth ezt az éle tra jzo t rö v id id ővel halála e lő tt (1910-ben) kéziratban m ég elolvash atta s íg y szólt Takáts .Sándor­

h o z: ( .Mondd m eg V árdai barátodnak, h ogy é lv ezettel olvasom szép m ű vét, de némi igazítan i va ló lesz rajta, m ert ő m indazt, a m it én m agam ról írtam , készpénznek v e tte , pedig az legnagyobbrészt kiü­

t ö tt dolog. A z tá n a regényeim et kissé túlszigorúan kritizálja.* Kár, h ogy .Mikszáth nem jelö lte m eg pontosabban az éle tra jz «igazítani

ig en szigorúan vették , h ogy mindenki önállóan készítse el önképzőköri dolgozatát. Mikszáth tú ltette magát e szabályon, több barátjának k ija víto tta gyenge kísérleteit, sőt eg y esetben az egyikn ek egész dolgozatát m egírta. Erre rájö ttek s a tréfás rendfelforgatót, mint aki veszélyezteti a k ör tek in télyét és kom olyságát, szótöbbséggel kizárták a kör­

ből. A z önképzőkörben íg y «rend» le tt : megszabadult leg­

tehetségesebb tagjától.

E pár adat is arra va ll, h ogy m ár a kam aszkorát élő Mikszáthnak kedve telik a szabályok, a rend felforgatásá­

ban, a mókázásban, évődésben és ismerősei kicsúfolásában.

Jogászkoráról keveset tudunk s íg y ezt az időszakot -—

m ely pedig az élet legderűsebb kora szokott lenni — sajnálat­

ta l m ellőzzük.

Szerencse, h ogy Mikszáth élete vá rm egyei szolgálatától kezd ve eléggé ism ert előttünk. E z t főképp a nagy író hitvesé­

nek köszönhetjük, k i e g y m egragadóan közvetlen és őszinte könyvben írja le ismerkedésük történetét, különös házasságu­

kat, családi életük kálváriáját, m ajd boldogságát, és végül az író váratlan halálát. A d a ta i alapján jogászkora után Mikszáth K á lm án t m ár m int Mauks M átyás gyarm ati főszolgabíró esküdtjét látju k viszont. A főbíró eg y alkalom m al kiviszi M ohorára s- bem utatja o tt lakó családjának. A Mauks-leá- n yok : Ilon k a, — az író későbbi hitvese — ennek húga : N elk a s eg y náluk vendégeskedő eleven leány : H orvá th Ilka.

a lig vá rtá k már, h ogy m egism erkedjenek az új esküdttel, hiszen sokat hallottak kedélyességéről és elmésségéről. E g y e ­ lőre azonban csalódnak. A z ifjú M ikszáth első-látogatásakor zavarban v o lt, egyik pirulásból a másikba esett, a széknek csak szélére m ert ülni és az ebéd vé g ezté vel hamarosan el­

tá v o zo tt.

B ezzeg nem v o lt ilyen bátortalan a következő ebéden!

H o rv á th Ilk a m ár a levesnél kikezdett vele, h ogy versenyre keljen állítólagos ötletességével. R á röp ítette az első nyilat.

valóit*. A z i t t e m líte tt ad a tok h itelét erősíti, h ogy az író is, ism e­

rő s e i'is töb b ször m egem lítik őket. A zo n k ív ü l jellem zők is az íróra.

A m i a «tú !szigorú » k ritik á t illeti, az bizon yára a Különös házasság bírálatára von atkozik.

M ikszáth, aki úgy te tt, m intha oda se h allgatott volna, ú gy visszaröppentette, hogy nem tudtak hova lenni a csodálkozás­

tól. A második és harm adik tám adást is igen ügyesen vissza­

vágta. Mauks főbíró jó l m ulatott a fiatalok párbaján s igen büszke v o lt esküdtjére, a lányok pedig m indjobban csodál­

koztak : ez lenne az az ember, aki a m inap mukkanni sem mert? Ezután Mikszáth otthonos, sőt mindennapos vendég lett a háznál, felolvasgatta novelláit, v a g y elm ondta te rv b e ­ v e tt tém áit, egy kis kiházasítási kört is a lak ítottak , s közben, mint Mikszáthné írja, elm éje csak úgy p a ttog ta tta az ötle­

teket.

Principálisa családi körében tehát egyelőre nem k ö vetett el hősünk különösebb csínyt. N em íg y a hivatalban. E g y esküdttársának, Gyura Bélának, ú gy látszik, erősen a b e g y é­

ben v o lt, s ez gyakran izga tta ellene Mauks főbírót. A zz a l vádolta, hogy az ü gyvédeket eg y pár od a vetett szóval e g y ­ másra uszítja, a felek et kitan ítja : mit mondjanak a tá rg y a ­ láson s ebből «óriási derültségek)) tám adnak. — ,Szolgabíró uram, — mondta Gyura — ez m ár a h ivatal komolyságának rovására m e g y !’ (Mintha csak a selmeci önképzőkör vá d ja it h a llan ék !) — A Mauks-lányok m egijedtek Gyura Béla vádas­

kodásától ; aggódtak, hátha atyju k végül is megharagszik kedves esküdtjükre. «M egdorgálták» M ikszáthot, hogy tartsa a h iva ta lt szentnek, o tt nincs helye tréfának. M ikszáth erre a (Sorgatóriumra eg y pár nap m úlva m ikszáthi vá la szt a dott.

Felhasználta Mauks főbíró pár napi tá v o llétét, a hajdúval egy idézést küldött a lányoknak «bűnügyben». K é p zelh etn i a hölgyek ijedelm ét. K is v á rta tv a szerencsére betoppant M ik ­ száth esküdttársa s n evetve n yu gta tta m eg őket, h o g y az idézés Mikszáth írása : ú gy látszik, a szolgabíró sietve írta alá a végzést , nem figyelve meg, mi van benne. E tréfa m ia tti neheztelés csakhamar szertefoszlott, m ert siettették a m eg- békülést a következő találkozások. E zek folyam án Mauks Ilon a szívébe az az érzés kezd ett költözni, m ely től Mikszáth szíve sem volt idegen. E zt az is sejteti, h ogy most m ár nem szíve vá la sztottját, hanem ennek édesapját : m agát a f ő ­ b író t tré fá lta meg A z aláírandó akták között t. i. a következő szövegű ü gydarabot n yú jtotta át neki aláírás vé g ett. «Én,

alulírott, szavam at adom, h o g y Ilonka leányom at egy éven belül M ikszáth Kálm án hoz adom feleségül)). A nagy tré fa ­ csináló azonban ezúttal póruljárt , a főbíró történetesen éppen ezt az a ktát v e tte jobban szemügyre, ránézett a zavartan álló s különös form ában n yilatk ozó kérőre s azt mondta :

«K álm án öcsém, ez az akta it t marad, ezt még m ajd m eg­

fellebbezzük a kir. táblához.» A «kérő» visszautasításnak vette e választ, fo gta a kalapját, eltá vo zo tt s mert restelt a főbíró szeme elé kerülni, hivatalosan lem ondott esküdti állásáról.

A z egyk o ri diákcsínyek tehát mind nagyobbra nőttek s egyáltalán nem alkalm azkodtak az előírt form ák szokott kereteihez. Már a lánykérés módja is eltért a köznapi ember gyak orlatától. S ha a továbbiakban az író élete fordulatait, hirtelen elhatározásait, m eglepő tetteit s általában egyén i­

sége különös m egnyilatkozásait tekintjük : az ellentét közte és a «szabály» k ö zt m ind élesebb lesz. A z átlagem ber, ha m eg­

felelő, sőt vá rva -vá rt állás elnyerésére van kilátása, minden­

áron ragaszkodik hozzá. Mikszáth nem. A z ő szeme is fe l­

ra g y o g o tt ugyan a boldogságtól, m ikor Veres Pál, a nagy- tek in télyű alispán, az a ljeg y zői állásra jelö lte és m egválasz­

tása csaknem bizonyosnak is vo lt tekin thető.D e éppen a válasz­

tás napja elő tt e g y vele eg y ü tt pályázó tisztviselő a kaszinó­

ban félreh ívta s azt m ondta neki : «Pajtás, én a Mauks-család iránti tekin tetb ől visszalépek . . . M eghozom értetek ezt az áldozatot)). M ikszáth azt fe lelte erre, h ogy nem fogadja el az áldozatot, m ert nem akar senki elő tt holtáig kalapot emelni, s visszalépett a választás elől. — A z átlagem ber a leány szülei­

nek beleegyezését szokta kérni házasságához s csak azután ta rtja m eg az esküvőt. Mikszáth visszájára fo rd ítja a szoká­

sos eljárást : a szülők beleegyezése nélkül esküszik m eg s utó­

la g értesíti őket az esküvőről. — A mindennapi embernél term észetes a sorrend : előbb biztos állást szerez magának s azután gondol a házasságra . Mikszáth ezt is ford ítva cselek szi:

megnősül, m ert bízik tehetsége érvényesülésében s mikor ez elmarad, kénytelen elváln i feleségétől, m ert nem tudja nézni, h ogy vele nyom orogjon. — D e az átlagem bert is eléri néha a balsors, h ogy el k ell válnia az asszonytól s ilyenkor v a g y m ást vesz el, v a g y egyáltalán nem nősül meg. Mikszáth

ezt is másképpen teszi. Válása után hét esztendővel, m ikor hírneve és népszerűsége révén biztos álláshoz ju t, visszatér elvált hitveséhez s újra oltárhoz vezeti. H o g y mindez hogyan történhetett meg, a zt a boldogult N agyasszony m egindító hatással írta le az író leveleinek közlésével s azt lehet mondani, hogy Mikszáthnak ez az életregénye a legérdekesebb és leg- meghatóbb regénye. Minden más regényében az író szellem e ragyog — ebben az ember jellem e tündököl. De nemcsak az övé, még inkább hitveséé, kiről m éltán m ondta H erczeg Ferenc, hogy a m agyar irodalom történelem ben szerephez ju to tt nők között a legértékesebbek és Jegszeretetreméltób- bak egyike vo lt. S bárm ily k evélyek legyünk is a bennünk rejlő átlagem ber fegyelm ezett józanságára és szabályos csele­

kedeteire : el kell ismernünk, h ogy a nagy humorista cselek­

vése az em lített esetben az átlagemberé fölé kerekedett, am int­

hogy legtöbb fonáknak és visszásnak tetsző dolgában is a végén mindig ő diadalm askodott . A köznapi ember többnyire helyes gyak orlati érzékkel utánozza gondolkodásában és cse­

lekedeteiben a hagyományos társadalmi törvén yek előírta normát, de tette i végre is csak illeszkedések és utánzatok.

E zzel szemben a lángész a m aga egyéniségére szabja a ruhát s ez akárm ilyen különös is, o ly lélekhez állón simul reá, am i­

lyen szánalmasan fity eg utánzóin.

Mikszáthnak a közszokástól eltérő eljárására jellem ző példa furcsa birtokvásárlása is. M elyik családapa ne vágyna egy szépfekvésű tuszkulánumra ? Hát még, ha egy kis birtok is köríti! Mikszáth sokat járt-kelt, hogy ezt a szép álm át m eg­

valósíthassa, de m indegyik útja eredm énytelen v o lt s ez te r­

mészetes is, hiszen a költő nemcsak értéket, hanem hangulatot is keres egy házban. A z egyik háznak az v o lt a baja, hogy nem füstölt rajta a kém ény, mint édesanyja házán, m ikor az őt hazavárta. E g y másik ház kertjében fiatalok v o lta k a fák, nem vo lt árnyék, v a g y pedig túlságosan nagy v o lt az árnyék s e miatt a szobák vo lta k dohosak. N ém elyiknek az vo lt a hibája , hogy udvarából nem szaladtak eléje csaholva a kutyák, egy másik gyönyörű v o lt s m ár m ajdnem m egvette, de azután azt hallotta, hogy közelében nemrég két fiatal leány fúladt a Dunába. M it tegyen már most eg y humorista, h ogy b irto k ­

hoz jusson? H a m eg n ézi: nem veszi meg. Tehát nem nézi m eg s m egveszi. S csakugyan Mikszáth a felesége nagy m eg­

lepetésére látatlanul v e tte m eg a horpácsi birtokot Szontagh A n ta ltól. H o g y ne túlozzunk, lá tta ő azt egyszer-kétszer fiatal­

korában, azelőtt v a g y 30 é v v e l, m ikor még Szontagh Pálé v o lt s Mauks fő b íróva l o tt já rta k az öreg úrnál. Mikszáth tehát v é te l elő tt nem nézte meg, nehogy valam i hibát találjon benne, vé te l után pedig szintén nem nézte meg, m ert félt a csalódástól. Csak nagysokára szánta rá m agát, hogy m eg­

tekintse. M egnyugtatjuk az olvasót : gyönyörűnek találta.

M élyen m eghatva szólt feleségéhez : M egtaláltam mindazt, amire v á g y ta m ! S hogy boldogsága még teljesebb legyen : a gazdátlan házból eltűnt kom ondorok is előkerültek, hogy Szontagh P á l kutyái című elbeszélésében Gubics, Z agyva, B átor és Ten ger néven bevonuljanak az irodalom ba.

Mind e példák a m indennapitól eltérő észjárásra va lla ­ nak. E zt a köznapi gondolkodással szembeforduló m aga­

tartást m utatja Mikszáth hírlapírói pályája is. A Szegedi N a p ló bán íg y ír : « A sors nem büntetheti m eg M agyarországot annyira, h ogy Szegedet tön kretegye . . . K é t Tiszát nem mér rá egyip tom i csapásul : elég n agy kereszt nekünk az az egy is». A z ellenzéki vérm érsékletű fiatalem ber hangja ez, aki később Tisza L a jos érdemei, m ajd Tisza K álm án nagy elm éje elő tt m eghódol, s korm ánypárti képviselő lesz. D e még ebben a helyzetében is m egm aradt ellenzéki hajlam ú írónak. A z ellen­

zéket sohasem gúnyolja, inkább a saját pártjában levőkkel évőd ik és ingerkedik, v a g y csúfolja k i a korm ányt és tö rte tő ­ ket erkölcstelen választási hadjárataik leírásával.

U gyancsak jellem ző rá a zsidókérdésben elfoglalt állás­

pontja. E z is ú gy alakul, h ogy a közvélem ény ellenzéke legyen.

M ikszáthot fiatal korában különösen a tiszaeszlári pörről írt tudósításai m iatt sokan vádolták filoszem itasággal. Okot és

«jo g o t» adott erre, h ogy a közvélem ény hangulata ekkor an ti­

szem ita v o lt. A z író t. i. a pör folyam án a helyszínen sokakkal beszélt e kérdésről, személyesen tapasztalta a zsidó anyák kétségbeesését s a hazai földhöz ragaszkodását, megsajnálta ők et s a közvélem én ytől eltérő érzése hírlapi tudósításaiban is n yom ot h agyott. A pör lefolyása után lassan-lassan elült

az antiszemita áramlat, s a 90-es évek b en ‘az egyházp olitikai javaslatok korában m ár szinte korlátoltságszám ba ment, ha valaki antiszem itának v a llo tta m agát. A zsidóság ekkor állt gazdagsága, hatalm a és befolyása tetőfokán. S Mikszáth, bár arra érdemes zsidó kartársait megbecsülte, nem eg y iránt rokonszenvet is é r z e t t : ebben az időben m ondat S ip sirica című művében Druzsba tanár úrral antiszem ita pohárköszön­

tőt a zsidóság izmosodása ellen. (Druzsba : visszafelé olvasva : Abszurd, azt is jelentheti, h ogy képtelen alak az, aki a n ti­

szemita mer lenni). E g y másik művében, a Gavallérokbán, 1897-ben a recepció után két évvel íg y ír : «A m ely ik ország k i­

adja a kereskedelmet és a sajtót idegeneknek, az elvész, mint Lengyelország. Most nem az a nem zeti teendő többé: a zászlót kicsavarni a török kezéből, hanem az írótolla t kicsavarni a zsidógyerek kezéből». E z t a regényben M ikszáth e g y újság­

író-társának édesapja mondja, aki «példát akar statuálni»

a p a i, hogy fiát a hírlapírói pályára adta. Látn ivaló, h ogy m íg a tiszaeszlári pörrel kapcsolatban írt tárcáiban inkább humá­

nus érzelmek — az utóbbi idézetekben m ár hazafias aggod al­

mak szólaltak meg. D e az utóbbiakban éppen 43 esztendővel előzte m eg az író a ma uralkodó eszméket. B izonyára az ily en ­ féle gondolatok n y ilt kimondását is-bele értette jubileum i beszédében te tt vallom ásába : «Sok beszéd elhangzott, m ely sikereim titk á t keresi. Ennek a sikernek igen egyszerű a n yitja. A z őszinteségben van. M indig azt írom , am i a toliam hegyére jön. M ég talán akkor is, am ikor nem látszik célszerű- neh>. Tollahegyére azonban csodálatosképpen több n yire az ellenkezője jön annak, am it a közvélem ény harsog s ez is igazolja, h ogy Mikszáth nemcsak őszinte, hanem következetes is. Hű m aradt önmagához, bár időnként változó, de őszinte elveihez : m eggyőződése ellen sohasem írt egy sort sem. S ha a moralista m orált keres az íróban : ezt se hagyja figyelm en kívül, m ert a hűség szerény, de állandó fén yével nem utolsó helyen ragyog az erkölcsi értékek rangsorában.

A z általános emberi tulajdonságokkal látszólag ellen­

tétes vonás benne az ajándékozás hajlam a is. Gondoljunk vissza az írónak arra a játékos hajlam ára, h ogy a selmeci önképzőkörben gondolatait, tudását egyik társának aján­

dékozta oda. Igaz', az ilyesm i mindennapi eset az iskolai éle t­

ben, de feltűnőbb o tt lesz, m ikor e hajlam ösztönösen fo ly ta ­ tódik. Szegedi hírlapíró korában m ár az első napokban m eg­

ism erkedik «az írók barátjával)), János úrral. E z t a derék bőr­

gyárost az újságírók «írótársunk» néven szokták v o lt em le­

getni, noha egész íróvo lta abból állt, h ogy von zódott az írók ­ hoz. M ikszáth kollégái közül senkisem gondolt rá, h ogy János­

nak ezt az írótárs cím et az olvasó előtt k i kellene érdemelnie.

M ikszáthnak azonban eszébe ju tott, s eg y-egy színikritikáját János úrnak ajándékozta, a cikk fölé ezt írva : «ír t a : János».

R u b in yi Mózes M ikszáth-életrajzában is olvashatni hasonló esetet. «1882-ben a Pesti Hírlapba, írt e g y cikket egyik barátja, K ü rth y Em il, fiának keresztelője alkalm ából s a cikk alá m int­

e g y keresztelői ajándékul nem a saját n evét írta, hanem az újszülött gyerm ekét (K ü rth y Györgyét))). Hasonló eset ism ét­

lődik országgyűlési karcolataiban. I t t is pazarul ajándékozza elmésségét másoknak. Ö maga íg y nyilatkozik a karcolati g történetéről írva : «Ö tletek tám adtak a fejem ben s ezeket jó l­

esett díjm entesen szétadom ányozni kedves alakjaim között.

N éha Prileszkynek adtam a szájába, máskor Z ala y Istvá n ­ nak. H a ezek ,k egyvesztettek lettek 1, új állam férfiakra b íz ­ tam a ,politik ai bölcs, ?ég’ kezelését. H á t nem királyi fo gla l­

kozás ez ?» (S a já t áh ázatomról).

B izonyára királyi v é li az olvasó s az irodalom ban elég szokatlan. N em az a feltűnő, h ogy eg y országgyűlés szellemes- ségi színvonalának emelése m ár magában vé ve is nem közön­

séges teljesítm énynek látszik, hanem hogy ez az ajándékozás makacsul ism étlődik. D e ha a dolog m élyére nézünk : a humo­

rista nemcsak ad, hanem vesz is. Már m ikor a selmeci ön­

képzőkörben mások javá ra verselt és stilizált, ezzel a sántákat is segítette a versenyfutásban, de a saját izm ait is fejlesztette.

M egm ozdult írói és kom ikai tehetsége minden lehető módon kielégülést kö vetelt, ösztönös m ohósággal v e te tte rá m agát a tréfára és a stílusgyakorlatokra s íg y az ajándék számítás nélkül is m eghozta kam atját. Karcolataibán is a jó mondáso­

kat játékos hajlam ból adom ányozza ugyan képviselőtársai­

nak, de ezzel a m aga cikkei is nyernek elevenségben. íg y az ajándék m egoszlott a képviselők, az író és az olvasó között.

Fájdalom , valam ivel kevesebb ju to tt az utókornak, m ert bizony e karcolatok között sok van olyan, am ely elvesztette időszerűségét s hatása elh alványodott. A kor tanu lm án yozó­

já t azonban e korrajzok is m indig érdekelni fogjá k .

I I . Paradoxonul.

Látnivaló, m ilyen különös, eredeti ember v o lt Mikszáth Kálm án. Családja is annak ta rtotta . E különösség adatait a z átöröklés szem pontjából nem nyom ozhatjuk, m ert sem barátai, sem életírói nem adnak szüleiről több felvilágosítást annál a pár adatnál, am elyeket az író m űveiből ismerünk. E z pedig édes-kevés. M eg kell elégednünk azzal, h ogy a M ikszáth- complexus m egvan s lélektani és esztétikai szem pontból most már az érdekelhet bennünket : m ilyen kapcsolatokat tű n ­ tet fel az író ism ertetett életfelfogása és észjárása, másrészt írói képzelete. A felsorolt életrajzi adatok s a m űveiből v e tt példák párhuzama minden elm életi fejtegetésnél élénkebben szem lélteti ezeket az összefüggéseket.

Induljunk ki e g y kis elbeszéléséb ől'. Címe : A z egyetlen gazember. A z író egy vid ék i birtokosnál vendégeskedik. Már útközben feltű nt neki a kocsis jó ábráz,' ,.a; s ezt szóvá is teszi.

R itk a becsületes ember, — világosítják fe l — m ár huszon­

nyolc éve van a családnál. Mindössze négy é v ig ült M unká­

cson emberölésért, de a család kijárta neki a kegyelm et.

A z író arca erre elsötétül s ezért m egm agyarázzák neki, h ogy János a legjob b szívű ember, valóságos bárány, de a bor ördöggé t e s z i; megesett rajta a szerencsétlenség: kocsm ai v e re­

kedés közben csapta halántékon N a g y B ajm óczi G ábort.

(S z ó v a l: szegény Jánoson esett m eg a szerencsétlenség, s nem azon, akit a gyon vert.) Később a szép kert láttára az író azt mondja a háziasszonynak : Ü gyes kertésze lehet. — Csoda ember, uram, — lelkendezik a háziasszony — ritka becsü­

letes férfi, több : nagy jelle m ! Gyerm ekkora óta van nálunk, itt n őtt fel, az apám házasította meg, bár ne te tte volna . . . — Miért? Tán rossz a felesége? — kérdi az író. — O lyan rossz

vo lt, h ogy m egölte. — A továbbiakban kiderül, h ogy a csoda- becsületes ember azért ölte m eg a feleségét, m ert az m eg­

csalta. M egölte ugyan, de m eg is siratta a börtönben! Még most is gyakran elvonul a nyárfák alá, ahol azelőtt együtt éltek és hangos sírása b etö lti az egész parkot . . . Óh, ritka jó szív az öreg P a li bácsi! — Ebéd közben aztán az író szóba- hozza, m ilyen szép dolog, h ogy o ly soká szolgálnak itt a cse­

lédek. B izon y dicséri ez a g a zd á t! — N em mindig a gazdát, uram, — m ondja a ház ura — többnyire inkább a cselédet.

Húsz é v óta egyetlen gazem ber akadt köztük, a kit el kellett -csapnom. — H á t ez ugyan mit v é te tt? — kérdi megdöbbenve az író. — Sok galibát csinált. M in d ig árulkodott a többire ! — M ikor aztán az író elutazott, a bakon ismét ott ült nyájas arccal az eg y ik gyilkos, m íg a másik virágcsokrot kötött az írónak. Am int eg y-egy rózsát letépett, gyöndégen, részvéttel nézett reá, mintha sajnálná . . . Tán fáj a rózsának . . .

Mikszáth o ly kívánatossá és kedvessé tudja tenni az ilyen alakokat, h ogy valam elyik naiv olvasójának kedve tám adhatna cselédszerző h elyett börtönőrhöz fordulni. S a mulatságos az, h ogy e visszás gondolatban is van igazság. A z t akarja mondani, h ogy a m agyar ember szemében a gyilkos­

ságnál is becstelenebb dolog az árulkodás. A z előbbi bűn esetleges «szerencsétlenség» lehet, tehát feloldást nyerhet, de az árulkodás rosszindulatú, förtelm es alapterm észet s ezért javíth atatlan . A z író különleges mezőnyön v ív ja párbaját az olvasó nézetével, s lelem ényes vágásaival ejt csorbát annak hagyom ányos fölfogásán.

Hasonló paradox párbeszéd fo ly ik le a Különös házas­

ság egyik epizódjában. A társaságban spiritiszta szeánszot tartanak, egyszerre a rövid idővel azelőtt eltávozott M edve dr.

jelenik m eg a médiumnak. A z érthetetlen jelenség miatt riadt és feszült a hangulat, s ezt fokozza, h ogy eg y pandúr lép be s jelentést tesz a főbírónak az országúton holtan talált M edve dr.-ról. — H a g y o tt valakit m ellette? — kérdi a főbíró az őrm estert. — K é t pandúrlegényt. — M egbízhatók? Nem lopnak ki a zsebéből valam it? — Ig en becsületes emberek, jó tá lló k értük. — M ik vo lta k azelőtt? — A z őrmester v á la ­ szából kiderül, hogy az egyik Jánosik felvidéki rablóvezér

bandájából való, a másik em berölésért ült Munkácson. — És érte is jó tá ll kend, noha em bert ölt? — kérdi haragos, fürkésző szemmel a főbíró. — Éppen az, m éltóságos uram, — fejel az őrmester — m ert aki egyszer nagyot csinált, röstell

kicsibe fogni.

Mikszáth it t is népies felfogást szólaltat m eg : a gyilkos is tekintéllyé nőhet a maga foglalkozási ágában s m int merész tettek embere, rangján alulinak ta rtja a csirkefogók apró bűneit. D e mind a két példában m egszólal az életra jzi ada­

taiból ismert író is, aki a társadalom általános ítéletét fo n ák ­ já ra fordította.

De ha a gyilkosok között is akad gyön géd lélek és nemes jellem : mi lesz a becsületes életű em berekkel, m ert hiszen ezeknek nincs, érdekes történetük? Első pillanatra ú gy lá t­

szik. a humorista az ilyeneket nem használhatja : nem m eg ­ felelő «matériák», de aztán ráeszmélünk, h ogy elképzelésünk szegényes Mikszáth lelem ényéhez képest. A z író rendkívülivé fokozza a becsületet, h ogy az valószínűtlen legyen a köznapi ember szemében. B orly Gáspárnak, a tisztalelkű kasznár- nak egy regényen át vé g ig kell szenvednie körn yezete részéről a gyanúsítást, a rágalm at, a «vén gazem ber» cím et, m ert az nem hisz az önzetlenségben, jóllehet, minden ta g já tó l m eg­

követeli, hogy önzetlen legyen. M ikor a m egnőtt halott maku-

!.u hm emléke törpékké zsugorítja társait, hajlandók vagyu nk

; ;7.. hinni, milyen vak is a közvélem ény, m ikor oly ham ar á lta ­ lánosít. Nem látja a rosszban a jó t, s a jó t rossznak látja. Mit csináljon ilyen környezetben a kivételesen jó és igaz ember?

Mi legyen a sorsa? S mintha az író is eg y kissé Sw ift szatírá­

jával felelne a kérdésre : sorsa, mint B orlynak is, h ogy az állatol társadalmában találjon en yliü letet . . .

M i'r e példákból is m egállapítható, h ogy M ikszáth ig a z­

ságai m m egyetem es érvényű, hanem kivételes igazságok.

Nem cáfolják meg szokványos igazságainkat, de m eghökken­

tenek, gondolkozóba ejtenek, s n evetve ism erjük be, hogy ezekben is van igazság. «Tgazságaink» értéke egyébként is sokszor relatív. Körülm ényektől, h elyzettől, a kor elő ítéletei­

től, szellem i és erkölcsi áram latok hullám zásától függnek.

Néha más a » egyén, más a töm eg s más az állam i rend ig a z­

sága. Rések, ellenmondások, kivételek szakítják meg egye­

temes érvényességét, s a humoristának öröme telik benne, ha e réseket m eglátja, fejők tetejére állítja itéteteinket, s így fig y elm e ztet az emberi bölcseség korlátolt voltára.

S közelebb lépve Mikszáth gondolkozásához : egyszer m űvei címéből, máskor meséiből, m ajd ötleteiből, közbeszőtt adom áiból, v a g y tréfás elm élkedéseiből halljuk ki e para­

doxonok koboldjait, amint pajkosan nevetnek ítéleteinken.

S m ily nagyszám m al vannak! Mégis, sajátságos látásmódjá­

nál fo gv a , csak a humorista veszi őket észre.

Ö tletei is azért o ly kedvesek és szellemesek, m ert mindig van bennük eg y csöpp életigazság, v a g y valam i általános em beri gyöngeséget jellem ző vonás, s ezt paradoxon form ájá­

ban m eglepő szabatossággal tudja kifejezni.

A z t m ondja pl. : «Budapest olyan anya, akit gyermekei (a vid ék i városok) szoptatnak, azért maradnak m ellette örökké satnyák)) (K ü lö n ö s házasság). V a g y : «Mindenki kevély vala­

m ire és m indenki ta lá l magában oly tulajdonságot, amu m eg kell bámulni. H a m egöregszik s nincs már se haja, se foga : de vannak évei, több, m int másnak, tehát kevély az éveire.» A ztá n : «E lég n agy baj háram lóit a világra, hogy É v a e v e tt az alm ából és Á dám ot m egkínálta, de hát még m ilyen le tt volna, ha, teszem azt, Adám eszik belőle és Évá t m eg nem kín álja» (Prakovszky ) . S hogy még csak két elméfi- ségét em lítsem : az egyikben csattanóan rajzolja a könnyel iiui nemesi pályafutást. A z öreg K a tán gh yról azt mondja : «Elő- ször b íz o tt önmagában, azután a földben, h ogy hátha adna va la m i veszekedett n agy term ést, azután a zsidóban, afe1' köl­

csönt ad, csak azután fordult vallásos hitével az Ist nhez.

D e h elyette m egjelent a végrehajtó.)) E g y másik öt' en minden gyerm ekével elfogult anya m egszívlelhetné . öl- csességét : «A csecsemők igazi zsenik, nem ismertem. , - tíz éven aluli gyerm eket, aki ne le tt volna lángész. A-V, emberi lény tízesztendős korában kezd szamár lenni és néim iyik nagyon sokáig fo ly ta tja . . .»L

1 N a g y S án d or: Mikszáth humora című tanulmányába i g y ű jtem én y t ad az ilyen elm ésségekből. (Irodalomtörténet, 191 i - 10.

fü zet.)

Mikszáth szelleme pazarul ontja az efféle ötletek et és elképzelhető, mennyivel jobban hatnak az elbeszélések han­

gulatában. Szinte fáj, m int Mikszáth gyilkos kertészének, hogy az elbeszélés tövéről leszakítjuk őket. De szem léltet­

nünk kellett, hogy ötleteiben is visszájára ford ítja szokott szemléletünket. Ilyen ek : az anyát szoptató gyerm ek ; a vénség fogyatkozásainak erénnyé változása ; lassú adm inisz­

trációnkban a végrehajtó az egyetlen gyors közeg, olyan gyors, hogy még a jó Isten t is m e g e lő z i; az emberek le g ­ nagyobb része úgy fejlődik, hogy visszafejlődik lángészből szamárrá. S ebben az utóbbi ötletben is van igazság, szinte nehéz a kivételes igazságok közé sorolni.

Egy elbeszélésében ( P . J o rk ) azzal lepi meg az olvasót, .logy egy m agyar faluban a parasztok angolul beszélnek.

Vadászat közben késő é jje l bukkan egy ilyen ángliusra : mister Kukucskára, aki az angol beszéden álmélkodó írónak következő felvilágosítást adja a puszta angol lakosairól : .VIi amerikaiak vagyunk, sir, azaz hogy eredetileg nyitra- m egyei tót parasztok volnánk, m ert nem természetünk a nagyzás. Amerikában egy kis pénzecskét szereztünk. A fiata­

labbak már ott is születtek, ezek már nem tudnak tótu l sem.

Nohát, úgy v o lt az, sir, hogy m ikor mi hazajöttünk, itt az aráncsi gróf földjeit parcellázták, összebeszéltünk, s m eg­

vásároltunk a földekből, amennyit lehetett, házakat ép íte t­

tünk és a Jork-nevet adtuk a pusztának, sir . . . Mindenütt jó a világon, de a krumpli csak legjobb ízű itth on .» A z e l­

beszélésnek tehát az első paradoxona : az angol puszta M a ­ gyarországon. Lássuk a másodikat. M ister Kukucska m eg­

döbben, m ikor eszébe ju t, h ogy mikép is jö h e te tt be az író a zárt kerítésajtón. Még jobban m egijed, m ikor azt hallja, h ogy az ajtó n y itv a v o lt s egy nőszem ély osont ki a házból szerelmi légyottra. — Jaj, a fiam, ja j a vö m ! — ordít fe l Kukucska fejszét ragadva, de előbb feldúlt arccal rohan leánya és menye hálóhelyére, hogy m egállapítsa, m ely ik ü k '

" bűnös. Onnan azonban nyugodtan m osolyogva tér vissza. — Nincs semmi baj — mondja vidám an. — O davilágítottam fehérnépeimre, hát mind a két menyecske édesdeden alszik, mint a te j. Ellenben a kis B etty , a hajadon lányom fészke

üres. N o, iszen, az egészen más. H add szórakozzék a kis fruska

— t e tte hozzá szeretetteljes hangon. — T e rin g etté t, ön úgy látszik, n agyobb hibának veszi, ha a m enyecske rúg ki a hámból, m int ha a leány — v e ti ellen az író. — Természetesen, sir. M ert a m enyecske az ura n evét viseli, s az asszony tisztes­

sége a névnek becsülete, a becsület pedig vagyon. D e a leány senkié. N em v é t a kikapósságával senkinek. A menyecske m ár hámban van (ön em lítette hám nak), nem szabad abból kirúgnia ; a leány azonban m ég nincs hámban, tehát ki sem rúghat onnan, ahol nincs. H a leány teszi, a zt mondjuk, éli v ilá g á t ; ha menyecske teszi, azt mondjuk, vétk ezik . . . M in­

den ló csikó v o lt valam ikor, s ugrált-bugrált, tilosban szalad­

gált, — m íg be nem fogtá k . — ím e, a második paradoxon.

A z elbeszélés tele van ilyen mulatságos paradoxonokkal, ezért m ég csak e g y et lássunk belőlük. — T o b y angolul beszél,

— je g y z i m eg Kukucska — de m ost már kezd tótul povedálni, m ert ráparancsoltam : T o b y fiam, jegyezd m eg magadnak, h ogy m agyar em berek vagyunk v a g y mi a szösz, hát legalább tó tu l tanulj m e g ! — Leh et-e kedvesebb em léke a régi jó idők m agya r-tót viszonyának ?

Mikszáth képzelete az efféle látszólagos képtelenségeket és szellemes bohóságokat o ly könnyedén term eli, mint egy közönséges halandó a közhelyeket. H a G yulai P á lról ír b írá ­ la to t, kapásból ta lá lja el a legm egfelelőbb paradoxont a bírá­

lat címéül : «M ikor a hóhért akasztják». (Igaz, ez az ötlet Tisza L a jo stó l szárm azik, de nem G yulai Pálra von atkoz­

ta tv a .) Pin kerton A llan ról, az am erikai detektíviroda m eg­

alapítójáról, m egjegyzi, h ogy olyan self made mán vo lt, h o g y m ég a szüleit is m aga hozta létre. E m eghökkentő paradoxonnak m egfejtése ez : E g y dúsgazdag öreg asszonyság kiskorában elveszett fia után n y om ozta tott s Pin kerton úgy irán yozta a nyom okat, h ogy azok egyenesen őhozzá vezes­

senek. í g y ő m aga le tt a dúsgazdag kliens «fe lta lá lt» fiacskája és örököse, jóllehet, valójában eg y rendőr fia vo lt. K evésbbé v id ító a k övetk ező kép : N e fé lj Mátyás ! Erre a három szóra b eta n ított szajkót hoz ajándékba a parasztmenyecske a téns szolgabíró kisfiának ; hadd legyen a szajkó «patrónusa egy perben», m ert hiszen «üres kézzel az igazság szarvát nem lehet

megfogni.)) «A kis szolgabírócska» m enten kalitkába zárja a szajkót s fel is akasztja az ámbituson, de a rosszul b evert szögről a kalitka csakhamar lefordul, összetörik, a macska o tt terem s pákosztos szájában viszi, viszi a boldogtalan m ada­

rat tüskön-bokron át. A m egijedt szajkó torkaszakadtából rikácsolja a macska to r k á b ó l: N e fé lj M á tyá s! N e félj M á ­ tyá s! A z em berek nevetnek a jeleneten, a fűzfán csipogó verebek is mintha azt kacagnák : hahaha! B iztathatod magad, bolond s za jk ó ! Erre vezetn ek a betanult frázisok ! M ég a halálod is nevetséges, hahaha! És messziről m ég m in­

dig hangzott, bár m ár csak tom pán, elhalóan : «N e félj, Mátyás!)) — A csattanó p e d ig : a menyecske elp ity ered ik , m ert most m ár oda a patrónusa, m egette a perét a m acska.

Tán be se menjen a teens szolgabíró úrhoz 1 . . . A. paradoxon e kis rajzban elég groteszk hatású, s csak a képhez fűződő kétélű szatíra (a betanult frázisok, s a m egyei bíráskodás ellen) en yh íti némileg. Érdekes egyébként, h ogy m ilyen erős g y e r­

mekkori élm énye az írónak a macska. M ű veib en 'gya k ran em líti a k ö n y v sorsát (a kön yvet a kiadó pincéjében m eg­

eszik az egerek, az egeret a macska, hát az író m it eszik ?).

De legötletesebben a macskát a Pinkerton-iroda jellem zésére használja fel, okulásul a protekció káros voltá ra. «H o g y m iért fürgébb és ügyesebb a Pinkerton-iroda, m int a v ilá g bárm ely rendőrsége, annak az az egyszerű oka, hogy a rendőrség a közegeit bizonyos m elléktekintetekkel, társadalm i pozíció és iskolai kvalifikációk m érlegelésével hozza össze, ellenben a Pinkerton-iroda nem ismer más kvalifikációt, mint hogy valakinek veleszü letett hajlam a és tehetsége van e pályához, ami, hogy valam elyes példát hozzunk fel, legalább is olyan különbség, m int hogyha va la k i az egérfogáshoz az összes állatországból választaná k i szem élyzetét : a vid rá t azért, mert szép bundája van, a nyulat azért, m ert jobb futó az egérnél, az ökröt azért, m ert im ponáló (ennek főnöki r a r g já r), a rókát, mert ravasz, a m edvét, m ert erős ; — m enn yi­

v e l nagyobb eredm ényeket érne el ezzel szemben az, aki k i­

zárólag csak a macskákkal végeztetn é ezt a feladatot.)) A Különös házasságban eg y férfit rabolnak el eg y nő számára. Prakovszky, a süket kovács, ki a regény vég éig süket.

egyszerre olyan hangot hall messzeérző szívével, hogy méltán elámul rajta egész környezete. S e remek kis regény betét­

szerű epizódja — ez a rokokó-finomsággal kidolgozott prózai haláltánc (N égyesy) — a halottakat oly boldogoknak tűnteti fel, hogy föl-föltámadnak, s egy tem ető m elletti kastélyban ropják a táncot, vígadnak, sőt, pohárköszöntőt is mondanak.

A tósztozó úr arra emeli poharát, hogy az Isten az ünnepelt férfiúnak a földön élő dédunokáit hálássá meg minél elő b b ! (H add legyenek t. i. oly boldogok, mint a mulató halottak.) A z Ú j Zrínyiászb&n mindazok, akik hittel hisznek a feltám a­

dásban, egyetlen egyszer nem hisznek benne : m ikor szemük láttára történik meg. S a hősnek másodszor is meg kell halnia a hazáért, hogy egy következő feltámadáson remélhetőleg tisztességesebb világra ébredjen. A kormány támaszai című elbeszélésben egy szerkesztő elriasztja az embereket attól, hogy lapjára előfizessenek. M ikor egy előfizető kérlelhetet­

lenül ragaszkodik az előfizetéshez, a szerkesztő bevallja, hogy lapja szubvencionált lap, csak egy példányban jelenik meg s ezt is be kell mutatni a kormánynak, hogy a szubvenciót felvehesse. De minek is nyom tatná több példányban a lapot?

H og y rontsa vele a népet? «Ö becsületes ember és szereti a h a zá já t!» A kedélyes delikvensekben két pandúr kisér be négy gonosztevőt a besztercebányai vármegyeházára. Útközben a delikvensek akkori szokás szerint minden kocsmában meg­

vendégelik a pandúrokat. Ezek lerészegednek, nagy hetykén átadják a terhűkre vá lt [tuskát a raboknak, hadd cipeljék ők. Végül is a furcsa menet úgy érkezik Besztercebányára, hogy elől-hátul büszkélkedve lépked a két puskás rab, s köz- bül a másik k ettő tám ogatja a tántorgó pandúrokat.

Méltán sorakoznak ezekhez az eredeti alakokhoz a Ga­

vallérok, a legnagyobb és legkedvesebb csalók, akik önmagukat 'csalják meg illúzióikkal. O tt van aztán A k ii M iklós és Sze- pessy báró ; az előbbi rangjánál fogva bolond, mert Ferenc császár udvari bolondja, de esze tekin télyt ad neki. A báró­

nak rangja alapján van tekintélye, de tettei bolondok. S nem méltán vezérkedhetik-e a rendellenes had élén Pongrácz Istvá n gróf? Ez a hol értelmes, hol hóbortos, egyszer kegyet­

len, másszor gyengéd, de mindig rokonszenves különc, aki

a rigolyák és szeszélyek egész gyű jtem én yét raktározza fel lelkében.

Csupa paradoxon ez a világ. A z emberek v a g y önm agukkal állnak ellentétben, amennyiben bom lott agyukban kakas­

via d a lt rendez az író az ép és rögeszm ék k özt ; v a g y az életet szabályozó törvén yekkel ütköznek össze, v a g y egész tö rté ­ nelmi korszakok néznek egym ással farkasszemet, h ogy a visszás helyzetekben emberek és korszakok egyaránt n e vet­

ségessé váljanak. S a sok ellentét fe le tt végsőnek néha o tt lebeg az író társadalom kritikája is. E z ellentétes a maradi- sággal szemben, mert fölényesen fo gla l állást a korlátoltság, előítélet, szűk látkör és minden olyan e lv és törekvés ellen, m ely azt szeretné, hogy az em beri gondolat a humanizmussal, haladással és szabadsággal ellenkező irányban fussa meg pályáját. Mindez azonban — azt lehetne mondani — nem hangzik ki elég átható erővel Mikszáth m űveiből. Valóban, nem mindig. Mikszáth inkább humorista m int m oralista.

Jellem ző, hogy kora a humora m ögött rejlő k ritik á t észre sem v e tte . Talán néha az író is gond olhatott arra, hogy a kritika nem ja v íto tt m ég m eg senkit, eg y nagyobb közössé­

g et, pl. a társadalm at legkevésbbé. H a egyént érint a kritika, az inkább bosszút áll bírálóján, sem hogy m egjavu ljon (példa rá maga Mikszáth Gyulairól írt cikkével), ha társadalm at érint, akkor pedig mindenki másra von atk o ztatja , s íg y körül­

belül olyan jelentéktelen hatása van, mint m ikor a tan ító egyes csínytevő h elyett általánosságban az egész osztályt dorgálja meg. Mikszáth szatíráját egyébként az jellem zi, hogy m ikor sebez, mindjárt egy kis flastrom ot is rak a sebre. De inkább karcol ő, mint sebez, s ilyenkor néha m eg is sim ogatja áldozatát. K itű n ő példák erre, egy-két élesebb cikkét nem t e ­ kintve, szegedi újságíró korában írt szatirikus rajzai, m elyek­

ben egy-egy közéleti alakot figuráz ki akkép, hogy eg y id ejű ­ leg m eg is dicséri őket. S ilyenek országgyűlési karcolatai is.

Hasonló kettős érzéssel tekin t a várm egyére, kigú nyolja, de hogy’ fáj a szíve é r t e ! A z ilyen írásain egyszerre o tt csillog könnye és m osolya. Ez alól csak a N oszty-fiú kivétel, kinek környezetével szemben nem ismer kegyelm et.

Humorának talán mégis legm űvészibb érvényesülése

Cs. kir. bor című elbeszélése. S nem az a fontos, hogy a mese m agját készen kapta (m int sok más regényének és elbeszélésé­

nek m agját is), hanem hogy ez a mag egyenest az ő képzelete számára született. A to k a ji királyi szőlők igazgatójának L ip ó t császár rendeletére 30 hordó to k a ji aszút kell sürgősen elszá llítta tn i a bécsi udvarhoz. B iz ez nehéz ügy a kuruc idők­

ben! A labanc parancsnok 30 v á lo g a to tt katonát rendel ki a 30 szekér fedezetére, s íg y a kocsisokkal együ tt vagy 60— 70 fő n y i menet indul m eg az aszúborral Bécs felé. M i történhetik velük? A parancsnok azzal bocsátotta őket a nagy útra, hogy kerüljék ki a kurucokat, s vigyázzan ak a borra, mert abból császári vér le s z ! Kalandos útjukon a labancok m aguk isszák m eg a 30 hordó bort, s m inthogy m ost már nem térhetnek vissza, egyhangú elhatározással önként esnek kuruc fogságba.

«V iv a t T h ö k ö ly » fölkiáltással adják meg magukat két vadászat közben eltéved t kuruc tisztnek, akik az érthetetlen helyzetet

— hogy t. i. nem ők ketten estek 60 labanc fogságába, hanem ők ejtettek 60 fo g ly o t, — azonnal m egértik a m agyarázatból, hogy a bor «m egivódott». A cs. kir. bor tehát a császáii v é r h e lye tt labancvéren át mégis csak kuruc vérré vá ltozo tt.

A z elbeszélésnek e kivonata nem éreztetheti, hogy az író it t m űvészete csúcspontjára érkezett. Sok jeles tulajdonsága m ellett, am ilyen pl. a mese érdekkeltő exponálása,fejlesztése, balladai menete, tán a legm esteribb az, hogy kifogyhatatlan lelem énnyel indokolja minden egyes hordó csapra verésének kikerülhetetlen v o ltá t. A katonák tanácskozásai, aggodalm ai, lelkiism eretfurdalásai, m ajd mégis egyhangú döntései eg v- e g y hordó föláldozása előtt, az emberi gyarlóság fokozódó kiütközése, hogy első ballépésünket a következők m ily kön y- nyen k ö vetik ; term észetünknek az a vonása, hogy elk öve­

t e tt hibáink okait megnyugtatásunkra magunkon kívü l keres­

sük : mindez benne van ebben az igaz, szellemes és töm ör rajzban. S az alakok jellem kom ikum át növeli a h elyzetkom i­

kum, m ely nem véletlen , hanem szintén a jellem ekből k ö vet­

kezik. A z a h elyzet t . i., hogy a bor elfogyasztása elő tt «hő- seink» messze elkerülik a kurucokat, a hordó kiürítése után viszont keresve keresik őket, mint életm entőiket.

Minket azonban ezúttal főképpen mégis az érdekel, hogy

a mese it t is visszájára billen. A m in t a gyilkosból gyöngéd és nemes jellem , a nemes jellem ből é le tfo g y tá ig gazember, a bolondból bölcs lesz, s amint a szerkesztő abból él, hogy nem szerkeszt, akként szinte term észetellenes lenne, ha az elbeszélésben a labanc nem vedlenék át kuruccá.

De a Cs. kir. bor című vid ám elbeszélés M ikszáth hőseinek jellem ző sorsára is figyelm eztet, h ogy t. i. ritkán érnek oda, ahova elindulnak. Vibra G y örg y e g y esem yőny é l kincse után lohol, de a csalóka kincs a végén eg y kedves leányka képét ö lti fel. Pongrácz g r ó f Beszterce ostrom ára indít hadat E sztel- láért, de nem ér oda, mert már R ozsnyón átadják neki — nem Esztellát — hanem h elyette a túsz-Apolkát. S m ikor ezt annyira megszereti, hogy örökbe szándékozik fogadni, akkor veszti el, hogy e veszteségbe belepusztuljon. A z eladó birtok- ban M arjánszky elindul b irtok o t vásárolni és ú tja azzal az eredménnyel jár, hogy nem vesz b irtok o t, hanem eladja azt is, am elyből eddig gondtalanul m egélt, csak h ogy egy szegény leányt elvehessen. A Sipsiricáhan Druzsba tanár úr azért abszurd ember, m ert a hatalm asokkal szemben az igazságot nyomozza, s addig nyom ozza, m íg tébolydába nem szállít­

ják. O tt m egtalálhatja . . . D e ha Mikszáth hősei a boldog­

ság küszöbére érnek is, vagy megrokkannak, vagy önmaguk holthírét költik, hogy környezetüktől m enekülve, keressék a boldogságot, vagy elért örömük tetőfok áról buknak a m élybe.

A k ii M iklóst esküvője közben a tem plom ban te r íti le ve té ly - társa pisztolygolyója, B u ttler János hazaküldeti koporsóját, o tt nagy gyászpom pával tem etik el a koporsóba h elyezett fabábot, hogy íg y feleségétől szabadulva, messze idegenben találja meg boldogságát szerelmesével. Ehhez hasonlóan kövekkel bélelt hamis koporsót tem etnek el a Száldobosi P a p p - fam ilia című elbeszélésben. Sorsüldözött szereplője eg y fiatal asszony, aki nem mehet férjhez, m ert van eg y eltem etett férje, aki talán még él, s van egy «élő» fia, ki rég halott. (A z ö n g y il­

kossá le tt fiú halála elő tt t. i. v a g y 50 lev e le t ad ott át eg y hű barátjának azzal a meghagyással, h ogy minden hónapban küldjön el e g y et az ő jó édesanyjának. A levelek vid ám ak v o l­

tak s mindig úgy kezdődtek : K ed ves m am ácskám ! Én hála Istennek egészséges va g y o k . . . ) A túlvilági utas című növel-

Iában R éd ek y P á l olyan m agyar vo lt, aki inkább fele vagyonát pusztulni hagyja, sem hogy Bécsbe menjen. Sőt, a király h ívá ­ sára se ment el. Budán azonban hirtelen meghalt — épp akkor jö t t erről a sürgöny, m ikor egy lakom án az egészségére ittak, s fölh an gzott a harsogó «éljen». A halottas vasúti kocsit té v e ­ désből a bécsi vonathoz kapcsolták s szegény R éd ek y Pál körülbelül eg y hétig u tazgatott halála után Ausztriában, míg végre sok reklam álás után m egtalálták Bécsben. íg y lön, hogy G em yefalván a mindég pontos ember ez e g y alkalommal e l­

késett, még a tem etéséről is, m ert ahova sohasem akart elmenni, most akaratlanul is Bécsbe kocsikázott. A beszélő kön­

tösben L estyá k M ih ály a hóhér keze elől csak a végső pillan at­

ban em elheti nyergébe Cinnát, hogy szintén ismeretlen helyre száguld va, egyesülhessen vele. A lohinai fű ben Apolka is inkább a m élységbe v e ti m agát, sem hogy kedvese legyen udvarlójának. A Noszty fiú és Tóth M a ri eseté ben a hős meg- szégyenülten, m egbélyegezve szökik meg a pellengérről, a hősnőt családjával eg y ü tt menekvésre készteti a rágalom, s a családi politika szolgálatába züllött várm egyei vezetőség az író rajzában a szó szoros értelm ében meg van «pecsételve»

az utókor előtt. Micsoda meredek lejtő vezet le az Alispán kisasszonyok várm egyéjétől a N oszty fiú várm egyéjéig! S je l­

lem ző, h ogy amint Swift G ulliverjének kihúzták méregfogait, s a hős a gyerm ekszoba nyájas légkörébe került, Mikszáth riasztó korrajzát kis, derűs színdarabbá form álta át a köz­

ízlés. Iskolapéldák ezek arra, hogy a töm eg épp úgy idegen­

kedik a kom or szatírától, mint a tragikus k ifejlettől.

S h ogy a sok közül még egy utolsó példát hozzak fel, a Fekete városban G örgey P á l eg y rögeszm étől szabadulva, akkor látja szépnek a vilá g o t és v a llja magát boldognak, m ikor a lőcsei halálkapuba érkezik. (A z olvasó lélekzete itt m egakad : az író e vallom ásba beleírta a maga végzetét.) E m egrázó jelenetben Mikszáth képzelete K em én y tragikus vilá g á t súrolja : m ikor a hóhér bárdja G örgey P á l fe jé t le ­ ü ti : bírójának, Fabriciusnak boldogságát is összezúzza, s a szép és jó R ozália a ty já v a l együ tt a m aga nagy szerelmét is örökre eltem eti.

D e hol vannak itt a kiengesztelő befejezések, hol a liappv-

endek? — kérdi az olvasó. H o l n yilatkozik m eg e példák soro­

zatában a v ilá g «legderűsebb humoristája*? Mikszáth képze­

lete, im e kevés kivétellel, gyászjelentésekké form álja meséit.

F iata l korában m aga utal e hangulat állandó vo ltá ra Mauks Ilonához írt egyik levelében : «M ikor legjobban humorizálok,

— írja n— a derült gondolatok háta m ögött ko m o ly gondok forrnak agyam ban. A z a m osoly, am it kegyed könnyel­

műségnek hisz, gyakran, nagyon gyakran a legsötétebb gon­

dolatok álarca. N e ítéljen kegyed a külsőségek után.» — A múlt századvégi közönség, sőt a mai is, csak ezt az álarcot látja és élvezi. A z író ötletei, tréfái, csattanó adom ái, jóízű, talp ra ­ esett mondásai elfedték, s ma is elfedik azokat a kísérteteket, amelyek élm ényeiből és tapasztalataiból születtek, s o tt leb eg­

nek meseszövő és alakrajzoló ihletében. Vidám , régi tem e­

tőhöz hasonlíthatjuk M ikszáth vilá gát : az eltűnt sírhalmok alatt csalódások és szenvedések porlanak, s am ikor az író erre az alapra építi meséit, fenn játék és kacaj cseng s a porladó tetem ekből n őtt fűszőnyegek befu tják a fekete em lékeket.

Ke m é n y f y .Já n o s.

Felelős k ia d ó : K e m é n y fy János.

2S32. Franklin-Társulat nyom dája. — v ité z L itv a y Ödön.