Lukács György
Napló Tauebucl)
(1910 11 )
©as Gcrieljt
( 1913 )
L U K Á C S G Y Ö R G Y
N A P L Ó — T A G E B U C H (19 1 0 -1 1 ) D A S G E R IC H T
(1913)
A L U K Á C S A R C H ÍV U M ÉS K Ö N Y V T Á R K IA D V Á N Y A
L U K Á C S G Y Ö R G Y H A G Y A T É K Á B Ó L
SOROZATSZE RK ESZTÖ
SZIKLAI LÁSZLÓ
¿ o m z
LUKÁCS GYÖRGY
NAPLÓ — TAGEBUCH
(1910-11)
DAS GERICHT
(1913)
S A JT Ó A L Á R E N D E Z T E
LENDVAI L. FER EN C
A K A D É M IA I K IA D Ó • B U D A PE ST 1981
6 1 9 9 0 7
MAGVAS!
j'w mA.nyosaíadem u
t f W V T i J U
ISBN 963 05 2483 X L u k á c s G y ö r g y ö rö k ö s e i 1981
P r in t e d in H u n g a r y
TARTALOM
Bevezetés 7
N apló — T agebuch 11
Das G erich t 57
Függelék. N aplószerű följegyzések, levéltervezetek 65
BEVEZETÉS
Itt k ö zö lt n ap ló ján ak 1910. m ájus 18-i bejegyzése, valam int P o p p er Leóhoz írt, 1910. jú n iu s 15-i levele tanúsága szerint (az u tó b b i m egjelent: „L u k ács G yörgy és Popper Leó levélváltásából” . Ö sszeállította F ekete É v a, Valóság, 1974/9:
16 skk.) 1907. decem ber 18-án ta lálk o zo tt Lukács G yörgy először az a k k o r 25 éves Seidler Irm ával. 1908. m ájus 28 és jú n iu s 11 k ö zö tt — a d á tu m o k a t L ukács G yö rg y fönnm aradt, jelenleg az M T A L ukács A rchívum és K ö n y v tárb an ő rzö tt, e kö tet Függelékében p ublikált részletes följegyzései alapján ism erjük — itáliai u tazást te tt vele és legjobb barátjával, P o p p e r Leóval (1886-1911), a so k a t ígérő tehetségű művé- szetfílozófussal. Az utazás u tá n még néhányszor találkoztak, m ajd a festőnő Seidler Irm a a nagybányai m űvésztelepre u ta z o tt. E zt követő intenzív levélváltásuk nem segítette elő k ap cso latu k tisztázását. „S ohase tu d tam — írta Seidler Irm a
— hogy m aga gondol-e a rra, hogy az én életem et tényleg a m agáéhoz kösse. És d acára an n ak , hogy m aga sohase m o n d o tta , hogy ezt így akarja, — visszakérem m agától m árna az én szabadságom at, — am elyet talán el se vett. A m elyet elvenni m indég h a b o z o tt és félt” (1908. o k tó b e r 25-i levél, a L ukács A rchívum ban, vö. e k ö tet Függelékét). Ezért a Lukács szándékai felől m indvégig kétségek közt m a ra d t Seidler Irm a férjhez m ent kollégájához, R éth y K árolyhoz. H ázassága nem sikerült, k ap cso lata Balázs Bélával félresiklott, 1911. m ájus 18-án öngyilkos lett (vö. Világ, 1911. m ájus 19. és 20.). A L u k ács A rchívum ban ta lálh ató Lukács G yörgy 1911 -es zseb n ap tára, m elyben ez a n a p — a tö b b i, finom an írt
bejegyzéssel ellentétben — nagy fekete kereszttel van m egje
lölve. (M oszkvában Balázs Bélához írt 1940. ja n u á r 31-i keltű, ném et nyelvű levelében L ukács így em lékezik: „E m lé
keztetlek Irm a tragikus öngyilkosságára, és a te szerepedre ebben az ügyben. Em lékezz vissza, hogy ez u tán a k atasztró fa után személyi k apcsolatunk két éven át szünetelt, és személyes kapcsolatunk helyreállítása csak Ljena közvetítésével k ezdő
d ö tt.” ) N em sokkal később, 1911. o k tó b er 21-én m eghalt tü d ő b a jb a n Popper Leó is.
M indez mély válságot idézett elő Lukács életében: nem véletlen, hogy n ap ló jáb an P o p p er Leó halála u tán vált az addig használt m agyarról ném et nyelvre, s ez annál érdeke
sebb, mivel tu d ju k , hogy 1911 elő tt Lukács elsősorban m agyarul írt. Az „A lélek és a fo rm ák ” (F ranklin, B udapest 1910) esszéi eredetileg m ind m agyarul íródtak, sőt, úgy látszik, a ném et kiadásba („D ie Seele und die Form en” . Egon Fleischel et C o., Berlin 1911) ú jonnan fölvett két írás közül is csak „A tragédia m etafizikája” író d o tt eredetileg is ném etül (vö. ehhez N yíri János K ris tó f írá sá t: „L ukács ’Die Seele und die F o rm e n ’ c. esszékötetének fordítástörténetéhez” : M agyar
Filozófiai Szemle, 1974/2-3: 401. skk.).
M aguk ezek az esem ények (h átterü k rő l lásd Heller Á g n e s:
„L u k ács G yörgy és Seidler Irm a ” ; i n : Portrévázlatok az etika történetéből. G ondolat, B udapest 1976; valamint Lendvai L.
Ferenc: „L ukács G yörgy és Seidler Irm a: a ’M idás király legendája’ elé” , Világosság 1975/1: 34. skk), valam int az általu k o k o zo tt válság, a „V on dér A rm ut am G eiste” c.
p u b lik ált dialóguson kívül, Lukács három írásában c sa p ó d o tt le közvetlenül; m in d h áro m a Lukács által 1917-ben H eidelbergben hagyott és 1973-ban fölfedezett b ő rö n d b ő l kerü lt elő. Az egyik, a „M id ás király legendája” c. novella (1908) m ár megjelent (Világosság, 1975/1: 37. skk; kötetben:
Ifjúkori művek, M agvető, Budapest é. n. [1977]: 188. skk), a m ásik k ettő t, a „D a s G e rich t” c. töredékes dialógust (1913), valam int Lukács 1910—11 -es naplóját itt tesszük először közzé.
A N ap ló egy, fekete vászon kötésű, 84 vonalas lapot tartalm azó , középm éretű füzet első 55 o ldalára van — tintával — írva, ezeket az o ld alak at Lukács m egszám ozta.
(Az 55. o ld alra csak három szó ju to tt.) M inthogy a fedőlap belső oldalán „11” megjelölés szerepel, kellett lennie egy első füzetnek is — erre az első bejegyzés is u tal — ; ez azonban vagy nem m a ra d t fönn, vagy — csekély valószínűséggel — lappang. K eletkezési helye, m in t szövegéből kiderül: Berlin, W eim ar és Firenze. A „D as G e ric h t” 4 nagy ív, különálló, vonalas p ap íro sra van írva; keletkezésének pontos d á tu m á t nem ism erjük; a töredékben m a ra d t írást L ukács G yörgy az 1913-ban Balázs Béla révén, valószínűleg Bellariában megis
m ert orosz a n a rch ista-fo rrad alm ár L jena G rab en k ó n ak (1914-1917 k ö zö tt Lukács felesége) aján lo tta. Szövege re n d kívül töredezett, és éppen o tt szakad meg, ahol voltaképpen el kellene kezdődnie. A N ap ló b an em lített m üvek az „A lélek és a fo rm á k ” esszéi, ill. a tervezett — de m inden bizonnyal soha el nem készült — „V ita n u o v a” , „ A rtus király ” és „A lfieri” c.
írások.
A N a p ló b a n ill. a d o k u m en tu m o k b an szereplő, nem közism ert szem élyek: Baumgarten — B aum garten Ferenc (F ran z F erd in an d B aum garten); Edith — H ajós Edit, Balázs Béla első felesége; Emy — Emy Lederer-Seidler (Seidler Irm a nővére) Fülep — F ülep L ajos; Herbert — Bauer H erbert (Balázs Béla); Hilda — Bauer H ilda; /., Irma — Seidler Irm a;
Karli — Polányi K áro ly ; L. (az utolsó d o k u m en tu m b an ) — Ljena G ra b e n k o ; L a c i— Bánóczi L ászló; L., Leó — Popper L eó ; M ici — Lukács M á ria ; O ttó — M andl O ttó , Popper Leó b a rá tja ; R. — R éthy K áro ly ; Szilasi — Szilasi Vilm os;
Vedres( ék) — Vedres M árk(ék); Wiesenthal-lányok — G rete W iesenthal táncm űvésznő és nővérei. C sorba [?] Iván szemé
lye jelenleg nem azonosítható. A „ D a s G erich t” -ben nyilvánvalóan — Erwin L ukács G yörgy, Paul Balázs Béla fedőneve.
A Függelékben néhány, az íráso k h o z közvetlenül k a p csolódó d o k u m en tu m o t közlünk.
A N apló első olvasata M árk u s G yörgytől, a „D as G ericht” -é L akos K atalintól, a Függelékben közölt leveleké K arád i Évától, a tö b b i d o k u m en tu m é R évai G á b o rtó l szárm azik. Valam ennyi szöveg végső form ájának k ialakításá
ban közrem űködött M eller V. Á gnes; a szövegeket átnézte Beöthy O ttó. A szöveget m inim ális szerkesztői beavatkozás
sal k ö z ö ljü k : csupán a hiányzó b etűket és az interpunkciót p ó to ltu k ott, ahol szükségesnek látszott. Az alk alm azo tt jelek m a g y a rá z ata :
< ) nem végleges szövegváltozat (a végleges előtt közölve)
[: :] kihagyott szöveg j: : | betoldás
/ I / szám ozott oldal kezdete az eredeti szövegben
/ oldal vége
/ / szövegm egszakadás [ ] szerkesztői betoldás xxxx o lvashatatlan betűk
Lendvai L. Ferenc
NAPLÓ - TAGEBUCH
.
'
■
[Az első b o rító belső oldala]
O m on âm e, le soir est triste sur hier, O m on âm e, le soir est m orne sur dem ain, O m on âm e, le soir est grave sur toimême!
.
V
/ I / ápr 25 é jje l.. . És ta lá n mégis helyes a Szélpál M argit E ndre-psychologiája, hogy nem tu d ta m egírni nélküle a physiologiát? N em kellett neki és nem kell m ost sem — de nem tu d ja m egírni a physiologiáját nélküle.
— F urcsa és izgató azért egy naplófüzetet kezdeni (még rám , m ég a m ai állap o to m b an is hat). K érdések v annak — ezek is form a-suggestiok— : ki kerül á t a régiek közül? Kik lesznek az új nevek, akik ezt az ijesztően sok fehér papirost az én vérem m el teleiratják ? ( M e r t: a mi az első füzet előtt volt a n n ak o tt alig v annak m ár nyom ai)
Ez persze csupa gyerekesség: tu d o m mi lesz: semmi. C sak egy pillanat volt az egész. C sak az üres füzet izg ato tt talán.
M ilyen szép lenne, h a nem lenne benne sem m i; ha m eg h aln ék ; milyen kevés energiát volnék m ost képes egy betegséggel szembe szegezni; talán se m m it: elaludnék — vagy talán az felszabadítaná bennem a régi erőket. Bizonyos: (B aum gar- tennel so k at beszéltünk erről m o sta n á b a n ): csodára v áru n k m indaketten. D e én valam ikor tu d ta m cso d ák at hívni — vagy ta lá n : cso d ák at látni ? M ost nem , és ezért nem jö n semmi, nem is lesz sem m i; csak lassú elzüllés, lassú elpusztulás. — So en d eth evry song th a t each m án sings.
ápr 27 K icsit derül. M ost legalább m unkaidegesség van. C sak
— úgy látom — kap k o d ás. De ez talán nem baj. H a elejtem azt, hogy jö v ő tavaszig vagy őszig m indenképen kell valam i
nek (külsőnek, carriere-/2/ d o lo g n ak ) történnie, a k k o r nem baj. A m iket m ost meg a k a ro k csinálni: valam ikor m ind
kelleni fog. H ogy most h a m a r czélhoz jussak — ki m ondja, hogy ez szükséges? Persze: ez Pestet jelenti. M ert o tt lehet a d rám ak ö n y v alapján habilitálódni, míg ide m ás kellene. De végre is nem szabad hogy ez d ö n tő kérdés legyen. M ert a vele já ró veszedelmek nagyobbak, m int a nyereség. M ár tü relm et
len voltam és Simmellel szem ben ezért „ H a ltu n g ” -talan. Ez talán az egész viszonyt tö n k re is tette. (L egalább nekem most ez az impressiom. M ellesleg: nem túlságosan nagy baj.) T e h á t: a régi csendes tem pó és közönyösség. M ajd csak lesz egyszer valami.
Leó levele. Igen — ha az em b er rosszul áll, a k k o r frivol m inden közönyösség. Én m ajdnem összedűlni hagytam m indent — és ő is érzett m indent, am it én, és <nem> épen a k a rt m egőrizni m indent. L ehet: m ire találkozunk, én m ár m ásképen állok belül és a k k o r egyszerre nem aktualis az egész. M ilyen mélyen és jó l lát engem. Az Irm a do lg o t; hogy m ennyit használ nekem ; hogy nem szabad elhagyni. — H át elhagytam én valaha? N em ő vele — ha m ás hangulatból és m ás perspektívából is m int Leó g o n d o lta <és m[égis]> — nem ő vele kezdődik ez a füzet is? És hogy m ost (és Pesten) azt h ittem : vége — m it bizonyít? — M égis: neki kell ajánlani a ném et essay- /3 / kötetet.
— Türelem kellene és alázat a m unkához. És ez nincsen bennem m ost. L átni szeretnék valam it (kézzel foghatót,
„eredm ényt” ), pedig — épen ha jó l megy m inden — évekig kellene erre várni. De várni tu d n i: ez hiányzik m ost belőlem.
este Irm a. „A z asszony” — úgy érzem eltű n t m á r : nem kell, nem hat, nem tetszik. D e egy < v a n ) m e g m a ra d t: az asszony, a m egváltó, a segitő, a tá rs, a p á r, a nekem rendelt. (Csak azt nem hiszem, hogy én is őneki.) Baj v a n : csak ő rá gondolok; ő segíthetne rajtam — vagy legalább: elpanaszolnék neki m indent és ez is segítség volna. És m ás nincs. Rosszul megy m inden. És nem kivánok senkit, nem segíthetne se n k i: ő igen.
La bella d o n n a della m ia mente.
ápr ( 2 7 } 28 Valam i reményféle. K ezdődik a „jégkorszak” . Én m eghaltam — de talán lesznek m unkák. Ú gy ftéz ki legalább.
— Én m eg haltam : de az nem baj — És am i a leg fu rcsáb b : én m eghaltam — de ő él bennem ; am ennyire bennem élhet valami. Csendesen. K ívánság nélkül. F ájdalom nélkül. H arag nélkül. D e ő. C sak ő.
(m á j} ápr. 30 M égis nagy b ajok lehetnek. D olgozom — ha nem is annyit, m int kellene, ha nem is azzal az intensitással, m int kellene — és nem is érzem rosszul m agam at. De v alahogyan olyan kevéssé activ a hangulatom , olyan végtele
nül közöm bös, hogy azt nem lehet kim ondani. — M inden m indegy. A ludni szeretnék mindig.
m áj 3 A Szilasi esetet nagyon m egérdem eltem . N em egészen azért am inek látsz ik : „w er m it H un d en zu Bette g e h t. . . ” , m ondja E d ith ; m élyebben. A rró l van itt /4 / szó — úgy láto m
— , hogy az az em bereket túlbecsülés, am i az én állandó élettechnikám ban a lehető legfrivolabb, am it el lehet képzelni (épen úgy, m int az én „kím életem ” és „be-nem -avatkozá- som ” a legnagyobb b ru talitás és a legnagyobb fájd alm ak at hozó). M ert kit szabad túlbecsülni és kinek? Kérdés, szabad-e egy általáb an ? (Az em berek-közötti élet m orálja értelm ében) N em kell-e aggódó gonddal vizsgálni m inden „m egértés” -t, hogy megértés-e az igazán, és m inden ,,szeretet” -et, hogy szeretet-e? D e nem csak ez: nem szabad szeretve lenni o lyantól, aki nem érdem li meg, hogy szeresse az em bert. M ás szóval: csak valakit szabad túlbecsülni. És: csak a legna
gyobb em bernek szabad azt is; an n ak , aki messze eldob m ag átó l ezer dolgot, am it úgysem ér rá felhasználni — h ad d vegyék h aszn át m ások is; és közte és a „m áso k ” k ö zt olyan a távolság, hogy vicces, am ik o r ezek felvesznek valam it. N ekem nincsen ilyen gazdagságom és a frivolitás a b b a n áll, hogy o ly an o k at közlök, am ik nekem is fo n to sak — és olyan o k n ak közlöm , a k ik nagyon ügyesen lopják el tőlem. — És nem a
tényben van itt a b aj: a lehetőségben, hogy velem ez m egtörtént.— és hogy m egtörténhetik bárm ikor. Tékozolni:
előkelőség; m eglopatni és m egcsalatni m agát: balekság.
m áj 8 Éjjel éreztem m eg in t: I r m a : az élet. Egy m argitszigeti k irándulás emléke b u k k an t fel; osto b aság o k ; já té k o k ; k ita
lálások, ki mihez hasonlít (és a rra gondoltam , milyen kedvesen jellem zett ő engem — biederm eyer ó ra — és milyen ostobán én őt), ¡5/ és eszembe ju to tt, hogy ez (Aussee kivételével) az első és az utolsó eset volt az életem ben; hogy milyen
„ko m o ly ” volt m inden H ildával — akinek „k o m o ly ság át”
<t[alán]> sohasem becsültem semmire. És am íg ez n in c s: hogy érintkezés m inden és m inden egyform án érintkezés, addig nincs semmi. Semmi a „lelkiközösség” ; és semmi az, ha az em ber „szerelm es” . Itt van a term ékenyítő, a felszabadító:
együtt le n n i; és m ost m inden m indegy — m ásképen, tito k za
to san — m inden m egkapja a m aga igazi érték ét; m inden kom oly és súlyos és gyüm ölcsöt hozó lesz. — H iá b a ! C sak ő van — ha m ost m ár nem „szeretem ” is, ha nem kell is m ár, ha nem is kívánom vissza többé. Mindegy. Egy emlékezés egy episodra vele több, m int egy mással eltölthető élet.
ad „ m u n k a ” . F elh áb o rító an frivol az én pesszim izm usom ; úgy érzem m ost: a m eghátrálás tragikussá tevése; lustaságból m egállapítani a h a tá ro m a t; azt m ondani: itt nem megy tovább — hogy <lehan[yatolhassak]> lefekhessek aludni és ráadásul tiszteljem m agam at őszinte és mély önism eretem ért.
N em ! Egy év m úlva szabad csak meglátszani, lesz-e itt valami vagy nem. És addig erről a kérdésről még gondolkodni is frivolitás. — És dolgozni kell!
Persze lehet: m ájus van: az én rossz hón ap o m (milyen rettenetes volt két évvel ezelőtt), és ak k o r nagyon egyszerűen és p rózaian feloldódik m inden és rendbe jö n minden.
este M ennyire leválik m inden em lék (és ezért m inden élmény) az ő t m egindító, ok o zó „valóságtól” . N em tudom hogyan, eszembe ju to tta k a W iesenthal-lányok. És eszembe 18
ju to tt, hogy Becsben v oltak, m ikor Papával átu taztu n k m árcziusban. És én /6 / nem a k a rta m elmenni. N em m ertem elm enni — m ert Irm ával együtt láttam őket először. M ert különös m ódon a k k o r rajzolta Irm a tánczoló akt-párjait.
M ert R avennában m o n d o tta n e k e m : tudom , m ért rajzoltam tavasszal tánczoló p á r o k a t. . . A z én életem, az egyetlen táncza életem nek, az egyetlen alkalom , am ikor tán czo lh attam volna, az életem nagy, tragikus-szükségszerüen elm ulasztott lehetősége: ez voltak a W iesenthal-lányok <is>.
És nem is láttam m á r őket. C sak a rajzokat. C sak az em léket, ahogy bennem R av en n áb an életre keltek ezek a ra jz o k . . .
M ost láttam őket. V an egy nagy művésznő köztük, egy kellemes tánczosnő, egy szám ba nem jövő. N em m indegy ez?
A k k o r is m egnézhettem volna. — M inden em ber annyi, ah ányszor az em ber találkozik vele.
éjjel M ilyen kevés kell n e k e m ! Egy gondolat (talán csak egy erősen im pressionáló ötlet) és m inden rendben van — holnapig. M ert ez a b aj: folyton érezni ak aro m az erőm et (m ert nincsen biztos és igaz e rő tu d a to m — talán m ert nincsen igazi erő m : ki tu d ja?) és ezt nem lehet. M ert dolgozni is kell:
m egcsinálni és tanulni — nem csak ötleteket kapni. És igy lehet, hogy holnap b e lá to m : nem ért a mai sem m it — és úgy van m inden, m int eddig volt. D e le h e t: kezd felengedni a rossz réteg és m egint m együnk felfelé.
m áj 11 A zt hiszem, itt van a débacle o k a : nem m int „ tu d ó s”
vagyok gyengébb m int g o n d o ltam — b á r ez is lehetséges, sőt valószínű; hanem m in t em ber. K ell valami. /7 / K ellenek em berek — ső t kell melegség. És az én „m elegségem ” valam i olyan nehezen felengedő (am ilyen könnyen beszélek és kerülök felületesen intim viszonyba valakivel), hogy ezt megszerezni szinte lehetetlen. És hiányzik. N em igaz, am it évek ó ta m o n d o k : nem kell senki; ak árh o l lehet élni. N em hiszem, hogy tudnék. A zaz a kérdés az: vájjon az a rosszullét,
am it éreznék, felhasználható volna-e a p ro d u k tiv itás fo k o zá
sá ra? Félek: nem. És ezzel végleg ki lenne (m o n d o m ) m ondva az ítélet. — C sak egyet nem értek így: m ért |:n em :|
volt [m ért volt] nekem itt sok B aum garten és Leó? M ért nem b án tam , hogy elm ennek? Sőt — egészen mélyen — örültem neki. És tulajdonképen nem is ők hiányoznak. N em is valaki h atáro zo tt. Valam i. A meleg. — Ú gy lá tsz ik : an n y ira cinikus vagyok, hogy ez lehetne akárki. De valam i hiányzik belőlem ahhoz, hogy az az ak á rk i realizáló d jék ; hogy te h á t ne csak m etaphysikailag legyen közönyös, hogy hol élek és kikkel, hanem em pirikusan. D e úgy, ahogy m ost v an : <igy> m e
taphysikailag ab szo lú t hűtlen, h azátlan stb. vagyok; a valóságban azon b an hű és földhöz ta p a d t. M ost m ár — m ert az em ber végső em beri összefüggésekben lényének m etaphy- sikai essentiájával (jól m o n d ják : ens realissim um ) hat — úgy van velem m indenki, m intha hűtelen le n n é k ; és én úgy vagyok (a valóságban!), m int egy hű és szerencsétlen szerelmes. — Irm ával szemben volt m indez a legnyilvánvalóbban igy.
/8/ éjjel „M inden rendben v an ” — Villámlik. Z iv atar lesz.
M ilyen jó tudom ány is a physiologia! M ost m inden meg van oldva: m ájus az én rossz h ó n ap o m volt m indig; a <nyár>
meleg nem kedvez nekem so h a; m o stan áb an zivatar előtt nagyon ideges szoktam lenni, fáj a fejem stb. — K itö rt a z iv a ta r: m inden rendben v a n ; az eső elmos m inden reflexiót.
Ez nagyon szép volna — <de> ha a physiologia nem lenne mégis nagyon k o rláto lt m agyarázat. Em lékszem : Ignotus m o n d o tta nem rég: N ovalisból hiányzik az ő tüdőbeteg <x>
volta. N em a k a rta m neki felelni: vagy b e n n ’ van, vagy nincs;
egy sym bolikus p o rtraitb en nincsen[ek] ilyen o k o k ; ha az ő optim ism usa a tüdőbajosé — ak k o r a tü d ő b aj is az ő
„intelligibles Ich ” -jéhez tarto zik , am it én m egrajzoltam (teh át: annyi, m intha nem volna) — Es illik m agam at is úgy megítélni, m int őt.
C sak kérdés: nincs-e mégis valam i frivolitás (a transcen- dens pessimismus o k o zta em pirikus lustaság frivolitása)
20
m inden sym bolikusan vevésében m inden lelki jelenségnek. — M ert: vannak kilengések; v an n ak „ h a n g u la to k ” . C sak épen az ethika azt parancsolná, hogy a legm agasabbrendű átélt (ha csak lehetőségként is) h an g u lat síkjában éljünk, illetve an n ak a végtelenig felfelé való m eghosszabbításának <sík[jában]>
irá n y á b a n ; m inden tekintet nélkül „pillanatnyi h an g u latain k ra ” — még ha azok esztendőkig ta rta n á n a k is el. M etaphysi- kailag mégis az az /9 / élet igazi tartalm a (das Ich an sich) és ez csak jelenség. M ég a k k o r is, ha az igazi életben csak p illan ato k ra van részünk. A lehetőség, az egyszeri m egvalósu
lása egy lehetőségnek — m ondja E ckehart — ann ak m inden
kori valóságát jelenti. M etaphysikailag nincsen idő. És az a pillanat, am ik o r én én voltam , csakugyan az élet, m aga az élet, a teljes é le t; és az „egész életet” betöltő hangulatok mégis csak
„p illan atn y iak ” .
Itt is persze ugyanaz a retten tő kétértelm űség (mely m inden ratio n alista tem p eram en tu m ra nézve fennáll — ha rationalis- m usa nem megy a m ysticism usig): nem frivolitás-e ez is? M ás szóval: a régi problém a (csak egy kicsit általán o sab b an és m élyebben fogalm azva): hol válik el H jalm ar E kdal N ovalis- tól?
m áj 14 Van-e nagyobb hazugság a „ b e z á rá s o k é n á l és van-e n y ito ttab b és kétértelm übb valam i egy csu k o tt ajtó n ál? N em az-e az egyetlen „becsületes” útja az életnek: elhervadni hagyni a d o lg o k at és tem etni aztán a h a lo tta k a t? D e ki az élő és ki a h a lo tt? H ányszor tám ad fel halottaiból egy sokszor eltem etett?
M ost m egint gyengeségnek érzem, ahogy Pesten Irm ával
„ z á rta m ” . G yengeségnek — m ert én még várok valam it (és neki sem lehet ez „elintézés” ). És ha lett volna egy szép
„leszám olás” és „búcsúzás” ? — T alán a k k o r is igy volna.
D e: — a b b an a nagyon általán o s értelem ben — „vége van k ö z tü n k ” m indennek. Igen: köztünk. D e: tőlem hozzá: nem.
És ki tu d ja, mi <xx> tőle hozzám ?
/IO/ máj 15 És m egint úgy érzem : derül. És m egint kezdek bízni magam ba[n], D e: ez a bizalom (ha figyelmesen analy- sálom az okait) a legnagyobb bizalm atlanságra kellene, hogy o k o t adjon. Egészen m élyen persze. M e rt: m ért válto zo tt meg a h angulatom ? A zért, m ert íro k ; azért, m ert megy az írás;
m ert bebizonyítom önm agam nak, hogy van tehetségem . D e:
nem a gyengeség jele, hogy ez bizonyításra szorul egyálta
láb an ? N em az én legmélyebb — és nagyon régen észlelt — em beri alacsonyabbrendűségem , hogy a tetteim csinálnak v alam it belőlem ; m agam elő tt is. Én az vagyok, aki ezt és ezt tettem , vagy gondoltam . És n e m : ez a te tt az enyém és azért fontos, m ert engem tökéletesen és erősen kifejez. N incsen bennem igazán önm ag áb an nyugvó, m ag átó l értető d ő nagy
ság ; m indig bizonyítékra szorul. És ezért mélyen helyes a Leo érzése velem és K arlival szem ben (egészen függetlenül attól, hogy m ennyire becsüli túl itt K arlit és függetlenül attó l is, hogy m ennyiben csakugyan ennek belátásából szárm azik), az, hogy <ő K arli[ban hisz]) az ő K arlib an való hite apriorisztikus; mig <az eny[émben]> a bennem való csak a posteriori h it; tehát az első nem szorul tényleges, tettek által való igazolódásra, a m ásik ellenben igen. K ü lö n b e n : tervez
tem a ném et essaykötetnek egy dedicatiot (jó volna nekem, ha a megjelenésével an n y it tö rő d n ék ) a rra az esetre — am i igen valószínű — , hogy nem lehet nyíltan Irm án ak dedikálni. így:
/ l l / A n. . ..
In Ihre H ände lege ich dieses Buch. D enn viel m ehr als m ir d arin zu sagen vergönnt war, gaben Sie m ir: alles was ich erw arb und gew orden. U nd w enn Sie auch diesen D ank nicht begehren und nicht dulden — leise fällt er dennoch a u f Ih r H au p t nieder, wie w elkende Blumen im H erbst.
m áj 17 éjjel munkaközben Furcsa dolgot figyeltem meg. íro k , tö rlők, gondolkodom , aztán <xxx> m ondom m agam ban:
értem , egészen é rte m . .. Sohasem volt ilyen világos előttem , m ennyire Vizionarius a productiom .
m áj 18 (Jjabb dedicatio tervezet
In m em óriám 18/XII 1907 m áj 20 F u rcsán érik a Philippe essay. Úgy látszik, ez lesz a
legigazibb Irm a-essay. A m ostani stádium lyrája. A levél elküldése és az a z t m egelőző és követő p á r n ap h an g u latai
n ak kifejezése. És a m ostaniaké is. M eg lesz te h á t az igazi nagy lyrai so ro zat: G eorge, Beer[-]H ofm ann, K ierkegaard, Philippe. M ert a többivel összefüggése so k k al lazáb b ; N ovalis: a találkozás h a n g u la ta ; K a ssn e r: Firenze, H a v e n n a ; S to rm : N ag y b án y ai levelek. M ég m esszebb: S tern e: a h iá b a v a ló sá g ; a szakítás u tán i tél „léh a” hangulatai. E rn st: a leszám oltság órái. De ab b a n a négyben az egésznek története benne lesz. — C sak egy a fé lő : nem vész m ajd el, am i form ális- a esth etik ait P hilippeben m o ndani a k a rta m ? N em lesz-e visszaesés a régi ly ráb a? N em tudom .
/12/ A z a k é rd é s: mi lesz m ajd, ha olvasok hozzá; m ost csak az „em beri” fejlődik és érik belőle.
m áj 23 Hidegen állap íto m meg — és ez a hidegség nem csak subjective szom orú (hogy ennél hidegen m arad o k ) — hanem objective is (m ert valószínűvé teszi a m egállapítás igazságát)
— hogy lefelé megyek. N em csak alig fejlődöm valahogyan, de gyengébb leszek, m int valaha voltam . H a a rra a nagy és széles lendületességre gondolok, am i az Irm ával való m egism erke
dés idejében m egvolt bennem — mélyen és erősen fog el a szégyen. G yengébb lettem : legfőbb jel: kellene valam i fix, kellenek könyvm egjelenések, kellene docentura. É s : a külsőt m indig belső o k o k határo zzák m e g : épen ezért nem fogom azt m egkapni. M ert az egyetlen erőm eddig ez volt : érezték az em berek, hogy nem kell nekem ; m ihelyt észreveszik, és félek, hogy az ilyent nagyon is h am ar észreveszik: vége m inden
külső lehetőségnek. És — ilyen bo n y o ló d o ttan szövődik össze külső és belső — félek, egy külső vereség belső débaclenak is lehet nálam okozója.
D e m indezt valahogyan színjátéknak nézem : m intha valaki egészen m ással tö rtén n ék m eg; egészen közönyösen. Szinte csak azért írtam le, m ert ,,p ro b lem á” -nak éreztem. (M ost ju t eszem be: elő tanulm ánynak az A rtu s essayhez.) És ide való az a kérdés is (am i úgy látszik, nekem egyik főkérdésem fog m arad n i m indig): heroism us ez, vagy pedig /1 3/ frivolitás?
M agam nál a m ásodik verdikt felé hajlom , de — theoretiku- san — nem láto m az elsőnek lehetőségét sem kizártnak.
m áj 25 M egint egy kicsit erősebbnek érzem m agam at.
T ürelem lehetőségeket látok. Sőt még azt is: a belső nem sikerülés sem lenne ta lá n katastro fa. A z a z : ha kisülne, hogy am it ak aro k , végczélként, elérhetetlen (hogy nekem vagy
<xx> egyáltalában: m indegy; ez a czél csak én előttem van;
csak ha megvan discutabilis, m int egy tudom ányos fejlődés lehetséges <etape[ja]> lép cső fo k a): még a k k o r is hiszem, hogy tu d n ám ak arn i az utat. És — külsőleg — beérni a „m ellékter
m ékkel” ; — a z a z : essayistának lenni. — És itt m egint itt <xx>
van az állandó kérdés: m ennyi itt, ebben az érzésben, a frivolitás?
m áj 28 M ost ju t eszem be: az a könyv, am it m ost irok, m égiscsak az én régi ro m an tik a könyvem lesz; am it 1906 n y arán a T á trá b a n skicczeltem le (valahol még meg is kell lenni az első d u rv a vázlatnak), am iről még az előző télen beszéltem L acinak. Ez jó jel volna. A z organikusság jele. — És m ás jó jelek is v a n n a k : jó k o r jö n n ek m egint a dolgok.
E lőbb a Ziegler könyve, m a — épen am ik o r az antirationalis- ta rationalism uson g o n d o lk o d tam — a két új K ierkegaard kötet. « P e d ig ) És m in d ak ettő azért jö tt „ jó k o r” sym boliku- sa[n], végszóra — m ert em pirikusan m egkésett.) Persze az a kérdés (sőt, ez nem is kérdés, hanem bizonyos), hogy ha az
em bernek jó l megy, a k k o r m inden jó k o r jö n , ha rosszul, sem m i; hogy ez csak subjectiv-projectio. Persze: de an n ál ink áb b jó jel akkor.
C sak : valam i „ e m b e r” -nek kellene jönnie. És végső ( f o k o n ) po n to n mégis az- /14/ zal fog eldőlni m inden, hogy ki és mi, és m it hoz és m it visz. V agy: abból fog nőni valam i, hogy n em jö n senki? Lehet. — H a n ő csakugyan, a k k o r nem is baj. D e az az érzésem van, hogy kell jönnie. — P ersze: az én m ostani életberendezésem m ellett nagyon nehézzé, m ajdnem lehetetlenné van téve (em pirikusan), hogy jöjjön. Sym boliku- san persze ez még valószinűbbé teszi. (M egjegyzendő: itt van m egint a „sym bolikus élet” alacsonyrendűsége és frivolitása
— <m int> lehetőségképen legalább — : nem ak árk i lesz-e egy bizonyos v árakozás u tá n , a k ijö n . N em jö n az, akire v á rtam ; de: m ert vártam , az aki jö n , lesz az. — Ez m egint egy eldönthetetlen kérdés. M egint olyan, am it csak a következm é
nyek döntenek el.)
F u rc sa : a jó h o z kellenek em berek — a bajhoz nem. Az Irm a b ajo k idejében, — vagy, hogy sokkal kisebbekről legyen szó: a sok balsiker idejében — nem kellett senki; igen:
hisztériát levezetni, vagy m it tu d o m én m it; de nem kellettek.
M a — pedig nem is ö rü ltem olyan nagyon, m int talán kellene
— az E rn st levelének, h ián y zo tt pl. Leó, akinek meg lehetett volna m u tatn i. Vagy valaki. De valaki — és nem akárki. Egy
„az én em bereim ” közül. B ajban nem.
És a m űvészettel szem ben m egfordítva van. Jó d ara b h o z szívesen elm egyek egyedül. R ossznál bosszantó nem egyedül lenni — M ért van ez? És bizonyos: a p o laritás nem szükségképeni és különösen egyik állap o t sem a rendes.
/1 5/ m áj 29 Csak egy kis belső productivitás — és jó l érzem m ag am at és nem kell senki. Itt ez a m egállapítás a fo n to s : nem kell senki. Jó volna, ha volna valaki — de ki? V alaki, aki elég erős legyen, hogy tü k ö r legyen (ne eressze á t a sug arak at), de
csak tü k ö r kell, hogy legyen. M indig erősebben látom , hogy nagyon erős és érdekes intellectusok (Simmel, Bloch) szinte sem m it sem n y ú jtan ak nekem . Én nem küzdelm ekben fejlődöm , hanem egészen növényszerűen. Ez nem értékelés;
m egállapítás. Ilyen vagyok, h á t így kell élnem. — De m ás a fontos: m ért volt, hogy olyan o d aad ó , olyan hajlékony és hirtelen, de a m egütött ton u sh o z mégis hozzásím uló intellec
tusok, m int Irm a és Leó (akit m a egészen így láto k ; és azt hiszem : helyesen) an n y ira használtak nekem ? A zt hiszem:
m ert elég erősek voltak ahhoz, hogy p o n to san érzékeljék azt, am it g o n d o ltam , de nem elég erősek, hogy ha velem m egindultak, m ás síkba forduljanak át. Viszont <volt> az ő lelki életük érzékibb és igy hirtelenebb az enyém nél, teh át az én gondolatm enetem síkjában dolgokat találtak, vagy találtattak velem, am ikre az én — lényegében — asensualis, asexualis, ratio n alista élm ény m enetem nem ju to tt volna.
Ezért volt m inden olyan term ékeny. És ezért m eddő m indenki mással. — És így csak m ost értem , m ért olyan végtelenül önző az én szeretetem : az, hogy Irm a egyéniségét velem szemben meg ak a rta m védeni. M ert ő úgy kellett nekem , ahogyan volt;
én vesztettem volna, ha ő elveszti <ve[lem]> hozzám simulva az egyéniségét — Ez persze annyira ö n tu d a tla n volt, hogy csak m ost jö v ö k rá, /16/ am ik o r m egállapítom , hogy nem kell senki; de ő haszn álh atn a nekem , ha itt volna. H asználhatna
— m ert beszélnék neki. És ezért tudnék neki beszélni,míg m ásnak nem. M ert az m ár b izo n y o s: nekem nem kell, am it a m ásik m o n d ; csak olyan em ber kell (és a fentiek m iatt kevés ilyen em ber lehet), akinek én tudjak beszélni.
Érdekes lesz ebből a szem pontból P aul E m st — ha csakugyan egy síkon vagyunk egymással. <xx>
éjjel, munkaközben F urcsa dolg o k at figyelek meg m aga
m on. Valami régebben állíto tt látásom egy p illanatban egész valószínűtlennek tetszett előttem és ek k o r — m agam szám ára is alig h allh ató an — azt m oro g tam m agam elé: „pedig kell, hogy legyen benne valam i, hiszen én m o n d tam ” .
M ellesleg: az E rn st essay is Irm a-essay lesz. N em csak a m ár meglevő B runhild-részben lévő ,,B egrenzung” -problém a m i
a tt; m ert ez csak az énnekem hozzá való viszonyából fejlő d ö tt; m ajdnem olyan p o n to k b ó l am ikhez neki semmi köze, am iket teh át m ás d o lgok is tu d a to sa b b á tehettek volna bennem . (Persze az a k ü lönösen [sic]: ezeket is ő teszi tu d a to sa k k á .) És ennek vele való még ilyen összefüggésére is csak so k k al később jö tte m rá. D e az érdekesebb ez: azon g o n d o lk o d tam egy éjjel, hog y an lehet, hogy én olyan kétféleképen állok szem ben azzal, am it ő velem tett. Érzem , hogy a dolgok legmélyén, ő m égis meg van gyalázva a tettei á lta l; bepiszkolta m ag át és én piszkosnak látom is ő t /1 7/
m iatta. D e — az < „életet[”]> „élet” -ben — ha összekerül
nénk, ez nem v á lto z ta tn a serfimin semmit. És a triviális m a g y a rá z a t: m egbocsátani — „és m égis” szeretn i: itt m ind nem jö n tekintetbe. H anem ez igenis az élet és az élet különbsége. Az {é le t-b e n ) élet m indent elm os; az idő, a fejlődés, a p illan ato k o tt összehoznak, együtt ta rta n a k m indennek ellenére em bereket, ak ik em pirikusan egym ásnak rendelvék (leszám ítva a leszám ítandókat). Az élet nem
„szám ít le” sem m it soha. T éren kívül és időn kívül van. N incs feledség, nincs b o csán at, nincs hangulat. Lényegek érintkez
nek lényegekkel. — És ezért gyengeség tőlem (de szükségszerü gyengeség) „m eg b o csátan i” tu d n i itt. Bár — hiszem — v an n ak <xx> itt |:is :| erős em berek — D e : ezen gondolkodva jö tte m rá az epikai és d rám ai form ák végső külöm bségeire, am i k ö rü l az essay forogni fog. És így ez az egészen a b stra k t form am etaphysika is visszavisz a m inden dolog c e n tru m á
h o z: Irm ához. (T alán ezért nem helyes egészen ez a szembeál- litás — az élm énykritikában, nem a fo rm a m e ta p h y sik á b an : o tt rendben van — m ert épen ő a centrum a m in d en n ek ; és am iből m inden eredt és am inek o lyannak kellett lennie, m int am ilyen volt, és azt kellett tennie, am it tett, azt énnekem úgy ahogy van el kell fogadnom , szentnek kell ta rta n o m : hogy m egbecsülhessem a m agam életét. Ezt csak m ost, ebben a
pillanatban látom így. E lőbb azt hittem : el kellene ítélnem őt, de nem tudom . M ost az a kérdés: az a furcsa dolog történt-e itt, hogy egy helytelen élm ényanalysisből < form a[analysis]) jó form aanalysis lett; vagy pedig csaku- /1 8/ gyan van egy m élyebb oldala a világot lá tásn ak a d rám aian trag ik u sn ál? A vallásos talán ? — N em tudom )
jun 1 Mégis úgy érzem : nagy bajok vetik előre az árnyékukat.
Lehet, hogy ez azért van, m ert két n ap ó ta m egint nem dolgoztam tisztességes[en]. D e ez m indegy. M ert m icsoda életállapot az, am inek állan d ó és szűnetlen m u n k am ám o ro k ra van szüksége, hogy „jól-érezze” m ag át; teh á t: hogy ne gondoljon az igazi dologra, — hogy felejtsen el m in d e n t: m it?
(Azt hiszem : nagyon jó l tu d o m , m it) — És azt hiszem m a : és h a a m unkával m inden el lesz érve külsőleg-belsőleg, ak k o r — a k k o r— ? M i van meg? N em a rra való az én egész életem — egészben véve — m indig erősebb tisztázódása, folytonos felfelé emelkedése, hogy egy szép n ap o n egészen meztelenül álljon előttem a n n a k végleges üressége és lényegtelensége: a tragédia. Érzem jö n n i; talán so h a olyan biztos erővel, m int m ost. (Tavaly nagy fájdalm ak ta k a rtá k el: m indig azt kellett érezn em : igen, ha ezek nem lennének, a k k o r ta lá n . . . ) M ost nincsen semmi. És elő reláth ató lag m indig „ jo b b a n ” fog m enni. És úgy érzem, közel van m ár a végleges kihegyeződése m indennek. És a k k o r? A zt hiszem főbe lövöm m agam at.
M értjein ek érzem, hogy m ost van energiám O ttóval revolvert vétetni m agam nak (Tavaly hányszor a k a rta m E dithtel vagy C so rb a [?] Iv án n al? D e sohase szóltam nekik). M ost ez azáltal, hogy m egbeszéltük, el van döntve. — D e persze, hogy a k k o r mi lesz? K i tu d ja? — R ettenetes /19/ dolog lehet túlélni egy összeom lást; ak k o r igazán lefelé m egy az em ber végleg és teljesen.
És hom ályosan érzem : Irm án ak lesz valam i köze a véghez.
— B á r: a m ostani állapothoz és [az] egésznek egész kihegyező- déséhez semmi. A nnyi ta lá n : am ió ta ő volt, tudom , hogy van
lényeges dolog a világon; és hogy az enyém és a nekem elérhető nem az. De itt ő mégis csak alkalom v o lt: egy ilyen dolog nem titk o lh ató el ö rö k re úgysem. K ip a tta n t volna
<ha[mar]> b á rm ik o r egy lényeges dolog érintésétől. És — végső fo k o n — még ha igy is lesz m inden: hálásnak kell lennem neki és az is vagyok, hogy ezt m egism ertette velem.
M ert — végre ez mégis elképzelhető — talán végigéltem volna úgy egy életet „ m in t tu d ó s” anélkül, hogy erről sejtelmem lett volna. És a k k o r in k áb b . ..
O lyasvalam it hiszek: találk o zu n k Firenzében az ősszel.
V agy: egyszer ír nekem és ú g y . . .
M eglátjuk; addig? D olgozni, m intha hetvenéves lennék legalább, m intha nem lenne m ásról szó a világon, m int egy pár essayt, egy p á r könyvet megírni
jun 2 Végigolvastam m a m egint (hosszú intervallum után) m inden levelét és egészen m ásképen értékelem a lá to tta k a t — m ert a látásom nem igen változott, csak soknak, nagyon soknak láto m az ő szenvedését és heroikusán eltitkoltnak az első id ő b e n ; és hogy m ikor jelent meg R ., erről /20 / m ost sincs fogalm am . D e az értékelésem ez: jo g a volt; igaza v o lt;
helyesen tette — talán m aga ellen vétkezett, am ikor R. szedte fel az útja mellől (hiszem, hogy igen), de semmi gáncsra nincs jog azért, am iért engem félredobott az útjából. M indig hittem : nem tettek szerint, egyes esetek szerint van az em bereknek igazuk és nem igazuk egym ással szemben, hanem
<lényeg[üknél]> lényüknél fogva; bizonyos em bereknek, bizonyos em berekkel szemben mindig. És m ost így érzem : neki velem szem ben m indig igaza volt és igaza lesz. M ert ő olyan em ber és én csak ilyen vagyok. És a legigazibb érték bennem az lehet csak, ha ezt megérzem és m inden ilyen em bernek fölényét hangos ném asággal köszöntőm .
És ebből a látásból és értékelésből életform a is válhatnék.
T alán a nekem egyedül lehetséges életform a. K ülönös: az én essayim nek ez a form ája úgyis: az ö n tu d ato s fejethajtás a
m agasabb e lő tt; hűbéri érzés, a H agen érzésvilága. K érdés:
lehet-e életérzés belőle és h ogyan; Irm ával szemben m ost nagyon érzem ; de ez az egészre nézve keveset jelent. Az a kérdés, hogy a rendes életben (együttlét stb.) az ilyen érzés hogyan volna realizálható.
jun 6 Persze — u tólag különösen — m ásfelől is látom a h a tá ro k a t; az övéit és a viszonyunkét. Az egész „m egértés”
csak illusio: egészen üres az, am it az Írásaim ról m ond. D e:
term ékeny csak az ilyen m egértés lehet; am ikor az em ber m aga terem t „m egértéseket” , m ert olyan ¡21/ m indenekfelett erős és mély az ö sszetartozásnak tu d ata, hogy lehetetlennek, m inden életösztönnel ellenkezőnek látszanék, ha a — látszó
lag — legmélyebb és legfontosabb p o n to k o n nem lenne <xx>
meg az együttlét. És az „ü res” szavak talán még jo b b a k és tö b b ek <m intha> m int a valam it jelentők — m ert azokat könnyebb m egtölteni; és így azok a k k o r csakugyan m egadták azt a biztatást stb., am i kellett. — M ost lá to m e z t csak igazán, am ik o r P. E m st-tel olyan m élyről értettü k meg egym ást, m int ta lá n soha, és — ? És semmi. V annak ilyen e m b erek ; j ó ; szép.
T alán egy p á r tudom ányos kérdést h am aráb b fogok így tisztán látni; h á t aztán ? — Ez a „ h á t a z tá n ” persze csak a b b a n az egészen mély em beri értelem ben. K ü lönben ez azért so k a t hozhat (Leó pl.) — D e így kisül — am i L eónál is látszott m ár — : an n ak a „m egértésnek” semmi köze nincs ehhez.
jun 9 U jabb dedicatio terv: „D em A ndenken <der> m einer ersten florentiner [sic] T ag é”
jun 13 Érdekes, hogy m egfordult — m á r régen — belső állásfoglalásom az Irm a lehetőségekhez. M ost m indig úgy érz e m : rajtam áll m in d en ; ha én igazán a k a r o m . . . Remélem, hogy ez nincsen így. N em csak azért, m ert én nem fogom ak a rn i — de m ert szegénynek borzasztó élete lenne m ár régen, h a ez így volna. (N em a Leó hitének suggestiója ez a látás?)
jun 14 D e d ic a tio : „ In die H ände sei dies Buch gelegt, die es m ir gaben”
jun 19 M ost azért kezd m ár kifelé is h atni a hidegségem. E lőbb E d ith érezte meg, m ost H ilda. A zt hiszem, leszakad m ajd lassan rólam m indenki és <x> — ? És — mindegy. Vagy kibírom és /22/ jó d o lg o k at fogok csinálni; a k k o r m inden rendben van. Vagy nem b íro m ki és — a k k o r is m inden rendben van.
Ennek — a reális, élő em berek elvesztésének — azt hiszem m ost itt a krízis ideje. És a krízisnek sym ptom ája, hogy tele vagyok irreális em berlehetőségekkel; a meglévők m ár elúsz
tak előlem. V alam i cso d át várok, am i elhozná az elérhetet
len^], a lehetetlent. És hogy ez m ost rendesen Irm ával függ össze — az m ajdnem véletlen. Az ő idejében még voltak em beri élm ényeim , és m ert ő volt ezek k ö zö tt messze a legerősebb — u tólag ő lesz a sym bolum a an n ak , hogy én egy em bernek legyek valam i és ő nekem . M ert egészen testetlen és szem élytelen a csodavárás. Irm a csak név m ost. — D e csodát várni m indig krízis jele. A m íg nincsen baj, addig az em ber hívni tu d ja a csodát. A k k o r meg is jö n az. A várt csoda m indig a lehetetlenség.
H á t aztán ?
Kevéssel azután, hogy ezeket leírtam , kianalysáltam m agam ból a hang o k á t; a rossz h an g u lato m m ajdnem az öngyilkos- sági h an g u lato k ig fo k ozódott. D e ez csak az értékelése egy kedélyállapotnak, a hang, aho g y an ír róla az em ber, a gesztus, am ivel hozzá állást foglal — a dolog m aga objektiv valóság.
Az o k te h á t: tegnap ó ta egy rossz könyvet olvasok, délelőt
tö n k é n t k o rrig álo k , nincs m u nkaintenzitás. Ez egészen em pirikusan nagyon m egnyugtató len n e: egy p á r ó ra m úlva elkészültem ezzel a könyvvel és az tá n rendben van m inden.
M int sym ptom a a z o n b an /23/ végtelenül veszedelm es: itt van
egészen p ontosan az, am it tavaly télen m agyaráztam épen itt Berlinben B au m g arten n ek : nagy baj engem nem érhet — de nincs olyan <xxx> n ap, a m ik o r százszor fel nem fo rd u lh atn a az életem. A k k o r azt m o n d ta m neki: egy jénai pinczérnő m iatt még egyszer agyon fogom lőni m agam at. N em túloztam ak k o r a külső ok nagyságát?
jun 21 Philippe igazán a nagy Irm a-essay lesz. M ost azt hiszem bele tudom vinni fo rm ájáb a a m ostani helyzet lyráját (a gegenstandfreie Liebe-t) és ezáltal ta rta lm á b a a Ph-pel összefüggő m inden form a problém át. — Érdekes azonban, hogy ez is milyen régi th ém a: a másfél éve tervezett „vita n u o v a ” egyik fele; m ásik — nagyobbik, objektivebb — fele az A rth u s király lesz. (A m ibe — mellesleg — a H ebbel ellenes novella olvadt m ár bele teljesen: A rth u s fogja G inevrát úgy szeretni és ezért elveszteni.)
jun 26 T isztulnak az u ta k — a tudo m án y b an . L áto m az u ta m a t; látom , hogy lehet m enni; hogy kell m enni — és hogy m ég senkisem lá tta m eg rajtam kívül. És egy em ber kellene, akivel beszélni lehetne! D adogni! A kinek hallgatásai vakm e
rőségeket csalnának ki belőlem , akinek kérdései erő t ad n án ak bizonytalanul érzetteknek — egy em ber kellene — Irm a kellene! — M ert m ás nincs. Van, aki szu rro g átu m lehetne.
H erbertnek irtam m ú ltk o r a „d a d o g á s” -ról; igen, ő jo b b lenne, m int senki, talán Leó is — talán Paul E rnst is ilyesvalami lesz. De <xx> ez nem az! Az „o k o s” , a kiváló, és
„h o zzáértő ” em berek a legkevésbé: képtelen volnék Simmel- nek, vagy Blochnak, vagy K ariinak egy m o n d a to t is elm onda
ni : a szakértők a kész /24/ szám ára valók. Ide m ás kell. És a m ás, az igazi m ás csak Irm a lehet — Nevetséges itt
„szerelem ” -ről beszélni; én ma m ár nem vagyok „szerelm es”
belé — és előbb is, később is, jo b b a n szerettem m ásokat. Itt m ásról van szó. K assner „m ystische S ym pathie” -nak nevezi, Shelley Prom etheus és A siájáról beszélvén — és E rnst m egírta az egészet B runhildben: Siegfried C hriem hildbe szerelmes
(mily szép „ L ie b e stra n k ” o tt!) — és B runhild áz igazi. — De épen olyan nevetséges „ m e g é rté s irő l beszélni — egy tucat nevet írh a to k ide, ak ik jo b b a n értenek meg, m int ő. M ilyen kom ikusak m ajdnem ítéletei a dolgaim ról leveleiben. És mégis: azt írta K assnerről, „benne van R avenna, benne van m aga meg én egy p ro b lém áb a tö m ö rítv e” — és enélkül nem lett volna semmi további. És a beszédek. — N em ! N evetsége
sek a filologusok, akik Steinnéből istennőt csinálnak, hogy m egértessék a h a tá sá t G oethere! D e még nevetségesebbek a psychophilologusok, akik fin o m an k im u tatják : m ennyire nem értette ő G o eth et! Persze hogy nem értette: F r. Schlegel értette, m eg W. v. H u m b o ld t — de abból a nem értésből az Iphigenia született; a m egértésből semmi. N em ! itt egy m ystikus dologról van s z ó : a cso d át hinni tu d n i valakiben; az öntudatlan[t] (lassan és term észetesen) kigom bolyítani az ö n tu d atig belőle; fo rm á t adni az ő lyrájának. — És valahogy igy érzem : csak ilyen nővel lehet házasság, m ert csak ilyen n ő tő l lehet gyereke ¡25/ az em bernek: m ert <a k k o r) itt a férfinak is gyereke v an : objectiválódás <a> nagy vágyódásá
n ak , fo rm át nyerni — nem véletlen gyümölcse egy m ám oros ó rán ak ! — C sak : m it jelent ez a szerelem az asszonynak?
Igazán különbség ez az ő szám ára egy m ásfajtával, a rendessel szem ben? N incs csakugyan valam i férfias az E rnst B runhild- jében? Vagy talán valam ikor lesznek ilyen asszonyok? Ki tu d ja? M a : — azt hiszem — ez nem sokat számit. A H erbert versét, „az asszony csak asszony. . . ” , az asszony szájába adva nagyon is m eg lehetne fordítani.
És ezek u tán le kellene szám olni és le is k ell: egyedül vagyok és leszek is. És nem szabad, hogy kevesebb szabaduljon fel belőlem <m int v[ele]> nélküle, m in t vele szabadult volna — az ő em lékének is ta rto z o m ezzel. M ert arra, hogy még egy ilyen találkozásom legyen az életben, m ég gondolni sem lehet és szabad.
K ü lö n ö s : alig egy évig ism ertem és milyen sok idő kellett, am íg m e g ta n u lta m : mi volt ő nekem tulajdonképen.
jun 31 „Es ist das Zeichen bedeutender M enschen, dass sie zum G ew öhnlichen a u f ungew öhnlichem Wege gelangen”
Hebbel. Tgb. M ünchen. 29. M ay. 1837.
Egészen rejtélyes, hogy m ost egyszerre m egbénult a p ro d u k ti
vitásom . Elég jó l érzem m a g am at; nincs sem m i bajom . D e:
nem jön. M égcsak erőlködni sem vagyok képes. N ém án ülök, vagy léha g o n d o lato k k al lopom a n ap o t. És várok. Elképzel
hetetlen, hogy a /26/ következő perczben ne változzék meg egyszerre m inden — de nem változik meg. És <xx> — az érzésem szám ára — legrejtélyesebb, hogy ez volt m ásképen is.
A z eddigi írásaim , m int csodák, égi ad o m án y o k állnak előttem , m int valam i, am ire én, az, aki itt ül tehetetlenül, sohasem volna m ár képes — érthetetlen, hogy képes volt rá valaha. (A nélkül persze, hogy ezzel az objectiv értékükről ak arn ék valam it m ondani)
ju l 1 E dith nem felel. B iztosan baj van. De énbelőlem hiányzik m ár m inden energia |: ily en ek re: j. Az a két levél volt az utolsó.
C sodáltam , hogy ennyire tellett. E m pirikusan igy van:
frivolan összetört valam it, ok nélkül, hisztérikus m asochista kíváncsiságból; valam it, am i egészséges volt. Egészen mélyen helyesen ( é r z i) érez: de egészen mélyen m indenkinek így kellene éreznie — és ak k o r neki nincs o k a . De h á t nem elég ok, ha ő elég finom hallású m eghallani a sy m p to m át? Lehet valaki annyira értő és filosofus, hogy a gyökereket is m eglássa? — És ha m eglátná: nem kellene még inkább elm ennie? — Igaza van.
ju l 2 F o lyton nő az idegességem. K ét hete egy kis látási hallucinatiom v o lt: egy folt a k aro m o n m ozsdás [sic] közben m ozogni kezdett. M o st ideges ,,H ellh ö rig k eit” -em van.
H an g o k at hallok, k o p o g áso k at stb ., és kisül, hogy nincsen semmi. Rosszul alszom stb. Biztató kilátások! — Am ellett mindez nem p ro d u k tív ; m int a tavalyi idegességem volt
jul 3 M égis rosszul áll m inden. Az én életem „steh t und fällt” a m unka m ám orok- /27/ kai. M ihelyt akárm ilyen külső okból
— R iviera, m o st: fejfájás — nem megy, vagy legalább nem megy hisztérikusan erős intenzitással, úgy lóg az életem hogy
— b ajo s erre h a so n la to t találni. M ost m egint ak árm i tö rténhetnék velem. — N em hiszem (pillanatnyilag legalább, m ert nagyon érzem a m ostani állap o to m fizikai, külsőleges, tehát m úló okait), hogy én m agam tennék itt valam it. De védekezni nem volna erőm . És ha olyan sokáig ta rta n a , hogy belsővé válna (vagy legalábbis én belsőnek érezném ), a k k o r még azt se tudom .
ju l 6 A zt hiszem, alig ism erhető fel — még Leo szám ára sem — az E rnst-nek Irm a-essay volta. — N em baj. Stílusa hozza m agával. Ez új stílus: fílosofíkusan érvényes. A záltal hagyja o tt a tárg y at, hogy az ab so lu t csúcspontját veszi; am it lyraian kezdtem G eorgevel és am i nem sikerült S torm ban, itt talán [fog] m enni. Ez lenne a ro m an tik a könyv stílusa is. A <xxxx>
teljesen „gegenstandfrei” stilus.
M ár nem érzek semmi veszedelm et Irm ával szem ben; a nyílt aján lást pedig egyenesen feleslegesnek; erő ltetett kegye
letnek. — D e az (az aján lásh o z való h an g u lat) talán Philippepel k ap cso latb an meg fog változni.
ju l 12 T alán jó idők jönnek. A vasúton végtelenül ideges m unkakedv vett e rő t ra jta m ; á ra d ó ötletgazdagság fogott el.
Szinte kínos volt a feszültség. — M ost ez persze m egszűnt teljesen — de elvégre 5— 6 órai lakáskeresés u tán elég, ha nincsenek negatívum ok. És h o ln ap m ár van lakás!
ju l 13 A lakás jó. Igazi w eim ari stíluszavarosság: Velasquez, Piom bo, M an teg n a — W erth er /28/ és L otte, T horw aldsen C hristus stb. R ossz b ú to ro k , sok virág stb. A zt hiszem jó lesz.
— Egy kicsit b ágyadt vagyok — és sok levelet kell irnom . M ajd elválik.
ju l 14 Úgy látszik, mégis elérhető a „rem eteség” . Rosszul és lassan megy a m unka — és m égsem kell senki. És a vágyódásokkal is lehet m ár m it k ez d e n i: a nagyok them ákat ad n ak és viszik a m u n k át; a kicsinyek jó k délutáni pihenésül, m unk[a]pauzák kitöltéséül.
ju l 19 Nem lenne csoda, ha b ab o n ás lennék — kérdés: nem vagyok-e az m áris? — H ogy m inden ann y ira erre az [egy]
k árty ára — a m u n k ára van feltéve! D élu tán , — m ég <xxx>
nem csináltam addig <xx> sem m it — já tsz o tta m a piszto
lyom m al. V alam it e lro n to ttam ra jta m [rajta] — és nem tu d ta m ren d b eh o zn i; sokáig kínlódtam , m indenfélét m egpró
báltam — hiába! Este dolgoztam . P ár oldalt. És p á r oldalt írtam és egész véletlenül eszembe ju t a dolog. Előveszem. Az első pillanatban sikerül. N em furcsa ez?
N em fu rc sa : hogy a lám pám rossz helyen lóg — a kezem árnyékot vet a p ap iro sra — és m inden levélnél, naplóírásnál érzem. A m unkánál nem. Pedig elh atáro ztam , hogy megfigye
lem: hogy szóljak esetleg a háziasszonynak. M ár harm adik este, hogy dolgozom — és nem veszem észre. De ennek még van „psychologiai” m agyarázata (h a unalm as is) — ann ak nem.
ju l ( 2 8 ) 27 Egy kicsit restellem ezt ide leírni — nem szeretem az ilyen ju b ileu m o k at és ez igazán ju b ile u m : m ár hetek óta hiszem, hogy igazán vége m inden Irm a-em o tio n ak . Nem gondolok rá soha. Az íróasztalon v an — stilusokokból, Philippe- /29/ essaym m iatt — a képe. De alig nézek rá és végtelenül idegen, ha nézem. És nem ju t az eszembe soha.
E ltű n t — Pedig m ost nem is á rta n a egy kis vágyódás és szom orúság u tán n a — Philippe m iatt. D e ilyen az é le t: Ernst- et talán elro n to tta (a pathetikus felé vitte), hogy ő mindig o tt v o lt; pedig nem illett bele organ ik u san az essay kereteibe. Ez talán száraz lesz nélküle.
ju l 28 Az élm ényobjektivitás (A rth u s é rik !): az egyetlen, am it m int közvetlen érzést észlelek a folytonos visszautasítások kö zö tt: a m ai tá rsad alo m lehetetlen. Engem nem érint ez a dolog; én v árh ato k . Egy k ia d ó t csak k apnak az essayim — és ha nem egy év m úlva leszek fo ly ó irato k b an is acceptált, h á t ö t év m úlva. D e az én esetem et [esetem] azt bizonyítja, hogy ha egy szegény em ber ta rta n a u g y an o tt, ahol én — éhen h a lh a tn a ; feltéve hogy egyáltalában elju th atn a ide. — Ez nem
„jóság” vagy „h u m a n itá s” — ez d istan tia az élm ényekhez. És van azért valam i szom orú benne. M indegy: csak jó legyen aztán az „ A rtu s” !
ju l 29 F urcsák, egészen oknélküliek a m ostani öngyilkossági hangulataim . P illanatnyiak. Szédülésfélék. Sohasem g o n d o lok rá — ha aztán vége a p illan atn ak , borzasztó bo lo n d ság nak érzem őket. D e vannak p illa n a to k : o stobán, előkészület nélkül, csak úgy ledőlni az ágyra, fárad tan , m intha aludni a k a rn a az em ber — és akkor. És a k k o r itt volna a nagy csend.
Pihenés. — Ez nem kétségbeesés. — M i?
ju l 31 L ehet hogy a v asárn ap o k m iatt fogok mégis o tth o n letelepedni. Ezek az und o k , /30/ ú tálato s nyárspolgárok, prim itiv [?] dolgok! H ogy lárm ázn ak , ugrálnak, üvöltenek!
És m ilyen vékonyak egy ilyen penzió falai! M inden lépést á th a lla n i! És cselédlányok sik o n g atn ak és én ek eln ek . . . Az em ber nem szentim entális értelem ben van kitaszítva a társad alo m b ó l, de valahogy úgy, hogy az o tro m b a észre nem vevéssel gázol keresztül az idegein, am iért m ás életet m er élni m int ők, am iért nem illeszkedik be az ő „kedélyes és m eleg”
életükbe. — H ogy gyűlölöm ilyenkor az „életet” !
É rdekes az an yagok ellentállása. A Philippe essay form ája a régi „V ita n u o v a ” átalak ítása volt. És nem megy. Ph.
túlerős, hogy bele lehessen olvasztani, és nem elég m agas, hogy belenőjjön. <Ezt> El kell teh át — úgy látszik — választani egym ástól a kettőt. — K ár.
aug 3 D edicatio: A n . . . N u r an |:d e r : | N äh e erlebt m an die Ferne und n u r an dem Leben die F orm en. Sie gingen in dem A ugenblick, wo sich für m ich alles entscheiden m usste, durch mein Leben hindurch. D ass |:ic h :| ih r K om m en und Gehen sehen ( d u r f te ) konnte, gab m ir alle E rkenntnis, die mir erreichbar, (d e re n ich b e d u rfte ) die m ir v o nnöten w a r . ..
Vielmehr als dieses Buch zu sagen im stande ist. D aru m muss ich es in ihre H ände legen.
szept 29 Firenze Irm a nélkül — és van: valam i fontos és ugyanaz a fontos, m int ak k o r volt: G io tto és Michelangelo.
N em olyan m ám oros m ost, m int a k k o r — de ha valakit ide kívánnék, az csak Leo lehetne. Igazán tu d o k egyedül lenni; és azt hiszem, nagyon is az vagyok. És nem baj. N agyon messze van m indenki, /31 / aki „szellem ileg” közel áll hozzám . Egy évvel ezelőtt talán Füleppel egy legalább B aum garten meleg- ségű viszony fejlődött volna. M ost az em bereknél az elválasz- tó t érzékelem — a hasonlóság csak a rra való, hogy ezt észre lehessen venni. És nem baj. N em fájdalm as.
Settignano nagyon szom orúan h at így. ( D e ) Ilyenek úgy látszik nem lesznek többé. H a előrenézek a rra az ötven évre, ami még következni fog, egy nagy szürke sivatagot látok m agam előtt. De ha m ost g o n d o lk o d o m a dolgon, csak egytől félek: kibírja a p ro d u k tiv itáso m melege ezt a jégsivatagot?
Nem lesz-e így száraz pedáns belőlem ? C sak m agam tól félek
— nem az életem től; csak a m u n k ám at féltem — nem m agam at. M ost itt a végső búcsú ideje Irm átó l (és igaz m arad a leghevesebb fájdalm ak érzése: Irm a : az élet). De nem szom orú S ettignanoban lenni: nem az a hely, semmi köze ahhoz. M ernék m ost m ár a pesti lak ásb a vagy az atelierbe menni. Ezek a helyek (m int Aussee is) nem földiek m ár; az em bereket, akik ak k o r o tt voltak, b earanyozta az én akkori életem — de ennek sem a véletlen helyhez, sem a véletlen em berekhez nincs köze. N em m elancholikus a M ichelangelo
M ad o n n áját látni — az gyönyörű; nem m elancholikus S ettignanoban V edresékkel együtt lenni — egyszerű, közönséges, kedves, kicsit unalm as em berek. M elancholikus lehetne egyedül lenni és, /32/ és tisztán látni, hogy ezek így v an n ak — ha még énbelőlem is nem lenne kikapcsolva m inden m elancholiának lehetősége.
okt 1 N em volna szabad egy n a p n a k sem eltelni anélkül, hogy az em ber egy p á r o ld a lt ne olv aso tt volna egy nagy fílosofusból. M ain e de Biran van m ost a kezem ben: és m egtörtént a leszám olás (krízis nélkül) az utolsó p ár h ó n a p pal: szétszóródtam , em berek k ö zö tt éltem , apró-cseprő d o lgokban v o ltam benne — nem szabad, m ég nincsen itt a n n a k az ideje. T alán ha az em ber m ár egészen „ fo g ja” a dolgot, lehet; de a praktische V ernunft csak a reine V ernunft u tán jöhet. És még nem vagyok sehol. Vissza kell térni a tavaly őszi p ro g ram m h o z: so k a t tanulni éveken á t; m inden m ás mellékes — és ezért e lk e rü len d ő !
okt 4 Érdekes szim ptom a: m a (M asaccio h atása a latt) az Alfíeri könyv j á r t m egint az eszemben. Felm erült az az id e a : nem lesz semmi „érzelm i” tartalm a. De rögtön, nagyon erősen és rad ik álisán éreztem ; nem baj. Ú gy látszik, a Philippe csakugyan a vége volt valam inek. A m iket m ost elgondolok, azok talán p ath etik u sak lesznek — úgy m int az E rn st, a dolog p a th o sá t hozván — de sentim entalitás m ár nem lesz b ennük semmi. Enfin! — És ezzel igazán el lenne vágva m inden szál az „élet” -től. Egészen tito k b an azért kellett, hogy ezt alátám assza benne. E lm últ, am iért kellett /33/ — m ost rem élem nem térh et tö b b é vissza.
1911 fe b r 11 Z á rju k le a n ap ló t: a sentim entalis időknek vége.
(M a jd n e m ) T ö b b m in t négy h ó n ap m últ el, hogy nem írtam belé. Ö rülök, hogy vége: <xx> a leggyengébb időm volt — és m indig gyengeség volt, ha írtam . N em bánom , hogy így volt:
o tt vagyok ahol előtte voltam — csak m agasabban. M ert elkeseredés nélkül vagyok egyedül és g azd agabban rideg, m int a k k o r voltam . Egy m ár nem van o tt, ahol a napló előtt egy még nem volt. M a fo g ad ta el Irm a a könyvem dedikatió- já t: ez legyen az utolsó dolog, am it beleírok. És az ( u to ls ó ) ő neve és egy egyszerű, kom oly és mély áldás rá, arra , am it ő h o zo tt és ad o tt. És ha lehetne dolgom az életben (tudom hogy nincsen — csak m a tu d o m : ennek o ka és értelm e van, örülni kell neki és nem panaszk o d n i felette), a k k o r csak az leh etn e:
valam ivel segíteni az ő életét; én m egszégyenítően kevés v oltam neki — csak az a kérdés, neki vagy nekem megszégye- nítő-e? B olond kérdés: ez tragédia — de ő nem em elkedett o tt, ah o l én fellendültem . És mégis ő az egyetlen és nincs élet, hogy ő nincs, de ez szép és jó , a nekem egyedül lehetséges
Thy face is far this o u r war, O u r call and counter-cry, I m ay n o t find Thee quick unkind
N o r know Thee till I die.
/34/ Y et m ay I lo o k w ith h eart un sh o o k On blow b ro u g h t hom e o r missed — Y et m ay I hear w ith equal ear
The clarions dow n the List;
Yet set my lance above m ischance A nd ride the barriére —
O h, h it o r miss, how little ’tis, M y L ady is n o t there!
. . . És stílusosnak érzem , hogy m ár az utolsó, firenzei n ap ló d a ra b is csak „ iro d a lo m ” volt. íg y volt jó. N e is legyen m ásképen.
m áj 24 So arm ist keiner, G o tt k ann ihn [nicht] noch ärm er m achen. Ezt nem tu d tam . M ost tu d o m : vége. Elszakadt m inden kapocs — m ert ő volt m inden kapocs. És m ost csak
