RENDSZERES ÁLLATTAN II.

Ca^c^ícÍ

,D>

j

TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNY

u

RENDSZERES ÁLLATTAN

II.

G Y Ü RŰ SFÉR G EK , T E N T A C U L A T A , P U H A T E ST Ű E K , TÜ SK ÉSB Ő R Ű EK , Ö SC H O R D Á SO K

(33 SZÖVEGRAJZZAL)

IR TA v

DR* SOÓS LAJOS

A M A G Y A R N E M Z E T I M U Z EU M O S Z T Á L Y IG A Z G A T Ó JA

PÉCS BUDAPEST

A D A N U B I A K I A D Á S A 1924

TARTALOM

O ldal

VII. törzs. Annelida (gyürűsférgek) — — — — — 1 1. osztály Archiannelida (ősgyürüsférgek) — — 5 2. „ Chaetopoda (sertelábúak) — — — 10

a. rend. Protochaeta (őssertelábúak) — — 10 b. „ Polychaeta (soksertéjűek) — — 12 3. osztály. Ciitellata — — — — — — — 19 a. rend. Oligochaeta (kevéssertéjüek) — — 20 b. „ Hírudinea (piócák vagy nadályok) 27

a. alrend. Rhynchobdellidae (ormányos piócák) — — — — — 32 ß. „ Gnathobdellidae (állkapcs

piócák) — — — — — 32 4. osztály, Echiuroidea (Gephyrea chaetilera) — — 32 5. „ Sipunculoidea (Gephyrea achaeta v.

Inermes) — — — — — — — 34 Linguatulida — — — — — — 35 VIII. törzs. Tentaculata — — — —. — — — — 38 1. osztály. Phoronidea — — — — — — — 38 2. „ Bryozoa (mohaállatok) — — — — 40 a. rend. Entoprocta — — — — — — 41 b. „ Ectoprocta — — — — — — 43 a. alrend. Gymnolaemata (StelmatopodaJ 47 ß- .i Phylae tolaemata (Lophopoda) 48 3. osztály. Brachiopoda (pörgekarúak) — — — 48 a. rend. Ecardines (Inarticulata) — — — 54 b. „ Testicardines (Articulata) — — 54 IX. törzs. Mollusca (puhatestűek) — — — — — 55

1. osztály. Amphineura (páros idegűek) — — — 76 a. rend. Aplacophora v. Solenogastires — — 76 b. „ Polyplacophora (Chíton-félók) — 79

IV

0!dai 2. osztály. Lamellibranchia (kagylók) — — — — 82

a. rend. Protobranchia — — — — — 97 b. „ Filibranchia — — — — — 97 c. „ Eulamellibranchia — — — — 97 d. „ Septibranchia — — — — — 98 3. osztály. Scaphopoda (fúrólábúak) — — — 96 4. „ Gastropoda (csigák) — — — — — 101

A. alosztály. Streptoneura v. Prosobiranchia (csa- vartidegűek vagy elülkopoltyúsok) — — 120 a. rend. Aspidobranchia v. Diotocairdia — — 120 b. ,, Pcctinibranchia v, Monotocardía — 120 B. alosztály. Euthyneura — — — — — — 122 a. rend. Pulmonata (tüdős csigák) — — — 122 a. alrend. Basommatophora —• — — 122 ß. „ Stylommatophora — — — 124 b. rend. Opisthobranchia (hátulkopolíyúsok) 125

a. alrend. Tectibranchia — — — __ 126 ß. „ Nudibranchia — — — — 126 c. rend. Pteropoda (tengeri pillangók) — — 126 5. osztály. Cephalopoda (lábasfejűek) — — — 127 a. rend. Tetrabranchiata (négykopoltyúsok) — 134 b. „ Dibranchiata (kétkopoltyusok) — 134 a. alrend. Decapoda (tízkarúak) — — 134 ß. „ Octopoda (nyolckarúak) — 135 X. törzs. Echinodermata (tüskésbőrűek) — — — 135 1. osztály. Crinoidea (tengeri liliomok) — — — 145 2. „ Asteroidea (tengeri csillagok) — — 147 3. „ Ophiuíroidea (kígyókarúak) — — — 149 4. „ Echinoidea (tengeri sünök) — — — 151 a. rend. Regulares — — — — — — 154 b. „ Irregulares — — — — — — 154 5. osztály. Hólothurioidea (tengeri ugorkák) — — 155 a. rend. Pedata — — — — — — — 158 b. „ A pod£s_— — — — — — — 158

!

V O ldal

XI. törzs, P.rochordata (Oschordások) — — — — 159 1, osztály, Enteropneusta — — — — — — 160 2. „ Tunicata (zsákállatok) — — — — 165

a. rend. Appendicularia (Perennichordata v.

Larvacea) — — — — — — 166 b. rend. Ascidacea v. Tethyodea (Ascidia-

félék) _ _ _ _ _ _ _ 168

a. alrend. Monascidia v. Ascidíae simplices (magános Ascidiák) — — — 173 ß. Synascidiae v. Ascidíae compo­

sitae (telepes Ascidiák) — — 173 j. „ Ascidíae Salpaeformes v. As-

cidíae luciae — — — — — 173 c. rend. Thaliacea (Salpa-félék) — — — 174 a. alrend. Cyclomyaría — — — — — 175 ß. „ Hemimyaria — — — — 177

VII. törzs. Annelida (gyűrüsférgek),

A gyűrüsférgek, m iként a fonálférgek, majdnem mindig erősen megnyúlt, hengeres, ill, hát-hasi irá n y ­ b an kissé lapított testű állatok. Egyébként azonban széles űr választja el egymástól ezt a k é t állat- csoportot, A gyűrűsférgek legfontosabb s így leg­

jellemzőbb sajátsága az, hogy testü k több vagy k e­

vesebb (néha csak néhány, m áskor száznál is jóval több) egymás m ögött sorjában elhelyezkedő részből, u, n, szelvényből (segmentumból vagy m etam erábólj áll, A szelvényezettség egyaránt megnyilvánul a test külsején és belső szerkezetében. Külsején abban, hogy bőrüket szabályos közökben egym ásra k ö v e t­

kező körkörös bevágódások — nagy általánosság­

ban — annyi gyűrűalakú részre osztják, mint ahány szelvényből épült fel az illető állat (innen a „gyűrűs­

féreg“ név), vagyis a bevágódások a szelvények h a­

tá r á t jelzik; belső szerkezetében pedig annyiban, hogy bizonyos szerveik, pl, idegdúcaik, kiválasztó­

szerveik, ivarm irigyeík, stb. szelvényenként meg­

ism étlődnek ill. m egism étlődhetnek. A gyűrűsférge' k é t teh át külső és belső szelvényezettség jellemzi s velük új állattypus jelenik meg előttünk az állat­

világ’ fölfelé egyre terebélyesedő törzsfáján, a szel-

D r, Soós L . : R en d szeres állattan . II. * '

2

vényes állatok typusa. Ez u typus különös érdeklődé­

sünkre ta rth a t szám ot azért is, m ert nem egyedül a gyűrűsférgekre jellemző, hanem több, náluk ma- gasabbrendü állatcsoportokra is, fel a legmagasabb*

rendű állatokig, a gerincesekig. A zonban a szelvé- nyezettség fejlettségének a foka nagyon különböző az egyes állatcsoportok szerint. Egyszer csak nyo­

mai ism erhetők fel, m áskor határozottabb, de csak egyes szervrendszerekre terjed ki és külsőleg nem látható, m int pl. a gerincesek esetében, ism ét m ás­

k or felette élesen szem beötlik az állat külsején is, mint pl. az ízeltlábúakén.

M eglehetősen eltérő fejlettségű m aguknak a gyürűsférgeknek a szelvényezettsége is. A legegy­

szerűbb esetben teljesen egyöntetű, tudom ányos m egjelöléssel homonóm, ami azt jelenti, hogy a szel­

vények az első és utolsó kivételével egyveretűek, vagyis egyenlő alakúak és szerkezetűek, de ez a term észetesen legegyszerűbb, legősibb módja a szel- vényezettségnek csak kevés gyűrűsférgen, így n e­

vezetesen az A rchiannelidákon m aradt meg a maga ősi eredetiségében. A szelvényezettség egyöntetű­

ségét m indenekelőtt az a körülm ény bonthatja meg, hogy bizonyos szervek, pl. a kiválasztószervek egyes szelvényeken hiányzanak, vagy mások, mint pl. az ivarm irigyek csak bizonyos kisszám ú szelvé­

nyen fejlődnek ki. Ez a folyam at oda fokozódhatik, hogy végül egyes szelvénycsoportok differenciáló­

dása k ö vetkeztében az állaton egyes testtájak, pl.

a törzsön mell- és hastáj alakul ki. Az ilyen szelvé-

3 nyezettséget heteronóm nak nevezzük, azonban az A nnelidáké csak ritkán ilyen, de fölöttébb jellemző pl. az ízeltlábúakra, amint az illető helyen szó lesz róla.

M ásrészt egyes gyűrűsférgek szelvényezettsége nagyon elm osódott, sőt egészen hiányozhatik is. De ez állatokat mégis a gyűrűsférgekhez számítjuk, m ert szervezetük egyébként megegyezik ezekével, m ás­

ré sz t pedig fejlődésük bizonyos szakasza többnyire utal arra, hogy ezek is jellegzetes gyűrűsférgektől szárm aztak s így szelvényezettségük hiánya u. n.

másodlagos jelenség, vagyis nem őseiktől öröklött sajátságuk, hanem utólagos módosulás eredm énye, így a' gyűrűsférgekkel kapcsolatosan is találkozunk azzal a más állatcsoportokban is m utatkozó jelen­

séggel, hogy épen az illető törzsre legjellemzőb b é­

lyeg mosódott vagy tűnt el egészen.

M ásik nagyon nevezetes bélyege a gyűrűsfér­

geknek az, hogy valódi másodlagos testüregük (coe- lomájuk) van, vagyis olyan, m elyet a m esodermából kialakuló hám (endothelium vagy peritoneum) zár körül. A gyúrüsférgek coelomája eredetileg nem egy­

séges üreg, hanem több, egymástól elzárt részből áll, m ert az egyes szelvények üregeit rendkívül finom fá­

tyolszerű hártya, 11. n. dissepim entum választja el egymástól. De még az egyes szelvények testürege sem egységes, m ert azokat egy, a test középvonalá­

ban, a bélcsatorna alatt és felett elhelyezkedő s az állat egész testén végigfutó h ártya két, egy-egy jobb és baloldali részre osztja. E hártya a bélcsatorna íel-

1+

függesztő lem ezét (mesenterium) alkotja. Ez az e re ­ deti állapot többféleképen módosulhat, pl. úgy, hogv a dissepim entum oknak csak a hasoldali része m arad meg s igy a testüreg a hátoldal felé egységes; m áskor a díssepim entum ok részben vagy egészen eltűnnek;

az utóbbi esetben a coelom a term észetesen egyet­

len üreg.

A testü reg et folyadék, a coelom anedv tölti meg, am elyben am oebaszerű te ste k (am oebocyták vagy coelom ocyták) lebegnek. E folyadék feladata az, hogy a bélcsatornából beléje szivárgó m egem észtett táp lálék o t elszállítsa az egyes szervekhez.

Végül ki' kell még emelnünk, hogy a gyűrűs­

férgek túlnyomó része, nevezetesen a tengeriek á t­

alakulással fejlődnek, te h á t lárvájuk van. F elette jellemző lárvájukat trochophorának nevezzük, m ely

lárva annál fon­

tosabb, mivel tro- chophorávai, ill.

módosult trocho- phorával fejlődik még több más állatcsoport is, bizonyságául an­

nak, hogy az il­

lető állatcsopor­

tok mind közös törzsből fakad­

tak. E rendszer- tanilag annyira 1. rajz. A Polygordius trochophora lárvája

(Hatschek szerint).

Magyarázata a szövegben.

fontos lárva szerkezete röviden a következő (1, r.): T este gömbded, ill. k ö rtealak ú vagy többé- kevésbbé lapított, m elynek kb, egyenlítővonala m entén egy csillóssejtekből álló öv, a prototroch (pr) alak u lt ki s m indjárt e mögött foglal helyet a száj­

nyílás (szny), amögött gyakran egy másik csíllós öv található, a m etatroch (mtr). A szájnyílás terjed el­

mes bélüregbe (b) vezet, m elynek végső része, a végbél úgy helyezkedik el, hogy az egész b élcsatorna derékszög a la tt hajlottnak látszik s így a végbél­

nyílás (vny) a lárva keskenyebb hátulsó végén h e­

lyezkedik cl. A te st szélesebb elülső végének kö­

zepén egy duzzanat foglal helyet, a fejtetőlem ez (fi), am elyből egy érzőcsíllók alk o tta nyaláb (écs) ered.

K iválasztószerveíül egy p ár nephrídium (n) szolgál.

A fejlődés során a lárva hátulsó vége megnyúlik s több, a későbbi szelvényeknek megfelelő ízre ta ­ golódik.

A gyürűsférgeket a következő 5 osztályra oszt­

juk: 1. A rchiannelída, 2. C haetopoda, 3. C lítellata, 4. Echiuroidea és 5 Sipunculoidea.

1. osztály. Archiannelída (ősgyűrűsférgek).

A gyűrűsférgek e legegyszerűbb szerkezetű, leg­

ősibb osztályát mindössze néhány nem (Dinophilus, Polygordius, Chaetogordius, Protodrilus) alkotja, melyek közüli egyrészt a Dinophilus, m ásrészt a többi nem ek igen tetem esen eltérő typust képviselnek.

A z állatok valam ennyien tengeriek.

A Dinophilus nagyon apró, mindössze pár mm, nagyságú állat (a 2. r.-on ábrázolt D taeniatus kb.

2 mm. hosszú). T este fejből vagy prostominmból (2. r., pr) és 5— 6 szelvény alk o tta törzsből áll, m ely­

hez rövid, kúpalakú farok (f) csatlakozik. A fejet, valam int az egyes szelvényeket 1 vagy 2 csillóöv ve­

szi körül, azonkívül az egész hasoldal csiliókkal bo­

ríto tt. B élcsatornája egyenes lefutású; szájnyílása (szny) a hasoldalon, a prostom ium hátulsó részén foglal helyet, végbélnyílása (vny) az utolsó szelvé­

nyen található. T estürege erősen összeszűkült (vagy gyengén fejlett). K iválasztószerveiül 5 p ár nephri - dium (n) szolgál, ill. a hím állatban csak 4 pár, m ert az utolsó ondóhólyaggá (oh) ala­

kult át. A nephridiumok ka­

nyargós lefutású, belül csil­

iókkal fedett csövek, m elyek a test felületén szabadon nyíl­

nak, a test belseje felé ellenben vakon v ég z ő d n ek ; e helyen sajátos, de egyéb állatcsopor­

tokban is előforduló sejtek, u. n. solenocyták csoportja zárja el. A solenocyták a m ár ism ert galléros sejtekre emlé­

keztetnek, amennyiben plaz­

m atestükhöz hosszú, a sejt­

testnél sokkal hosszabb, szűk 2. rajz. A Dinophilus tae­

niatus szervezete (Harmer szerint).

Magyarázata a szövegben.

I

csőszerű függelék csatlakozik, melyen hosszú ostor nyúlik végig.

Idegrendszere, mely még a hám ban fekszik, a prostom ium ban fekvő agydúcból és a hasoldalon végig futó u. n. hasdúcláncból áll. Ez utóbbit két, az agydúcból eredő hosszanti idegtörzs alkotja, m e­

lyekbe minden szelvényben egy-egy dúc van b eik ­ ta tv a ; az egyes szelvények dúcpárjait harántnyujt- vány (commissura) köti össze egymással. É rzékszer­

vei közül a prostom iumon elhelyezett páros, n a­

gyon egyszerű szem eket (sz) kell megemlítenünk.

V áltivarú, Az ívarszervek elfoglalják a te st­

üreget majdnem egészen. A hím ívarm irígyek az ondóhólyagok közvetítésével a te st hátulsó végén a középvonalban elhelyezett párzószervbe (p) nyílnak.

A női ívarm irígyek egy szintén a középvonalban fekvő hólyagba, az ondótartályba torkolnak. Fejlő­

dése nagyon egyszerű, ami term észetes, hiszen az állat inkább lárvához, mint kifejlett állathoz hasonlít.

A Dinophilus rendkívül érdekes állat, melynek rendszertani fontossága abban rejlik, hogy egyes sajátságai az örvényző férgek (Planariák) megfeleliő sajátságaira em lékeztetnek, ezért föltehetőleg n a­

gyon közel áll a typusos gyűrűsférgek, elsősorban a sertelábúak őseihez,

A Polygordius, Chaetogordius és Protodrilus m ár jellegzetes gyűrüsférgek. H engeres testű, sok szelvényből álló állatok, de szelvényezettségük kül­

sőleg kevésbbé feltűnő. Első szelvényüket fejszel­

vénynek, az utolsót végszelvénynek nevezzük. Az 7

előbbinek a hasoldalán foglal helyet a szájnyílás;

a szelvénynek a szájnyílás elé eső részét prosío- miumnak, a mögéje esőt pedig m etastom ium nak n e ­ vezzük. A prostom ium on k é t fonálaiakú függelék, tapogató, valam int k ét csillóssejtekkel kibélelt b e­

m élyedés található, s ezekhez esetleg még szemek is járulnak.

T estük falát, mint a gyűrűsférgekét általában, bőrizomtöm lő alkotja. Az izmok négy hosszanti, k ét has- és k é t hátoldalt sávot alkotnak, de ezeken kívül rézsútos irányú, u. n. transversális izmaik is vannak, m elyek a hasoldal középvonalától a test oldalsó r é ­ szei felé haladnak.

A te st tengelyében elhelyezett egyenes lefutású bélcsatorna és a testfal közt foglal helyet a t e s t ­ üreg, m elyet teljes dissepim entum ok tagolnak részekre. A bélcsatornán garatot, középbelet és rövid végbelet lehet m egkülönböztetni; a vég­

bélnyílás a végszelvényen foglal helyet.

V éredényei m indegyiknek vannak, és pedig az egész rendszert egy hát- és egy hasoldali hosszant- futó véredény alkotja, m elyek szorosan ráfekszenek a bél csatornára, A Protodrilus hátedénye az első szelvényben k ét ágra oszlik, mely ágak a tapoga­

tó k b a hatolnak s onnan visszatérve a hasoldali edényben ismét egyesülnek. A Polygordius léét edé­

nyét mindegyik szelvényben egy-egy p ár harántág köti össze egymással. V érük vagy színtelen, vagy színes (vörös vagy zöld). Külön lélekzőszerveík nin­

csenek, a gázcsere a bőrön keresztül megy végbe,

9 a Protodrilus azonkívül a tapogatói segítségével is vesz fel oxygént.

Az utolsót kivéve valam ennyi törzsszelvényen egy p ár kiválasztószerv található. Ezek apró, S ala- kúan görbült, belül csillókkal b o ríto tt csövek, m e­

lyek egyrészt a testüregbe, m ásrészt a szabadba nyílnak, teh át összekötő csatornák a testüreg és a külvilág közt. A testüregbe tölcsérszerű tágulattal, a nephrostom ával nyílnak be. A szervek mindegyike tulajdonképen k ét szelvényhez tartozik, m ert tö l­

csérje egyik szelvény díssepím entum án helyezkedik el és azt átfúrva a m ögötte következő szelvényen nyílik a szabadba. E szerveket tudom ányos néven nephridium oknak nevezzük, m egkülönböztetésül a te st belseje felé vakon végződő protonephridium ok- tól; m áskép szelvényszerveknek is szokták nevezni őket, mivel jellegzetesen szelvényesen helyezkednek el.

Idegrendszerük szintén a felhám ban fekszik, s mint a gyürüsférgeké általában a fejben a g arat fö­

lött elhelyezett agy- vagy garatfölötti dúcpárból és a hasdúcláncból áll; a k ettő t a garat jobb és bal o l­

dalán lefutó egy-egy garatnyújtvány köti össze egy­

mással.

Szaporítósejtjeik a testüreg falának hám jában keletkeznek. Hogy a sejtek m ikép jutnak ki a sza­

badba, ism eretien, de a Polygordius-ról tudjuk, hogy ivaríerm ékei egyszerűen a test felrepedésével vál­

nak szabadokká. A Polygordius váltivarú, a Protodri­

lus ellenben hímnős, első 7 szelvényében peték, a többiekben sperm atozoák keletkeznek.

10

2. osztály, Chaetopoda (sertelábúak),

A C haetopodák az A rchiannelidáktól m ár kü l­

sőleg is könnyen m egkülönböztethetők testük éles gyűrüzöttcége, valam int a rájuk rendkívül jellemző s nev et adó sertecsom óik révén. A serté k (chetae vagy setae) chiíinből álló íonálszerű, egyébként nagyon különböző szerkezetű képződm ények, m elyek vagy a te st felületéről kiem elkedő u. n. csonkalábakon (parapodium okon) ülnek, vagy pedig egyszerűen a te st faláról, ill. az u. n. sertetűszőkből em elkednek ki.

A sertecsom ók fejlettségének a foka nagyon külön­

böző, midőn erősen fejlettek, az állat m eglehetősen em lékeztet az általánosan ism ert szőrös hernyókra.

a. rend. Protochaeta (ősser telábúak). E zt a rendet egyetlen, a Földközi- és F ek ete tenger sekély p arti vizeiben élő állat, a Saccocirrus alkotja. Hossza 20—80 mm, szelvényeinek szám a igen tekintélyes, m elyek az első kivételével egy-egy p ár sertenyalábot viselnek, ezek azonban nem p a ra ­ podium okon ülnek, hanem a test zacskószerd bem é­

lyedéseiben, a sertetűszőkben k eletkeznek (3. r., st).

Prostom ium án k ét hosszú tapogató és k é t szem ta ­ lálható. Testének hátulsó végén, a végbélnyílás k é t oldalán egy-egy jellemző függelék foglal helyet, m e­

lyek segítségével’ az alzaton (köveken, m elyeken m ászkálni szokott) m egerősítheti magát.

B élcsatornája hosszú nyelőcsőből és az azt kö­

vető középbélből áll; ra jta az egyes szelvényeknek m egfelelően tágulatok vannak. A testüreg septum ai

I t teljesek. V éredényrendszeréből csak egy hátoldalt edény ism eretes.

Idegrendszere közvetlenül az ektoderm a a la tt fekszik s két, egymástól távol eső agydúcból és két*

egym ástól szintén eléggé távol elhelyezkedő hasol­

dali idegtörzsböl áll, m elyekben azonban dúcszerü duzzanatok nem ism erhetők fel.

Nephridium ai (n) egyszerű csövek, m elyek a sertenyalábok közelében nyílnak a szabadba. Az, 1—20 szelvény nephridium ai tisztán kiválasztószer­

vek, a többiek azonban a legszorosabb kapcsolatban vannak az ivarszervekkel és legalább részben iv ar­

járato k k én t m űködnek. A Saccocirrus váltivarú. Ivar- mirigyei a 21-ik szelvénytől hátrafelé minden szel­

vényben keletkeznek, és pedig a testüreg falán. A fejlődő csirasejtek a testüregbe hullanak és ott érn ek meg. A hím csírasejtek, a sperm atozoák a n ephri- diumokon á t távoznak el, m elyek ennek k ö v etkeztéd

3. rajz. A Saccocirrus major kiválasztó- és ivarszerveí. A = himr B = nőstény, pí = petefészek, magyarázata egyébként a szövegbem.

1 2

b en ondóvezetékekké (ov) lesznek. Ezek alsó része ondóhólyaggá (oh) tágul ki, legvége pedig kitolható, k ú p alak ú párzószervvé (penis, p) alakul á t s rö ­ vid penishüvelyben (ph) helyezkedik el. A nőstény állat ivarszerveinek szerkezete eltérő annyiban, hogy ennek külön petev ezeték e (pv) van, m ely mi­

k é n t a nephridium a megelőző szelvényen ered, teh át az abban keletkező p e té k e t juttatja ki a szabadba.

A p etev e zeté k a nephridium végső részébe nyílik;

az utóbbin, m iként a hím állat nephridium ain szintén van egy göm bded tágulat, mely ondótartályként (re ­ ceptaculum seminis, rs) működik.

b. rend. Polychaeta (soksertéjűek). A sok- sertéjűek néhány édesvízben élő alak leszá­

m ításával mind tengeri állatok. M iként nevük is u tal rá, sertéik (4, r., s) jól fejlettek s nyalábokat al­

k o tn ak egy-egy erős tám asztóserte (aciculum, a) kö­

rül. A sertenyalábok a testből kiálló kiem elkedése-

-4. rajz. A soksertéjű gyűrűsférgek testének vázlatos kereszt- metszete (Benham szerint) Magyarázata a szövegben.

IS ken, a csonkalábakon vagy parapodium okon helyez­

kednek el. A csonkalábak sertenyalábjaíkkal együtt helyváltoztatószervek s mint ilyenek első hírnökei az ízeltlábúak oly tökéletes fejlettségű végtagjainak. De azoktól egyébként igen lényegesen eltérnek, m ert sem maguk nem állanak izekből, sem a tö rzs­

től nem határolódnak el m ozgatható ízület közvetí­

tésével, Parapodium minden szelvényen lehet, k i­

véve az utolsót, de nem ritk án az elsőkről is hián y ­ zanak. M inden szelvényen egy-egy pár foglal helyet, mivel azonban rendesen k ét ágból, egy hát- és egy hasoldaliból (dp, vp) állanak, úgy tűnik fel, m intha egy-egy szelvényen k ét p ár volna. A parapodium h a teljes, akkor a következő részekből áll: alaprészből s k ét ágból, m elyek mindegyikéhez egy-egy fonál­

szerű tapogatószerv, a cirrus (de, ve) járul, a h á t­

oldalihoz azon kívül rendesen még egy fonálalakú, ill. fa- vagy fésűszerűen elágazó kopoltyú is. A p a ra ­ podium tengelyében elhelyezett aciculum izmok ta ­ padási pontjául szolgál; a testből vagy egyáltalában nem vagy csak kevéssé áll ki, ellentétben a serték - kel, m elyeknek m int em eltyűknek a mozgás alkal­

m ával term észetszerűleg a test felülete fülé kell nyulniok.

A zonban a teljes parapodíum ok ritk ák ; igen gyakran hiányzanak róla a kopoltyuk és egyik ága is eltünhetik. M áskor viszont az alaprész tűnik el, am ikor a k é t ág mindegyike önálló parapodíum nak látszik, ami még inkább azt a látszatot kelti, m intha az illető szelvényen 2 p ár parapedium volna, A hát-

oldali cirrusok néha széles, lem ezszerű képződm é­

n y ek k é alakulnak át, m elyek vagy evezőlem ezkék g y an án t m űködnek, vagy pedig zsindelyszerűcn egy­

m ásra borulva a te st h átoldalát védik. Ez utóbbi esetb en elythráknak nevezzük őket.

A test elülső végét elfoglaló fej nagyon külön­

b ö ző szerkezetű. A maga egészében nem egyenlő é r­

té k ű az A rchiannelidák fejével, m ert fölépítésében az eredeti fejszelvényen kivűl még 1 vagy 2 tö rzs­

szelvény is részt vesz. A szabadon mozgó sckserté- jűek (Errantia) fején különböző szerveket (szem eket, csápokat, tapogatókat, szintén tapogatószervekként működő, fonálalakú cirrusokat) találunk, m elyeknek szám a változó. A csőlakók (Sedentaria) feje te te m e ­ sen módosult. Ezen igen sok fonálból álló, gyakran bám ulatos szépségű tapogatókoszorú űl, mely a ta p o ­ gatók m ódosulásából jött létre. Az egyes fonalak fe­

lü letét csillók boritják, m elyek m unkája igen fontos sz e re p e t játszik a táplálék m egszerzésében is, azon­

kívül rendkívül fontosak mint lélekzőszervek is.

Az egyrétegű, vékonyabb vagy vastagabb cuti- culával fedett hám a la tt körkörös irányú izmok (ki) foglalnak helyet; a hatalm as fejlettségű hosszanti izom zat négy, k é t h át- (di) és k é t hasoldali (hi) pász- t á t alkot. E zekhez járulnak a serték m ozgató izmai, valam int a rézsútos irányú (transversalis) izmok (ti), m elyek a parapodium ok m ozgatására valók. T est­

üreg ü k néha ép úgy a szelvényeknek megfelelő r é ­ sz e k re tagolt, mint az A rchiannelídáké, de m áskor a

15

dissepim entum ok eltűnése k övetkeztében nagyobb üregek jönnek létre.

B élcsatornájuk rendesen egyszerű csőalakú, m elynek középső részén csak ritkán vannak oldal- kitürem lések. Kezdőrésze azonban nagyon változatos szerkezetű. A rabló életm ódot folytatóknak izmos, k itü rh ető s chitinfogakkal fegyverzett nyelőcsöve van; m ásoknak nyelőcsöve messze kitolható, de chi- tin „állkapcsaik“ nincsenek,

V éredényrendszerük, néhány kivételt leszámítva, jól fejlett. Legfontosabb része egy hát- (de) és egy hasoldali (he) hosszantfutó, a test k ét végén egy­

m ásba átm enő véredény, m elyek az egyes szelvé­

nyeknek megfelelően oldalágakat (somatikus v ér­

edények, se) bocsátanak ki. A vér a hátoldali edény­

ben hátulról előre, a hasoldali véredényben az ellen ­ kező irányban mozog; a hasoldali som atikus edénye­

k en á t a parapodium ok és kopoltyuk felé áram lik, itt hajszátedényekre bomlik, s e hajszáledények egyesüléséből keletkező hátoldali som atikus edény azu tán visszaszállítja a vért a hátoldali fővéredénybe, A fővéredényekkel összefüggő, jól fejlett véredény- hálózata van a bélcsatornának is.

Különleges lélekzőszervcik a kopoltyuk és a cső­

lakók tapogatókoszorúja, de ezen kívül gázcsere megy végbe a test egész felületén is.

Idegrendszerük ritkábban még a bőrben fekszik, de rendesen a testüregben helyezkedik el. S zerke­

zete szerint lényegileg megegyezik az A rchianneli- dákéval, vagyis a két garatfölötti vagy agydúcból, a

garatidegnyújtványokból és a hasdúcláncbó! áll. Ez utóbbinak k é t törzse vagy elkülönülten fut le a te s t­

üreg hasoldalán (4. r M í), vagy pedig egész hosszában összeolvadt egymással. De ha külön is váltak, az egy szelvényben levő dúcokat harántnyújtványok (com- m issurák) kötik össze egymással. A hasdúclánc első dúcpárját g aratalatti dúcnak is szokták nevezni s ezek az agydúcokkal, valam int a garatnyujtványok- kal együtt a garatideggyűrűt alkotják. A dúcokból m int központi szervekből idegek indulnak ki s futnak a különböző szervekhez. Ez idegek alkotják együtt a környéki (periferikus) idegrendszert.

É rzékszerveik közül a tapintás szervei szét v an ­ n ak szórva a test egész felületén, ahol érzék sertév el bíró érzéksejtek képviselik őket, m elyeknek száma különösen a tapogatókon és cirrusokon nagy. A zon­

ban e sejteknek legalább egy része bizonyára nem ­ csak a tapintási, hanem a chemiai ingerek irán t is érzékeny. Egyensúlyérző (statikai) érzék szerv ek et eddig csak kevés Polychaetából ism erünk. L átásszer -

5. rajz. A Nereis szeme (Andrews szerint), i = látóideg.

Magyarázata egyébként a szövegben.

veik egyeseknek egy­

általában nincsennk, m áskor viszont eléggé tökéletes, pigmentes retinával (5. r., r) s esetleg fénytörő k é­

szülékkel, vagyis len­

csével (1) biró sze­

meik vannak. B őrük­

ben gyakran szabad

17 idegvégződések is találhatók, m elyek alkalm asint különféle (m echanikai, chemiai vagy fény)' ingerek felfogására alkalm asak.

K iválasztószerveik rendesen jellegzetes szelvény­

szervek, m elyek teh át nephrostom ával benyilnak a testüregbe, kivételesen azonban a testüreg felé néző végük zárt, és pedig solenocyták zárják el őket. El- helyeződésük nem oly szabályos, m int az A rchianne- lidákban, m ert több vagy kevesebb szelvényről eléggé gyakran hiányzanak.

A P olychaeták nagy többsége váltivarú s csak kevés hímnős akad köztük. Ivarm irigyeik a testüreg falán keletkeznek, párosával egy-egy szelvényben.

Ilyen mirigyek egyszer igen sok szelvényben k e le t­

keznek, m áskor ellenben csak kevés, a te st közepe­

táján levő szelvényben alakulnak ki, rendesen a h as­

oldali edénytörzs közelében. A csírasejtek vagy kü­

lön, a nephridíum okhoz hasonló vezeték ek en (gono- ductus vagy coelomoductus), vagy pedig a nephri- dium okon át jutnak ki a szabadba, ill. helyesebben úgy áll a dolog, hogy a gonoductusok nem nyílnak közvetlenül a külvilágba, hanem a nephridium okba s azokkal esetleg oly belsőén összeforradnak, hogy k é t részből való létrejö ttü k fel sem ism erhető. Egé­

szen sajátságos jelenségek m utatkoznak egyes Poly­

ch aeták (Hezíonidae, Syllidae, Eunicidae, stb.) iv ar­

érettségével és szaporodásával kapcsolatosan. Ezek te sté n e k az ívarszerveket tartalm azó hátulsó (kivé­

telesen elülső) része az iv arérettség idején igen tekintélyesen átalakul olyképen, hogy parapo-

D r. Soós L. > R en d sze re i állattan. II. 2

18

diumai és ennek függelékei lapos, lem ezalakú szer­

vek k é formálódnak, azonkívül a hímek és nőstények eltérő k k é válnak egymástól. Az így átalakult egyé­

nek rendesen a felszínre em elkednek, hogy iv arte r­

m ékeiket lerakják, m áskor ellenben, így nevezetesen a Syllis hamata, továbbá a csendes-óceáni palolo- féreg, az Eunice viridis és dubia, valam int az atlanti pallói o, az Eunice fucata két része elválik egymástól s mig az elülső nem ivaros (átok vagy agam) rész a fenéken m arad, addig az ivaros (epitok vagy epigam) rész a felszínre em elkedik s ott úszkál. E férgek t e ­ h át ivartalanúl, oszlással is szaporodnak. Egyes Syl- lidák ily irányú fejlődése még sajátosabbá válik az által, hogy a levált hátulsó részen utólag még fej is alakul ki és ezzel teljesen önálló állattá lesz. M ás ese tek b en az oszlási folyam at többször m egism étlődik ugyanazon az állaton, s mivel azok egyelőre együtt m aradnak, egyének egész láncolata jön létre (u. n.

stolók, m elyek egyes egyedeit zooidoknak nevezzük).

M ás P olychaeták szintén szaporodnak oszlással, de függetlenül az ivarérettségtől. A Syllis ramosa törzs­

szelvényeinek oldalán sarjadzanak ki új egyének, mi által faszerűen elágazó állattelepek jönnek létre.

P etéből való fejlődésük indirekt, vagyis á ta la k u ­ lással jár. L árvájuk a trochophora.

A soksertéjüek egy része szabadon él (Errantia);

ezek ragadozó állatok. Fejük és parapodium aik jól fejlettek; nyelőcsövük kitolható vagy kitörhető s gyakran állkapcsokkal fegyverzett. Aphrodite acu­

leata, Hermione hystrix, u. n. tengeri hernyó, Poly-

19 nőé spinifera; az Eunice-féléiket erős állkapcsok jel­

lemzik; az E. gigantea 1 m. hosszúra is megnő; E. vi­

ridis,, paloloféreg, nagy tömegben él a Fidzsi- és Sa- m oa-szigetek korallzátonyain; levált epitok része októ b er és novem ber bizonyos napjain óriási töm e­

gekben jelenik meg a tenger felszínén s a benszülöt- te k csemege gyanánt fogyasztják; hasonló töm egek­

ben jelenik meg az atlanti palolo, az E. fucata is; a Phyllodoce, Alciope, Tomopteris és más nemek fajai nyilttükri (pelagikus) állatok. M ás C haetopodák (Se­

dentaria v. Tubicolae) csövekben laknak vagy az iszapba fúrják m agukat. Parapodium aik kevésbbé fejlettek, állkapcsaik nincsenek; egyeseknek a teste mell- és hasrészre tagolódott. Lakócsövüket miri­

gyeik váladékából, ill, annak segítségével építik fel.

U. i. a cső egyszer tisztán a mirigyek váladékából épült fel (Serpulidák, Sabellidák), vagy pedig csak ragasztóanyagául szolgál a cső felépítéséhez felhasz­

nált idegen testeknek (homokszemek, stb.). A reni- cola piscatorum, Serpula, Spirographis Spallanzanii.

A Myzostomidák (M yzostoma, Stelechopus) ten­

geri liliomokon és tengeri csillagokon élősködnek.

S zervezetük az élősködő életm ód következtében erősen módosult; testük korongalakúan lapított.

3. osztály. C litellata.

Ez osztály jellemző, a C haetopodáktól elvá­

lasztó bélyegeit röviden a következőképen foglalhat­

juk össze: Külső és belső szelvényezettségük egy-

20

a rá n t élesen fejlett; parapodium aik, valam int tap o ­ gatóik és cirrusaik nincsenek s rendesen kopoltyuik is hiányzanak. Ivarszerveik hím nősek s kisebb számú m eghatározott szelvényen helyezkednek el. Fejlődé­

sük közvetlen, te h á t lárváik nincsenek. Legnagyobb­

részt édesvízi és szárazföldi állatok. Ivarnyílásaik közelébe eső néhány szelvényüket legalább is az ivarzás időszakában, a falában helyet foglaló mirigy- sejtek erősen m egduzzasztják; az így m egduzzadt szelvények (a földigilisztán a 33—37-ik szelvény) együttvéve a nyerget (clitellum) alkotja. A nyereg m irigyeinek váladéka szolgáltatja a petegubó, a k o ­ kon anyagát, m elyben az állatok lerak o tt p etéik e t elhelyezik s am elyben azok fejlődésének első szaká­

szai lefolynak. '

a, rend. Oligochaeta (kevéssertéjűek). A z Öli- gochaeták édesvizi vagy szárazföldi, igen rit­

k án tengeri állatok, m elyek néha csak 1 mm.

hosszúak, m áskor viszont 1 m-nél is nagyobb hosszú­

ságot érnek el, Szelvényeziettségíik külsőleg is éles, a te stü k felületén látható bevágódások pontosan je l­

zik a szelvények számát, de ritk a kivételk én t előfor­

dul az isr hogy szelvényeiket harántbevágódások is­

m ét több gyűrűre osztják, vagyis ebben az esetben a külső gyűrűzöttség nem felel meg a belső szelvénye- zettségnek, A szelvények mind egyform ák, csak a nyeregéi ütnek el a többitől duzzadtabb voltuk kö­

v etkeztében. T estük vége kihegyesedő vagy tom pán legömbölyített. Hátsó végük ritkán ( Branchiobdellet >

Acanthobdella) szívókorongban végződik.

Az O ligochaeták bőrében, néhány kivételt le­

szám ítva, ép úgy serték találhatók, mint a Polychae- tákéban, azonban számuk mindig kevesebb, szerke­

zetük kevésbbé változó és fejlettség tek in tetéb en is azokéi m ögött m aradnak. G yakran négy hosszanti, (két hasoldali és k ét hátoldali vagy oldalsó) sorbaí?

helyezkednek el, vagyis minden szelvényen négy sertecsom ó található. Számuk változó; míg egyes vizí fajok esetében minden csomót nagyobb számú, hosz- szú, hajszálszerü serte alkot, addig a nálunk élő földi- giliszták egy-egy csomóját mindössze 2, nagyon rö­

vid, szabad szemmel nem is látható, de tapintással érezhető serte alkotja. M áskor az egyes szelvénye­

ken ülő tekintélyes számú serte egy félkört, vagy majdnem teljesen zárt gyűrűt formál.

T estük külső falát a bőrizom tömlő alkotja. E n­

nek felületét egyrétegű hám fedi, mely kívül vékony cuticulát választ ki. A hám igen gazdag mii igysejtekben s különösen a nyereg hámja tűnik ki a m irigysejtek nagy bőségével; a vizi fajok ny er­

gének mirigysejtjei csak egy rétegben helyezkednek el, ellenben a szárazföldiekében találhatók több ré ­ teget alkotnak. A hám alatt körkörös izom réteg kö­

vetkezik, mely rendesen négy hosszant futó pász- tá t alkot.

A bőrizomtömlő mindig jól fejlett te stü re ­ get zár be, m elynek középvonalában helyezkedik el a majdnem mindig egyenes lefutású bélcsatorna. A szájnyílás a te st elülső végén foglal helyet s csak a fejlebeny (prostomíum) fekszik előtte. A szájnyílás

a szájüregbe, ez pedig a többé-kevésbbé izmos falú g aratb a (6. r., g) vezet. A szájüregben ritkán chitin- állkapcsok vagy szuronyszerü, szintén chitin alkotta szerv található. A g a ia tra a nyelőcső (nyes) követke­

zik m elynek hátulsó vége beggyé (b) duzzadhat meg.

T jtána a vastagfalú izmos gyomor (így), majd a tulaj*

donképeni középbél (kb) következik. A földigilisz­

tá k középbelének a falán egy tekintélyes magasságú, a b élcsatorna üregébe benyúló hosszanti redő alakult ki, m elynek az a feladata, hogy a felszívó felületet nagyítsa. E zt a redőt typhlosolisnak nevezzük. A végbélnyílás a test hátulsó végén található, csak azoké tolódott hátoldal felé, m elyeknek teste tapad ó -

korongban végződik.

Az Oligochaeták vér- edényrendszere teljesen zárt, mely a testfalban, a bél falában és a többi szervekben hajszáledény- rendszert alkot. Állandó alkotórésze egy hát- és egy hasoldali, a test k ét végén egym ásba átm e­

nő hosszanti véredény, melyek közül az előbbi (6. r., he) a bélcsatom a

„ . . , ,, . fölött, az utóbbi ez alatt, 6. rajz. A földi giliszta (Lumbricus . , , , , , ...

terrestris} tértének elülső része de a hasduclanc fölött (Hatschek és Cori szerint). fut végig. A hátoldali Magyarázata a szövegben. edény fala Összehúzó-

kony, a hasoldalié nem, A k é t véredényt szel­

vényenként egy-egy pár, a b élcsatornát körül­

fogó véredény köti össsze egymással, A test elülső szelvényeiben levő néhány ilyen véredényív (ví) gyakran sokkal fejlettebb a többinél s ezeknek a fala összebúzékony, azért szíveknek is szokták n e­

vezni őket, A két fővéredénytörzshöz gyakran egy harm adik, de azoknál gyengébben fejlett véredény is járul, mely a hasdúclánc alatt fut végig (subneuralis véredény), A vér a hátedényben hátulról előre, a h as­

oldali edényben az ellenkező irányban mozog, A vér mozgása a hátedény és a szívek összehúzódásának eredm énye. V érük sárgás vagy piros; színe a vérben oldott haemoglobintól ered.

Külön lélekzőszerveik (kopoltyuik) csak nagyon ritk án vannak s azért a gázcsere a bőrön keresztül megy végbe. A gázcserében igen fontos szerepe van a bőr hajszáledényrendszerének.

K iválasztószerveik, a nephridium ok, az első szel­

vényeken majdnem mindig hiányzanak, de hiányoz­

hatnak esetleg egyéb szelvényekről is. E zek a szer­

vek ritk án vakon végződnek a te st belseje felé, de rendesen tág tölcsérrel nyílnak a testüregbe; csator­

nája igen erősen kanyargós, ill. számos egym ásra fekvő hurkot alkot; a csatorna nagyobb részét k i­

választóhám béleli ki, míg rövídebb végső része, m elynek vége hólyagszerüen megduzzadt, tisztán a váladékok kivezetésére való. A kivezető nyílás (pó­

rus) helyzete változó. Az ilyen több részre tagolt nephridium okat m eganephridium oknak nevezzük. Né-

mely esetben egy-egy szelvényen egynél több p á r nephridium is ven. M áskor egy-egy szelvényben n a­

gyon sok apró tölcsér (nephrostoma) található, m e­

lyeknek csatornái egyesülve hálózatot alkotnak s az­

u tán nagyon sok (néha 100-nál több) nyílással nyílnak a szabadba (m ikronephridíum ok). Előfordul az az eset is, hogy a nephridium csatornája a bélbe nyílik.

A kiválasztásban szerepük van alkalm asint azok­

nak a nagy, sárgás vagy feketés színükkel feltűnő peritonealis sejteknek is, m elyek a b élcsatorna körül helyezkednek el s am elyeket chloragogensejteknek nevezünk. E sejtek alkalm asint felveszik a bomlás- term é k ek egy ré szét s azután szétesve törm elékük vagy a nephridium ok, vagy a testüregből a hátoldal felé kivezető apró nyílásokon („dorsalis pórusok") á t távozik el.

Idegrendszerük, mely az Aeolosom á-ét kivéve mindig független a hámtól, m egegyezik a Polychae- tákéval, vagyis a k ét agydúcb^ól (6. r., ad), a g arat- idegnyujtványokból (gny) és a hasdúcláncból (7. i„

hdl) áll. Ez utóbbiban a dúcok egyszer erősebb, m ás­

kor alig feltűnő duzzanatokat alkotnak.

É rzékszerveik nagyon gyengén fejlettek. Egy­

szerű szemei csak nagyon kevés alaknak (pl. Nais) vannak, azonban pl. a földigiliszta, b ár szem ei nincse­

nek, mégis érzékeny a fény iránt, és pedig testén e k különböző részei különböző fokban. Fényfelfogó sej­

te k n e k bizonyos sajátos szerkezetű, a b őrben vagy a bőr a la tt elhelyezkedő sejtek e t tarta n ak . Az Oligo- chaeták bőrében általáb an gyakoriak az érzéksej-

te k n e k ta rto tt sejtek. Ezek egy része nyilvánvalóan a tap in tás szolgálatában áll, míg m ások chemiai inge­

re k (íz, szag) felfogására valók,

Ivarszerveik a test elülső részének m eghatáro­

zo tt szelvényeiben foglalnak helyet. Jó lleh et hím­

nősek, de mivel petéik és sperm atozoáik külön­

böző időben érnek meg, az önm egterm ékenyítés nem lehetséges, A női ivarm irigyek (petefészkek) mindig a hím mirigyek (herék) mögött fekszenek; a petefész­

k ek száma majdnem mindig csak 1 pár, a h erék é rendesen 1 vagy 2, ritk án 3 vagy 4 pár, A p eték és sperm atozoák k ivezetésére csatornák szolgálnak, m elyek a testüreg, ill, a megfelelő dissepim entum falán elhelyezett csillós tölcsérrel kezdődnek. A z ivarszervek egyes esetekben nagyon egyszerűek, azonban legtöbbször m eglehetősen bonyolultakká válnak az által, hogy az em litett főalkotórészekhez még járulékos szervek is járulnak, m int pl. a földi-

25

7. rajz. A földi giliszta (Lumbricus terrestris) ivarszervei (Hätschelt és Cori szerint). A római számok a szelvények sorszámát jelölik*

Magyarázata a szövegben.

26

giliszták (Lumbrícídák) esetében. Ezek ivarszervei a következő szerkezetűek (6— 7. r.): Petefészkük (pf) 1 p ár van, m ely a 13-ik szelvény elülső díssepimen- tum án, a hasdúclánc k ét oldalán foglal helyet; ugyan­

azon szelvény hátulsó dissepim entum án található a szintén páros p etev ezeték belső nyílása (nny), míg maga a p etev ezeték rézsutosan áttö rv e a test falát a 14-ik szelvényen nyílik a szabadba. A női iv ar­

szervekhez tarto zik még k é t p ár hólyagalakú szerv, az ondótartályok (receptaculum seminis, rs), m elyek a 9-ik és 10-ik szelvényben helyezkednek el s a 9/10, ill. 10/11 szelvény h atárán nyílnak a szabadba.

E szervek feladata az, hogy befogadják a párzásb an résztvevő m ásik egyén sperm áját. H eréjük (h) 2 p á r van s ezek a 10-ík és 11-ik szelvény elülső disse- pim entum án foglalnak helyet. A herék, ép úgy m int a petefészkek, nagyon aprók s ered eti helyzetükben első pillanatra nem is láthatók, mivel el vannak rejtve az ondóhólyagokban (vesicula seminalis, vs);

ezek a segédszervek nagy, vékonyfalú zacskók, m elyek nem egyebek, mint a megfelelő dissepim en- tum ok falának kitürem lései; számuk 3 p ár (a 7. rajz jobboldalán az ondóhólyagok eredeti helyzetükben vannak ábrázolva, a baloldalon ellenben a hátoldal felé visszahajló részük oldalt ki van hajtva, hogy a falán áttünő tulajdonképeni ivarszervek láth ató k k á legyenek.) A sperm atozoák az ondóhólyagokban hal­

m ozódnak fel s ezekből a h erék n ek megfelelő, a 10-ik és 11-ik szelvényben elhelyezkedő, ro z etta- szerű, csillós ondótölcséren (ot) át távoznak el. M ind-

r

egyik tölcsér egy-egy vezetékben folytatódik; az egy oldalon lévő vezetékek csakham ar egységes csővé, az ondóvezetékké (vas deferens, vd) egyesül­

nek, m ely a 15-ik szelvényen nyílik a szabadba.

Egyes Oligochaeták (Naididae, Aeolosomatidaey ivartalan úton, oszlás útján is szaporodnak.

G yakori édesvízi O ligochaeták a következők:

Aeolosoma, Nais, Chaetogaster, Stylaria; a T u b ifex az iszapban vájt csövekben éi, melyből csak testén ek hátulsó vége áll ki, édes és félsós vízben, valam int tengerben egyaránt előfordul; a Branchiobdella a fo­

lyami rákon, különösen annak kcpolíyuin élősködik, testén ek hátulsó vége szívókoronggá lett, azért piócá­

hoz hasonlít, épen így a S zibériában előforduld Acanthobdella peledina is, mely édesvízi halakon;

élősködik s am elyet épen azért a legújabb időig a piócafélék közé soroltak. A szárazföldiek közül ál­

talánosan ism ertek a földigiliszták ( Lumbricus ter­

restris, Allolobophora foetida és m ások); a Fokföl­

dön élő Microchaetus 1 m-nél hosszabbra is megnő, b. rend. H írudinea (piócák vagy nad á- lyok). A piócafélék nagyobb nehézség nélkül felis­

m erhetők és megkülönböztethetők az Oligochaetáktól az által, hogy testük k é t végét egy-egy szívókorong foglalja el. De azért kivételesen nagyon hasonlítanak a földigilisztákhoz, vagy mert’ szívókcrongj aik alig felismerhetők (Cyclicobdella lumbricoides), vagy m ert hátulsó szivókorongjuk teljességgel hiányzik (Lu>m- bricobdella). Egyébként a hátulsó szívókorong m indig fejlettebb az elülsőnél; az utóbbinak a közepén foglal

2 7

:28

helyett a szájnyílás, azért a táplálék felvételében is szerepe van, m ert a vért szívó álillat ennek a segítsé­

géved tapad meg áldozatán; a hátul só tapadókorong ezzel szemben tisztán tapadószerv. Az állat a két ko­

rong segítségével araszoló hernyók m ódjára mozog a z alzaton, de azonkívül kígyózó mozgással úszni is tud.

E ltérn ek m ár külsőleg az O ligochaetáktól abban is, hogy testü k hát-hasi irányban lapított, hogy b ő ­ rü k b en serté k soha sincsenek, s végül abban, hogy bőrü k igen finoman gyűrűzött. A külső gyűrűzöttség nem felel meg a belső szelvényezettségnek, m ert a gyűrűk szám a sokkal nagyobb a valódi szelvényeké­

nél s egy-egy szelvény néha csak 3, de m áskor 11 gyűrűre tagolódott. A valódi szelvények szám át a különböző búvárok 32—34-re teszik.

A piócafélék belső szerk ezetét vizsgálva m inde­

n e k előtt az tűnik fel, hogy testüregük látszólag hiányzik, m ert helyét ép úgy, m int a laposférgek ese té b en izomokból és kötőszövetrostokból álló szö­

v ed é k foglalja el, m elybe a szervek m integy t e v an­

n a k ágyazva. A zonban a piócafélék ennek ellenére is a valódi testüreggel bíró férgek közé számítandók, m ert testüregük az é rt megvan, csakhogy az em lí­

te tt szövedék hatalm as felburjánzása k ö v etk eztéb en e rő se n összezsugorodott. M aradványa több hosszant- futó csatorna, valam int az azo k at összekötő m ellék­

c sa to rn á k és nagyobb tágulatok (sinusok) rendszere.

Á ltalában véve 4 hosszanti főcsatorna külőnböztet- lie tő meg, m elyek közül egy a hát-, egy pedig a has-

29 oldal m entén fut végig, míg k é t kisebb a test k é t oldala m entén halad. A hasoldali csatornában fut végig a hasdúclánc é s a piócafélék egy részénél a hasoldali véredény.

B élcsatornájukra jellemző, hogy majdnem min­

dig több pár oldalsó zacskószerü kitürem lés függ vele össze, m elyek egyrészt növelik a bél felszívó felületét, m ásrészt meg lehetővé teszik, hogy az állat egyszerre nagyobb mennyiségű táplálékot v e­

hessen fel. A szájüreget követő garat szerk ezete szerint a piócaféléket k ét csoportra osztjuk. Egyik az állkapcsos piócák (Gnathobdellidae) csoportja.

E zeknek három féíköralakú, fürészes élű állkapcsa van, m elyek izmok segítségével m ozgathatók s így sebvágásra alkalm asak. Az ormányos piócáknak (Rhynchobdellidae) nincsenek állkapcsaik. Ezek h elyett garatjukban egy csőalakú, izmos falú, kitol­

ható szervük, u. n. orm ányuk van, mellyel egyesek még az emlős állatok bő rét is át tudják fúrni. Vég­

bélnyílásuk rendesen a hátulsó tapadókorong fölött, kivételesen a korongon magán foglal helyet.

Külön lélekzőszerveik, kopoltyuik csak egészen kivételesen (Branchellion, Cystibranchus) vannak; a gázcsere a bőrön keresztül megy végbe.

Az orm ányos piócák véredényrendszere még hasonló az O ligochaetákéhoz s egy hát- és egy has­

oldali véredényből áll, m elyek közül az előbbi az em lített hátoldali hosszanti coelom acsatom ában, az utóbbi pedig a megfelelő hasoldali csatornában h e­

lyezkedik el. Egészen más szerkezetű az állkapcsos

piócák véredényrendszere, mint pl. a közönséges orvosi piócáé (8. r.}. E nnek 4 hosszanti véredénye van, k é t oldalsó (oe), s egy hát- és egy hasoldali {he), m elyeket számos harántág köt össze egymás­

sal. Ez a véredényrendszer nem egyenlő érték ű az orm ányos piócákéval, hanem legalább részben azo­

nos a hosszanti coelom acsatornákkal. így n evezete­

se n a hasoldali, a bélcsatorna a la tt futó „véredény"

m ind en esetre egyenlő érté k ű a hasoldali coeloma- csatom ával, amit a fejlő­

déstan adatain kívül az is bizonyít, hogy benne foglal helyet a hasdúclánc (hl) is. A másik három hosz- szanti véredény legalább helyzete tekintetében egye­

zik meg a másik három, megfelelő coelom acsatorná- val. V érük vörös, m ely­

nek színe a vérfolyadék­

ban oldott haemoglobintói ered.

Kiválasztószerveik álta­

lánosságban megegyeznek az Oligochaetákéival. Ezeké is erősen csavargatott, több hurokból álló csatornák (8. r., n), melyekkel a sza­

badba való nyílásuk előtt rendesen egy hólyag (húgy- 8. rajz. Az orvosi pióca (Hi­

rudo medicinalis) testének

«lülső fele az ivar-, véredény- kiválasztó- és idegrendszer­

rel (Hatschek és Cori szerint), Magyarázata a szövegben.

hólyag, hh) függ össze. N ephrostom ája közvetlenül nem függ össze magával a csatornával s a hasoldali coelom acsatorna egyik oldalüregébe nyílik. A neph- ridium ok száma 10— 17 pár.

Idegrendszerük lényegileg szintén az Olígochae- ták év a l egyezik meg. A hasdúclánc, mint m ár lá t­

tuk, a hasoldali ,,véredényben“ foglal helyet.

Dúcai közül az első és utolsó nagyobb a tö b ­ binél, m ert azok több dúc összeolvadásából jöt­

te k létre, m int ahogy a tapadókorongok is több szel­

vény összeolvadásának köszönik eredetüket- É rz é k -1 szerveik közül a szemek rendesen a te st elülső végén találhatók, de esetleg a hátulsó tapadókorongon alakultak ki. Meg kell még em lékeznünk az u. n.

serlegalakú szervekről is, m elyek minden szelvényen megvannak, helyzetük m eghatározott és együtt sza­

bályos hosszanti sorokat alkotnak részben a hát-, részben a hasoidalon. Valószínűleg chemiaí ingerek felfogására valók.

Ivarszerveikre jellemző, hogy heréik száma min­

dig több 1 párnál s ezek a petefészkek m ögött fek­

szenek; petefészkük mindig 1 pár van. A hím ivar­

nyílás a 11 -ik, a női a 12-ik szelvényen található. Az orvosi piócának 9 pár heréje (8. r., h) van; az egyol- dalon lévő herék vezetékei közös, előrefelé irányuló cndóvezetékben (vas deferens, vd) egyesülnek, m e­

lyeknek végső része összegomolyodva a m ellékherét (mh) alkotja; a m ellékhere fo lytatását alkotó jobb és baloldali kilövellőjárat (ductus ejaculatorius., de) a középvonalban egyesül s végül a páratlan párzó-

31

szervben (penis vagy cirrus, p) végződik. A női ivar­

készülék a petefészkekből (ovarium pf), a petev eze­

tékből (pv) és a p áratlan hüvelyből (vagina, v) áll.

R észben édes- vagy sósviziek, de részben szá­

razföldön, nedves helyeken élnek.

a)alrend. R h y n c h o b d e l l i d a e ( o r m á n y o s p i ó c á k ) . Pontobdella, tengeri, rájákon élősködik;

Piscicola, édesvízi hallak parazitája, C'/epsine, szintén édesvízi, főkép csigák nedveit szívja.

alrend. G n a t h o b d e l l i d a e ( á l l k a p c s o s p i ó c á k ) . Hirudo medicinalis, orvosi pióca, Haemopis (A ulastom iim ) gulo, lónadály, folyóvizekben és mo­

csarak b an él, csak gerinctelen állatokat tám ad meg, Haemadipsa ceylanica, rettegiett szárazföldi pióca;

a K arintiában és Stájerországban élő Xerobdella Le- comtei a Salamandra atra vérét szívja; ez az egyet­

len európai szárazföldi pióca.

4. osztály. Echiuroidea (Gephyrea chaetiíera).

Az E chiuroideák mind tengeri állatok. Zö­

m ök zacskó- vagy hengeralakú testü k ö n külső­

leg a szelvényezettségnek nyom a sem ism erhető fel, s m indjárt hozzátehetjük, hogy belső szelvényezett- ségük is m ajdnem a felism erhetetlenségig elm osó­

dott. M indazonáltal kétségtelenül jellegzetes gyűrűs- férgektől szárm aznak, am it főképen k é t sajátságuk bizonyít. Egyik az, hogy fejlődésük bizonyos fckán h atáro zo ttan szelvényezett trochophora lárvájuk van, am ely szelvényezettség azonban későbben is-

m ét eltűnik, a m ásik pedig az, hogy b ár csak nyo­

mokban, még m egvannak a sertéik is. N evezetesen te stü k elülső részén, kevéssel a szájnyílás mögött, 2 erős, horogalakú sértőjük vara, az Echiurus testé­

n ek a hátulsó végén ezenkívül 1‘ vagy 2 serte- koszoru is található.

Testük elülső részét egy tekintélyes hosszúságú, néha nagyon hosszú és a végén k é t ágra hasadó, nagyon m ozgékony szerv, az u. n, orm ány foglalja el; ez a szerv egyenlő érték ű a többi gyűrűsféreg fejlebenyével (epistomium). Töve m ögött foglal he­

lyet a szájnyílás, m ely hosszú, erősen kanyargós bélcsatornába vezet. N evezetes sajátságuk, hogy cső­

alakú u, n. m ellékbélcsatornájuk van, mely bizo­

nyos távolságra a szájnyílástól a bélcsatornából ága­

zik ki és a végbélnyílás előtt ism ét egyesül vele.

T ekintélyes nagyságú nephridium aík részben a te s t elülső, részben hátulsó részében foglalnak h e­

lyet. Az elülsők száma 1—4 pár, m elyek szelvénye­

sen helyezkedve el a szervezet eredeti szelvényes szerkezetének bizonyítékai. A Bonelliá-nak azonban m indössze egy, igen nagy ilyen nephridium a van. A te s t hátsó felében elhelyezkedő 1 p ár igen nagy nephrídium, m ely számos apró csillóstölcsérrel nyí­

lik a testüregbe, e ltér az elülsőktől abban is, hogy nem a szabadba, hanem a végbélbe nyílik. E sajátos nephridium okat m ásképen analis csöveknek is szok­

tá k nevezni. K iválasztószervekként az utóbbiak m ű­

ködnek, míg az elülsők a csírasejtek kivezetésére valók.

33

D r. S oós L. t R endszeres állattan . II. 3