AKADÉMIÁNK
ÉS A K ELETI FILOLÓGIA
ÍRTA
N É M E T H GYULA
L . TAG
(FELOLVASTA A M. TUD. AKADÉMIA I. OSZTÁLYÁNAK 1927 JANUÁR 3-ÁN TARTOTT Ü L É SÉ N )
B U D A P E S T
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1928
AKADÉMIÁNK
ÉS A K ELETI FILOLÓGIA
ÍRTA
N É M E T H GYULA
L . TAG
(FELOLVASTA A M. TUD. AKADÉMIA I. OSZTÁLYANAK 1927 JANUÁR 3-ÁN TARTOTT Ü LÉ SÉ N )
B U D A P E S T
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1928
AKADÉMIÁNK ÉS A KELETI FILOLÓGIA.
Midőn a M agyar Tudós Társaság 1831-ben m űködését m egkezdte, az v olt a közfelfogás, hogy az A kadém ia első
sorban a m agyar nyelv művelésére van h iv atv a.
Ezzel szem ben a T u d o m án y tár első k ö tetét 1834-ben —- az A kadém ia által eléje szabott elveket követve — így n y itja meg Toldy Ferenc, a T u d o m án y tár szerkesztője :
«[a tu d ó s] fárasztó pály áján m éltán v á rh a tja az olvasó1 tói, hogy m időn vele gondolatokat, ism ereteket közöl, ez, elfogódott ítélettel azoknak form áin ne akadozzon . . . A ’ m a
g y ar tudós társaság .... a ' T udo m án y tárb an megjelenő ere
deti értekezések vizsgálatában is leginkább azok belső becsét v éteti te k in te t alá . . .»
B áró E ötvös L oránd elnöki székfoglalójában ( A k. Értés.
1889 : 146.) a következőket m ondja :
«A cél tisztán áll előttem . Az A kadém ia alapszabályai
ban az t olvassuk, hogy célja a tu d o m án y és irodalom m agyar nyelven művelése és terjesztése, tö rtén etén ek szelleme pedig ezt súgja : tö rek e d jü n k arra, hogy nem zetünk m agyar, de nem csak m agyar, m űvelt is legyen, s m in t ilyen, megállja helyét a szám ban nagyobb, hatalom ban erősebb európai nem zetek között.»
T eh át a tu d o m án y és irodalom m agyar nyelven való m űvelésén kívül E ötvös is különösen hangsúlyozza, hogy az A kadém iának a m agyar m űveltség, term észetesen elsősor
ban a m agyar tu d o m án y emelésén kell fáradoznia s csaknem szembehelyezi az alapszabályok által kim ondott té te lt azzal, a m it «az A kadém ia tö rtén etén ek szelleme súg».
V alójában úgy van a dolog, hogy az Akadém ia fejlődésé
nek történ etéb en m indkét gondolat érvényesül.
Az A kadém ia nem le tt nyelvm űvelő társasággá, de a m ag y ar tu d o m á n y kifejlődését az az eszme te tte lehetővé és irá n y íto tta hosszú ideig, m ely az A kad ém iát a közfelfogás szerint életre h ív ta.
A m ag y ar szellemi élet létkérdése v o lt ez a X IX . század elején. «Honi nyelven m űvelni a tudom ányokat» : azaz nem lenni függeléke idegen szellemi központoknak, hanem a m ú ltjáb a n , érzésében egységes m agyarság szám ára — a m agyar nyelvre való korlátozódás által — önálló tudom ányos közp o n to t terem ten i. Ezzel az egész vonalon m agyar p ro b lém ák k erü lte k előtérbe s m inden tudom ányos törekvés ezek
ből sa rja d t ki.
E n n ek a prog ram m p o n tn ak , a tu d o m án y o k m agyar nyelven való m űvelésének fontosságát alig é rti meg, ak i a m ag y ar tu d o m á n y m ai nagy szervezetét lá tja , pedig első
sorban ez te tte lehetővé e szervezet kiépülését, a tudom ányos élet fejlődésének a z t az ösztönszerű h a táro zo ttság át, m elyet egyedül a hazai talajh o z való kapcsolódás b izto síth at.
A táv o lab b álló szem ünkre h á n y h a tja , hogy egy-egy oly te rü le t m űvelését, m elynek külföldön számos m unkása van, nem ta r to ttu k elsőrangú fe la d atu n k n ak , hogy ő stö rtén etü n k kérdéseinek s m ás hasonló p roblém áinknak sokszor nagyon is nehéz, nagyon is h ip o tétik u s jellegű m egoldásai kedvéért figyelmen kívül h ag y tu n k nem zetközi prob lém ák at, m elyek terü le té n jó v al könnyebben biztosabb eredm ényeket é rtü n k volna el s nem veszi észre, hogy egy eszméiben, stílusában, ső t m unkam ódszerében is egységes és sajátos m agyar tu d o m ány, m ely egy egészségesen fejlődő nem zetnek egyik leg
fontosabb életnyilvánulása, csak ezen a m ódon fejlő d h etett s hogy elértü k azt, hogy m a m agyar kérdésben döntő szava csak a m agyar tu d o m á n y n a k v an, s hogy m indazok
ban a tudo m án y szak o k b an , m elyek m űvelésének M agyar- országon eg y általáb an értelm e van, megfelelő erőkkel re n delkezünk.
De ha az A kadém ia nem is le tt nyelvm ívelő társasággá, n y elv ü n k tudom ányos — m o n d h atju k tö rté n e ti —- problé
m áinak m egoldását m indig legelsőrangú fe la d atán a k te k in te tte , sőt azt is m o n d h atju k , hogy m unkásságának tekin-
télyes része a m agyar nyelv problém ái irá n ti érdeklődésből fa k a d t.
«Legtöbbet t e t t az A kadém ia a m agyar nyelv b úvárlata s a m agyar tö rté n e tírá s érdekében» — írja Szily K álm án 1893-ban az A kadém ia történ etérő l írt cikkében (Pallas- Lexikon, s. V . A kadém ia), s e b b e n a m egállapításban benne v an n a k azok az irányadó szem pontok is, m elyek A kadém iánk k ele tk u ta tá sá b a n érvényesültek.
Az első szem pont nyelvünk eredetének, a m ásodik népünk eredetének kérdése, egyszóval őstörténetünk, a harm adik szem pont a m agyarországi tö rö k hódítás történetének k u ta tá sa .
K iv áló o rien tálistáin k m ár az A kadém ia alapítása előtt voltak.
H a rsán y i N agy Ja k a b n a k , Apafi M ihály tanító ján ak , 1672-ben m egjelent Colloquia fam iliaria turcico-latina c. m u n kája, m ely a tö rö k életet törö k nyelvű dialógusok form ájá
b an ism erteti, m a is többször idézett forrásm unka.
K ollár Á dám , Hungarus Neosolensis, ahogyan m agát nevezi, a kiváló tö rtén e ttu d ó s, a bécsi császári köny v tár igazgatója, 1756-ban terjedelm es bővítéssel újra k iadta M eninski k itű n ő tö rö k n y e lv ta n á t s előzőleg, 1755-ben. k i
a d ta és lefo rd íto tta S ad -e d -d ïn török történetíró Tádz-et- te v ä n c h c. m űvét.
U ri Ján o sn a k , egy nagykőrösi születésű m agyar em ber
nek, kinek éle tra jz á t A kadém iánk kiadásában Goldziher Ignác írta meg, az oxfordi keleti kéziratokról szóló, 1787-ben m egjelent katalógusa, m a is használatban van.
Körösi Csorna Sándor, ki 1820-ban in d u lt el keleti ú t jára, a tib e ti filológia m egalapítója.
A m agyar n yelvet m ár az A kadém ia alapítása előtt tö b ben h aso n líto ttá k keleti nyelvekkel, kik közt a keleti filoló
giában való jártasság u k k al s .ném ely m aradandó értékű m egállapításukkal kiválnak K alm ár György és Beregszászi N agy Pál.
Szintén régi, de nem önálló s így tudom ányos szem pont-
ból kevéssé jelentős h azán k b an az oszm án-törökségről és az iszlám ról szóló la tin és m agyar nyelvű tu dom ányos irodalom , m elynek legjelentősebb term éke Decsy Sám uel 1789-ben m egjelent Osmanografiája (Bécs, 1788— 89).
K e le tk u ta tá su n k az A kadém ia m egalapítása u tá n p á r évtizedig m eglehetősen vérszegény és csak esetlegesen ta lá l képviselőkre.
Még m indig k ísért a m agyar nyelvnek a keleti n y elv ek kel találo m ra való hasonlítása. N agy Ján o s, az A kadém ia ta g ja , 1832-ben m agyar n y e lv ta n t ír, m elyben nyelv ü n k et a héberrel, aram æ ussal és arab b al hasonlítja.
A T u d o m án y t á r első köteteiben tö b b keleti tá rg y ú ism ertető cikk van.
B ajza József, Széplaki E m é sz t néven, a T u d o m án y tár I I I . k ötetében (1834) K la p ro th nyom án a J a p á n birodalm at ism erteti, ez azonban csak a n n a k az általános érdeklődésnek a term éke, m ellyel a T u d o m á n y tá r p rogram m ja szerint á lta lá b a n kíséri a tu d o m án y fejlődését. U gyanilyen Csató P ál cikke : Kelet és középkor — franciából — a IV. kötetben.
A svájci állítólagos h u n m arad v án y o k ró l szól k é t kis közle
m ény a T u d o m á n y tá r I I I . és V. kötetében.
Toldy Ferenc a T udom ány tá r VI. kötetében : A Kelét népeit és literaturáját ism erteti francia forrás alapján.
Csornáról szól a T u d o m á n y tá r tö b b kisebb közlése, m e
legen, de nem különösebb hangsúlyozásával a m agyar k e le t
k u ta tá s szem p o n tjain ak (1835. V. 262 ; V III. 226).
B áró L akos Já n o s Emlékezet báró Tott Ferencre c. cikké
ben a T u d o m á n y tá r X. k ö tetében (1836) egy régi m ag y ar turkológusról, R ákóczi egyik rodostói tá rsá n a k fiáról ír, kinek Mémoires sur les Turcs et les Tartar es c. m ű v ét tö b b nyelvre, többször lefo rd íto tták .
Egy V — i.-vel je lz e tt cikk a T u d o m á n y tá r X II. k ö te té ben (1836) a tö rö k iro d alm at ism erteti M alten Neueste
Weltkunde-je u tán .
Ezek a cikkek, m elyekhez még tö b b csatlakozik, érd ek lődést nem ébresztettek, világosan bizonyítva, hogy fordító és ism ertető jellegű irodalom önm agában a tu d o m án y fe j
lődésére h atással nem lehet, s hogy a tu d o m án y o tt kezdődik,
ahol — h a nem egészen kifogástalan módszerrel és nem egé
szen kifogástalan anyag alap ján is — egy tudom ányszerető em ber eddig meg nem o ld o tt problém ák m egoldásán fárad o zik. E bben az irán y b an halad m ár K állay Ferencnek és Je rn e y Ján o sn a k tö b b cikke a Tudománytárban és az É v
könyvekben.
K á llay A keleti nyelvek magyar történeti fontosságá-ió\
ír a Tudom ánytár 1840-i folyam ában s az Akadém iai Érte
sítőben 1851— 52-ben több cikket ír a kazárokról s a kazár- m ag y ar viszonyról.
K á llay és Jern ey még nem m ozognak biztos tudom ányos alapon, de néhol m ár közel já rn a k az igazsághoz, n y om até
kosan m u ta tn a k rá egy-egy fontos szem pontra, sőt megesik, hogy m arad an d ó érté k ű k u ta tá s t végeznek. K ülönösen jelen
tős Je rn e y n e k a besenyőkről szóló tan u lm án y a az Évkönyvek V. kötetében.
H ogy az A kadém iában kezdettől fogva megvolt a m agyar k e le tk u ta tá s helyes irán y b a való terelésének hajlam a és képessége, az t bizonyítja egy 1835-i pályatétel, mely a k ö v et
kezőkép hangzik :
«Minő neveket tu la jd o n íto tta k a régi történ etíró k a m agyar nem zetnek? M elyik tö rtén etíró b an ta lá lta tik leg- régiebb nyom a m indegyik nevezetnek? Vagyon-e elegendő o k u n k elhinni, hogy bölcs Leó görög császár előtt a m agyarok tö rö k ö k n ek nem n eveztették? Meddig megyen föl a régiség
ben a tö rö k nem zet tö rtén e te és elnevezte tése?» (Ttár, \ . 260.) Egyelőre azonban h alad ást nem látu n k , bár akadém iku
sain k soraiban akadnak, kik a keleti filológiát képviselik.
1840-től fogva ta g ja az A kadém iának Ballagi Mór. tö b bek közt a héber nyelv és a B iblia kiváló ismerője.
A m agyar k eletk u tatás fellendítése H unfalvy Pál a k a dém iai fő k önyvtárnok (1851-től), illetve Reguly A ntal nevé
hez fűződik.
R eguly 1839-ben ér Finnországba, 1843-ban lesz tagja az A kadém iának s 1849-ben egyebekkel eg y ü tt vogul, osztják, és csuvas közléseket hoz — az A kadém iától a körülm ényekhez m érten tá m o g a to tt — oroszországi ta n u lm á n y ú já ró l. Ezek az ő betegeskedése és korai halála (1858) m ia tt egyelőre ki-
ad ásra nem k erülnek ugyan, de m in t az A kadém ia k é z ira t
tá rá n a k kincsei, hozzásegítik H u n fa lv y t, illetve B udenzet, ki 1861-től fogva ak ad ém iai k ö n y v tá rtisz t, a m agyar nyelv eredete kérdésének végleges m egoldásához s ezzel e g y ü tt a m agyar k e le tk u ta tá s m egalapozásához.
R eguly h a g y a té k a 1858-ban k erü lt az A kadém iába, de H u n falv y m ár 1851-től fogva vizsgálja a m agyar nyelvnek az u rál-altaji nyelvekhez való viszonyát s 1855-ben k iad ja A török, magyar és fin n szók egybehasonlítása c. ta n u lm á n y á t, m ely szerint a m agyar nyelv középen van a tö rö k és finnugor nyelvek között. H asonló eredm ényre j u t B udenz 1862-ben, A török-magyar nyelvhasonlitás c. akad ém iai székfoglaló
jáb an .
H u n falv y e m líte tt ta n u lm á n y a iv a l te h á t előtérbe k erü lt a m agyarság és törökség viszonyának k u ta tá s a , s ez a cél ösztönzi V ám béryt, ki 1857-ben báró E ötvös József a k a d é m iai elnök p ártfo g ását kérve s H unfalvy, Ballagi, Toldy, Je rn e y s m ás akadém ikusok á lta l tá m o g a tv a és b u zd ítv a, elindul első keleti ú tjá ra , K o n stan tin áp o ly b a, s m ár 1860-ban az A kadém ia ta g ja i sorába em elkedik.
E ttő l az időp o n ttó l fogva az A kadém ia nagyszabású, m agyar és nem zetközi szem pontból egyform án fontos m u n kásságot fe jt ki a keleti filológia terü letén .
M int m ondtam , H u n falv y P ál az, ak i a rendszeres m agyar k e le tk u ta tá s t m egindítja, m időn a törökségnek a m agyar problém ák szem pontjából való fontosságát kim ondja.
H u n fa lv y különben tisz tá n keleti filológiai m unkásságot nem igen fe jte tt ki. 1876-ban az A kadém ia k ö n yvkiadó-vál
la la tá b a n m egjelent M agyarország Ethnographiájában szól ugyan a m agyarság és a m agyarsággal é rin tk e z e tt népek ő störténetének keleti forrásairól, több, a m agyarsággal é rin t
k ez ett régi keleti nép tö rté n e té t is lehető gondossággal v á zolja, 1881-ben az A kadém ián ism erteti a Codex Cumanicust és a kun problémákat, tö b b orientalista-kongresszuson —■
rendesen V ám béryvel és Goldziherrel e g y ü tt — képviseli az A kadém iát, élénk részt vesz a m agyarság tö rö k vagy finn
ugor eredetéről szóló v itá b a n , széleskörű érdeklődésével, nagy olvasottságával részt vesz az A kadém ia keleti filológiai m un-
ÍJ
I
kásságának irán y ításá b an , de a keleti forrásokat közvetlenül és önállóan nem használja s érdem e az A kadém ia keleti filo
lógiai m unkásságában in kább a kezdeményezőé és irányítóé, m in t a m unkásé.
Mélyebben benn volt a keleti források anyagában s m ind ezen a téren, mind a keleti vonatkozású fejtegető irodalom ban m arad an d ó alk o táso k a t h ag y o tt m aga u tán H unfalvv nagy követője, Budenz. Az Üj M agyar M úzeum ban 1860-ban egy kolozsvári tö rö k kéziratból, a Negyven Vezír könyvéből ford ít néh án y m esét ; az A kadém iai É rtesítő 1860— 6 i-iki folyam ában a Târîldi-i Ü ngürûs, azaz Magyarország törté
nete c. tö rö k k éz irato t ism erteti ; 1862-ben Vám béryvel e g y ü tt k iad ja az A kadém iánál az Abuska c. csagatájtörök szógyűjtem ényt s az A kadém iai É rtesítő 1861— 62. folyam á
ban jelenik meg Török-magyar nyelvhasonlítás és hasonlító magyar altaji hangtanról c. cikke, m elyet fentebb em lítet
tem . B udenz keleti filológiai cikkei, m elyek mind az A kadém ia k iad ásá b an jelentek meg, m a is értékesek.
F elem líth etjü k még csuvas tan u lm á n y a it a N yelvtudo
m ányi közlem ények I. és II. kötetében, a török hangutánzó igékről írt cikkét u g y an o tt a II . kötetben, csuvas-torök h ang
megfelelésekről írt ta n u lm á n y á t a III. kötetben, a klnvai ta tá r nyelvről szóló közlem ényét a IV. kötetben, Szulejm an naplója 1529-iki bécsi hadjáratáról írt cikkét a M agyar T ö r
ténelm i T ár X I I I . kötetében, végül Jelentését V ám béry török-m agyar szóegyezéseiről a N yelvtudom ányi K özlem é
n y ek X . kötetében, m ely a m agyar-török nyelv viszony k ér
dését végkép tisz tá z ta s alapvető fontosságúvá le tt a török- ség egy nevezetes ágának, a bolgárságnak későbbi k u ta tá sá ban. E bben a cikkben t. i. az t állap ítja meg Budenz, hogy a m ag y ar nyelv török elem einek túlnyom ó része egy csuvas- féle, azaz, am in t a későbbi k u tatáso k m egállapították, egy bolgár-török nyelvjárásból való. E cikk 1871-ben jelent meg s Budenz még ezután is számos becses adalékkal szaporí
to tta a törökségről való ism ereteinket, de úgy látszik, hogy egyrészt az a d ilettán s szem pontoktól és dilettáns készültség
gel v ez etett harc, m elyet ellene a török-m agyar nyelvrokon
ság elm életének védői in d íto ttak , m ásrészt a finnugor nyel-
vészét problém áiba való elm erülés elv ette a kedvét, illetőleg
elv o n ta a törökség tan u lm án y o zásátó l. N em eredeti, de nagyon hasznos összeállítások a mongol és a m andzsu n y elv ről szóló cikkei a N yelv tu d o m án y i K özlem ények X X . és
X X I. kötetében.
B udenz ta n ítv á n y a M unkácsi B ernât, ki — m esterét követve — finnugor nyelvészeti m unkássága m ellett a török- ségre s tö b b keleti p roblém ára vonatkozó ism ereteinket is g azd ag íto tta. K ülönösen nevezetes a N yelv tu d o m án y i K öz
lem ények X X I. k ötetében a csuvas nyelvről írt tan u lm án y a, a bolgár-törökség körébe vágó más k u ta tá s a i s a kaukázusi m agyar érintkezésekre vonatkozó k iad v án y ai. Ö a szerkesz
tője az A kadém ia talajáb ó l k in ő tt k eletk u tató fo ly ó iratu n k nak, a K eleti Szem lének, m elyet az A kadém ia h a th a tó sa n tá m o g a to tt s mely a törökség k u ta tá s á n a k és m ás rokon tu d o m án y szak o k n ak — nem zetközi vonatkozásban is — egyik legfontosabb folyóirata.
A H unfalvy, B udenz és M unkácsi által képviselt m agyar o rien tá lista típ u sn a k negyedik képviselője Gombocz Zoltán, ki szintén a bolgár-török, to v á b b á az a lta ji problém ákra vonatkozólag a d o tt ki ta n u lm á n y o k a t s összefoglaló képet a d o tt a bolgár-m agyar érintkezésről. E m u n k ája ugyan nem az A kadém ia k iad ásáb an jelen t meg, de m inden részében az A kadém ia k u ta tá sá n a k ta la já n áll.
Gomboczhoz csatlakozik gróf Zichy Istv á n , ki a bolgár- törökség m űveltsége, az ősi m agyar-török kapcsolatok s a m agyarokról és törökökről szóló keleti források m agyarázásá
n ak terü le té n dolgozik.
Számos tö rö k filológiai m egállapítás v an Melich Já n o s n ak a régi m ag y ar kor részletkérdéseit tárgyaló cikkeiben.
F inn u g o r és m agyar nyelvészeti m unkássága m ellett a tö rö k nyelvészet terü le té n is dolgozott Szinnyei József.
H unfalvy, Budenz, Szinnyei, M unkácsi, Gombocz, Zichy, Melich k eletk u tatássa l csak mellékesen foglalkoztak, m u n kásságuk főterülete a m agyar és finnugor nyelvészet és ős
tö rté n e t, de m űködésük különösen nevezetes egyrészt azért, m ert az a m agas tudom ányos színvonal, m elyet érdeklődésük főterületén látu n k , keleti vonatkozású m un k áik b an is érvé-
11
nyesül, m ásrészt azért, m ert m in t a m agyar problém ák k é p viselői, ők sza b tá k meg az irá n y á t általáb a n a m agyar k e le tk u ta tá s n a k .
Van az u tá n A kadém iánk k eletk u tatásá b an egy m ásik csoport, m ely még m indig főleg a m agyar nyelvi és ő stö rté
neti problém ák ta la já n áll ugyan, de intenzívebb m u n k ás
ságot a voltaképpeni keleti filológia terü letén fejt ki. E csoport képviselőinek nagyobb része általáb a n nem áll az első cso
p o rt tu dom ányos színvonalán, de az idetartozó m unkálatok is több, nem zetközileg is nagyértékű eredm ényt m u ta tn a k fel s terjedelem ben m agasan felülm úlják az első csoport ide
ta rto z ó m unkásságát.
Ez iskola m egalapítója V ám béry Á rm in. V ám béryról m ár fentebb szóltam , m in t ak i a H unfalvy által hangsúlyo
z o tt m agyar-török vonatkozások tüzetesebb k u ta tá sá ra a törökség v izsg ála tá t tű z te ki élete feladatául. A X IX . század m ag y ar tudom ányos életének egyik legsajátságosabb alak ja ő. A középiskola befejezése nélkül az önálló tudom ányos k u ta tá s terére lép ett, keleti és n y u g ati nyelveket egyform án kitünően beszélő au to d id a k ta , nem közönséges képességű író, k it p á ly á já t illetőleg a legnagyobb am biciók hevítenek, ki azonban képzettsége k o rlá tá it nagyon jól lá tta — s ki m indezek m ellett m inden n ap szövegei mellé ülő filológus és.
eszm éinek — m ondom , dacára fogyatkozásai tu d a tá n a k — meggyőz hete tien védelmezője, ha ezek az eszmék, te k in te t nélkül tudom ányos értékükre, a közönség tetszésével találkoznak.
V ám béry m unkássága a tö rö k filológiának csaknem egész terü le té re kiterjed. L eginkább értékesek szöveg- és szótári közlései. így a Cagataische Sprachstudien, a ma m ár elavult, de a m aga korában nagy jelentőségű K udatku B ilik, mely szép kiadásban, ném et nyelven, az A kadém ia tám ogatásával jelent meg. Még m a is hasznos V ám bérvnak az A kadém ia k iadásában (s n ém et fordításban is) megjelent bevezető jel
legű összefoglalása, A török faj. Legnagyobb érdeklődést éb resztettek M agyarországon V ám bérynak a m agyarság ere
detéről írt m unkái és v ita ira ta i, m elyekben azonban a m ara
dandó érték ű m egállapítás nagyon kevés.
érdeklődésből fa k a d t, ő m aga g y ak ran a d o tt elő az A kadé
m ián, m un k ái jó része az A kadém ia kiadásában v agy tá m o g atásá v al jelen t meg, de ő m aga az A kadém ia belső életében nem v e tt részt.
H a tá sa azonban így is rendkívüli, m it iránya követőinek n ag y szám a bizonyít.
1877-ben az A kadém ia kiad ásáb an jelenik meg B álin t G ábornak K a zá n i tatár nyelvtaniilm ányok c. m űve, a szó
tá r i rész ném et fordítással ellátv a, m ely m a is legfonto
sabb forrása a kazáni t a tá r nyelvnek s k eresett, ritk a könyv.
1867 ó ta ta g ja , 1883 ó ta tiszteleti ta g ja , s 1901-től 1904-ig m ásodelnöke az A k adém iának az o rien tá lista gróf K u u n Géza, ki héber és szír terü le te n kezdi el keleti ta n u lm á n y a it, B allagi Mór buzd ítására. Érdeklődése a h a tv a n a s és h e tv e nes években a sém i filológia legkülönbözőbb terü leteire k i
te rje d s számos ta n u lm á n y kiad ásáb an n y ilvánul. Sém i te rü letről átm eg y a tö rö k és perzsa filológia tan u lm án y o zására, 1873-ban Adalékok K rim történetéhez címen ad ki egy értekezést s 1880-ban a d ja ki az A kadém ia latin nyelven az ő gondozásában a kun nyelv nagy terjedelm ű em lékét, a Codex C um anicust, m elynek ú jab b k iad ása m a m ár szü k séges volna, de am ely a m aga korában a legfontosabb o rien
talisztik ai k iad v án y o k közé ta rto z o tt. E n n ek alap já n írta R adloff Das türkische Sprachmaterial des Codex Cum anicus c. m u n k á já t. A M agyar H onfoglalás K útfőiben és a K eleti Szemlében a m ag y aro k ra és törökökre vonatkozó arab és perzsa k ú tfő k et közölt, fo rd íto tt és m ag y arázo tt K u u n Géza.
Nem az A kadém ia kiadásáb an jelent meg (1892—1895-ben) k étk ö tetes la tin m űve, m elyben a m agyar-keleti v o n atk o zá
sokról szól nagy olvasottsággal és sok ötletességgel, ha nem is m indig elég k ritik á v a l. 1892-ben egy k eletk u tatási folyóirat m egindítása irá n t in d ítv á n y t n y ú jto tt be az A kadém ián, de in d ítv á n y a nem v a ló su lh a to tt meg. De m egindult egy ilyen fo lyóirat 1900-ban a m ár e m líte tt Keleti Szemlével, m ely négy évig m in t a M agyar N éprajzi Társaság K eleti S zakosztá
lyának, 1904-től fogva m in t a K u u n Géza gróf elnöksége
1
g
a la tt álló N em zetközi Közép- és K eletázsiai Társaság Magyar- B izo ttság án ak k ia d v á n y a jelent meg.
A kadém iánk orientálistái k özött egyike a legjelentő
sebbeknek T h ú ry József, ki a turkológia terü letén m űkö
d ö tt. Ifjú k o rá b a n V ám béry h a tá sa a la tt ham is irányba te re lődik, de a z u tá n egyre növekvő k ritik a i érzékkel mélyed el a m agyar-török viszony vizsgálatába s több m aradandó m ű v et alkot. T an u lm án y o k a t és anyagközlő dolgozatokat ad ki (főleg A kadém iánk É rtekezései között) a keleti török nyelvről és irodalom ról, egy oszm ánli nyelvem lékről, egy oszm ánli nyelvjárásról, egy csagatáj szótárról, a török ny elv em lékekről általáb a n , m elyek, ha idegen nyelven jelennek meg, ő t kora legism ertebb turkológusai közé em elik s a m agyar őskor tö rö k vonatkozású problém áinak — a nyelvé
szetet kivéve — ő a legszellemesebb és legalaposabb fej t e - getője.
A kadém iánk a d ta ki 1887., illetőleg 1889-ben Kúnos Ignác ta g tá rsu n k O szm án-török N épköltési G yűjtem ényét, m ely az oszm ánli népköltésre vonatkozó ism ereteinknek m a is főforrása. K únos különben több kisebb értekezéssel és anyagközléssel is g y a ra p íto tta A kadém iánk turkológiái k ia d v án y so ro zatát .
A kadém iánk kiadásában jelent meg Paasonen H enrik finn nyelvésznek csuvas szójegyzéke (1908-ban), m ely a török nyel
vészetfo n to s forrásm u n k ája s m in t etim ológiai szótár, a fe jte
gető m űvek közt is kiváló helyet foglal el, továb b á Mészáros G yulának k é t nagyterjedelm ű kötete a csuvas népköltésről, végül Proliié V ilm osnak a volgai ta tá r nyelvről szóló közlése.
A kadém iánk eddig vázolt orientalisztikai m unkásságá
n ak eredm ényét nag y jáb an a következőkben foglalhatjuk össze : H u n falv y és iskolája m űködésének eredm énye a bolgár- törökségről szóló ism ereteink egy jó része ; e m unkás
ságból sa rja d t ki V ám béry és T hu ry m unkája, kik ren d szerbe foglalták a törö k filológia tö b b terü le té t, s ők és köve
tő ik any ag o t n y ú jto tta k a régibb és újabb törökség ta n u l
m ányozására.
Ő störténetünk u tá n legfontosabb orientalisztikai felada
tu n k oszm án-török hódoltságkori tö rtén e tü n k török vonat-
kozásainak tisztázása. E lsők v o ltak e tére n G évay A n tal u d v a ri lev éltárn o k s R epiczky Ján o s.
R epiczky Ján o s jeles képzettségű orien tálistán k , A k a d ém iánk levelező ta g ja s 1848-tól 1851-ig alk ö n y v tá ra oka volt. Ő in d íto tta meg a M agyarország tö rté n e té re v o n a t
kozó tö rö k források rendszeres g y ű jtését és fo rd ítását, az A kadém ia m egbízásából.
A korán (1855) m eghalt R epiczky m u n k á já t Szilády Áron fo ly ta tta , ki 1861-ben le tt A kadém iánk ta g ja és pedig a keleti filológiában k ife jte tt m unkássága alapján. Szilády ugyanis fiatal k o ráb an arab , perzsa és tö rö k irodalom m al foglalkozott ; já r t K o n stan tin áp o ly b an és G öttingában. Szi
lá d y o rien tálisztik ai m u n k ásságának m arad an d ó eredm énye a Törölc-magyar-kori Történelmi Em lékek első k é t kötete, m elyben N agykőrös, Dömsöd, Szeged, H alas levéltáraiból a hódoltsági korra vonatkozó tö rö k oklevelek m agyar fo rd í
tá s á t a d ja (1863). K ésőbb a defterekről a d o tt ki A kad ém ián k nál egy ta n u lm á n y t (1872).
A magyarországi török kincstári defterek k é t k ö tetét, m elyek számos gazdaság- és h a d tö rté n e ti s egyéb a d a to t ta rta lm a z n a k , A kad ém ián k a d ta ki, Velics A ntal fo rd ításá
ban, K äm m erer E rn ő bevezetésével (1886, 1890).
S okat foglalkozott a hódoltsági kör tö rö k forrásaival T h ú ry József is. A kadém iánk m egbízásából k é t k ö te te t a d o tt k i m agyar fo rd ításb an a tö rö k tö rté n e tíró k m agyar v o n a t
kozású részeiből (1893, 1896) s tö b b idevonatkozó fejtegető cik k et is közölt. T h ú ry n a k ezirányú m u n k ásság át K arácson Im re fo ly ta tta , ki lefo rd íto tta E v lia Cselebi tö rö k világutazó ú tleírásá n ak (1660— 1664) M agyarországra vonatkozó részét s lefo rd íto tt a Török T örténetírókból egy I I I . k ö te te t (1916).
A Török Történetírók I I I . kötetéhez Szekfű G yula írt bevezetést a tö rö k tö rté n e tíró k forrásértékéről, m ely — b ár nem orientál istá n a k a m u n k á ja — az A kadém ia e téren k i
fe jte tt tevékenységének legértékesebb term éke, T h ú ry és K arácson m un k ásság án ak koronája. Szekfű e bevezetésben élesen m egvilágítja, hogy hogyan kell k ritik ailag értékelni a tö rö k írók a d a ta it, s cikkéből m eríth etjü k azo k at a szem p o n to k a t, m elyek kell hogy vezessenek b e n n ü n k e t egyrészt
a tö rö k források felhasználásában, m ásrészt ezek közzé
tételében, illetőleg lefordításában.
Szekfű cikkénél m egism étlődik az az eset, m elyet a nyel
vészetben is lá ttu n k : a tudom án y o san legértékesebb ered
m én y t nem az o rien tá listák n ak , hanem a m agyar problém ák m űvelőjének, illetőleg a m agyar tö rté n e ttu d o m á n y k u tatási m ódszere színvonalának köszönhetjük.
De A kadém iánk nem csak a m agyar érdekű k e le tk u ta tá s
ban fe jte tt ki n ag y é rték ű m unkásságot, segítette a kelet- k u ta tá s n a k bárm ely irá n y á t, ha a n n a k tudom ányos értéke volt. I t t azonban figyelembe kell vennünk, hogy a keleti filológia igen n agy terü le t, b eletartoznak a keleteurópai, északafrikai és csaknem az összes ázsiai népekre vonatkozó tan u lm án y o k , s az egész keleti filológia rendszeres művelése nem lehet a m ag y ar tu d o m á n y feladata. E tanulm ányok közül hazán k b an csak az o k at kell különös gonddal m űvel
nünk. m elyeknek m agyar problém ák szem pontjából fontos
ságuk van.
Ezen a téren te h á t nem fo ly h a to tt nálunk rendszeres m unka, de azért A kadém iánk felolvasásaiban és kiad v án y ai
ban a k ele tk u ta tá sn a k csaknem egész területe képviselve v an s A kadém iánk e téren m űködő tag jai közt több, az egész tu dom ányos világban ism ert név akad.
Goldziherre gondolok i t t elsősorban.
Goldziher az elm últ félszázad egyik legnagyobb o rien ta
listája. M unkái, különösen az állítólagosán M ohamedre vissza
menő hagyom ány k ialak u lására vonatkozó k u tatásai, új kor
szakot n y itn a k meg az iszlám -tudom ány történetében.
A kadém iánk m indig tisztáb an volt Goldziher jelentősé
gével. K orán ta g ja i közé választo tta, idegen nyelven kiadott m unkái jó részét m agyarul is m egjelentette, illetve m agyarra is le fo rd ítta tta , hosszú ideig az első osztály elnöki székével tisztelte meg s Goldziher nagynevű m u n k atársait, az orien
talisztik a egykorú főképviselőit, Goldziher aján latára, külső ta g ja i közé v álasz to tta.
Goldziher m unkássága lényegében nem volt szerves összefüggésben a m agyar tu d om ánnyal, de A kadém iánk díszé
n ek nag y m érték ű gazdagodását jelentette.
A perzsa filológiában dolgozott A kadém iánk egy m ásik ta g ja , Kégl S ándor, kinek, különösen a modern perzsa nép- költészetre és irodalom ra vonatkozó közlései v o ltak újak E u ró p á b an s kinek nagybecsű, gazdag k ö n y v tá ra ad o m á
nyozás ú tjá n A kadém iánké lett.
G oldziher és Kégl az A kadém ia talajáb ó l n ő tte k ki ; az A k a d ém ia k e le tk u ta tá sa volt az, m ely ifjúságukban m u n k ás
ságuk irá n y á ra befolyással volt.
Szintén in k áb b nem zetközi jelentőségű M ahler Ede tag- tá rs u n k m unkássága, ki különösen az ókori keleti népek kronológiájával foglalkozik s ki az ókori keleti n épeket A ka- m ián k k ö n y v k iad ó v állalatá b an ism ertette.
I t t kell még m egem lítenem H eller B e rn á tn a k A z arab A ntar-regény c. m űvét, m elyet A kadém iánk 1918-ban a d o tt ki s b ár idegen földön m űködik, de nem hagyhatom em lítés nélkül nagy h o n fitársu n k a t és külső ta g u n k a t, Stein A urélt, kinek nagyszerű felfedezései nyom án sok olyan em lék kerü lt n apvilágra, m elyek elsőrendű források a m agyar-török ősi kapcsolatok k u ta tá sá b a n s ki A k adém iánkra m indig lá th a tó h áláv al és szeretettel gondol.
K m oskó M ihály ta g tá rsu n k m unkásságát különösen ki kell em elnem . Ö régebben a szír patrologia terü letén a d o tt ki P árizsban nagyterjedelm ű m u n k á k a t s jelenleg az arab és szír írók K eleteu ró p át és K özépázsiát tárg y aló tu d ó sítá sait g y ű jti, fo rd ítja és kom m entálja, k iv álasztv a egy nem zetközi tu d o m án y szak n ak , a sémi filológiának, m agyar szem pontból legfontosabb problém akörét, s rá m u ta tv a a m agyar k elet
k u ta tá s to v áb b i fejlődésének egyetlen lehetőségére, mely a b b a n áll, hogy ne az eddigi fejtegető irodalom s az eddig k ia d o tt anvag g y ü jtem én y ek könnyebben hozzáférhető részé
nek felhasználásával igyekezzünk to v áb b v in n i a keleti v o n a t
kozású m agyar prob lém ák at, hanem dolgozzuk bele m ag u n k a t az illető keleti szakba, ism erjük meg teljes egészében a forrásokat, sőt lehetőleg tá rju n k fel ú ja k a t s tö rek ed jü n k a források in terp re táció jáb an az illető keleti szak szem pontjá
ból való lehető tökéletességre. A m agyar történész egy kínai, ö rm én y vagy arab forrásból, illetőleg an n a k is csak a fo rd í
tásából k iszak íto tt a d a tta l csak a tévedés állandó veszedelme
17
m ellett o pei á lh a t. A rra a fokra kell ju tn u n k ezeken a te rü leteken is, am ely fokon pl. a keleti szakokhoz közelálló bizánci filológiában vagyunk. Sem m i sem kívánatosabb te h á t a m agyar k e le tk u ta tá s fejlődésére nézve, m int hogy Kmoskó M ihály ta g tá rsu n k példája m inél több keleti tu d o m án y terü le te n követőre találjo n .
K ü lö n meg kell em lékeznünk A kadém iánk gyűjtem ényei
ről, a Szilágyi D ániel-féle tö rö k kéziratgyüjtem énvről, m ely
ben még sok, a tö rö k nyelv, irodalom és tö rté n e t szem pontjá
ból n ag y é rték ű dolog v ár feldolgozásra, a K aufm ann-féle becses héber gyűjtem én y rő l s a könyvtárról, mely o rien ta
lisztikai szem pontból — a k é z ira ttá rra l eg y ü tt — E urópa leg
szebb gyűjtem ényei közé tarto z ik , s különösen ki kell em el
nem , hogy A k ad ém ián k n ak 1914 óta B alkáni, illetve Keleti B izottsága is van , m elynek jövője bizonyára m éltó lesz A ka
dém iánk k e le tk u ta tá sá n a k m idtjához.
De egy előadás keretében csak nagy vonásokban lehet beszámolni az A kadém ia keleti filológiai m unkásságáról.
Nem lehet sorra venni az t a szám talan kisebb-nagyobb köz
lem ényt, m ely A kadém iánk kiadv án y aib an e területre v o n at
kozólag m egjelent s m elyek e k iad v án y o k a t a fiatal m agyar o rientálista egyik alap v ető olvasm ányává teszik.
Nem lehet érdem e szerint m é ltatn u n k A kadém iánk Körösi C som a-kultuszát, különféle keleti tan u lm án y u tak segélyezése teré n k ife jte tt tevékenységét, keleti filológiai, nem akadém iai m u n k álato k n ak , folyóiratoknak, így pl. az idegen Enzyklopaedie des Isla m-n ak is h ath ató s segélyezését, belső vagy külső tag u l való választással egyes tudósok értéké
nek kiem elését, mellyel az A kadém ia g y akran t e t t jelentős szolgálatot egy-egy o rien tá lista p ályájának, tudom ányos te v é kenysége eredm ényesebb kifejthetésének. Sok m inden kisebb dologról, m elyek pedig összeségükben nagyon jelentősek, hallgatnom kell.
Büszke lehet A kadém iánk az elm últ évszázad a la tt a keleti filológia teré n k ife jte tt m unkásságára, — m on d h at
nám , — ha ebben a percben különös nyom atékkai nem erez
ném a felelősség sú ly át, m ely a meddő elégedettség helyett m inden erőnk lehető teljes kifejtésére ösztönöz*
A nnyi bizonyos, hogy az elm ú lt száz év keleti filológiai eredm ényeire a M agyar T udom ányos A kadém ia azzal az érzéssel te k in th e t vissza, hogy a jövő száz év m unkássága meg v an alapozva.
B ár elm o n d h atn á ugyanezt az, ak i száz év m úlva b e
számol — a mi m unkásságunkról.
